Vértes

Csákvár – Haraszthegy – Vadászkápolna

Címkék

Szombaton a Vértes-hegységben jártunk. Az igen látványos Haraszt-hegyi tanösvényt körúttá bővítettük, útba ejtve a Vadászkápolnát is. 13,5 km-t tettünk meg 300 méter emelkedővel és 358 m lejtővel.

Hét órakor indult a gyűjtőjárat Isaszegen, és Pesten a Lurdy Ház mellett vált teljessé a létszám. 9 órakor szálltunk le buszunkról Csákváron, a Haraszt-hegyi tanösvény kiindulópontjánál. Gyorsan a csákvári házak fölé értünk, ezt követően inkább szintben haladtunk a hegyoldalban a Kőlik-völgyig. Itt egy erősebb emelkedő kezdődött, 440 méteren belül több mint 100 métert emelkedett az út. De mikor felértünk, a párás levegő ellenére is szép kilátásunk volt, a közeli dolomit-gerincek pedig igen látványosak voltak. Tovább folytatva utunkat, még több alkalommal is láthattunk mély bevágódásokat, sziklaletöréseket. Különösen szép volt a Lóállás-tetőnél lévő.

Elhagytuk a tanösvényt, és jelzetlen (időnként út nélküli) utakon haladtunk tovább a Haraszt-hegy északi oldalában, majd a Hosszú-völgyben. Így értünk el a zöld jelzést. Már melegen sütött a nap, meg is álltunk egy réten ki elemózsiázni, ki csak napfürdőzni. Tovább a Kőfejtő-völgyben haladtunk, majd elértük és kereszteztük az Oroszlány felé vezető utat. Itt hétvégi házak között haladva ráláttunk a Kotló-hegyre. Később utunk baloldalán egy nagyon mély kőbánya mellett haladtunk el, majd erre a Bagó-hegyről is ráláttunk. Kellemes erdei úton értünk a Vadászkápolnához, melyet Esterházy János építtette felesége számára 1797-ben, akkor még Török- toronynak. A nyolcszögletű kápolna tetejére épített teraszra terméskőből húzott lépcsőházon lehet feljutni. Fel is mentünk rá. Az Esterházy-kastély parkja mellett vezetett utunk Csákvár központjába, ahol buszra szálltunk és hazautaztunk



 

KDP, Mecsértelep – Vértessomló

Címkék

A Közép-Dunántúli Piros újabb szakaszát jártuk be múlt hét végén, ezúttal a Mecsértelep – Vértessomló között. Szerencsére – ellentétben az előjelzésekkel – nagyon szép időnk volt az a körülbelül harmincegy kilométer alatt, amit megtettünk.

09.18. péntek

Kocsival és tömegközlekedési eszközökkel 9 óra előtt értünk Mecsértelepre. Itt mindjárt bélyegeztünk, majd máris indultunk. Eleinte dimbes-dombos tájon, de javarészt szántóföldek között haladtunk. Utána kezdődött az emelkedő a Vadhányás nevezetű dombra. Onnan leereszkedve kereszteztük a Velegi-vízfolyást, majd láttunk egy tavat is. Ismét szántóföldek között kezdett emelkedni az út, együtt haladtunk egy kis ideig a Nagyveleg felé vezető aszfaltúttal, majd a Hancsákos-hegy következett. Az út bal oldalán erdő volt, jobb oldalán pedig hatalmas cirokültetvény. Innen lefelé vezetett az út, és egyre közelebb kerültünk Mór városához. Itt kiváló vezetéssel megnéztük a Lamberg-kastélyt, utána egy grillezőben megebédeltünk. Ezt követően felsétáltunk a pincék közé az Ezerjó utcába. Itt van ugyanis a Bormúzeum, ami egyúttal bélyegzőhely is. Kis könnyítéssel Mór szélső házáig utaztunk, onnan 170 méter szintemelkedéssel az Antal-hegy oldalában emelkedtünk. Leérve innen bekukucskáltunk a Vértes Táborba, ahol eredetileg (az áprilisban elmaradt túrán) a szállásunk lett volna. Széles erdei úton a Csuka-tó érintésével a megszűnt festékgyárig gyalogoltunk, onnan kocsival szálláshelyünkre a Rigófészek-vendégházba - nagyon jó hely, tudom ajánlani mindenkinek – érkeztünk. Vacsoráztunk, majd viszonylag korán lefeküdtünk. Ezen a napon 15,5 km-t gyalogoltunk 427/370 m szintkülönbséggel.

09.19. szombat

Kocsival visszamentünk addig, ahol pénteken abbahagytuk a túrát. Az első tó itt megint a Csuka-tó, volt, melynek már alig van szabad vízfelülete, benőtte a nád. Annál szebb a Festékgyái-tó, melynek kristálytiszta vize van, és le is lehet menni a partjára. Nem úgy, mint a következő tónál, amit egy Macskadomb nevezetű hely, és egy erdőgazdasági aszfaltozott út után értünk el. Ez a következő tó a Dobai-tó volt, melyet teljesen körbekerítettek. Oroszlán előtt még egy nagyon vadregényes tavat láttunk, ez Új Mindszent mellett van. Oroszlányban az aszfaltot kihagytuk, bélyegeztünk füzetünkbe.

Következő látnivalónk a Majkpusztán volt. Itt először megebédeltünk a tónál, majd felkerestük a Majki Kamalduli Remeteséget. Itt sajnos nem volt szerencsénk, mert a felújítás alatt lévő remeteséget csak vezetéssel lehet látogatni, erre pedig 50 percet kellett volna várni. Ennyi időnk nem volt, mert még négy kilométer volt hátra Vértessomlóig. Itt a tavaly augusztusi utunkhoz hasonlóan (ekkor jártunk itt KDP-túrán) egy cukrászdában elfogyasztott jutalomfalatokkal zártuk be a túrát. Ez most ténylegesen 16 km hosszú volt 190/287 m szintkülönbséggel.

A képeket Dalmi Éva (D.É.) és N. Béla készítette.



 

KDP, Szár - Vértessomló

Címkék

Ezen a héten befejezzük a Pest Megyei Pirost, novemberben pedig az Alföldi Kéktúrát. Gondoskodni kell a jövőről is, ezért evvel a túrával megkezdtük a Közép-Dunántúli Piros 296 km-es távját legyűrni.

Isaszegen, Gödöllőn át jutottunk Herceghalomra, ahol a két pesti lánnyal kiegészülve értük el a 39-es létszámot. 7 órai indulással kilenc óra előtt pár perccel értünk Szárra. Helyhiány miatt csak kilencen fogjuk végigjárni a KDP-t, de – ahol lehet – egy-egy túrára lehetősége lesz többeknek is bekapcsolódni. Most ennek a kilenc embernek az igazolófüzetükbe történő bélyegzéssel kezdődött a túra.

Szép rövidujjas időben indultunk, de azért bennünk volt a félsz a beígért eső miatt. Alig emelkedő út a Kis-Szállás-hegy aljában kezdett erősödni. Innen 1,4 km alatt 207 m-t emelkedett az út. Innen újból csak alig volt emelkedő. Körtvélyesnél elkezdett esni az eső, és kb. fél óráig esett. Továbbiakban meg kétszer próbálkozott, de már csak kis ideig. A Szállás-hegyen egy szakaszon rengeteg szeder volt, vitaminkészletünket itt pótoltuk. A Szép Ilonka-forráshoz jutottunk. Itt utolsó látogatásunk után örömteli változások történtek: épült egy Mária-kápolna, egy esőbeálló (sajnos mérete kicsinek bizonyult létszámunkhoz), felújították a forrásházat (itt is van egy kis sajnos: a Vértes hegység ismertető táblája már nem áll meg saját lábán, neki kellett támasztani a forrásháznak), a forrás kifolyóját. A forrásnál ettünk, pihentünk, majd indultunk tovább.

A Mocsár-rét után kereszteztük a kéktúra útvonalát, majd a Bödön-bükk felé vettük az irányt. Az út egy szakasza mélyúton haladt. Megérkeztünk Vértessomló határába, itt a Vértesi Natúrpark ismertető táblánál pihentünk, de ott volt a vértessomlói bélyegzőhely is. A Rákóczi utcán haladva láttuk a szépen rendbe hozott tájházat, és a  XIX. században épült kápolnát. Túránkat kényeztető süteményevéssel fejeztük be. 15,6 km-t gyalogoltunk, miközben 362 m-t emelkedett, és 387 m-t süllyedt az út.

 

Csákberény – Csókakő - Mór

Címkék

Ez évi utolsó kívánságtúránk a Vértes nyugati peremére vitt bennünket. Változatos terep, sok látnivaló, csodás idő: ez jellemezte az utat. 34-en voltunk, 13 km-t gyalogoltunk (aki a kis borkóstoláson is részt vett, az 14-et).

6 órakor szállt fel az első utas a buszra és háromnegyed kilencre értünk Csákberénybe. Közben megálltunk pár percre az Óceánrepülők emlékművénél is. Egy szép kis dísztó mellett kezdődött a túránk, majd az Ezerjó borúton haladtunk. A szőlők felett előbb a Kopasz-hegy, majd az Arany-hegy magasodott. Az út baloldalán a 2011-ben felállított Szent Orbán fából készült szobra nagy tiszteletnek örvend: még fedelet is kapott. Később egy hatalmas prést láttunk szintén az út bal oldalán. Jobb oldalon pedig egyszerű és hivalkodó házak, présházak váltogatták egymást. A hegyoldal fái pedig az ősz minden létező színében pompáztak. 2,5 km megtétele után szerencsére a jelzés elhagyta az aszfaltozott utat. Lejtmenetbe kapcsolva megláttuk a Csóka-hegy alatt lévő különálló sziklaplatón álló Csókakő várát. Természetesen nem hagytuk ki a vár meglátogatását.

Három éve jártunk itt, de nagy örömünkre azóta sokat épült, csinosodott a vár. Most már a kápolna mellett fel lehetett menni a felsővárba is. Körül is néztünk fentről, de ahogy végig napsütésben gyalogoltunk, a távolkép nem volt ilyen szép: párás, kissé ködös időben nem volt igazán szép a panoráma.  A vár bejárása után még tovább emelkedett az út, míg el nem értük a Csóka-hegy gerincét. Itt egy jó kilátást adó tisztáson megpihentünk, ettünk. A további út igen változatos terepen, pár métert állandóan le-és fölmenve folytatódott. Nehezítette a továbbjutást a rengeteg kidőlt fa, amelyek valószínű a múlt heti viharos szél áldozatai. Viszont nem lehet mindent mostani viharra fogni, mert sok fa már láthatóan régóta ott hever. A mintaszerűen jó útfestés egyszer azért kihagyott: Mór felé közeledve a völgyből jobbra kitérő utat nem jelölték. Mi meg figyelmetlenségből kicsit túlmentünk a csábító völgyi úton, szerencsére csak 100 métert. Mór felé közeledve elértük a zöld, majd a piros jelzést.

A városba érve hosszan gyalogoltunk a Széchenyi úton. A Kapucinusok terénél várt ránk autóbuszunk. Aki már elfáradt, felülhetett rá, de a többség még felgyalogolt a Bormúzeumig, hogy megkóstolhassunk egy-két móri bort. Ez a kis kitérő még megemelte a beígért szintkülönbséget: összesen 481 métert mentünk felfelé, és 526-ot lefelé.

Közép-Dunántúli kolostorok, kastélyok

Címkék

Május 12-én, szombaton a változatosság kedvéért ezúttal buszkirándulás szerepelt programunkban. Társaink is akadtak: az Isaszegi Nyugdíjasok Baráti Körével utaztunk. Ami viszont változatlan volt: ismét nagyszerű időt fogtunk ki.

Isaszegi, gödöllői és pesti találkozóhelyeken vált teljessé létszámunk, ami 51 kíváncsi embert jelentett. A gyűjtőjárat első állomása 6 órakor volt. Buszos viszonylatban jól haladtunk, 9 órára első megállónkhoz érkeztünk. Ez pedig nem volt más, mint az Óceánrepülők emlékműve. Endresz György és Magyar Sándor 1931-ben végrehajtott óceán-átrepülésének emlékére szép emlékművet állítottak fel még 2006-ban. Igaz, hogy repülőgépükkel nem Bicske határában akartak leszállni, hanem a mátyásföldi repülőtéren, de ha minden simán történt volna, hol lett volna az első megállónk?!

    Továbbutazva Csákváron, az Esterházy kastélynál álltunk meg. Pár perc múlva megérkezett idegenvezetőnk is. A bő 1 órás ismertető séta során megismerkedhettünk az Esterházy családdal, a kastély építésének történetével, részben a kastély belsejével (kórházként funkcionál, ezért nem látogatható), a park pár nevezetességével, úgy mint a Szentháromság-szobor, Grotta  („Pokol-mennyország”), és a napóra. A 200 m-es pincéről csak hallhattunk, és a szellőzőkürtőit láthattuk, mert nem látogatható. Visszaútban a lovarda és a színház-szárnyat láttuk.

    A Vértes összefüggő erdőségein át buszoztunk, egy-egy villanás erejéig láttuk korábbi utainkról ismert kőhányáspusztai Esterházy-kápolnát és majki műemlékegyüttest. Oroszlányon keresztül, majd erdőségek között volt bányaterületek mellett értünk vérteszentkereszti apátság közelébe. Itt leszálltunk a buszról és pár száz méteres – némi emelkedővel nehezített - erdei úton máris a kolostornál voltunk. Kalauzunk hozzáértéséhez és elkötelezettségéhez - ami a romterület megvédését illeti -, semmi kétségünk nincs, nyers modorával mégis sikerült pár túratársunk lelkivilágába belegázolni. Mindemellett csak ajánlati tudom mindenkinek hazánk e kiemelkedő műemlékének megtekintését, melynek épületei a XII. század elejétől a XVI. század elejéig épültek. Kár, hogy korábban nem alakult ki a régi értékek megőrzésének igénye, mert innen hordták el a köveket a környék templomainak építéséhez, de került belőle a tatai műromba is.

    Kulturális szomjunkat egy időre oltva, gondoltunk esendő szervezetünk valódi szomjára is. Mi lett volna erre alkalmasabb Móron átutazva, mint a híres móri borok megkóstolása? Időnk nem engedte meg, hogy többféle bort elnyalogassunk, de egy-egy félét azért mindenki kipróbált – már aki egyáltalán szereti az efféle nedűket. A buszról leszállva két közeli Bormúzeumhoz igyekeztünk. Az Ezerjó utcában lévő Bormúzeumba csak pár felvétel erejéig ugrottam be, a Pince utcában lévőt viszont végigjártam sok túratársammal egyetemben. A felújított közel 300 éves pince előterében a szőlőfeldolgozás eszközei láthatók. A pince labirintusában palackozva és fektetve találhatók a különböző évjáratú muzeális borok, eszenciák.

    Ismét buszoztunk egyet, és Nádasladányba hajtottunk, természetesen a Nádasdy kastélyhoz. Épp a megbeszélt időre (2 órára) értünk oda, mégsem tudtunk rögtön bemenni. Az előző csoportok tudniillik „megcsúsztak”. Ezért úgy beszéltem meg az idegenvezetővel, hogy 3 órára halasztjuk látogatásunkat a kastélyban. Ezért így előbb az angolparkban sétáltunk, körüljártuk a romantikus, Tudor stílusban épült kastélyt. Többen elsétáltak a park sarkában álló, vöröstéglából épült katolikus templomhoz. Volt a parkban kisállat-bemutató, virágvásár, lovasbemutató is. Így aztán könnyen eltelt az az egy óra. Idegenvezetőnkkel végigjártuk azokat a helyiségeket, melyeket már sikerült felújítani. A legcsodálatosabb volt az Ősök Csarnoka hatalmas kandallójával, a család tagjairól készült egész-alakos festményeivel, fafaragványaival, öntöttvas csilláraival, festett üvegablakaival. Mindezen szépségekkel vetekszik a könyvtár Hauszmann Alajos tervei alapján épült kazettás fa mennyezete, csavart oszlopai, a galérián kovácsoltvas mellvédje.

    Mindezek után már csak a hazaút volt hátra. Igaz, a sárszentmihályi Zichy-kastélyt legalább kívülről még szerettük volna megnézni, de a magántulajdonban lévő kastély elzárkózott előlünk. A közlekedési dugókat megúszva hét órára értünk haza.

 

Aktívan a négynapos ünnepen

Címkék

Ragyogó tavaszi időben három programunk is volt. Csütörtökön két tagunk az egyesület nevében koszorúzott az isaszegi Szobor-hegyen, mások pedig turistautat alakítottak ki, jelzést festettek. Szombaton tízen jártuk végig az OKT Gánt-Bodajk közti szakaszát.

    Örvendetesen sokan – 21-en – jöttek el, hogy - a röpke két és fél év alatt megkapott engedély birtokában - a valóságban is megjelenjenek a Z+ jelzések a Pécelen és Isaszegen futó Z sáv jelzések összekötésére. Hét, átlagban háromfős csapatot alakítottunk ki, melyekből két-két csapat egymással szemben indult el az utat kialakítani, jelzést zavaró gallyakat kivágni, sablonnal szabványos jelzést festeni. Először a gyorsan száradó vizes bázisú alapozó került fel, ezután pedig a zománcfesték. Munka végén a jól megérdemelt pihenést szalonnasütéssel, borozgatással fűszereztük.

    Szombaton kéktúrázni mentünk a Vértes nyugati felébe. Vonattal Székesfehérvárra utaztunk. Eddig minden rendben, terv szerint történt. A bonyodalmak Fehérváron kezdődtek. Az első gond az volt, hogy késett a vonat pár percet. Ez a „természetes” dolog most viszont sokat számított, lévén erősen kiszámított volt az időnk a buszindulásig. Tetézte a bajt, hogy nem jól emlékeztem az útra, és sajnos nem a legrövidebb úton próbáltunk a buszállomásra eljutni. Itthon utólag megnéztem a térképet, hogy hol rontottam el a dolgot. Sajnos esélyünk se lett volna a busz elérésére, mert a legrövidebb úton is 18 perc lett volna az útidő.

Ezért aztán ráérősen „kényszer-városnéztünk”. Nem mintha nem lenne nagyon is szép Fehérvár belvárosa, de egyrészt tavaly végigjártuk minden nevezetességét, másrészt 20 km-nyi gyaloglás várt ránk, illő lett volna időben elkezdeni azt – mint ahogy terveztem is. Tovább rontotta a helyzetet, hogy a busz csak két óra múlva indult. Ezért ismét őgyelgésbe kezdtünk.

    Végre negyed tizenkettőkor lekászálódtunk a buszról Gánton. Előbb a falu központja felé indultunk, majd egy mellékutcán át rátértünk a kék jelzésre. Hosszú egyenes út következett, jobbra magasodott felettünk a Gánti-barlang, majd továbbmenve egy újabb látványos szikla fehérlett ki a kopár fák közül. Az egyenes út K kör jelzésre váltott, mi balra tértünk. Az Antal-árokban haladó kék jelzést balra elhagytuk, hogy egy nagyon látványos gerincúton kapaszkodjunk fel a Redl-emlékműhöz. Az emlékmű után még egy darabig emelkedett az út, aztán „toronyiránt” leereszkedtünk a Juh-völgybe. 350 méter kényelmes út után ismét úttalan, meredek emelkedőn – a Szikla-kilátót megkerülve – kapaszkodtunk fel a K+ jelzéshez. Evvel megszűnt a „kalandozások kora”, innentől már csak jelzett úton haladtunk – kivéve egy kis eltévedést. A Géza-pihenőnél kicsit körülnéztünk és megebédeltünk; nem a szokásos módon ráérősen, hanem bekapkodva szendvicseinket.

    Rátértünk a hűtlenül elhagyott kék jelzésre, amely a Pátrácos környékén sajnos hosszú ideig aszfalton haladt. 4,5 km galopp után kis pihenőt tartottunk egy farakásnál, aztán rossz felé indultunk tovább. Szerencsére csak 500 m-t kerültünk, de a nagyon kiszámított idő miatt ez se jött jól. Alig volt szintkülönbség a Határnyiladékig, onnan azonban erősen lejteni kezdett az út. Sajnos arra nem maradt idő, hogy a csókakői várba felmenjünk (majd egyszer útba fogjuk ejteni!). A vár alatti nyomos kútból feltöltöttük vízkészletünket és máris indultunk tovább. A falu végefelé már nyilvánvaló volt, hogy elérjük a vonatot, ezért egy kocsmánál megálltunk egy kávéra, pohár sörre. Csókakőt elhagyva még jó négy kilométeres aszfaltút várt ránk a vasútállomásig. Különösen kellemetlen volt a 81-es út 300 m-es nagy forgalmú, zajos szakasza.

    Majd fél órával a vonat érkezése előtt kinn voltunk Csókakő vasúti megállóban. A GPS soha nem látott értékeket mutatott: teljes átlagsebességünk 3,8 km/óra, mozgási átlagsebességünk 4,7 km/óra volt. 5 óra 26 perc alatt tettük meg Gánt és Bodajk közötti 20,74 km-es távot, amiben benne volt a gerinctúra-kitérő, a két pihenő és a kocsma is. Ez már teljesítménytúra-tempó.

    Vonattal székesfehérvári átszállással Kelenföldre utaztunk. Innen a szombathelyi gyorssal akartunk a Keletibe menni, de 15 perces késést jeleztek az információs táblák. Gyorsan kimentünk az Etele térre, és egy gyorsjáratú busszal elértük a 20:35-kor induló vonatunkat.

Köszönet mindenkinek, aki március 15-én valamilyen formában részt vett közös munkánkban, valamint gratuláció azoknak, akik erőltetett menetben kéktúráztak szombaton.

Vértesben jártunk

Címkék

Talán az utóbbi hetek sok ITK-programja, talán a beígért rossz idő volt az oka annak, hogy csak 12-en indultunk a Vértes látványos helyeinek felkeresésére. A hitetleneknek mondom, hogy az időjárás kiválóan alkalmas volt túrázásra.

    Szárligetig kocsival az M0-áson és az 1-es úton, illetve vonattal utaztunk. A Birka-csárdánál találkoztunk. A kék sávon haladva egy gondosan bekerített, halastóval rendelkező birtok, egy lepusztulóban lévő állattartó telep mellett elhaladva értünk a Csákányospusztai kulcsosházhoz. Itt egy ismertető tábla van, ami már a közelben lévő, igen látványos Mária-szakadékra hívja fel a figyelmet. A szakadékot valaha nagy vízhozammal rendelkező Csákány-patak mosta ki. Most már víz is alig található benne. Nem sokkal ezután a Körtvélyesi erdei temetőhöz értünk. 15 magyar- és német feliratú sírkő található itt a környék ma már nem lakott településeiről. Újabb párszáz méter után útkereszteződés következett. Innen 200 m-re lévő Béla-forrás  vize (ez táplálja a Csákány-patakot) éppen hogy csak csordogált. Változatos terepen a Körtvélyes oldalában továbbra is az OKT-n mentünk. Utunk során változatosságot a keresztbe dőlt fák jelentették.

    Vitányvár felé vezető K rom jelzést nem vettem észre, csak egy kört megtéve láttuk miért: egy MTB verseny lefóliázott fehér lapját - mások munkájával nem törődő rendezők - pont a KL jelzésre szögelték fel! Ezért mi a Z és az igen meredek, morzsalékos kövű ZL jelzésen jutottunk fel a várba. A tatárjárás után épült vár tornyának egy 15 méter magas fala ma is áll. A kilátás Környe, Tatabánya irányába pompás.

    A Zsidó-hegy oldalában ismét a kék és zöld jelen mentünk tovább. A jelzések egy vízmosásban vezetnek, de felette egy pár méterrel kis gerincen kiépített biciklis úton is lehet menni. Nemsokára megtaláltuk a Rockenbauer Pál emlékfát. Ismét jelzésváltás következett, elhagytuk a kék jelzést é a zöldön gyalogoltunk tovább. Több jel összetalálkozása közelében van a jóízű Szép Ilonka-forrás. Itt megpihentünk, ebédeltünk.

     A piros és a K kereszt jelzésen jóllakva nem esett annyira jó a Macska-bükkre való felkapaszkodás. Itt elváltunk a piros jelzéstől. Körtvélyespusztáig végig lejtett az út. Szép kis kápolna található a település szélén. Jelzetlen úton kis rétekkel tarkított erdei úton vágtunk át a Felső-Csákányon. Csákányospuszta szélén értük el az aszfaltozott utat. Elkezdett esni az eső, mindaddig, míg fel nem vettük esőkabátjainkat. Mikor ez megtörtént, abba is hagyta. Elhaladtunk a sífelvonó mellett és máris a reggelről már ismert úton voltunk.

    Visszatérve a kocsikhoz a pesti lányokat kivittem a vasútállomásra, aztán indultunk hazafelé. 16,26 km-t tettünk meg gyalogosan.

 

Kirándulások a Velencei-tó környékén

Címkék

Tavaly ITK-nyaralás címen meghirdetett programunkra csak mérsékelt érdeklődés mutatkozott, ezért idén csak három szobát foglaltam le a horgásztanyán. Így viszont lehettek olyanok, akiknek nem jutott hely. Sajnálom, ha valaki így járt.

    Gyerekkorom óta járok le a Velencei-tóra, de strandolásra ilyen rossz időt még sohasem fogtam ki júliusban. Egy alkalommal fürödtünk csak meg a tóban hárman: Inci, Jani és jómagam. Ha fürdésre nem is, kirándulásra annál jobb volt az idő, így minden nap elmentünk valahová.

    Pákozd-környéki túránk kb. 10 km hosszú volt. A S jelzésen indultunk, majd a különleges sziklaalakzatok jobb megismerése miatt időnként a tölgyfalevéllel jelölt tanösvényen haladtunk. Több anonim szikla után érintettük a Pandúr-követ, a Kockát, Oroszlán-sziklát és a Pogány-követ, melyeknek összefoglaló neve Pákozdi-ingókövek. A Z és a Z+ jelzésen értünk vissza a faluba.

    Másnap székesfehérvári városnézést tartottunk. Először a Bory-várat néztük meg. Bár páran már többször jártunk itt, mégis mindig valami újat nyújt a vár. Ezután a Belvárosban sétáltunk, néztük meg a legfontosabb látnivalókat, így a Vörösmarty Színházat, Varkocs vitéz szobrát, Mátyás király-emlékművet, Nepomuki Szent János templomot, Órajátékot, Romkertet, Szent István székesegyházat.

    Következő napon Tácra, a Gorsiumba mentünk. Itt van az I. század közepén épült római tábor, melynek rendeltetése az évszázadok során többször megváltozott. A most látható romok legnagyobb része a II-V. századból valóak. Több sírkő tejesen jó állapotban látható. Ezt követően Seregélyesen szerettük volna meglátogatni a Zichy – Hadik kastélyt. A kert felől is próbálkoztunk, majd a falu felöli bejáratoknál, de mindhiába. Nem sikerült bejutnunk. Útépítő munkásoktól tudtuk meg, hogy a kastély már évek óta bezárt. Ennek ellenére honlapjukon minden úgy szerepel, mintha működő kastély lenne.

    Csákvárra és Gántra mentünk pénteken. Csákváron az Esterházy kastélyt jártuk körbe. A kastély kórházként funkcionál, belül ezért nem nézhettük meg. Az épület és parkja nagyon szép és rendezett, öröm volt benne sétálni. Gánton egy gyalogtúrát tettünk, melynek fő attrakciója a Balás Jenő Bauxitbányászati múzeum és a Földtani Tanösvény volt. A Bagoly-hegy egykori külszíni bauxitbányájában ma egy kiépített tanösvény vezet végig. E holdbéli tájon járva megismerhetjük, hogy mi zajlott le évmilliók alatt. A bányászatnak köszönhetően felszínre került színek, rétegek, alakzatok tükrözik a hajdani folyamatokat, lenyűgöztek mindenkit. A kőzetgyűjtésnek sem tudtak páran ellenállni. A túra hossza kb. 13 km volt.

    Szombati programunk során először Pázmándra mentünk, ahol jellegzetes kvarcitképződmények találhatók. A nagyon kemény kvarcit a gránitban lezajlott utóvulkáni hidrotermális tevékenység hatására alakult ki. Védett a környező sziklagyep és a jellemző növénytársulás is. A sziklák környékén már nagyon finomra érett a szeder, meg is dézsmáltuk. Ezt követően a pákozdi emlékműhöz autóztunk. A környék uniós pénzből finanszírozott nagy átalakítások után ma Katonai Emlékpark. Szép kilátás nyílik innen a Velencei-tóra.

    A strandolásra alkalmatlan idő ellenére jól éreztük magunkat, sok szépet láttunk.

 

Vértesi kéktúránk

Címkék

Szerencséje volt annak a kilenc főnek, aki nekivágott a Gánt – Várgesztes kéktúra szakasz teljesítésének. Miben is nyilvánult meg ez a szerencse? Hát abban, hogy nem teljesedett be az, amitől legjobban lehet félni egy júliusi túra során: a kánikulai melegtől. Nekünk igazán kellemes kirándulóidőnk volt. Ugyan kis ideig esett az eső, de csak annyi, amennyit a fák levelei képesek felfogni; hozzánk már nem érkezett le.

 




Hat óra körül indultunk. Vonattal először a Keletiig, majd - a pestiek csatlakozása után – Székesfehérvárig utaztunk. A süteményhozási moratórium ellenére előkerült egy kis harapnivaló:ha nehezen is, de megbocsájtható, mert azt a (50. -35. -25. )születésnapját ünneplő Juti hozta. Itt volt az útvonal-tervezés egy kritikus pontja: 17 perc alatt meg tudjuk-e tenni a vasútállomás és a buszpályaudvar közti 1,7 km-t? Aztán a vonaton közös megegyezés született: nem kísérletezünk mozgási sebesség döntésével, taxival megyünk oda. Jó döntés volt.

9:10-re értünk Gántra. Előbb a Gránás turistaházat kerestük meg, bélyegzés céljából. A villanyóra-szekrényben rendben meg is találtuk a szép nyomatú bélyegzőt. Egy tétova kis kör megtétele után, - mikoris rossz irányban indultunk először – felvettük a helyes irányt. Az irigyelt nagyságú és szépségű játszótér mellett elhaladva hamarosan elértük a kék jelzést Ettől kezdve már nem kellett variálni, mindvégig ezen haladtunk. A falut elhagyva hatalmas legelőt övező bokorsor mellett haladtunk közel másfél kilométert, mindaddig, míg el nem értük a keresztező sárga jelzést, és a Pap-völgyet. Az út alig emelkedett a szűkülő völgyben. Jókat beszélgetve észre sem vettük a megtett távolságot és máris Mindszentpusztán, az újabb bélyegzőhelyen voltunk. Sajnálatos módon a volt kulcsosházat nagyon lepusztult állapotban találtuk. Kár érte! Bélyegeztünk, csemegéztünk kicsit az udvaron lévő eperfa terméséből, aztán indultunk tovább. A Som-hegy oldalában egy kis szakaszon ritkán látható hatalmas páfrányok között vezetett utunk. Mikor másodszor kereszteztük az erdészeti műutat, a mellette lévő szép tisztáson megebédeltünk.

Nemsokára egy kitérő lehetősége kínálkozott: a K rom jelzés felvezetett a Csáki (Oroszlánkő)-vár romjaihoz. Igazán a várnak csak a nyugati oldalán vehető ki egyértelműen egy épített fal. A vártól még kb. 800 m-t emelkedett az út, aztán már csak alig észrevehetően: így értünk fel a Balonna-hegyre. Innen már lejtős úton jutottunk le Kőhányás-pusztára, következő bélyegzőhelyünkre. A kis település dísze az 1878-ban épült Eszterházy-kápolna.

Kis ideig az országúttal párhuzamosan mentünk, majd áttérve azon előbb tisztásokon áthaladva a Német-völgybe jutottunk. A Cseresznyefa-hajtáson sok kidőlt fán kellett átmászni, vagy megkerülni. A Gesztesi-vár közelében át kellett gondolnunk, belefér-e még az időnkbe, hogy a várba is felmenjünk? Erre most sajnos nem jutott idő, de a csapat nagy többsége tavaly járt már ott. Így lesétáltunk Várgesztesre, bélyegeztünk a sörözőben, fel is lendítettük kicsit az álmos délutáni forgalmat.

Összességében több mint 19 km-es, nem megerőltető, kellemes túrát tettünk. Legközelebbi  kéktúránk szeptember 25-én lesz, és a Cserhátba megyünk.

 

Vértesi útvonal-bejárás

Címkék

Az isaszegi Damjanich iskola felkért, hogy egy busznyi gyereknek túrát vezessek a Vértesben. Nagy blama lenne ennyi gyerek türelmét igénybe venni arra, hogy jelzéseket keresgéljek a kereszteződésekben. Ezért tegnap útvonal-bejárásra indultam.

Tatabányáig vonattal mentem, ott a Várgesztes felé busszal kellett volna továbbutaznom. Már itthon aggódtam amiatt, hogy a menetrendek szerinti öt perc nem lesz elegendő az átszállásra, ezért vészforgatókönyveket gyártottam. Nem is okozott csalódást a tömegközlekedés. A vonat természetesen késett. 50 m-re voltam a buszpályaudvartól, de átjárás nem lévén többszáz métert kellett kerülni. A buszpályaudvaron mire meghallgattam, hogy az információs ablaknál (itt akartam megtudakolni, melyik állásról indul a buszom) lévő hölgy unokája hányszor büfizett a reggeli után, elment a buszom. Jött a vészhelyzeti 1-es számú variáció. Visszamentem a vasútállomásra, majd onnan vonattal Szárligetre utaztam. Itt halad át az Országos Kéktúra (OKT) útvonala, ezen 1,8 km megtétele után értem  a Birka-csárdához. Továbbra is a kék sávon haladva elhaladtam a Csákányospusztai kulcsosház mellett, majd az igen látványos Mária-szakadékba értem. Nem sokkal ezután a Körtvélyesi erdei temetőhöz értem. 15 magyar- és német feliratú sírkő található itt  a környék ma már nem lakott településeiről. Újabb párszáz méter után útkereszteződés következett. Innen 200 m-re lévő Béla-forrás vize éppen hogy csak csordogált. Változatos terepen a Körtvélyes oldalában továbbra is az OKT-n mentem. Vitányvár előtt  jelzést váltottam azért, hogy a várba feljussak. A tatárjárás után épült vár tornyának egy 15 méter magas fala ma is áll. A kilátás Környe, Tatabánya irányába pompás. Kis kerülővel a Z rom jelzésen folytattam az utat, de ezt a gyerekekkel ki fogjuk hagyni, mert nagyon meredek és a morzsalékos köveken nehéz megállni. A Zsidó-hegy oldalában ismét a kék jelen mentem tovább. Nemsokára megtaláltam a Rockenbauer Pál emlékfát. Ismét jelzésváltás következett, elhagytam a kék jelzést é a zöldön gyalogoltam tovább, majd ehhez is hűtlen lettem, és a piroson, K kereszt jelzésen haladtam tovább. Itt végre egy bővizű - Szép Ilonka - forrásnál jót kortyoltam a hideg vízből. Egy erdőgazdasági útnál ismét a kék jelzésre tértem. (Ezeket a kék jelzéstől való „eltévelyedéseket” már abból a megfontolásból tettem, hogy egy jövőbeni ITK-s túra útvonalát is bejárjam, ha már erre járok.) A Mátyás-kút teljesen kiapadt, a mellette kiépített pihenőt láthatóan sokan használják, mert rengeteg szemét éktelenítette a környékét. Innen 2,5 km-re kis kitérővel egy igen szép kilátóhelyet, a Zsigmond-követ kereshetjük fel. Nagyszerű a kilátás Várgesztesre, Vértessomlóra. A kilátóból már csak le kellett ereszkednem, és már Várgesztesen is voltam. Pontosan 17 km-t mentem. A hazáig tartó 115 km-t a jól szervezett tömegközlekedési csatlakozások, vonatkésések miatt 4 és negyed óra alatt sikerült megtennem.

A látottak alapján a buszkirándulást a Birka-csárdától az OKT-n vezetem végig Várgesztesig, majd tovább a Gesztesi-várig, ahol buszra szállunk. A táv így kb. 15 km lesz. Az ITK túrák között is részben szerepelni fog a tegnap bejárt út - valószínűleg jövőre.