Isaszeg

ITK-majális 2017.

Címkék

Ebben az évben is megtartottuk klubunk majálisát. Változatlan helyszínen, ragyogóan szép időben 63-an voltunk jelen.

Isaszegen a Vízmű melletti erdei pihenőhelyen, megszokott környezetben 9 órától volt a gyülekező, de akinek dolga volt, az már hét óra előtt a helyszínen volt. Sajnos az esőbeállók, padok, asztalok egyre jobban fogyóban vannak, ezért pótlásról gondoskodnunk kellett. Padokat részben Szekeres Péterék hoztak, asztalokat és pár padot a Nyugdíjasok Baráti Körétől kaptunk. Előző nap Sanyival kimentünk a szemetet összeszedni, és láss csodát (!), alig találtunk egy vödörre valót. Úgy látszik mostanában rendes isaszegiek használták a pihenőt. A mostani menü különösen nagy előkészületet kívánt, mert mics volt ebédre sült krumplival, savanyúsággal. Az eredeti recepthez képest annyi változtatással, hogy a hús-összeállításból a birkahús kimaradt, hátha úgy sokaknak nem ízlett volna. Két nappal korábban megtörtént a húsok feldolgozása, fűszerezése. Ebben a rendező Szekeres és Pusztay-család mellett P. Kati és K. Jani is segédkezett. Viszonylag korán elkezdődött a faszén beizzítása, mert ilyen nagy mennyiségű mics grillezéséhez sok idő kell. Közben sem éheztünk, mert jöttek a finomabbnál finomabb sütemények, pogácsa, cseresznye. Nem is szomjaztunk.

Az ebéd nagyon finom és bőséges volt. El is pilledtünk kicsit, így nehezen állt össze a levezető sétára induló csapat. Azért három előtt mégis sikerült elindulni. Nem nagy utat tettünk meg, de jól esett kicsit mozogni a nagy tespedés után. Mikor visszaértünk, még megpróbálkoztunk közös énekléssel is, de most valahogy nem ment a dolog. Máskor se a kristálytiszta, csengő hangunkról vagyunk híresek, de most alulmúltuk magunkat is. Szerencsére két gitárosunk, Sanyi és H. Jani hangjánál volt, így ők szórakoztattak minket. Hét óra volt mire az összepakolás, rendrakás, asztalok, padok visszavitele után hazaértünk.

Köszönetet fejezem ki a rendezőknek, a két Péternek, Marikának és Piroskának, ezenkívül mindenkinek, aki valamilyen munkát végzett, hogy ilyen jó sikerüljön a majálisunk.

Mikulás-kereső túra 2016.

Címkék

Évtizedes hagyomány, hogy Miklós nap környékén Mikulás-kereső túrát tartunk. Így volt ez idén is. Volt egy rövidebb túra a gyerekek miatt, amit a Mikulás megtalálása után kiegészítettünk még. A túrát közösen szerveztük az Isaszegi Nyugdíjasok Baráti Körével. Összesen hetvennél is többen voltunk.

Hideg, de ragyogóan tiszta volt a reggel. A vasútállomáson megvártuk a vonattal érkezőket, és együtt indultunk a Nyugdíjas klub felé. Már sokan vártak ott ránk. Még gyorsan pár technikai dolgot átbeszéltünk, aztán indultunk. A Polgármesteri Hivatalnál balra kanyarodtunk, és a Szobor-hegyig mentünk. Itt volt az első gyerekeket segítő kis Mikulás kép egy fán. Az egyre nagyobb képek jelentették a Mikulás közeledtét. Kicsit körülnéztünk a Honvéd-szobortól, mert a tiszta időben nagyon szép volt a kilátás Isaszegre, de a Börzsöny is jól látszott. Folyamatos kapaszkodással haladtunk, közben a nagyobb gyerekeket alig lehetett visszafogni, hogy ne rohanjanak annyira. Az lenne az ideális, ha a kisgyerekekkel együtt érnénk fel mindnyájan.

A Honvédsíroknál kialakított pihenőhelyen rejtőzködött a Mikulás. Előbb nagy örömünkre a gyerekek nagy kedvence Emese-Krampusz fogadott minket. Mikulásnak – aki most is a jóságos volt - a gyerekek külön kis ajándékokért verset mondtak, énekeltek. Ezután jött a Mikulás-csomag kiosztása, amelynek tartalmát a gyerekek azonmód átvizsgálták. Találtak benne sok finomságot, többek között Babi készítette mézeskalács-Mikulást is. H. Ági festett földimogyórájának is nagy sikere volt. Csemegézés következett süteményekből, üdítőkből. Sőt, mi túlkoros gyerekek még a forralt bort és a pálinkát is megkóstoltuk. A Mikulás-projekt befejezéseképpen még egy csoportképet készítettünk.

24-en tovább gyalogoltunk a Pest Megyei Piros jelzésen Pécel felé, a többiek visszaindultak a klubhoz. Élvezetes volt a gyaloglás a szép időben és a változatos terepen. A Tusák-árokba való leereszkedés mindig nagy élmény. Az isaszegi erdő széléig, a volt crosspályáig mentünk. Itt sok erdőnyüvő quad-dal, terepjáróval találkoztunk. Szerencsére hamar tovább-álltak, nagy füstöt hagyva maguk után. Kicsit megpihentünk, élvezve innen is a kilátást, majd az erdőszélén folytattuk utunkat. A magasfeszültségnél jobbra ismét betértünk az erdőbe. Egy kanyar után kiértünk az Öreg-hegy alatt futó széles útra. Ezen értünk vissza Isaszegre.

A rövidebb táv 5,5 km volt, a hosszabb 14,5 km.

Köszönetet mondok mindenkinek, aki tevékenyen részt vett a Mikulás túra szervezésében, a csomagkészítőknek, és külön Lajosnak, hogy ismét elvállalta a Mikulás szerepét. Sajnos évek óta csökken a gyereklétszám (most klubtagjaink összesen 7 gyereket hoztak), emiatt mindig gondolkodóba esek ilyenkor, hogy érdemes-e rendezni egyáltalán ilyen típusú túrát?

 

Bakancsos-bál 2016

Címkék

Idén is megtartottuk Bakancsos-bálunkat. Sok minden változott az előző évhez képest, egyetlen dolgot leszámítva, ez pedig a jó hangulat. Meghívásunkra ezúttal is vendégeink voltak az isaszegi Nyugdíjasok Baráti Körének tagjai - együtt 75-en töltöttük meg a termet.

A decentralizáció jegyében ebben az évben a rendezői feladatokat Kati, H. Ági és a két Jani vette át. Jól sikerült a bemutatkozásuk, köszönet érte nekik. 5 órától gyülekeztünk. Hozta mindenki a már jól bevált recept alapján készült süteményét, a tombolának szánt ajándékát. 6 óra után köszöntések közepette Babi mézeskalács bakancsokkal lepte meg a Dél-Dunántúli Kéktúrát idén teljesítő társait, majd kezdődött a műsor.

Az első zenés produkcióban a vendég István mellett Sanyi és Jani gitározott, énekelt. Ezután Laci következett az Alkohólia előadásával, majd őt K. Ági követte Szabó Lőrinc Lóci óriás lesz c. versével. Vendégeink (akik közül ketten - Margit és Brigi - nálunk is tagok) előadásában hastáncot láthattunk. Házi szerzőink – U. Zsuzsa és H. Jani – Lujza és Jenő átirata klubunk életéről szólt, B. Marika és Gyula előadásában. A műsort alkalmi zenei együttesünk zárta.

Vacsora, nassolás, iddogálás után táncoltunk, míg bírtuk. A szünetekben tombola-sorsolás (Babi készíttette óriás mézeskalács templom fődíjjal) és kétféle játék volt: egy lottóhoz hasonló, és egy várfelismerő. A kitartóak hajnal kettőig ropták a táncot.



 

ITK-majális 2016

Címkék

Hagyományos majálisunkat ebben az évben is megtartottuk 54 résztvevővel. Az idő és a hangulat is hagyományosan jó volt, és sajnos az is, hogy megint szétbarmolt erdei pihenőhelyet kellett emberivé változtatni.

Változás történt viszont abban, hogy önkéntes jelentkezés alapján idén a Szekeres és a Pusztay házaspár vállalta a majális szervezését és lebonyolítását. Nagyszerűen tették dolgukat, köszönet érte nekik! Még a váratlanul felmerülő problémákat is sikerült megoldaniuk. Az ugyan nem számít váratlannak, hogy szemetes környezetet, egy-egy megrongált padot, asztalt, esőbeállót találunk kedvelt erdei pihenőnkön, de az idei minden eddigit felülmúlt. A két esőbeállóból csak egy maradt, a több asztalból, padból is csak egy volt meg. Sanyi az előző napokban lefényképezte a terepet, azt elküldtem Szekeres Péteréknek, ő pedig szerzett valahonnan egy volt hűtőkocsit, és abban szállította le a padokat, asztalokat szombat reggel. A meghirdetett gyülekezési időpontra (9 óra) minden állt már, a nagy üstben már sült a szalonna. A menü ezúttal chilis bab volt marhahússal, mellé kenyér, vagy krumpli, savanyúság. Italokat mindenki maga hozta. Nagy beszélgetésekkel gyorsan telt az idő.

Dél körül Szekeres Marika és Teri versenyt rendezett a gyerekeknek. Sajnos idén kevesebb gyerek volt, de még azok közül se indult mindenki a versenyen. Saját tagunknak összesen csak három unokája indult, és ebben már benne volt - a még másfél évét se betöltő - Zsófi is. Az ebéd utáni kis túrán is csak egy vendéggyerek – Bálint - vett részt, igaz ő legalább élvezte. Így erősen megkérdőjelezhető gyerekprogramunk sikeressége. Pedig pár évvel ezelőtt épp az volt a célom ilyen rendezvények megszervezésével, hogy gyerekprogramokba becsempésszünk egy kis gyaloglást is, hátha sikerül kinevelni a jövő turistáit. A versenyben résztvevő gyerekek csokit, banánt és narancsot kaptak, valamint különdíjként Marci készítette míves turistabotokat.

Az ebéd nagyon finom volt. A chilitől nem kellett megijedni, mert nem minden adagban volt. Finom süteményekről a résztvevők gondoskodtak, volt is kínálat bőségesen. Szieszta után kis gyaloglásra indultunk körülbelül húszan. A Vízműveket megkerülve egy alig járt völgyben jutottunk a Honvédsírokhoz vezető útra, majd onnan a szokott úton, egy mély horhosban értünk vissza az erdei pihenőhöz. Ezután Jani elővette gitárját, és annak kíséretében énekelgettünk. Margó még dalszövegeket is másolt hozzá. Később Sanyi is felbátorodott, ő is gitározott, énekelt. Körülbelül öt órakor bontottunk

 

Honismereti séta

Címkék

 Az Isaszegi Falumúzeum szervezésében – ITK segédlettel – szombaton honismereti túrát tartottunk. Klubunkból 22-en vettünk részt rajta. A táv rövid volt: 10,5 km.

9 órakor találkoztunk a múzeum előtt. A gyülekezéskor derült ki, hogy rajtunk kívül egyetlen vendég (!!!) volt kíváncsi a Falumúzeum által sok helyen meghirdetett ismeretterjesztő túrára. A Falumúzeum – Szt. Márton-kút – vasútállomás – Tőzeg-tavak útvonalon értünk Ilkamajorba. Itt Szmolicza József úr a Falumúzeum vezetője érdekes adatokkal szolgált a volt Grassalkovich uradalomhoz, majd az egykori Magyar Királyi Koronauradalomhoz tartozó Ilkamajor történetéről, életéről. Sok 1970-es évekből származó saját fényképet is bemutatott. Itt derült ki, hogy egyik tagunk – Margit – is itt születet, töltötte ifjúkorát. Emlékeiről ő is beszélt, valamint egyetlen vendégünk, Szabó Lajos úr is.

    Továbbmenve felértünk a Bolnokai-dombhátra, amiről azt hallottuk, hogy régen Ökörteleki-hegynek hívták. A gerincen haladva megálltunk kicsit a földdel takart háznál. A házigazda kijött, és sok részletet elárult a szokatlan építésű házról. A gerincről letérve egy mélyúton értünk el az Ürgemajorba. Ez már nem élő település, csak pár betontuskó és két fasor emlékeztet arra, hogy itt valaha emberek éltek. A Szarka-berki dűlőn indultunk el visszafelé, de közben tettünk egy kitérőt, és megnéztük az egyik portán található emukat. Lovardák mellett haladva elértük a Rákos-patakot. Ennek padkáján áthaladtunk a vasúti sínek alatt, majd Rákóczi utcán értünk vissza a Falumúzeumba. Útközben kenyeret és lilahagymát vettünk, Józsi már korábban beszerzett zsírt és üdítőket, de Babi pogácsájának és mézes süteményének is nagy sikere volt. Még bor is került az asztalra.

 

ITK-majális 2015

Címkék

Egyre növekvő létszámunknak és a nagyszerű időnek köszönhetően vendégeinkkel együtt összesen 55-en voltunk az egyik - isaszegi erdőben kiépített - pihenőhelyen. A gyerekeknek nagy versenyt rendeztünk, mi felnőttek jobbára csak tunyultunk, ettünk, ittunk – leszámítva az ebéd utáni pár kilométeres sétát.

 Évről-évre itt tartjuk bográcsolásunkat, az utóbbi években kiegészítve ezt – a Gyereknap közelsége miatt is – játékos versenyekkel is. Az sem változik, hogy előtte mindig szemétgyűjtő akciót kell tartanunk. Csütörtökön nejemmel és Sanyival kimentünk összeszedni mások szemetét, és a nem Európába való „emberek” által összetört üvegeket. Meg is telt vele egy nagy kuka. Arra azért nem számítottunk, hogy a rend nem tart ki szombatig; egy nagy kupac szemetet pénteki piknikelők megint ránk hagytak.

    9 órától gyülekeztünk, kezdtük felállítani a bogrács-állványokat, készítettük elő a tűz helyét. A lányok leterítették az asztalokat, hagymát pucoltak, szeletelték fel. Egy-két „apróságért”, például egy nagyobb üsttért még haza kellett ugornunk, közben egyre többen megérkeztek. Nagy örömünkre Szilvi is eljött és bemutatta 4 hónapos tündér-jó kislányát. Nehogy a főétel elkészültéig éhen haljunk, előkerültek különböző finomságok, sütemények. Nagy beszélgetések folytak.

    Majdnem dél volt, mikor összetereltük a gyerekeket a versenyre. A játékmesterek csapatversenyt találtak ki, három csapatra osztva a gyerekeket. Nagyon változatos játékok voltak: versenyfutás akadályok kerülgetésével, ugyanez karika gurításával, aztán hokiütővel labdát kellett terelniük a bóják között, stilizált fagylalttal kellett végigfutni, és volt célba-dobás is. Még egy lufis játék volt hátra, de épp akkor kicsit feltámadt a szél, elfújva azt a játékot. Eredményhirdetéskor a csapatok összteljesítményét értékelték, de mint hajdanában az olimpián, itt is a részvétel volt a fontos, nem a győzelem. A gyerekek derekasan helytálltak a versenyben, mindenki kapott jutalmat (tábla csoki, banán, narancs).

    Közben szép lassan fortyogott az általam „macerás” csülökpörköltnek elnevezett étel. Másik tüzet is gyújtottunk, ott egy kondérban 15 kg krumplit főztünk meg. Két óra utánra mindkét étel elkészült. Jó volt látni, ahogy a megéhezett emberek hosszú sorokban álltak az üstök előtt. Azt hiszem mindenki degeszre ette magát. Ismét megélénkült a sütemények forgalma, a pörköltre csúszott a bor, vagy a sör.

     A sok ennivalót le kellett gyalogolni, ezért egy sétára indultunk. Előbb a Szobor-hegyre mentünk. Sajnos egyre vadabb méreteket ölt környékünkön a tarvágás, alig lehet a turistautakat megtalálni. Évek óta azt halljuk az erdészektől, hogy tarvágás helyett a szálaló fakivágás, vagy a felújító vágás kerül előtérbe. Ennek ellenére az erdőt járva mindenütt tarvágásba botlunk. Hogy egy előnyét azért megemlítsem az isaszegi tarvágásnak: szép kilátás van a városra onnan, ahonnan eddig csak az erdőt lehetett látni. A Honvédsíroknál kötöttünk ki, itt elidőztünk kb. 20 percet az ismeretterjesztő táblák elolvasásával. Visszafelé menet egy horhossal előbb tértünk le az útról („hála” nekem), így kissé kalandosra sikeredett az út vége. Visszaérve a padokhoz még beszélgettünk egy darabig, aztán szétszéledtünk.

    A jó sikerült majálisunk végén szeretném megköszönni mindazoknak a segítségét, akik szemetet szedtek, főzőalkalmasságokat hoztak és felállították azokat, fát szedtek, tüzet gyújtottak, hagymát, krumplit pucoltak, süteményeket hoztak. Kihagytam valakit?

Külön köszönet Terinek és Sz. Marikának, akik a gyerekeknek kitervelték és levezették a versenyt, Sz. Péternek a rendíthetetlen pörkölt-kevergetésért – ez már fizikailag sem volt semmi, lévén az üstben rotyogott (csak a főbb dolgokat említve) 18 kg csülök és 2 kg hagyma. Az is öröm, hogy egy régi/új taggal (Szilvi), és egy valóban új taggal (Zsóka) bővült egyesületünk.

 

2014. évi egyszerűsített beszámoló és közhasznúsági melléklet

Címkék

Törvényi előírásoknak megfelelően ezúttal közzétesszük 2014. évi egyszerűsített beszámolónkat és annak közhasznosságú mellékletetét.

Notter Béla elnök

CsatolmányMéret
pk1422014.3.pdf3.34 MB

Mikulás-kereső túra 2014

Címkék

Szerencsés véletlen során Mikulás-kereső túránk épp a fehérszakállúnak nevét kölcsönző Miklós-napra esett. A hét elejei katasztrofális idő ellenére nagyon szép számban – 65-en – kerestük az erdei Mikulást.

December elsején, hétfőn lehullott ónos eső egyik legnagyobb elszenvedője épp környékünk, a Gödöllői-dombság volt. Az előre eltervezett utat a rengeteg kidőlt fa, járhatatlan út miatt a keddi bejárás során módosítani kellett. Tetejébe az erdőbe vezető út sorompóját a Gödöllő utáni Szárítópusztán akkor zárták le, mikor már benn voltunk. Kijönnünk csak rengeteg telefon után sikerült jó két óra után. Szerencsére velünk volt Barkóczi Józsi. Ő és neje végigtelefonálták az összes szóbajöhető embert. A megmentés végül az isaszegi mezőőr személyében jött el. Rendőrök és polgárőrök is álltak közelünkben a valkói úton, de nekik az volt a legfontosabb teendőjük, hogy megállapítsák, ez nem az ő dolguk. Új helyet kerestünk a Mikulás megtalálásához. Szerdán egy újabb útvonalat jelöltem ki, megtisztítottam azt a rádőlt fáktól. A legnagyobb biztonságra kellett törekedni, mert sok gyereket is vártunk.

    Ennyi rossz előjel után szombaton nagyon sok gyermek és felnőtt várta a Dózsa György utca végéről az indulást. Innen indulva volt a legrövidebb a táv. A mieink közül legtöbben a vasútállomástól indultak és cikk-cakkozva érték el a fent említett helyet. Még vártunk kicsit, hogy mindenki odaérjen, aztán nekivágtunk. A gyerekek megkapták az eligazítást, hogy egyre nagyobb Mikulás-kép jelenti számukra a Mikuláshoz vezető utat. Rohantak is annyira, hogy alig lehetett őket féken tartani. Pedig gondolni kellett a nagyszülőkre is, akiknek ez a tempó már sok volt. Nagyon megijedtünk, mikor elkezdett esni az eső, de szerencsére csak pár percig tartott.

     Már A4-es méretű képek jelentették a Mikulás közelségét, akit annak rendje és módja szerint meg is találtunk. Nem volt egyedül, Krampusz segítsége is volt. Neki persze nem akadt dolga, mert saját bevallása szerint minden gyerek a megtestesült jóság volt az előző évben. Gyerekek verseket mondtak, énekeltek a Mikulásnak, aki ezért kisebb ajándékokkal jutalmazta őket. Aztán mindenki megkapta csomagját. Ezt és még sok jóféle süteményt falatozni kezdtük, tán még le is öblítettük. Jó félóra után indultunk tovább. Egy kilométer után mindenkinek választási lehetősége volt, hogy visszamegy ugyanazon az úton, amelyiken jött, vagy még hozzá tesz pár km-t. Vasútállomástól vasútállomásig ez az út 8,5 km hosszú volt.

    Húszan – nagy ürömünkre három kisgyerek is - indultunk tovább a hosszabb távon, ami még így is csak „ünnepi” 12 km-es út volt. Erdőben és egy nagy tarvágásos területen haladtunk át, melyet elektromos kerítés védett. A tisztás szélén ettünk valamennyit, majd folytattuk utunkat. A Benkovics-nyiladékon hagytuk el az erdőt, majd az Április 6-a utca után mi is a reggel már bejárt úton haladtunk.

A könnyű, jó hangulatú túra arra ösztökél bennünket, hogy jövőre is tartsunk ilyet.

 

ITK-majális 2014.

Címkék

Hagyományos majálisunkon 52-en élveztük a kora nyári időt és egymás társaságát. Már bőven ebéd után érkezett viharfelhők miatt a levezető kis túra viszont elmaradt. Ezennel különböző ügyességi versenyeket is tartottunk a köztünk lévő 12 gyereknek.

Az előkészületek már csütörtökön elkezdődtek, mikor négyen kimentünk a szokásos erdei pihenőhelyre szemetet szedni. Sajnos ebben semmi változás sincs, mindig vannak rendetlen, hülye emberek, akik otthagyják maguk után a szemetet, és ami a legborzasztóbb – gondolom részeg állapotban – az üvegeket összetörik. Pénteken bevásároltunk - többek között 18 kg húst. Ezeket kicsontoztuk, felkockáztuk. Szombat reggel a piacon friss kenyeret vásároltunk.  A fürgébbje már 9 órakor ott volt, sőt Sanyiék már 8 órakor, mert megkértem őket, hogy menjenek ki helyet biztosítani. Hagymapucolás és aprítás, bográcsállvány felállítása, tűzgyújtás volt az első feladat. Előételnek előkerült szalonna, szarvas kolbász, padlizsánkrém és sok – részben akkor reggel sült – pogácsaféle. Meg persze kis hazai pálesz, bor is. Főszakácsi címre csak Péterek (Szekeres és Pusztay) voltak esélyesek.

    11 órakor Szilvi és Erika vetélkedőt, különféle ügyességi játéko tartott a gyerekeknek. Bár nem olvasták előző napi E-mailemet, melyben kértem őket ilyen játék levezetésére, nagyon jól sikerült a rögtönzés. Igazi versenyszellem alakult ki a gyerekek között, élvezték a versenyt – meg persze mi is. Az ajándék se maradt el természetesen. Mindenki jól teljesített, kiérdemelte. a jutalom-csokit.

    Negyed egy után elkészült a Betyáros bográcsos nevű étel, mely mindenkinek ízlett – már aki nem vegetáriánus. Köretnek tarhonyát és friss kenyeret ettünk hozzá. Ezután nassoltunk tagjaink által sütött sütemény-csodákból. Persze így jóllakva nehezen akart összejönni a kiránduló csapat, meg időnként meg is dördült az ég, ez is óvatosságra késztetett minket. Talán jobb is, hogy nem indultunk el, mert hirtelen megcsapott a vihar szele, és nagyon elkezdett villámlani is. Épp bepakoltunk mindent a kocsikba és elindultunk, mikor elkezdett ömleni az eső.

 

Mikulás-kereső túra 2013.

Címkék

A tavalyi évhez hasonlóan idén is megtartottuk Mikulás-kereső túránkat – a kisgyerekek miatt ezúttal is volt rövidítési lehetőség. A túrát közösen szerveztük az Isaszegi Nyugdíjasok Baráti Körével, akik delegálták a Mikulást és a Krampuszt is. Kellemes időben 70-en voltunk.

    A túra előkészítéseképp a létszámnak megfelelő mézeskalács-Mikulást Babi elkészítette, bevásároltunk, csomagot készítettük. Szombaton 9 óra után taláIkoztunk az isaszegi vasútállomáson. Nem is volt kis feladat ennyi ember megjelentét konstatálni – főleg úgy, hogy a nevezési listát otthon felejtettem. Azért pár perc alatt sikerült megoldani a feladatot. Az aluljárón átbújva a Tőzeg-tavak felé vettük az irányt. A tavat félig jég borította. Voltak köztünk nagyon jó erőben lévő, fürge gyerekek, ezért minden kanyarnál be kellett várnunk a lemaradottakat. Erre kicsit még rá is játszottam a várakozásokra, nehogy túl hamar érkezzünk a tetthelyre. Felkapaszkodtunk a Bolnokai-dombhátra. Sokan elszörnyedve látták, hogy egy meredek lejtő után a szemközti gerincre is fel kell mászni. Ez volt a Szarka-berki-dűlő. Innen megint leereszkedtünk, majd a Természetvédelmi terület mellett elhaladva egy szépívű kocsiúton a Kereszt-hegyre értünk fel. Itt nagy Mikulás-keresésbe kezdtünk. Elterelő hadmozdulatokat kellett tennünk, mert a Mikulás még nem ért ki a megbeszélt helyre. Kiérkezését nehezítette az előző napi szélvihar által útra döntött fenyőfa is, melyet előbb félre kellett ráncigálni. Időhúzásként először rossz irányba indultunk, ahol esélyünk se volt rá, hogy megtaláljuk a Mikulást. Mikor telefonon megkaptam a kedvező híreket - miszerint már helyén van a Mikulás -, elindultunk a jó irányba.

    A gyerekek előbb a Krampuszt fedezték fel. Nagy versenyfutás kezdődött, ki ér oda először. Ezt követően hamarosan a Mikulást is megtalálták egy fenyőfa alatt. Minden jó gyerek megkapta ajándékát – később pedig a jó felnőttek is. Bátor és talpraesett gyerekek verseltek, énekeltek is – ők külön jutalomban is részesültek. A felnőttek jutalma a finom forralt bor volt, melyet a nyugdíjasok készítettek számukra. Mikor mindenki megkapta a magáét, különváltunk. A kisgyerekes szülők, nagyszülők egy rövidebb úton visszaindultak a vasútállomásra.

    Húszan voltunk azok, akik még nyolc kilométerrel megtoldottuk a Mikulás-kereső túrát. A Kereszt-hegy gerincén indultunk tovább. Jobb oldalon ligetes hegyoldal, baloldalt zöld vetés mellett haladtunk. A szántóföld után fiatal tölgyerdőt értünk el. Ennek szélén először balra fordultunk, majd mielőtt betértünk volna az erdőbe, megebédeltünk. Olyan jó melegen sütött a nap, hogy le is lehetett ülni a földre. Hátizsákjainkból még finom sütemények, forralt bor, pálinka is előkerült. Továbbindulva a volt honvédségi területnél balra, majd ismét balra fordultunk. Pár kilométert gyalogolva elértük Gazda-erdőt és a Z+ jelzést. Immár ismerős, saját festésű úton haladtunk, bár helyenként munkagépek által kitaposott út más irányba csábított, mint amerre a jelzés halad. Elértük az Isaszeg-Pécel országutat. Akinek sietős volt a dolga - az valamelyik családtagját kocsival iderendelve - itt abbahagyta a gyaloglást. A nagy többség továbbment, majd ismét felkapaszkodva Kereszt-hegyre, ott voltunk, ahol korábban a Mikulást megtaláltuk. Széles úton elértük a Képes-fát, majd a Polgármesteri Hivatalnál balra fordulva a vasútállomásra értünk. Itt fejeződött be túránk, amely idáig 14,5 km-t kóstált.