Zselic

Kéktúra a Zselicben

Címkék

A Dél-dunántúli Kéktúra egy hiányzó szakaszát jártuk be május 11-én. Mivel nem szerettünk volna túl korán kelni, az elfecsérelt időt később kellett behoznunk. 19 km-t gyalogoltunk.

7 óra előtt indult vonatunk. Kétszeri átszállással csak 1/4 12-re értünk Kaposmérőre, pedig az út nagy részét IC-vel tettük meg. A hazaindulás fix időpontja miatt nagyon ki volt számítva az időnk, a kikalkulált menetsebességet mindenképp tartani kellett. Az időnk viszont túrázáshoz ideális volt, sár is csak ritkán nehezítette a haladást.

A vasútállomástól indulva a temető után előbb el kellett érni a kék jelzést. Pár hete akkor Újvárfalva felé fordultunk, most Kaposdada felé. Előbb egy nagy halastó mellett haladtunk, majd alig emelkedve Kaposdada szélén egy újabb tóba botlottunk. Közelében egy szép esőbeálló is volt. A ritkán lakott településen pár nagyon szép birtokot is láttunk. Szennához közeledve elhaladtunk a romos Steiner-tanya, egy kidőlt feszület, majd pár hétvégi ház mellett - hol művelt, hol elhanyagolt gyümölcsös között. Szenna szépen mutatkozott be: a felette lévő dombról egy nagy gazdaság sok állattal, egy tó és a református templom tornya látszott. Mielőtt beértünk a faluba megebédeltünk. Szennán a boltban kiegészítettük élelmiszerkészletünket, és bélyegeztünk is igazolófüzetünkbe.  A skanzent persze most nem volt időnk megnézni, de azt már múltkor megejtettük, mikor erre jártunk.

Szenna után 1 km aszfalton való haladás következett, majd egy majornál jobbra fordultunk az erdő felé. Az erdő szép volt, hosszan egy mély árok mellett mentünk. Egy jóízű forrást (Csipány-forrás) is találtunk. Patcára beérve az egyutcás falun végigmentünk, majd a Katica-tanyánál jobbra fordultunk. A kalandparkot megkerülve emelkedik az út a Nozsi-hegyre. Lefelé mély löszfalak között haladva érjük el Szilvásszentmártont. Eredetileg itt ültünk volna fel a buszra, de annyira belejöttünk a gyaloglásba, hogy a következő faluig (Zselickisfaludig) még elmentünk. Egy jutalomitalra még lett volna időnk a busz érkezéséig, de az már évek óta bezárt. Gyalogos teljesítményünkkel elégedettek lehetünk: a 19 km-t öt és fél óra alatt tettük meg, közben ebédeltünk, pihentünk, bélyegeztünk is.

Busszal Kaposvárra, onnan intercityvel Pestre, majd Isaszegre/Gödöllőre utaztunk.

 

Mecseki túrák

Címkék

Szokásos április végi többnapos túránk során ismét a Mecsekben játunk, de emellett túráztunk még a Zselicben és a Villányi hegységben is. A kéktúra-szakaszokat is magába foglaló túrán 21-en voltunk, és összesen 50 km-t gyalogoltunk döntően szép tavaszi időben.

    04.30. csütörtök. 6 óra után találkoztunk az isaszegi vasútállomáson, ahol pesti túratársainkat is felvettük. Gyér reggeli forgalomban jól haladtunk az Isaszeg – M0 – M6 –M60 – Pécs útvonalon, és 9 órára más szálláshelyünkön, Cserkúton, a Jakabhegyi-vendégházban voltunk. Házigazdánk jóvoltából elfoglalhattuk szállásunkat, kipakoltunk, megreggeliztünk. Ezután indultunk első túránkra, amely Remete-réten kezdődött. Ide kocsival mentünk. Az út baloldalán letettük az autókat, átvágtunk a Remete-réten. Az érdekes formájú nagy esőbeálló mellett az erdőbe értünk. Bár már megtapasztaltuk máskor is a Mecsek bőséges medvehagyma-ellátottságát, mégis mindenki tátotta a száját a látványtól. Virágözönben lejtős úton értünk a Büdös-kúti-kulcsosházhoz, mely egyúttal a kéktúrázók pecsételőhelye is volt. Három emelkedő-lejtő kombó következett 5 kilométer alatt, így értünk következő állomásunkra, a Fehérkúti-kulcsosházhoz. Itt megpihentünk a szépen kialakított padoknál, asztaloknál. Elhagytuk a kék jelzést, majd különböző jelzés-kombinációkon Kantavári-kőfejtő, majd tovább a Remete-rét felé indultunk. 14 km-t gyalogoltunk idáig.

Hazafelé bevásároltunk még a következő napokra a közös reggelikhez, vacsorákhoz egy nagyáruházban.  Este közös vacsora következett, beszélgetéssel, borozgatással.

    05.01. péntek. Reggeli után kocsival az orfűi elágazáshoz hajtottunk, onnan indultunk túrázni. Előbb a sárga jelzésen Abaligetig mentünk. A barlangnál pecsételtünk füzetünkbe. Ezután a kék jelzést követve kényelmesen emelkedő úton 200 m-es szintemelkedéssel a volt Pető-aknához értünk. Nagy farakásokon pihenőt tartottunk. Ennek végeztével továbbra is emelkedő úton haladtunk, egészen Jakab-hegyig. Közben ittunk a Pálos-kút jóízű vizéből. Utunk legmagasabb pontján van a remeteházból átalakított esőbeálló és kilátó és a pálosok XIII. században épült kolostorának romjai. Kis pihenőt tartottunk a kolostor falai között, majd továbbra is a DDK-n Patacsi-mezőig értünk. Itt bélyegeztünk és jelzést váltottunk; a kék kereszt jelzésen észak felé kezdtünk haladni. Nagyon látványos út volt ez a Szuadó-völgynek nevezett szakasz, többször kellett átkelnünk az Orfűi-patakon, majd oldalaztunk a patak felett lévő medvehagyma-rengetegben. Mikor kiértünk az abaligeti országútra, azon mentünk vissza a kocsikhoz. 17 km-t tettünk meg ezen a napon.

Elautóztunk még Mecsekrákosra, ahol a Kemencés-udvart, a tájházat néztük meg. Ezt követően lesétáltunk a Pécsi-tó partjára. A szél felerősödött. ezért abbahagytuk a nézelődést, és visszamentünk szálláshelyünkre.

    05.02. szombat. Reggel esett az eső, ezért csak komótosan készülődtünk. Aztán elcsendesedett, mi pedig kocsiba ültünk. A kéktúrázók Bakócára, a zselici túraútvonal befejezésére, a többiek pedig Pécsre, városnézésre utaztak. Mire Bakócára értünk már csak éppen szemerkélt az eső, így legtöbbünk még az esőkabátot se vette fel. Egy meredek és nagyon agyagos úton hagytuk el a falut, a Káni-kereszthez tartva. Egy horhosban haladtunk tovább, a sártól, agyagtól óriására dagadó cipőkben. Ez az állapot pár kilométert leszámítva az egész napra jellemző volt, rengeteget csúszkáltunk, emelgettük „mázsás” cipellőinket. Legrosszabbak azok a szélesebb erdőgazdasági utak voltak, melyeket gondosan elglattereztek. A kék jelzést elérve nyugat felé haladtunk azon, tettünk egy 400 méteres kitérőt a környék legmagasabb pontjára, a Hollófészekre (358 m). A Nagymátéi vadászházhoz és Füvészkerthez csúszkáltunk ezután. A vadászház és parkja igazán gyönyörű volt, leginkább a Keleti lucfa váltotta ki csodálatunkat. A park közepén lévő esőbeállóban bekaptunk pár falatot, aztán továbbindultunk – első nekibuzdulásban rossz irányban. Aztán korrigáltunk és jobbára lejtős - és kevésbé csúszós! – úton Felsőkövesd felé tartottunk. Egy semmi közepén lévő magtárig még egy emelkedő volt, aztán kiértünk a felsőkövesdi aszfaltozott útra. A haranglábnál bélyegeztünk és ebédeltünk egyúttal. Alsókövesd felé lekoptattuk cipőnkről az agyagot, mivel - a máskor nagyon utált - aszfaltúton haladtunk. Az út baloldalán nagy gazdasági épület volt, ahol Fekete István három évig volt segédtiszt. Az épület után jobbra tértünk be az erdőbe. Tatárugratóig emelkedett és borzasztóan csúszott a mélyút. Jelzést váltottunk és a K+ jelzésen értünk vissza Bakócára. Nagyon szép ez a völgyben megbúvó kis falu. Mielőtt beszálltunk a kocsikba, a falu közepén csordogáló kis patakban megmostuk cipőinket. 14 km volt a napi adag. Este közös vacsora, beszélgetés vár ránk.

    05.03. vasárnap. Reggeli után összepakolunk, és a Villányi-hegységbe ruccantunk át. Máriagyűdön, a református-templomnál állítottuk le a kocsikat. A Csodabogyó-tanösvényen indultunk egy mélyúton felfelé. Szép számmal találhatók az út mellett ismeretterjesztő táblák, szinte csodaszámba menően ép állapotban. Nem úgy, mint az oszlopokra helyezett – a tanösvénynek nevet adó – csodabogyó képecskék. Ezt szinte minden oszlopról lefeszítették darabokra törték. Bunkóságban, vandalizmusban az ország minden része egyformán kiveszi részét, úgy látszik nincs kivételezett helye kis hazánknak. Az út egy kiszögelésében álló kilátóról szép kilátás nyílik Máriagyűdre, Villányi-hegységre, Szársomlyó vulkanikus kúpjára. Az egész hegyoldal telis-tele van Virágzó kőris-sel. Egy útkereszteződésben kicsit megpihentünk. Az út folytatásában – hogy el ne felejtsük mi is az – jött egy sáros szakasz. A Kegytemplommal egy vonalba érve, elkezdtünk ereszkedni, a helyenként jó meredek lejtőn. A templomban mise volt, így belülről nem tudtuk megnézni. Ez az út csak 5,5 km hosszú volt.

Kocsiba ülve Siklósra hajtottunk. Itt megnéztük a várat, majd továbbutaztunk a Nagyharsányi Szoborparkhoz. Ez nem igazán aratott nagy sikert, ezért az elfogyasztott ebéd után továbbmentünk Villányba. A pincesoron majd’ mindenki vásárolt egy kis bort. Következő állomásunk Villánykövesd 3 szinten elhelyezkedő pincesora volt. A pincék bejárása után már csak a hazaút maradt hátra.

 

Zselic

Címkék

Mint minden évben, így idén is négynapos túrára indultunk április végén. Az időjárás  egyáltalán nem a tavaszt idézte, inkább a nyár közepét. Ezúttal egy sokak által nem ismert, de annál kedvesebb tájra, a Zselicbe mentünk. Pont negyedszázadnyian.

Április 28. (szombat)



6 órakor találkoztunk Gödöllőn. Rövid létszámellenőrzés után indultunk is, nehogy kivárjuk a négynapos ünnep miatt várhatóan beinduló nagy forgalmat. Kerepesen csatlakozott hozzánk Piroska és Péter, majd a Keletinél a pesti lányok. Gond nélkül jó tempóban autóztunk Kaposvárig. Ott bevásároltunk négy napra egy nagy áruházban, majd Simonfára autóztunk.

Elfoglaltuk szállásunkat a Meteor turistaházban, ettünk egy kicsikét és indultunk első túránkra. Először Gálosfára mentünk, a volt vasútállomás mellett leparkíroztunk. Egy autóval elugortunk a kistótvárosi farmhoz, megkérdezni, hogy átengednek-e a lezárt területen. Szerencsénk volt, épp összefutottunk a tulajjal, aki készségesen megengedte azt. A dél-dunántúli kéken indultunk, az útról megcsodálhattuk Zselic lankáit és a mintafarmot. Egy kaptató után felértünk a gerincre, elhagytuk a kék jelzést és rátértünk a K körre. Párhuzamosan lefutó horhosok közt értünk a Csepegő-kőhöz, ami tulajdonképpen egy homokkő fal bővizű forrással. Vízszintes hasadékokban cseppkő is található. A forrás egyúttal a Kistótvárosi-patak indulópontja is. Emellett indultunk el az erdőben, majd a rétre ereszkedve – immár engedély birtokában – a farm területére értünk. Nagyon szép és kulturált farmon minden megtalálható volt: legelésző tehéncsorda, szép épületek, kis kápolna, tó. Nagyon tetszett mindenkinek. A gyalogtúra 12 km hosszú volt. Hazaútban még felmásztunk a 67-es út mellett lévő kilátóba.

Visszaérve Simonfára, megvacsoráztunk, beszélgettünk, míg bírtunk, de a korai kelés miatt fáradtak voltunk, és viszonylag hamar ágyainkba szállingóztunk.



Április 29. (vasárnap)



Reggeli után kocsival Terecsénybe mentünk. A focipálya mellett hagytuk autóinkat. A P négyszögön először kikapaszkodtunk a faluból, majd rátértünk a piros jelzésre. Árnyékos erdőben, a tavak feletti gerincen haladtunk, időnkénti rálátással a tófüzérre. Az Almamellék felöl érkező országút aszfaltját kis ideig koptattuk, majd a P+ jelzésen északi irány vettünk fel. A nap nagyon erősen sütött, pár km-en háborítatlanul sütötte koponyánkat. Az út balodalán egy forrás és egy szép pihenő is volt, itt megebédeltünk. Sasrétpusztán elég sok ember nyüzsgött, láttuk az épp induló erdei vasutat, egy szép kis tavat, a Biedermann-vadászkastélyt. Ezután választani lehetett a rövidebb P négyzet, vagy a hosszabb P+, K+ jelzésen való visszaút között. Az előbbit hárman választották. A hosszabb táv 17 km volt, a rövidebbnek tervezett - egy eltévedés miatt – kicsit hosszabb.

Visszaérve a turistaházba kis pihenő után vacsorafőzés, vacsora következett. Utána még majd’ mindenki lesétált a faluba, ahol trófea-kiállítás volt, meg focimeccs. Késő este tábortüzet gyújtottunk és jól elhülyéskedtünk mellette.



Április 30. (hétfő)

Reggeli után először Kaposvárra autóztunk, annak kaposszentjakabi részén megnéztük a Szentjakabi Bencés Apátság romjait. A XI. századból valók a templom romjai, majd a későbbi századokból a temetőkápolna és a kolostor maradványai. Felmentünk az ott lévő kilátóba, ahonnan jobbára csak az iparterületet, és egynéhány - érezhetően bűzős – tavat láttunk. Következő megállónk Kaposgyarmat volt. A cseppköves mésztufa-hasadék megközelítése az általam ismert út helyett csak kerülővel volt lehetséges egy odatelepült csoda-farm miatt. Mivel arra nem ismertem az utat, ezért előbb magam kutattam azt fel GPS segítségével, és csak azután indultunk el közösen. Maga a mésztufa fal, és a benne lapuló kis cseppköves barlangok megközelítése nem könnyű feladat. Előbb le kell ereszkedni meredeken a patakvölgybe, majd onnan bedőlt fákon, csúszós avaron felkapaszkodni a hasadékokhoz. A patakmedret követve értünk a farm kerítéséig, majd azt jobbról megkerülve értünk a faluba. Szépen gondozott parkban található egy kis horgásztó is.

Ropolypusztára menet Gálosfán megálltunk egy kocsmában bélyegezni (előző nap elfelejtettük), közben szomjunkat is oltottuk. Az erdészház közelében szép kilátást nyújtva egy pihenőhely van, ahol megebédeltünk.  Zselickisfaludot járva átláttunk a szomszédos Szilvásszentmártonra, amelynek sziluettjét egy tó tükrözte vissza. Szennára mentünk. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum megtekintése igazi élmény volt számunkra. De evvel még nem ért végett a nap, Kaposvárra autóztunk. A Fő út közelében leparkoltunk. Módszeresen kezdtük a látnivalókat sorra venni (katedrális, zsinagóga, városház, Kossuth-szobor), de aztán egy fagyizó eltérítette a társaságot a magas kultúrától. Úgy elment vele az idő, hogy már csak a visszaútra gondolhattunk. Közben azért láttunk két nagyszerű alkotást: Kaposvár festőjének, Rippl-Rónai Józsefnek szobrát, valamint a Tótágas szobrot. Este vacsora után kellemes nagy beszélgetésekkel múlattuk az időt.



Május 1. (kedd)



Reggeli után összepakoltunk, kitakarítottuk a házat. Cuccainkat egy szobába berakva ismét túrázni indultunk. A már ismert úton Ropolypuszta felé vettük az irányt. Egy farakodóban hagytuk a kocsikat, és elkezdtük a Zselic legösszefüggőbb erdőterületének bejárását. A piros, K+, majd a kék sáv jelzésen gyalogoltunk. Nem volt nehéz a terep, csak a Pölöskei-rétnél perzselő a nap, valamint a Kecske-hátra való felkapaszkodás jelentett kihívást. Visszaérve a kocsikhoz Mariann vezetésével felkerestük még egy Bíboros kosbor termőhelyet. (Mariannak korábban egy erdész és egy természetfotós mutatta meg azt a helyet.) A túra legvégén sokan lázas medvehagyma-begyűjtésbe kezdtek, ami abszolút nem jelentett problémát, hiszen elképesztő mennység volt belőle. A gyalogút hossza 11 km volt, plusz a kosborok felkeresése (oda-vissza kb. 2 km).

A turistaházhoz visszatérve összeszedtük cuccainkat, kajáltunk, valamint szétosztottuk azt a sok megmaradt ételt, amivel túlvásároltuk magunkat. Három óra körül indultunk haza, így sikerült megúszni a nagy csúcsforgalmat.



Gyönyörű négy napot töltöttünk együtt, azt hiszem sok túratársammal sikerült megszerettetnem a Zselic kedves dombjait, völgyeit, tavait.