Isaszegi Természetbarát Klub

Soproni-hegység, Schneeberg, Lajta-hegység

Címkék

Április végén négynapos túrát tettünk, ebből kettőt Magyarországon, kettőt Ausztriában. Az időjárással elégedettek lehettünk: kellemes tavaszi időben 52 km-t gyalogolt a bevállalósabbja.

Április 28. (csütörtök)

Reggel 6 órakor kezdték a sofőrök utasaikat összeszedni. 6 kocsival mentünk, és különböző irányokból az M1-es Harkályos pihenőhelyénél találkoztunk. Háromnegyed kilenckor már Fertőbozon voltunk. Előbb egy sikertelen kísérletet tettünk, hogy szállásunkat egy rövidebb úton megközelítsük, de ennek kudarca után is 9-re már pakolhattunk ki a kocsikból.

Rövid reggeli után Fertőrákosra autóztunk. A kocsikat letéve először a Mithrász-szentélyig gyalogoltunk. Sajnos belülről nem volt szerencsénk megnézni, mert csak május elsejétől van nyitva, akkor is eléggé korlátozottan. A határ mellett gyalogolva a Páneurópai Piknik helyszínére értünk. Megnéztük a volt műszaki zárat, az ismertető táblákat, az emlékművet, és ettünk is. A Piuszpuszta – Sopronpuszta útvonalon akartuk megközelíteni Sopronkőhidát, de ez az útvonal nem járható, annak egy részének magántulajdonba kerülésével. Így aztán aszfaltozhattunk 4 km-t. A börtön után balra betértünk a Tómalom irányába. A Kecske-hegyet megkerülve ismét Fertőrákosra jutottunk. Kis kerülővel még megnéztük a Püspöki-palotát és a Pellengért.  A túratáv: 15 km volt. Hazafelé menet beugrottunk vásárolni Sopronba. Vacsora után gyakoroltuk a társasági életet.

Április 29. (péntek)

Reggeli után Wiener Neustadton, Puchbergen át a Schneeberg-hegységben lévő Hinterm Faden-be mentünk. Letettük a kocsikat. Már ebben a magasságban is hófoltok voltak, a csúcsok pedig vakító fehér új hóban tündököltek. Gyanúsan csöndes volt a környék, ami azért lehetett, mert nem üzemelt a Salamander ülőlift. Evvel szerettünk volna mi is 1210 m magasba (Fadensattel) felmenni. Úgy döntöttünk, hogy akkor nekivágunk gyalog az emelkedőnek. Sajnos a nagy nekibuzdulás csak az első komolyabb emelkedőig tartott. Innen csak 11 főre morzsolódott le a csapat, a többiek más útvonalon mentek tovább. Pedig később már szerpentinezni kezdett a jelzett út, így enyhült némileg annak nehézsége. Nagy örömünkre két őzikét is láttunk, az egyiket le is tudtuk fényképezni. Felérve a Fadensattel-re felejthetetlen kilátásban volt részünk egyrészt az előttünk álló 2000 méteres Schneebergre, másrészt a Bécsi-Alpok más havas csúcsára is. Almreserlhaus után még kicsit emelkedett az út, utána viszont hosszú kilométerek át csak lejtett. A Sebastian-patakot elérve nagy nehezen ránk találtak a könnyebb utat választók is. Itt ebédeltünk, aztán a patak mellett mentünk tovább. Nagyon látványos volt a Sebastian-vízesés. Itt döglött be a fényképezőgépem, ezért is láthatók ezentúl Éva és Ági  felvételei. Ezután szinte sík úton Sonnleiten után elértük  Losenheim várát. A sofőrök és még pár elszánt ember visszakapaszkodott a parkírozóig, a többiek pedig egy kis tónál etették a kacsákat. Túratáv: 11 km volt, kb. 650 m szintemelkedéssel.

    Ezután Hohe Wand-hoz autózunk. Maiersdorf után egy szerpentines úton felkapaszkodtunk a Magas Falra. A kocsit letéve először egy sziklaösvényt (Felsenpfad) jártunk be. Nagy élmény volt a szinte függőleges sziklafalra erősített acéljárdán járni a nagy mélység fölött. Ezután kocsival egy kilátóterasz közelébe mentünk. Kis gyaloglással egy sziklaperemről kiugró építményről (Skywalk) néztünk a lábunk alá. Az ég tele volt paplanernyősökkel, és egy nagyméretű repülőmodell is hasította a levegőt. Hazautazás után vacsora következett, majd jókedvű trécselés. Még a közös éneklést is megpróbáltuk – nem nagy sikerrel.

Április 30. (szombat)

Zsóka ezen a napon csatlakozott hozzánk. A vonat érkezési időpontja miatt ráérősen reggeliztünk, cihelődtünk. Túlságosan ráérősen is, mert nem számítottunk arra, hogy egész Sopron felbolydult a ballagások miatt. Tovább bonyolította a dolgot, hogy két elszökött ló városi sebességhatárt figyelembe nem véve száguldozott a kocsik között. Majdnem nekem is jöttek. Az erdei parkolóhoz vezető utat is lezárták ballagás miatt, ezért kénytelenek voltunk a Lővérek körúton hagyni a kocsikat. Már amikor nagynehezen összejöttünk különböző tévelygések végeztével. Újra kellett tervezni a túrautat is. Először a Károly-magaslatra kapaszkodtunk fel. Itt a csapat nagy része, vagy inkább fele fellépcsőzött a kilátó tetejére, ahonnan nagyszerűen látszott Sopron, a Fertő-tó, Kismaron, sőt még a Schneeberg is. Ezután a Dalos-kő felé vettük az irányt, majd a Récényi útnál kötöttünk ki (eredetileg innen indultunk volna). Tovább a rengeteg ismeretterjesztő táblával ellátott Ciklámen-tanösvényen haladtunk árnyas erdei úton. A Bella Lajos emlékhelynél megebédeltünk, ezután a Vár-kilátóhoz gyalogoltunk. Felmásztunk a fából készült kilátóba. Innen kicsit gyengébb volt a kilátás, mint a Károly-magaslatról, de így is szép volt. Ezután következett volna a Szalamander-tó, de a délelőtti csúszások miatt ezt most kihagytuk. Zöld jelzésen értünk vissza Lővér körútra, a kocsikhoz. Kicsit több mint 15 km-t gyalogoltunk.

Legurultunk a hegyről Sopron belvárosának közelébe. Innen egy kis városnézést tartottunk a régi várfalon belüli területen. Pár templom megtekintése után még egy fagyira, vagy a Gyógygödör borozóra is maradt idő.

Május 1. (vasárnap)

Reggeli után összepakoltunk, majd kocsival Eisenstadt-ba (Kismarton) mentünk, ott is a Gloriett-étteremhez. Nem mintha itt terítettek volna számunkra, inkább azért, mert innen indult Lajta-hegységi túránk. Első megállónk a Gloriett-kilátó volt. Annak rendje-módja szerint fel is mentünk, de párás volt a levegő, ezért inkább csak Kismarton látszott jó. Továbbmenve szép lomberdőben haladtunk alig emelkedő úton. A Beim Juden nevű helynél nagyon sok ember volt, traktorral hozták ki az enni-, innivalókat. Itt lehetőség lett volna a Sonnenberg kilátóhoz vezető utat kihagyni, ugyanis onnan ugyanide jöttünk vissza. Szerencsére a nagy hangzavarban senki se akart várni, így mindnyájan felgyalogoltunk a 484 m magasan lévő kilátóhoz. A vasszerkezetű kilátó nem túl masszív, ezért egyszerre csak öt ember mehetett fel. Kis pihenő után elindultunk vissza. A Beim Juden-nél még javában tartott a buli, sőt nemsokára a Schöner Jäger- nél újabba botlottunk bele. Ettől a ponttól most már Kismarton felé indultunk. Közel a városhoz egy tisztáson megebédeltünk, miközben élvezhettük a város panorámáját. 10,5 km-es gyaloglás után visszaértünk a kocsikhoz.

Még egy programunk volt hátra: a Fertő-tó partján álló gyönyörű kisvárost, Rusztot néztük meg. A hazautat némileg bonyolította, hogy Fertőmeggyesen nem találtam meg a Páneurópai Pikniken keresztül Magyarországra vezető utat, ezért újból Rusztra mentünk, onnan pedig Szentmargitbányán keresztül már simán Sopronba, onnan pedig haza értünk.

A fényképeket Dalmi Éva, Kolláth Ági és jómagam készítette.



 

DDK, Kaposmérő - Zalakomár

Címkék

Dél-dunántúli kéktúránk utolsó előtti szakaszát tettük meg 15-e és 17-e között. Gyönyörű tavaszi időnk volt. Alig-szintemelkedéses terepen 58,5 km-t tettünk meg e három nap alatt.

04.15. péntek

Nagyon korán indult a vonatunk (Gödöllőről 4:40-kor, Isaszegről 4:46-kor). A Keleti-pályaudvaron átszálltunk a pécsi IC-re, a pestiek itt csatlakoznak hozzánk.  Dombovári átszállással fél tízre értünk Kaposmérőre. A bélyegzőhelyig majdnem két kilométert volt a táv. Nemsokára elhagytuk a települést, és legszebb pompájukban virító repceföldek, kis tanyák között haladtunk. Átkeltünk az örökre lezárt vasúti sorompón egy rozzant bakterház mellett. Érdekes látvány volt ezután, hogy a repceföldek sárgája fölött épp hogy csak a hegye látszott ki a kaposfői templomtoronynak. Kisebb lápos területek után a Cingető-patak hídján keltünk át. A szinte teljesen sík Pati-erdőben, majd a Nagy-gyótában cikk-cakkozott utunk. Somogysárdra érve megnéztük a Somssich-kastélyt, melyen még rengeteg munka van, de a tetejét már legalább megcsinálták. A parkja is rendezett. Újvárfalváig az aszfaltozott úton vezet a kék jelzés. Időben érkeztünk szálláshelyünkre, amely az önkormányzat tulajdonában van. Belső berendezése még nem készült el, felfújható ágyakon lehet aludni, de a fogadtatás nagyon szívélyes. Csak ajánlani tudom minden dédékásnak. Vacsorát is rendeltünk a faluban, az is nagyon finom volt. 17,5 km-t gyalogoltunk.

04.13. szombat

Reggelinek valót a közeli boltban vettünk, majd annak elfogyasztása után indultunk. Ezen a napon szép tájakon, a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben gyalogoltunk. Itt az előző napihoz képest is több volt az égeres-lápos vizenyős terület, benne gólyahír és ebihalak tömkelege. Egy szárazabb erdőrészben rézsiklót is láttunk. Átkeltünk az Aranyos-patak hídján, és hamarosan a Sárréti-tóhoz jutottunk. Ezt követően elértük a mesztegnyői kisvasút Felsőkak nevezetű végállomását. Itt komoly erdei pihenőt alakítottak ki padokkal, asztalokkal, tűzrakókkal, esőbeállókkal, faszobrokkal, ismertető táblákkal. Tovább a kisvasút mellett haladva érintettük a Mély-égeri halastavat. Szúnyogvárnál megebédeltünk, majd tettünk egy kitérőt a Búsvári-halastóhoz és madármegfigyelő toronyhoz. Innen 4 km-re van Mesztegnyő, ahol a Faluház és Erdei Iskolában volt a szállásunk. Ez szintén az önkormányzat kezelésében van, és a fogadtatás ugyanolyan szívélyes volt, mint Újvárfalván. Ott is vacsoráztunk. Ezen a napon 19 km-t mentünk.

04.14. vasárnap

Reggeli után folytattuk gyaloglásunkat. Malom-köznél hagytuk el a falut, aholis szép árvácskákkal beültetett kis tér van, mellette játszótér. Pár méterre innen egy bekerített területen nagyon sok szürke marha legelészett. Ezután szántóföldek között vezet a kék jelzés. A kiszáradt földeket boronálták, az erős szél sokszor ránk fújta a port. Ezen a napon már volt pár kisebb emelkedő is. Nagyszakácsi előtt pár kilométerrel egy erdei emlékhelyet láttunk. Különösebben nem látványos úton értünk Kisvidre, ahol bélyegeztünk füzetünkbe. Kis országúti szakasz után ismét betértünk az erdőbe. Később egy fasorban vezetett az út. Nemesvidet elérve előbb a temetőt (benne egy nagy kápolnát), majd a templomot, végül az emeletes községházát láttuk.

Nemesvidtől már kíméletlenül az aszfalton megy a kék, egészen Zalakomárig. Közben Ormánd-kastély bejárati útjánál bélyegzőhely van.

Hazautunk nagyon kalandosra sikerült. Már kinn voltunk a vasútállomáson (22 km-t gyalogolva), láttunk is egy bejövő vonatot, de az 25 perccel korábban érkezett, mint ahogy azt felírtam. Nem szálltunk fel rá. Később kiderült, hogy vágányzár miatt előbb jönnek a vonatok, hogy a vonatpótló buszokra való utazásra maradjon idő. A hátralévő egyetlen vonat egy személy volt. Mire az Pestre ért, már nem volt tovább vonat Gödöllő felé. Szerencsére Erika megszervezte, hogy az ő és tetvére férje bejöjjön értünk a Délibe. Ezúttal is köszönjük nekik!

 

Börzsöny - Diósjenő

Címkék

Április első szombatján 44-en indultunk túrázni a Börzsönybe. Diósjenőtől egy 14,5 km-es körút során jártunk Csehváron, Foltán-kereszten, Hárombarát-nyergen. Isaszegről busszal indultunk, majd Gödöllőn vált teljessé a létszám. Jól haladtunk, egyedül a veresi piac miatt lassult le ideiglenesen a tempónk. Háromnegyed kilenckor kászálódtunk le a buszról. Előbb el kellett hagynunk a falut, majd a Kemence felé vezető erdőgazdasági út elején betértünk az erdőbe. A PX jelzésen haladtunk. Csehvár előtt ki-ki eldönthette, hogy feljön-e a várhoz, vagy kicsit továbbmenve bevárja a várat ostromlókat. Az már csak visszafelé derült ki, hogy aki kényelmi okból kihagyta a várat, rosszabbul járt. Az a szakasz ugyanis sokkal meredekebb volt. A várból igazán már semmi se látszik, csak a vár körüli sánc vehető ki jól. A kilátásért mégis megéri felmenni, mert Nógrád irányába kissé nyitott a terep. Mikor ismét találkoztunk a többiekkel, a Z jelzéssel közösködve mentünk kis ideig, majd onnan egészen a Foltán-keresztig csak a PX-en. Először megkerültük a Vörös-kő nevű hegyet, majd bő egy kilométer után egy rétre értünk (Verebes-kaszáló), ahol padok és asztalok várják a turistákat. Mi is itt ettünk.

    Elindulás után az út továbbra is enyhén emelkedett. Észak felé több helyen jól be lehetett látni a Kemence-patak völgyébe. Foltán-keresztnél elolvastuk a tájékoztató tábla szövegét, megnéztük a kőkeresztet, melyet Foltán János megölt erdőőr emlékére állítottak fel 1890-ben.Tovább a K négyszög jelzésen haladtunk. Hamarosan a Kroslák-kút mellé értünk. Bár kicsit folyt ki belőle a víz, mégse támadt senkinek se gusztusa, hogy megkóstolja. Átkeltünk a Kemence-patakon, majd tovább kapaszkodtunk felfelé. Nyír-rét előtt értük el utunk legmagasabb pontját, majdnem 750 métert. Nyír-réten egy nem túl magas kilátó van, de mivel nincsenek előtte fák, így is jó kilátást biztosít a Naszály felé. Innen majdnem vízszintes út vezetett a Hárombarát-nyeregig.

    A nyeregtől már - egy emelkedőt leszámítva - folyamatosan lefelé mentünk az Ételhordó úton. Nevét onnan kapta, hogy a Nyír-réti kastélyhoz ezen szállították fel valamikor az ételt. Később erről egy tanösvény-táblán olvashattunk is. Fél kettőkor megebédeltünk. Az út egy szakasza viszonylag erősebben lejt, egyébként kényelmesen járható. Ismét elértük a piros X jelzést, és a várat elkerülő lépcsős utat. Hazafelé a nógrádi vár felé vettük az irányt, hogy azok is láthassák, akik még nem jártak ott.

A fényképeket Dalmi Éva készítette.

 

Mátra-alja, Gyöngyöspata

Címkék

Március 12-én  Mátra-alján túráztunk szépszámú (44 fős) csapattal. Gyöngyöspatáról indulva a Danka-patak völgyében és a Havason jártunk. Megnéztük a műemlék templomot is. 13,5, illetve 11 km-t gyalogoltunk.

Ezúttal is busszal utaztunk. 7 órakor indult a gyűjtőjárat, Isaszeg, Gödöllő és Hatvan felszállóhelyekkel. Háromnegyed kilenckor parkoltunk le a templom közelében és hamarosan indultunk. Miután kétszer átmentünk a Danka-patakon, egy emelkedővel elértük a pincesort. Az egyik sor végén asztalokkal, padokkal tágas pihenőhelyet alakítottak ki. Mi továbbmentünk és ismét a patak mellé sodródtunk. Egy felhagyott kőbánya után széles völgyben igen enyhén emelkedve haladtunk a patakkal párhuzamosan. Csoportokban szép tavaszi héricseket láttunk. Terveim szerint a Tehéntánc nevű részen átkeltünk volna a patakon és egy vízmosáson (Gyepes-völgy, ahol régebben a turistaút is vezetett) át értünk volna a Havas közelébe. Azért hiúsult meg a terv, mert nagyon elszaporodtak erre a szúrós bokrok, azonkívül a crossmotorosok is arra garázdálkodtak. Maradtunk tehát a völgyben, melynek neve itt Mész-part. Mikor elértük a S+ kereszt jelzést, mindenkinek adott volt a lehetőség, hogy az addigi úton térjen vissza Gyöngyöspatára, kihagyva ezáltal a Havas megmászását. Heten éltek is a könnyítés lehetőségével.

    Akik továbbmentünk a Havas irányába, előbb átkeltünk ismét a Danka-patakon, majd egy keresztútnál megálltunk kicsit elemózsiázni. Ezután meglehetősen meredek szakasz következett - 1,4 km-en 250 métert emelkedett az út. Felérve szuszogtunk egyet, volt aki itt tartotta meg ebédidejét. Továbbindulva megszűnt az út nehézsége, jobbára már csak lefelé mentünk. Helyenként szép kilátás nyílt Gyöngyöspatára, Szücsire, keleti irányban pedig Gyöngyösre. Gyöngyöspata közelébe érve a Szent Péter templom romjainál álltunk meg egy percre, majd a könnyebb utat választókkal az egyik pincénél találkoztunk. Megkóstoltuk a patai bort a pincében, páran haza is vittek belőle.

    Ezután már sietni kellett, mert 3 órára beszéltem meg Molnár Károly úrral, hogy szakszerűen bemutatja nekünk a XV. században épült templomot, benne az országban egyedülálló Jessze-oltárt. Élvezet volt hallgatni az ismertetést, olyan dolgokat is megmutatott nekünk a sekrestyében, ami egyébként nem látható. Csak azt sajnáltuk, hogy hiába tisztogattuk túracipőinket a legnagyobb szorgalommal, kis sarat azért bevittünk a templomba. Fél négy után indultunk hazafelé.

 

Madeira

Címkék

Klubunkból négyen a múlt hetet Madeirán töltöttük. Bár a programok javarészt adottak voltak, szabadidőnkben sok egyéni felfedezést is tettünk, részt vettünk egy  nagy levada túrán is. Jelen beszámoló csak vázlata az utazásnak, részleteket a 2016.11.19-ei vetítettképes élménybeszámolón láthatja, hallhatja a tisztelt nagyérdemű.

Hétfő: utazás a hajnali óráktól ( ½ 2!), Krisztus király-kilátó, tengerpart szállodánk környékén.

Kedd: funchali városnézés, Botanikus kert.

Szerda:  kis levada túra, Balcoes-kilátó, Sas-szikla, Santana, Szent Lőrinc félsziget, Bálna-múzeum, Machino városnézés.

Csütörtök: egész napos levada-túra (Risco-vízesés, 25 forrás vízesés).

Péntek: Monte, Trópikus kert, Pico dos Barcelos kilátó, Serrado-nyereg kilátó, Apácavölgy.

Szombat: Cabo Girao sziklaszirt, Encumeada-hágó, Porto Moniz lávamedencék.

Vasárnap: Santana Tematikus park, Funchal egyéni városnézés.

Hétfő: hazautazás

Túra Budakeszi környékén

Címkék

2016.02.06-án, szombaton ragyogó időben majd’ ötvenen jöttek el a Budai-hegységbe. Két táv között lehetett választani.

Előbb egy húsz személyes buszt rendeltem meg, de ezt hamar kinőttük, ezért módosítottam busz-igényünket egy 55 személyes buszra. Isaszegen, Gödöllőn szálltak fel a környéken lakó túratársaink, míg a pestiek városi busszal jöttek Budakeszire, ahonnan túránk indult. Az ingyenes parkolóban álltunk meg. Nem ment az egyik percről a másikra, míg ennyi ember „hadrendbe” állt.

A S+ jelzésen indultunk és hamarosan a Szilfa-tisztásra értünk, ahol egy nem szokványos kinézetű esőbeálló látványa fogadott. Tovább már a piros kereszten mentünk. Egy kerítés felett kellett átlétrázni, de mire odaértem, az eleje már túlment a létrán. Korrigálni egy másik úton próbáltunk, de az le volt zárva, ezért kénytelenek voltunk visszamenni a létráig. Mire mindenki átjutott, eltelt egy kis idő. Áttértünk a Z körút, majd a Z+ jelzésre. Ezt elég sokáig követtük, javarészt egy vadkerítés mellett. A Hárs (Hársbokor) hegy oldalában kapaszkodtunk fel kb. 420 méter magasságig. Felérve pihenőt, kajaszünetet tartottunk.

    Pihenő után a Z négyszögön mentünk volna, de ez többször a semmibe veszett el, ezért javarészt csak az irányt tartva haladtunk. Egy újonnan felhúzott kerítés némileg átrendezte a jelzett utak rendjét. A Z körút már jobban járható volt, mégis itt maradtak le páran. A Vadaspark közelébe érve (eddig szűk 7 km-t tettünk meg) választási lehetőség kínálkozott mindenki számára: vagy megnézi a Vadasparkot, illetve visszasétál a buszhoz, vagy pedig tovább gyalogol.

    A nagy többség a hosszabb útra jött. Budakeszin áthaladva ismét erdőbe értünk. A Mária-jelzést a nyári sípályánál hagytuk el, majd betértünk a Virág-völgybe. Pár éve ugyancsak februárban már jártunk erre, csak akkor 30 centis hó volt, szemben a mostani tavaszias idővel. A völgyet elhagyva szép utakon a sárga és a piros jelzésen kapaszkodtunk felfelé. A Korányi szanatórium közelében kétszer is átkeltünk a Gyermekvasút sínein. Kiérve a Budakeszi felé vezető útra, hamarosan a Szent Antal-szobor mellé értünk, majd a település szélén megnéztük a Magyar Himnusz-emlékművet. Ezután már csak a buszhoz kellett visszaérnünk, és máris indulhattunk hazafelé. A hosszabb táv 14,5 km hosszú volt.

 

Évköszöntő túra

Címkék

Program szerint két táv között lehetett volna választani, de a szinte járhatatlan útviszonyok miatt egy harmadik, rövidebb változatra (7 km) került sor. Pedig rengeteg ember (46 fő) volt kíváncsi erre az útra.

Éjjel ónos eső esett, és ez folytatódott még az út elején is. Készülődés közben jöttek a telefonok, hogy mi lesz velünk, megtartjuk-e a túrát? Mivel nem tudtam volna mindenkit értesíteni az esetleges változásról, az érdeklődőknek csak azt tudtam mondani, mindenki maga döntse el, be meri-e vállalni az utat?

Ilyen baljós előjelek után meglepően sokan voltunk az isaszegi, később pedig a gödöllői vasútállomáson. A vonaton is jöttek Pest felől, és Besnyőn is csatlakoztak hozzánk sokan. A jégpáncél miatt szavazásra tettem fel a kérdést, elégedjünk-e meg egy rövid túrával? Elsöprő többség a rövid út mellett döntött.  

    Elkezdtük a csúszkálást. Igazán azokon a helyeken volt alig járható az út, ahol korábban már letakarították a hótól az utat. Különösen igaz volt ez az incsői lakópark előtt, ott a széles aszfalton alig tudtunk átkelni. Ahol szűz hó volt, ott egyszerűen beszakadt alattunk a havat borító jég, és majdnem simán lehetett gyalogolni. Lassan haladtunk, de nem is volt miért sietnünk. A Gudra-hegyre való felkapaszkodás végre kicsit felmelegített a sok togyorgás után. A hegyről leereszkedtünk a most felújított Pap Miska-kúthoz. Közelében új padokat és asztalokat is elhelyeztek, és térkép, kis híd is került oda.

    A meglepetés ezután következett. Pár túratársunk előre odament és nagy tűzzel, meleggel fogadott bennünket. Kezdetét vette az ilyenkor szokás nagy evés-ivás, amit még az is fokozott, hogy egyikünknek születésnapja volt. Előkerült még egy gitár is, melynek kíséretében vidám nótázgatás kezdődött. Jó sokáig ott voltunk, aztán visszaindultunk a besnyői vasútállomásra.

 

Mikulás-kereső túra 2015.

Címkék

Hagyományos Mikulás-kereső túránkat ezúttal is az Isaszegi Nyugdíjasok Baráti Körével szerveztük. A nem túl hideg, de ködös időben hetvenen voltunk, ennek háromnegyed része klubunk tagja, illetve vendége volt.

Fél 10 után indultunk a Nyugdíjas Klubtól. 1,4 km-t kellett megtennünk, míg elértük az erdőt. Itt volt az első Mikulás-kép is, ami a Mikulás megtalálását hivatott segíteni. A Mikulás közeledtét egyre nagyobb képek jelezték. Folyamatosan emelkedő úton előbb a Nagy-hegyre, majd a Kálvária-hegyre kapaszkodtunk fel. Nem sokkal az átjátszó adó után találtunk rá a Mikulásra. Külön jutalmakért előbb a vállalkozó kedvű gyerekek verset mondtak, énekeltek. Ezután minden gyerek (és azok a felnőttek, akik kértek) Mikulás-csomagot kapott, majd a gyerekek még a szép kivitelű Mikulás-képeket is megkapták.

    Jó hangulatú beszélgetés, süteménnyel és melegítő itallal való kínálgatás közepette jól elszaladt az idő. Mindnyájan közösen indultunk el visszafelé, de mikor elértük a piros jelzést, kétfelé váltunk. Főleg a gyerekes szülők, nagyszülők a rövidebb utat választva visszagyalogoltak a túra indulópontjára. Ők 7 km-t tettek meg.

    Mi húszan még kiegészítettük a gyalogutat. Előbb a P jelzésen felgyalogoltunk a Honvédsírokhoz. Itt a pihenőhelyen kis ebédidőt engedélyeztünk magunknak. A Z+ jelzésen indultunk lefelé, de letértünk róla a bográcsolásokról ismert mély horhosba.  Most nagyon tele volt letört ágakkal, ez tette még változatosabbá az utat. A domb alján – továbbra is a Z+ jelzésen - a sápi útra tértünk. Később a jelzéssel együtt derékszögű irányváltással Szentgyörgypuszta felé vettük az irányt. Margit és István ott laknak, és behívták a csapatot egy nagy tál mézes süteményre. Kis idő után indulnunk kellett, nehogy ránk sötétedjen. A Telefon-álián folytattunk az utunkat, majd az ESE-nél értük el Isaszeget. Ez a hosszabb táv 14 km volt.

 

Apátkúti-völgy

Címkék

11.07-én, szombaton a Visegrádi-hegység egy nagyon szép táján jártunk, a Lepence-völgytől Pilisszentlászlón át az Apátkúti-völgyig, majd azon Visegrádig. 28-an voltunk, 16,7 km-t gyalogoltunk szinte végig gyönyörű időben.

7:00-kor találkoztunk Gödöllőn, majd attól függőn, hogy valakinek volt-e matricája, vagy sem, az M0-áson, vagy Mogyoródon át hajtottunk rá a Megyeri-hídra. Tovább Szentendrén, Pilisszentlászlón át jutottunk Lepencére, túránk kiindulópontjára. Az első 800 métert aszfalton tettük meg, majd a Z jelzésen betértünk az erdőbe. A Lepence-patak völgyében haladtunk, majd attól kissé eltávolodva hegyoldalban oldalaztunk. Később megint a patak mellé értünk, majd háromszor át is keltünk rajta. Mikor elhagytuk a patakmedret, kezdett kissé jobban emelkedni az út. Balról elhagytuk a Spartacus-ösvény bejáratát. Itt is - mint mindenütt a nap során - sok kirándulóval találkoztunk. A nap eltüntette a ködöt, így még pompásabb volt az őszi erdő. Elszórt víkendtelkek között megálltunk elemózsiázni.

    Továbbindulva bejutottunk Pilisszentlászlóra. A falut a kék jelzésen hagytuk el, majd a piros körút jelzésen mentünk, végül jelzetlen úton értünk az Apátkúti-völgybe. Lehetett volna egyszerűbben is! Nagyon szép volt a patakvölgy, aki számolta, azt mondta, 13-szor keltünk át rajta. Annyi avar hullott a patakba, hogy helyenként nem is lehetett látni a vizet. Egy kis szellő megrázta a fákat, a rengeteg levél hóesés módra szállt alá. A pisztrángos tavaknál bevártunk mindenkit, még a gombázásba belefeledkezetteket is. A Fűvészkert után jött az Apátkúti-patak talán leglátványosabb része hatalmas sziklákkal és az Ördögmalom-vízeséssel. Ezután egy horgásztó következett, majd hamarosan becsatlakozott a Fellegvár felől érkező út is. Beértünk a házak közé. A révtől a sofőrök visszabuszoztak Lepencére a kocsikért, majd visszajöttek a többiekért Visegrádra. Hazaúton Szentendre előtt már dugóba keveredtünk, és ez kitartott egészen a Megyeri-hídig.

 

Szarvasi buszkirándulás

Címkék

Napsütéses őszi időben 55-en kerestük fel Szarvas legfontosabb nevezetességeit, úgymint az Arborétumot, Mini Magyarország Parkot, a Belvárost, de kuriózumként meglátogattuk a Sárarany Szalmaportát is.

Reggel 6 órakor kezdte a busz összeszedni az utasokat Gödöllőn, majd Isaszegen folytatta. Fél 7 körül már mindenki a buszon volt. Jó tempóban haladtunk, 9 órára már az Arborétum előtt álltunk. Útközben nem álltunk meg sehol, így nem csoda, ha jegyvásárlás után a WC-nek volt a legnagyobb vonzereje. Mivel még meglehetősen hűvös volt, mindenki előbb a makett-parkot kereste fel, mert ott már érezni lehetett a nap melegét. Szép látvány volt, ahogy a bepókhálózott füvön csillogott a harmat. Magyarország és a Kárpát-medence sok jeles épülete már látható itt kicsinyített változatban. Különösen a gyerekek nagyon élvezték az épületek között kacskaringozó vasutat, amit ők indíthattak az ismertető tábláról.

    Ezután az Arborétumot jártuk végig, ki-ki érdeklődése, erőnléte szerint. A „Pepi-kert” néven is ismert parkot az olasz eredetű Bolza család létesítette a XIX. században. Élmény volt az őszi színekben pompázó hatalmas fák között sétálni. Jártunk a Holt-Kőrös partján lévő Kikötőben, a Kilátóban (aminek csak neve emlékeztet funkciójára, kilátni már régóta nem lehet belőle a környező fáktól). Többen elcsábultak a Csemetekert kínálatának. Délben indultunk tovább, bár már belátom, az Arborétum több időt is megérdemelt volna.

    Szarvas Ezüstszőlők nevezetű részébe buszoztunk. Itt a Sárarany Szalmaportát látogattuk meg. Mindenkit elbűvölt a készítésében rengeteg türelmet igénylő szalmából készült figurák, aratókoszorúk, ajándéktárgyak látványa. Egy vitrinben gyöngyből készült díszeket is láthattunk. A portán volt egy füvészkert is. Az ágyásokból az útra tévedt növényeket ki lehetett szedni, rá is csaptak a lányok. Kaptunk gyógyteát is ízelítőül.

     Ezután visszamentük Szarvas belvárosába. Előbb átsétáltunk a Kőrős hídján, hogy közelebbről is megnézhessük a vízre épült Ezredéves Emlék emlékművet.  Leginkább a Bolza-kastélyt szerettük volna megnézni. Ez a lehetőség adott volt a város honlapja szerint: „egész évben, minden nap, 0-24 óráig kizárólag kívülről díjmentesen megtekinthető”. Evvel szemben három oldalról is próbáltunk bejutni (talán úszva sikerült volna a Kőrös felől), de mindenütt lezárt láncos kapuk állták utunkat. Maradt azért még látnivaló: körbesétáltuk az evangélikus Ótemplomot, jártunk a Tessedik Sámuel múzeumnál, a  Mittrovszky-kastélynál és a volt Árpád-szállónál. A csapat nagy része ezután egy cukrászdában kötött ki. Fél négykor indultunk hazafelé.



Azt hiszem mindenki jól érezte magát.