túra

Egy túrás hétvége vasárnapja

Címkék

Kicsit megkésett ez a beszámoló, mivel a múlt vasárnapról szól, ám idő hiányában csak most kerül rá a sor. A Kisnyuszi Túraklub - melynek alapítója Nagy Sándor volt az oktatónk a túravezetői tanfolyamon - meghívásának tettem eleget Henriett lányommal, és a Tarjánka-völgy környékét jártuk be. Hosszú idő után sikerült ismét rávenni a leányzót egy kis természetjárásra.

Ismerős terepre indultam tehát, mivel tavalyelőtt az ITK egyik túrájának szintén ez volt a célpontja, ám most Markaz központjában, a templom mögött volt a gyülekező. Innen azért jelentős betonút melletti séta a szurdok bejárata, amit Heni szinte gyilkoló szemekkel járt végig. A szurdokban aztán teljesen megváltozott, az élen ugrált kőről-kőre. A teljes létszámnak csak a 80%-a volt túravezető, így sikerült a Tarjánka helyett a Csonka-patak medrében feljutni, így egy jelentősebb kerülővel jutottunk csak el a Felső-Tarjánkai erdészházig, ahol egy nagyobb pihenőt tartottunk.

Visszafelé egy elég hosszú sétán először a Z, majd a Z rom jelzésen jutottunk el a Markazi-várromig, ahol ismét gyönyörű kilátásban volt részünk. Kellemesen fárasztó utunkon kb. 18 kilométert tettünk meg. 

Éjjeli bagoly túra

Címkék

Tavaly nagy sikere volt éjszakai túránknak, ezért ebben az évben is rendezünk hasonlót.

Dátum

2009. július 4., szombat

Jelentkezési határidő

2009. július 2., csütörtök 11.59

Túratáv

15 km.

Találkozó

2009. július 4., szombat 21.00
Pécel vasútállomás

Hazaérkezés

2009. július 5., vasárnap 02.00

Megjegyzés

Elemlámpát okvetlenül hozzon mindenki!

Jelentkezések

Névsorrend változtatása Jelentkezés ideje
Zsigri Lászlóné
Zlo88Pa
zellabuckner91684925
zelebyaka
zbhclaribel57005458
yuyhattie585371077
yukikoscrivener70
yettaf973151145
xxxeeennfffaa
winfred82191498421
willalinton52912
wilford4235586272
walterorton8497...
waldomcmillan08131
Vortexcfx
vonlam24439241179515
Vitamixgsi
virgiliobible9719283
virgie054524556846
violettuckfield7345
Vintagerfn
vetround
vetazinn647863167
vernaricks823381
Véghné Varró Ágnes
UrkrassGer
Urbán Zsuzsa
tzzchristoper5793
twitterhackpass.com
treykirton8000209379
trevorbeauregard4
tracisandlin363224
TNekitbka
Timothyves
timothyo435203045
TimothyGof
ThomasRop
thinvibe
thanhcarmack501559
Teszt Szervező
Testerjwe
Testergwb
terranceni11
Telecasterjur
tangelanott104635
tajk44314458908...
Szmolicza István
Sziráki Beatrix...
Szekeres Péterné
Szekeres Péter
Száraz Istvánné
Szántai Győző
szaboliver
susantrigg6579291
StiveBoill
stickerwarm
StevenZew
steve37917817394
Squierfdr
Speakergaw
soos93
Slan
skedaddledownload
silasloy73343035468
sherlynbunch731013
sheldonkozlowski8
shaylamillsaps7
ShawnSolab
sharyn32p209597813
serenacordova32
Sárkány Gabriella
saramcmann057785
sara45d54133854...
Sántha Tünde
Sandernmm
Samu Katalin
samaracochrane58864
sadiecasillas7856
rosemaryforan1125583
rosemariebalmain
romaheyne3059108156
rolandoricher650
rockyzeigler6804
rockyreber64231
rockylyster6179
robertparkhill2
Rigidxfh
rickeycollie46830265
richieerskine1527
retaclore100300082
renagalindo70939
remontownewiteLoone
RemiPa
regenacenteno18
Raymondrof
ramonaraley90513
qzxtaylor36582398663
qqehong9624934686
puddingsachoo
Premiumcxn

Egy túrás hétvége szombatja

Címkék

A szombati, börzsönyi túráról Béla már írt egy beszámolót, ezt avval a résszel egészíteném ki, amikor a Bagolyvár-vadászháztól Marcival fejünkbe vettük a Vár-kúti forrás meglelését. Úgy látszik a túravezető tanfolyamon tanult susnyás iránymenetek nagyon tetszenek nekünk. Felvettük hát az irányszöget, és hajrá.

Pár tíz méter megtétele után igen meredeken kezdtük ereszkedni a cél irányába, egyáltalán nem volt könnyű talpon maradni a csúszós, igen meredek erdei talajon. A vízmosást hamar elértük, a víz csordogált benne, de a forrás nem volt az irányszöggel bemért helyen. Így elindultunk szembe a folyásiránnyal, és jó 100 méterrel arrébb megtaláltuk a forrást is, mely kiépített, de vize emberi fogyasztásra alkalmatlan.

A csapat után indultunk, kezdetben toronyiránt. Miután a méteres csalán mindkettőnket megcsípett ruhán keresztül, Marci talált egy járhatóbb részt, majd Salgóvárban utolértük a csapatot.

Néhány képet, és videót is készítettem a szombati túráról.

 

A kevésbé ismert börzsönyi Salgóvár

Címkék

Június 13-án 21 fő jelentkezett túránkra, mely a Börzsöny kevésbé ismert tájára a Salgóvárba vezetett.  Ezt a túránkat azért is erre a napra szerveztem, mert ezen a hétvégén tartják a Pest-megyei egyesületek a PTSZ népszerű volt elnökének – Georgiades Gábornak – szentelt emléktúráikat.

Negyed 7-kor találkoztunk Isaszegen, majd fél hétkor Gödölőn. A szokott módon – telekocsi akcióban – 5 kocsival indultunk. Vácrátóti vasútállomáson megvártuk Pest felöl vonattal jövő három túratársainkat, közben előkerültek a kocsik mélyéből frissen szedett cseresznyék, meggyek, még meleg palacsinták, sütemények. Vácrátótról Diósjenőn át Királyházára autóztunk. Itt a parkírozótól pár méterre lévő Georgiades Gábor kopjafához sétáltunk. Elhelyeztük az Isaszegi Természetbarát Klub koszorúját, megkértem Georgiades Évikét, hogy férjéről meséljen nekünk elfogultan – hiszen klubtagjaink legnagyobb része nem ismerte őt. Az őszinte szavak után visszamentünk a kocsikhoz, és folytattuk utunkat Perőcsényig. A buszfordulóban hagytuk autóinkat és elindultunk.

A P sáv jelzés vezetett ki minket a faluból. Állandóan emelkedve, de csodálatosan szép úton először az Ökörvágó nevű területen mentünk. A P négyszög jelzés elhagyása után még meredekebb lett az út. Ezt a jó szokását fel sem adta egészen a Jancsi-hegyig (586 m). Itt egy kicsit hosszabb pihenőt tartottunk, élvezve a Godóvárra, Miklós-tetőre nyíló szép kilátást. Hollókőig még változatosabb lett a terep, az állandó emelkedő mellett egy-egy lejtő is becsúszott. Az út mellett hatalmas sziklák voltak, pompázott az írisz. Holló-kőről ((685 m) még pompásabb kilátás várt ránk, itt van az egész Börzsöny szinte legszebb kilátóhelye. A levegő az előző napi esőzések és erős szele miatt nagyon tiszta volt, a Csóványos tornya is egész közelinek látszott. A kilátóhely környéki sziklákon sokféle kövirózsa található. A Holló-kő magasságát kicsit megfejelve sziklás úton értünk a Kövirózsás 696 méteres csúcsára. A csúcs neve mindent elmond a táj flórájáról. Innen kicsit leadva megszerzett magasságunkból a P+ jelzéshez értünk. Nem a legrövidebb úton mentünk fel innen a Salgóvárhoz, hanem egy kis kerülővel a P+ jelzésen indulva. A szép vezetésű út mellett az első látnivalónk a Bagolyvár-vadászház volt, mely mint egy mesebeli mézeskalács-ház áll az erdő közepén. Az ajtaja nyitva volt, még nincs egészen lerobbanva belül sem, kár volna átadni azt az enyészetnek. Míg mi a házat néztük meg, egy galamb tőlünk egy méterre mit sem törődve velünk, az esőcsatornából oltotta szomját. A P háromszög jelzésen mentünk a  Salgóvárhoz. A várat már 1424-ben leromboltatta Zsigmond király, mert gazdája – Salgói Miklós – hamis pénzt veretett. A 715 méter magasan lévő várromból néhány falmaradvány jól kivehető, a kilátás innen is pompás.

Visszatérve a P és a P+ jelzés találkozásáig innen folyamatosan lejtős szép erdei úton, keresztező horhosok, időszakos patakmedrek mellett értünk vissza Perőcsénybe, gyalogtúránk célállomására. Egy kis izgalmat csak a Büzmöd-réti magasles környékén ravaszul erdőbe kanyarodó jelzésünk megtalálása volt. Egyébként el kell mondanunk, hogy a jelzések ezt leszámítva végig példaértékűen jól követhetők voltak. Gratulálunk a festőknek!

Pilisszentkereszti barangolás

Címkék

„Apu, menjünk túrázni!” – adta ki a parancsot Henrik ma dél körül. Az időjósok nem sok jóval kecsegtettek, de ennek ellenére neki indultunk. Henrik igazából vonatozni szeretett volna, így megegyeztünk, hogy most nem a péceli kanyart járjuk be, hanem elmegyünk a Szurdok-tanösvényre, és majd utána vonatozunk egyet.

Pesten szakadt az eső, de Pilisszentkereszti parkolónknál már nem. Ugyanott álltam meg, ahol a két héttel ezelőtti vizsgánk alkalmával. Kezdetnek a P jelzésen indultunk fel Peres csúcs irányába. Párszáz méter megtétele után egy elég morcos kedvében lévő, szabadon a házra vigyázó németjuhász keverékkel kellett „megküzdenem”. Elég sok mindennek elmondtam a gazdáját, miközben egy 6 éves gyereket, és jómagamat a jelzett turista útvonalon egy hörgő-morgó kutyától kellett megvédenem. Azért mi nyertünk.

Újabb pár száz méter után elfogyott a P jelzés – egyszerűen eltűnt –, de cserébe utolért minket az eső a meredek szakaszon. Az erdő védelmében alig pár csepp jutott el a földig, így az esőkabátokra nem volt szükség. Az irányt azért tartottuk, és egyszer csak jobbról megérkezett a P jelzés is. Hmmm. A műút elérése előtt váltottunk az S jelzésre, illetve gondoltam én, hogy az S jelzésre. Pár méter megtétele után szürkével átfestett jelzések voltak csak az úton. Sebaj, a tájoló szerint jó irányba haladunk, menjünk csak tovább ezen. Kicsit később hopp, megint az S jelzésen vagyunk. Hmmm-hmmm.

Az eső elállt, innentől nagyon szép időnk volt. A K+ jelzésen indultunk el lefelé, de ezt amolyan „K ritkának” lehetne inkább becézni. 2-300 méterenként van egy elmosódott kék-szerű maradvány a fákon. A S+ becsatlakozása után jutottunk el Szent kúthoz, erről néhány kép is készült. Maradva a K+ jelzésen, a műút mellett haladva értünk el a Szurdok bejáratánál lévő parkolót. A kis pihenőt kihasználva Henrik elkezdett egy éppen ott folyó családi focimeccset nézni.

Végigmentünk a térképen Szurdok-tanösvényként jelölt szurdokon. Ez ismerős volt, hiszen a vizsgaútvonalunk is ezen vezetett. Azért is jöttünk ide, hogy ezúttal fényképeket is tudjak készíteni a helyről. Tervem az volt, hogy ezúttal végig megyünk a tanösvényen egészen a Klastromkertig, lévén ezt az utat „félelemből” kerültem ki egy kis kitérővel a vizsga alkalmával. Így ezúttal nem fordultam el a kulcsosház felé, hanem maradtunk a tanösvényen.

Nem sokkal később 2 motorossal találkoztunk, akik egy meredek szakasszal próbálkoztak, de szerencsére nem indult be a motor. Remélem hazáig tolta a tulajdonosa.

Az ösvénynek egyszer csak vége lett, mivel házak közé értünk a faluban. Hoppá, de hol a tanösvény? Egy szabályos utcán haladtunk, mely a térképen viszont határozottan tanösvény. Mivel tavalyi a térkép, és nem idén készült házak között sétáltunk, egy kicsit meglepő volt. A műútnál ott volt a jelzett kereszt, ezt a „szokott módon” a Pilis-csúcs, és a templomtorony segítségével bemértem. Igen, egyértelműen ez az a kereszt, itt kéne lennie a tanösvény folytatásának, ám helyén egy fakerítés állja keresztben az utunkat.

Célunkat keresve kikerültük az elzárt rész, azonban semmiféle út, vagy ösvény nem vezetett arra. A tanfolyamon azt tanultuk, hogy egy vizsgázott túravezető akár Nemzeti Parkban is letérhet a jelzett turistaútvonalakról, így maradt a susnyás iránymenet a P jelzésig. Ez megint vizsgaútvonal volt, így megismertem, és az egyik elágazásában (pont ott, ahol várnom kellett a vizsgán pár percig) található a tanösvény folytatása. A térképen. A valóságban csak egy elég magasra nőtt gazos, ágas-bogas terület, mindenféle ösvény nélkül. Mivel ez elég nehezen járható, és jópár kilométer volt már a lábunkban, visszatérünk a P jelzésre, és azon visszasétáltunk – egy cukrászda érintésével - az autóig. A vizsgán ezek szerint jó döntés volt a kis kerülő, mert a tanösvény ezen a szakaszon egyszerűen nem létezik, vagy igen jól álcázza magát. Mondjuk a föld alá bújt.

A túrán néhány forrást még fel akartam keresni, de a sok keresgélésre fordított idő miatt ez ma nem sikerült. De tervezem, hogy a környék látnivalóinak feltérképezése után eljövünk ide az isaszegi csapattal is.

Napunk végén, az isaszegi állomáshoz érve épp láttam elindulni a vonatot, így 1 órát vártunk a következő vonatra. Henriknek be volt ígérve a vonatozás, melyet egy Isaszeg – Pécel - Isaszeg járattal le is tudtunk, majd hazatértünk.

Mátrafüredi körút

Címkék

Május 16-ára „Mátra bércein” címmel meghirdetett túránkra 19-en jelentkeztek és 22-en jöttek el. Szokásos módon Isaszegen, majd Gödöllőn volt a találkozó negyed-, illetve fél nyolckor. Négy autóval és egy motorral háromnegyed 9-re értünk Mátrafüredre, ahová két túratársunk Pestről busszal jött, hárman pedig ott üdültek és odajöttek érkezésünkre. Sajnos utóbbiaknak csábítóbb volt a gyöngyösi borfesztivál, mint a túránk. Pedig gyönyörű volt a táj és az idő.

Szóval leparkoltuk autóinkat, elájultunk Hajni frissen sült rétesétől, mások finom pogácsáitól, ki-ki kényeztette magát kávéval, capuccinóval és már indultunk is a S sáv jelzésen. Zoli hamarosan vizsgázik túravezetésből, ezért átadtam neki a túravezetés jogát és felelősségét, hadd gyakoroljon! Kb. 170 m szintkülönbség leküzdése után máris fenn voltunk a Muzsla-tetőn és élvezhettük a szép kilátást Gyöngyösre, a Sár-hegyre. Kicsit leadva a megszerzett magasságból nemsokára a Rákóczi-forráshoz értünk, melynek vizét szinte mindenki megkóstolta. Utunk folyamatosan emelkedett, így értünk kis kitérővel egy újabb nagyszerű kilátóhelyre a Hanák Kolos kilátóhoz, és emlékoszlophoz. Tovább folytatva utunkat egyre mélyebben láttuk magunk alatt a Somor-patak völgyét. Elértük a S kör jelzés kiindulópontját, mely a Gyökeres-forráshoz vezet. Nemsokára az Ózon-szálloda építkezése miatt eltereltek bennünket az eredeti útvonalról. A Kékes Turista Egyesületet dicséri, hogy az ideiglenes terelőutat is becsületesen felfestették. A Mátrai Gyógyintézetnél értünk az eredeti útvonalhoz, innen lehet visszamenni a Kecske-bérchez. Mi is elindultunk, de nem voltunk eléggé kitartóak, a S kör jelzés beérkezésénél elbizonytalanodtunk, és visszafordultunk. Így is szépen ráláttunk az 1932-ben épült Mátrai Gyógyintézetre.

Pihenőt tartottunk a Gyógyintézet bejáratánál, majd a S+ jelzésen, immár szinte végig lejtmenetben indultunk visszafelé. A 7. kilométer után meglehetősen kemény lejtő után kezdett kisimulni a Mátra, így értünk a Farkas-kúthoz. A kút környéke rendezett, a forrásvíz finom. Enyhe lejtésű úton a Sás-tóhoz értünk. A jó időt kihasználva rengetegen voltak a tó körül. A tavat nyugatról megkerülve a valamikor fúrótoronyként üzemelő kilátóhoz mentünk, és a legtöbbünk fel is kapaszkodott a 258 lépcsőfokon. Fenn erősen fújt a szél, érezhetően kilengett a torony, a kilátás viszont pazar volt. Sás-tó szigetei között lévő hídról kiskacsákat csodált meg a csapat.

Sás-tótól a S háromszög jelzésen indultunk Mátrafüred felé, a Körtvélyes oldalában. Mikor elértük a Z jelzést, választani lehetett, hogy azon visszasétál valaki a kocsihoz, vagy még egy kis kerülőt téve a Kozmáry-kilátót is felkeresi. Szinte mindenki ez utóbbi mellett döntött, újabb szép panoráma reményében. Ez be is következett. Még egy látnivaló várt ránk Mátrafüreden, mégpedig a Palóc Babamúzeum.
14 km-t tettünk meg, utunk szintvonaltérképét mellékelem.

Szintvonaltérkép

Muzsla-tető

Távolban Kékestető

Rákóczi-forrás

Útvonalrövidítők

Hanák Kolos kilátónál

A terelőúton

Mátrai Gyógyintézet

Farkas-kút

Sás-tó

Sás-tói kilátó

Sár-hegy, Gyöngyös

Volt kőbánya, Kékestető

Kiskacsa-nézőben

Kozmáry-kilátó

Virágos Mátrafüred

Bronzjelvényes túravezetői tanfolyam – elővizsga

Címkék

Január eleje óta tartó bronzjelvényes túravezetői tanfolyamunk lassan a célegyenesbe fordul, immáron az elővizsgán vettünk részt Harman Marcival kettesben. Szombaton 5 órai keléssel indult a nap, 6-kor elindultam, Marci szokott helyen történő felvétele után fél nyolc körül leparkoltunk Pomázon, a HÉV végállomásnál. 2 napi élelemmel, vízzel, alvó alkalmatossággal felszerelve a Z, majd Z háromszög jelzésen felbaktattunk a Janda Vilmos házhoz, az elővizsga táborhelyéhez. Ötperces csúsztatásban egyesével indultunk az elővizsga pálya bejárására.

Az első pont, a vízenyő déli részének megtalálása nem okozott különösebb problémát. Innen a következő pontig - amely egy útvillában volt -, úgy terveztem, hogy egy susnyán keresztüli délnyugati iránymenetben megfogom a Z háromszöget, azon megkeresem a térképen jelzett nyiladékot, azon elmegyek a szintén jelzett útig, ezt irányszöggel ellenőrzöm, és ott lesz az a pont. A Z háromszögig rendben is volt a dolog, a nyiladéknak viszont se híre, se hamva. Itt szembesültem először avval, hogy a kezemben tartott turistatérkép és valóság néhol köszönő viszonyban sincs egymással. Ez később teljesen egyértelművé vált, a térképen jelzett utak nagy része úgymond „félrevezető jellegű”, a valóságban egyszerűen nem léteznek. Van viszont rengeteg út, amiről nem tud a térkép. Szumma-szummárum, egyszer csak a Z+ jelzésen találtam magam, csak kissé északabbra, mint gondoltam. A 2-es pont megtalálása így rengeteg időt elvitt.

A 3-as ponthoz kezdetben a Z+on visszamentem, majd a dózerút első metszése után jelzett úton elindultam délnyugat irányba. A jelzett „nyílegyenes” út helyett az először északra kanyarodott, majd nyugat és dél felé. Ez remekül elbizonytalanított, vissza is sétáltam majdnem az előző kereszteződéshez, majd újra végig. Ezúttal kissé tovább haladva elértem a Z körút jelzést, azonban az kelet-nyugati irányú volt, míg amin érkeztem, az észak-dél. Maga az út vezetése, illetve a találkozási pont kísértetiesen megegyezik az eggyel északabbra lévő útkereszteződéssel, és mivel oda-vissza mászkáltam az úton, kellően megzavartam a megtett távolság érzetemet is. Kicsit szidtam a térképet, de szerencsére mindkét úton tovahaladva a 3-as pontot érem el. A megtalált pont miatti örömben az sajnos nem tűnt fel, hogy a vizenyő nem a megfelelő oldalán van az útnak, bár itt már erős volt a gyanúm, hogy lesz még baj evvel a térképpel.

A 4-es ponthoz indulva visszasétáltam a kereszteződéshez, ám a figyelmetlenség miatt gyenge 300 méterrel arrébb voltam délkeleti irányban, mint gondoltam. A kereszteződésből lépésszámlálással előrébb mentem 200 métert, majd az innen mért irányszöggel remekül fel is mentem a 4-es pont (kúp csúcsa) melletti kúpra. Az ilyen „kúp teteje” típusú pontok megtalálása elvileg az egyik legkönnyebb feladat, mert amíg lehet felfelé menni az adott irányban, addig arra kell menni. A susnyában nem sokat lehetett látni, de mivel a kúp tetején nem volt a keresett pont, és bármelyik irányban csak lefelé lehetett volna menni, az maradt, hogy akkor innen északnyugatra minimális esést követő kapaszkodással ott kell lennie a másik kúpnak, amin a keresett pont lesz. Ott volt. Hurrá, végre tudom biztosan, hogy hol vagyok.

A Z+ jelzésig iránymenet megint a susnyában, majd jött a kaptató a P+ jelzésen. Ez roppant fárasztó magában is, pláne egy (két) kúpmászás után. Az már nem volt meglepő, hogy a térképen jelzett Z háromszög becsatlakozása után nem hogy kettő, de egyetlen út sem vezetett kelet felé. Pedig, ha már két fűszál között volt 1 centi hézag, akkor azt kipróbáltam, hátha út az, csak nem jön ki a jelzett turistaútig. De a másik lehetséges támpont, az ény-dk irányú út is csak ezen a térképen szerepel, a valóságban - természetesen - nyoma sincs. „Újratervezés…” mondaná egy korszerű autós GPS, így jött a nyiladék megkeresése. Hogy megint dicsérjük a térképet, ez természetesen nem nyiladék, hanem egy erős jelleghatár, de annak szélén haladva láss csodát, ott volt a keresett metsződés, melynek felső végét megkeresve meglett az 5-ös pont is. Itt futottam ki az időből, de mint később kiderült, senki sem teljesített időn belül.

A 6-os pont megleléséhez már kis szerencse is kellett. Természetesen az S+, K+ jelzések térképi ábrázolása messze nem felel meg a valóságnak, de meglett a K+. Na ezen kell elmenni a következő nyiladékig, ami kb. 7-800 méterre van a K+ jelzésen a térkép szerint. Hát az első nyiladék lemaradt a térképről, ez olyan 100 méter után már ott volt, aztán a következő is még közelebb volt, így saccra az egyiken el lehetett indulni északkelet felé. Maximum belefutok az S jelzésbe (ha lesz olyan arrafelé egyáltalán). És pont a megfelelő „nyiladékocska” volt az, amin bementem, mondhatni véletlenül. Meglett a vadetetős pont is, bár ez nem kicsit malac volt.

Az utolsó, 7-es pontot hittem a legkönnyebbnek a térkép alapján. Vissza a megtalált nyiladékon a K+ felé, majd iránymenetben tovább át a két vízmosáson, és ott lesz az út. Az útvilla elég egyértelmű szokott lenni. Az út megvolt, a villa nem. Ellenőrzés, jó az út irányszöge? Jó, irány északkelet felé, kanyarodik az út északnak? Igen. Oké, egy metsződés épp ott ér az úthoz, ahol a keresett útvilla van. A metsződés megvan, de az útvilla sehol. Szemből is jön egy társam, Ő sem találja. Elsétálunk a Z háromszögig, majd azon fel a Janda házi forráshoz. Innen 200 méter iránymenet csont északnak, ott lesz. Az út ott volt, a villa nem. Jött néhány társam balról, Ők sem találják. Egyszer csak az egyik srác felkiált, ott világít a fehér papír a fán. Épp jó szögben látta meg, 2 méterrel arrébbról már esélytelen. Az út mellett volt, kb. 8-10 méterre, de benn a susnyában. Állítólag, ami onnan indul, az egy ösvény, így a térképen ez jogosan útvilla. Szerintem meg ez sok minden volt, csak nem útvilla. Bőven több, mint fél órát keresgéltem, de sebaj, mind megvan, irány cél, 200 méter délre.

A célban meglepődtem, hisz épp Tarjáni Ágiék pontőrködtek a Janda-háznál. Aznap volt a Pilis 50 teljesítménytúra is, melynek egyik ellenőrző pontját képviselték.

Később kiderült, hogy direkt volt ilyen nehéz a pálya, mondván aki ezeket a pontokat megtalálja, annak a vizsgán biztosan nem lesz gondja. Az jóval könnyebb pálya lesz. Úgy legyen.

Este 9-kor még elmentünk egy kis vezetett, éjszakai túrára, így ezen a napon volt egy 5,5 km-es cucc felcipelés, a 8 km helyett inkább 12-13 km-re sikeredett stresszes elővizsga, majd egy kb. 5-6 km-es éjszakai túra. Ez utóbbin némi ízelítővel az ezüstjelvényes tanfolyamról, ahol mindezt a pont-keresgélést éjszaka kell előadni. Nem kellett minket altatni, egy sör volt csak a tábortűznél, majd ezt követte kb. 3 percen belül az elalvás.

Vasárnap gyorsan lezavartunk egy un. svéd-pályát, majd táborbontás, takarítás következett. Lefelé szerencsére az egyik oktató felajánlotta, hogy elvisz minket a kocsinkig, így az 5 és fél helyett csak 2 km-t kellett cipelnünk a cuccunkat. A szokásos somlói Pomázon nem rossz, bár kissé citromos volt. Hazaérve délután a Forma-1-en még simán bealudtam.

Négy nap Zemplénben

Címkék

A május elsejei ünnepnapot megtoldva egy nappal csütörtökön 18-an vágtunk neki a Zempléni-hegység (vagy legalábbis egy részének) felfedezésére.

Csütörtök: 6 óra utáni indulással Isaszegen és Gödöllőn  telt meg négy kocsi, mellyel Füzérradványba, túránk kiindulópontjára utaztunk. Közben Sátoraljaújhelyen megálltunk, hogy a közös főzicskéhez a hozzávalókat beszerezzük. 11 órára értünk a Korona-panzióhoz, ahol kedves házigazdáink fogadtak minket. Rövid cihelődés és némi elemózsia magunkhoz-vétele után máris indultunk első túránkra. Elhaladtunk a hófehér színű kutatófeltárások mellett, majd a Károlyi-kastély tömör kerítése mellett. A K+ jelzésen haladtunk, mely egyúttal a Kormos-Baba tanösvény jelzése is. Az út mellett több helyen is láttunk volt illites nemesagyagbánya felhagyott területeket, felszíni berogyásokat, mely szintén bányászat következtében keletkezett. Nagyon szép erdőben vezetett utunk, éppen a megfelelő mennyiségű emelkedőkkel és lejtőkkel tarkítva. Mikor elhagytuk a K+ jelzést, előbb jelzetlen úton, majd a Z kerékpár jelzésen értünk vissza a K+-hez. Volt még időnk ahhoz, hogy a Károlyi–kastélyt is meglátogassuk, ezért vezetéssel megnéztük azt. Jelenleg 7 helyiség látogatható, de a felújítás folyamatos, ezért reméljük legközelebb többet látunk belőle. A kastélykertben megnéztük a hatalmas platánfákat, meghallgattuk Irénke helyszín hatására előtörő gyermekkori élményeit, hiszen Füzérradványban született, itt töltötte gyermekéveit. 12 km-t tettünk meg. Visszaérve szálláshelyünkre, nekiláttunk aznapi vacsoránk megfőzéséhez. Hatalmas adagra sikeredett, ezért a repetákon felül még el is tudtunk tenni belőle ínségesebb időkre. Vacsora után szelíd borozgatásba, beszélgetésbe kezdtünk – és folytattunk pár óra hosszáig.

Péntek: reggeli után kocsival Hollókházára mentünk. Kilenc órára kértünk – és kaptunk – bebocsájtást a modern katolikus templomba, valamint a sekrestye épületében lévő kis kápolnába, ahol egy porcelán oltár is található. Nagy élvezettel hallgattuk a zenés ébresztőt is, mely két kocsiban ülő ifjak, és kevésbé ifjak által előadott magyar és szlovák dalok békés versenyzéséből állt. „Hivatalból” megnéztük a környéken az Országos Kéktúra Keleti végpontját, majd a falu másik végén lévő Porcelánmúzeum következett. Itt előbb a porcelángyártás múltját és folyamatát láthattuk egy filmen, majd megcsodálhattuk a híres-neves porcelán tárgyakat. Levezetésképpen a Fazekasházat is meglátogattuk. Ezt követően Kékedre mentünk, melynek nevezetessége a Melczer-kastély. Körüljártuk az eredetileg  XV-XVI. században épült, majd a XVII-XIX. sz-ban átépített szép épületet. Szerencsére – annak ellenére, hogy szállodaként üzemel – a földszinti két nagy termet megnézhettük. Következő megállónk Telkibánya volt, ott is az Érc- és Ásványbányászati Múzeum, a kopjafás temető, valamint a Szent Katalin ispotály és kápolna. A sok látnivaló után egy kis kirándulás se maradhatott ki. Kocsijainkat a bózsvai út mellett lévő Jégbarlang, Mátyás király kútja és Szép Ilonka sírja turisztikai együttesnél hagytuk, és a SL jelzésen egy körutat tettünk. Útközben érintettük Koncfalva ipartörténeti emlékhelyet, a Jó-hegy „megmászása” előtt találtunk egy enyhén vasas-kénes ízű kis forrást is. Este szálláshelyünkön a csülökpörkölt mellé még „zacskós” leves is főztünk. Vacsora után besétáltunk az ófaluba, ahol régi pincék, két csúcsos tetejű színpad is található.

Szombat: ezen a napon egy jó gyalogtúra várt ránk, melyre többen lélekben már előre felkészültek. Füzérre autóztunk. Kocsijainkat a templom közelében hagytuk, majd folyamatosan emelkedő úton elindultunk a K+ jelzésen. Elhaladtunk a mesébe illő Tájház mellett, melyet visszafelé meg is néztünk. A vár alatti parkírozótól az emelkedő szöge pulzusszámot növelve lényegesen nagyobb lett. Maga a vár egyre jobban épül, aki pár éve járt ott érdemes újból megnéznie, mert sok új dolgot láthat. A kilátás pedig egyszerűen pazar! A várban megmutatták nekünk, hogyan jutunk könnyűszerrel el ismét a K+ jelzéshez anélkül, hogy visszamennénk a faluba. Bodó-rét felé szép erdőben erdészeti művelés témájú igényes ismeretterjesztő táblák találhatók, a Hideg-forrás vize nem csak hideg, de finom is. A Lászlótanyára vezető aszfaltozott utat elhagyva az út nem túlságosan megerőltetően, de egyenletesen emelkedett. Ezt azonban a csapat 19. tagjának, Gizi kutyának már sok volt, gazdája kénytelen volt őt a vállára venni. Az határköveket elérve még egy jó kis lejtő, majd egy ugyanolyan meredekségű emelkedő következett, és máris a Nagy-Milic 893 m-es csúcsán voltunk. Itt kis pihenő következett, elfogyasztottuk jól megérdemelt ebédünket. Lefelé vezető úton rövidesen egy nagyon szép kilátást nyújtó kiugrón álltunk meg fényképezni. Ezután következett az út legkegyetlenebb szakasza, ahol a térképen lévő szintvonalak is egymás hegyén-hátán vannak. Csak az vigasztalt, hogy ugyanez a szakasz ellenkező irányból még nehezebb lenne. A Csataréti vadászháznál fujtattunk egy kicsit, majd innen jó, egyenletes tempóban értünk le a vár alá, közben helyenként élveztük a kilátást Pusztafalu irányában. Leérve a faluba most néztük meg a Tájházat, majd a kocsikhoz mentünk. A gyalogút hossza 16 km volt. Kocsival még elmentünk Pusztafaluba, de megmondom őszintén, fentről szebb volt, mint lentről. Mielőtt visszamentünk panziónkba, elmentünk fényképezni az előző este látott ófalui helyekre, majd hárman még egy pár kilométert gyalogolva megkerestük a Károlyi-kastély kertjében azokat a sétányokat, erdőligeteket, halastavat, melyre Irénke gyerekkorából emlékezett. Szerencsére két előző napról is maradt főtt ételünk, így avval nem kellett foglalatoskodni. A csapat fáradtságát az is jelezte, hogy ezen az esten nem maradtunk fenn olyan soká, mint előző napokban.

Vasárnap volt zempléni túránk utolsó napja. Elköszöntünk kedves házigazdáinktól, akiktől igazán minden segítséget megkaptunk. Egy kocsi Kőkapuhoz ment, három kocsi „legénysége” pedig először Széphalomra, a Kazinczy Ferenc Mauzóleumhoz, valamint a Magyar Nyelv Múzeumhoz navigált. Kulturális feltöltődés után Sátoraljaújhelyen hagyva a kocsikat a K+ (úgy látszik ez a jelzés kísért egész zempléni utunkon) jelzésen indulva hagytuk el a várost. Eredetileg 6 kilométeres táv megtételével kellett volna visszaérnünk a kocsikhoz, de a térképek – amelyből háromféle, köztük új kiadású is volt – mást mutattak, mint a valóság. Így a táv 9,5 km-esre sikeredett. Nem mintha ez olyan sok volna, de arra a napra a Megyer-hegyi tengerszem felkeresését is beterveztük, sőt még a nagy forgalom beindulása előtt akartunk hazafelé indulni. Sajnos így kimaradt  a tengerszem. Sebaj, legközelebb nem hagyjuk ki! De visszatérve erre az útra, a Szár-hegyen lévő Szent István kápolna és az Országzászló megközelítése nyugati irányból nem kis emelkedő leküzdése után lehetséges csak, de az itt elénk táruló kilátást legalább úgy éreztük, hogy megszolgáltuk. Lefelé a Magyar Kálvária bástyaszerű stációin az elcsatolt vármegyék címereit láthattuk, valamint helyenként szép panorámát a városra, és az elcsatolt terület egy részére. Az Esze Tamás úton egy fagyizással jutalmaztuk magunkat. Fél három felé indultunk haza. A jó tempójú haladást a Hatvan után történt baleset matti 8 km-es torlódás akasztotta meg. Nagyot kerültünk, hogy ne kelljen araszolni a pályán.

Azt hiszem minden résztvevő nevében nyilatkozhatok, hogy egy programokban és jó túrákban gazdag napokat tudhatunk magunk mögött.

Kormos-tető felé 

Kilátás Biste felé

Füzérradvány, Károlyi-kastély

A kastélyban

Óriás platánfa

Sok az éhes száj...

Hollóháza, Porcelánoltár

Országos kéktúra végpontja

Porcelán-kavalkád

Kéked, Merczel-kastély

Telkibánya, kopjafás temető

S rom jelzésen

Füzér vára

Ez már neki is sok volt

Nagy-Milic

Szinte az egész hegység

Széphalom

Sátoraljaújhely, Szár-hegyi kapaszkodó

Szent István-kápolna

Mátra bércein

Címkék

Az Isaszegi Természetbarát Klub májusi kirándulásának kiírása.

Dátum

2009. május 16., szombat

Jelentkezési határidő

2009. május 14., csütörtök 23.59

Túratáv

12 km.

Szintemelkedés

Találkozó

2009. május 16., szombat 07.15
2009. május 16., szombat 07.30
Isaszeg Művelődési Otthon előtti parkoló
Gödöllő, Művelődési Ház parkírozó

Látnivalók

Sástói kilátó (50 m magas)
Palóc Babamúzeum (Mátrafüred)

Hazaérkezés

2009. május 16., szombat 17.00

Vészforgatókönyv

Ha véletlenül nem lesz annyi kocsi mint ahány jelentkező, vagy valakinek egyszerűbb tömegközlekedési eszközzel Mátrafüredre utazni, akkor a következő lehetőségek közül választhat:

A vonat Isaszegről 07.10-kor, Gödöllőről 07.18-kor indul, Gyöngyösre ér 08.33-kor (átszállás Hatvanban és Vámosgyörkön), Bp. Keleti pu.-ról a vonat 07.03-kor indul, Gyöngyösre ér 08.33-kor (átszállás Vámosgyörkön). Gyöngyösről Mátrafüredre kocsival el tudjuk vinni a vonattal érkezőket (ha kell úgy, hogy Mátrafüredről visszajövünk értük).

Budapestről lehet a fenti vonatközlekedésen felül a Stadion autóbusz pu.-ról 07.15-kor induló busszal, amellyel közvetlenül lehet Mátrafüredre utazni.

Jelentkezések

Névsorrend változtatása Jelentkezés ideje
Zsigri Lászlóné
Zlo88Pa
zellabuckner91684925
zelebyaka
zbhclaribel57005458
yuyhattie585371077
yukikoscrivener70
yettaf973151145
xxxeeennfffaa
winfred82191498421
willalinton52912
wilford4235586272
walterorton8497...
waldomcmillan08131
Vortexcfx
vonlam24439241179515
Vitamixgsi
virgiliobible9719283
virgie054524556846
violettuckfield7345
Vintagerfn
vetround
vetazinn647863167
vernaricks823381
Véghné Varró Ágnes
UrkrassGer
Urbán Zsuzsa
tzzchristoper5793
twitterhackpass.com
treykirton8000209379
trevorbeauregard4
tracisandlin363224
TNekitbka
Timothyves
timothyo435203045
TimothyGof
ThomasRop
thinvibe
thanhcarmack501559
Teszt Szervező
Testerjwe
Testergwb
terranceni11
Telecasterjur
tangelanott104635
tajk44314458908...
Szmolicza István
Sziráki Beatrix...
Szekeres Péterné
Szekeres Péter
Száraz Istvánné
Szántai Győző
szaboliver
susantrigg6579291
StiveBoill
stickerwarm
StevenZew
steve37917817394
Squierfdr
Speakergaw
soos93
Slan
skedaddledownload
silasloy73343035468
sherlynbunch731013
sheldonkozlowski8
shaylamillsaps7
ShawnSolab
sharyn32p209597813
serenacordova32
Sárkány Gabriella
saramcmann057785
sara45d54133854...
Sántha Tünde
Sandernmm
Samu Katalin
samaracochrane58864
sadiecasillas7856
rosemaryforan1125583
rosemariebalmain
romaheyne3059108156
rolandoricher650
rockyzeigler6804
rockyreber64231
rockylyster6179
robertparkhill2
Rigidxfh
rickeycollie46830265
richieerskine1527
retaclore100300082
renagalindo70939
remontownewiteLoone
RemiPa
regenacenteno18
Raymondrof
ramonaraley90513
qzxtaylor36582398663
qqehong9624934686
puddingsachoo
Premiumcxn

Izlandi túrabeszámoló

Címkék

Az ITK három tagjának volt szerencséje április 23-26-a között Izlandon túrázni. Még ketten szerettek volna jönni, de mire eldöntötték, hogy jönnek velünk, már nem volt hely a repülőgépen. A szállást, repülőgép jegyet, kocsibérlést utazási irodán keresztül intéztük, egyébként a szervezés, programok összeállítása és megvalósítása egyéni volt.

Csütörtökön háromnegyed négykor kellett ahhoz kelnünk, hogy öt órára kiérjünk a repülőtérre. Ott rögtön kiderült, hogy a gép 7 óra helyett 7:40-kor indul. További érdekesség (?) volt, hogy a csekkolás a B terminálon, a beszállás pedig az A terminálon történt. Négy és fél órai repülőút után 10 óra után (2 óra időeltolódás) Keflavikban szálltunk le. Felhők felett utaztunk szinte egész úton, ezért képeket nem tudtam csinálni a repülőútról. Minden macera nélkül  megtörtént a beléptetés, kocsi átvétele a reptéren (National Car Rental), így már negyed 12-kor egy Toyota Yaris-szal indultunk Izland felfedezésére. Legelőször a híres Kék Lagúnához mentünk avval a szándékkal, hogy megmártózunk benne. Erre a szemerkélő eső, és az erős szél miatt nem tudtuk magunkat rávenni, pedig biztosan jó esett volna. Végigjártuk viszont a valószínűtlenül kék színű tóban lévő kisebb szigeteket összekötő utakat. Nagy élmény volt ez is meg a szürkészöld mohával fedett lávakő is. Ezután Grindavikon keresztül Krysuvik-Seltunba utaztunk szinte holdbéli tájon. Ez a terület Izland egyik legaktívabb lávamezője, sok helyen megfigyelhetőek az Eurázsiai-, és az Amerikai talplemez szétcsúszása következtében keletkező hasadékok, iszapfortyogók, kénes kitörések. Tovább a Kleifar-tó mellett különös alakú lávafolyások mellett haladtunk. Reykjavikba nem egészen azon az úton érkeztünk be, ahol szerettem volna, de ha már a Perlannál voltunk, előrehoztuk annak megnézését. Ezek tulajdonképpen forróvíz-tározó tartályok, amely fölé kupolát húztak, éttermet, kilátóhelyet építettek. Az egyik tározóban pedig nem víz, hanem a Saga-múzeum van. A Perlan mellett van egy mesterséges gejzír, amely akkor épp nem működött. Este még terveztünk egy kis városnézést, de a korai kelés éreztette rajtunk a hatását, és inkább lefeküdtünk.

Pénteken 6-kor keltünk, reggeli után máris nekivágtunk az útnak, mely ezen a napon Izland déli részére vezetett. Eleinte még esett a hó és viharos szél fújt, de fél óra elteltével csak a szél maradt meg. Régi tengerparti kikötőket (Eyrarbakki, Stokkseyri) érintve, majd a Hekla hófödte csúcsai alatt elhaladva értünk a 65 m magas Seljaland vízeséshez, mely arról is híres, hogy egy turistaúton a vízfüggöny mögé lehet menni. Az erős szél messzire fújta a vízpermetet, időnként minket is eláztatva. Továbbgyalogolva még két kisebb vízesést is megnéztünk.

Ezután a 40 km-re lévő másik híres vízeséshez utaztunk, melynek neve Skógafoss, itt 62 m magasról zúdul le a víz. Meredek hegyoldalon és 400 feletti lépcsőfokon fel lehet menni a vízesés tetejéhez, közben nagyon érdekes kiugró sziklafalakon egyensúlyozva más-más szögből látható a vízesés, és az ott fészkelő rengeteg madár. Mikor felértünk a vízesés tetejére szerencsére nem elégedtünk meg ennyivel, hanem a vízfolyással szemben még pár km-t gyalogoltunk a folyó mellett, újabb és újabb nagyszerű vízesést és hasadékvölgyet felfedezve. Miután jó kigyalogoltuk magunkat megnéztük egy skanzent, ahol Izland jellegzetes épületeit láthattuk berendezve.

A parkírozóban láttunk egy gleccsertúrára csalogató táblát, ahol a térképen látszott, hogy csak 10 km-re található az a hely (Sólheimajökull), ahonnan indulnak a vezetéses túrák. Ez megmozgatta a fantáziámat, és már indultunk is oda. A 10 km-ből ugyan 6 km csak köves út volt, de ezt már kezdtük megszokni Izlandon. A parkírozóból alig pár száz méterre kezdődött a gleccser. Az erősen porladó fekete vulkáni kőzet miatt - melyet magával sodor a jégár - nem olyan látványos itt a gleccser, mint pl. Norvégiában, de így is nagy élmény volt több méter magas jégfal hasadékaiban bóklászni. Néhol csalóka módon egy-egy üreget hó töltött ki, amibe belelépve térdig süllyedhetett a vándor. Nekem is volt alkalmam emiatt elesni, amit a fényképezőgépem objektívja bánt meg – szerencsére csak kis karcolás lett rajta.

A gleccser után kis autózás után a Dyrhoaley sziklákhoz értünk igencsak vacak úton. Itt találhatók azok az érdekes sziklakapuk az óceánban, melyek izlandi poszterek gyakori témája. Előbb egy kisebb dombra másztunk fel, ahonnan következő állomásunk látszott, majd a egy meredek úton a világítótoronyhoz mentünk. Innen voltak láthatók legjobban azok a hatalmas sziklatömbök, melyekben a sziklakapuk vannak.

Még pár km-es autózás, és máris Reynirdrangánál voltunk, ahol fantasztikus alakú sziklák találhatók az óceánban, a parton pedig bazalt-orgonasor övezte barlangok. Mire mindezt megnéztük fél kilenc elmúlt, ekkor indultunk vissza a 190 km-re lévő Reykjavikba. Fél 12 felé értünk a szállodába. Nem kellett elringatni senkit.

Szombat. Ezen a napon a klasszikus Arany-körútat jártuk be Notter-módra kissé nehezített változatban. Reggeli után Mosfellsbar-on keresztül a Thingvellirbe mentünk. Itt látható leglátványosabban a két földrész szétcsúszása. Ha észak felé beállunk a hasadékba, akkor jobbra Európa, balra már az amerikai kontinens van. A hasadék évente 3 mm-rel növekszik, így még van egy pár év, mire véglegesen kettészakad a talplemez. Itt is tettünk egy gyalogtúrát ahhoz a vízeséshez, ahol az Öxarar folyó „beleesik” a szakadékba, majd pár száz méter után megunva azt, kilép onnan.

Következő állomásunk a híres-neves Geysir volt. Egy nagykiterjedésű geotermikus mezőn található a már nem működő Geysir, az öt-tíz percenként kitörő Stokkur, ezenkívűl rengeteg kisebb fortyogó, kénes kigőzölgő. Szinte az egész mező gőzpárában van. Itt is tettünk egy kisebb kirándulást, felmentünk a mező fölött ágaskodó dombra, ahonnan az egész területet nagyszerűen be lehetett látni.

Tíz kilométerre van innen a Gulfoss (Arany-vízesés). A 32 méter magas kétszintes vízesés Izland leglátogatottabb turista attrakciója. A Látogató központ mellett parkírozóból először lelépcsőztünk a vízesés középső szintjére. A vízfolyással szemben pár száz méterre van egy kiugró sziklapárkány, ahonnan nagyon jól belátható nemcsak a vízesés két szintje, de az a helyenként 70 méter mély szoros is, melyet a Hvítá-folyó mélyített ki magának. Ezt követően visszagyalogoltunk a felső szintre, és ott tettünk egy sétát, élvezve más-más szögből a vízesés látványát.

Még nem volt vége a napnak, így megnéztük a Kerid-krátert is. Az ovális krátertó úgy keletkezett, hogy a kiürülő magmakamrába visszahullott a már megszilárdult kőzet egy része. A kráterfal vörösbarna színű. A kráter megtekintése után alsóbbrendű utakon a Thingvalla tó déli részén, majd hófedte hegycsúcsok között értünk vissza Reykjavikba. Itt az a hír várt, hogy másnap repülőgépünk 3 órával később, fél kilenckor indul vissza Budapestre. Ennek egyrészt örültünk, mert nyertünk három órát, másrészt gondot okozott, hogy az értünk repülőtérre kijövők (Dalmi Éváért fia, értünk Irénke és Sanyi) nem aludhatnak szinte semmit, tekintettel arra, hogy érkezési időnk magyar idő szerint éjjel háromra tolódott ki.

Vasárnapra minden meteorológia-előjelzés esőt ígért, ezért városnézést terveztünk Reykjavikban. Reggel viszont mikor felébredtünk, nagyon bíztató volt a helyzet. Véletlenül ott olvastam bele az útikönyvbe, ahol megemlítették, hogy az Esja hegyre több turistaút is felvezet Mosfellsbar-ból. Általános egyetértésben rögtön felcseréltük a városnézést egy kirándulással. Nem tudtuk, honnan indul a turistaút, de a hegy irányába mentünk. Láttunk egy szép völgyet patakkal a hegyoldalban. Mondtam is a többieknek, hogy az szimpatikus egy útra, még ha nincs is jelzés. Alighogy kimondtam, ott volt egy parkírozó, eligazító tábla a Thverfellshorn 770 méteres csúcsára való feljutást ábrázolva. Aki arra gondol hogy az semmi, a Börzsönyben is simán felmegyünk ilyen emelkedőre, annak mondom, hogy a 770 m tényleges magasságot jelent, lévén a turistaút tengerszintről indul. Hét állomás van az úton, a 4. állomásig egybakancsos nehézségű, a 4. és 6. között kettő, míg az utolsó szakasz a legnehezebb hárombakancsos. Az egybakancsos is végig emelkedik kb. 20-30 %-os emelkedővel. Az ötödik pontnál már elérjük a hóhatárt, az utolsó szakasz pedig legalább 50-60 %-os. Együtt indultunk, de egyre nagyobb lett a távolság a lányok és köztem, így már nem vártam be őket, hanem a magam tempójában mentem. Az utolsó két szakaszt már alig tették meg páran a sok túrázó közül. Nem szeretem a botot túrásásnál, de itt igencsak éreztem hiányát. Felfelé sem volt könnyű az utolsó két szakasz, de lefelé sokkal rosszabb volt. Semmi kapaszkodó, kiálló kő nem segítette a meredek havas lejtőn a lejutást. Minden lépésnél helyet rugdostam a hóban magamnak. Az ötös ponttól visszafelé hosszabb úton ereszkedtem le a kocsiig. A kilátás mindenhonnan csodás volt Reykjavikra, sőt a távolabbi Reykjanes-félszigetre is. Az út tejes szintemelkedése több mint 1000 méter volt, de ami igazán kifárasztott az a felső két szakasz lejtmenete volt. Nem szégyellem bevallani, hogy még két nap után is izomlázam van. Az utat 3 óra 20 perc alatt tettem meg. A lányok is kapaszkodtak derekasan felfelé, kb. félúton fogyott el az erejük, és fordultak vissza.

Fél kettő után indultunk vissza Reykjavikba, így még városnézésre is maradt időnk. Először a botanikus kertet néztük meg, majd a belvárosban a Sun Voyager szobrot, a Városházát, a Tjörnin tavat és a Hallgrims-templomot. A reptér felé még megálltunk Hafnarfjördurban kis nézgelődésre, majd Keflavikban tankolni, és már le is járt az ajándék három óránk. Hazafelé míg teljesen be nem sötétedett, sikerült pár légifelvételt csinálni Izlandról.

Elmondhatjuk, hogy jól kihasználtuk azt a négy napot, mely rendelkezésünkre állt Izland megismerésére.

Kék lagúna

Krysuvik-Seltun

Kleifarvatn

A szél

Seljalandfoss

Seljalandfoss

Skógafoss

Skógafoss

Skógafoss

Skanzen

Sólheimajökull

Dyrhoalay

Reynirdranga

Reynirdranga

Thingvellir

Geysir

Geysir

Gulfoss

GulfossKerid-kráter

Mosfellsheidi

Thverfellshorn

Thverfellshorn