Isaszegi Természetbarát Klub

Bujáki túra

Címkék

31-en kerestük fel a Cserhát e gyöngyszemét. A nagyszerű idő mellett még abban is szerencsénk volt, hogy láthattuk a szüreti felvonulást sok-sok népviseletbe öltözött helyi lakóssal. 12 km-t gyalogoltunk.

Negyed nyolckor találkoztunk Gödöllőn a vasútállomáson. Kicsit késett a pesti vonat, ezért pár percet várnunk kellett. Asszódon még felvettük Incit, aztán Palotáson kovályogtunk még egy kicsit, de 9 órára azért megérkeztünk Bujákra. A katolikus templom mögött parkoltunk le. Gyümölcskínálások után indultunk. Ady E. utca után beértünk az erdőbe. A zöld tölgyfa-jelzésen haladtunk. Ez állítólag tanösvény, de ismeretterjesztő táblát sehol sem láttunk. Egyébként is furcsa életet él ez a jelzés: néha láttunk egy-kettőt belőle, néhol más irányba volt felfestve, mint az a térképen van (Kálvária után a keresztnél), néha megjelent egy magányos jel, de leginkább sehol sem láttuk azt kilométereken keresztül.

    A Kálvária - a Szent Anna-kápolnával, remetelakkal - viszont nagyon szép, a kilátás róla pedig csodás. Be lehet látni a faluba, mögötte pedig a Kelet-Mátra kéklik. Megnéztünk minden alaposan, volt, aki meg is reggelizett itt. Folytatásban az út alig észrevehetően emelkedett, süllyedt. Az Epidus-forrásnál pihentünk egyet. A forrás – amelyet a térkép kiszáradtnak tüntet fel – ugyan megkerüli a rozzant betongátat, mégis bővizűen indul útjára. A forrás után nem csak a jelzés tűnt el, hanem az út is. Kis kerülővel egy időszakos patakmederben, aszfaltozott úton, majd kocsiúton visszaértünk a térkép szerinti útra.

    A Honvéd-üdülő melletti Szabadidő Parkba érve szerettük volna megnézni a horgásztavat, és ott ebédelni. Illendően engedélyt is kértem a portástól. Ő megkérdezte, hogy turisták vagyunk-e? Igenlő válaszunkra azt felelte, hogy akkor nem mehetünk be. Jobb lett volna, ha csak simán besunnyogunk. Így aztán az út szélén ebédeltünk meg.

    Elemózsiázás után nekiveselkedtünk a vár bevételének. Az út vége kicsit meredek volt. Bejártuk a külső- és belsővárat is. Fentről nagyon szép kilátás nyílt a parkra, láthattuk azt a horgásztavat is, ahová a rend szigorú őre nem engedett be. A várból (ahol egyébként korábban már egyszer jártunk) más úton ereszkedtünk le, mint ahol felmentünk. A faluba visszaérve, épp hazafelé indultunk, mikor egy kedves néni felhívta a figyelmünket, hogy nemsokára kezdődik a szüreti felvonulás. Félreálltunk a kocsikkal, és megnéztük azt. Gyerekek és felnőttek nagy része népviseletben tündökölt. Múlt héten a matyó népviseletet volt szerencsénk látni Mezőkövesden, most pedig a bujákit. Nekem ez utóbbi - vidám színei - miatt jobban tetszik.

 

Bükkaljai túrák

Címkék

Négynapos túránk helyszíne ezúttal az Egri-Bükkalja volt cserépfalui szálással. Húszan voltunk, 42 km-t gyalogoltunk. Az időjárás csak 50 %-osra teljesített, két nap esős, két nap pedig esőmentes volt - abból az egyik kifejezetten meleg is.

    Szeptember 24. (csütörtök). 7 órai indulással autópályán érkeztünk Mezőkövesdre, ott bevásároltunk, majd szálláshelyünkre, Cserépfalura hajtottunk. Kipakoltunk, megreggeliztünk, majd indultunk tovább. Kocsival előbb Bükkzsércre utaztunk, mert innen indult gyalogtúránk. A települést elhagyva a Cseresznyés-patak völgyében haladtunk – sajnos aszfaltozott úton. A Szent Erzsébet-forrás után Völgyfőháznál rátértünk a zöld- és piros sáv jelzésre, a Török-útra. Innen helyenként szép kilátás nyílt a Bükk-fennsíkra. Borzlyuknál kellett volna letérnünk egy jelzetlen útra, de első nekifutásra túlmentünk azon. A Szoros-patak völgyében, majd jól járható kocsiúton értünk vissza Bükkzsércre. 13,2 km-t tettünk meg. Este úri dolgunk volt, mert félpanziós ellátást rendeltünk a helyi Remete-étteremből.

  

 Szeptember 25. (péntek). Reggeli után a Hór-völgyi Látogatóparktól indult gyalogtúránk. A Hór-patak völgyében haladtunk felfelé. Először a Subalyuk-barlangnál álltunk meg. Jó páran felkapaszkodtunk a barlanghoz az igen meredek, de korláttal biztonságossá tett úton. Mikor továbbindultunk, sajnos elkezdett esni az eső eleinte csak immel-ámmal. Kis kitérőt tettünk az Oszlai tájházhoz. Mikor elhagytuk a Hór-patakot, akkor kezdett rá jobban az eső. Meglehetősen meredek út vezet fel Ódorvárhoz, legalábbis addig, míg el nem érjük a makadám utat. A Zsilibes-forrás után nemsokára a vár alatti esőbeállóhoz érkeztünk. Itt megebédeltünk, aztán felmentünk az Ódorvárhoz. A vártól jelzetlen, jól járható úton értünk vissza a kocsikhoz. Ezúttal 12,2 km-t gyalogoltunk. Elállt az eső, így vacsora előtt még sétáltunk egyet a faluban, kisebb csapat megkereste a pásti pincéket is.

    

Szeptember 26. (szombat). Kocsival először Síkfőkútra utaztunk, ahol a hotel mögötti parkolóban letettük autóinkat. Az eső vigasztalanul esett mikor elindultunk, és erről a jó szokásáról nem mondott le az út végéig. A Kánya-patak völgyében kezdtük meg a gyaloglást. Az Attila-forrásnál lévő kis tó után egy összedőlt esőház után kezdett erőteljesebben emelkedni az út (650 méteren belül 120 métert). Várkúti-turistaháznál megálltunk egy kicsit, majd további kemény emelkedő után felértünk a Vár-hegyre. Lefelé menet már nagyon jól elvoltunk, újabb kis emelkedő csak a Kövesdi-kilátó előtt volt. Az esőháznál majdnem megközelítettük azt a helyet, ahol két nappal azelőtt jártunk. Novaji-kunyhóig lejtett az út, de utána ismét jött egy Cseres-tető nevű bucka. Síkfőkútra beérve már csak csepergett az eső. Felkerestük a Szt. Imre-forrást, körbesétáltuk a tavat. A gyalogút 9,4 km hosszú volt. Visszaautóztunk szálláshelyünkre, megebédeltünk. Ebéd után elsétáltunk a helyi fazekashoz, azután pedig a református templomhoz, Mária-fához. Ezután a Berezdi-pincékhez mentünk, majd a Kisamerika nevezetű barlanglakásokat néztük meg.

    

Szeptember 27. (vasárnap). Reggeli után összepakoltunk, majd kocsival Cserépváraljára mentünk. Leparkolás után felmentünk a Barlanglakásos tájházhoz. Sajnos hiába hívtam a megadott telefonszámot, senki nem vette fel a kagylót. Így aztán csak kívülről tudtuk megnézni a házat. Turánk során először a kápolnát, majd egy barlanglakást (vagy hodályt?), ezután a Gabonavermeket kerestük fel. Tovább emelkedő úton értünk fel a Cserépvárba. Lefelé más úton jöttünk, így még egy kőhodályba is belebotlottunk. Az eredeti terv szerint a P jelzésen mentünk volna tovább, de az annyira saras volt, hogy inkább az aszfalton közelítettük meg a P háromszög jelzést, amin a Nagy-, és Kiskúp kaptárköveket találtuk meg. Ezután visszatértünk az aszfaltozott útra, és ezen értük el a Csordás-völgyi kaptárköveket. A kocsikhoz visszamenet eljöttünk az Ifjúsági tábor és a borospincék mellett. Közben rengeteg erdei csiperkét láttunk és többen szedtek is. Ez az út 7,1 km hosszú volt. Visszamentünk szállásunkra, megebédeltünk bepakoltunk a kocsikba és elindultunk Mezőkövesdre. Itt közösen megnéztük a Matyó múzeumot, majd egy fagyi elnyalogatása után a Hadas városrészbe sétáltunk. Itt egyesek a régi házakat (Kis Jankó Bori-emlékház, Bútorfestő ház, Mézeskalács-ház, Fazekas-ház, stb.), míg mások a Mezőgazdasági Gépmúzeumot nézték meg. Ezután már csak a hazautazás volt hátra.

Túrák Ausztriában

Címkék

13-an (de nem gonoszok, hanem jóravaló emberek) egy felejthetetlen hetet töltöttünk Ausztriában (egy napos bajorországi kiruccanással), miközben rengeteg élményben volt részünk. Végigjártunk több szurdokot, vízesést, tavat, hegyet-völgyet. Jelen beszámoló csak nagyvonalakban ismerteti a történéseket, a részleteket 2016.01.23-án az isaszegi Falumúzeumban tudhatják meg a t. Érdeklődők, ott tartunk vetítettképes élménybeszámolót.

    09.07. hétfő, Utazónap, Salzkammergut

 Már reggel 6 óra előtt kezdtük összeszedni a túratársakat. Az M1-es egyik  pihenőhelyénél vártuk be egymást. Technikai szüneteken kívül először Gmundenben, a Seeschloss Ort-nál álltunk meg. Megnéztük a Traunsee szigetén épült kastélyt, sétáltunk a Toscana-parkban. Ezt követően –fotószünetekkel meg-megszakítva az utat - Salzkammergut tavai mellett haladtunk szállásunk felé. Átkeltünk a Postalm jó szerpentines útdíjas szakaszán is.

    09.08. kedd, Szurdokok, vízesés

Reggeli után először a közeli szurdokvölgybe, a Lammerklamm-ba utaztunk. Ezután kocsival továbbmentünk a Salzachöfen-be. Ez szintén egy csodálatos szurdok, melyet a Salzach folyó vájt ki magának 80 méter mélyen.

Újabb program során kocsival megközelíttettük a Gollinger-vízesést. A 75 m magas vízesés végigjárása után egy hosszabb gyalogtúrárát terveztem, de erre már kevés lett volna az idő.

    09.09. szerda, Dachstein, Hallstatt

A Krippenstein felvonóval az első állomásig (Schönbergalm) mentünk, innen negyedórás gyaloglással a Jégbarlanghoz értünk. A barlang megtekintése után visszamentünk a felvonó völgyi állomásához. Innen busszal Obertraunba, a hajóállomásra utaztunk. Egy félórás hajóút végén értünk Hallstatt-ba. Városnézés után busszal visszamentünk a kocsikhoz, majd hazautaztunk. Este bementünk a városba egy fúvószenekari koncertet meghallgatni.

    09.10. csütörtök, Königsee (Bajorország), Salzburg

Hegyi utakon a Bajor Alpok egyik legszebb helyére, a Königsee-hez mentünk. A Jennerbahn felvonóval a középső állomásig (1200 m) utaztunk, innen gyalogoltunk egyet. A túratáv kb. 10 km volt a hajóállomásig. A tavat elérve hajóra szálltunk. és azzal mentünk vissza a tó végéig, ahol az autók parkíroztak. Innen kocsival Salzburgba mentünk, ahol a Mirabell-kastélyparkot, Mozart szülőházát, a Dómot néztük meg

    09.11. péntek, Szurdokvölgyek és Zell am See

Először Liechtensteinklamm-ba az Alpok legmélyebb és leghosszabban bejárható szurdokához utaztunk és néztük meg. Visszatérve a kocsikhoz tovább autóztunk a Kaprunban lévő, Sygmund-Thun Klamm szurdokhoz. A szurdok után a Klamsse-t jártuk körbe, majd megnéztük vízi erőmű bemutatótermét. Továbbutazva megálltunk Zell am See-ben, majd fényképezni több helyen.

    09.12. szombat, Gosausee

A közelben lévő Gosausee-hez utaztunk ahol a Gosaukammbahn felvonóval felmentünk 1430 m-re. Innen először egy 4,5 km-es körutat járunk be egy kilátópont érintésével, majd leereszkedünk a tóig, aztán körbejárjuk azt. A teljes táv 12,5 km volt. Búcsúvacsorát egy abtenau-i étteremben tartottunk.

    09.13. vasárnap, Loser panorámaút, hazaút

Összepakoltunk és először az Altausee felett lévő útdíjas panorámaúthoz mentünk. A panorámaút végén a parkolóban hagytuk az autókat, és egy közeli tóhoz gyalogoltunk. Innen a legszebb a kilátás az Altausee-re. Visszaindulva épp egy oldmobil versenyautó startjára készülődtek. Ezután már csak a hazautaztunk.

 

Pilis Kesztölcről indulva

Címkék

Tegnap minden baljós időjárási előjelzés ellenére 31-en indultunk túrázni a Pilisbe. Esőkabátra csak nagyon rövid ideig volt szükségünk, az út második felében néha már a nap is sütött. 12 km-t gyalogoltunk.

7:00-kor találkoztunk Gödöllőn. Nem volt egyszerű az utazás, mert hat kocsit a reggeli forgalomban nagyon nehéz egybe tartani. Budakalász szélén bevártuk egymást, aztán megint szétesett az egység, többek között én is (és az engem követők) elkevertem Ürömnél. Végül azért mindenki szerencsésen megérkezett Kesztölcre.

A régi kék jelzésen indultunk, azon, amelyiken pár évvel ezelőtt az OKT-t jártuk. Azóta szinte minden út más nyomvonalon halad, így a kék és a zöld sáv is, a S+-ből Z négyszög lett, de láttunk piros jelzést is. Ezek a jelek sem a papíralapú térképen, sem az OMP-n nem így szerepelnek, és a turistautak.hu-n is csak részben. Mindezen nehézségek ellenére szépen araszolgattunk felfelé a Kétágú-hegyre. Helyenként egész széles fehér mészkövekkel megerősített úton mentünk, máskor pedig szűk ösvényeken bujkáltunk a vizes bokrok között. A hegyre felérve az ún. Róth úton mentünk tovább nem erősen, de állandóan emelkedő úton. Erős emelkedő akkor kezdődött, amikor 250 m-re megközelítettük a „Sasfészek”-kulcsosházat. Ezalatt a rövid táv alatt 80 métert emelkedett az út. A háznál – melyet teljesen felújítottak – a pihenőpadokon megreggeliztünk – vagy megebédeltünk. Egy ottlévő társaság tagja még gitározással is szórakoztatott. Az idő is egyre jobb lett, a teraszról már egészen jól lehetett látni Esztergomot.

Mikor továbbindultunk, már csak lefelé haladtunk. A Z+ jelzésen mentünk a Fekete-hegyen, majd áttértünk a Z sávra. Ezen eleinte majdnem síkban haladtunk. Kétszer is letértünk róla: először a Kétágú-hegy siklóernyő starthelyét kerestük fel, ahonnan szép kilátás nyílt Dorogra a Palatinus-tóval, a Kis- és Nagy-Getére. Sok fénykép készült itt, többek között csoportkép is. A második kitérőnk szintén egy kilátóponthoz vezetett, ahonnan már Esztergomot is láthattuk. A közelben gyakoroltak a sziklamászók, mi pedig néhányan lejjebb ereszkedtünk a Kis Öreg-szirti-barlanghoz. Nagyon meredek sziklákon meg lehetett volna közelíteni az Öreg-szirti-barlangot is, de ezt nem kockáztattuk meg. A sziklahasadékokban ezernyi kövirózsa lapult. Továbbindulva leereszkedtünk az OKT új nyomvonalára, majd a zöld jelzésen folytatva utunkat, a temetőnél értük el Kesztölcöt. A falun végiggyalogolva megálltunk a szépen megépített bányász emlékműnél.

Hazafelé más úton jöttünk, a Dobogókő, Pilisszentkereszt, Pomáz útvonalon. Ez utóbbi település cukrászdájának forgalmát jó fellendítettük, főleg fagyievésünkkel.

A fényképeket Dami Éva (É), Kolláth Ági (Á), Urbán Zsuzsa (Zs), Moravecz Pali (P) és Kassó Robi (R) készítette.

Pót-munkatúra 08.29-én

Címkék

Lehetőséget szerettem volna adni azoknak, akik a júliusi munkán nem tudtak részt venni. Sajnos többszöri unszolás ellenére, csak négy ilyen túratárs akadt. Szerencsére voltak lelkes régiek, így összességében 12-en láttunk munkához. Hasonlóan a múltkori munkához, most is nagyon meleg volt, 34 fok (igaz akkor 37).

Reggel nyolc előtt gyülekeztünk nálunk. Egy erős férfiakból álló bozótvágó csapatot, és négy festőbrigádot állítottam fel. Itt kell megemlítenem, hogy Horváth Ágiék – tudva azt, hogy most se tudnak jönni – 08.06-án velünk előre ledolgozták ezt a napot. Sajnos Isaszeg környékén állandóan valamelyik turistaúttal ellátott területet tarvágással túrázásra alkalmatlanná tesznek. Évek óta küzdünk a tarvágás után kisarjadó akác, kanadai aranyvessző, parlagfű irtásával. A tarvágások ilyen ütemét lassan már nem tudjuk saját erőből helyrehozni. Az a fő baj, hogy még véletlenül se hagynak ott egy-egy jelzett fát, a kinövő sarjadékra pedig nem tudunk jelet festeni.

A bozótirtó csapat most a Kálvária és a Honvédsírok után vágott egy ösvényt, amit előző napokban sok akácsarj kivágásával kijelöltem (csak GPS segítségével sikerült). Munkájukat nehezítette a földön heverő rengeteg hulladék-fa, melynek nem örült a fűkasza sem. A festők közül Robi és Margó a Polgármesteri Hivatal és a Szentgyörgypuszta között, Csaba és Ica innen a Honvédsírokig a Z+ jelzést újította fel, míg Sanyi és Gyula a vasútállomástól a tarvágásig a Z sáv jelzést, Irénke és Mari pedig a P+ jelzést hozta rendbe a vasútállomástól a Szobor-hegyig. Némely újítás miatt egyes szakaszokra még vissza kell térni, de így is derekas munkát végeztek.

Munka után jött a pihenés, melyet a tavalyi évhez hasonlóan megint Sanyiék kertjében ejtettünk meg. Szalonnát sütöttünk, melyet finom friss kenyérrel, hagymával befaltunk. Bor is jutott a pohárba. Nagy élmény volt számunkra, hogy Sanyi – némi rábeszélésre - elővette gitárját, és játszott - sőt énekelt is - nekünk. Nagyon élveztük!

 

Ismét lecsófesztivál

Címkék

Immár sokadik alkalom, hogy Hajni és Marci meghívja az ITK-tagokat Zsámbokra, a lecsófesztiválra. Pár vendégünkkel együtt 40-en voltunk. Aki segédkezett a főzésben, az már 8 órakor ott volt, a többiek összevissza érkeztek, volt, aki csak délután. Sokan megnéztük a katolikus templomban a Kisharang gyermekkórust, akik egyházi- és világi énekeket adtak elő. Hajniék udvarán nagy volt a sürgés-forgás, hiszen készült a lecsó, de amellett faszénen a kürtöskalács is. Egy hatalmas fazék korhelylevest Hajni a konyhában főzött meg. Délután a színpadon előadások voltak, főképp népzenei műsorok, ide is sokat ingáztak tagjaink. Este a programokat tűzijáték zárta.

Köszönjük a meghívást, azt hiszem, mindnyájunk nevében bátran kijelenthetem: nagyon jól éreztük magunkat.

 

Kisinóc, Királyrét

Címkék

A csapat egy része Velencei-tónál nyaralt, ezért „csak” 21-en gyűltünk össze börzsönyi túránkra. .Az időjárás megint kegyes volt hozzánk a 15 km-es út során.

7 órakor találkoztunk Gödöllőn. A HÉV-pótló buszok miatt kicsit később indultunk a tervezettnél. Fél kilencre értünk a Kisinóci-turistaház mellé a parkolóba. Némi totojázás után elindultunk. Mindjárt az út elején átkeltünk a Malom-patakon és rátértünk a zöld jelzésre. Nagyon kényelmes, alig változó szinten, árnyas erdőben gyalogoltunk. Király-rétnél mintegy 100 méteren először rossz irányba indultunk, de hamar korrigáltuk a hibát. Királyréten kicsit hosszabb pihenőt tartottunk, pótoltuk vízkészletünket a nyomós kútból, mások sörkészletüket a büféből.

     A Vasfazék (Kirélyréti)-patak mellett folytattuk utunkat a K+ jelzésen, előbb mintegy 700 méteren aszfalton. Utána betértünk a jelzéssel együtt az erdőbe. Sokszor kellett átkelni a patakon, de ez mindig kis izgalmat hoz, kalandosabbá teszi az utat. A gyerekek nagy örömére egy földdel fedett védkunyhó is volt az út baloldalán, amire persze fel kellett mászni. Később elhagytuk a patakmedret, és jelzetlen utakon mentünk tovább. A Darabos-hegy oldalában előbb kicsit felkapaszkodtunk (pont itt nem voltak fák és már erősen sütött a nap), majd visszaereszkedtünk a Török-patak völgyébe. Nagyjából a patakkal párhuzamosan haladva felértünk egy szélesebb kocsiútra, majd ott balra érve 620 méteres magasságban kiértünk az OKT Nagy-Hideg-hegyről Kóspallag felé vezető útjára.

    Itt egy hosszabb ebédidőt tartottunk, ami után már csak lefelé ereszkedtünk az Inóci-nyiladékon. Helyenként nagyon szép kilátás nyílt a Börzsöny déli oldalára, sőt még a Duna egy szakasza is látszott. Visszaérve a kocsikhoz már csak a hazaút volt hátra.

 

Munkatúra kánikulai melegben

Címkék

Éves tervünkben is szereplő munkatúrára nagyon befűtöttek nekünk, 37 fokos meleg is volt napközben. 23 „szorgos hangya” jelentkezett be, ebből 21-en terepi munkán, ketten pedig a konyhában főttek meg, miközben ebédet készítettek a dolgozóknak.

8 óra előtt gyülekeztünk nálunk. A jelentkezők létszáma, és a rendelkezésünkre álló fűkaszák szerint készítettem tervet, ki milyen munkát fog végezni. A fiuk bozótirtást, és a rendkívül megerősödött sárga virágú kórók (Kanadai aranyvessző - Gyula meghatározása) kaszálását végezték, a lányok pedig az útjelzéseket újították fel, és nagyon sok új jelzést is elhelyeztek. 2 fűkaszás csoport és egy sarlós csapat állt fel 3-3 fővel. Természetesen a sarlók, kaszák mellett még, fűrész, ágvágó olló, metszőolló is hozzátartozott az arzenálhoz. Lányok közül 3 csoportba 3-3 fő került, míg egy csapatba csak ketten jutottak. Én voltam a „Jolly Joker”, fuvaroztam az embereket „munkahelyükre”, és egy-egy csoportnak besegítettem.

Az őrült melegen kívül nagy megterhelést jelentett a Kanadai aranyvessző; a fűkasza csak maximális fordulaton tudta azt lakaszabolni. A fűkaszákat kezelő fiuk (Józsi, Pali, István) nagyon megszenvedtek vele. A Gazda-erdőnél még maradt is egy levágatlan szakasz, ennek irtását keddre terveztük be. A festő lányoknak a szokásosnál is nehezebb dolguk volt, mert a decemberi ónos eső rengeteg olyan fát is kidöntött, melyen a jelzés volt. Úgy délután kettő felé mindenki végzett saját szakaszával, és gyülekezni kezdtünk a jutalomebédre.

    Kovács Margit és István voltak olyan kedvesek, hogy az egész csapatot meghívták munka utáni ebédre. Nyúlpaprikás volt galuskával, krumplival, kovászos uborkával, sőt előtte még gyümölcsleves is. Ehhez jöttek még a kristályvizek, üdítők, sütemény és a bor is. A megfáradt csapat előbb szomját oltotta, majd sáska módjára esett neki az ebédnek. Nagyon finom volt minden, dicséret érte a szakácsnőknek! Az ebéd után még sokáig elbeszélgettünk, majdnem 7 óra lett mire szedelőzködtünk.



Minden résztvevőnek hadd köszönjem meg derekas munkáját! Nagy öröm számomra, hogy rendszeres túrázók lévén mi is hozzájárulunk ahhoz, hogy a vidékünkre érkezőket jól járható, jelzésekkel tisztességesen ellátott út fogadja. Hát még ha többen is átéreznék ennek szükségességét, és nem csak tagjaink egyharmada jönne el! Az is jól esett, ha valaki nem tudott eljönni, de jelezte, hogy ez nem lustaságból van. Hadd soroljam fel név szerint is a résztvevőket: Margit, Babi konyhatündérek, a klub két Katija, Inci, Irénke, K. Ági, Ildi, Zsóka, Anci, U. Zsuzsa, Mari, B. Marika festőművészek, István, Pali, Józsi, Robi, Laci, Gyula, Zoli, Sanyi, K. Jani kaszások, valamint jómagam.

A képeket Samu Kati (SK) és én készítettem.

 

Éjjeli bagoly túra 2015.

Címkék

Szombaton nagyon kellemes, 20 fok körüli hőmérsékleten jártuk végig éjszakai túránk 13 km-es útvonalát. Két vendégünkkel együtt 28-an voltunk.

Isaszegről mi vonattal Gödöllő vasútállomásra, míg mások Pest felől HÉV-vel érkeztek a Szabadság térre. Az Alsó-parkon keresztülsétálva találkoztunk a többiekkel. Kölcsönös és hosszantartó üdvözések után 11 óra felé indultunk gyalogtúránkra.

Utunk az Erzsébet-parkon át vezetett, rövid időre megálltunk Sziszi szobránál. A mű-sziklacsoport mellett jó kiépítetett sétányokon haladtunk. A parkot egy nyitott kapun át hagytuk el, egyenesen továbbmenve erdőbe értünk. A Teva Gyógyszergyárnál kiértünk az M31-esen átvezető felüljáróhoz. Ezen átmenve hamarosan balra fordultunk, és hosszú, egyenes szakaszon ezt az utat használtuk. Átkeltünk a HÉV-síneken, de még mindig irányváltás nélkül botorkáltunk tovább a sötétben. Aztán jobbra kanyarodva faképnél hagytuk az eddigi – jól jelzett -  Mária-utat, és rátértünk a P+ jelzésre. Ezt követően egészen Mogyoródig a zöld jelzés volt a vezetőnk. Kis aszfaltozott szakasz után megközelítettük a HÉV Szentjakab megállóját. Lakott területre érve pihentethettük lámpáinkat.  A mogyoródi HÉV- állomás után egy ideig a HÉV-vel párhuzamosan haladtunk, majd elkezdtünk kapaszkodni a Gyertyánosra. Itt volt utunk legmagasabb pontja, 326 méter. Sajnos a Szent László kilátó - a megléte óta többszöri felújítás ellenére -, nagyon rozoga állapotban van, életveszély miatt le is zárták. Úgy látszik, nem elég, ha valami mutatós (Makovetz Imre tervezése), talán az se válik kárára, ha használni is lehet.

A padoknál pihentünk egyet, majd folytattuk utunkat. Mogyoród főutcáján Piroska és Péter klubtagunk terített asztallal várta a túrázókat. Volt az asztalon mindenféle finomság. Ugyan többször emlegettük, hogy éjjel nem kéne enni, de azért mindent felfaltunk. Jókat beszélgetve már ránk pirkadt, mikor elindultunk, hogy az első Gödöllő felé vivő HÉV-vel visszajussunk túránk indulópontjára.

Köszönjük Piroskának, Péternek a szíves vendéglátást, valamint mindazoknak, akik süteménnyel, itallal hozzájárultak a bőséges teritékhez.

 

Krétai barangolásaink

Címkék



Klubunk egy kis csoportja 8 napot töltött Kréta szigetén. Turisták lévén sokat gyalogoltunk, nem a vízparti heverészős életmódot folytattuk. Azért kétszer negyedórát fürödtünk is. Jelen beszámoló csak vázlata az útnak, részleteket sok képpel és videóval az isaszegi Falumúzeumban 11.21-én tartandó vetítettképes beszámolón kaphatnak a tisztelt érdeklődők.

A programokat saját szervezésben jártuk végig, menetrendszerinti busszal, hajóval, vagy ottani utazási irodáknál előre lekötött utakkal. A buszok még úgy-ahogy pontosak voltak (főleg ahhoz képest, hogy menetidőt csak ritkán adtak meg), de a hajók sohasem tartották be a menetrendet. Rethymno  szállodasorán laktunk, onnan a kikötő 1,8, a buszpályaudvar 3 km-re volt. Ezeket a távokat nagyon sokszor megtettük oda-vissza.

Vasárnap kora délután érkeztünk Krétára. Szállásunk elfoglalása után Rethymno velencei nevezetességeit kerestük fel, így a kikötőt és erődöt (Fortezza), Rimondi kutat, Lodzsát és néhány török műemléket.

Hétfőn busszal Arkadi kolostorhoz utaztunk. A kolostor a krétaiak nemzeti emlékhelye, a hősiesség szimbóluma. A menetrend miatt igyekeznünk kellett a kolostor bejárásával. Visszatérve megejtettük első fürdésünket a tengerben.

Kedden a kikötőből gyorsjáratú (?! Oda- és visszaútban is 1,5 órával több volt a menetidő az ígértnél.) katamaránnal Santorini szigetére utaztunk. Partraérés után először Oia-ban, majd Thera-ban sétáltunk a csodás panorámát is nyújtó hófehér házak között.

Szerdán helyi utazási irodával először a St. Georginas-kolostorban, majd Európa utolsó lepraszigetén, Spinalongán  jártunk, végül pedig a minoszi kultúra központjában Knossosban.

Csütörtökön busszal Chania-n keresztül a Krétai Botanikus Parkba utaztunk. Ezernyi mediterrán és trópusi virág és 150 gyümölcsfa található itt. Visszatérve Chania-ba végigjártuk a város nevezetességeit.

Pénteken Európa leghosszabb szurdokvölgyében, a Samaria-szurdokban gyalogoltunk. A gyalogút 16 km hosszú, 1227 méteren indul és 0 méteren (a Libiai-tengernél) ér véget. Ehhez még tartozik kb. 100 m emelkedő is.

Szombaton busszal Preveli közelébe utaztunk, onnan úttalan-utakon először a magasból láttunk be a Preveli-szurdokba, majd leérve a tengerhez lentről is felgyalogoltunk ameddig lehetett (vízesés) a pálmafás völgybe.

Vasárnap már csak kisebb sétára, vásárlásra jutott idő, mert negyed egykor indulni kellett a repülőtérre.