Gödöllői-dombság

Fóti-Somlyón

Címkék

Köszönhetően a rövid távnak és a várható jó időnek sokan – összesen 28-an – jelentkeztek szombati kirándulásunkra. Tagjainkon felül pár vendéget is üdvözölhettünk. A sztár természetesen a két és fél éves Ábel volt.

Isaszegi, gödöllői gyülekező után 6 kocsival Fótra mentünk. Itt 9 órától idegenvezető segítségével ismerkedhettünk meg a római katolikus templommal, mely hazánk egyik kiemelkedő műemléke. Az utóbbi évek felújítása során kívülről már teljesen megújult, belső megújhodása is megkezdődött. Szerencsére az építés óta eltelt több mint másfél évszázad alatt alig romlott a belső festés állapota, köszönhetően Ybl Miklós tervezésének és a gondos kivitelezésnek.
    Miután megcsodáltuk a templomot, elkezdődött gyalogtúránk. A nap egyre jobban kezdett melegíteni. Fót utcáin haladva elhaladtunk az iskola, majd több lovarda mellett. A Vörösmarty-kunyhónál megálltunk egy pillanatra, majd a Fáy-présházhoz mentünk. Innen indul a 11 állomásos Fóti-Somlyó tanösvény. Sajnos a 11 állomás valószínűleg csak az átadás pillanatában volt igaz. Többször jártam már erre, mindig máshonnan hiányoznak az oszlopok. Most épp a 4. állomás után a 7. következett, utána már nem is láttunk többet az út végéig. Az oszlopok ellopása mellett további nagy gond a crossmotorosok, quadosok rombolása. Nekünk is volt egy kis afférunk egy quadossal, aki nehezményezte, hogy a tanösvényen gyalogosok is vannak. Szerinte ő teljesen jogosan megy arra, mert az nem természetvédelmi terület - lehet, hogy éppen ő tüzelte el a Természetvédelmi területet jelző oszlopot táblástól?
    De hogy ne csak panaszkodjak, a táj nagyon szép, a „kilátóhegyről” nagyszerű panorámában lehetett részünk, rengeteg szép virágot láttunk, már-már nyári meleg volt. A 3. állomásnál van a gyurgyalagok fészkelőhelye a löszfalban, de még nem érkezhettek meg téli vonulásukból, mert egyet se láttunk. A 7-es pont után továbbmentem párszáz métert, mert kíváncsi voltam, hogy a hegyről levezető út jelzett-e? Egyes térképeken ez mint Z háromszöggel jelzett út szerepel, máshol fel se tüntetik. Azt hiszem az lehet az igazság, hogy - természetvédelmi okokból - ott még mi gyalogos turisták se hiányzunk, ezért van a jelzés leszürkítve. Leereszkedtünk a hegyről, de a tanösvényen már nem mentünk vissza a Fáy-présházig, hanem Z+ jelzésen a Somlyó-tóhoz araszoltunk. Itt még egy kis lábáztatás is belefért az időnkbe. Felfrissülve folytattuk utunkat, a Károlyi kastélyt és szépséges kertjét jártuk be. Persze a kastélyt csak kívülről láthattuk. A tóparton hatalmas platánfák állnak, nagyon szépek.
    Egy cukrászdában még elcsábultunk egy kis fagyira, süteményre, aztán kocsival áthajtottunk Mogyoródra. Itteni célunk a Szent László kilátó és kápolna felkeresése volt. A kilátó a 325 m magas Somlyó (Gyertános)-hegy tetején van, tetejéről teljes a körpanoráma. A kevésbé meredek északi oldalon mentünk fel, és a keleti oldalon jöttünk le. Jól kivehető volt a Fóti-Somlyó, ahol előzőleg jártunk. Sajnos mindenütt gondoskodnak „jóravaló” emberek – az embereket is tehetném idézőjelbe – arról, hogy ne tudjunk maradéktalanul örülni a szépnek. A kilátóban a korlátot törték ki, a fordulóból kiszedték a téglát a falból, teleszórták szeméttel a Szent László szoborral ékesített kápolnát, eltüntették a márványtáblát a bejárat mellől. Novemberben jártam arra utoljára, akkor még a helyén volt. Azért leírom mi állt rajta: Makovecz Imre építész tervei alapján építtette a lakosság segítségével Mogyoródi Nőegylet 2000-2001.
    Azért ezeket a keserűségeket leszámítva jól éreztük magunkat, Fóton 12 km-t, Mogyoródon 1,5 km-t gyalogoltunk. Legközelebb csütörtökön a Mecsekbe megyünk négy napra.
 

Teljesítménytúra Isaszegen - beszámoló az emléktúráról

Címkék

Április 4-én hetedik alkalommal rendezte meg teljesítménytúráját az Útvonalkövetők Klubja és az Isaszegi Természetbarát Klub. A húsvét vasárnapjára eső rendezvényen a létszám csak részben igazolta abbéli félelmünket, hogy a hármasünnepen túrázóink inkább a családjuk mellett töltik túrázás helyett. 459-en indultak a csupa kissé (felhős, szeles, napos) időben.

    A rajt 6 órakor nyitott és a különböző távok függvényében 11:30-ig volt nyitva. A beérkezés 17:30-ig számított sikeresnek. Az indulók közül egyes távokon az alábbi számú versenyzőnek jelentett erőnléténél nagyobb feladatot a túra teljesítése: 15 km-en 13, 30 km-en 5, 45 km-en 1 főnek.
    Ebben az évben először nem csak a regisztráció, hanem a kiértékelés is – Balogh Zoli programjának köszönhetően – számítógépes rendszerrel történt. Így mindenki láthatja, hányadikként teljesítette a vállalt távot.
Ezért itt csak az elsőket emeljük ki:
15 km-en Nacsa Imre György 2 óra 18 perc,
30 km-en Dobi Gyula 3 óra 3 perc (!),
Toma Pál 5 óra 40 perc.
    Köszönjük Isaszeg Város Önkormányzata, Csányi Szőrme Kft, Isaszegi Nyugdíjasok Baráti Köre, Teljesítménytúrázók Társasága, Fincsi 200 Bt., Budapesti Kamaraszínház, Barangolók Bt., Topikos Túrázó Bolondok túrához nyújtott segítségét.
    Minden résztvevőnek köszönjük, hogy megtisztelte rendezvényüket. Reméljük, abbéli erőfeszítésünk nem volt hiábavaló, hogy mindenki jól érezze magát. Várunk/visszavárunk mindenkit jövőre is!
 

Pest Megye Teljesítménytúrázója Túramozgalom

Címkék

A Pest Megyei Természetbarát Szövetség a Szigeti Túrázók Természetjáró Csoport szervezésében túramozgalmat indít teljesítménytúrázók számára a 2010. évtől kezdődően. A mozgalomba minden olyan gyalogos teljesítménytúra beleszámít, amelyet Pest megye területén rendeznek és szerepel a Teljesítménytúrák itthon és külföldön 2010 teljesítménytúra-eseménynaptár kiadványban. Bővebb információ a forrásként megjelölt webhelyen, melyen sajnos az Isaszegi Csata Emléktúra (még) nem szerepel. 

Forrás

Az év első túrája Isaszeg környékén

Címkék

22-en gyülekeztünk az isaszegi vasútállomáson, hogy Újév-köszöntő túránkat megtartsuk. Immár hagyomány, hogy az év első napjaiban egy viszonylag rövidebb túrán koccintunk egymás egészségére, köszöntsük egymást és az új évet.
Nagy optimizmussal indultunk, mert előbb bágyadtan, később teljes erőbedobással kezdett sütni a nap. A piros négyszög jelzésen indultunk a Tőzeg-tavak mentén. Ilka-majoron áthaladtunk, majd egy kapaszkodóval feljutottunk a gerincre, ahol a Pest Megyei Piros (PMP) útvonala halad. Ezen Gödöllő irányába indultunk, majd Ürgemajor környékén letértünk róla. Innentől jelzés nélküli, de járható utakon mentünk. A járhatóság persze inkább azt jelentette, hogy nem ruhaszaggató susnyáson kellett mennünk, „csak” csúszós úton. Az előző este rengeteg eső esett, ez megrogyasztotta a már meglévő kb. 20 cm-es havat. A fagyott föld nem tette lehetővé a víz elszivárgását, ez mind latyakként jelent meg számunkra. Szóval csúszkáltunk rendesen, de ez nem vette kedvünket. Időnként megálltunk, ittunk egy kis forralt bort, vagy épp pezsgőt bontottunk. Erre jó alkalmunk nyílott abból az alkalomból is, hogy Hajniéknak előző napon született második unokája: Boglárka egészségére koccintanunk kellett!
A valamikori mogyoró-ültetvénynél, utunk (a maga 261 méterével) legmagasabb pontján megebédeltünk, csodálatos sütemények, sajtok, panettone-k, gyümölcsök kerültek elő hátizsákjaink mélyéről. A csoportkép elkészülte után folytattuk csúszkálásunkat. 
Isaszeg városától északkeleti irányban három egymással párhuzamos dombhát fut ÉNY-DK-i irányban egymástól kb. 300 m-re. A völgytalp- és a gerinc közötti magasságkülönbség 30-60 m. E változatos terepviszonyok miatt van a területnek középhegység-jellege. A Szarka-berki dűlő Rákos-pataktól számítva a harmadik völgy, ezen indultuk vissza Isaszeg felé - sajnos közben egy félórára eleredt az eső. 3,2 km-es egyenes szakasz után értünk ahhoz a ponthoz, ahol az Isaszegi Csata Emléktúra 30-, és 45-km-es távja érkezik Pécel felől. Ennek ideiglenes jelzéseit követve 2,6 km megtétele után jutottunk a Tőzeg-tavakhoz, majd a P négyszög jelzésen a vasútállomáshoz. Ezt a szakaszt két erős emelkedő tette változatossá, melyen gyakorolhattuk „az egy lépés előre, két lépés hátra” téziseit.
A vasútállomás várótermében (miután kiszellőztettük az illegális dohányzók füstfelhőit) megvártuk, míg túratársaink vonatja Gödöllő-, ill. Budapest felé elmegy. Ez az idő sem telt haszontalanul, átbeszéltük következő túráinkat, azokra jelentkezőket regisztráltam.
 

Egy jövőbeli túránk bejárása

Címkék

Napsütéses szép időt ígértek az időjósok, ezért vasárnap egy leendő ITK-túra bejárását terveztük be Irénkével, Marival, Sanyival, és az ötletadóval, azaz velem. Még azért is szerepelt terveimben ez a bejárás, mert társrendezőinknek felvetettem, hogy az Isaszegi Csata Emléktúra 30 km-es távját hozzuk jövőre errefelé.
Pécel-Hársasig kocsival mentünk, innen indultunk gyalogtúránkra a S sáv jelzésen. Jelzés ugyan nemigen található, de az első 2 km-en eltévedni sem lehet. Annál inkább akkor, mikor egy kereszteződés után a térkép szerint 300 m-re jobbra kell térni. Van is fasor ott, de az járhatatlan. Ezért továbbmentünk egyenesen, és láss csodát: párszáz méterre innen találtunk egy sárga jelzést. A térképen jelölttel párhuzamosan 800 m-re van egy másik út, most ezen halad a jelzés. Ezt jól láthatóan jelölték a lelkes útfestők, mint ahogy az erről az útról való következő letérést is egy kidőlt fára szerelt táblával. Ezután értünk az egész túra legszebb részére, a Locsodpuszta nevű erdőterületre. Egy jobb kanyarral abba a völgybe értünk, melyben csapadékosabb időben a Sápi-tavakat tápláló vízfolyás alakul ki. Kereszteztünk egy jól járt kocsiutat, mely a térképen nem szerepelt, de a legnagyobb furcsasága a Gödöllői-dombság térképnek ezután következett: a Forró-forrást simán 500 m-el elrajzolták rajta. Maga a jóízű forrás egy terméskővel kiépített medencében van, nagyon látványosan állandóan buzog fel a víz, megmozgatva a finom homokot, amely azonnal visszaülepedik. Időnként egész sorozat buborék is feltör a felszínre. Nassolgattunk egy kicsit, aztán indultunk tovább. Az olajvezetéknél megpróbáltunk átkelni a patakon, de nem sikerült, ezért továbbmentünk a tavak irányába. Mintegy 350 m-re találtunk egy térképen nem jelzett kocsiutat, mely híddal vezetett át a patakon. Ezen mentünk, majd egy bokros-ligetes terület mellett D-i irányban értük el a térkép szerinti Z kereszt jelzést, ami csak ott szerepelt, valóságban nem. Az út iránya azért jó volt, úgyhogy bátran nekivágtunk. Pár kilométerre találtunk is jelzést, ami megerősített hitünkben. Ez a rész sajnos nem a leglátványosabb, javarészt szántóföldi kultúrában halad, szerencsére egy fasorban. A Templom-hegynél egy kicsit elbizonytalankodtunk a többirányú elágazásnál, de végül is jó lóra tettünk. A magasfeszültséget elérve elhagytuk az eddig is szinte jelzés nélküli utat, és a vezetékkel párhuzamos kocsiúton folytattuk utunkat. Elértük a Z sáv jelzést. Azt hiszem nem mondok újat, mikor közlöm, hogy jelzés ezen sem volt, kivéve a Hársasnál lévő elágazást.

17,2 km-t megtéve értünk vissza a kocsihoz. A beígért zavartalan napsütés ugyan elmaradt, de így is kellemes túrát tettünk. A tapasztalatokat figyelembe véve ez az út – kissé módosítva és lerövidítve – alkalmas lesz egy ITK-túrának.
 

Éjjeli bagoly túra

Címkék

Tavalyi városavató éjszakai túránknak nagy sikere volt, ezért idén is beterveztem egy hasonlót.
Isaszegről, Gödöllőről 18-an vonattal érkeztünk este 9 órára Pécelre. Nem egy turistaerény, de abból a megfontolásból, hogy ne kelljen sok kaját cipelni, mindjárt az állomáson nekiláttunk a rétesek, pogácsák, piték, egyéb sütemények fogyasztásához. Közben szinte teljesen besötétedett.

A Z jelzésen indultunk. Mikor ahhoz a ponthoz érkeztünk, ahol választhattunk a P+ (hosszabb és nehezebb) és a Z jelzés (rövidebb és kevésbé meredek szakaszai vannak) között válasszuk, szavazásra tettem fel a kérdést. Bármily meglepő, a társaság a P+ jelzést választotta. Sajnos egy idő után Heninek erős gyomorfájása lett, ezért Zolival visszafordultak. Később tudtam meg, hogy a vonat épp az orruk előtt ment el, ezért szobrozhattak egy órát a vasútállomáson.
Mi továbbmentünk, elkezdődött a hullámvasutazás. Két hosszabb és egy-két kisebb meredek le-fel szakasz tarkította az utat. A P+ jelzésen a PMP-re (Pest Megyei Piros) értünk ki. Ezen balra fordulva a Kovács-laposán keresztül kiértünk a  Hársas felé vezető útra. Itt ismét megcsodálhattuk azt a táblát, mely „természetvédelmi kutyával” őrzött területre hívja fel az arra járók figyelmét. Elhagytuk a S sáv jelzést, és fokozatosan emelkedő úton a volt crosspálya területén beértünk az erdőbe. Itt egy nagyobb lejtő/emelkedő van, mikoris a Mély-árkot elérjük. Ezután változatos terepen három km megtételével elértük a Honvéd-sírokat. Továbbra is sötét erdőben haladva egy hatalmas pókháló zárta el az utunkat. A pók jól viselte a vakuzás okozta megpróbáltatásokat, mi pedig hálából óvatosan, kárt nem okozva haladtunk el erődítménye mellett. A Honvéd-szobortól szép látvány volt a kivilágított Isaszeg látványa.
Az emlékműtől csak pár száz méter kellett megtennünk Sanyiék házáig. Itt előre megszerveztük, hogy picelátogatással fejezzük be a túrát. A szép boltíves pincében jó hangulatban – aminek hiányára eddig se volt panasz – kóstoltuk meg a „Notter Pincészet” fehér és vörös borát, melyhez Irénke borkorcsolyákat, szendvicseket készített. Hajnal 4 óra felé indultuk tovább az állomásra, majd ki-ki haza, vagy az autójához. Ivették még meghosszabbították a túrát, ők Gödöllőig gyalog mentek tovább.
Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy kellemes, majdnem teliholdas időben, jó hangulatban tettük meg a 14 km-t (plusz még az állomásig oda-vissza 1,5 km-t), ezért jövőre is megrendezünk egy éjszakai túrát. Talán akkor még több klubtag is eljön.

A képeket Maszlagi Sándor készítette.

 

Éjjeli bagoly túra

Címkék

Tavaly nagy sikere volt éjszakai túránknak, ezért ebben az évben is rendezünk hasonlót.

Dátum

2009. július 4., szombat

Jelentkezési határidő

2009. július 2., csütörtök 11.59

Túratáv

15 km.

Találkozó

2009. július 4., szombat 21.00
Pécel vasútállomás

Hazaérkezés

2009. július 5., vasárnap 02.00

Megjegyzés

Elemlámpát okvetlenül hozzon mindenki!

Jelentkezések

Kis túra, nagy evészet

Címkék

A tavalyi nagy sikerre való tekintettel éves programunkba idén is bekerült egy bográcsolás, amit szombaton tartottunk meg. 26-an jelentkeztek erre a társadalmi eseményre. Csütörtök éjfélig lehetett jelentkezni; a létszám birtokában vásárolták meg Hajniék a hozzávalókat a „Mindent bele!” nevezetű ételbe. A név egyáltalán nem túlzás, a fűszereken kívül 16 féle olyan hozzávaló kell hozzá, melyek önmagában is finomak, hát még egybefőzve…

De ne szaladjunk ennyire előre! Reggel megvásároltam a kenyereket és kimentem a vasútállomásra a Gödöllő felől jövők elé. Csomagjaikat betettem a kocsiba, ők pedig a P+ jelzésen, majd az Isaszegi Csata Emléktúrára felfestett fehér kör jelzésen közelítették meg azt a nagyon szép erdei pihenőhelyet, ahol padok, asztalok, esőbeálló és tűzrakóhely is van. Nejemmel értünk oda elsőnek (nem volt nagy kunszt, hiszen mi kocsival mentünk, és vittük az üstöt, tartót, stb.). Sajnálattal kellett tudomásul vennünk, hogy az előttünk ott bográcsoló embereknek másképp tanították a tiszta erdei környezet fogalmát. Szemeteszsákba szedtük a rengeteg eldobált papírt, törött üvegeket, tűzre dobott műanyag palackok roncsait. A csikkek összeszedésébe is belekezdtem, de töredelmesen bevallom, kb. 100 db után abbahagytam. Meg se látszott, hogy valamennyi is hiányzik belőlük. Közben lassan-lassan mindenki befutott. Mindenki serénykedni kezdett, kivette részét a munkából, a lányok főleg az ételek előkészítésében (borsófejtés, krumplipucolás, hagyma-, gomba-, hús-, zöldség szeletelés), a fiúk a tűzifa-gyűjtésben, állvány felállításában, tűzgyújtásban. Anélkül, hogy bárkinek is érdemeit csorbítanám, azért a főszereplőket hadd említsem meg külön is: Hajni volt a hadtápfőnök, Péter a főszakács, Józsi a tűzmester. Voltak még előkóstolók, kiskukták, fűszermesterek, kavargatósegédek.  Nehogy az ebéd elkészültéig éhen haljuk, Hajni hozott padlizsánkrémet, mások finom pogácsát, süteményt, nassokat. Párféle jó bor is előkerült, meg egy kis törkölypálika is. Szóval el voltunk, mint a befőtt, vidám hangulatban vártuk az ebéd elkészültét.

Az ebéd egyszerűen csodálatos volt, az a rengeteg hozzávaló tökéletes harmóniájú eleggyé vált. Degeszre ettük magunkat, amit le kellett sétálni. A pihenőhely melletti horhosban indultunk felfelé. A végén egy kisebb kapaszkodóval lehetett belőle kijutni. Akinek ez kevésnek bizonyult, az egy meredek csúszós úton is megtehette mindezt. Marcinak ez a kaland egy jókora horzsolással végződött a térdén. Mikor kiértünk az Öreghegy felé vezető útra, először az ismeretlen lengyel kapitány és Harsányi Bálint síremlékénél álltunk meg, majd a Honvéd-síroknál. Ezt követően a piros jelzésen a Honvéd-szoborig gyalogoltunk, onnan jelzetlen úton vissza a pihenőhelyhez.

Még egy pár órát elbeszélgettünk, aztán szétszéledtünk. Jó ilyen összejöveteleket is tartani, egybekovácsolja a társaságot. Hab a tortán, hogy ez alakalommal öt, már egy-egy túránkon korábban résztvevő túratársunk belépett egyesületünkbe.

Beszámoló az Isaszegi Csata Emléktúráról

Címkék

Örömmel számolhatunk be arról, hogy csodálatos, szinte nyarat idéző tavaszi időben nagyszámú lelkes turista, tele optimizmussal kezdte meg az isaszegi Csata Emléktúra 45, 30 vagy 15 km-es táv kilométereinek „fogyasztását”, majd a túra végén elfáradva, de élményekkel gazdagabban fejezte azt be.

A túra hete lázas készülődéssel, útfestéssel, italok, élelmiszerek, „nassok” beszerzésével telt el. Szombaton délután Balogh Henrik „irányításával” Zolival és Szmolicza Pistával (1. kép), valamint a Nyugdíjasok Baráti Köre segítségével sátrat állítottunk fel. Erre nem is az emléktúra, hanem egy nagy teljesítménytúra-esemény miatt volt szükség. Ez a nagy esemény a Tavaszi Hadjárat elnevezésű teljesítménytúra-sorozat hétvégi rendezvénye volt.  A hétvégi túra elkezdődött szombaton a Tápióbicskei Csata Emléktúrával (50, 25, 22 és 8 km-es távok), folytatódott az Éjszakai Hadjárat nevű túrával (távok: 65 és 45 km), befejezése pedig az Isaszegi Csata Emléktúra (45, 30, 15 km) volt. Az első túrázók hajnali fél négy felé értek Isaszegre. Azért állítottunk sátrat, hogy 6 órai indulásig egy kicsit le tudjanak pihenni. A túrázókat a szervező Hevér Gábor fogadta (2. kép).

Ilyen előzmények után tegnap végre elérkezett az Isaszegi Csata Emléktúra nagy napja. Fél hatkor kezdtük nejemmel, és a társrendezőinkkel az Útvonalkövetők Klubjával (UKK) - ott is elsősorban Jakab Pannival és Gethe Lacival - regisztrációs helyiség berendezését a turisták fogadására. Megérkeztek első pontőreink is - Zsigri Jutka, Balla Zsuzsa, Farkas Inci, Tarjáni Ági és Feri -, akiknek 6-és 7 óra között kellett elfoglalni ellenőrzőpontjaikat. Még 6 óra sem volt (3. kép), mikor már legalább 15-20-an már elkezdték a regisztrációs lapokat kitölteni. Részükről a regisztráción Balogh Zoli és Heni (4. kép) volt kezdéskor. Elkezdtem a pontőröket a posztjukra fuvarozni. Incit és Marit a Szobor-hegyre, Mariannt és Budaházi Zsuzsát a Sápi-útra. Jutka és Balla Zsuzsa kis izgalmak és tiszteletkörök után, de szerencsésen megérkeztek Szentgyörgypusztára. Hajni és Marci felvezetésemmel eljutott a Mély-árokba.

Szerencsére közben a turisták csak gyűltek és gyűltek (5-7. kép). Egy-egy vonat beérkezése után kicsit jobban összefutottak, de úgy gondoljuk, öt percnél tovább senkinek sem kellett várakoznia (8. kép).

7 órára jöttek a Nyugdíjasklub lányai, egy nekirugaszkodásra felszeleteltek 16 kg hagymát. Egészen fél hatig rendületlenül főzték a teát, keverték a szörpöket, kenték a kenyereket zsírral, kenőmájassal, margarinnal, lekvárral, mézzel (9-10. kép) . Vendégeink is érezték, hogy mindezt jó szívvel, önként végzik, kedves szó is jutott az étkek mellé. Többen elhozták lányukat, unokájukat is besegíteni, lelkesedésüket rájuk is ráragasztották. Köszönetünket fejezzük ki minden segítőnek, nélkülük nem sikerülhetett volna ilyen jól rendezvényünk.

10 óra előtt érkezett Samu Kati (11. kép) leváltani Balogh Zolit a rajtnál, aki Harman Marcival a 30 km-es seprű szerepét vállalták fel. Fél 11-től kezdett Tarjáni Ági és Bende Beatrix a Gazda-erdő Vízműnél.

A helyi televízió délelőtt folyamán többször készített felvételt a túrázókról, 11 óra körül pedig riportot készített Gethe Lacival és velem.
Tagjaink közül a túrán részt vett Dalmi Éva, Csüri Juti, Szmolicza Pista, Éva és Peti.

Az emléktúrán 480-an indultak, ami nagyon szép szám. A statisztika (túratávok közti megoszlás, az isaszegi indulók pontos száma, stb.) csak a regisztrációs lapok feldolgozása után válik véglegessé.

Eddig már több E-mailt is kaptam, melyben a résztvevők megköszönik a jó sikerült túrát. Mi is köszönjük nekik, hogy megtisztelték rendezvényünket, reméljük jól érezték magukat, - és ha így van, jó hírét viszik Isaszegnek, segítőknek, rendezőknek. Köszönetet mondok társrendezőnknek, klubtag segítőtársaimnak, szponzorainknak. Jövőre ismét találkozunk!

Kép és szöveg: Notter Béla

Ui: további hangulatképek találhatók  12-23. sorszám alatt.

1. kép

2. kép

3. kép

4. kép

5. kép

6. kép

7. kép

8. kép

9. kép

10. kép

11. kép

12. kép

13. kép

14. kép

15. kép

16. kép

17. kép

18. kép

19. kép

20. kép

21. kép

22. kép

23. kép

Újabb festési munkálatok

Címkék

A hét eleje kemény festési-, útvonal-tisztítási munkával telt el. Ilyen munkákra mindig szükség van, aktuálissá, egyben sűrgössé mégis a hétvégén megrendezendő Isaszegi Csata Emléktúra miatt vált. Nagyon rosszul esne, ha a - reményeink szerint - nagyszámú turista kiszámított, drága idejét útvonal-keresgéléssel töltené. Az előző hetekben meg olyan vacak idő volt, hogy a festés szóba sem jöhetett.

Vegyük sorjában, melyik útvonalat sikerült felújítani az  Isaszegi Természetbarát Klub egyszemélyes, lelkes csapatának, azaz nekem:

2009.03.31. A tavaly alpozófestékkel feltett fehér telikör jeleket zománcfestékkel újrafestettem az Emléktúra 15 km-es távján a Római katolikus templom - Madách u. - Nap u. - Mátyás kir. u. - Szentgyörgyi út (telefon ália) - Kőkereszt - névtelen fasoron át a Sápi útig - Sápi út - Szobor-hegy útvonalon.

2009.04.01. Ezen a napon a Sápi úttól kezdtem festeni a Honvéd-sírokig, valamint az Öregtemplomtól a Rákóczi utcáig  fehér telikör,  ezenkívűl a Honvéd-sírok - Öregtemplom útvonalon a zöld sáv jelzést.. A régi jelzések felújításán felül sok új jelet és irányító nyilat is felfestettem, mert a nyáron nagyra növő csalánosban helyenként alig lehetett látni a jelzést.

2009.04.02. Február 3-án jelezte Balogh Zoli, hogy a Pest Megyei Piros jelzései részben eltűntek Pécelen a Koporsó-völgyben egy tarvágás következményeként (ld.a 2009.02.03-ai cikket). Ezt a szakaszt láttam el új jelzésekkel, és - ha már ott jártam - a P+ jelzést is felújítottam a S sáv kiágazásáig.

Ha valakiben kedvet ébresztettem útfestés-ügyben, szívesen veszem segítségét, tervem - na és javítandó út - még ezer is akad.