KDP-túra

KDP, Hárskút – Várpalota

Címkék

A Közép-Dunántúli Piros újabb szakaszát jártuk be hétvégén Hárskúttól Várpalotáig. Kilencen voltunk, és a három nap alatt 45 km-t mentünk 1200 méteres szintkülönbséggel.

06.19. péntek

A járvány miatt most két kocsival utaztunk, ahol lehetett kihagytuk a tömegközlekedést. Fél kilenc után értünk Hárskútra, a megszűnt Hársfa söröző udvarára. Pár falat elfogyasztása után indultunk. A faluból kivezető úton kezdtünk kapaszkodni a Borzás-hegy felé. Még mielőtt odaértünk volna többfelé ragyogó kilátásunk volt a környékre, sőt még a Balatont is láttuk. Papod felé előbb vesztetünk megszerzett magasságunkból, aztán ismét emelkedett az út egészen 644 m magasságig. Maga a Papod-kilátó szép, és láthatóan nagyon masszív, pár centi híján 20 m magas. Nagyszerű körkilátást nyílt róla, szinte az egész Bakony látható. Jó ereszkedő után Mohos-kő felé vettük az irányt. Szép volt táj mindvégig, élveztük a napsütést. Eplénybe érve elfoglaltuk szálláshelyünket, majd Lacival busszal visszamentünk Hárskútra a kocsikért. Mikor 6 órára visszaértünk, elmentünk vacsorázni. Napi gyaloglásunk 14,7 km volt 467/568 m szintkülönbséggel.

06.20. szombat

Reggeli után nyolcan gyalogolni kezdünk Alsóperére, Laci pedig onnan jött velünk szembe. Folyamatosan emelkedő úton 436 m magasan kereszteztük a sípályát, majd onnan elég meredek lejtőn a sícentrumba értünk. Ezután a Malom-völgyön haladtunk több szép tó mellett. Mikor ezt elhagytuk és megálltunk pihenni, akkor ért Laci oda. Kocsikulcsot cseréltünk. Mi enyhén hullámzó úton, de javarészt mindig emelkedve a Kő-kúthoz értünk. Innen 1,2 km-re a Tunyog-hegy oldaláig még emelkedett az út, majd leereszkedtünk Alsóperére. Itt bélyegeztünk az arborétum bejáratánál. Egy aszfaltozott egyenes szakaszt kihagyva Bakonynána déli részétől gyalogoltunk tovább Tés felé, ahonnan megint Laci jött szembe. Több mint 15 km-t mentünk, felfelé 428, lefelé 140 méter szinttel. Tésen elfoglaltuk megrendelt szállásunkat, majd elmentünk vacsorázni. Itt is tételesen minden fogást előre megrendeltem, időpontot egyeztettünk érkezésünkről, mégis minden étel hideg volt (ezenkívül a hús rágós, és minden nagyon drága). Turista, ha erre jársz, meg ne kísérelj a Német sörözőben étkezni! Még jó, hogy volt nálunk rágcsálnivaló, amit szállásunkon elfogyaszthattunk.

06.21. vasárnap

Reggeli, összepakolás után nyolcan elindultak Várpalota felé. Vacak idő volt, az éjjeli eső után párás, ködös volt az idő, eleinte szemerkélt az eső is. Viszont emelkedő a Tési-fennsíkon át nem sok volt Márkus-szekrényéig. Innentől pedig már végig lejtett az út, kivéve Bátorkő várához való felkapaszkodást. Márkus-szekrénye után erdőben vezetett az út, az eső is elállt, a szelet pedig a nagy fák között nem lehetett annyira érezni. A XIII. század végén épült Bátorkő várából ma már jobbára csak az északi fal maradt meg. Elkeserítő volt viszont látni a vár előtti pihenőhelyen a rengeteg szemetet, félig kiürült italos üvegeget, edényeket. Úgy gondoltuk, hogy egy részeg társaság lehetett itt az éjszaka, és azok hagytak mindent itt. Tovább szép sziklafalak között vezetett a Vár-völgy Várpalota széléig, a Zsidótemetőig. Az út hossza 13 km volt, 166/413 méteres szintkülönbséggel. Én fordítva tettem meg az utat. Előbb kocsival Várpalotára mentem, onnan kezdtem gyalogolni. Az időjárást illetően szerencsésebbnek mondhatom magam, mert Várpalotáról napsütésben indultam, viszont nekem jutott a 413 méter emelkedő. Mikor már mindenki együtt volt Várpalotán, meglátogattuk a Thury-várat, utána pedig elmentünk egy cukrászdába, és csak azután indultunk haza.

 

Lábatlan – Pusztamarót (Gerecse)

Címkék

Június 6-án egy májusban elmaradt gerecsei túrát pótoltunk. Örvendetes, hogy az utazási megszorítások ellenére 37-en voltunk.13,5 km-t gyalogoltunk 355/312 m szintkülönbség mellett.

7 órakor indultunk Isaszegről, majd Gödöllőn, Mogyoródon, Budakalászon egészült ki a létszám. 9 órára értünk Lábatlanba. Akik járják a Közép-Dunántúli Piros túrát, azoknak rögtön ott volt az Erika cukrászda, benne a bélyegző. Szerencsénk volt, mert egyébként csak 11-kor nyitottak volna, csak valamiért beugrottak oda, így tudtunk bélyegezni. Ha már a szerencsénél tartunk, azoknak viszont nem volt, akiknek a rövidebb túra részeként a Gerenday-arborétum lett volna első programjuk, az nem volt még nyitva. A cukrászda a Cementgyári Emlékház és Tudásközpont részeként üzemel, azért található előtte egy hatalmas fogaskerék.

Elkezdtünk a József A. utcán felfelé kapaszkodni. Az élelmesebbeknek egy hatalmas cseresznyefa és egy eperfa is szolgáltatott finom csemegét. Mikor az utolsó nyaralóházakhoz értünk, szép kilátás nyílt a Duna nyergesújfalui szakaszára. Virágos rétek között értük el az erdőt. Egy helyről a Gerecse 633 m-es csúcsát láttuk a TV-toronnyal. A Nyagda nevezetű helyen egy csodálatos szép réten megpihentünk és gyönyörködtünk a kilátásban. Nemrég kaptuk meg hárman (Éva, Babi és én) az Országos Kékkör a jelvényeit, melyet itt adott át nekünk Babi. Még tapsot is kaptunk a többiektől. Folytatva utunkat a Törökös-bükk és a Nagy-Eménkes között értük el utunk legmagasabb pontját, 478 méteres magasságot. Lefelé haladva az út baloldalán egy mély gödör volt, valószínű, hogy egy geológiai kutatóárok lehetett régen. Lementem, és szóltam a többieknek, hogy semmi különlegesség nincs benne, erre aztán jó páran szintén lejöttek, hátha becsapom őket, és letagadom az ott meglelt kincset. Továbbra is lefelé ereszkedve értünk Marót-hegyre, itt találkoztunk az OKT jelzésével is. Ezután megint láttuk a TV-tornyot, de már sokkal közelebbről.

A pusztamaróti Történelmi Emlékhelynél (a mohácsi csata után szeptember 15-én itt 25 ezer ember lelte halálát török ágyúzásban) bélyegeztünk füzetünkbe, ebédeltünk, pár következő programot ismertettem. A rövidebb távra jelentkezők is jártak itt, de ők a bajnai országút felől jöttek, így nekik a táv oda-vissza 9 km volt. Mi jelzetlen utakon értük el az országút mellett parkoló autóbuszunkat, majd elindultunk vele hazafelé.



 

KDP, Szár - Vértessomló

Címkék

Ezen a héten befejezzük a Pest Megyei Pirost, novemberben pedig az Alföldi Kéktúrát. Gondoskodni kell a jövőről is, ezért evvel a túrával megkezdtük a Közép-Dunántúli Piros 296 km-es távját legyűrni.

Isaszegen, Gödöllőn át jutottunk Herceghalomra, ahol a két pesti lánnyal kiegészülve értük el a 39-es létszámot. 7 órai indulással kilenc óra előtt pár perccel értünk Szárra. Helyhiány miatt csak kilencen fogjuk végigjárni a KDP-t, de – ahol lehet – egy-egy túrára lehetősége lesz többeknek is bekapcsolódni. Most ennek a kilenc embernek az igazolófüzetükbe történő bélyegzéssel kezdődött a túra.

Szép rövidujjas időben indultunk, de azért bennünk volt a félsz a beígért eső miatt. Alig emelkedő út a Kis-Szállás-hegy aljában kezdett erősödni. Innen 1,4 km alatt 207 m-t emelkedett az út. Innen újból csak alig volt emelkedő. Körtvélyesnél elkezdett esni az eső, és kb. fél óráig esett. Továbbiakban meg kétszer próbálkozott, de már csak kis ideig. A Szállás-hegyen egy szakaszon rengeteg szeder volt, vitaminkészletünket itt pótoltuk. A Szép Ilonka-forráshoz jutottunk. Itt utolsó látogatásunk után örömteli változások történtek: épült egy Mária-kápolna, egy esőbeálló (sajnos mérete kicsinek bizonyult létszámunkhoz), felújították a forrásházat (itt is van egy kis sajnos: a Vértes hegység ismertető táblája már nem áll meg saját lábán, neki kellett támasztani a forrásháznak), a forrás kifolyóját. A forrásnál ettünk, pihentünk, majd indultunk tovább.

A Mocsár-rét után kereszteztük a kéktúra útvonalát, majd a Bödön-bükk felé vettük az irányt. Az út egy szakasza mélyúton haladt. Megérkeztünk Vértessomló határába, itt a Vértesi Natúrpark ismertető táblánál pihentünk, de ott volt a vértessomlói bélyegzőhely is. A Rákóczi utcán haladva láttuk a szépen rendbe hozott tájházat, és a  XIX. században épült kápolnát. Túránkat kényeztető süteményevéssel fejeztük be. 15,6 km-t gyalogoltunk, miközben 362 m-t emelkedett, és 387 m-t süllyedt az út.