Gödöllői-dombság

Mikulás-kereső túra 2015.

Címkék

Hagyományos Mikulás-kereső túránkat ezúttal is az Isaszegi Nyugdíjasok Baráti Körével szerveztük. A nem túl hideg, de ködös időben hetvenen voltunk, ennek háromnegyed része klubunk tagja, illetve vendége volt.

Fél 10 után indultunk a Nyugdíjas Klubtól. 1,4 km-t kellett megtennünk, míg elértük az erdőt. Itt volt az első Mikulás-kép is, ami a Mikulás megtalálását hivatott segíteni. A Mikulás közeledtét egyre nagyobb képek jelezték. Folyamatosan emelkedő úton előbb a Nagy-hegyre, majd a Kálvária-hegyre kapaszkodtunk fel. Nem sokkal az átjátszó adó után találtunk rá a Mikulásra. Külön jutalmakért előbb a vállalkozó kedvű gyerekek verset mondtak, énekeltek. Ezután minden gyerek (és azok a felnőttek, akik kértek) Mikulás-csomagot kapott, majd a gyerekek még a szép kivitelű Mikulás-képeket is megkapták.

    Jó hangulatú beszélgetés, süteménnyel és melegítő itallal való kínálgatás közepette jól elszaladt az idő. Mindnyájan közösen indultunk el visszafelé, de mikor elértük a piros jelzést, kétfelé váltunk. Főleg a gyerekes szülők, nagyszülők a rövidebb utat választva visszagyalogoltak a túra indulópontjára. Ők 7 km-t tettek meg.

    Mi húszan még kiegészítettük a gyalogutat. Előbb a P jelzésen felgyalogoltunk a Honvédsírokhoz. Itt a pihenőhelyen kis ebédidőt engedélyeztünk magunknak. A Z+ jelzésen indultunk lefelé, de letértünk róla a bográcsolásokról ismert mély horhosba.  Most nagyon tele volt letört ágakkal, ez tette még változatosabbá az utat. A domb alján – továbbra is a Z+ jelzésen - a sápi útra tértünk. Később a jelzéssel együtt derékszögű irányváltással Szentgyörgypuszta felé vettük az irányt. Margit és István ott laknak, és behívták a csapatot egy nagy tál mézes süteményre. Kis idő után indulnunk kellett, nehogy ránk sötétedjen. A Telefon-álián folytattunk az utunkat, majd az ESE-nél értük el Isaszeget. Ez a hosszabb táv 14 km volt.

 

Honismereti séta

Címkék

 Az Isaszegi Falumúzeum szervezésében – ITK segédlettel – szombaton honismereti túrát tartottunk. Klubunkból 22-en vettünk részt rajta. A táv rövid volt: 10,5 km.

9 órakor találkoztunk a múzeum előtt. A gyülekezéskor derült ki, hogy rajtunk kívül egyetlen vendég (!!!) volt kíváncsi a Falumúzeum által sok helyen meghirdetett ismeretterjesztő túrára. A Falumúzeum – Szt. Márton-kút – vasútállomás – Tőzeg-tavak útvonalon értünk Ilkamajorba. Itt Szmolicza József úr a Falumúzeum vezetője érdekes adatokkal szolgált a volt Grassalkovich uradalomhoz, majd az egykori Magyar Királyi Koronauradalomhoz tartozó Ilkamajor történetéről, életéről. Sok 1970-es évekből származó saját fényképet is bemutatott. Itt derült ki, hogy egyik tagunk – Margit – is itt születet, töltötte ifjúkorát. Emlékeiről ő is beszélt, valamint egyetlen vendégünk, Szabó Lajos úr is.

    Továbbmenve felértünk a Bolnokai-dombhátra, amiről azt hallottuk, hogy régen Ökörteleki-hegynek hívták. A gerincen haladva megálltunk kicsit a földdel takart háznál. A házigazda kijött, és sok részletet elárult a szokatlan építésű házról. A gerincről letérve egy mélyúton értünk el az Ürgemajorba. Ez már nem élő település, csak pár betontuskó és két fasor emlékeztet arra, hogy itt valaha emberek éltek. A Szarka-berki dűlőn indultunk el visszafelé, de közben tettünk egy kitérőt, és megnéztük az egyik portán található emukat. Lovardák mellett haladva elértük a Rákos-patakot. Ennek padkáján áthaladtunk a vasúti sínek alatt, majd Rákóczi utcán értünk vissza a Falumúzeumba. Útközben kenyeret és lilahagymát vettünk, Józsi már korábban beszerzett zsírt és üdítőket, de Babi pogácsájának és mézes süteményének is nagy sikere volt. Még bor is került az asztalra.

 

Pót-munkatúra 08.29-én

Címkék

Lehetőséget szerettem volna adni azoknak, akik a júliusi munkán nem tudtak részt venni. Sajnos többszöri unszolás ellenére, csak négy ilyen túratárs akadt. Szerencsére voltak lelkes régiek, így összességében 12-en láttunk munkához. Hasonlóan a múltkori munkához, most is nagyon meleg volt, 34 fok (igaz akkor 37).

Reggel nyolc előtt gyülekeztünk nálunk. Egy erős férfiakból álló bozótvágó csapatot, és négy festőbrigádot állítottam fel. Itt kell megemlítenem, hogy Horváth Ágiék – tudva azt, hogy most se tudnak jönni – 08.06-án velünk előre ledolgozták ezt a napot. Sajnos Isaszeg környékén állandóan valamelyik turistaúttal ellátott területet tarvágással túrázásra alkalmatlanná tesznek. Évek óta küzdünk a tarvágás után kisarjadó akác, kanadai aranyvessző, parlagfű irtásával. A tarvágások ilyen ütemét lassan már nem tudjuk saját erőből helyrehozni. Az a fő baj, hogy még véletlenül se hagynak ott egy-egy jelzett fát, a kinövő sarjadékra pedig nem tudunk jelet festeni.

A bozótirtó csapat most a Kálvária és a Honvédsírok után vágott egy ösvényt, amit előző napokban sok akácsarj kivágásával kijelöltem (csak GPS segítségével sikerült). Munkájukat nehezítette a földön heverő rengeteg hulladék-fa, melynek nem örült a fűkasza sem. A festők közül Robi és Margó a Polgármesteri Hivatal és a Szentgyörgypuszta között, Csaba és Ica innen a Honvédsírokig a Z+ jelzést újította fel, míg Sanyi és Gyula a vasútállomástól a tarvágásig a Z sáv jelzést, Irénke és Mari pedig a P+ jelzést hozta rendbe a vasútállomástól a Szobor-hegyig. Némely újítás miatt egyes szakaszokra még vissza kell térni, de így is derekas munkát végeztek.

Munka után jött a pihenés, melyet a tavalyi évhez hasonlóan megint Sanyiék kertjében ejtettünk meg. Szalonnát sütöttünk, melyet finom friss kenyérrel, hagymával befaltunk. Bor is jutott a pohárba. Nagy élmény volt számunkra, hogy Sanyi – némi rábeszélésre - elővette gitárját, és játszott - sőt énekelt is - nekünk. Nagyon élveztük!

 

Munkatúra kánikulai melegben

Címkék

Éves tervünkben is szereplő munkatúrára nagyon befűtöttek nekünk, 37 fokos meleg is volt napközben. 23 „szorgos hangya” jelentkezett be, ebből 21-en terepi munkán, ketten pedig a konyhában főttek meg, miközben ebédet készítettek a dolgozóknak.

8 óra előtt gyülekeztünk nálunk. A jelentkezők létszáma, és a rendelkezésünkre álló fűkaszák szerint készítettem tervet, ki milyen munkát fog végezni. A fiuk bozótirtást, és a rendkívül megerősödött sárga virágú kórók (Kanadai aranyvessző - Gyula meghatározása) kaszálását végezték, a lányok pedig az útjelzéseket újították fel, és nagyon sok új jelzést is elhelyeztek. 2 fűkaszás csoport és egy sarlós csapat állt fel 3-3 fővel. Természetesen a sarlók, kaszák mellett még, fűrész, ágvágó olló, metszőolló is hozzátartozott az arzenálhoz. Lányok közül 3 csoportba 3-3 fő került, míg egy csapatba csak ketten jutottak. Én voltam a „Jolly Joker”, fuvaroztam az embereket „munkahelyükre”, és egy-egy csoportnak besegítettem.

Az őrült melegen kívül nagy megterhelést jelentett a Kanadai aranyvessző; a fűkasza csak maximális fordulaton tudta azt lakaszabolni. A fűkaszákat kezelő fiuk (Józsi, Pali, István) nagyon megszenvedtek vele. A Gazda-erdőnél még maradt is egy levágatlan szakasz, ennek irtását keddre terveztük be. A festő lányoknak a szokásosnál is nehezebb dolguk volt, mert a decemberi ónos eső rengeteg olyan fát is kidöntött, melyen a jelzés volt. Úgy délután kettő felé mindenki végzett saját szakaszával, és gyülekezni kezdtünk a jutalomebédre.

    Kovács Margit és István voltak olyan kedvesek, hogy az egész csapatot meghívták munka utáni ebédre. Nyúlpaprikás volt galuskával, krumplival, kovászos uborkával, sőt előtte még gyümölcsleves is. Ehhez jöttek még a kristályvizek, üdítők, sütemény és a bor is. A megfáradt csapat előbb szomját oltotta, majd sáska módjára esett neki az ebédnek. Nagyon finom volt minden, dicséret érte a szakácsnőknek! Az ebéd után még sokáig elbeszélgettünk, majdnem 7 óra lett mire szedelőzködtünk.



Minden résztvevőnek hadd köszönjem meg derekas munkáját! Nagy öröm számomra, hogy rendszeres túrázók lévén mi is hozzájárulunk ahhoz, hogy a vidékünkre érkezőket jól járható, jelzésekkel tisztességesen ellátott út fogadja. Hát még ha többen is átéreznék ennek szükségességét, és nem csak tagjaink egyharmada jönne el! Az is jól esett, ha valaki nem tudott eljönni, de jelezte, hogy ez nem lustaságból van. Hadd soroljam fel név szerint is a résztvevőket: Margit, Babi konyhatündérek, a klub két Katija, Inci, Irénke, K. Ági, Ildi, Zsóka, Anci, U. Zsuzsa, Mari, B. Marika festőművészek, István, Pali, Józsi, Robi, Laci, Gyula, Zoli, Sanyi, K. Jani kaszások, valamint jómagam.

A képeket Samu Kati (SK) és én készítettem.

 

Éjjeli bagoly túra 2015.

Címkék

Szombaton nagyon kellemes, 20 fok körüli hőmérsékleten jártuk végig éjszakai túránk 13 km-es útvonalát. Két vendégünkkel együtt 28-an voltunk.

Isaszegről mi vonattal Gödöllő vasútállomásra, míg mások Pest felől HÉV-vel érkeztek a Szabadság térre. Az Alsó-parkon keresztülsétálva találkoztunk a többiekkel. Kölcsönös és hosszantartó üdvözések után 11 óra felé indultunk gyalogtúránkra.

Utunk az Erzsébet-parkon át vezetett, rövid időre megálltunk Sziszi szobránál. A mű-sziklacsoport mellett jó kiépítetett sétányokon haladtunk. A parkot egy nyitott kapun át hagytuk el, egyenesen továbbmenve erdőbe értünk. A Teva Gyógyszergyárnál kiértünk az M31-esen átvezető felüljáróhoz. Ezen átmenve hamarosan balra fordultunk, és hosszú, egyenes szakaszon ezt az utat használtuk. Átkeltünk a HÉV-síneken, de még mindig irányváltás nélkül botorkáltunk tovább a sötétben. Aztán jobbra kanyarodva faképnél hagytuk az eddigi – jól jelzett -  Mária-utat, és rátértünk a P+ jelzésre. Ezt követően egészen Mogyoródig a zöld jelzés volt a vezetőnk. Kis aszfaltozott szakasz után megközelítettük a HÉV Szentjakab megállóját. Lakott területre érve pihentethettük lámpáinkat.  A mogyoródi HÉV- állomás után egy ideig a HÉV-vel párhuzamosan haladtunk, majd elkezdtünk kapaszkodni a Gyertyánosra. Itt volt utunk legmagasabb pontja, 326 méter. Sajnos a Szent László kilátó - a megléte óta többszöri felújítás ellenére -, nagyon rozoga állapotban van, életveszély miatt le is zárták. Úgy látszik, nem elég, ha valami mutatós (Makovetz Imre tervezése), talán az se válik kárára, ha használni is lehet.

A padoknál pihentünk egyet, majd folytattuk utunkat. Mogyoród főutcáján Piroska és Péter klubtagunk terített asztallal várta a túrázókat. Volt az asztalon mindenféle finomság. Ugyan többször emlegettük, hogy éjjel nem kéne enni, de azért mindent felfaltunk. Jókat beszélgetve már ránk pirkadt, mikor elindultunk, hogy az első Gödöllő felé vivő HÉV-vel visszajussunk túránk indulópontjára.

Köszönjük Piroskának, Péternek a szíves vendéglátást, valamint mindazoknak, akik süteménnyel, itallal hozzájárultak a bőséges teritékhez.

 

Munkatúrának indult…

Címkék

A december elejei ónos eső hazavágta környékünk szép erdeit. A Z+ turistaút megtisztítását a rádőlt fáktól még decemberben megkezdtük, a munka folytatását erre a napra terveztük be. Aztán másképp alakultak a dolgok…




Tizenketten gyülekeztünk nálunk, felszerelkezve két motoros láncfűrésszel, egy csomó ágvágó ollóval. Három kocsival mentünk, és a nagytarcsai országút mellett állítottuk le azokat. Felgyalogoltunk a péceli Látó-hegyre, itt értük el a Z+ jelzést. Isaszeg irányában indultunk, eleinte sok nyárfaágat kellett az útról félrehúzni, levágni. Nemrégiben ezen a területen még a kidőlt magasfeszültségi oszlopokról leszakadt vezetékek voltak. Mikor az erdőbe beértünk, gyanúsan jól haladtunk, egyszer kellett csak a láncfűrészt beindítani. Az történt ugyanis, hogy megelőztek, és megtisztították az utat a kidőlt fáktól. Csak sejtem, hogy a valkói erdészet tette ezt a nagy jótéteményt. Levélben kértem a munka elvégzésére őket (és a Pilisi Parkerdő Zrt-t is) még december elején, térképeket is csatoltam a levélhez, feltüntetve a nagyon veszélyes szakaszokat. Mivel válasz sehonnan sem érkezett, nem is reméltem, hogy a munkát elvégzik. Elmentünk addig a pontig, ahol decemberben abbahagytuk a munkát. Becsemegéztük Babi küldötte sajtos rudakat, majd úgy döntöttünk, ha már ilyen szépen összejöttünk, meg az idő is csodálatos, hogy kirándulunk egyet.

Először visszavittük a kocsikba a szerszámokat, majd ismét felmentünk a Látó-hegyre. Innen a Z+ jelen ezúttal Pécel felé indultunk. A gerincről leereszkedtünk a zöld jelzésig, majd azon folytattuk utunkat.  A Várhegyi-patakot elérve, annak  bal partján a Z háromszög jelzésen kezdtünk ismét felfelé kapaszkodni megint zöld jelzés irányába. Közben lementünk egy mély horhos oldalában lévő barlangot megnézni. A fennsíkra felérve balra kanyarodtunk, majd jelzetlen úton visszatértünk a gerincre, ahol még most is lógnak a vezetékek az oszlopról. Összesen 7,5 km-t gyalogoltunk.

2015. év első túrája

Címkék

Enyhe téli időben, pár centis hóban tartottuk meg az év első túráját. 35-en voltunk és 13,5 km-t gyalogoltunk. Mindenkinek jutott az újévi jókívánságokból, finom süteményekből és italokból.

A szokásostól eltérően nem szombaton túráztunk, hanem vasárnap. Ennek az volt az oka, hogy nyolcan az ITK-ból péntek este értünk haza Erdélyből és akklimatizálnunk kellett a túra előtt. 9 óra után pár perccel találkoztunk az isaszegi vasútállomáson, ahová tagjaink és vendégeink Gödöllő és Pest felől vonattal, esetleg gépkocsival érkeztek. Az aluljárón áthaladtunk, majd a Z+ és a P négyzet jelzésen a Tőzeg-tavakig mentünk. A gát után balra fordultunk és előbb víkendházak között, majd a tó nádasa mellett a Rákos-patakhoz jutottunk. Átkeltünk a patakszéli keskeny padkán a vasúti sínek alatt. A Képesfánál megálltunk egy kicsit, hogy az is megnézhesse, aki eddig még nem látta. Az átjátszó adó felé vezet betonos úton indultunk felfelé, de nagyon nehezítette haladásunkat a sok keresztbedőlt fenyőfa. A dombtetőtől ismét a Z+ jelzésen haladtunk. A feszülettől Gazda-erdő felé büszkélkedtünk a többieknek, hogy a turistaútról letakarított rengeteg fa nyolcunk munkája. Ezt december közepei útkarbantartás során ejtettük meg. A Gazda-erdei vízmű után pár percre megálltunk, mert megszomjazott a társaság. A nagytarcsai országúton való átkelést követően még körülbelül egy kilométert jelzésen haladtunk, majd azt elhagyva a vadászház felé igyekeztünk. Előtte ismét szinte járhatatlan volt az út a sok kidőlt fenyőfától.

    A vadászház melletti pihenőnél esőbeállók voltak padokkal, asztalokkal. Itt mindenki kipakolta az általa hozott süteményeket, italokat és sorba kínáltuk egymást sűrű Boldog Újévet köszöntésekkel. Itt-tartózkodásunk csak azért nem lett hosszabb, mert a forró tea és bor ellenére lassacskán mindenki fázni kezdett az egyhelyben ücsörgésben, álldogálásban. Felkapaszkodtunk az Isaszegi-hátra, innen már Pécel házai látszottak. Leereszkedve horgásztavak, jobboldali löszfalak mellett elhaladva. értünk be a vasútállomásra. Fél óránk volt még vonatunk indulásáig, de ez az idő nagy beszélgetések közepette gyorsan elszállt. 

 

Útkarbantartás

Címkék

A december elsején leesett ónos eső hatalmas károkat okozott a Gödöllői-dombságban is, nem kímélve az általunk karbantartott utakat sem. A december 4-ei bejárást követően szervezni kezdtem egy munkacsapatot, akikkel járhatóvá tudjuk tenni a Z+ jelzés Pécel felé haladó útjának legalább egy részét.

Mivel a hétvégék már mind foglaltak voltak, kénytelenek voltam a munkát hétköznapra szervezni. Így jobbára csak nyugdíjas klubtagjainkra számíthattam. Kilencen jelentkeztek, de Laci igazoltan maradt távol. Hadd említsem meg a résztvevőket – megérdemlik: Teri, Mari, Marci, Józsi, Sanyi, Pali, Gyula (ja és én). Még Éva, Ildi és Anci is jelentkezett, de nekik a szerda nem felelt meg (tudniillik a jelentkezőknek három nap közül is lehetett választani). A péceli országút mellett, a feszületnél tettük le az autókat. Innen indultunk gyalog, közben minden belógó gallyat, útra dőlt fát eltávolítottunk az útról. Pali hozta és kezelte a láncfűrészt, így övé volt a munka dandárja. Mi a levágott ágakat húztuk félre az útból, kézi fűrésszel, baltával és ágvágó ollókkal a kisebb átmérőjű fákkal, gallyakkal birkóztunk, a rengeteg tört faág eltakarításában serénykedtünk. Nagy szerencsénkre, nem sokkal a munka megkezdése után kisütött a nap. Jó két óra alatt eljutottunk a Gazda-erdőig. A sikeren felbuzdulva újabb szakasznak láttunk neki.

    Ehhez előbb visszamentünk a kocsikhoz, majd azokkal a nagytarcsai országút azon részére hajtottunk, ahol keresztezi azt a Z+ jelzés. Miután egy bekötőút sártengerében valahogy leparkoltunk, indultunk Pécel felé. Rengeteg munkánk akadt itt is, de már kicsit rutinosabbak is voltunk, mint az első szakasznál. Odáig jutottunk, ameddig az út elkezd felkapaszkodni a Látó-hegyre. Ez a szakasz az eddigieknél is nehezebb lesz, mert a fenyőfák szinte mind kidőltek, összetörve a közöttük lévő akácfákat is. Úgy beszéltük meg, hogy januárban, vagy februárban bejárom ezt a szakaszt, és ha az erdészet addig nem lát neki a munkának, tavasz előtt még egy akciónapot tartunk. Ez már hétvégén lesz, hogy mások is kiélhessék a bennük rejlő fanyűvő hajlamot.

 

Mikulás-kereső túra 2014

Címkék

Szerencsés véletlen során Mikulás-kereső túránk épp a fehérszakállúnak nevét kölcsönző Miklós-napra esett. A hét elejei katasztrofális idő ellenére nagyon szép számban – 65-en – kerestük az erdei Mikulást.

December elsején, hétfőn lehullott ónos eső egyik legnagyobb elszenvedője épp környékünk, a Gödöllői-dombság volt. Az előre eltervezett utat a rengeteg kidőlt fa, járhatatlan út miatt a keddi bejárás során módosítani kellett. Tetejébe az erdőbe vezető út sorompóját a Gödöllő utáni Szárítópusztán akkor zárták le, mikor már benn voltunk. Kijönnünk csak rengeteg telefon után sikerült jó két óra után. Szerencsére velünk volt Barkóczi Józsi. Ő és neje végigtelefonálták az összes szóbajöhető embert. A megmentés végül az isaszegi mezőőr személyében jött el. Rendőrök és polgárőrök is álltak közelünkben a valkói úton, de nekik az volt a legfontosabb teendőjük, hogy megállapítsák, ez nem az ő dolguk. Új helyet kerestünk a Mikulás megtalálásához. Szerdán egy újabb útvonalat jelöltem ki, megtisztítottam azt a rádőlt fáktól. A legnagyobb biztonságra kellett törekedni, mert sok gyereket is vártunk.

    Ennyi rossz előjel után szombaton nagyon sok gyermek és felnőtt várta a Dózsa György utca végéről az indulást. Innen indulva volt a legrövidebb a táv. A mieink közül legtöbben a vasútállomástól indultak és cikk-cakkozva érték el a fent említett helyet. Még vártunk kicsit, hogy mindenki odaérjen, aztán nekivágtunk. A gyerekek megkapták az eligazítást, hogy egyre nagyobb Mikulás-kép jelenti számukra a Mikuláshoz vezető utat. Rohantak is annyira, hogy alig lehetett őket féken tartani. Pedig gondolni kellett a nagyszülőkre is, akiknek ez a tempó már sok volt. Nagyon megijedtünk, mikor elkezdett esni az eső, de szerencsére csak pár percig tartott.

     Már A4-es méretű képek jelentették a Mikulás közelségét, akit annak rendje és módja szerint meg is találtunk. Nem volt egyedül, Krampusz segítsége is volt. Neki persze nem akadt dolga, mert saját bevallása szerint minden gyerek a megtestesült jóság volt az előző évben. Gyerekek verseket mondtak, énekeltek a Mikulásnak, aki ezért kisebb ajándékokkal jutalmazta őket. Aztán mindenki megkapta csomagját. Ezt és még sok jóféle süteményt falatozni kezdtük, tán még le is öblítettük. Jó félóra után indultunk tovább. Egy kilométer után mindenkinek választási lehetősége volt, hogy visszamegy ugyanazon az úton, amelyiken jött, vagy még hozzá tesz pár km-t. Vasútállomástól vasútállomásig ez az út 8,5 km hosszú volt.

    Húszan – nagy ürömünkre három kisgyerek is - indultunk tovább a hosszabb távon, ami még így is csak „ünnepi” 12 km-es út volt. Erdőben és egy nagy tarvágásos területen haladtunk át, melyet elektromos kerítés védett. A tisztás szélén ettünk valamennyit, majd folytattuk utunkat. A Benkovics-nyiladékon hagytuk el az erdőt, majd az Április 6-a utca után mi is a reggel már bejárt úton haladtunk.

A könnyű, jó hangulatú túra arra ösztökél bennünket, hogy jövőre is tartsunk ilyet.

 

Isaszeg-környéki turistautak karbantartása

Címkék

Az idei sok csapadék, valamint kivágott erdőrészek ebek-harmincadjára hagyása miatt környezetünkben lévő turistautak egyes szakaszai már járhatatlanná váltak a benőtt gallyaktól, elszaporodó selyemkórótól, csalántól. Nem lehetett tovább halogatni a karbantartást, melynek része volt a festés felújítása is.

    A szombati munkát megelőzte a helyszínek bejárása, előzetes bokorirtása, melyet három alkalommal nejemmel végeztünk el. Csütörtök esti jelentkezési határidő lejártáig 15-en jelezték szándékukat a munkára – és az is a pozitív hozzáállás jele, ha valaki megírta, miért nem tud eljönni -, de végül szombat reggel 19-en gyűltünk össze. Vettünk a nagy alkalomra egy motoros fűkaszát is, Marci és Péter elhozta sajátját is, így három géppel láthattunk munkához. Nálunk találkoztunk, beszéltük meg ki-ki melyik szakaszt fogja csinálni, hogy jut el oda, stb. Előzetes operációs terv szerint négy csoportot alkottunk. Minden csoportnak készítettem egy vödörben különböző festékeket, ecsetet, hígítót, sablonokat.

    Hat kocsival rajzottunk szét. A zöld jelzést Kálváriától Honvédsírokig, valamint a Z+ jelzés Pécel, Várhegyi-patak és Isaszeg, út menti feszület közötti részét három szakaszra bontva csináltuk meg. Kánikulai meleg volt, de ez az erdőben még elviselhető volt. Egy szakaszra már nem jutott fűkasza, ezt sarlóval, metszőollókkal hoztuk rendbe. Lelkes tagjaink jól haladtak a munkával. Péter miután saját szakaszán végzett a fűkaszás bozótirtással, besegített a Z jelzésen munkálkodóknak is. Változó időben, de nagyjából fél kettő felé végzett mindenki.

    Ekkor összegyűltünk azon az erdei pihenőhelyen, ahol majálisunkat is szoktuk tartani. Vittük a szalonnasütés kellékeit: tűzifát, gyújtóst, vizet, kenyeret, bort, és persze szalonnát. Amire nem számítottunk, az egy tűzgyújtást tiltó tábla volt. A helyzetet Irénke és Sanyi mentette meg, akik felajánlották, hogy náluk a diófa alatt tartsuk meg a sütögetést. Kicsit koszosak és izzadtak voltunk a munka után, mégis vidám hangulatban sütögette mindenki vérmérséklete szerint hirtelensűlt módjára, illetve akkurátusan szép ropogósra szalonnáját. Utána még sokáig beszélgettünk. (Képeket saját csapatáról Samu Kati küldött, én csak a szalonnasütésről készítettem.)



Köszönöm minden megjelenő áldozatos munkáját!