kulturális program

Jókai-kert, Bajor Gizi Színészmúzeum

Címkék

Ez évi kulturális programjaink közül ezúttal Budán jártunk és egy irodalmi kötődésű természetvédelmi területet, valamint egy múzeumot jártunk be. Az Éva szervezte programon húszan voltunk.

Különböző tömegközlekedési eszközökkel értünk a Svábhegyen lévő Jókai-kerthez 11 óra előtt. Jókai Mór 1853-ban vásárolta az akkor kőbányának használt 2 holdas földet, amit rengeteg termőföld odaszállításával teraszos kertté alakíttatott. Fontos része volt a kertnek a szőlőültetvény. Ehhez tartozott a présház, ami a mai napig áll (a villa sajnos megsemmisült). A présházban alakították ki a Jókai-emlékszobát, ahol a híres író személyes tárgyai láthatók. A kertről, présházról a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa mesélt nekünk. Ezután végigsétáltunk a kerten, megnéztük a rózsakertet, a szőlőt - itt neves borászok segítségével visszaállították abból a háromfajta szőlőből álló ültetvényt, amiből az író készítette „karcos” borát. A kert egyes pontjairól szép kilátás nyílt a fővárosra.

A Jókai-kert megtekintése után lesétáltunk a két kilométerre lévő Bajor Gizi Színészmúzeumba. A múzeum Bajor Gizi halálának első évfordulóján, 1952-ben nyílt meg Gobbi Hilda kezdeményezésére, akkor még csak pár teremben. Most az emelet a Kulisszák között című állandó kiállításnak ad teret, bemutatva a színházi alkotófolyamatot sok képpel, relikviával, makettel. Az egyik termet olvasópróba helyszínének alakították ki, a végén lévő kis színpad pedig rendelkező- és emlékpróbákra utal. Nagyon sok szépet láttunk, de legnagyobb élmény idegenvezetőnk mindentudása és figyelmessége, lelkesedése volt. Ezt követően a földszinti kiállítást néztük meg, amely Róna Viktor életpályáját mutatta be. Több mint három órát töltöttünk el a múzeumban, majd hazautaztunk.

 

Erdőtelek, Gyöngyös

Címkék

Ezúttal nem túrázni indultunk - bár tematikájában hasonló volt hozzá - hanem az Erdőtelki arborétumot és a gyöngyösi Mátra Múzeumot látogattuk meg 29-en.

Igazán sajnálhatják, akik nem jöttek el erre a – kulturális programnak is felfogható – buszkirándulásra. Túl azon, hogy sok szépet és hasznosat láttunk, illetve hallottunk, még teljesen ingyenes is volt tagjaink számára - beleérve a belépőket, tárlatvezetést, buszköltséget is.

Háromnegyed kilencre értünk az arborétumhoz, amely azonban hamarosan kinyitott, így meg tudtuk venni a jegyeket, mosdóba is el tudtunk menni a tényleges 9 órai nyitás előtt. Sajnos vezetést létszámhiány miatt nem lehetett kérni, így a térkép és az eligazító táblák segítségével magunknak kellett felfedezni az arborétumot, melyet ifj. dr. Kovács József létesített a XIX. század végén. A látogatható 6 hektáros területen 1200 fa, cserje és évelő növény található, köztük az ország legnagyobb ezüsttörzsű-, és cukorsüveg fenyője. Látványos színfoltja az arborétumnak egy lótuszvirágos tó, melyben egy sziget is található. Az arborétumi séta után kinyitották számunkra a Buttler-kastély kapuját is, hogy közelebbről megnézhessük azt. Sajnos közelebbről sem tűnt kevésbé lepusztultnak.

Negyed tizenegy után ültünk ismét buszba, és áthajtottunk Gyöngyösre, azon belül is az Orczy-kastélyhoz. Megvettem a jegyeket. Itt csak a Természettudományi Pavilonba lehetett tárlatvezetést rendelni, ezt meg is tettem korábban. Már várt is ránk az ifjú múzeumpedagógus hölgy. Átvonultunk a 2009-ben átadott Pavilonba, ahol rövid történeti áttekintés után az alagsorban kezdődött a tényleges vezetés. Egy épített 15 méter magas kocsánytalan tölgy három (gyökér- cserje- és lombkorona) szintjén mutatják be főleg az adott szinten található gerinceseket, rovarokat, de láthatunk halakat, óriási tojás- és kagylógyűjteményt is. A lombkoronaszintről átsétáltunk a Pálmaház felső szintjére, ahol egzotikus hüllőket láthattunk, majd egy csigalépcsőn lejutva értünk a földszintre. Innen a kastélyhoz mentünk, közben a parkban láthattuk a teljesen ép 180 éves törökmogyoró fát. A kastély földszintjén lévő vadászattörténeti kiállítást esküvői előkészületek miatt nem láthattuk, de az ott lévő - a megtalálás napjáról Brunónak elnevezett – ötvenezer éves gyapjas mamut csontvázát igen. Az emelet reprezentatív termét Bugát Pál személyes tárgyai töltik be, egyéb helyiségeiben helytörténeti kiállítás látható, majd legvégül az Élménytár következik.

A kulturális élmények befogadása után bő egy óra szabadidő maradt a kulináris élvezetekre, fagyizásra is.

Egy darabka Tolna

Címkék

Egy – éves tervben még nem szereplő – utat tettünk meg múlt hét csütörtökén-péntekén. Ezúttal gyalogos turisták számára kevésbé ismert tájon jártunk Tolnában. A hőségen kívül - azt hiszem - semmire sem panaszkodhatunk.

Öt kocsival 18-an utaztunk. A forgalmi dugókat elkerülendő, korán, reggel 6-kor indultunk, így már ¾ kilenckor Dunakömlődön voltunk. Itt egy római kori romkertet, a Lussoniumot néztük meg. Az erődítmény a Duna-menti limes védelmét szolgálta, és az I. század végén épült. Ezt követően Pakson a Makovecz Imre tervezte Szentlélek templomot jártuk be kívül-belül. Ez eredetileg – csakúgy mint a Kalapmúzeum – nem volt benne a programban, de a nagy meleg miatt  erősen lerövidítettem gyalogtúrát és az így felszabaduló időt használtuk ily módon ki. Ezután megint kocsiba ültünk és előbb egy kiadós fagyizás, majd Cseresznyéspuszta következett. A Dél-Mezőföldi Tájvédelmi Körzet egy kis – 4 km-es szakaszát – innen indulva tettük meg. Ekkor már 39 fokos hőség volt, az úton több helyen 5-10 cm vastag finom porral – tehát nem voltak ideális körülmények a túrázáshoz. Ezután Nagydorogra (ahol már 41 fokot mértünk) autóztunk, ahol az országban egyedülálló Kalap és Sipka Múzeumot (néhai Stockinger Artúr plébános úr gyűjteményét) néztük meg, sőt egyes darabokat még fel is lehetett próbálni. Utána a györkönyi Pincehegyre, szálláshelyünkre autóztunk. Jól esett a zuhanyozás megérkezésünk után. De még nem volt vége a napnak. Öt órakor borkóstolóra indultunk a Szőlőhegyen. A jó borok és a pince hidege feldobta a hangulatot. Ezután vacsora következett jellegzetes sváb ételekből, majd a szőlőlugasban folytattuk a beszélgetést, sőt még H. Jani gitárzenéje mellett kísérletet tettünk éneklésre is.

Másnap reggel nem lustálkodhattunk sokáig, mert fél kilencre foglaltam időpontot a simontornyai várba. A sűrű programunk miatt én kértem korábbi időpontot a belépésre és a vezetésre. Nagyon rendes volt tőlük, hogy beleegyeztek, mivel a vár hivatalosan csak 10 órakor nyitna. Először a vár történetét ismerhettük meg, azután pedig a megadott sorrend szerint végigjártuk a Kőtárat, mai festők időszaki kiállítását, a Nemesi Ősgalériát, Bazsonyi Arany kiállítását. Még ellettünk volna a vár hűvösében, de várt ránk Kisszékely, és a Négyszögletű kerek erdő tanösvény. Kocsival 10 óra után értünk oda. A temetőnél parkoltunk, majd elkezdtünk gyalogolni. Először a kilátóba kapaszkodtunk fel, majd onnan szép erdőben leereszkedtünk a Vadkerti-tóhoz. Erdei úton visszaértünk a faluba, itt már jó páran úgy döntöttek, hogy nem jönnek tovább, hanem a visszagyalogolnak a kocsikhoz. Az út kétharmadánál szintén páran kiszálltak, a teljes utat végül csak hatan jártuk be. Ezen a napon már nem volt annyira meleg, mint az előzőn, „csak” 33-34 fok, de túrázáshoz azért még ez is elég sok. Túra után ettünk, és jól megmosakodtunk a temetői közkútnál, majd kocsiba ülve Ozorába mentünk. Múzeumvezetéssel megnéztük a nemrég teljesen felújított Pipo várkastélyt. Belépés után a reneszánsz udvar szépsége mindenki csodálatát kiváltotta. A vezetés a konyhában kezdődött, majd a belső udvar és az emeleti történeti termek (Pipo hitvesének hálószobája, a díszes trónterem, a reneszánsz ebédlő, a vár kápolnája) következtek. A fegyvergyűjtemény termében gótikus páncélzatú életnagyságú lovaskatonát is láthattunk. Az Eszterházy-szárnyban már barokk bútorok voltak. A földszinti helyiségekben vártörténeti kiállítás volt 3D-s filmvetítéssel, egy külön helyiségben pedig gyufaszálból készített kastélyokat csodálhattunk meg. A várséta után még körülnéztünk Ozorán, majd elhatároztuk, hogy a nap méltó befejezéséül hazafelé menet megállunk Dunaföldváron, és elmegyünk a Halászcsárdába. Így is lett.



 

Ipolytarnóc

Címkék

Az idei év első kulturális programja zajlott le múlt szombaton. Ennek során megtekintettük a „magyar Pompei”-nek is nevezett Ipolytarnóci Ősmaradványokat, megjártuk a Palóc Kanyont, sétáltunk egyet Szécsényben és voltunk a tari Buddha-parkban. A létszámunk 44 fő volt.

Isaszegen, Gödöllőn, Hatvanban vettük fel utasainkat a 6 órakor induló buszra. Salgótarjánon át közelítettük meg Ipolytarnócot. Jól haladtunk, Így a tervezett 9 óra helyett már 8 óra 40-kor odaértünk. Addig, míg várnunk kellett, megnéztük a bükkábrányi külszíni fejtéskor előkerült 7 millió éves mocsári ciprusokat egy különálló védőépületben. 9 órakor megvettem a belépőket. Csak véletlenül került szóba, hogy a vezetett túra után a Kőszikla-tanösvényt szeretnénk végigjárni. Tanakodás kezdődött, hogy vajon az látogatható-e? Végül azt mondták, hogy nem. Reklamáltam, hogy akkor miért nem jelzik ezt honlapjukon. Azt mondták, fenn van, de ez nem igaz, sem akkor, sem most nem olvasható a tiltás.

Fél tízkor kezdődött a bejárattól 700 m-re lévő Borókás-árokban létesített Geológiai Tanösvény vezetett túrája. Az idegenvezető jó humorú, kedves ember volt palóc tájszólással. Öröm volt őt hallgatni. Láttuk (és ismertetőt kaptunk hozzá) üledékes tengerfeneket, egy szubtrópusi esőerdőben lévő folyóparti szakaszt, cápafogas homokkövet, egy valaha közel 100 méter hosszú, 8 méter kerületű óriásfenyőt, megkövesedett ősállat-nyomokat két csarnokban is. A vezetés végén egy másik úton jutottunk vissza a Borókás-árokhoz. Az elmaradt Kőszikla tanösvény helyett a Miocén-tanösvényt jártuk be. Ez sokkal rövidebb volt, így aki akart, még kipróbálhatta a lombkorona sétányt is.

Busszal megközelítettük következő programunk helyszínét, a Palóc-kanyonnak is nevezett Páris-patak völgyét. Feltehetően egy nagyobb folyam tengerparti deltatorkolatánál halmozódott fel az a hatalmas mennyiségű üledék, amelybe a Páris patak egyre jobban bevágja medrét. 15-20 méter magas sziklafalak között, száraz patakmederben haladtunk egészen addig, míg keresztirányban egy függőleges sziklafal le nem zárta utunkat. Hóolvadáskor és nagyobb eső esetén itt látványos vízesés keletkezik. A völgyben nagyon kellemes volt a hőmérséklet, ellentétben a napos részekkel, ahol már nagyon meleg volt.

Az ipolytarnóci 4 km-es túra elmaradásával időtöbbletünk lett, így a meghirdetett programtól eltérően tettünk egy sétát Szécsényben is. Bő fél óra alatt jártunk a Forgách-kastélynál, az evangélikus templom mellett kijutottunk a főútra, láttuk a ferde Tűztornyot, és elcsábultunk egy fagyira.

Ezután a Tar melletti Buddha Parkhoz buszoztunk. Itt a Körösi Csoma Sándor emlékmúzeumot, a békesztupát és a Buddha templomot néztük meg. A sok látnivaló után már csak a hazautazás volt hátra.