éjszakai túra

Éjszakai túra

Notter Béla — Tue, 05 Jul 2011 11:17:05 +0000

07.02-án szombaton nagy érdeklődés mellett tartottuk meg Éjjeli bagoly túra megnevezéssel júliusi túránkat. A várható nagy meleg miatt ilyemkor mindig éjszaka túrázunk, a mostani hideg időben viszont akár nappal is mehettünk volna. De kit tudja ezt előre? Bejelentkezett és meglepetésemberekkel együtt 32-en voltunk, ami nagyon örvendetes.

Isaszeg vasútállomáson találkoztunk este 10 órakor. Pest felőli vonat beérkezése után negyed 11-kor indultunk. A P+, Z sáv jelzésen mentünk, a Városházánál csatlakozott még hozzánk három túratársunk. A Buda utcán hagytuk el Isaszeget. Széles kocsiúton értünk a Liget Klub horgásztóhoz. Pécel felé folytattuk utunkat. A krosszpályánál lévő Tájvédelmi körzetnél kezdett az út emelkedni. Mikor elértük a Pest Megyei Piros jelzést, kis pihenőt tartottunk, aztán irány a sűrű erdő! Csak libasorban tudtunk haladni. A selyemfű virága ontotta finom illatát. A Mély-árkot is utolérte az erdőnyüvők hada, a gyönyörű horhos környékét munkagépek keréknyomai éktelenítik. Az árokból való kikapaszkodás mindig emberpróbáló feladat. Továbbhaladva közelítettünk az Öreghegyhez. A szerpentines úton nagyszerű látvány volt a lámpás emberek alkotta fénykígyó. A víkendházaktól ismét szélesebb út következett, azon értük el utunk legmagasabb pontját (307 m), a Kálvária-hegyet. A Honvédsiroknál lévő erdei pihenőnél kötelességszerűen mi is megpihentünk. Tovább is a piros jelzésen haladtunk, de egy helyen levágtunk egy kanyart. A Honvéd-szobornál szép kilátás nyílt a kivilágított Isaszegre.

Nemsokára Sanyiék házánál voltunk, itt – egy kb. 100 éves boltíves pincében - várt ránk az előre beharangozott zsíroskenyér-evés, borkóstoló. Volt még ezen kívül a tagok által hozott sok-sok sütemény, friss gyümölcsökből készült bólé. Örvendetes esemény is történt a pincében: három új taggal – Ildi, Ágota, Orsi – is gyarapodtunk. Fél négyig jól „elvoltunk”, aztán szedelőzködtünk, hogy a Pest felé vonat indulásáig kiérjünk az állomásra. A túratáv 14 km volt, beleértve azt a két kilométert is, ami a pince és az állomás között volt.

Legközelebb augusztus 6-án a Pilisbe (Pilisszentlélek, Pálos kolostorrom, Fekete-hegy) megyünk.

Éjszakai túra

Notter Béla — Mon, 12 Jul 2010 06:35:28 +0000

Csillagfényes nagyszerű időben gyülekeztünk az isaszegi vasútállomáson este 10 órakor. Megvártuk még a Pest felől érkező vonatot, mellyel Éva érkezett, aztán némi „bátorítás” után indultunk. A P• jelzésen kezdtük a kilométerek fogyasztását. Tőzeg-tavaknál csatlakozott hozzánk Marika, létszámunk vele vált teljessé (21 fő).

A tavakkal párhuzamos úton haladtunk. A kutyák némileg értetlenkedtek a sok elemlámpás ember láttán, melyet ugatás formájában közöltek velünk. Átmentünk az utolsó Malom-tó gátján, a Rákos-patakon. Hamarosan Ilka-majorba értünk, onnan egy emelkedőn értük el a Pest Megyei Piros (PMP) jelzést. A gerincúton Gödöllő irányába indultunk, majd Ürge-major magasságában elhagytuk azt. Sejtelmes mély árkon át értünk le egy szélesebb kocsiútra. Most balra, Isaszeg felé vettük az irányt. Előbb jelzés nélküli úton, majd a PMP-n. Kellemes 18 fokos hőmérsékletű éjszakában jó ütemben haladtunk. Lenyűgöző volt a mezei virágok csodálatos illata. Ilyet nap közben nem élvezhet az ember.
Mikor elértük azt a pontot, ahol az Isaszegi Csata Emléktúra 30 km-es távja keresztezi a PMP-t, megkérdeztem a jelenlévőket, hosszabbítsunk-e némileg az eredetileg kiírt úton egy-két izgalmas hely felkeresése érdekében? Szinte kivétel nélkül (legalábbis ők voltak a hangosabbak), a hosszabb útra voksoltak. Egy jó kis emelkedő leküzdése-, majd egy hasonló meredekségű lejtő után a Szarka-berki-dűlő végén lévő nagy mezőre értünk. Meglepő módon erősen harmatos volt a fű, ugyanakkor a virágok is ezen a mezőn jeleskedtek legjobban illataik árasztásában. Egy újabb domb következett, majd lazítós lejtmenetben értünk le a péceli országútra.
Felsétáltunk az Öreg-templomhoz, majd az újonnan kialakított út főpróbáját megtartva a Kálváriára kapaszkodtunk, ahonnan élveztük Isaszeg erős-, majd a környező települések egyre gyengülő esti fényeit. Jól vizsgázott az új útszakasz, éjszaka, lámpák fényénél is jól járhatónak bizonyult. Hamarosan a régi zöld jelzésen folytattuk utunkat. A Honvédsíroknál ismét a PMP jelzéseit követve értünk le a Honvéd-szoborhoz.
A szobortól csak 200 m-re volt éjszakai túránk beharangozott attrakciója, a pincelátogatás. Irénke, Sanyi lakályossá tette a régi, boltíves, téglából épült pincét. Finom zsíros kenyeret készítettek pillanatokon belül lányaink, melyet hagymával, paprikával, uborkával szervíroztak. Jutott mellé borocska, házi készítésű Sangria is, sőt Babi jóvoltából sajtos rúd, meggyes piskóta is.
Ki-ki - aszerint hogy mennyire volt fáradt, vagy mikor ment vonata – előbb, vagy később indult el hazafelé, de a sötét már senki indulását nem zavarta.

A fényképeket Dalmi Éva és Balogh Zoli (2. rész) készítette.

Éjjeli bagoly túra

Notter Béla — Mon, 06 Jul 2009 15:12:06 +0000

Tavalyi városavató éjszakai túránknak nagy sikere volt, ezért idén is beterveztem egy hasonlót.
Isaszegről, Gödöllőről 18-an vonattal érkeztünk este 9 órára Pécelre. Nem egy turistaerény, de abból a megfontolásból, hogy ne kelljen sok kaját cipelni, mindjárt az állomáson nekiláttunk a rétesek, pogácsák, piték, egyéb sütemények fogyasztásához. Közben szinte teljesen besötétedett.

A Z jelzésen indultunk. Mikor ahhoz a ponthoz érkeztünk, ahol választhattunk a P+ (hosszabb és nehezebb) és a Z jelzés (rövidebb és kevésbé meredek szakaszai vannak) között válasszuk, szavazásra tettem fel a kérdést. Bármily meglepő, a társaság a P+ jelzést választotta. Sajnos egy idő után Heninek erős gyomorfájása lett, ezért Zolival visszafordultak. Később tudtam meg, hogy a vonat épp az orruk előtt ment el, ezért szobrozhattak egy órát a vasútállomáson.
Mi továbbmentünk, elkezdődött a hullámvasutazás. Két hosszabb és egy-két kisebb meredek le-fel szakasz tarkította az utat. A P+ jelzésen a PMP-re (Pest Megyei Piros) értünk ki. Ezen balra fordulva a Kovács-laposán keresztül kiértünk a Hársas felé vezető útra. Itt ismét megcsodálhattuk azt a táblát, mely „természetvédelmi kutyával” őrzött területre hívja fel az arra járók figyelmét. Elhagytuk a S sáv jelzést, és fokozatosan emelkedő úton a volt crosspálya területén beértünk az erdőbe. Itt egy nagyobb lejtő/emelkedő van, mikoris a Mély-árkot elérjük. Ezután változatos terepen három km megtételével elértük a Honvéd-sírokat. Továbbra is sötét erdőben haladva egy hatalmas pókháló zárta el az utunkat. A pók jól viselte a vakuzás okozta megpróbáltatásokat, mi pedig hálából óvatosan, kárt nem okozva haladtunk el erődítménye mellett. A Honvéd-szobortól szép látvány volt a kivilágított Isaszeg látványa.
Az emlékműtől csak pár száz méter kellett megtennünk Sanyiék házáig. Itt előre megszerveztük, hogy picelátogatással fejezzük be a túrát. A szép boltíves pincében jó hangulatban – aminek hiányára eddig se volt panasz – kóstoltuk meg a „Notter Pincészet” fehér és vörös borát, melyhez Irénke borkorcsolyákat, szendvicseket készített. Hajnal 4 óra felé indultuk tovább az állomásra, majd ki-ki haza, vagy az autójához. Ivették még meghosszabbították a túrát, ők Gödöllőig gyalog mentek tovább.
Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy kellemes, majdnem teliholdas időben, jó hangulatban tettük meg a 14 km-t (plusz még az állomásig oda-vissza 1,5 km-t), ezért jövőre is megrendezünk egy éjszakai túrát. Talán akkor még több klubtag is eljön.

A képeket Maszlagi Sándor készítette.