Alföld

Ember tervez…

Címkék

2010-es túranaptárunk összeállításakor két biztos pont volt. Az egyik a Fóti-Somlyó, a másik pedig az Ócsai Tájvédelmi Körzet felkeresése. Mindkettő csábereje a kirándulás időpontjában nyíló különleges virágok voltak/lettek volna.

    A Fóti-Somlyón tett kirándulásunk időzítése jól sikerült, sok szép virágot láttunk. Júniusi túránk időpontját Török Lászlóval, az Ócsai Természetvédelmi és Idegenforgami Közhasznú Egyesület vezetőjével, még tavaly novemberben egyeztettem. Várhatóan június eleje lett volna a legmegfelelőbb időpont arra, hogy láthassuk az orchideafélékhez tartozó hússzínű ujjaskosbort és vitézvirágot, a szibériai nőszirmot. De jött a hatalmas mennyiségű „aranyat érő” májusi eső, járhatatlanná téve a tanösvények útjait.
     No de menjünk sorjában. 15-en jelentkeztek a túrára, ami mostanában már kevésnek számít az ITK-túrákon. Lehet ennek akár olyan prózai oka is, hogy nincs mindenkinek gumicsizmája, holott ez most ajánlott túrafelszerelés volt. De félhettek tagjaink a beharangozott nagy hőségtől is. Isaszegi találkozó után Pécelen át értük el az M0-t, majd az M5-ös felett átkelve közelítettük meg Ócsát. Ott először a vasútállomásra mentünk a pesti lányokért, akik vonattal jöttek. Négytagú fogadóbizottság állt fel az érkezők üdvözlésére. A köszöntőbeszédek („Sziasztok!”) elhangzása után a műemlék templomhoz hajtottunk.
    Pár perc múlva, a megbeszélt időpontra megérkezett idegenvezetőnk Török László úr is. Ismertette Ócsa környékének tájképi alakulását, az Ős-Duna nyomvonalát, a láprétek kialakulását. Megismerhettük Ócsa történetét napjainkig. Aztán további ismeretek közlésére átadott minket Juditnak, a református bazilika idegenvezetőjének. Láthatóan nem csak kötelességtudásból, hanem élvezettel beszélt az építésekor (XIII. század) premontrei templomról és kolostorról, a török időkről (akik akaratlanul is jót tettek avval, hogy a falfestéseket levakolták, ezáltal konzerválták azokat a következő évszázadokra). A templom 1560-tól megszakítás nélkül az Ócsai Református Egyházközség tulajdonában és használatában van.
    Pár métert kellett csak megtennünk a szomszédban lévő Tájházig. A templomot körülölelő kicsi telkeken álló parasztházak legöregebbjei a XVIII sz. végén épültek és az Öregfalu részei voltak. Szépen berendezett ház az Alföldön szokásos tisztaszoba, pitvarkonyha, szoba elrendezésű. Az istállóban az állattartás és földművelés eszközeit láttuk (lelkesebb tagjaink a kézi őrlés gyakorlásával ki is próbálták „milyen nehéz is volt régen a paraszti munka”), az udvaron kopjafákat, a Melegedőnek nevezett házban manapság kézműves foglalkozást tartanak. A következő házban népviseleti gyűjteményt csodálhattunk meg.
    Ezután a Turjánoshoz mentünk. Párszáz méter száraz-lábas szakasz után gumicsizmát húztunk és behatoltunk a vízzel elárasztott Turjánosba. Kb. 20-30 cm es víz állt a réten, amely egy láprét. Az akár traktorral is járható rétet az Ős-Duna hozta létre. Nem túl messzire jutottunk, mert beljebb még magasabb volt a víz. Így is előfordult, hogy az óvatlanoknak egy-egy lépésnél már befolyt a víz a csizma szárán. Már csak kiszáradva láttuk az ujjaskosborokat. A vízben való tocsogást azért mindenki élvezte. Szó ami szó, nem szokványos túrát tettünk, inkább csak belekóstoltunk a vizitúrák világába. Ideiglenes meg is változtattuk nevünket Isaszegi Vizitúra Klubra.
    Következő programunk az Öreghegyi pincesor felkeresése volt. A valamikori Ös-Duna felett álló lőszfalra települt pincesor 100 pincéből áll. Az egyiket mi is kipróbáltuk, mert 8 fő választotta azt a lehetőséget, hogy borkóstolón vegyen részt. Persze azért mindenki lement a gádoron (a hordók gurítására alkalmas elég meredek lejtő),  és ha a bort nem is, de a zsíroskenyeret megkóstolta. Bár mások nem panaszkodtak, az én véleményem az, hogy a borosgazda kicsit túlértékelte a borát – legalábbis ami az árát illeti.
    Befejezésképp idegenvezetőnk javaslatára felkerestünk egy helyi cukrászdát, ahol jó áron látványos sütemények sorakoztak. Ki is próbáltunk párat a kínálatból. Elmondhatjuk, hogy nemcsak a megjelenése, az íze is magávalragadó.

Annak ellenére, hogy a magas vízállás miatt gyalogtúránk igencsak rövidre sikeredett, nagyon sok szépet láttunk, jól éreztük magunkat.
 
 

Pest Megye Teljesítménytúrázója Túramozgalom

Címkék

A Pest Megyei Természetbarát Szövetség a Szigeti Túrázók Természetjáró Csoport szervezésében túramozgalmat indít teljesítménytúrázók számára a 2010. évtől kezdődően. A mozgalomba minden olyan gyalogos teljesítménytúra beleszámít, amelyet Pest megye területén rendeznek és szerepel a Teljesítménytúrák itthon és külföldön 2010 teljesítménytúra-eseménynaptár kiadványban. Bővebb információ a forrásként megjelölt webhelyen, melyen sajnos az Isaszegi Csata Emléktúra (még) nem szerepel. 

Forrás