Zempléni-hegység

Zempléni túrák

Címkék

A kéktúrákat leszámítva hét éve jártunk utoljára a Zempléni hegységben. Ragyogó időben huszonhatan élveztük a nyárutót. Minden nap túráztunk, és aki mindegyiket végiggyalogolta, az 55 km-t tett meg, több mint 1700 méteres szintemelkedéssel.

Szeptember 29. (csütörtök)

Negyed hétkor indultunk Gödöllőről. Egy pihenővel és egy kis kóválygással 10 órára értünk Füzérradványba. Mint hét éve, most is a Korona-panzióban szálltunk meg, mert a jól bevált dolgokon nem szabad változtatni. Kipakoltunk, ettünk valamit, majd indultunk első túránkra.

Kishutáig kocsival mentünk, majd innen gyalog indultunk. Kis aszfaltozás után elértük a csak általam elnevezett „Források-völgyét” – hivatalosan Dzedó-völgy. Itt a térkép szerint 15 forrás található. Igaz mi konkrétan egyet se láttunk, mert az út a völgy fölött pár méterrel vezet. Folyamatos emelkedő után elértük a Dzedó-nyakat, majd az út legmagasabb pontját (473 m). Itt megpihentünk, majd végig lefelé menve Kőkapura értünk. 12 km volt a gyalogtáv. Annyira jól haladtunk, hogy majdnem másfél órát kellett várni a kisvonatra, mellyel Kishutára utaztunk vissza. Szerencsére sok látnivaló van Kőkapun, így hamar elszállt az idő. Hat órakor vacsoráztunk, kicsit gyakoroltuk a társas életet, de viszonylag korán lefeküdtünk a korai kelés miatt.

Szeptember 30. (péntek)

Reggeli után kocsival Göncre mentünk, innen kezdődött gyalogtúránk. A Szent Imre-templom, majd a temető mellett elhaladva hagytuk el a falut. Volt egy erősen szúrós szakasz is, de általában jól karbantartott úton haladtunk. Körülbelül 300 métert folyamatosan emelkedett az út, aztán egy erdészeti utat elérve kis lazítás következett. Mikor ismét kereszteztünk az előbbi utat, kezdődött az Amadé-vár bevétele újabb emelkedő leküzdésével. Fenn gyönyörű volt a kilátás. A kishitűek hamar feladták a várrom keresését, pedig egy fal két ablaknyílással nagyon jól kivehető volt. A romtól leérve ebédeltünk, majd a Pálos-kolostorig mentünk tovább. A XIV. században épült kolostor falai, egyes gótikus oszlopfői, sarokdíszei egész jó állapotban megmaradtak. Még 4,5 km volt vissza az út a kocsikig. Miután időben visszaértünk Füzérradványba, volt időnk még vacsoráig a kastélyt és parkját megnézni. A túratáv 14,5 km volt 628 m szintemelkedéssel.

Október 1. (szombat)

Kocsival Rostallóra utaztunk. Leparkoltunk a kisvasút végállomásánál, majd a sárga jelzésen elkezdtünk felfelé kapaszkodni az Ördög-patak völgyében. A völgy oldalában haladva gyönyörűen átsütött a nap a bükkfák között. Felértünk a tágas Mlaka-rétre, egyúttal az OKT útvonalára. Innen a már jól ismert kényelmes erdőgazdasági úton jutottunk el Gerendás–rétre, aholis megebédeltünk. Immen szép erdei úton, javarészt a Komlóska-patak völg yében jutottunk le ismét a Kőkapu, Rostalló felé vezető útra. Egy nagy hátránya volt ennek az útnak, az pedig az, hogy végig lábat nem kímélően aszfaltozott volt. A túratáv 17,7 km volt. Ezúttal túra után Hollóházára autóztunk, ahol megnéztük a Porcelán Múzeumot. Hazaérve szállásunkra még hosszasan elbeszélgettünk lefekvés előtt.

Október 2. (vasárnap)

Reggeli után összepakoltunk, majd kocsival Károlyfalvára mentünk. A falu végén, a volt pincéknél letettük az autókat. A P jelzésen helyenként meglehetősen meredek úton értünk fel Megyer-hegyre. Itt biztonsági korlátokkal védett helyről be lehetett látni a tengerszemre. A piros jelzést elhagyva a kék Malomkő-tanösvényen mentünk tovább. A volt hidrokvarcit kőbányában szép köveket lehet találni. A Király-hegy kilátóhelyét már nagyon benőtte a bozót, kilátni innen nem lehet. Viszonylagos jó kilátás, csak Megyer-hegy felé menet a szőlőtábla mellől nyílt. Ismét elértük a tengerszemet, ezúttal lementünk a víz partjára, majd felkapaszkodtunk a bányalakásokig. Itt ettünk. A horgásztavak mellett jutottunk vissza Károlyfalvára. Ezen a napon 11 km-t tettünk meg. Kocsiba ülve hazatérés előtt még megálltunk Tokajban, a Szerelmi-pincesoron. Aki nem vezetett többféle tokaji bort kóstolhatott meg.

 

Kiscsoportos pót-kéktúra a Zemplénben

Címkék

Háromnapos kéktúránkat azért szerveztem, hogy akinek valamilyen okból hiányzott  a Zemplén-hegység egyes szakaszainak teljesítése, most pótolhassa ezt a hiányt.

Szerdán reggel Boldogkőváraljáról először Arkára mentünk. Itt megnéztük a szépen felújított tehetős ember házát, nosztalgiából kerestük a karácsonykor felállítandó embernagyságú bábokat, de evvel most nem volt szerencsénk. Boldogkőváraljára visszatérve felmentünk Boldogkő várába. Végigjártuk az összes járható helyet, megcsodáltuk a szép kilátást a falura, Zemplénre és Cserehátra. Nagyon látványos volt az ólomkatona kiállítás is. Ezután Mogyoroskára mentünk kocsival. Gyalogtúránk során a kéken és a piros rom jelzésen bevettük Regéc várát. Két év előtti látogatásunk óta sokat haladtak a helyreállítással, elkészült az északi kerekded bástya is. Várlátogatásunk végén eleredt az eső, e nedvességben gyalogolva előbb Regécre, majd ezt követően egy jelzetlen úton vissza Mogyoróskára mentünk. 9 km volt ez az út. Már csak szállásunk elfoglalása és a vacsora volt hátra Középhután.

    Fél-éjjel még esett az eső, de reggelre ragyogó napsütésre ébredtünk. Reggeli után kocsival Újhutára hajtottunk, és onnan kezdtük meg gyalogtúránkat. A K négyzet jelzés a szépséges Szpalanyica-völgyben vezet. Elértük az OKT-t, ezen a Mlaka-réten át Istvánkúti-vadászházhoz értünk. Most jobban volt időnk mint múltkor, így bejártuk a természetvédelem álló Nyírjest, felkerestük a forrást is. Továbbindulva jó 6,5 km megtételével a Gerendás-réten lévő esőbeállóban megebédeltünk. Ezután következett az Eszkála-erdészház. A Z jelzésen jutottunk vissza Újhutára (napi táv 16 km), majd kocsival Középhutára, a Banya-tanya nevű szállásunkra. Ismét nagyon finom vacsorát kaptunk, amely után még egy jót sétáltunk az aranyos kis faluban.

    Kocsival Makkoshotykára mentünk, innen gyalog a Metzner-kastély és sírkápolna mellett elhaladva értünk be az erdőbe. Cirkáló-tanyáig együtt mentünk, ott én visszafordultam a kocsihoz. A lányok továbbmentek az OKT-n, én kocsival arra a pontra mentem, ahol a kék kiér a Károlyfalva-Rudabányácska közti aszfaltozott útra. Nagyon nehezen találtam meg a kék Makkoshotyka felé vezető útját. Végül egy útszéli sorompótól vagy 100 méterre megláttam a jelet egy fán. Elindultam a lányokkal szembe. Épp a Csonka-kúthoz értem, mikor teljesen váratlan irányból ők is feltűntek. Kiderült, hogy eltévedtek. Szerencsés véletlen volt, hogy épp akkor értem oda. Megebédeltünk, aztán folytattunk utunkat a kéken. 11.5 km volt a lányok távja. Hazafelé csak egyszer álltunk meg egy cukrászdánál Szerencsen.

    

    

 

Magyarország keleti csücskében

Címkék

Zempléni kéktúránk második szakaszának 47 kilométerét három nap alatt tettük meg Füzértől Rudabányácskáig. Sajnos csak nyolcan voltunk. Negyedórás esővel megúsztuk az egészet, napsütésben viszont bőven volt részünk.

    Október 18. (péntek). Sebesvonattal utaztunk Sátoraljaújhelyre, onnan busszal tovább Füzérig. 6 órai indulással „már” háromnegyed tizenkettőre ott is voltunk. Pecsételtünk a Vár-büfében. Dél volt, mire elindultunk. A vár felé nagy felújítási munkák vannak, a hozzátartozó sárral. A várba most nem mentünk be, mert egyrészt nemrég voltunk ott, másrészt a késői indulás miatt sürgetett az idő. Vár-forrásnál kiegészítettük vízkészletünket. Az ősz minden színével felvértezett erdőben egyelőre alig emelkedett az út. Igazán csak az elhagyott Csatavéri-vadászlak után kezdtük meg a kapaszkodást. Pár szép sziklaformátumot elhagyva a magyar-szlovák határra (egyúttal az északi zöld jelzésre) értünk, ahonnan beláttuk a Zemplén-hegység felvidéki szakaszát. Nagy-Milicen (696 m) egy kiépített pihenőn megebédeltünk. Nyugodt emésztésünket megzavarta a kezdődő eső. Szerencsére nem tartott tovább negyedóránál. Nagyon kényelmes lejtős úton előbb elértük a László-tanya felé vezető aszfaltutat, majd Bodó-rétet. Ez megint bélyegzőhely. Felmentünk az ott lévő kilátóba, körülnéztünk. Továbbra is lefelé mentünk. Kicsit igyekezni kellett, nehogy az erdőben érjen a sötétedés. Jól haladtunk, simán világosban odaértünk szálláshelyünkre. Túratávunk 15 km volt, 633/688 m szintkülönbséggel. Vacsorázni az egy km-re lévő büfébe mentünk.

    Október 19. (szombat). Megreggeliztünk, majd 9 óra körül indultunk. Az első kilométereket aszfaltozott úton tettük meg, bár ennek egy része bicikliút volt. A zsír új kerékpárúton már több centis avar volt, nehogy azért rendeltetésszerűen használni is lehessen. Füzérkomlós határában egy szépen kiépített, Kiskútka névre hallgató kút látható, de vizét meg nem kóstolhattuk, lévén kiszáradt szegényke. Egy utcára termését bőven potyogtató almafánál pótoltuk vitaminkészletünket. A volt kisvasúti állomásnál egy dízelmozdonyt állítottak ki. Továbbra is a kisvasút nyomvonalán haladtunk, mely  - főleg a Nyíri-patak és a Nyíri-Bózsva úttal való kereszteződése között – elég nehezen járható. Egy csipkebokor jóvoltából és is önkéntes véradáson vettem részt. Kis- és Nagybózsva között jól beláthattuk Füzér várát és Nagy-Milicet. Bózsván bélyegeztünk és megebédeltünk a Faluház melletti kulturált pihenőhelyen. Nagy örömünkre egy kertben szarvascsaládot is láthattunk. Az ebéd után rögtön láthattuk a Bózsvai-sziklát, majd hosszan a Szuha-völgyben haladtunk. Kishutára érve szomjunkat oltottuk egy kocsmában, Innen nagyhutai szálláshelyünkig sajnos végig aszfaltot koptattunk. Nagyon finom babgulyást ehettünk panziónkban, melyet korábban megrendeltünk. 17,5 km-t gyalogoltunk ezen a napon, a szintkülönbség pedig 208/280 m volt.

    Október 20. (vasárnap). Korán keltünk, mert csak így volt esélyünk arra, hogy a helyjegyes vonatunkat elérjük. Nem is reggeliztünk a házban, csak teát, kávét főztünk, és szendvicseket készítettünk. Negyed nyolckor már indultunk is. Előbb felkapaszkodtunk a Somoskára, majd a Hollós-patak völgyében olyan furcsa nevű helyen haladtunk, mint a Tehénkosár. Elértük a Kovácsvágás-Vágáshuta aszfaltutat, melyen - más út hiányában - kénytelenek voltunk haladni. Vágáshután pecsételtünk, majd továbbra is gyönyörű őszi színekben pompázó erdőben haladtunk. Időnként előbukkantak a Sátor-hegyek, és ahogy fogytak a kilométerek, úgy lettek azok egyre nagyobbak. Bányi-nyergen ismét pecsételtünk. Miután jól haladtunk és bőven volt még időnk, nagy rönkfákon pihenőt tartottunk. Rudabányácskára gyalogoltunk be (a táv idáig 14,5 km volt, a szintkülönbség pedig 322/340 m), ott buszra szálltunk, és avval mentünk be Sátoraljaújhelyre. A központban leszálltunk, és egy sétát tettünk a belvárosban, sőt eléggé el nem ítélhető módon egy sörözőbe is betértünk. Ezután egy cukrászda következett, majd a vasútállomásra gyalogoltunk. Expresszvonattal jöttünk haza, így a menetidő Isaszegig „mindössze” négy és háromnegyed óra.

 

Kéktúra, Zemplén első szakasz

Címkék

A kéktúra zempléni szakaszát két részre bontottuk. Az első részt három nap alatt múlt hétvégén tettük meg tizenegyen, 68,5 km-t gyalogolva. A leküzdött színt se volt semmi: 1760 méter felfelé, 1834 m lefelé.

    Szeptember 14. (péntek). A Sátoraljaújhelyre igyekvő sebesvonatra szálltunk a Keletiben, Gödöllőn és Aszódon. Felsőzsolcán szállunk át a Hidasnémetire közlekedő személyvonatra, mellyel Forró-Encs állomásig utaztunk. Az átszállás szinte kabaréba illő jelenet volt, mert a sebesvonatról majdnem elfelejtettünk leszállni, Felsőzsolcán pedig belefeledkeztünk a kényelmes falatozásba, és igencsak meglepődtünk mikor beállt a vonat. Gyorsan összekapkodtuk a reggeli maradványait, és felszálltunk a vonatra. Encsről még buszoztunk egyet, és 10:40-re értünk Boldogkőváraljára. Sem a Hangulat Javító Büfében, sem a Coop boltban nem voltak hajlandók igazolófüzetünket lepecsételni. Mikor végre elindultunk, jobb híján Arkáig a kiszáradt patak melletti országúton voltunk kénytelenek gyalogolni. Arkán elhaladtunk a szépen felújított parasztház mellett. A temető után egy ügyesen elrejtett jelzést nem vettem/vettünk észre, így megszületett első eltévelyedésünk (igaz csak 180 m erejéig). Továbbra is a majdnem teljesen kiszáradt patak medrében haladtunk, többször átkelve rajta. A sűrű erdőben több helyen andezit kőfolyások találhatók. A Bónyi-kút környékén – ahonnan először láttuk a regéci várat - ismét sikerült elkavarnunk. Mikor már gyanússá vált, hogy rég nem láttunk jelzést (ami sajnos sokszor előfordult a három nap alatt), már elég messze voltunk ahhoz, hogy visszamenjünk. Így jelzés, sőt út nélküli terepen 1,2 km-es plusszal értünk vissza Mogyoróska határában az OKT-re. Mogyoróskán kicsit megpihentünk, aztán nekivágtunk a Regéci vár bevételének. Kitartó emelkedőn értünk a K rom jelzésig. Bár az OKT nem vezet fel a várba, mi nem hagyhattuk ki azt. A várat – melyben Rákóczi Ferenc öt éves koráig lakott – napjainkban felújítják, de azért látogatható. Szép kilátás vár arra, aki felkapaszkodik a bástyákhoz. Továbbindulva 2,5 km-t kellett megtennünk, hogy Regécre érjünk. Megkerestük szálláshelyünket, ahová perceken belül megérkezett megrendelt vacsoránk is. Ezen a napon 18,5 km-t gyalogoltunk. A korai kelés miatt eléggé elcsigázott volt a csapat, többen korán le is feküdtek. Páran még elmentünk este sétálni.

    Szeptember 15. (szombat). Reggel hatkor keltünk, háromnegyed nyolckor indultunk. Kicsit szemerkélt az eső. Eleinte alig, később – mikor a Kerékkötő-kő oldalába értünk - egyre jobban emelkedett az út. A tetőn megreggeliztünk. Jobban rákezdett az eső, kénytelenek voltunk felvenni esőkabátjainkat. Egy kerítésnél úgy elment jobbra az utunk, hogy az elágazásnál kék jelzést egy darabot se láttunk. 340 métert túlmentünk, mire tudatosult bennünk a tévedés. Újabb nagy emelkedő a Tokár-tető északi oldalán várt ránk, de ellensúlyozásképp közben elállt az eső. István-kúti erdészháznál ismét pecsételtünk füzetünkbe. Az erdészház környéke nagyon szép a kis tóval, rönkházzal, Nyírjessel együtt. A Gerendás-rétig – ahol megebédeltünk – az út hullámvasutazott, a tendencia mégis az ereszkedés volt. Az Eszkála erdészháznál volt a következő pecsételőhely. Innen visszatértünk az előző rétig, mert szállást Újhután foglaltunk. Oda a Z jelzésen jutottunk. Szép régi házak között, a Waldbott-kastély mellett elhaladva az Ifjúsági Táborba (szálláshelyünkre) fél négyre már odaértünk. Vacsorázni a szomszédos Középhutára gyalogoltunk át, amely távval napi teljesítményünk 24,5 km-re növekedett. Kenyeret és bort hoztunk vissza magunkkal. Vidám beszélgetéssel múlattuk az est hátralévő részét.

    Szeptember 16. (vasárnap). A szállás elhagyása után már negyed nyolckor úton voltunk, méghozzá gyönyörű napsütésben. Visszamentünk a kastélyig, majd rátértünk a K négyszög jelzésre. A Zsidó-réten értük el az OKT-t. Az előző napi eső miatt kitisztult a levegő, nagyon messzire el lehetett látni. Makkoshotykáig szinte folyamatosan lejtett az út. Ott a főútra érve előbb el kellett mennünk jobbra bélyegezni egy kocsmába. Persze ha már ott voltunk, ittunk vagy egy sört, vagy egy kávét. A Metzner-kastély (ma iskola) után jobbra fordultunk, majd – érdekes módon – egy kapun átmenve, konyhakertek között értünk fel a kápolnáig. A község feletti fennsíkról már látszottak a Sátor-hegyek. Kényelmes úton értünk következő pecsételőhelyünkre, a Cirkáló-tanyához. Két kiskutya nagy örömmel fogadott bennünket, amely csak fokozódott azáltal, hogy kaját is kaptak. Szép cseres-gyertyános, majd vegyes erdőben gyalogoltunk. A piros jelű utat keresztezve hamarosan a Rákóczi-fához értünk. Következő útszakaszon mély árkot kereszteztünk, majd erős hullámvasutazásba kezdtünk. Mivel nagyon jó tempóban haladtunk, a Rudabányácskára vezető utat elérve úgy döntöttünk, hogy nem az eredeti terv alapján (gyalog Rudabányácskára, onnan busszal a vasútállomásra)  haladunk tovább, hanem a K+ jelzésen begyaloglunk Sátoraljaújhelyre. Azért a 21. km-nél elénk kerülő Nagy-Nyugodó megmászása már nem okozott osztatlan sikert. Innentől viszont már csak lefelé haladtunk. Sátoraljaújhelyen sétáltunk a nemrég gyönyörűen kialakított városközpontban, ittunk egy sört, vagy kis borocskát, üdítőt. Ezután kimentünk a vasútállomásra, pecsételtünk füzetünkbe. Nagy örömünkre a tervezettnél fél órával előbb indítottak egy mentesítő vonatot is – az már más kérdés, hogy „erős hófúvás miatt” késett a vonat, és semmivel se értünk előbb haza.

 

Négy nap Zemplénben

Címkék

A május elsejei ünnepnapot megtoldva egy nappal csütörtökön 18-an vágtunk neki a Zempléni-hegység (vagy legalábbis egy részének) felfedezésére.

Csütörtök: 6 óra utáni indulással Isaszegen és Gödöllőn  telt meg négy kocsi, mellyel Füzérradványba, túránk kiindulópontjára utaztunk. Közben Sátoraljaújhelyen megálltunk, hogy a közös főzicskéhez a hozzávalókat beszerezzük. 11 órára értünk a Korona-panzióhoz, ahol kedves házigazdáink fogadtak minket. Rövid cihelődés és némi elemózsia magunkhoz-vétele után máris indultunk első túránkra. Elhaladtunk a hófehér színű kutatófeltárások mellett, majd a Károlyi-kastély tömör kerítése mellett. A K+ jelzésen haladtunk, mely egyúttal a Kormos-Baba tanösvény jelzése is. Az út mellett több helyen is láttunk volt illites nemesagyagbánya felhagyott területeket, felszíni berogyásokat, mely szintén bányászat következtében keletkezett. Nagyon szép erdőben vezetett utunk, éppen a megfelelő mennyiségű emelkedőkkel és lejtőkkel tarkítva. Mikor elhagytuk a K+ jelzést, előbb jelzetlen úton, majd a Z kerékpár jelzésen értünk vissza a K+-hez. Volt még időnk ahhoz, hogy a Károlyi–kastélyt is meglátogassuk, ezért vezetéssel megnéztük azt. Jelenleg 7 helyiség látogatható, de a felújítás folyamatos, ezért reméljük legközelebb többet látunk belőle. A kastélykertben megnéztük a hatalmas platánfákat, meghallgattuk Irénke helyszín hatására előtörő gyermekkori élményeit, hiszen Füzérradványban született, itt töltötte gyermekéveit. 12 km-t tettünk meg. Visszaérve szálláshelyünkre, nekiláttunk aznapi vacsoránk megfőzéséhez. Hatalmas adagra sikeredett, ezért a repetákon felül még el is tudtunk tenni belőle ínségesebb időkre. Vacsora után szelíd borozgatásba, beszélgetésbe kezdtünk – és folytattunk pár óra hosszáig.

Péntek: reggeli után kocsival Hollókházára mentünk. Kilenc órára kértünk – és kaptunk – bebocsájtást a modern katolikus templomba, valamint a sekrestye épületében lévő kis kápolnába, ahol egy porcelán oltár is található. Nagy élvezettel hallgattuk a zenés ébresztőt is, mely két kocsiban ülő ifjak, és kevésbé ifjak által előadott magyar és szlovák dalok békés versenyzéséből állt. „Hivatalból” megnéztük a környéken az Országos Kéktúra Keleti végpontját, majd a falu másik végén lévő Porcelánmúzeum következett. Itt előbb a porcelángyártás múltját és folyamatát láthattuk egy filmen, majd megcsodálhattuk a híres-neves porcelán tárgyakat. Levezetésképpen a Fazekasházat is meglátogattuk. Ezt követően Kékedre mentünk, melynek nevezetessége a Melczer-kastély. Körüljártuk az eredetileg  XV-XVI. században épült, majd a XVII-XIX. sz-ban átépített szép épületet. Szerencsére – annak ellenére, hogy szállodaként üzemel – a földszinti két nagy termet megnézhettük. Következő megállónk Telkibánya volt, ott is az Érc- és Ásványbányászati Múzeum, a kopjafás temető, valamint a Szent Katalin ispotály és kápolna. A sok látnivaló után egy kis kirándulás se maradhatott ki. Kocsijainkat a bózsvai út mellett lévő Jégbarlang, Mátyás király kútja és Szép Ilonka sírja turisztikai együttesnél hagytuk, és a SL jelzésen egy körutat tettünk. Útközben érintettük Koncfalva ipartörténeti emlékhelyet, a Jó-hegy „megmászása” előtt találtunk egy enyhén vasas-kénes ízű kis forrást is. Este szálláshelyünkön a csülökpörkölt mellé még „zacskós” leves is főztünk. Vacsora után besétáltunk az ófaluba, ahol régi pincék, két csúcsos tetejű színpad is található.

Szombat: ezen a napon egy jó gyalogtúra várt ránk, melyre többen lélekben már előre felkészültek. Füzérre autóztunk. Kocsijainkat a templom közelében hagytuk, majd folyamatosan emelkedő úton elindultunk a K+ jelzésen. Elhaladtunk a mesébe illő Tájház mellett, melyet visszafelé meg is néztünk. A vár alatti parkírozótól az emelkedő szöge pulzusszámot növelve lényegesen nagyobb lett. Maga a vár egyre jobban épül, aki pár éve járt ott érdemes újból megnéznie, mert sok új dolgot láthat. A kilátás pedig egyszerűen pazar! A várban megmutatták nekünk, hogyan jutunk könnyűszerrel el ismét a K+ jelzéshez anélkül, hogy visszamennénk a faluba. Bodó-rét felé szép erdőben erdészeti művelés témájú igényes ismeretterjesztő táblák találhatók, a Hideg-forrás vize nem csak hideg, de finom is. A Lászlótanyára vezető aszfaltozott utat elhagyva az út nem túlságosan megerőltetően, de egyenletesen emelkedett. Ezt azonban a csapat 19. tagjának, Gizi kutyának már sok volt, gazdája kénytelen volt őt a vállára venni. Az határköveket elérve még egy jó kis lejtő, majd egy ugyanolyan meredekségű emelkedő következett, és máris a Nagy-Milic 893 m-es csúcsán voltunk. Itt kis pihenő következett, elfogyasztottuk jól megérdemelt ebédünket. Lefelé vezető úton rövidesen egy nagyon szép kilátást nyújtó kiugrón álltunk meg fényképezni. Ezután következett az út legkegyetlenebb szakasza, ahol a térképen lévő szintvonalak is egymás hegyén-hátán vannak. Csak az vigasztalt, hogy ugyanez a szakasz ellenkező irányból még nehezebb lenne. A Csataréti vadászháznál fujtattunk egy kicsit, majd innen jó, egyenletes tempóban értünk le a vár alá, közben helyenként élveztük a kilátást Pusztafalu irányában. Leérve a faluba most néztük meg a Tájházat, majd a kocsikhoz mentünk. A gyalogút hossza 16 km volt. Kocsival még elmentünk Pusztafaluba, de megmondom őszintén, fentről szebb volt, mint lentről. Mielőtt visszamentünk panziónkba, elmentünk fényképezni az előző este látott ófalui helyekre, majd hárman még egy pár kilométert gyalogolva megkerestük a Károlyi-kastély kertjében azokat a sétányokat, erdőligeteket, halastavat, melyre Irénke gyerekkorából emlékezett. Szerencsére két előző napról is maradt főtt ételünk, így avval nem kellett foglalatoskodni. A csapat fáradtságát az is jelezte, hogy ezen az esten nem maradtunk fenn olyan soká, mint előző napokban.

Vasárnap volt zempléni túránk utolsó napja. Elköszöntünk kedves házigazdáinktól, akiktől igazán minden segítséget megkaptunk. Egy kocsi Kőkapuhoz ment, három kocsi „legénysége” pedig először Széphalomra, a Kazinczy Ferenc Mauzóleumhoz, valamint a Magyar Nyelv Múzeumhoz navigált. Kulturális feltöltődés után Sátoraljaújhelyen hagyva a kocsikat a K+ (úgy látszik ez a jelzés kísért egész zempléni utunkon) jelzésen indulva hagytuk el a várost. Eredetileg 6 kilométeres táv megtételével kellett volna visszaérnünk a kocsikhoz, de a térképek – amelyből háromféle, köztük új kiadású is volt – mást mutattak, mint a valóság. Így a táv 9,5 km-esre sikeredett. Nem mintha ez olyan sok volna, de arra a napra a Megyer-hegyi tengerszem felkeresését is beterveztük, sőt még a nagy forgalom beindulása előtt akartunk hazafelé indulni. Sajnos így kimaradt  a tengerszem. Sebaj, legközelebb nem hagyjuk ki! De visszatérve erre az útra, a Szár-hegyen lévő Szent István kápolna és az Országzászló megközelítése nyugati irányból nem kis emelkedő leküzdése után lehetséges csak, de az itt elénk táruló kilátást legalább úgy éreztük, hogy megszolgáltuk. Lefelé a Magyar Kálvária bástyaszerű stációin az elcsatolt vármegyék címereit láthattuk, valamint helyenként szép panorámát a városra, és az elcsatolt terület egy részére. Az Esze Tamás úton egy fagyizással jutalmaztuk magunkat. Fél három felé indultunk haza. A jó tempójú haladást a Hatvan után történt baleset matti 8 km-es torlódás akasztotta meg. Nagyot kerültünk, hogy ne kelljen araszolni a pályán.

Azt hiszem minden résztvevő nevében nyilatkozhatok, hogy egy programokban és jó túrákban gazdag napokat tudhatunk magunk mögött.

Kormos-tető felé 

Kilátás Biste felé

Füzérradvány, Károlyi-kastély

A kastélyban

Óriás platánfa

Sok az éhes száj...

Hollóháza, Porcelánoltár

Országos kéktúra végpontja

Porcelán-kavalkád

Kéked, Merczel-kastély

Telkibánya, kopjafás temető

S rom jelzésen

Füzér vára

Ez már neki is sok volt

Nagy-Milic

Szinte az egész hegység

Széphalom

Sátoraljaújhely, Szár-hegyi kapaszkodó

Szent István-kápolna