Isaszeg

Mikulás-kereső túra 2014

Címkék

Szerencsés véletlen során Mikulás-kereső túránk épp a fehérszakállúnak nevét kölcsönző Miklós-napra esett. A hét elejei katasztrofális idő ellenére nagyon szép számban – 65-en – kerestük az erdei Mikulást.

December elsején, hétfőn lehullott ónos eső egyik legnagyobb elszenvedője épp környékünk, a Gödöllői-dombság volt. Az előre eltervezett utat a rengeteg kidőlt fa, járhatatlan út miatt a keddi bejárás során módosítani kellett. Tetejébe az erdőbe vezető út sorompóját a Gödöllő utáni Szárítópusztán akkor zárták le, mikor már benn voltunk. Kijönnünk csak rengeteg telefon után sikerült jó két óra után. Szerencsére velünk volt Barkóczi Józsi. Ő és neje végigtelefonálták az összes szóbajöhető embert. A megmentés végül az isaszegi mezőőr személyében jött el. Rendőrök és polgárőrök is álltak közelünkben a valkói úton, de nekik az volt a legfontosabb teendőjük, hogy megállapítsák, ez nem az ő dolguk. Új helyet kerestünk a Mikulás megtalálásához. Szerdán egy újabb útvonalat jelöltem ki, megtisztítottam azt a rádőlt fáktól. A legnagyobb biztonságra kellett törekedni, mert sok gyereket is vártunk.

    Ennyi rossz előjel után szombaton nagyon sok gyermek és felnőtt várta a Dózsa György utca végéről az indulást. Innen indulva volt a legrövidebb a táv. A mieink közül legtöbben a vasútállomástól indultak és cikk-cakkozva érték el a fent említett helyet. Még vártunk kicsit, hogy mindenki odaérjen, aztán nekivágtunk. A gyerekek megkapták az eligazítást, hogy egyre nagyobb Mikulás-kép jelenti számukra a Mikuláshoz vezető utat. Rohantak is annyira, hogy alig lehetett őket féken tartani. Pedig gondolni kellett a nagyszülőkre is, akiknek ez a tempó már sok volt. Nagyon megijedtünk, mikor elkezdett esni az eső, de szerencsére csak pár percig tartott.

     Már A4-es méretű képek jelentették a Mikulás közelségét, akit annak rendje és módja szerint meg is találtunk. Nem volt egyedül, Krampusz segítsége is volt. Neki persze nem akadt dolga, mert saját bevallása szerint minden gyerek a megtestesült jóság volt az előző évben. Gyerekek verseket mondtak, énekeltek a Mikulásnak, aki ezért kisebb ajándékokkal jutalmazta őket. Aztán mindenki megkapta csomagját. Ezt és még sok jóféle süteményt falatozni kezdtük, tán még le is öblítettük. Jó félóra után indultunk tovább. Egy kilométer után mindenkinek választási lehetősége volt, hogy visszamegy ugyanazon az úton, amelyiken jött, vagy még hozzá tesz pár km-t. Vasútállomástól vasútállomásig ez az út 8,5 km hosszú volt.

    Húszan – nagy ürömünkre három kisgyerek is - indultunk tovább a hosszabb távon, ami még így is csak „ünnepi” 12 km-es út volt. Erdőben és egy nagy tarvágásos területen haladtunk át, melyet elektromos kerítés védett. A tisztás szélén ettünk valamennyit, majd folytattuk utunkat. A Benkovics-nyiladékon hagytuk el az erdőt, majd az Április 6-a utca után mi is a reggel már bejárt úton haladtunk.

A könnyű, jó hangulatú túra arra ösztökél bennünket, hogy jövőre is tartsunk ilyet.

 

ITK-majális 2014.

Címkék

Hagyományos majálisunkon 52-en élveztük a kora nyári időt és egymás társaságát. Már bőven ebéd után érkezett viharfelhők miatt a levezető kis túra viszont elmaradt. Ezennel különböző ügyességi versenyeket is tartottunk a köztünk lévő 12 gyereknek.

Az előkészületek már csütörtökön elkezdődtek, mikor négyen kimentünk a szokásos erdei pihenőhelyre szemetet szedni. Sajnos ebben semmi változás sincs, mindig vannak rendetlen, hülye emberek, akik otthagyják maguk után a szemetet, és ami a legborzasztóbb – gondolom részeg állapotban – az üvegeket összetörik. Pénteken bevásároltunk - többek között 18 kg húst. Ezeket kicsontoztuk, felkockáztuk. Szombat reggel a piacon friss kenyeret vásároltunk.  A fürgébbje már 9 órakor ott volt, sőt Sanyiék már 8 órakor, mert megkértem őket, hogy menjenek ki helyet biztosítani. Hagymapucolás és aprítás, bográcsállvány felállítása, tűzgyújtás volt az első feladat. Előételnek előkerült szalonna, szarvas kolbász, padlizsánkrém és sok – részben akkor reggel sült – pogácsaféle. Meg persze kis hazai pálesz, bor is. Főszakácsi címre csak Péterek (Szekeres és Pusztay) voltak esélyesek.

    11 órakor Szilvi és Erika vetélkedőt, különféle ügyességi játéko tartott a gyerekeknek. Bár nem olvasták előző napi E-mailemet, melyben kértem őket ilyen játék levezetésére, nagyon jól sikerült a rögtönzés. Igazi versenyszellem alakult ki a gyerekek között, élvezték a versenyt – meg persze mi is. Az ajándék se maradt el természetesen. Mindenki jól teljesített, kiérdemelte. a jutalom-csokit.

    Negyed egy után elkészült a Betyáros bográcsos nevű étel, mely mindenkinek ízlett – már aki nem vegetáriánus. Köretnek tarhonyát és friss kenyeret ettünk hozzá. Ezután nassoltunk tagjaink által sütött sütemény-csodákból. Persze így jóllakva nehezen akart összejönni a kiránduló csapat, meg időnként meg is dördült az ég, ez is óvatosságra késztetett minket. Talán jobb is, hogy nem indultunk el, mert hirtelen megcsapott a vihar szele, és nagyon elkezdett villámlani is. Épp bepakoltunk mindent a kocsikba és elindultunk, mikor elkezdett ömleni az eső.

 

Mikulás-kereső túra 2013.

Címkék

A tavalyi évhez hasonlóan idén is megtartottuk Mikulás-kereső túránkat – a kisgyerekek miatt ezúttal is volt rövidítési lehetőség. A túrát közösen szerveztük az Isaszegi Nyugdíjasok Baráti Körével, akik delegálták a Mikulást és a Krampuszt is. Kellemes időben 70-en voltunk.

    A túra előkészítéseképp a létszámnak megfelelő mézeskalács-Mikulást Babi elkészítette, bevásároltunk, csomagot készítettük. Szombaton 9 óra után taláIkoztunk az isaszegi vasútállomáson. Nem is volt kis feladat ennyi ember megjelentét konstatálni – főleg úgy, hogy a nevezési listát otthon felejtettem. Azért pár perc alatt sikerült megoldani a feladatot. Az aluljárón átbújva a Tőzeg-tavak felé vettük az irányt. A tavat félig jég borította. Voltak köztünk nagyon jó erőben lévő, fürge gyerekek, ezért minden kanyarnál be kellett várnunk a lemaradottakat. Erre kicsit még rá is játszottam a várakozásokra, nehogy túl hamar érkezzünk a tetthelyre. Felkapaszkodtunk a Bolnokai-dombhátra. Sokan elszörnyedve látták, hogy egy meredek lejtő után a szemközti gerincre is fel kell mászni. Ez volt a Szarka-berki-dűlő. Innen megint leereszkedtünk, majd a Természetvédelmi terület mellett elhaladva egy szépívű kocsiúton a Kereszt-hegyre értünk fel. Itt nagy Mikulás-keresésbe kezdtünk. Elterelő hadmozdulatokat kellett tennünk, mert a Mikulás még nem ért ki a megbeszélt helyre. Kiérkezését nehezítette az előző napi szélvihar által útra döntött fenyőfa is, melyet előbb félre kellett ráncigálni. Időhúzásként először rossz irányba indultunk, ahol esélyünk se volt rá, hogy megtaláljuk a Mikulást. Mikor telefonon megkaptam a kedvező híreket - miszerint már helyén van a Mikulás -, elindultunk a jó irányba.

    A gyerekek előbb a Krampuszt fedezték fel. Nagy versenyfutás kezdődött, ki ér oda először. Ezt követően hamarosan a Mikulást is megtalálták egy fenyőfa alatt. Minden jó gyerek megkapta ajándékát – később pedig a jó felnőttek is. Bátor és talpraesett gyerekek verseltek, énekeltek is – ők külön jutalomban is részesültek. A felnőttek jutalma a finom forralt bor volt, melyet a nyugdíjasok készítettek számukra. Mikor mindenki megkapta a magáét, különváltunk. A kisgyerekes szülők, nagyszülők egy rövidebb úton visszaindultak a vasútállomásra.

    Húszan voltunk azok, akik még nyolc kilométerrel megtoldottuk a Mikulás-kereső túrát. A Kereszt-hegy gerincén indultunk tovább. Jobb oldalon ligetes hegyoldal, baloldalt zöld vetés mellett haladtunk. A szántóföld után fiatal tölgyerdőt értünk el. Ennek szélén először balra fordultunk, majd mielőtt betértünk volna az erdőbe, megebédeltünk. Olyan jó melegen sütött a nap, hogy le is lehetett ülni a földre. Hátizsákjainkból még finom sütemények, forralt bor, pálinka is előkerült. Továbbindulva a volt honvédségi területnél balra, majd ismét balra fordultunk. Pár kilométert gyalogolva elértük Gazda-erdőt és a Z+ jelzést. Immár ismerős, saját festésű úton haladtunk, bár helyenként munkagépek által kitaposott út más irányba csábított, mint amerre a jelzés halad. Elértük az Isaszeg-Pécel országutat. Akinek sietős volt a dolga - az valamelyik családtagját kocsival iderendelve - itt abbahagyta a gyaloglást. A nagy többség továbbment, majd ismét felkapaszkodva Kereszt-hegyre, ott voltunk, ahol korábban a Mikulást megtaláltuk. Széles úton elértük a Képes-fát, majd a Polgármesteri Hivatalnál balra fordulva a vasútállomásra értünk. Itt fejeződött be túránk, amely idáig 14,5 km-t kóstált.

 

Bakancsos-bál 2013

Címkék

Ebben az évben is megtartottuk Bakancsos-bálunkat, melyen vendégeinkkel együtt 52-en vettünk részt. Változott viszont a helyszín: ezúttal a Csata Vendéglő rendezvénytermében voltunk.

Ami a kínálatot illeti, volt ott mindenféle jó: finom vacsorát rendeltünk az étteremből, még finomabbat sütöttek lányaink-fiaink, megkóstolhattuk egymás borát, pálinkáját. Volt 2 lottójáték sok csokiért, és egy Hol jártunk? c. játék, melyben 5 év túráiból kiválasztott vetített képekből kellett eltalálni, az ország mely részén kóboroltunk. Nem babra ment a játék: ezt a tényt az is alátámasztja, hogy pl. Bokor Marika nagyon felkészült a játékra, sőt még puskát is gyártott. Nem csoda, hogy tarolta a mezőnyt. Volt tombola is, mely ajándéktárgyait mi magunk „dobtuk össze”. Bemutattam jövő évi programtervünket is. A „kemény mag” hajnali negyed négyig ropta a táncot.

 

Közlemény az adó 1 %-ának felhasználásáról

Címkék

2011-ben az Isaszegi Természetbarát Klub adószámára (18723263-1-13) adójuk 1 %-át részünkre felajánlók  jóvoltából - Köszönjük nekik! - 88.008.- Ft-ot utalt át a NAV.

Az áutalt összeget az Alapszabályban megfogalmazott célok szerint használtuk fel: útvonalak bejárására, ehhez kapcsolódó szállásdíjra, múzeumi belépőkre, stb.

 

Majális

Címkék

Imádunk túrázni, de a „változatosság gyönyörködtet” szólás igazolására időnként másfajta szórakozást is művelünk. Ilyen a minden évben megtartott ITK-majális is. Többen voltunk (41 fő), mint egy átlagos nézőszámú magyar focimeccsen.    A szombati majálist megelőzte egy szerdai útvonal-bejárás, melynek során 4 db ugratót is találtunk, melyet az erdőnyűvő crossmotorosok építettek. A legborzasztóbb az, hogy az ugrató megépítéséhez szétszedték az esőbeálló tetejét is. Mindezt védett tájvédelmi körzetben! Az erdei pihenőnél tapasztaltak sem vetnek jó fényt kis hazánkra. Marival összeszedett szemetet rásóztuk Sanyiékra, akiknek 120 literes kukája teljesen megtelt avval. Ezenkívül még egyszer visszamentünk Sanyival, hogy az üvegcserepeket összeszedjük egy vödörbe. Az is megtelt teljesen. Mi, akik szeretjük a természetet, sohasem fogjuk megérteni ezeket az embereknek álcázott barbár szemetelőket, vandálokat. Félek, hogy az általunk teremtett rend nem lesz hosszú életű, hiszen pl. ugyanazon erdei pihenő alsó részén lévő másik csapat is simán otthagyott egy zsák szemetet – ők legalább összegyűjtötték. De vajon mit gondolnak, kinek lenne a kötelessége, hogy elszállítsa onnan? Kár, hogy nem láttuk az otthagyott zsákot mikor elmentek, mert biztosan szóvá tettük volna. Sajnos ilyen dolgok beárnyékolják a majálisi hangulatot. Hogy egy jó hírt is mondjak, a Pilisi Parkerdő munkatársai a héten a Honvédsírokhoz vezető út mellett lévő esőbeállókat felújították, lefestették. Köszönjük nekik, és reménykedünk, hogy sokáig fog rendeltetésének megfelelő funkciót ellátni.

    Magára a bográcsolásra 9 órától gyülekeztünk. Mivel előző éjszaka hatalmas eső volt, vittünk száraz, felaprított fát a begyújtáshoz. Most csülökpörköltöt főztünk 15 kg első-, és hátsó csülökből. Előző nap előkészítettük a húst, felkockáztuk, lefejtettük a csülök bőrét és a zsirosát. A zsíros részt ledaráltuk és kisütöttük otthon, ezeket készen kivittük szombaton. Kinn már nem sok dolog akadt, maradt idő bőven beszélgetésre. Kívánságra egy másik bográcsban krumplit is főztünk. Bő három óra így is kellett, míg elkészült a csülök. Azért senki se unatkozott, ha netán pedig megéhezett, talált magának százféle harapnivalót, süteményt. Fél kettőkor megebédeltünk, borozgattunk, sziesztáztunk.

    Három óra után indultunk, hogy kicsit lejárjuk a bőséges ebédet. A Szobor-hegyet kerültük meg, majd a piros jelzésen a Honvédsírokhoz jutottunk. Itt kicsit elidéztünk, majd egy mély horhoson keresztül értünk vissza bográcsolóhelyünkre. Hat óra felé szedelőzködni kezdtünk, rendet csináltunk magunk után, majd hazafelé indultunk. Azt hiszem ez a nap is jól sikerült. 

 

Februári vetítés

Címkék

 02.16-án, 16 órakor vetítettképes élménybeszámolót tartunk klubunk II. félévi túráiból. A helyek, ahol jártunk: Pilis, Börzsöny, Cserhát, Zempléni-hegység, Keszthelyi-hegység, Budai-hegység, Baja-Mohács-Villányi-hegység, Isaszeg és környéke.

 

Mikulás-kereső túra 2012.

Címkék

12.08-án, szombaton - túlzás nélkül állíthatom - nagysikerű Mikulás-kereső túrát rendeztünk az Isaszegi Nyugdíjasok Baráti Körével közösen. Ennek alátámasztására csak egyetlen adat: 120-an voltunk. Mérsékelt hidegben, az eseményhez illő havas tájon túráztunk. A táv 8,5/6 km volt.

    Klubunk tagjaival és vendégeivel javarészt az isaszegi vasútállomáson találkoztunk. Átvonultunk a nyugdíjasok székházába. Rövid kis útbaigazítás után – melynek során a gyerekek megtudhatták, hogy a fákon egyre nagyobb Mikulás-képek segítik a nagyputtonyos megtalálását - indultunk is. Az Öregtemplom mellett elhaladva jutottunk fel meredek úton a Kálváriára. Sajnos most csak Gödöllőig lehetett ellátni onnan. Aki úgy gondolta, az megúszhatta ezt az emelkedőt avval, hogy a Templom utcán ment el az erdő széléig. Nem úgy a többi emelkedőt, ott már nem volt alternatíva. Az út melletti gyönyörű, mély horhos látványa puhította az emelkedő nehezét miközben meghódítottuk a Nagy-hegyet. Az Öreg-hegyi házakat elérve a Kálvária-hegy felé vettük az irányt. Mielőtt a széles kocsiutat elhagytuk, megvártuk a lemaradókat – kivéve azt az egy-két embert, aki korábban feladta a küzdelmet.

    A nagyobbodó képek jelezték, hogy már nem lehetünk messze a Mikulástól. Mi meg rendezők izgultunk, hogy valóban ott lesz-e időben? Lévén a modern Mikulások már nem rénszarvas-szánon utaznak, a mi Mikulásunk kocsija elakadt a felfelé tartó jeges úton . Szerencsére egy másik Baráti Kör tag négykerékmeghajtású kocsijával megmentette a helyzetet. És láss csodát, a Honvédsíroknál meg is leltük a jóságos Mikulást, aki - addig, míg mindenki oda nem ért -, Mikulás-képeket osztogatott a gyerekeknek. Még ennél jobban érdekelte a kicsiket a Krampusz, akit megkergettek, húzták a farkát, havat szórtak rá, ráncigáltak. Még jó hogy nekünk nem egy mogorva Krampusz jutott, hanem egy nem túl szigorú, minden játékra, civódásra kész, vidám és szerethető. Ezután következett a nagy esemény: a Mikulás minden jó gyereknek és felnőttnek csomagot adott. A Mikulás kérésére a bátrabb gyerekek szép – akár sose hallott – verset mondtak, énekeltek. A szereplők külön ajándékot is kaptak.

    Tovább kellett mennünk, mert néhányan már fázni kezdtek. Piros jelzésen a Honvéd-szobor felé araszoltunk, sajnos sok helyen fa nélküli erdőben. A szobornál nagyon élvezték a gyerekek (ugye Ági, Éva?!) meredek hegyoldalon való lecsúszást, legurulást, szánkózást. Betértünk még a Nyugdíjasok Baráti Körének helyiségébe, ahol szorgos asszonykezek forró teát, zsíros kenyeret készítettek a túra résztvevőinek. Köszönjük nekik ezt is, és a többi előkészítő munkát is!

Bakancsos-bál 2012.

Címkék

11.24-én tartottuk jó hangulatú Bakancsos-bálunkat. 32-en voltunk és jól éreztük magunkat. 6 órai gyülekező után 7 órakor vacsoráztunk. Ezt követően kezdődött a tánc, melynek szüneteiben rövid beszámoló, lottójátékok, Hol jártunk? elnevezésű játék, tombola tette változatossá az estet.

A beszámoló rövid összegzése: a 2012-es év jó volt, a 2013-as jó lesz! Ebben az évben hárman kaptak jutalmat:  Horváth Ági könyvelésünk profi szintre való emelésért, Kolláth Ági és Dalmi Éva pedig azért, mert a legtöbbet vettek részt túráinkon, útfestésen, pontőrködésben. A lottójátékok nyereménye egyre nagyobb méretű csoki volt. Pont fordítva volt ez a Hol jártunk? Nevű játékban. Itt az, aki az első levetített képekből kitalálta, hol készült a felvétel, kapta a legnagyobb csokit. A későbbi találatok egyre kisebb csokit értek.

A tombola ajándékainak az volt a lényege, hogy azt vagy magunk készítsük, vagy otthon talált tárgyat hozzunk, és ne boltban vásároljuk. A legnagyobb sikert Babi két mézeskalács-kompozíciója aratta. Fél négyig roptuk a táncot, igaz végefelé már csak a 15-en, a "kemény mag".

 

Vetítés az első félévi túrákról

Címkék

MEGHÍVÓ

Az Isaszegi Természetbarát Klub (ITK), az Isaszegi Múzeumbarátok Köre és a

Falumúzeum tisztelettel meghívja Önt és kedves családját

„MÚZEUMI ESTÉK”

programjának soron következő rendezvényére

2012. december 1-én (szombaton) 16 órára

a Falumúzeumba

Hazai tájakon I. – vetítettképes elıadásra az ITK I. félévi túráiról (egynapos túrákon

jártunk a Gödöllıi-dombságban, Budai-hegységben, Honti-szakadékban, Vértesben,

Mátrában, négynapos túrákon a Zselicben és a Bükkben, buszkiránduláson pedig Közép-

Dunántúl kolostoraiban és kastélyaiban.).