Vértes

Vérteskozma 30 teljesítménytúra

Címkék

Korai keléssel és indulással kezdődött a vasárnap, hiszen 06.20-kor már találkoztunk Marcival Budapesten. Hátizsákomban semmi ehető, vagy iható nem volt, ezért ennek elhárítására fél nyolc magasságában megálltunk Bicskén a Spar parkolójában. A bolt előtt ténfergő 3 hölgy észrevette, hogy vásárlási szándékkal haladunk az üzlet felé, ezért az egyikük odaszólt nekünk úgy félvállról: Nincs nyitva a bóóót. Magának is jó napot! Cserébe szemben nyitva volt a pékség, meg 1 sarokkal arrébb a Lidl is, így ez az akadály is elhárult.

A parkolást, rajthoz sétálást, nevezést követően 08.20-kor vágtunk neki a Vérteskozma 30 teljesítménytúrának, mely a Fő utcából, a kulcsos háztól indult. A zöld négyszög, zöld sáv jelzésen haladtunk felfelé, majd átvágva a sárga sávra el is értük első ellenőrző pontunkat, a Mária-képet. A nagy sietségben ennek megtekintése azonban kimaradt. A sárga sávon továbbhaladva, közvetlenül a második ellenőrző pont előtt egy szarvasleány maradványa feküdt az út mellett.

A Német-völgyi elágazás után rátértünk az OKT-ra, és meg sem álltunk Várgesztesig. A vár előtt volt a harmadik ellenőrző pont, ahol azt az információt kaptuk, hogy a Gesztesi várat nem igazán tudjuk megtekinteni, így haladtunk is tovább. Várgesztesen nincs cukrászda, így be kellett érnünk egy kocsmai kávéval.

Az OKT-n tovahaladva a Mátyás-kút volt a következő pontunk. Ezt követte Szarvas-kút, melynél azért lehetne némi karbantartási munkát eszközölni. Ötödik pontként megtámadtuk Vitányvárat, bár nem teljesen abból az irányból, ami a leírásban szerepelt. Az előttünk menők hatására egy „kicsit” meredekebb módját választottuk a vár bevételének. Itt egy nagyobbat pihentünk, mely tán 10 perc is lehetett,

Hatodik pontként a Körtvélyespusztai kápolna érintése után letértünk az OKT-ről, és a kék kereszt, piros sáv, zöld sáv jelzésen 9 km várt ránk a Hirczy-emlékig. Itt csatlakozott hozzánk Gábor, akivel az út során már többször találkoztunk. Itt már megunta, hogy Ő egyedül megy, így leült, és várt túratársakat. Egy nagyobb emelkedő után megjegyezte, hogy nélkülünk biztosan nem jött volna fel megállás nélkül, és köszöni, hogy „felhúztuk”.

Az utolsó pontig már alig volt hátra 3 km, ezt végigbeszélgettük, bár Marci azért adta a tempót elöl. 14.53-kor értem be a célba, tehát egy perccel kikaptam Tőle, mivel Ő adta oda először a papírt, és mire a hölgy kikereste az emléklapját, meg átadta a kitűzőt, addig én 1 percet toporogtam mellette.

4.75-ös átlaggal teljesítettük a 30.9 km-t, szokás szerint a vége felé enyhén lassulva. Nagyon szép útvonalon vezetett az utunk, jövőre is itt a helyünk. Immáron hagyományos, túra utáni somlói galuskánk elfogyasztására Csákváron került sor. Nem volt rossz, de a Nagykovácsihoz képest fasorban sem volt. Azt mondjuk nehéz is lesz túlszárnyalni bárkinek.

Szarvas volt nemrég

Szarvas-kút

Vitányvári kilátás

Nem horrorfilm, fenyőerdő fényes nappal

Nem tegnap született fa volt

Hirczy-emlék

Felhívás: Vérteskozma teljesítménytúra

Címkék

2009. május 3-án, vasárnap részt veszünk Vérteskozmán, egy újabb teljesítménytúrán. Az indulás Isaszegről kb. 6 órakor lesz, és 3 szabad helyünk van az autóban. A teljesítménytúrán 10, 20, illetve 30 km-es távokból lehet választani. Mi a Marcival a 30-ason indulunk, de ez a velünk utazók számára egyáltalán nem kötelező. A túráról picit részletesebb információ ide kattintva érhető el. Aki eljönne, az kérem a 20-581-7931-es számon keressen meg a találkozás miatt.

Vértesi buszkirándulásunk

Címkék

Éves programunkban minden évben egy busztúra szerepel. A tavalyi Burok-völgyi utunk mindenki számára emlékezetes maradt, de az első visszajelzések alapján a szombati vértesi túra sem szégyenkezhet látnivalók terén. A Vértes legszebb arcát mutatta meg nekünk.

Hosszas szervezés után 41-en jelentkeztek a túrára. A meteorológia szép időt ígért, legfeljebb kicsinyke záporral, mégis volt, aki megijedt az utóbbitól, és otthon maradt. Meg is bánhatta, mert a szombatinál kellemesebb túraidőt el se lehetne képzelni.

A busz 6 órakor Gödöllőn kezdte begyűjteni az embereket, majd Isaszeg, és Pest következett. Nem volt az utakon túl nagy forgalom, jól át tudtunk Pesten is menni, fél kilenc körül Vérteskozmán voltunk. Három táv közül lehetett választani, ezek: 11.5, 14.5 és 17.7 km. Azokat, akik a legrövidebb távon indultak, elkísértem a S négyszög jelzés indulópontjára, irányba állítottam őket, még egy GPS-t is kaptak beprogramozva, hogy tudják, hol találkozzunk. Az út egyszerű volt, mert a falu után szinte nyílegyenesen vezet az úgynevezett Malom-út Várgesztesre. A másik két távra nevezettekkel együtt kezdtük meg a gyaloglást a Z sáv, majd az Ördög-szószék után a S sáv jelzésen. Az első kilométereket ugyan a „nem szeretem” kategóriába sorolt aszfaltozott erdőgazdasági úton hagytuk magunk mögött, de utána szebbnél-szebb mélyutakon, gyönyörű gyertyánosban haladtunk. Várgesztes határába érve csatlakozott hozzánk a K+ jelzés is, így értünk egy kereszteződéshez, ahol találkoztunk azokkal a túratársainkkal, akik a Malom-úton jöttek. Jobbról az Országos Kéktúra jelzése jött be, melyet innen majd öt kilométeren keresztül követtünk. A Gesztesi-kőfülkére szinte mindenki kíváncsi volt, pedig meredek, lépcsőzött úton lehetett azt megközelíteni. Ezután felkapaszkodtunk a várba, felmentünk a kilátóba, csodáltuk a panorámát. A vár alatti asztalokkal, padokkal, szemétgyűjtővel kulturáltan kiépített réten tartottunk egy kicsit hosszabb pihenőt az elmaradhatatlan körbekínálásokkal – igaz, ez a kialakult jó szokás már a buszon is kezdetét vette.

Még három km-t az egész csapat együtt tett meg, aztán a két rövidebb távot választók az OKT-n maradva Kőhányás-pusztára mentek. Mi a K+ jelzésen értük el a S négyszöggel jelölt már többször említett Malom-utat, és azon értünk be az egyik magyarországi mesefaluba, Vérteskozmára. Az út bal oldalán találjuk a Kitelepítettek-emlékművét, később jobb oldalon a Millenniumi emlékművet. És közben a tájba harmonikusan belesimuló hófehér házakat, pincéket. Láthatón már üdülőfaluként funkcionál, de a falu egységes képe valószínű épp ezért maradt meg.

Buszunk türelmesen várt ránk, majd miután elindultunk Kőhányás-pusztán felvettük a másik két táv résztvevőit. Mire kicsit kinyújtóztunk a buszon, már következő úticélunknál, a majkpusztai remeteségnél voltunk. A gyönyörű tó mellett elhaladva előbb a kis kápolnát, majd kamalduli szerzetesrend épületeit, végül az Eszterháziak kastélyát néztük meg idegenvezető segítségével. Műemléki nap volt, így a műemlékegyüttes meglátogatásáért még fizetni sem kellett – ennek is tudható be, hogy felajánlottam még a belépés előtt, hogy mindenki az én vendégem a múzeumban.

A múzeumlátogatás után még egy program volt hátra. Ez pedig a tatabányai Turul-madár és a Szelim-barlang felkeresése. Míg buszoztunk fel a parkírozóhoz, rengeteg turistát láttunk – mint utóbb kiderült ők a Gerecse 50-en vettek részt. Volt is elég nagy tolongás Európa legnagyobb madár-szobránál, melynek fesztávolsága 15 méter. A ragyogó, tiszta időben messzire el lehetett látni az emlékműnek helyet adó Kő-hegy pereméről. Átsétáltunk még a tekintélyes méretű (40X12m) Szelim-barlanghoz. Ennek szépsége méltó volt az egész napi csodás látnivalókhoz.

Kép és szöveg: Notter Béla

Indulás

Lábas-bükknél

Ördög szószéke

Libasorban a Gesztesi-kőfülkéhezGesztesi vár

Szieszta

Az OKT-n

Malom-úti fa

Kitelepítettek emlékműve

Vérteskozma

Vérteskozma

Kőhányáspuszta

Majki-tó

Remeteház

Refektórium

Turul-emlékmű

Szelim-barlangban

Gekkó ugrásra készen

Várgesztes

Címkék

Dátum

2009. április 18., szombat