Isaszegi Természetbarát Klub

Nemti kis csodái

Címkék

A Turista Magazinban olvastam egy cikket Nemti látnivalóiról. Mindjárt tudtam, hogy azt nekem látnom kell. Egy hirtelen ötlettől vezérelve hétfőn este megírtam a klubtagoknak, hogy szerdán hová készülök, és akinek ideje-kedve van, tartson velem. Tömeges jelentkezés nem nehezítette meg dolgom, így egyedül indultam.

A vonat szokásos késésével indult a túra. Attól féltem, hogy Hatvanban lekésem a salgótarjáni csatlakozást. A 18 perces különbség azonban elégnek bizonyult.
Kisterenyén szálltam le. Mindjárt az állomással szemben van Gyürky-Solymossy-kastély parkjának bejárata. Gyors fényképezés, majd indultam tovább a buaszmegállóhoz. Odaérve megállapítottam, hogy 17 percem van még. Ezt kihasználva elindultam a Tájház, kastély felé. Sikerült az ellenfényben pár felvételt készíteni a szépen rend behozott kastélyról, ősfás, természetvédelem alatt álló kertjéről. A kastély eladó, akinek kedve szottyan rá, máris mehet a pénztárhoz.
A buszról Nemti keleti végé, a szuhai elágazásnál szálltam le. Zöld sáv jelzésen indultam, melyről hamarosan jobbra le kell térni a völgybe. Egy út közepéről sandán figyelő kutya miatt én ezt előbb tettem meg, majd árkon-bokron keresztül kis kerülővel a völgybe értem. Míg el nem értem a tulajdonképpeni Morgó-gödör szurdokot, meglehetősen sok csalánt kellett kerülgetnem. A homokkő szurdok lépésről-lépésre egyre mélyebb lett és szűkült. Volt olyan része, ahol 1 métert sem érte el szélessége. Nagyon látványos volt, örültem, hogy eljöttem. A szurdok lassan ellapult, ekkor kikaaszkodtam belőle, és egy vele majdnem párhuzamos kocsiúton folytattam utamat. 560 m-t megtéve balról bejött az a zöld jelzés, amit a szurdok miatt hagytam el. Hamarosan kiágazott a Z háromszög jelzés, azon indultam el a csúcs felé. Annyira belejöttem a felfelé kapaszkodásba, hogy észre sem vettem, a csúcs jelzés nem is a csúcsra megy, hanem balra eltér attól, és kicsit lefelé a Leány-kőhöz vezet. Szóval a valódi csúcsról visszatértem, és végül én is rátaláltam a Leány-kőre. A monda szerint a hazugságon kapott lány kijelentése teljesült be, miszerint „váljak kővé, ha nem mondok igazat”. A szép formájú homokkő-alakzat csodálása közben jöttem rá, hogy nem mindig szerettem így a homokkövet, valamikor az emésztő ásása közben kifejezetten utáltam. A zöldön visszatértem a faluba, majd a harmadik nevezetesség felkutatásába kezdtem. Miután semmi nem jelöli, hol kell letérni az országútról, túlmentem fél kilométert, mire találtam egy olyan embert, aki meg tudta mondani, merre keressem. Utána már könnyen megtaláltam a Sárkány-szikla tarajos gerincét. Az egyik alakzat neve – nagyon találóan – Sárkányfog.
Lementem a buszmegállóba. A megtett út idáig 7,2 km volt. Még egy óra sem volt, én pedig csak két óra utáni busz-, és vonatjáratokat írtam ki magamnak. Olyan busz jött, ami Nagybátony felé ment Maconkán keresztül. Nekem ez is jó volt, de a vonatra háronegyed órát kellett várni. Visszasétáltam egy kocsmába, és megittam ez évi első sörömet.
 

Cserháti vártúra

Címkék

Túránk során felmegyünk Szandavárba, gyönyörködhetünk Sas-bércről a kilátásban, meglátogatjuk az egyedülálló Magnómúzeumot.

Dátum

2009. szeptember 5., szombat

Jelentkezési határidő

2009. szeptember 3., csütörtök 23.59

Túratáv

10 km.

Szintemelkedés

410 m
Szandavár

Találkozó

2009. szeptember 5., szombat 06.15
2009. szeptember 5., szombat 06.30
Isaszeg, Művelődési Otthon
Gödöllő, vasútállomás

Látnivalók

Sasbérci kilátó
Orsós Magnó Múzeum

Hazaérkezés

2009. szeptember 5., szombat 18.00

Vészforgatókönyv

Tömegközlekedési eszközzel nagyon nehéz megközelíteni Szandaváralját, ezért mindenképp kocsival kellene mennünk.

Megjegyzés

A túra befejezésekor kocsival Terényen át felmegyünk a 469 m magasan lévő Sasbérci kilátóhoz. A kilátó 1920-ban épült vadászkastélynak, 2001-ben eredeti szépségében felújították. Nagyszerű kilátás nyílik róla a korábban bejárt szandai várra, valamint a Cserhát központ magjára. Belépődíj: 250.- Ft. Ezután megnézzük Terényben az Orsós Magnó Múzeumot, mely e témában a világ legnagyobb magángyűjteménye. A magnetofonokon megjelenésük idejében ismert és divatos zenei anyag szólal meg. Belépődíj: 500.- Ft.

Jelentkezések

Szentendre-környéki kirándulás, városnézés

Címkék

Félve a nagy melegtől, korán indultunk. 6 órakor Isaszegen gyülekeztünk, majd ezt követően Gödöllőre mentünk, ahonnan 6 óra 20-kor indultunk tovább. A megépült M0-ás és a Megyeri-híd nagyon megkönnyítette Pilisbe jutásunkat, így már 7 óra előtt a szentendrei HÉV-végállomásnál találkozni tudtunk Pestről érkező túratársainkkal.

Nagy meglepetésünkre és örömünkre a 10 hónapos, névnapját ünneplő Boglárkát is hozták szülei. Jó magaviseletével meg is hálálta a kirándulás lehetőségét. Lajos-forráshoz együtt, mind a 25-en mentünk fel kocsival. A felvezető út minőségén erősen látszik a karbantartás hiánya.
A forrásnál lévő parkírozóban rajtunk kívül alig volt kocsi, csak a kannatöltögető embereket láttunk. Az elengedhetetlen sütemény, gyümölcs kínálás után nekivágtunk az útnak. A túravezetést a nemrég vizsgázott Harman Marcinak adtam át, hadd gyakorolja tudományát. El is látta feladatát becsületesen.
A kék kereszt jelzésen folyamatosan lejtős úton indultunk. Egyáltalán nem volt még meleg, jobbról sokáig mély völgy mellett haladtunk. A János-forrás – mely már sajnos csak  nevében forrás – után immár Z sáv jelzésen jó kis emelkedő következett. Ahogy kiértünk Pomáz felé eső kilátóponthoz, kis pihenőt tartottunk, majd a Petőfi-kilátóhoz, és a mellette lévő Gomba-sziklához mentünk. Ezután a Kő-hegyi menedékház, mint kávézóhely szerepelt programunkban. Az 1933-ban Magyar Turista Egyesület Szentendrei Osztálya által épített menedékház azon nagyon kevés turistaszállások egyike, mely mai is működik.
Továbbra is a zöldön haladtunk alig, majd kissé erőteljesebb lejtmenetben. A Sás-völgy elérésekor visszaútban mehettünk volna a S+ jelzésen is, de mi  a Vasas-hasadék felkeresése miatt a Z barlang jelzésen mentünk, leadott szintmagasságunkat visszaszerezve. A Vasas-hasadék nagyszerű természeti képződmény. A sziklaszoros látványa is lenyűgözte a csapatot, a bátrabbak – de lehet, hogy egyszerűen csak soványabbak – ezután még a kb. 25 m mély, egyre szűkebb és meredekebben lejtő hasadékot is végigjárták. Érdekes volt a hasadék legvégén látni az élelmes fák gyökérvégződéseit. Továbbhaladva a Csepel-forrás közelében haladtunk el, Zoli, Marci és Henrik nem is állhatta meg, hogy fel ne keresse azt. Ez a forrás se bővizűségéről fog elhíresülni. A Cseresznyés-árok elérése után időnként fátlan területeken vezetett utunk. Ekkor már erősen meleg volt. Szerencsére pár perc múlva megérkeztünk a Lajos-forrásnál lévő rétre, ahol még voltak árnyékban lévő pihenőpadok. A forrásnál megtöltöttük vizes edényeinket, majd elindultunk kocsival Szentendre felé.
Parkírozóhely keresésével nem akartuk nehezíteni életünket, ezért a Szentlászlói úton álltunk meg, közel a Dunakanyar úthoz. Innen besétáltunk a Belvárosba. „Segítségképpen” volt egy Szentendrei séták elnevezésű prospektusom. Miután pár dolog nem úgy szerepelt rajta, mint a valóságban, bementem a Tourinform irodába. Elmondtam nekik, mi–mindent tapasztaltam. Elcsodálkoztak és adtak egy másik térképet. Az se volt különb. Amik rendszeresen  össze-vissza jelentek meg e térképeken: Pozsarevacska-, Preobrazsenszka-, Belgrád-, református templom, Baptista Imaház. Kovács Margit Keramikus Múzeumába a belépőjegyet a Képtárban (miért ne?) kell megvenni. Szerencsére a kimondottan udvariatlan pénztáros se tudta elvenni kedvünket a múzeum megnézésétől. Ezután lesétáltunk a Duna-partra, majd a Szerb Ortodox Egyházművészeti Gyűjteményt és a Belgrád Templomot néztük meg. Értékes gyűjteményt, udvarias, kedves múzeumi alkalmazottakat láthattunk. Fél négy felé fejeztük be városnéző sétánkat, majd indultunk hazafelé.

A fényképeket készítette: Dalmi Éva, Harman Márton, Maszlagi Sándor, Notter Béla

 

3 nap a Bakonyban

Címkék

A túravezető elkövette azt a hibát, hogy képzetlen, ám túrázni szerető személyemet kérte meg készítsek egy kis "beszámolót" fotókkal, míg Ő távol van a számítógéptől pár napig. Nagy kihívás ez nekem, mert a tárgyi adatbázisom nem elegendő e terjedelmes anyag megfelelő szintű továbbadásához. Tehát elmesélem. 2009 július 24-26-ig három egész napot töltöttünk a Bakonyban.

17-en indultunk el, négy autóval, Zsámbok, Isaszeg, Gödöllő, és a Budapestiek biatorbágyi csatlakozással kb 7,15-kor. Csákvár, Bodajk, Dudar útvonalon haladva tájékoztatást kapunk Bélától a túravezetőnktől, miszerint Dudaron van Éva barlang. Ennek örűltem. Körülötte nagyra fejlett csertölgyek és bükkök hívják fel a figyelmet. Útközben megálltunk az Óceánrepülők emlékműve előtt.

Itt adtam át a túravezetőnek egy közönséges sípot, amivel a népes csapatát indulásra tudja fütyülni.(Ezt korábban eldöntöttük, hogy jó lenne egy ilyen.) Már messziről magára hívta a figyelmet a 82-es út szerpentinje mellett emelkedő XIII.század eredetű gótikus építésű cseszneki vár romja. A csák nemzetiség építette, a tatárjárás után, a XV-ik százdban a Garaiéké volt, utolsó tulajdonosai az Eszterháziak voltak. 1820-ban villámcsapás érte, tűzvész rombolta le. Az állagmegőrző munkákat a mai napig is folyamatosan végzik. Itt nagyon sokat időztünk, fotóztunk, megnéztük a Kőmosó-szurdokot, majd sípszóra indultunk tovább a szálláshelyet elfoglalni Fenyőfőre.

Fenyőfő jelentése fenyővel benőtt magaslati település. Már 1237-ből származó oklevél említi "Feneufey" formában. Garai birtokba került a XV század végén, a törökök bejövetele után nem sokkal elpusztult, 1773-ban német jobbágyokkal telepítik be, majd Eszterházy család birtoka lett. 1961-ben jelentős mennyiségű bauxit mezőt fedeznek fel. Ma kb. 150 lakosa van. A tervezett túravonalra Pápalátókőre igyekeztünk volna, ha nem tévedünk el. (Nem baj van itt más látnivaló is, legfeljebb nem látjuk Pápát a kőről.) Nem haragszunk a túravezetőre, mert szóban azért mindent elmond. :), sőt Péter társunkkal üres óráiban meg is nézték ketten.

A Hódos ér irányába vettük az utat, de itt a Likas követ csak Juti és Béla látták. Nem baj 2:0 Béla javára. A Likas kő egy környezetéből elkülönített mészkőszirten található, a Z barlang túrajelzés vezet hozzá. A szirtet átlyukasztó barlang átjárható alacsony folyosó, mindkét végén 3-3 ágra szakadt. Falait nagy számban borítják gömbüstök. Bezáró kőzete eocén mészkő, hossza 18 m. Este lángos sütés volt, hadtáposunk megfelelő mennyiséggel gondoskodott rólunk.

A szombat reggel 5 órakor megkondultak a harangok a 8 méterre lévő templomtoronyban. Egyik ágyról sem esett le senki, hála az égieknek. Reggeli után Vinyére mentünk az autókkal, és elindultunk Cuha völgybe. Vinyéről tudni kell, hogy hajdanán az Eszterházy család fűrészüzeme volt itt.(Vinye Sándormajor néven) Cuha völgy szurdokához az irányt több percig kerestük, a jelzést nem találtuk , bár Béla előtte mondta, hogy folyás iránnyal ellentétes irányban kell haladni.

Végre gyönyörű uton a Cuha völgyi vasutvonal mellett haladtunk . Majd a ritka helyi vasutvonal építésének idejét mutató (1896) obeliszket láttuk meg. Porva-Csesznek-Vinyétt összekötő vasútvonal három alagúton robog át két völgyhídon átlag 37 km-es sebességgel. Az eredeti támfalakat az első világháborúban olasz hadifoglyok építették, kötőanyag nélkül. A lábazatát alámosás ellen betonküszöbökkel, kőfalazatokkal erősítették meg.

Azt hogy ettünk is és ittunk a Lovász kútból meg sem említem. A szurdokon átkelve egyik oldalról a másikra köveken és ágakon veszélyes helyzetek adódtak. Béla megcsúszott, de hadtápos társunk előző életében főnővér volt, és kitűnő szakértelemmel ellátta a sebet. Vissza a szállás felé vettük az irányt, a vezetők még megtoldották 1-2 km-rel az autóig a távot, mert azt Vinyén hagytuk. Jó volt. Késő du. kezdtünk bográcsban főzni, szorgos kezek hámoztak, daraboltak, kavartak.

Vasárnap ismét harangszóra ébredtünk, de már megszoktuk Reggeli után indulás a Cuha völgy és a barlangok látogatására. Ismét Vinyén hagytuk az autót, és most már előre megfontolt szándékkal a jó irányban jó jelzés mentén haladtunk tovább. Ez kissé izgalmasabb volt mint a tegnapi. Különösen dicséretes volt Mariann kitartása, aki lázasan is de társai segítésével átcsimpaszkodott a függőleges kőfalakon, indákba kapaszkodva, és a három lábán (bottal együtt) sikeresen megoldotta a feladatot. A Bakonyban, mint tudjuk 850 barlang található. Mi ebből kettővel találkoztunk:

  • a Zsivány-barlanggal (Szinonima: Cuha-völgyi 9. sz. barlang. Bakonyszentkirály határában, a Cuha völgyének jobb oldalában, a vinyei vasúti megállótól délkeletre 950 m-re található kb. 6 m relatív magasságban, 14 m hosszú, 8 m magas, felső triász dachsteini mészkőben. Cseppkőlefolyások.)
  • Remete-likkal (Szinonima: Cuha-völgyi 4. sz. barlang. Bakonyszentlászló határában, a Cuha völgyének bal oldalában, a vinyei vasúti megállótól délkeletre 950 m-re található kb. 15 m relatív magasságban, 14 m hosszú, 8 m magas, felső triász dachsteini mészkőben. Cseppkőlefolyás és borsókövek.)

Az előzőt 3-an, az utóbbit 6-an látogatták meg a túristatársak. Egyedül Béla a vezetőnk volt mindkét helyen, - nemhiába nézünk fel Rá!

Vinye felé visszafelé Kitaibel Pál emlékoszlopa mellett időztünk. A magyar botanikus és kémikus Nagymarton született 1757 fer.3. Pesten 1817 dec.13.án halt meg. Összegyűjtötte és leírta Magyarország növényeit és ásványvizeit. Mattersburgban, majd Sopronban Győrben végezte iskoláit. Tudományos munkáknak élt. Egyetemi tanári kinevezést 1802-ben I.Ferenc császártól kapta meg. Előadásokat nem vállalt, a tudományos munkának élt. Ő állított elő a világon először klóros meszet. 1807-ben nevezték ki a Fűvészkert igazgatójává. Vegyészeti munkájáról keveset tudunk 20 ezer km-t járt be a Kárpát medencében, közel 150 növényfaj első tudományos leírója.

Korán du indultunk vissza, de még beugrottunk volna Balácapusztán a villagazdaság I-III-ik századi mozaikpadlóit és falfestményeit megnézni, de vasárnap lévén be volt zárva?! Igy csak a kerülete mentén haladva itt-ott bekukucskálva láttunk valamit. A kertjében gyógynövényeket és a napórát igen. Elbúcsúztunk és mindenki hazament, vagy nem. Nézzétek meg a fotót is.

Egyik turista: Dalmi Éva 

Éjjeli bagoly túra

Címkék

Tavalyi városavató éjszakai túránknak nagy sikere volt, ezért idén is beterveztem egy hasonlót.
Isaszegről, Gödöllőről 18-an vonattal érkeztünk este 9 órára Pécelre. Nem egy turistaerény, de abból a megfontolásból, hogy ne kelljen sok kaját cipelni, mindjárt az állomáson nekiláttunk a rétesek, pogácsák, piték, egyéb sütemények fogyasztásához. Közben szinte teljesen besötétedett.

A Z jelzésen indultunk. Mikor ahhoz a ponthoz érkeztünk, ahol választhattunk a P+ (hosszabb és nehezebb) és a Z jelzés (rövidebb és kevésbé meredek szakaszai vannak) között válasszuk, szavazásra tettem fel a kérdést. Bármily meglepő, a társaság a P+ jelzést választotta. Sajnos egy idő után Heninek erős gyomorfájása lett, ezért Zolival visszafordultak. Később tudtam meg, hogy a vonat épp az orruk előtt ment el, ezért szobrozhattak egy órát a vasútállomáson.
Mi továbbmentünk, elkezdődött a hullámvasutazás. Két hosszabb és egy-két kisebb meredek le-fel szakasz tarkította az utat. A P+ jelzésen a PMP-re (Pest Megyei Piros) értünk ki. Ezen balra fordulva a Kovács-laposán keresztül kiértünk a  Hársas felé vezető útra. Itt ismét megcsodálhattuk azt a táblát, mely „természetvédelmi kutyával” őrzött területre hívja fel az arra járók figyelmét. Elhagytuk a S sáv jelzést, és fokozatosan emelkedő úton a volt crosspálya területén beértünk az erdőbe. Itt egy nagyobb lejtő/emelkedő van, mikoris a Mély-árkot elérjük. Ezután változatos terepen három km megtételével elértük a Honvéd-sírokat. Továbbra is sötét erdőben haladva egy hatalmas pókháló zárta el az utunkat. A pók jól viselte a vakuzás okozta megpróbáltatásokat, mi pedig hálából óvatosan, kárt nem okozva haladtunk el erődítménye mellett. A Honvéd-szobortól szép látvány volt a kivilágított Isaszeg látványa.
Az emlékműtől csak pár száz méter kellett megtennünk Sanyiék házáig. Itt előre megszerveztük, hogy picelátogatással fejezzük be a túrát. A szép boltíves pincében jó hangulatban – aminek hiányára eddig se volt panasz – kóstoltuk meg a „Notter Pincészet” fehér és vörös borát, melyhez Irénke borkorcsolyákat, szendvicseket készített. Hajnal 4 óra felé indultuk tovább az állomásra, majd ki-ki haza, vagy az autójához. Ivették még meghosszabbították a túrát, ők Gödöllőig gyalog mentek tovább.
Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy kellemes, majdnem teliholdas időben, jó hangulatban tettük meg a 14 km-t (plusz még az állomásig oda-vissza 1,5 km-t), ezért jövőre is megrendezünk egy éjszakai túrát. Talán akkor még több klubtag is eljön.

A képeket Maszlagi Sándor készítette.

 

Éjjeli bagoly túra

Címkék

Tavaly nagy sikere volt éjszakai túránknak, ezért ebben az évben is rendezünk hasonlót.

Dátum

2009. július 4., szombat

Jelentkezési határidő

2009. július 2., csütörtök 11.59

Túratáv

15 km.

Találkozó

2009. július 4., szombat 21.00
Pécel vasútállomás

Hazaérkezés

2009. július 5., vasárnap 02.00

Megjegyzés

Elemlámpát okvetlenül hozzon mindenki!

Jelentkezések

Egy túrás hétvége szombatja

Címkék

A szombati, börzsönyi túráról Béla már írt egy beszámolót, ezt avval a résszel egészíteném ki, amikor a Bagolyvár-vadászháztól Marcival fejünkbe vettük a Vár-kúti forrás meglelését. Úgy látszik a túravezető tanfolyamon tanult susnyás iránymenetek nagyon tetszenek nekünk. Felvettük hát az irányszöget, és hajrá.

Pár tíz méter megtétele után igen meredeken kezdtük ereszkedni a cél irányába, egyáltalán nem volt könnyű talpon maradni a csúszós, igen meredek erdei talajon. A vízmosást hamar elértük, a víz csordogált benne, de a forrás nem volt az irányszöggel bemért helyen. Így elindultunk szembe a folyásiránnyal, és jó 100 méterrel arrébb megtaláltuk a forrást is, mely kiépített, de vize emberi fogyasztásra alkalmatlan.

A csapat után indultunk, kezdetben toronyiránt. Miután a méteres csalán mindkettőnket megcsípett ruhán keresztül, Marci talált egy járhatóbb részt, majd Salgóvárban utolértük a csapatot.

Néhány képet, és videót is készítettem a szombati túráról.

 

A kevésbé ismert börzsönyi Salgóvár

Címkék

Június 13-án 21 fő jelentkezett túránkra, mely a Börzsöny kevésbé ismert tájára a Salgóvárba vezetett.  Ezt a túránkat azért is erre a napra szerveztem, mert ezen a hétvégén tartják a Pest-megyei egyesületek a PTSZ népszerű volt elnökének – Georgiades Gábornak – szentelt emléktúráikat.

Negyed 7-kor találkoztunk Isaszegen, majd fél hétkor Gödölőn. A szokott módon – telekocsi akcióban – 5 kocsival indultunk. Vácrátóti vasútállomáson megvártuk Pest felöl vonattal jövő három túratársainkat, közben előkerültek a kocsik mélyéből frissen szedett cseresznyék, meggyek, még meleg palacsinták, sütemények. Vácrátótról Diósjenőn át Királyházára autóztunk. Itt a parkírozótól pár méterre lévő Georgiades Gábor kopjafához sétáltunk. Elhelyeztük az Isaszegi Természetbarát Klub koszorúját, megkértem Georgiades Évikét, hogy férjéről meséljen nekünk elfogultan – hiszen klubtagjaink legnagyobb része nem ismerte őt. Az őszinte szavak után visszamentünk a kocsikhoz, és folytattuk utunkat Perőcsényig. A buszfordulóban hagytuk autóinkat és elindultunk.

A P sáv jelzés vezetett ki minket a faluból. Állandóan emelkedve, de csodálatosan szép úton először az Ökörvágó nevű területen mentünk. A P négyszög jelzés elhagyása után még meredekebb lett az út. Ezt a jó szokását fel sem adta egészen a Jancsi-hegyig (586 m). Itt egy kicsit hosszabb pihenőt tartottunk, élvezve a Godóvárra, Miklós-tetőre nyíló szép kilátást. Hollókőig még változatosabb lett a terep, az állandó emelkedő mellett egy-egy lejtő is becsúszott. Az út mellett hatalmas sziklák voltak, pompázott az írisz. Holló-kőről ((685 m) még pompásabb kilátás várt ránk, itt van az egész Börzsöny szinte legszebb kilátóhelye. A levegő az előző napi esőzések és erős szele miatt nagyon tiszta volt, a Csóványos tornya is egész közelinek látszott. A kilátóhely környéki sziklákon sokféle kövirózsa található. A Holló-kő magasságát kicsit megfejelve sziklás úton értünk a Kövirózsás 696 méteres csúcsára. A csúcs neve mindent elmond a táj flórájáról. Innen kicsit leadva megszerzett magasságunkból a P+ jelzéshez értünk. Nem a legrövidebb úton mentünk fel innen a Salgóvárhoz, hanem egy kis kerülővel a P+ jelzésen indulva. A szép vezetésű út mellett az első látnivalónk a Bagolyvár-vadászház volt, mely mint egy mesebeli mézeskalács-ház áll az erdő közepén. Az ajtaja nyitva volt, még nincs egészen lerobbanva belül sem, kár volna átadni azt az enyészetnek. Míg mi a házat néztük meg, egy galamb tőlünk egy méterre mit sem törődve velünk, az esőcsatornából oltotta szomját. A P háromszög jelzésen mentünk a  Salgóvárhoz. A várat már 1424-ben leromboltatta Zsigmond király, mert gazdája – Salgói Miklós – hamis pénzt veretett. A 715 méter magasan lévő várromból néhány falmaradvány jól kivehető, a kilátás innen is pompás.

Visszatérve a P és a P+ jelzés találkozásáig innen folyamatosan lejtős szép erdei úton, keresztező horhosok, időszakos patakmedrek mellett értünk vissza Perőcsénybe, gyalogtúránk célállomására. Egy kis izgalmat csak a Büzmöd-réti magasles környékén ravaszul erdőbe kanyarodó jelzésünk megtalálása volt. Egyébként el kell mondanunk, hogy a jelzések ezt leszámítva végig példaértékűen jól követhetők voltak. Gratulálunk a festőknek!

Perőcsény - Salgóvár – Georgiades Gábor Emléktúra

Címkék

Koszorúzással egybekötött börzsönyi túránkat Georgiades Gábor emlékére tartjuk.
 

Dátum

2009. június 13., szombat

Jelentkezési határidő

2009. június 11., csütörtök 23.59

Túratáv

14 km.

Szintemelkedés

Találkozó

2009. június 13., szombat 06.15
2009. június 13., szombat 06.30
Isaszeg, Művelődési Otthon előtt
Gödöllő, Művelődési Ház parkoló

Hazaérkezés

2009. június 13., szombat 18.00

Megjegyzés

Budapestről jövőknek: a vonat Nyugati-pu-ról 6:00-kor indul, Vácrátótón kell leszállni róla 7:04 perckor, ott vesszük fel őket a kocsijainkba – remélhetően lesz annyi szabad hely.

Jelentkezések

Ismerkedés a Hortobágyi- és a Körös-Maros Nemzeti Park nevezetességeivel

Címkék

Hatan az Isaszegi Természetbarát Klubból ezúttal nem a hegyekbe, hanem az Alföld két tájegységére - Hortobágyba és Sárrétre - utaztunk a pünkösdi ünnepeken.

Szombat reggel hat órakor a nagyobb pakkok miatt mindenkit lakása előtt vettünk fel. Az autópályán jó tempóban Füzesabonyig mentünk, majd a 33-as úton folytattuk utunkat. Először Hortobágy-Halastónál álltunk meg. Csábító lett volna kisvonattal beljebb menni a tavak mentén, és onnan bejárni a Öreg-tavi tanösvényt, de az első vonat 11 órakor indult volna. Ez a lehetetlenné tette volna, hogy aznap akármi mást is megnézzünk.

Pedig olyan program várt ránk, mint a XIII. Országos Gulyásverseny és Pásztortalálkozó. Ezért a Öreg-tó melletti rövid séta után a Pusztai Állatpark területére mentünk. Megérkezésünk után hamarosan kezdődött is a program. Nagyon jó volt, hogy a szokásos pusztai látnivalók (szürke marha-, bivaly- és öszvérfogat bevonulása, lovak fektetése, ültetése, marhabefogás, vízhúzás, pányvadobás, stb.) mellett a műsort népi táncosok bemutatói is színesítették. A bemutatóval párhuzamosan főzőverseny is volt hagyományos pásztorételekből. Az ételeket bírálat után – fizetés ellenében - kiporciózták, így megkóstolhattuk a slambucot, szürke marhából, mangalicából készített pörkölteket. Két óra után Hortobágy központjába mentünk, ahol megnéztük a Pásztormúzeumot, Körszínt, Látogató-központot. Ekkor kezdett esni az eső, de ez már a mi programjainkat nem zavarta, sőt abban a reményben futottunk a kocsikhoz, hogy talán otthon is esik. Estefelé értünk Füzesgyarmaton lefoglalt szálláshelyünkre, az Ildikó Vendégházhoz. Jó választás volt ez a hagyományos épületben berendezett - két szobából, felszerelt konyhából, nagyon szép kertből álló – ház foglalása.

Vasárnap reggeli után a Zsadány után lévő Kisvátyoni-tanösvényhez autóztunk. Az országúttól kb. három km-re kezdődik a tanösvény, odáig autóval be lehet menni. A kijelölt útvonal bemutatja a vidék legfontosabb élőhelyeit: az erdőségeket, a mocsarakat, a halastavakat, valamint a száraz- és nedves gyepterületeket. A túra során sok védett, értékes növény és állatfajt láttunk. A magas vízállás miatt a területen csak kisebb foltokban volt régebben (1920-ig) erdő. Akkor kezdődött az erdőtelepítés, amely létrehozta Geszt - Zsadány térségében a természetszerű erdőségeket, új élőhelyeket hozva létre. A tanösvény hossza 6 km, de annak végétől még vissza kell a kocsihoz gyalogolni, így jön ki az a 9 km-es össztáv. Ami viszont minden hegyen fújtató túratársunk álmai netovábbja, az a 22 méteres teljes szintkülönbség, amit „leküzdöttünk”.

A tanösvény bejárása után Gesztre mentünk, ahol megnéztük a Tisza-kastélyt, valamint a református templomot a parókiával egyetemben. A kastélyra ráférne egy felújítás, mert annak ellenére, hogy „lakják” (iskola üzemel benne), elég lehangoló képet mutat.
Geszt után a Vésztő-Mágor Történelmi Emlékhely látnivalói vártak ránk. A kettős Mágor-halom egyrészt az újkőkortól a bronzkorig itt élő emberek történeti emlékeit hordozza, másrészt a Csolt nemzetség monostorából (XI. század) átépített kolostor templom (XII. század) romjait őrzi. A kettős domb területén végzett feltáró munka eredményeként őskori települések maradványai, Árpád-kori templomok, valamint a monostorrom maradványai kerültek napvilágra. A restaurált monostorfalak alatt húzódó 1810-1812-ben épített Wenckheim-féle borospincében a templomok építészeti múltját és leleteit bemutató múzeumot rendeztek be, a vele szemben lévő dombban pedig a megtalálási helyükön feltárt őskori telep részleteit láthattuk. A látnivalók (a fentieken kívül, még Pákásztanya, szoborpark, Holt-Körös) egy szépen megépített tanösvény mellett találhatók

Hazaérve a lányok előkészítették a vacsorához való finomságokat, majd elmentünk a melegvizű fürdőbe lubickolni. Megfiatalodva – Mariann például 20 km gyaloglást vállalt be vasárnapra - mentünk haza, ahol nagyon finom vacsorát készítettünk – bocsánat a fejedelmi többesért, én csak a számat tátottam. A menü a következő volt: gyümölcsleves, sült csirke, göngyölt csirkemáj, sült krumpli, uborkasaláta, borocska.

Hétfőn reggel összepakoltunk, elbúcsúztunk kedves házigazdánktól, majd Füzesgyarmat nevezetességeit (Városháza, református templom, Szent Borbála-szobor, neobarokk díszkút) néztük meg a központban, majd a Simonyi utcában lévő Tájház következett.
Szeghalmi városnézésünk rosszul kezdődött, mert egy rendőri ellenőrzésnél kiderült, hogy két hete lejárt a jogosítványom orvosija. 3.000.- Ft-om bánja a találkozást. Azért szebb dolgokat is láttunk Szeghalomból, így a református templomot, Kárász-kastélyt, a volt magtárat, ahol emléktábla hirdeti az utolsó sárréti boszorkány elégetését 1724-ben. Sajnos maga az épület nagyom lepusztult állapotban van, csakúgy mint a mellette lévő Kántortanítói lak, és a messzebb lévő Wenckheim-D’Orsay-kastély. Megnéztük még a katolikus templomot és a hozzátartozó fa harangtornyot.

Dévaványán át a Réhelyi látogatóközponthoz mentünk. Itt a fő attrakció a túzokrezervátum, de látható itt magyar szürke marha, bivaly, rackajuh, mangalica, csacsi, és különböző baromfifajták is. A látogatóközponttól indul egy 1,5 km hosszú tanösvény, mely bemutatja a terület jellemző növény- és állatvilágát. A kiállítás bemutatja a terület egyedülálló értékét az európai túzokot, valamint a tájegység élővilágát és történetét. Megnéztünk még egy kb. 20 perces videót is. Fél négykor indultunk el hazafelé.

Ennyi fért bele a három napba, ami – azt hiszem – nem is kevés.