Karancs-Medves

Csütörtökön Malonyán, szombaton a Gortva-völgyben jártunk

Címkék

Május 10-én, csütörtökön két busszal a Malonyai Arborétumot majd a garamszentbenedeki templomot és kolostort látogattuk meg, míg szombaton a régen várt Gortva-völgyi túrát tettük meg. Az előbbin a Nyugdíjasok Baráti Körével együtt 101-en, az utóbbin 41-en voltunk.

2018.05.10. csütörtök

Még január első napjaiban vetettem, fel, hogy májusban menjünk el a malonyai arborétumba a nyugdíjasokkal közösen. Aztán akkora lett az érdeklődés, hogy már két nagybuszt is majdnem megtöltöttünk.

Hosszú évek statisztikája alapján a rododendronok virágzása miatt május 10-e körül a leglátványosabb a park. Sajnos az idei őrült hőségben nagyon hamar kezdődött és gyorsan lefutott a virágzás. Igazán szép virágokat már csak az árnyékosabb helyeken láthattunk. Az arborétum így is szép volt, végigjártuk az Ambróczy-tanösvényt, az Észak-Amerikai, Kelet-Ázsiai és a koreai fagyűjteményt. A következő látnivalónk a kistapolcsányi várkastély és angolpark meglátogatása lett volna, de mivel a hat órai indulás ellenére is csak háromnegyed tizenegyre értünk az arborétumhoz, ezt most kihagytuk. 2 órára a garamszentbenedeki apáttal beszéltem meg a templomlátogatást, így arra az időpontra oda kellett érnünk. Ez meg is történt. Megnéztük a Géza fejedelem által alapított templomot, a Szent Vér-kápolnát, a kolostorudvart.

2018.05.12. (szombat)

A túra előzménye az, hogy a tavalyi kívánságtúrák között szerepelt ez is, de egy ismételt szavazás után mégis az Őrdög.árkot választók lettek többségben. Azért hogy mégse maradjon ki a Gortva-völgy, betettem az idei túrák közé. Hat órai indulással Isaszeg, Gödöllő, Hatvan felszállóhelyekkel 8 óra előtt Rónabányán voltunk. Innen indult kalandtúránk, melyet 10 évvel ezelőtt páran már megtettünk. Kalandtúrának azért merem nevezni, mert az első szűk két kilométert leszámítva jelzetlen, úttalan utakon, bedőlt fák, mélyen szabdalt patakvölgyek között kellett gyalogolnunk. Három nagyobb oldalággal és sok kis csermellyel is találkoztunk, mielőtt elértük a Gortva-patakot. Sokszor kellett átkelnünk a vízen és legnagyobbrészt sikerrel tettük ezt meg. A meredek partoldalakon minden segítő kézre szükség volt. Az út leglátványosabb részének egy vízesés mutatkozott. Mikor a szlovák határ közelébe értünk, megcsendesedett a patak. Egy nagy tisztáson megebédeltünk. Még egyszer átkeltünk a patakon, aztán hamarosan a tó mellé érkeztünk. Innen tábla jelezte a kilátót, melyre fel kellett kapaszkodnunk. Megérte a fáradtságot, mert nagyon szép volt a kilátás a Medves-hegységre, Tajtira, Ceredre, Vecseklőre, Egyházasbástra. Nem a felvezető úton mentünk vissza, hanem toronyiránt. Tajtiba beérve a melegben nem lehetett kikerülni a kocsmát, a becsapott pohár sör jól esett. Átgyalogoltunk Ceredre, ahol buszunk várt. 11,5 kilométert gyalogoltunk, javarészt lefelé, de a terepviszonyok miatt ez többnek véltük.

 

Busztúra a Medves-hegységbe

Címkék

46 saját taggal és 7 vendéggel látványos helyeken túráztunk a Medves-hegységben. Változatos terepen, ragyogó tavaszi időben 12,5 km-t gyalogoltunk.

Isaszegen, Gödöllőn és végül Hatvanban vettük fel utasainkat. 7 órai indulással kb. fél tízre értünk Rónabányára. Lekászálódva a buszról hamarosan elindultunk a sárga jelzésen. Kis idő után átpártoltunk a S háromszög, Tanösvény jelre. Első kis kitérőnk a Bagókő volt, melynek az az érdekessége, hogy bazaltoszlopok vízszintesen és függőlegesen is megtalálhatók itt. Hosszabb kitérőt a Bazaltorgonához tettünk. Miután ezt is megcsodáltuk, a 600 méteren felüli kilátóhelyhez mentünk. Innen nagyszerű kilátás nyílik Gortva-völgyétől Szilváskőpusztáig bezárólag. Mikor továbbindultunk elhaladtunk olyan különleges sziklaalakzatok mellett, mint a Mágneses-, Különleges mikroklímájú- és a Szétnyíló sziklák. Kis idő után a Cseh katona sírjához értünk, itt aki akart megpihent, a többiek pedig a Kis-Szilváskő szikláihoz gyalogoltak. E pár száz méteres kitérő után együtt mentünk tovább. Szilváskőpuszta mellett pihenőt tartottunk, majd folytattuk utunkat előbb a sárga, később a S négyszög jelzésen. Bárnát a temetőnél értük el, melyben egy aranyos kis kápolnát láthattunk. Bárnán várt a buszunk, aki úgy gondolta, neki ennyi már elég volt, az ott maradt.

    Döntő többség továbbindult. Az eső utcasarkon máris egy forrás állított meg. A melegben mindenkinek jól esett a hűs forrásvíz. Homokkő-padok mellett haladtunk el, majd ligetes rész következett, ezt követően az erdő szélén megálltunk ebédelni. Továbbindulva fokozatosan emelkedett az út. Gorombább emelkedő akkor következett, mikor kezdtünk a Nagy-kőre felkapaszkodni. Itt 420 méteren 90 m-t emelkedett az út. De mindezen fáradtságért kárpótolt bennünket az a nagyszerű kilátás, mely a bazaltcsúcsról elénk tárult. A közeli hegyeken túl, a Mátra egész vonulata jól látható, sőt még a Bükk is. A csúcsról javarészt másik úton mentünk vissza Bárnára. Visszafelé megint megálltunk a forrásnál.

    Buszra szálltunk és Nemtibe hajtottunk. Itt korábban már megnéztük a Morgó-gödröt és a Leány-követ, most a Sárkányfog felkeresésére indultunk. Nem kellett sokat menni, a falu felett ott volt az a homokkő-alakzat, melyet formájáról találóan Sárkányfognak neveztek el. A gyerekeket alig tudtuk visszatartani, hogy ne csúszkáljanak a morzsolódó sziklán.

    Még egy látnivaló várt ránk, mielőtt haza nem indultunk. Kisterenyén a Gyürky-Solymossy kastélyhoz buszoztunk. A kastélypark előtt van a szép állapotban lévő Tájház is. A parkba belépve előbb a romos ispánlakot láttuk, ezután a már üdítően szépen felújított, 1790-ben épült kastélyt. Belül nem tudtuk megnézni, mert hétvégén zárva van. A kastélypark gyönyörű, jót sétáltunk benne.