Isaszegi Természetbarát Klub

Évköszöntő túra

Címkék

Program szerint két táv között lehetett volna választani, de a szinte járhatatlan útviszonyok miatt egy harmadik, rövidebb változatra (7 km) került sor. Pedig rengeteg ember (46 fő) volt kíváncsi erre az útra.

Éjjel ónos eső esett, és ez folytatódott még az út elején is. Készülődés közben jöttek a telefonok, hogy mi lesz velünk, megtartjuk-e a túrát? Mivel nem tudtam volna mindenkit értesíteni az esetleges változásról, az érdeklődőknek csak azt tudtam mondani, mindenki maga döntse el, be meri-e vállalni az utat?

Ilyen baljós előjelek után meglepően sokan voltunk az isaszegi, később pedig a gödöllői vasútállomáson. A vonaton is jöttek Pest felől, és Besnyőn is csatlakoztak hozzánk sokan. A jégpáncél miatt szavazásra tettem fel a kérdést, elégedjünk-e meg egy rövid túrával? Elsöprő többség a rövid út mellett döntött.  

    Elkezdtük a csúszkálást. Igazán azokon a helyeken volt alig járható az út, ahol korábban már letakarították a hótól az utat. Különösen igaz volt ez az incsői lakópark előtt, ott a széles aszfalton alig tudtunk átkelni. Ahol szűz hó volt, ott egyszerűen beszakadt alattunk a havat borító jég, és majdnem simán lehetett gyalogolni. Lassan haladtunk, de nem is volt miért sietnünk. A Gudra-hegyre való felkapaszkodás végre kicsit felmelegített a sok togyorgás után. A hegyről leereszkedtünk a most felújított Pap Miska-kúthoz. Közelében új padokat és asztalokat is elhelyeztek, és térkép, kis híd is került oda.

    A meglepetés ezután következett. Pár túratársunk előre odament és nagy tűzzel, meleggel fogadott bennünket. Kezdetét vette az ilyenkor szokás nagy evés-ivás, amit még az is fokozott, hogy egyikünknek születésnapja volt. Előkerült még egy gitár is, melynek kíséretében vidám nótázgatás kezdődött. Jó sokáig ott voltunk, aztán visszaindultunk a besnyői vasútállomásra.

 

Mikulás-kereső túra 2015.

Címkék

Hagyományos Mikulás-kereső túránkat ezúttal is az Isaszegi Nyugdíjasok Baráti Körével szerveztük. A nem túl hideg, de ködös időben hetvenen voltunk, ennek háromnegyed része klubunk tagja, illetve vendége volt.

Fél 10 után indultunk a Nyugdíjas Klubtól. 1,4 km-t kellett megtennünk, míg elértük az erdőt. Itt volt az első Mikulás-kép is, ami a Mikulás megtalálását hivatott segíteni. A Mikulás közeledtét egyre nagyobb képek jelezték. Folyamatosan emelkedő úton előbb a Nagy-hegyre, majd a Kálvária-hegyre kapaszkodtunk fel. Nem sokkal az átjátszó adó után találtunk rá a Mikulásra. Külön jutalmakért előbb a vállalkozó kedvű gyerekek verset mondtak, énekeltek. Ezután minden gyerek (és azok a felnőttek, akik kértek) Mikulás-csomagot kapott, majd a gyerekek még a szép kivitelű Mikulás-képeket is megkapták.

    Jó hangulatú beszélgetés, süteménnyel és melegítő itallal való kínálgatás közepette jól elszaladt az idő. Mindnyájan közösen indultunk el visszafelé, de mikor elértük a piros jelzést, kétfelé váltunk. Főleg a gyerekes szülők, nagyszülők a rövidebb utat választva visszagyalogoltak a túra indulópontjára. Ők 7 km-t tettek meg.

    Mi húszan még kiegészítettük a gyalogutat. Előbb a P jelzésen felgyalogoltunk a Honvédsírokhoz. Itt a pihenőhelyen kis ebédidőt engedélyeztünk magunknak. A Z+ jelzésen indultunk lefelé, de letértünk róla a bográcsolásokról ismert mély horhosba.  Most nagyon tele volt letört ágakkal, ez tette még változatosabbá az utat. A domb alján – továbbra is a Z+ jelzésen - a sápi útra tértünk. Később a jelzéssel együtt derékszögű irányváltással Szentgyörgypuszta felé vettük az irányt. Margit és István ott laknak, és behívták a csapatot egy nagy tál mézes süteményre. Kis idő után indulnunk kellett, nehogy ránk sötétedjen. A Telefon-álián folytattunk az utunkat, majd az ESE-nél értük el Isaszeget. Ez a hosszabb táv 14 km volt.

 

Apátkúti-völgy

Címkék

11.07-én, szombaton a Visegrádi-hegység egy nagyon szép táján jártunk, a Lepence-völgytől Pilisszentlászlón át az Apátkúti-völgyig, majd azon Visegrádig. 28-an voltunk, 16,7 km-t gyalogoltunk szinte végig gyönyörű időben.

7:00-kor találkoztunk Gödöllőn, majd attól függőn, hogy valakinek volt-e matricája, vagy sem, az M0-áson, vagy Mogyoródon át hajtottunk rá a Megyeri-hídra. Tovább Szentendrén, Pilisszentlászlón át jutottunk Lepencére, túránk kiindulópontjára. Az első 800 métert aszfalton tettük meg, majd a Z jelzésen betértünk az erdőbe. A Lepence-patak völgyében haladtunk, majd attól kissé eltávolodva hegyoldalban oldalaztunk. Később megint a patak mellé értünk, majd háromszor át is keltünk rajta. Mikor elhagytuk a patakmedret, kezdett kissé jobban emelkedni az út. Balról elhagytuk a Spartacus-ösvény bejáratát. Itt is - mint mindenütt a nap során - sok kirándulóval találkoztunk. A nap eltüntette a ködöt, így még pompásabb volt az őszi erdő. Elszórt víkendtelkek között megálltunk elemózsiázni.

    Továbbindulva bejutottunk Pilisszentlászlóra. A falut a kék jelzésen hagytuk el, majd a piros körút jelzésen mentünk, végül jelzetlen úton értünk az Apátkúti-völgybe. Lehetett volna egyszerűbben is! Nagyon szép volt a patakvölgy, aki számolta, azt mondta, 13-szor keltünk át rajta. Annyi avar hullott a patakba, hogy helyenként nem is lehetett látni a vizet. Egy kis szellő megrázta a fákat, a rengeteg levél hóesés módra szállt alá. A pisztrángos tavaknál bevártunk mindenkit, még a gombázásba belefeledkezetteket is. A Fűvészkert után jött az Apátkúti-patak talán leglátványosabb része hatalmas sziklákkal és az Ördögmalom-vízeséssel. Ezután egy horgásztó következett, majd hamarosan becsatlakozott a Fellegvár felől érkező út is. Beértünk a házak közé. A révtől a sofőrök visszabuszoztak Lepencére a kocsikért, majd visszajöttek a többiekért Visegrádra. Hazaúton Szentendre előtt már dugóba keveredtünk, és ez kitartott egészen a Megyeri-hídig.

 

Szarvasi buszkirándulás

Címkék

Napsütéses őszi időben 55-en kerestük fel Szarvas legfontosabb nevezetességeit, úgymint az Arborétumot, Mini Magyarország Parkot, a Belvárost, de kuriózumként meglátogattuk a Sárarany Szalmaportát is.

Reggel 6 órakor kezdte a busz összeszedni az utasokat Gödöllőn, majd Isaszegen folytatta. Fél 7 körül már mindenki a buszon volt. Jó tempóban haladtunk, 9 órára már az Arborétum előtt álltunk. Útközben nem álltunk meg sehol, így nem csoda, ha jegyvásárlás után a WC-nek volt a legnagyobb vonzereje. Mivel még meglehetősen hűvös volt, mindenki előbb a makett-parkot kereste fel, mert ott már érezni lehetett a nap melegét. Szép látvány volt, ahogy a bepókhálózott füvön csillogott a harmat. Magyarország és a Kárpát-medence sok jeles épülete már látható itt kicsinyített változatban. Különösen a gyerekek nagyon élvezték az épületek között kacskaringozó vasutat, amit ők indíthattak az ismertető tábláról.

    Ezután az Arborétumot jártuk végig, ki-ki érdeklődése, erőnléte szerint. A „Pepi-kert” néven is ismert parkot az olasz eredetű Bolza család létesítette a XIX. században. Élmény volt az őszi színekben pompázó hatalmas fák között sétálni. Jártunk a Holt-Kőrös partján lévő Kikötőben, a Kilátóban (aminek csak neve emlékeztet funkciójára, kilátni már régóta nem lehet belőle a környező fáktól). Többen elcsábultak a Csemetekert kínálatának. Délben indultunk tovább, bár már belátom, az Arborétum több időt is megérdemelt volna.

    Szarvas Ezüstszőlők nevezetű részébe buszoztunk. Itt a Sárarany Szalmaportát látogattuk meg. Mindenkit elbűvölt a készítésében rengeteg türelmet igénylő szalmából készült figurák, aratókoszorúk, ajándéktárgyak látványa. Egy vitrinben gyöngyből készült díszeket is láthattunk. A portán volt egy füvészkert is. Az ágyásokból az útra tévedt növényeket ki lehetett szedni, rá is csaptak a lányok. Kaptunk gyógyteát is ízelítőül.

     Ezután visszamentük Szarvas belvárosába. Előbb átsétáltunk a Kőrős hídján, hogy közelebbről is megnézhessük a vízre épült Ezredéves Emlék emlékművet.  Leginkább a Bolza-kastélyt szerettük volna megnézni. Ez a lehetőség adott volt a város honlapja szerint: „egész évben, minden nap, 0-24 óráig kizárólag kívülről díjmentesen megtekinthető”. Evvel szemben három oldalról is próbáltunk bejutni (talán úszva sikerült volna a Kőrös felől), de mindenütt lezárt láncos kapuk állták utunkat. Maradt azért még látnivaló: körbesétáltuk az evangélikus Ótemplomot, jártunk a Tessedik Sámuel múzeumnál, a  Mittrovszky-kastélynál és a volt Árpád-szállónál. A csapat nagy része ezután egy cukrászdában kötött ki. Fél négykor indultunk hazafelé.



Azt hiszem mindenki jól érezte magát.

A DDK zalai szakaszán

Címkék

A Zalai-dombság változatos tájait jártuk négynapos gyaloglásunkon. Csupa 6-os távú (66,6 km) túránkon nem kényeztetett agyon bennünket az időjárás, sokat esett az eső.

    10.15. csütörtök. Kora reggel (5 órakor) indultunk, és öt átszállással fél egy után már Bázakerettyén is voltunk. Egy éve itt fejeztük be a Zalalövőről tartó szakaszt. A kocsmában meg kellett nézni, nincs-e változás a bélyegzőben?  Majdnem egy órakor indultunk. A faluban még volt kerékpárút, azon tudtunk menni. Később - egész Kistolmács túlsó végéig - maradt az aszfaltút, ami a kisvasúttal párhuzamosan haladt. Elhaladtunk a Kozár-forrás, és a szépen rendezett Kistolmácsi-tó mellett. Szép volt a kistolmácsi kápolna is a barokk Szent család szoborral. Mikor elhagytuk a települést, esni kezdett az eső. Eleinte semmi gond nem volt, mert egy vályúsan kiképzett betonút vezetett fel a Barkócási-erdő nyergére. Később megtapasztaltuk a zalai sár ezernyi változatát. Szerencsére – és ez vonatkozik az egész útra is – az igazi ragadós sárga agyag kevés helyen volt, inkább morzsalékos lösz. Borsfán kicsit ráncba szedtük magunkat, ettünk is egy keveset egy buszmegállóban. Valkonya előtt még egy kapaszkodó várt ránk a Borsfai-hegyhát. Aztán leereszkedtünk a faluba, és máris szálláshelyünkön, a Rockenbauer Pál turistaházban voltunk. Érdekes rongybábúk voltak mindenütt, melyel a Ludvérc-fesztiválról maradtak kinn. 13,4 km-t gyalogoltunk. Nagyon jól esett a cserépkályha melege, és a finom csirkepaprikás is, amit korábban megrendeltem. A korai kelés következményeképp hamar ágynak estünk.

    10.16. péntek. Összepakoltunk, megreggeliztünk a turistaház társalgójában. Nedves ruháink, cipőink megszáradtak reggelre, így ismét nedvszívókká váltak. A turistaház nagy kertje mellett indult tovább a kéktúra. Ez a nap folyamatos hullámvasutazással telt, öt nagyobb dombra is fel kellett kapaszkodni, hogy aztán mindjárt le is adjunk a megszerzett magasságunkból. Egy völgyben kis tó (melyet a Szuloki-forrás táplál) sárgállott. Legtalálóbb neve a harmadik dombnak volt: Csuszigáló. Obornak volt az első település, amit a nap folyamán láttunk. A következő dombhát neve Mántai-bükk volt, ezután már csak egy volt hátra, a homokkomáromi. Itt található a Kegytemplom és zárda, neves zarándokhely. Nekünk e hely a napsütést jelentette, élveztük is nagyon. A bélyegzőt a zárdában kell elkérni, a templomot is kinyitották nekünk. Megebédeltünk, aztán indultunk tovább. Lefelé menet sok faszobor látható. A következő település, melyet érintettünk Hosszúvölgy volt, majd Zsigárdmajor következett. Már nagyon vártuk, hogy Palinba érkezzünk, mert ezen a napon itt fejeztük be a túrát. 21,9 km-t tettünk meg idáig. Bélyegzés után buszra szálltunk és Újudvarra utaztunk. Itt még várt ránk egy km gyaloglás szálláshelyünkig, a Napsugár-vendégházig. Nagyon kedves fogadtatásban részesültünk, a vacsora bőséges és finom volt. Még jó ideig elbeszélgettünk, hülyéskedtünk, mielőtt lefeküdtünk volna.

    10.17. szombat. Kiadós reggeli után indultunk. Előbb vásároltunk valami szendvicsnek-valót, aztán a Petőfi utcán hagytuk el Újudvart a Z+ jelzésen. A jelzések felvezettek egy dombra, majd balra kanyarodott a jelzett út. Egy magaslesnél sokat keresgéltem az utat, de azt végül Éva találta meg - igen rossz állapotban - balra a magaslestől. Ezután volt egy pár jel, utána kilométerekig semmi. A GPS segítségével azért felértünk a gerincen futó kék jelzéshez. (Jobban tanulmányozva a térképet és a GPS-t, kiderült, hogy - ellentétben a Cartographia térképpel és a felfestett jelzésekkel – a Z+ már a TV-toronyhoz vezető aszfaltozott úton halad, ezen viszont egy jel sincs.) A kék jelzésen tovább emelkedett az út, egészen a TV-torony közeléig. Itt jobbra letértünk a jellel együtt. A kék háromszög jelzés a Kőszikla-szurdokon vezet át, ami nagyon látványos hely, de ilyen csúszós útviszonyok között most kihagytuk. A kéken igen meredek úton leértünk a forrásokig, pihenőpadokig. Továbbhaladva Nagybakónak faluba értünk, itt északi irányba fordultunk. Egy kecskefarm után sík rész következett, de nagyon vizenyős volt a sok esőtől. Meg kellett nézni alaposan, melyik fűcsomó bír el. Egy emelkedővel feljutottunk a Cser-hát-hegyre. Hosszú egyenes szakasz végén valami nádszerű ültetvény mellett a magaslesnél ettünk pár falatot. Az út folytatásában egy gyönyörű mély szurdokot hagytunk magunk mögött. Elkezdtük kapaszkodónkat az Öröm-hegyre. Pár elhagyott gyümölcsös is felbukkant az út mellett, majd egy rendezett vadásztanya. Kereszteződéshez érve egy feszület, Rockenbauer Pál kopjafája és egy mini kápolna is volt egymás közelében. Innen már csak 300 méterre volt a Postás-kulcsosház, és egyúttal a bélyegzőhely is. Itt ebédeltünk. Közben megjelent három terepjáró (csak egyiken volt rendszám). Sajnos nyomaikat a friss sárban sok helyen láttuk, később pedig virtuskodásaikat a nagy pocsolyákban. Aztán – hogy teljes legyen az erdő rongálása – megjelent öt cross-motoros is, hasonló mutatványokkal. Katit – hiába húzódott teljesen félre – teljesen beterítették sárral. Ennyit a békés egymás mellett élésről. Zalaújlakig végig lejtett az út, a faluban a nap is kisütött. Piroska Pihenőben szálltunk meg. Jó meleg fogadott, valamint Piroska néni – aki 43 évig túrázott – figyelmessége, hogy edényekbe vizet és keféket tett ki cipőink tisztítása végett. Vacsora előtt még megnéztük háziasszonyunk vezetésével az Egry József emlékházat. Vacsorára finom ételt (Zalai babos káposzta füstölt csülökkel) kaptunk és pogácsát, valamint almás pitét. Megkóstoltuk a zalai fehér- és vörös bort is. Napi adagunk 17,8 km volt.

    10.18. vasárnap. Lazább nap jött, lényegesen jobb idővel. Piroska néni reggelije után előbb visszakapaszkodtunk a kék jelzésre. Eső helyett köd volt a reggeli órákban, így a zalakarosi kilátóhoz sem tettük meg a betervezett kitérőt. Az előző napokban lehulló rengeteg eső miatt viszont elképesztően sokfajta gombát láttunk és fényképeztünk. Egy záportározónál elértük a Csiga-túra tanösvényt. Szép, interaktív táblákat ebben az évben adták át. Zalakomárt részben megkerülve a fürdőnél értünk ki a főútra. A Tourinform irodában akartunk bélyegezni, de nem volt nyitva, ezért sorra kérdeztük a vendéglátóipari egységeket, hogy kinek van Zalakaros feliratú bélyegzője. Végül egy büfében – némi fogyasztás fejében – kaptunk a füzetünkbe pecsétet. Zalakaros – Galambok – Zalakomár útvonalon már sok esemény nem történt, végig az aszfaltot koptattuk. Olyan jól haladtunk, hogy az eggyel előbbi vonatot is elértük. Az igaz, hogy IC helyjegyünk nem volt, de állítólag egy kocsiba elegendő a pótjegy is. Végül nem is láttunk IC-vagonokat. 14,5 km-t tettünk meg.

 

Honismereti séta

Címkék

 Az Isaszegi Falumúzeum szervezésében – ITK segédlettel – szombaton honismereti túrát tartottunk. Klubunkból 22-en vettünk részt rajta. A táv rövid volt: 10,5 km.

9 órakor találkoztunk a múzeum előtt. A gyülekezéskor derült ki, hogy rajtunk kívül egyetlen vendég (!!!) volt kíváncsi a Falumúzeum által sok helyen meghirdetett ismeretterjesztő túrára. A Falumúzeum – Szt. Márton-kút – vasútállomás – Tőzeg-tavak útvonalon értünk Ilkamajorba. Itt Szmolicza József úr a Falumúzeum vezetője érdekes adatokkal szolgált a volt Grassalkovich uradalomhoz, majd az egykori Magyar Királyi Koronauradalomhoz tartozó Ilkamajor történetéről, életéről. Sok 1970-es évekből származó saját fényképet is bemutatott. Itt derült ki, hogy egyik tagunk – Margit – is itt születet, töltötte ifjúkorát. Emlékeiről ő is beszélt, valamint egyetlen vendégünk, Szabó Lajos úr is.

    Továbbmenve felértünk a Bolnokai-dombhátra, amiről azt hallottuk, hogy régen Ökörteleki-hegynek hívták. A gerincen haladva megálltunk kicsit a földdel takart háznál. A házigazda kijött, és sok részletet elárult a szokatlan építésű házról. A gerincről letérve egy mélyúton értünk el az Ürgemajorba. Ez már nem élő település, csak pár betontuskó és két fasor emlékeztet arra, hogy itt valaha emberek éltek. A Szarka-berki dűlőn indultunk el visszafelé, de közben tettünk egy kitérőt, és megnéztük az egyik portán található emukat. Lovardák mellett haladva elértük a Rákos-patakot. Ennek padkáján áthaladtunk a vasúti sínek alatt, majd Rákóczi utcán értünk vissza a Falumúzeumba. Útközben kenyeret és lilahagymát vettünk, Józsi már korábban beszerzett zsírt és üdítőket, de Babi pogácsájának és mézes süteményének is nagy sikere volt. Még bor is került az asztalra.

 

Bujáki túra

Címkék

31-en kerestük fel a Cserhát e gyöngyszemét. A nagyszerű idő mellett még abban is szerencsénk volt, hogy láthattuk a szüreti felvonulást sok-sok népviseletbe öltözött helyi lakóssal. 12 km-t gyalogoltunk.

Negyed nyolckor találkoztunk Gödöllőn a vasútállomáson. Kicsit késett a pesti vonat, ezért pár percet várnunk kellett. Asszódon még felvettük Incit, aztán Palotáson kovályogtunk még egy kicsit, de 9 órára azért megérkeztünk Bujákra. A katolikus templom mögött parkoltunk le. Gyümölcskínálások után indultunk. Ady E. utca után beértünk az erdőbe. A zöld tölgyfa-jelzésen haladtunk. Ez állítólag tanösvény, de ismeretterjesztő táblát sehol sem láttunk. Egyébként is furcsa életet él ez a jelzés: néha láttunk egy-kettőt belőle, néhol más irányba volt felfestve, mint az a térképen van (Kálvária után a keresztnél), néha megjelent egy magányos jel, de leginkább sehol sem láttuk azt kilométereken keresztül.

    A Kálvária - a Szent Anna-kápolnával, remetelakkal - viszont nagyon szép, a kilátás róla pedig csodás. Be lehet látni a faluba, mögötte pedig a Kelet-Mátra kéklik. Megnéztünk minden alaposan, volt, aki meg is reggelizett itt. Folytatásban az út alig észrevehetően emelkedett, süllyedt. Az Epidus-forrásnál pihentünk egyet. A forrás – amelyet a térkép kiszáradtnak tüntet fel – ugyan megkerüli a rozzant betongátat, mégis bővizűen indul útjára. A forrás után nem csak a jelzés tűnt el, hanem az út is. Kis kerülővel egy időszakos patakmederben, aszfaltozott úton, majd kocsiúton visszaértünk a térkép szerinti útra.

    A Honvéd-üdülő melletti Szabadidő Parkba érve szerettük volna megnézni a horgásztavat, és ott ebédelni. Illendően engedélyt is kértem a portástól. Ő megkérdezte, hogy turisták vagyunk-e? Igenlő válaszunkra azt felelte, hogy akkor nem mehetünk be. Jobb lett volna, ha csak simán besunnyogunk. Így aztán az út szélén ebédeltünk meg.

    Elemózsiázás után nekiveselkedtünk a vár bevételének. Az út vége kicsit meredek volt. Bejártuk a külső- és belsővárat is. Fentről nagyon szép kilátás nyílt a parkra, láthattuk azt a horgásztavat is, ahová a rend szigorú őre nem engedett be. A várból (ahol egyébként korábban már egyszer jártunk) más úton ereszkedtünk le, mint ahol felmentünk. A faluba visszaérve, épp hazafelé indultunk, mikor egy kedves néni felhívta a figyelmünket, hogy nemsokára kezdődik a szüreti felvonulás. Félreálltunk a kocsikkal, és megnéztük azt. Gyerekek és felnőttek nagy része népviseletben tündökölt. Múlt héten a matyó népviseletet volt szerencsénk látni Mezőkövesden, most pedig a bujákit. Nekem ez utóbbi - vidám színei - miatt jobban tetszik.

 

Bükkaljai túrák

Címkék

Négynapos túránk helyszíne ezúttal az Egri-Bükkalja volt cserépfalui szálással. Húszan voltunk, 42 km-t gyalogoltunk. Az időjárás csak 50 %-osra teljesített, két nap esős, két nap pedig esőmentes volt - abból az egyik kifejezetten meleg is.

    Szeptember 24. (csütörtök). 7 órai indulással autópályán érkeztünk Mezőkövesdre, ott bevásároltunk, majd szálláshelyünkre, Cserépfalura hajtottunk. Kipakoltunk, megreggeliztünk, majd indultunk tovább. Kocsival előbb Bükkzsércre utaztunk, mert innen indult gyalogtúránk. A települést elhagyva a Cseresznyés-patak völgyében haladtunk – sajnos aszfaltozott úton. A Szent Erzsébet-forrás után Völgyfőháznál rátértünk a zöld- és piros sáv jelzésre, a Török-útra. Innen helyenként szép kilátás nyílt a Bükk-fennsíkra. Borzlyuknál kellett volna letérnünk egy jelzetlen útra, de első nekifutásra túlmentünk azon. A Szoros-patak völgyében, majd jól járható kocsiúton értünk vissza Bükkzsércre. 13,2 km-t tettünk meg. Este úri dolgunk volt, mert félpanziós ellátást rendeltünk a helyi Remete-étteremből.

  

 Szeptember 25. (péntek). Reggeli után a Hór-völgyi Látogatóparktól indult gyalogtúránk. A Hór-patak völgyében haladtunk felfelé. Először a Subalyuk-barlangnál álltunk meg. Jó páran felkapaszkodtunk a barlanghoz az igen meredek, de korláttal biztonságossá tett úton. Mikor továbbindultunk, sajnos elkezdett esni az eső eleinte csak immel-ámmal. Kis kitérőt tettünk az Oszlai tájházhoz. Mikor elhagytuk a Hór-patakot, akkor kezdett rá jobban az eső. Meglehetősen meredek út vezet fel Ódorvárhoz, legalábbis addig, míg el nem érjük a makadám utat. A Zsilibes-forrás után nemsokára a vár alatti esőbeállóhoz érkeztünk. Itt megebédeltünk, aztán felmentünk az Ódorvárhoz. A vártól jelzetlen, jól járható úton értünk vissza a kocsikhoz. Ezúttal 12,2 km-t gyalogoltunk. Elállt az eső, így vacsora előtt még sétáltunk egyet a faluban, kisebb csapat megkereste a pásti pincéket is.

    

Szeptember 26. (szombat). Kocsival először Síkfőkútra utaztunk, ahol a hotel mögötti parkolóban letettük autóinkat. Az eső vigasztalanul esett mikor elindultunk, és erről a jó szokásáról nem mondott le az út végéig. A Kánya-patak völgyében kezdtük meg a gyaloglást. Az Attila-forrásnál lévő kis tó után egy összedőlt esőház után kezdett erőteljesebben emelkedni az út (650 méteren belül 120 métert). Várkúti-turistaháznál megálltunk egy kicsit, majd további kemény emelkedő után felértünk a Vár-hegyre. Lefelé menet már nagyon jól elvoltunk, újabb kis emelkedő csak a Kövesdi-kilátó előtt volt. Az esőháznál majdnem megközelítettük azt a helyet, ahol két nappal azelőtt jártunk. Novaji-kunyhóig lejtett az út, de utána ismét jött egy Cseres-tető nevű bucka. Síkfőkútra beérve már csak csepergett az eső. Felkerestük a Szt. Imre-forrást, körbesétáltuk a tavat. A gyalogút 9,4 km hosszú volt. Visszaautóztunk szálláshelyünkre, megebédeltünk. Ebéd után elsétáltunk a helyi fazekashoz, azután pedig a református templomhoz, Mária-fához. Ezután a Berezdi-pincékhez mentünk, majd a Kisamerika nevezetű barlanglakásokat néztük meg.

    

Szeptember 27. (vasárnap). Reggeli után összepakoltunk, majd kocsival Cserépváraljára mentünk. Leparkolás után felmentünk a Barlanglakásos tájházhoz. Sajnos hiába hívtam a megadott telefonszámot, senki nem vette fel a kagylót. Így aztán csak kívülről tudtuk megnézni a házat. Turánk során először a kápolnát, majd egy barlanglakást (vagy hodályt?), ezután a Gabonavermeket kerestük fel. Tovább emelkedő úton értünk fel a Cserépvárba. Lefelé más úton jöttünk, így még egy kőhodályba is belebotlottunk. Az eredeti terv szerint a P jelzésen mentünk volna tovább, de az annyira saras volt, hogy inkább az aszfalton közelítettük meg a P háromszög jelzést, amin a Nagy-, és Kiskúp kaptárköveket találtuk meg. Ezután visszatértünk az aszfaltozott útra, és ezen értük el a Csordás-völgyi kaptárköveket. A kocsikhoz visszamenet eljöttünk az Ifjúsági tábor és a borospincék mellett. Közben rengeteg erdei csiperkét láttunk és többen szedtek is. Ez az út 7,1 km hosszú volt. Visszamentünk szállásunkra, megebédeltünk bepakoltunk a kocsikba és elindultunk Mezőkövesdre. Itt közösen megnéztük a Matyó múzeumot, majd egy fagyi elnyalogatása után a Hadas városrészbe sétáltunk. Itt egyesek a régi házakat (Kis Jankó Bori-emlékház, Bútorfestő ház, Mézeskalács-ház, Fazekas-ház, stb.), míg mások a Mezőgazdasági Gépmúzeumot nézték meg. Ezután már csak a hazautazás volt hátra.

Túrák Ausztriában

Címkék

13-an (de nem gonoszok, hanem jóravaló emberek) egy felejthetetlen hetet töltöttünk Ausztriában (egy napos bajorországi kiruccanással), miközben rengeteg élményben volt részünk. Végigjártunk több szurdokot, vízesést, tavat, hegyet-völgyet. Jelen beszámoló csak nagyvonalakban ismerteti a történéseket, a részleteket 2016.01.23-án az isaszegi Falumúzeumban tudhatják meg a t. Érdeklődők, ott tartunk vetítettképes élménybeszámolót.

    09.07. hétfő, Utazónap, Salzkammergut

 Már reggel 6 óra előtt kezdtük összeszedni a túratársakat. Az M1-es egyik  pihenőhelyénél vártuk be egymást. Technikai szüneteken kívül először Gmundenben, a Seeschloss Ort-nál álltunk meg. Megnéztük a Traunsee szigetén épült kastélyt, sétáltunk a Toscana-parkban. Ezt követően –fotószünetekkel meg-megszakítva az utat - Salzkammergut tavai mellett haladtunk szállásunk felé. Átkeltünk a Postalm jó szerpentines útdíjas szakaszán is.

    09.08. kedd, Szurdokok, vízesés

Reggeli után először a közeli szurdokvölgybe, a Lammerklamm-ba utaztunk. Ezután kocsival továbbmentünk a Salzachöfen-be. Ez szintén egy csodálatos szurdok, melyet a Salzach folyó vájt ki magának 80 méter mélyen.

Újabb program során kocsival megközelíttettük a Gollinger-vízesést. A 75 m magas vízesés végigjárása után egy hosszabb gyalogtúrárát terveztem, de erre már kevés lett volna az idő.

    09.09. szerda, Dachstein, Hallstatt

A Krippenstein felvonóval az első állomásig (Schönbergalm) mentünk, innen negyedórás gyaloglással a Jégbarlanghoz értünk. A barlang megtekintése után visszamentünk a felvonó völgyi állomásához. Innen busszal Obertraunba, a hajóállomásra utaztunk. Egy félórás hajóút végén értünk Hallstatt-ba. Városnézés után busszal visszamentünk a kocsikhoz, majd hazautaztunk. Este bementünk a városba egy fúvószenekari koncertet meghallgatni.

    09.10. csütörtök, Königsee (Bajorország), Salzburg

Hegyi utakon a Bajor Alpok egyik legszebb helyére, a Königsee-hez mentünk. A Jennerbahn felvonóval a középső állomásig (1200 m) utaztunk, innen gyalogoltunk egyet. A túratáv kb. 10 km volt a hajóállomásig. A tavat elérve hajóra szálltunk. és azzal mentünk vissza a tó végéig, ahol az autók parkíroztak. Innen kocsival Salzburgba mentünk, ahol a Mirabell-kastélyparkot, Mozart szülőházát, a Dómot néztük meg

    09.11. péntek, Szurdokvölgyek és Zell am See

Először Liechtensteinklamm-ba az Alpok legmélyebb és leghosszabban bejárható szurdokához utaztunk és néztük meg. Visszatérve a kocsikhoz tovább autóztunk a Kaprunban lévő, Sygmund-Thun Klamm szurdokhoz. A szurdok után a Klamsse-t jártuk körbe, majd megnéztük vízi erőmű bemutatótermét. Továbbutazva megálltunk Zell am See-ben, majd fényképezni több helyen.

    09.12. szombat, Gosausee

A közelben lévő Gosausee-hez utaztunk ahol a Gosaukammbahn felvonóval felmentünk 1430 m-re. Innen először egy 4,5 km-es körutat járunk be egy kilátópont érintésével, majd leereszkedünk a tóig, aztán körbejárjuk azt. A teljes táv 12,5 km volt. Búcsúvacsorát egy abtenau-i étteremben tartottunk.

    09.13. vasárnap, Loser panorámaút, hazaút

Összepakoltunk és először az Altausee felett lévő útdíjas panorámaúthoz mentünk. A panorámaút végén a parkolóban hagytuk az autókat, és egy közeli tóhoz gyalogoltunk. Innen a legszebb a kilátás az Altausee-re. Visszaindulva épp egy oldmobil versenyautó startjára készülődtek. Ezután már csak a hazautaztunk.

 

Pilis Kesztölcről indulva

Címkék

Tegnap minden baljós időjárási előjelzés ellenére 31-en indultunk túrázni a Pilisbe. Esőkabátra csak nagyon rövid ideig volt szükségünk, az út második felében néha már a nap is sütött. 12 km-t gyalogoltunk.

7:00-kor találkoztunk Gödöllőn. Nem volt egyszerű az utazás, mert hat kocsit a reggeli forgalomban nagyon nehéz egybe tartani. Budakalász szélén bevártuk egymást, aztán megint szétesett az egység, többek között én is (és az engem követők) elkevertem Ürömnél. Végül azért mindenki szerencsésen megérkezett Kesztölcre.

A régi kék jelzésen indultunk, azon, amelyiken pár évvel ezelőtt az OKT-t jártuk. Azóta szinte minden út más nyomvonalon halad, így a kék és a zöld sáv is, a S+-ből Z négyszög lett, de láttunk piros jelzést is. Ezek a jelek sem a papíralapú térképen, sem az OMP-n nem így szerepelnek, és a turistautak.hu-n is csak részben. Mindezen nehézségek ellenére szépen araszolgattunk felfelé a Kétágú-hegyre. Helyenként egész széles fehér mészkövekkel megerősített úton mentünk, máskor pedig szűk ösvényeken bujkáltunk a vizes bokrok között. A hegyre felérve az ún. Róth úton mentünk tovább nem erősen, de állandóan emelkedő úton. Erős emelkedő akkor kezdődött, amikor 250 m-re megközelítettük a „Sasfészek”-kulcsosházat. Ezalatt a rövid táv alatt 80 métert emelkedett az út. A háznál – melyet teljesen felújítottak – a pihenőpadokon megreggeliztünk – vagy megebédeltünk. Egy ottlévő társaság tagja még gitározással is szórakoztatott. Az idő is egyre jobb lett, a teraszról már egészen jól lehetett látni Esztergomot.

Mikor továbbindultunk, már csak lefelé haladtunk. A Z+ jelzésen mentünk a Fekete-hegyen, majd áttértünk a Z sávra. Ezen eleinte majdnem síkban haladtunk. Kétszer is letértünk róla: először a Kétágú-hegy siklóernyő starthelyét kerestük fel, ahonnan szép kilátás nyílt Dorogra a Palatinus-tóval, a Kis- és Nagy-Getére. Sok fénykép készült itt, többek között csoportkép is. A második kitérőnk szintén egy kilátóponthoz vezetett, ahonnan már Esztergomot is láthattuk. A közelben gyakoroltak a sziklamászók, mi pedig néhányan lejjebb ereszkedtünk a Kis Öreg-szirti-barlanghoz. Nagyon meredek sziklákon meg lehetett volna közelíteni az Öreg-szirti-barlangot is, de ezt nem kockáztattuk meg. A sziklahasadékokban ezernyi kövirózsa lapult. Továbbindulva leereszkedtünk az OKT új nyomvonalára, majd a zöld jelzésen folytatva utunkat, a temetőnél értük el Kesztölcöt. A falun végiggyalogolva megálltunk a szépen megépített bányász emlékműnél.

Hazafelé más úton jöttünk, a Dobogókő, Pilisszentkereszt, Pomáz útvonalon. Ez utóbbi település cukrászdájának forgalmát jó fellendítettük, főleg fagyievésünkkel.

A fényképeket Dami Éva (É), Kolláth Ági (Á), Urbán Zsuzsa (Zs), Moravecz Pali (P) és Kassó Robi (R) készítette.