Egy jövőbeli túránk bejárása

Notter Béla — Mon, 02 Nov 2009 20:51:56 +0000

Napsütéses szép időt ígértek az időjósok, ezért vasárnap egy leendő ITK-túra bejárását terveztük be Irénkével, Marival, Sanyival, és az ötletadóval, azaz velem. Még azért is szerepelt terveimben ez a bejárás, mert társrendezőinknek felvetettem, hogy az Isaszegi Csata Emléktúra 30 km-es távját hozzuk jövőre errefelé.
Pécel-Hársasig kocsival mentünk, innen indultunk gyalogtúránkra a S sáv jelzésen. Jelzés ugyan nemigen található, de az első 2 km-en eltévedni sem lehet. Annál inkább akkor, mikor egy kereszteződés után a térkép szerint 300 m-re jobbra kell térni. Van is fasor ott, de az járhatatlan. Ezért továbbmentünk egyenesen, és láss csodát: párszáz méterre innen találtunk egy sárga jelzést. A térképen jelölttel párhuzamosan 800 m-re van egy másik út, most ezen halad a jelzés. Ezt jól láthatóan jelölték a lelkes útfestők, mint ahogy az erről az útról való következő letérést is egy kidőlt fára szerelt táblával. Ezután értünk az egész túra legszebb részére, a Locsodpuszta nevű erdőterületre. Egy jobb kanyarral abba a völgybe értünk, melyben csapadékosabb időben a Sápi-tavakat tápláló vízfolyás alakul ki. Kereszteztünk egy jól járt kocsiutat, mely a térképen nem szerepelt, de a legnagyobb furcsasága a Gödöllői-dombság térképnek ezután következett: a Forró-forrást simán 500 m-el elrajzolták rajta. Maga a jóízű forrás egy terméskővel kiépített medencében van, nagyon látványosan állandóan buzog fel a víz, megmozgatva a finom homokot, amely azonnal visszaülepedik. Időnként egész sorozat buborék is feltör a felszínre. Nassolgattunk egy kicsit, aztán indultunk tovább. Az olajvezetéknél megpróbáltunk átkelni a patakon, de nem sikerült, ezért továbbmentünk a tavak irányába. Mintegy 350 m-re találtunk egy térképen nem jelzett kocsiutat, mely híddal vezetett át a patakon. Ezen mentünk, majd egy bokros-ligetes terület mellett D-i irányban értük el a térkép szerinti Z kereszt jelzést, ami csak ott szerepelt, valóságban nem. Az út iránya azért jó volt, úgyhogy bátran nekivágtunk. Pár kilométerre találtunk is jelzést, ami megerősített hitünkben. Ez a rész sajnos nem a leglátványosabb, javarészt szántóföldi kultúrában halad, szerencsére egy fasorban. A Templom-hegynél egy kicsit elbizonytalankodtunk a többirányú elágazásnál, de végül is jó lóra tettünk. A magasfeszültséget elérve elhagytuk az eddig is szinte jelzés nélküli utat, és a vezetékkel párhuzamos kocsiúton folytattuk utunkat. Elértük a Z sáv jelzést. Azt hiszem nem mondok újat, mikor közlöm, hogy jelzés ezen sem volt, kivéve a Hársasnál lévő elágazást.

17,2 km-t megtéve értünk vissza a kocsihoz. A beígért zavartalan napsütés ugyan elmaradt, de így is kellemes túrát tettünk. A tapasztalatokat figyelembe véve ez az út – kissé módosítva és lerövidítve – alkalmas lesz egy ITK-túrának.