Naszály

PMP, Verőce - Kosd

Címkék



A Pest Megyei Piros első szakaszát jártuk be 19-en szombaton. A táj és a terep változatos volt, az állandóságot az eső jelentette. Az ugyanis az első perctől az utolsóig - igaz nem egyforma intenzitással -, de végig esett.19 km-t gyalogoltunk.

Reggel 6 órakor volt az első megállója a kisbusznak, amellyel mentünk. Aztán még Isaszegen és Gödöllőn párszor megállt, hogy megteljen. Verőcén a vasútállomásnál szálltunk le róla. A vasúti pénztár persze zárva volt, így más helyet kellett találnunk füzetünk bélyegzésére. Szerencsénkre akkor nyitott az állomással szemben lévő Gazdabolt, és tulajdonosnő kedvesen stemplizett nekünk a bolti bélyegzővel. Felvettük az esőkabátokat, kamáslikat és elindultunk. A Maros utca után a temető mellett haladtunk el, majd elkezdtük a kapaszkodást a Fehérhegy dűlőn. Ahogy mentünk felfelé, egyre jobban kinyílt a táj a Szentendrei-sziget és a Visegrádi-hegység felé. A Fenyves-hegyi kilátópontról más a Dunakanyarba is be lehetett látni. Egy szép esőbeállót is építettek ide, de ennyi ember számára kicsinek bizonyult a befogadóképessége. Innen jó darabig lefelé mentünk. A víkendházak közelébe érve a balra betérő utat nem vettem észre, így 100 méterrel túlszaladtunk rajta. Korrigálás után ismét fogyott a hátralévő táv. Egy mély árkon kellett átkelni, de annak csúszóssága miatt – Évát leszámítva – inkább kerültünk egy kicsit. Kiértünk a Verőce- Katalinpuszta között aszfaltútra, ezen a 2-es útig mentünk. Azon átkelve elkezdtünk megint felfelé kapaszkodni. Megálltunk egy kicsit az egyre romosabbá váló Czettler-kúriánál, aztán tovább fel a gerincútra. Katalinpuszta felett érintettük a Rockenbauer Pál emlékhelyet (itt halt meg), majd leereszkedtünk a Kirándulóközponthoz. Itt OKT-s bélyegzővel bélyegeztünk, az esőbeállóban pihentünk egyet. Jól esett a büfében kapható forró ital is.

    A Gyadai-tanösvénnyel együtt futó piroson folytattuk utunkat. Az eső is kicsit megszelídült, így jobban élvezhettük a szép tájat, a Lósi-patak árterén kialakított pallósort, az Óriások pihenőjét. Pár perces pihenő után – éppen mikor megint elkezdett jobban esni az eső – indultunk tovább. A billenő hídon való átjutást mindenki élvezte. A patak után kiértünk a Gyadai-rétre, balra fordultunk. Ezen mentünk 2,5 kilométert. Sajnos az első négyszáz méter után következett egy szinte járhatatlan szakasz. Száraz időben még csak a csipkebokrok tépik az embert, de most még a helyenként bokáig érő víz is nehezítette a továbbjutást. Próbálkoztunk jobbra-balra kimászni a dzsungelből, de máshol se volt jobb a helyzet. Ez a nehéz szakasz után már tudtunk valamennyire haladni, de a réten egyre jobban felgyülemlő víz nehezítette dolgunkat. Igaz csak addig, míg fínyáskodtunk, és megpróbáltuk kikerülni a tócsákat. Szinte jól esett az erdőbe érve az emelkedő, mert ott már kialakultak kis vízfolyások, azt pedig ki lehetett kerülni.

Felérve a Görcsöny nevezetű tetőre, kereszteztük a kéktúra útvonalát, és elkezdtük az ereszkedést Kosd irányába. Mégiscsak ez lett az út legnehezebb szakasza: a keskeny, mélyen bevágódott gyalogút teljesen átázott, minden lépésnél csúsztunk egyet. Kikapaszkodni a meredek oldalon nem nagyon lehetett. Jó volt már beérni Kosdra, és meglátni az út végén buszunkat. Többekkel beszélgetve mégis megállapítottuk, hogy ennél egy júliusi kánikulai meleg mégis rosszabb lett volna. Megálltunk még a kocsmában bélyegezni, aztán indultunk haza.

 

Pót-kéktúra a Naszályon

Címkék

Három túratársunknak annak idején kimaradt a Katalinpuszta-Ősagárd szakasz. Kedden elindultunk bepótolni a mulasztást. Ők hárman, és mi ketten (Anci és én), akik „csak” a túra kedvéért mentünk. 14,5 km-t gyalogoltunk 710/600 m szintkülönbséggel.

    Katalinpusztán, a kocsmával szemben leparkoltunk, Babi, Gabi és Kati beugrottak a műintézménybe bélyegezni. Ez pár perc alatt megtörtént, aztán indultunk is meglehetősen felhős időben. Az első mellékutcán hagytuk el a falut. Rövid bemelegítő után elég alaposan emelkedni kezdett az út. Egy védett természeti területet megkerülve már majdnem szintben folytattuk az utat. A Bik-kút melletti pihenőben megreggeliztünk. A kútban sajnos alig volt víz, csak a békák - és egy bedobott fán egyensúlyozó szalamandra – élvezhette azt.

    A reggeli után az út két kilométeren át alig emelkedett, a következő két kilométeren aztán behozta a lemaradást. Így értünk fel a Naszály 647 méteres csúcsára. Rögtön felmásztunk a geodéziai toronyba. Általában nem örülök, ha fákat vágnak ki, de mégis nagyon sokat segít a kilátásban, hogy a torony melletti fákat likvidálták. Már sokkal barátságosabb volt az idő, messzi beláttunk a környező hegyekbe. Elkezdtük az ereszkedést, és hamarosan egy kis mészkőplató virágait - no meg a nagyszerű kilátást – élvezhettük. Meredek ösvényen kitérőt tettünk a Násznép-barlanghoz. A belső járatokat is végigjártuk, ahol megkezdődött a cseppkövesedés. Továbbindulva hamarosan a Kopasz-tetőn jártunk, ahonnan ismét szép volt a kilátás. Innen az út erőteljesen lejtett. Kereszteztük a Pest Megyei Piros jelzést. Még egyszer emelkedett kissé az út, melynek végén a Farkas-bérci-pihenőhöz értünk.

    Ebéd következett. Ekkor már biztosak voltunk abban, hogy a lehetséges buszok közül a korábbit érjük el. Könnyű terepen értünk be Ősagárdra. Még negyven percünk volt busz indulásáig, és 20 perc a kocsma nyitásáig, ahol ismét bélyegezni kellett. Busszal Katalinpusztáig utaztunk, aztán kocsival haza. Annak ellenére, hogy az összes létező sorompót kifogtuk, négy órára itthon voltunk.

 

Váci csata-emléktúra

Címkék

Április 11-én szombaton a Tavaszi hadjárat 160 éves évfordulója tiszteletére kiötlött túrasorozat záró állomása lesz a Váci Lakóterületi SE Túraszakosztálya rendezésében. A részletek az alábbi honlapon olvashatók. Fiammal és Harman Marcival indulunk a 30 km-es távon, a kocsiban azonban egy kényelmes, illetve másfél kényelmetlen hely szabadon figyel. Akinek van kedve csatlakozni, az kérem keressen meg a 20-5817931-es számon (Nem muszáj Neked is a 30-ason menni, van rövidebb is). Indulás Isaszegről kb. 6:45-kor, Gödöllőről kb. 7:00 órakor.

Vác-környéki túrák

Címkék

Megint kegyeikbe fogadtak az Istenek! A hét legaranyosabb napját kifogva igazi örömturistává válva szép napot töltöttünk Vácon és környékén. Isaszegen volt az első gyülekező negyed nyolckor, majd Gödöllőn folytattuk a túratársak begyűjtését.

Legnagyobb örömünkre Hajni “hadtáposunk” még meleg, igen finom pogácsával vendégelte meg a társulatot. Az már teljesen megszokottá vált, hogy “telekocsi” akcióban személygépkocsikkal utazunk túránk kiindulási pontjára. Most is így történt, Isaszegről-Gödöllőről öt kocsival, Pestről további két kocsival érkeztünk Katalinpusztára, hatan pedig Pestről busszal jöttek.

Összesen 31-en vágtunk neki ragyogó napsütésben a távnak (1. kép). A Pest Megyei Piroson (PMP) mentünk, először rövidke kis emelkedő után a Czettler-kúriánál (2. kép) álltunk meg az épület és az emléktábla megtekintésére. Czettler Jenő agrárközgazdász, egyetemi tanár volt. Az út tovább kapaszkodott és a falu egyszem házsorával párhuzamosan szép erdőben haladt (3. kép). Kis ideig az OKT-vel együtt fut a PMP, aztán a Rockenbauer-kopjafához (4. kép) kanyarodik. Innen alig több mint 500 méter után elértük a Gyadai-tanösvény kezdőpontját (5. kép). Ettől a ponttól a tanösvény és a PMP együtt halad az Óriások pihenőjéig. A kristálytiszta Lósi-patakon (6. kép) híd vezet át a túloldalra, ahol a tanösvény egyik állomásaként geológiai bemutatóhely (7. kép) látható. Egy másik hídon ismét visszatértünk a patak bal oldalára. Szép erdőben, tisztásokon keresztül haladtunk, míg el nem értük az általam kicsit fellengzősen elnevezett Turista-diadalívet (8. kép). Ezen áthaladva a patak árterén kialakított pallósoron vezet az út az Óriások pihenőjéig (9-10. kép).

Jól esett a rendezett, padokkal, asztalokkal ellátott pihenőhelyen reggelizni, élvezni a napsütést.
A pihenő után várt bennünket a tanösvény egyik nagy attrakciója, a billenő-híd (11. kép). Mindenki nagy örömmel huppant egyet, mikor a híd átbillent. Az árterület után kiértünk a tanösvénynek nevet adó rétre. A PMP itt balra, Kosd irányába megy tovább, mi a réten átvágva elértük az erdőt. Kis hullámvasutazás után értünk a tanösvény másik nagy nevezetességéhez, a függőhídhoz (12. kép). A hidat tavaly ősszel adták el a turistáknak. Talán csak a tériszonyatosokat leszámítva mindenki élvezte a híd lengését.  Az út további részében elhaladtunk egy szénégető boksa mellett, majd változatos terepen (13. kép) értünk a tanösvény végére. Itt még iskolások két korosztályának szóló bemutatófüzetet is találtunk egy szépen kivitelezett tartóban. A példásan megépített tanösvényért köszönetünket fejezzük ki a Váci Erdészetnek!

A  PMP-n visszagyalogoltunk a kocsijainkhoz, majd a meghirdetett program szerint Vácra mentünk. Ott városnézésünk során először  körbesétáltuk a Március 15. teret. A tér barokk házai egyre szebb képüket mutatják, megújult a tér és a házak jó része is. Az első igazi tavaszi nap sok embert csalogatott ki e középkori hangulatú térre (14-15. kép). Benéztünk a Fehérek templomába, az Irgalmas Rendiek kápolnájába, elcsábultunk egy-egy fagyira, süteményre. Sajnos viszont a Memento mori múzeumot nem sikerült megnéznünk - úgy látszik a nyitvatartás szempontjából még tél volt. Városnéző körutunkat a Duna-korzón (16. kép) folytattuk. Elsétáltunk a Zenepavilon és a Vár / Ferencesek-temploma előtt (17. kép), majd a Gombás-patak hídján átkelve jutottunk az ártéri tanösvényhez (18. kép), a szombati nap harmadik programjához. Az ártéren kialakított pallósoron nagy élvezettel láttunk neki az 510 méter hosszú útnak. Nekünk sajnos ennyi nem adatott meg, mert úgy 20 méter után először csak pár centivel volt magasabb a víz, mint a járda, később viszont csak halaknak ajánlható a tanösvényen való séta (19. kép). Így is megérte odamenni! Visszaútban még benéztünk a Ferencesek templomába, a Püspöki székesegyházba, elhaladtunk a Szentháromság-szobor és a Piarista-templom előtt (20. kép).
Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy ezen a napon nagyszerű turisztikai és kulturális, valamint kisebb mértékben gasztronómiai élményben volt részünk, miközben észre sem vettük, hogy 14 km-t gyalogoltunk is.

Kép és szöveg: Notter Béla

1. kép

2. kép

3. kép

4. kép

5. kép

6. kép

7. kép

8. kép

9. kép

10. kép

11. kép

12. kép

13. kép

14. kép

15. kép

16. kép

17. kép

18. kép

19. kép

20. kép

Tanösvények Vác környékén (Gyadai + Duna-ártéri tanösvény)

Címkék

Előszőr a Pest Megyei Piros jelzésen haladunk, majd a Gyadai-tanösvényt járjuk végig. Ezt követően Vác belvárosában teszünk egy rövid sétát, végül a Duna árterén kialakított  tanösvényén ismerkedünk a vizivilággal.

Dátum

2009. március 14., szombat

Jelentkezési határidő

2009. március 12., csütörtök 23.59

Túratáv

8 km.
2 km.
1 km.

Szintemelkedés

360 m

Találkozó

2009. március 14., szombat 07.15
2009. március 14., szombat 07.35
2009. március 14., szombat 08.15
Isaszeg, Művelődési Otthon előtt
Gödöllő, Művelődési Ház parkoló
Katalinpuszta, Lázár-fogadó

Látnivalók

Kőfejtő, Óriások-pihenője, hintahíd, függőhíd
Vác-belváros: Március 15. tér, Duna-parti sétány, Püspöki székesegyház
Ártéri-tanösvény

Hazaérkezés

2009. március 14., szombat 17.00

Vészforgatókönyv

Ha véletlenül nem lesz annyi kocsi mint ahány jelentkező, vagy valakinek egyszerűbb tömegközlekedési eszközzel utazni, akkor ők a következő lehetőségek közül választhatnak:

  • A vonat Gödöllőről 6:31 –kor, Isaszegről 6:39 –kor indul, Keleti pu-ra ér 7:12 –kor, 73-as trolival a Nyugati-pu-ig, onnan a 7:42 –kor induló vonattal Vác állomásig kell utazni. Katalinpusztáról visszajövünk a vonattal érkezőkért.
  • Budapestről lehet a fenti vonatközlekedésen felül az Árpád-hídtól 7:10 –kor induló busszal is odajutni. A buszról Szendehely-Katalinpusztán kell leszállni.

Tekintettel Katalinpuszta és Vác közelségére, semmiképpen sem jelent gondot az, hogy azokat akik busszal, vagy vonattal érkeznek, elvigyük Katalinpusztára és visszahozzuk Vácra.

Megjegyzés

Kérek mindenkit, hogy – a többiek érdekében is – tartsa be a határidőt azért, hogy legyen időm a kocsikban lévő szabad helyeket szétosztani

Jelentkezések

Vác-környéki túrák

Címkék

Dátum

2009. március 14., szombat

Távolság

7 km.
2 km.