Gödöllői-dombság

Bakony, Kemenesalja, Gödöllői-dombság

Címkék

Az elmúlt két hétben hibádzott honlapunk, ezért most röviden beszámolok ennek az időszaknak túráiról. Az elsőn csak szűk körben képviseltük az ITK-t, a másodikon azonban 18-an voltunk.

    Háromnapos túra első állomásaként Herenden jártunk, és megnéztük a Porcelánmúzeumot. Ezután Úrkúton a Csárda-hegyi őskarsztot kerestük fel. Nagyon látványos hely. Ezt ugyan érinteni fogjuk kéktúránk során is, de nem mindenki rója itt a kilométereket. Következő megállónk Magyarpolány volt, ahol az Európa Nostra díjas Petőfi utcában, majd az egyedülálló Kálváriánál jártunk. Évát elvittük barátnőjéhez Hetyefőre, ahol baráti látogatáson felül egyik közelben haladó kéktúránk szálláshelyét is egyeztette. Legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre terített asztal várt ránk. Továbbutazva még megálltunk a jánosházai Erdődy-várkastélynál, megnéztük a Kissomlyót, aztán szálláshelyünkre hajtottunk.

    Délelőtti program Celldömölk nevezetességeinek felkeresése volt, majd Kemenesmihályfalván a két Vidos-kastélyé. Ezután Sitkére autóztunk és két hírességét (Kálvária-kápolna, Nagy-kastély) néztük meg. Délután a túrázásé volt. Ság-hegyet jártuk végig, megtekintve a Trianoni-kereszt emlékművet, a felhagyott bazaltbánya védett területét, két tanúhegyre is felkapaszkodtunk. A Bányászati múzeumot érintve fejeztük be a körutat.

    Először Sümeg szélén lévő Sintérlapi tanösvényt jártuk végig. A gondosan megépített tanösvény jó benyomását sajnos tönretette barbár „emberek” tevékenysége, „akik” szinte minden táblát összetörtek. A Darvastói lefejtett bauxitlencse egyszerűen gyönyörű volt, hasonlított a nyár folyamán felkeresett gántihoz. Következő gyaloglásunk helyszíne a Padragi-sziklák voltak. A látványos eocénkori sziklatömbök megmászása nem volt kis feladat. Utolsó sétánk az Ajka-csingervölgyi Parkerdő egy részének bejárása volt, benne a Sárcsi-kút és a Pokol-lik barlang.

    Múlt szombaton a Gödöllői-dombság csúcsai elnevezésű túramozgalom keretében gödöllői csúcsokat kerestük fel. Elsőnek az Öreg-hegy II-t könnyűszerrel, mert parkírozótól mindössze 30 m-re volt. Ezután az Öreg-hegy I. következett, ami 2,3 km-re van az I-től.  Innen jelzetlen utakon, majd a Pest Megyei Piroson, végül ismét jelzés nélküli - helyenként már nem is - utakon, hanem szántáson, sűrű bozótoson értük el Boncsok-hegy csúcskövét. Maga a csúcs is nehezen megközelíthető fiatal cserjésben található. Visszamentünk kocsijainkhoz, majd a napi program Jutka meghívására szalonnasütéssel fejeződött be. A sült szalonna mellett borok, sütemények segítették emésztésünket. A túra hossza 9 km volt.

 

Éjszakai túra

Címkék

07.02-án szombaton nagy érdeklődés mellett tartottuk meg Éjjeli bagoly túra megnevezéssel júliusi túránkat. A várható nagy meleg miatt ilyemkor mindig éjszaka túrázunk, a mostani hideg időben viszont akár nappal is mehettünk volna. De kit tudja ezt előre? Bejelentkezett és meglepetésemberekkel együtt 32-en voltunk, ami nagyon örvendetes.

    Isaszeg vasútállomáson találkoztunk este 10 órakor. Pest felőli vonat beérkezése után negyed 11-kor indultunk. A P+, Z sáv jelzésen mentünk, a Városházánál csatlakozott még hozzánk három túratársunk. A Buda utcán hagytuk el Isaszeget. Széles kocsiúton értünk a Liget Klub horgásztóhoz. Pécel felé folytattuk utunkat. A krosszpályánál lévő Tájvédelmi körzetnél kezdett az út emelkedni. Mikor elértük a Pest Megyei Piros jelzést, kis pihenőt tartottunk, aztán irány a sűrű erdő! Csak libasorban tudtunk haladni. A selyemfű virága ontotta finom illatát. A Mély-árkot is utolérte az erdőnyüvők hada, a gyönyörű horhos környékét munkagépek keréknyomai éktelenítik. Az árokból való kikapaszkodás mindig emberpróbáló feladat. Továbbhaladva közelítettünk az Öreghegyhez. A szerpentines úton nagyszerű látvány volt a lámpás emberek alkotta fénykígyó. A víkendházaktól ismét szélesebb út következett, azon értük el utunk legmagasabb pontját (307 m), a Kálvária-hegyet. A Honvédsiroknál lévő erdei pihenőnél kötelességszerűen mi is megpihentünk. Tovább is a piros jelzésen haladtunk, de egy helyen levágtunk egy kanyart. A Honvéd-szobornál szép kilátás nyílt a kivilágított Isaszegre.

    Nemsokára Sanyiék házánál voltunk, itt – egy kb. 100 éves boltíves pincében - várt ránk az előre beharangozott zsíroskenyér-evés, borkóstoló. Volt még ezen kívül a tagok által hozott sok-sok sütemény, friss gyümölcsökből készült bólé. Örvendetes esemény is történt a pincében: három új taggal – Ildi, Ágota, Orsi – is gyarapodtunk. Fél négyig jól „elvoltunk”, aztán szedelőzködtünk, hogy a Pest felé vonat indulásáig kiérjünk az állomásra. A túratáv 14 km volt, beleértve azt a két kilométert is, ami a pince és az állomás között volt.



Legközelebb augusztus 6-án a Pilisbe (Pilisszentlélek, Pálos kolostorrom, Fekete-hegy) megyünk.

Beszámoló az Isaszegi Csata Emléktúráról

Címkék

Hosszas előkészítő munka, egyeztetések, vásárlások előzték meg 2011. április 3-án megtartott teljesítménytúránkat. Kellemes tavaszi idő fogadta azt az 558 fő indulót, aki megtisztelte jelenlétével túránkat.

Már a 6 órai nyitást megelőzően több koránkelő turista várta a rajtot. Felállt az indító-bizottság 6 fővel. Sajnos Gethe Laci – akinek ma születik gyermeke – és számítógépének kiesése néhány esetben várakozásra kényszerítette az indulókat. Ez akkor következett be, mikor pár perc eltéréssel befutott Pest és Hatvan felől a vonat. Fájdalomdíjul aszalt gyümölcsöt osztogattunk a várakozók között. Hat órakor már elkezdtek serénykedni az Isaszegi Nyugdíjasok Baráti Körének tagjai is. Rájuk hatalmas mennyiségű tea főzése, üdítők készítése, zsíros-, májas, párizsis-, lekváros kenyerek megkenése várt.

Köszönjük Isaszeg Város Polgármesteri Hivatala, Isaszegi Nyugdíjasok Baráti Köre, Csányi Szőrme Kft., Falumúzeum, Hevér Gábor és Pinkert László segítségét, és nem utolsósorban klubtagjaink lelkes helytállását.

Sárdagasztó túra

Címkék

Gyönyörű télvégi időben 24-en vágtunk neki rendhagyó túránknak, mikor a gyaloglás mellett jelzésfestési munkálatokat is végeztünk. Április 3-án lesz az Isaszegi Csata Emléktúra, melyre több útfestéssel is készülnünk kell, ezért is született ez a hibrid megoldás. A megtett 14/20 km többnek tűnt a kisebb-nagyobb mértékben mindenütt jelen lévő sár miatt.

    9 órakor gyülekeztünk az isaszegi vasútállomáson. Ide futottak be Hatvan és Pest felől érkező túratársaink is. Mindenkinek jutott hely a hat személygépkocsiban, mellyel átmentünk Pécel Hársas nevű településrészébe. Az út elején piros jelet (Pest Megyei Piros) kellett festenünk, mert ismeretlen rosszakaró „emberek” lekapartak pár jelet. A crosspályánál véget ért a piros-festési periódus, innen a Forró-forrásig „csak” gyalogoltunk, élveztük a természetet. A Katonapallag bekerített erdeje mellett haladtunk jó ideig, itt még szinte nem is volt sár. Az erdő sarkát elhagyva széles erdei úton értünk el egy szántóföld széléig. A szántás szélén ugyan volt egy keréknyom, de a múlt heti havazás, a fagyok után felengedő talaj igen vendégmarasztalóvá tette az utat. Szerencsére ez a szakasz csak 700 méter volt. Utána enyhén lejtős szép erdei úton haladtunk, baloldalunkon kis patak csörgedezett. Egy kereszteződésben elértük a S sáv jelzést, melyen hamarosan az igen szép Kotlina-völgybe értünk. Itt jegyzem meg, hogy eredetileg ezen a sárga jelzésen jöttünk volna (és az Isaszegi Csata Emléktúra 45 km-es távja is erre vezetetett volna), de túlbuzgó traktorosok egyszerűen beszántották az utat. Szóval az enyhén kacskaringózó völgyi úton haladtunk, míg el nem értük a Forró-forrást. Legnagyobb meglepetésünkre a kőfallal körülvett forrás víztükrét teljesen betakarták üdezöld vízinövények. Ezekután már nem volt olyan csábító, hogy megkóstoljuk vizét, pedig állíthatom (mert többször kipróbáltam), hogy nagyon finom.

    A társaság legnagyobb része itt reggelizett meg, pihenőt tartott. Zoli és az ifjabb Marci ideiglenes fehér pötty jelzést indultak festeni az emléktúrára (így az ő távúk 20 km lett), én mentem nekik megmutatni az út elejét. Tibit is magammal vittem, mert a Sápi-tavak végénél a patakon átfektetett egy szál fatörzsből álló „hidat” meg kellett erősíteni. Járosi Laci barátomnak korábban kellett befejeznie a túrát más programja miatt. Neki megmutattam, merre ér vissza legkönnyebben kocsijához. Mindezek után Tibivel visszatértünk a többiekhez. Még egy kis megbeszélést tartottunk következő túráinkkal, lefoglalt szállásunkkal kapcsolatban, aztán indultunk tovább.

    Pár száz métert vissza kellett mennünk az úton, mert ott tudtunk viszonylag száraz lábbal átkelni a patakon. Miután ezt az akadályt mindenki gond nélkül legyőzte, egy nyáron kiszáradó patak völgyébe, enyhén emelkedő úton mentünk tovább. Mikor utunk elvált a pataktól, búcsúzásképpen még át kellett rajta kelni. Egy darabig még viszonylagos száraz úton araszoltunk, de aztán jött utunk legrosszabb szakasza, megint egy szántás. Ez abban különbözött az előbbitől, hogy egyáltalán nem volt benne keréknyom, és még kicsit agyagos is volt. Nem volt könnyű! A szántás végén általános sár-lekaparás kezdődött hatalmasra dagadt cipőinkről. Innentől olyannyira jobb lett a helyzetünk, hogy hosszú – 5 méteres – szakaszon egyáltalán nem is volt sár.

    Elértük a Z+ jelzést, itt két festőbrigád is alakult. Sok új jelet azonban nem kellett festenünk, mert viszonylag elég jó ellátott volt ez a terület fém jelzéstáblákkal. Mikor a jelzés felkanyarodott a Bajtemetés felé, már nem követtük azt, hanem jelzetlen úton libasorban haladtunk a Hársas felé. Ennek is volt pár erősen saras szakasza, de vagy már nem volt olyan vészes, vagy egyszerűen hozzászoktunk. Mikor elmúlik a saras út okozta fáradalom, és már csak a szépre emlékezünk, úgy fogunk erre az útra is visszaemlékezni, hogy szép volt, megérte elmenni.

    

 

Az év első túrája

Címkék

Havas táj, éppen fagypont fölötti hőmérséklet, jó hangulat jellemezte Újév-köszöntő túránkat, melyen 24-en vettünk részt. Egyszer még majdnem a nap is kisütött…

    Gödöllőn, a Királyi Váró előtt gyülekeztünk. Sajnos csak az épület neve szép, valójában csúnyán összefirkált, lelakott, belül még kissé büdös is a váró. A vasúti felüljárón átkelve máris az egyetemi parkban voltunk Kicsit elhagyva a Pest Megyei Piros jelzést az Egyetem, volt premontrei gimnázium felé vettük az irányt. Egy hirtelen ötlettől vezérelve, az egyetemen dolgozó túratársaink protekciójában bízva megpróbáltuk az egyetemi víztorony kulcsát elkérni, de nem sikerült. Onnan pedig nagyon szép a kilátás. Majd ha legközelebb arra járunk, korábban ébredek és előre elkérjük a kulcsot. Elhaladtunk a premontrei temető, a víztorony mellet és beértünk az erdőbe. Itt együtt fut a PMP és a Mária-út is, meg valami versenyre felfestett óriási rózsaszín és neonzöld nyilak is. Ez utóbbiak kicsit el is térítettek minket a volt szivattyúház felé, de hamarosan ismét a piroson voltunk.

    A besnyői vasútállomásnál még hárman csatlakoztak hozzánk. A P háromszög jelzésen a következő vasúti átjáróig mentünk, majd azon áthaladva a templomot céloztuk meg. Itt mindenkit bevártunk, majd ismét a PMP-n haladva Incsőt hagytuk hátunk mögött. Ismét hűtlenek lettünk a piroshoz, és az alig jelzett P+ jelzésen értünk a Pap Miska kúthoz. Nagyon sokszor jártam itt, de még olyan nem volt, hogy legalább vékony sugárban ne folyt volna a finom forrásvíz. Most ez is megtörtént. Itt terveztünk egy kis Újév-köszöntő bulit tartani. Bár volt ott egy másik csapat is, el is fértünk volna egymás mellett, de mire odaértünk épp indultak. Megtörtént a „melegcsákány váltás”. 

    Aztán a hátizsákokból ezernyi finomság került elő, mindent végig kellett kóstolni. Koccintottunk az új évre, beszélgettünk következő programjainkról, de aztán már mikor mindenkinek kezdett fáznia lába a hóban, elindultunk. Mit mondjak, sok bírálatot kaptam, hogy miután jól teleettük magunkat, mindjárt egy nagy meredélyen kellett leadni a kalóriákat. Aztán ezen is túl voltunk, a Z kör jelzésen már semmi „ármánykodás” nem történt.

    A Babati útnál értük el Gödöllőt. A hosszú egyenes szakaszon erősen szétszakadt a társaság, sőt a vasútállomás megközelítését is ki-ki más úton látta célszerűnek. A lényeg, hogy mindenki odaért, onnan indult vonattal, kocsival, HÉV-vel haza.

    Jó hangulatú túrán 13,5 km-t tettünk meg. Legközelebb január 22-én az albániai utunkról szóló  vetítésen találkozunk az isaszegi Falumúzeumban, majd a februári túránk a Budai-hegységbe vezet 5-én.

Mikulás-kereső túra

Címkék

Ebben az évben összefogtunk az isaszegi Nyugdíjasok Baráti Körével és közösen rendeztük meg hagyományos Mikulás-kereső túránkat. A közös szervezés eredményeképpen közel nyolcvanan kezdtünk lázas keresgélésbe, hogy megtaláljuk az erdőben rejtőzködő Mikulást és Krampuszt.

    A mi csapatunk a vasútállomáson gyülekezett. Mivel épp piacnap volt, nagy feltűnést keltett a piacozók között az a 30 Mikulás-sapkás gyerek és felnőtt, aki ott találkozott 8 óra 10 perckor. Sétánk közben kis időre megálltunk a Falumúzeumnál, aztán indultunk tovább a Nap utcába, mert a Nyugdíjasok Baráti Körének tagjaival, gyerekeikkel, unokáikkal ott találkoztunk. Páran közülünk is ott csatlakoztak hozzánk.

9 óra 10-kor indultunk most már együtt tovább. A Mikulás megtalálását segítette a kb. 200 méterente fákra kitűzött Mikulás-kép. A Mikulás közelségét egyre nagyobb kép jelezte. Találékony gyerekek a már megtalált képet ráhelyezték az új képre, így hasonlították össze annak méretét, konstatálták, hogy már nagyobb kép van a fán, tehát közeledünk a Mikuláshoz, vagy pedig – sajna – még mindig nem változott a kép mérete. Mikor már közel jártunk a Mikuláshoz, bevártunk mindenkit, a felnőttek forralt bor ivásával melengették magukat. Azért ilyen nagy csapatnál nehéz eltalálni azt a tempót, amit mindenki bír, vagy pedig nem fagy össze a sok várakozástól. Én mindkét véleményből kaptam.

    Mikor már A4 méretű kép volt egy fán, biztosak lehettünk abban, hogy közel a cél. A Nyírfalu emlékműnél meg is találtuk a Mikulást és a Krampuszt, akik egy szánkón húzták a sok csomagot. Először mindenkit megkínáltak szaloncukorral, aztán sor került a csomagok kiosztására is. Legtöbb gyerek lelkesen adta elő kis versikéjét, énekét. Nagyon remélem, hogy sok gyerek emlékezetében ez az erdei élmény sokáig megmarad. A túrát összekapcsolva a Mikulással való találkozással, talán a kirándulást, a természet szeretetét is észrevétlenül becsalogatjuk kis életükbe.

    Az ajándékozás után ismét kettészakadt a két társaság: a nyugdíjasok, és közülünk a kis gyerekekkel lévők a Benkovics-nyiladékon keresztül visszamentek a városba, mi pedig tovább folytattuk utunkat. Először a Sárkány-fát néztük meg, majd a valkói úton haladva a Király-útra értünk. Azon haladtunk az Ezeréves kert felé. Egy helyen a vadászok megkérdezték, hogy mit keresünk ott, de mikor elmondtuk, hogy útvonal-engedélyünk van az erdészettől, továbbálltak. Szerintük az erdészet nem szólt nekik. Ha ez így volna, nagyon nagy hiba lenne a Valkói Erdészet részéről, hiszen összeengedték egy területre a túrázókat és a lövöldöző vadászokat.

    A Benkovics-nyiladékon keresztül értünk be Isaszegre. A Mátyás király utca, Aulich utcán keresztül értük el a vasútállomást. Jól sikerült túra volt - remélem mindenki így gondolja. Aki a teljes utat végigjárta, 16 km-t tett meg.

 

Új-, módosított- és felújított turistautak Isaszegen és környékén

Címkék

Klubunk Z+ jelöléssel új utat hozott létre, mely a Z jelzésből kiindulva kimegy Szentgyörgypusztára, az 1849-es isaszegi csata emlékére 1922-ben felállított Kőkereszthez, majd egy hosszú fasoron, árnyas erdőszélen keresztül kiér a Honvédsírokhoz vezető erdei útra, és a síroknál éri el (ismét) a Z sáv jelzést. Trischler Ferenccel, a RE-GE Természetjáró Egyesület elnökével közösen új nyomvonalon festettük fel a Sűlysáp vasútállomás - Pécel, Hrabina-hegy közti szakaszt. Módosítottuk Isaszegen a Z sáv nyomvonalát is, így az érinti a XIII. században épült  Öregtemplomot, és a közelmúltban átadott Kálváriát is. A változások már szerepelnek a most megjelent Szarvas-Faragó- Dimap Gödöllői-dombság atlaszán, ill. térképén is. Teljes hosszában felújítottuk a P+, Z sáv jelzést is.

A munkában résztvevőknek – Balogh Zolinak és Henriknek, Bokorné Marikának, Dezső és Harman Marcinak, nejemnek, Nyári Babinak, Orosz Tibinek, Samu Katinak, Sárkány Gabinak, Urbán Zsuzsának - nagyon köszönöm a segítséget. Remélem a kezdeti nehézségek senki kedvét nem szegték, és – másokkal is kiegészülve - jövőre is folytatjuk e szép, de nehéz munkát.

A képeket Balogh Zoli készítette.

Éjszakai túra

Címkék

Csillagfényes nagyszerű időben gyülekeztünk az isaszegi vasútállomáson este 10 órakor. Megvártuk még a Pest felől érkező vonatot, mellyel Éva érkezett, aztán némi „bátorítás” után indultunk. A P• jelzésen kezdtük a kilométerek fogyasztását. Tőzeg-tavaknál csatlakozott hozzánk Marika, létszámunk vele vált teljessé (21 fő).

  A tavakkal párhuzamos úton haladtunk. A kutyák némileg értetlenkedtek a sok elemlámpás ember láttán, melyet ugatás formájában közöltek velünk. Átmentünk az utolsó Malom-tó gátján, a Rákos-patakon. Hamarosan Ilka-majorba értünk, onnan egy emelkedőn értük el a Pest Megyei Piros (PMP) jelzést. A gerincúton Gödöllő irányába indultunk, majd Ürge-major magasságában elhagytuk azt. Sejtelmes mély árkon át értünk le egy szélesebb kocsiútra. Most balra, Isaszeg felé vettük az irányt. Előbb jelzés nélküli úton, majd a PMP-n. Kellemes 18 fokos hőmérsékletű éjszakában jó ütemben haladtunk. Lenyűgöző volt a mezei virágok csodálatos illata. Ilyet nap közben nem élvezhet az ember.
Mikor elértük azt a pontot, ahol az Isaszegi Csata Emléktúra 30 km-es távja keresztezi a PMP-t, megkérdeztem a jelenlévőket, hosszabbítsunk-e némileg az eredetileg kiírt úton egy-két izgalmas hely felkeresése érdekében? Szinte kivétel nélkül (legalábbis ők voltak a hangosabbak), a hosszabb útra voksoltak. Egy jó kis emelkedő leküzdése-, majd egy hasonló meredekségű lejtő után a Szarka-berki-dűlő végén lévő nagy mezőre értünk. Meglepő módon erősen harmatos volt a fű, ugyanakkor a virágok is ezen a mezőn jeleskedtek legjobban illataik árasztásában. Egy újabb domb következett, majd lazítós lejtmenetben értünk le a péceli országútra.
Felsétáltunk az Öreg-templomhoz, majd az újonnan kialakított út főpróbáját megtartva a Kálváriára kapaszkodtunk, ahonnan élveztük Isaszeg erős-, majd a környező települések egyre gyengülő esti fényeit. Jól vizsgázott az új útszakasz, éjszaka, lámpák fényénél is jól járhatónak bizonyult. Hamarosan a régi zöld jelzésen folytattuk utunkat. A Honvédsíroknál ismét a PMP jelzéseit követve értünk le a Honvéd-szoborhoz.
A szobortól csak 200 m-re volt éjszakai túránk beharangozott attrakciója, a pincelátogatás. Irénke, Sanyi lakályossá tette a régi, boltíves, téglából épült pincét. Finom zsíros kenyeret készítettek pillanatokon belül lányaink, melyet hagymával, paprikával, uborkával szervíroztak. Jutott mellé borocska, házi készítésű Sangria is, sőt Babi jóvoltából sajtos rúd, meggyes piskóta is.
Ki-ki - aszerint hogy mennyire volt fáradt, vagy mikor ment vonata – előbb, vagy később indult el hazafelé, de a sötét már senki indulását nem zavarta.

A fényképeket Dalmi Éva és Balogh Zoli (2. rész) készítette.
 

Útvonal módosítása

Címkék

Isaszegen megépült a szép kivitelezésű Kálvária. amely egyúttal nagyszerű kilátópont is. Ezért a közelében futó Z sáv jelzés útvonalát akként változtattuk meg, hogy a Kálvária is benne legyen. Eddig a Z elkerülte az Öregtemplomot is, most ezt is bekapcsoltuk az útvonalba.

A új útvonal kialakításában, a régi jelzés leszürkítésében, új jelzések festésében részt vett: Bokorné Marika, Sárkány Gabi, Dezső Marci, Balpgh Zoli, Orosz Tibi és jómagam.

A módosított útvonal  térképét (valamint két képet a munkáról) mellélkeltem.

Nagyon köszönöm turistatársaim önzetlen munkáját.

 

ITK majális

Címkék

Májusban szoktuk megtartani nagy bográcsolásunkat, ahová tagjainkon felül családtagjaikat is várjuk. Célunk békebeli hangulatban jobban megismerni egymást, egymás családját, vagy egyszerűen jól érezni magunkat.

    31 felnőtt és 5 gyerek kezdett 9 óra után serénykedni, fát szedni (pesze azért vittünk otthonról indításnak jó száraz fát), tüzet gyújtani, előkészíteni a bográcsbavalót, széppé varázsolni a környezetet magunk körül. Azért, hogy indulásra se legyen lehangoló látványú az erdei pihenő, előző nap kimentem és egy zsák szemetet összeszedtem előttünk ott járt „kultúremberek” után.
    Szóval mindenkinek akadt munka, ki is vette részét abból a csapat apraja-nagyja. Előkerültek a házisütemények, üdítők, borocskák, egy kis pálinka is. Lassan minden belevaló az üstbe került, már csak az órákig tartó fővést kellett kivárni. Közben persze nem unatkoztunk, jókat beszélgettünk, megváltottuk a világot. Működött az énekkar is, sőt egyesek még táncra is perdültek. Sajnos az ebéd teljes elkészülte előtt a hőközlés kissé intenzív volt, ezért az ízek harmóniája némileg megbomlott. Éppen mikor elhangzott a felhívás az ebédre, az eső úgy gondolta, hogy neki is jönnie kell. Pár percig tartott csak, addig az esőbeállókba, és a korábban elkészített tető alá húzódott a többség, mások dacoltak a kis esővel, nem hagyták magukat megfutamítani.
    Ebéd után egy kis 2-2,5 km-es sétára indultunk. Egy szép horhoson jutottunk a Honvédsírok közelébe, majd a piros jelzésen, később jelzetlen úton haladva jutottunk vissza az erdei pihenőhelyhez.
    Legközelebbi túránk csütörtökön kezdődik a Cserehátban, ahol négy napon keresztül rójuk az OKT-t.