Isaszegi Természetbarát Klub

Honti-szakadék, Gyadai-tanösvény

Címkék

10 évesek lettünk. Ebből az alkalomból idén majdnem minden túrát tagjaink kívánságlistára leadott szavazata alapján szervezek. A jubileumi kívánságtúrák keretén belül mindjárt két kívánság is teljesült most: a Honti-szakadék és a Gyadai-tanösvény. 35–en jöttek el most.

Hét órától kezdte a busz összeszedni a túrára jelentkezetteket Isaszegen és Gödöllőn. 9 órakor kezdtük a túrát. A szakadék elején ismeretterjesztő tábla is található. Öt évvel ezelőtt jártunk itt, azóta az út elején egy korláttal ellátott lépcsős feljáró készült el. Pár tíz méter után következett az első és egyben a legnagyobb (kb. 2 méteres) vízesés. Miután a jégfüggöny sziklától-szikláig kitöltötte  a teret, már majdnem úgy nézett ki, hogy fel kell hogy adjuk a küzdelmet. Aztán Sz. Péternek csak sikerült feljutni rajta, úgy hogy a lábát minden új kis lépésnél a másik Péterrel megtámasztottuk. Innen már simábban mentek a dolgok, mert a múltkori tapasztalatok alapján hárman is vittünk kötelet. A kötél végét stabilan rögzítettük, utána a már megfeszített kötélbe kapaszkodva mindenki fel tudott húzódzkodni. Persze eltartott egy ideig, míg 30 ember felkűzdötte magát.

Aztán következett még két befagyott vízesés, de ezek már nem voltak olyan magasak. A szakadék következő szakasza a patak jegén haladt. Az utat rengeteg bedőlt fa keresztezte, lépésenként kellett átbújni alatta, vagy átmászni felette. A felsőbb szakaszon már vékonyabb volt jég, helyenként már nyílt vizet is láttunk. Ennek viszont az volt a hátránya, hogy időnként beszakadt alattunk. Mikor kiértünk a patakmederből, nagy kivágott fáknál ettünk egy kicsit. Megvártuk azt a négy embert, aki nem a szakadék alján, hanem avval párhuzamosan a tetején jött. Aztán visszaindultunk a buszhoz. Elég meredek lejtőn a vizenyőssé vált havon nehezen haladtunk. A Honti-szakadék oda-vissza 4 km hosszú volt.

A buszhoz visszaérve Szendehelyre utaztunk. Az OKT új nyomvonalán jutottunk le a látogatóközponthoz, ahonnan a Gyadai-tanösvény indul. A Lósi-patak teljesen be volt fagyva. A patakpartról elég meredeken indult fel az út, legalábbis most csúszós havon annak tűnt. Aztán az út lekanyarodott a Gyadai-rétre, ahol vizenyős, lápos rész felett pallósor vezet. Hamarosan az Óriások-pihenőjéhez értünk, ahol ettünk pár falatot. Továbbmenve a Billenő-hídon való átjutás szerzett örömet. Az erdőbe érve nemsokára a függőhídnál jártunk már. Ezen is élvezetes átjutni, akárhányszor is járunk erre. Megint visszaértünk a patakhoz, innen már csak a buszig kellett mennünk. Busztól-buszig 7,7 km –es volt a táv, de a csúszós, havas úton ez többnek tűnt.

 

Újév-köszöntő túra 2017.

Címkék

Túratervünkben vannak stabil programok, ilyen az Újév-köszöntő túra is. Ez egy evős-ivós túra, lényege egymás köszöntése az új esztendőben. Most Mogyoród környékén jártunk 28 fővel, ragyogó napsütésben.

Reggel -20 fokot mutatott nálunk a hőmérő. Át is futott az agyamon, hogy páran biztos beijednek, és nem jönnek el. Hiába aggódtam, aki jelentkezett mind ott volt – aki nem, az már az előre beijedt, és nem is jelentkezett. Persze más oka is lehet annak a hidegen kívül, ha valaki nem jelentkezik egy túrára. Pedig a hideg ellenére nagyszerű időnk volt, mikor megálltunk még a nap melegét is éreztük. Nem volt nagy a táv, alig több mint 12 kilométert tettünk meg. Kár hogy Mogyoród környékén a valkói, gödöllői, isaszegihez képest alig volt hó.

A MÁV most is hozta formáját, vonatunk több mint tíz percet késett, így nem értük el Gödöllőn a HÉV-et. Az Alsó-parkon átsétálva a Szabadság-téri megállóban szálltunk fel a következő járatra. A többieket Mogyoródon értük utol. Akkor se találtuk meg mindjárt őket, mert elbújtak az állomás mögé. Rövid üdvözlések után indultunk. A már jól ismert úton a Somlyó-hegyre (Gyetyános) gyalogoltunk fel. A Makovecz-tervezte kilátó egyre kutyábbul néz ki, lassan már össze is omlik. A kilátó után leereszkedtünk a dombról, és az M3-as felé vettük az irányt. A felüljárón való áthaladást követően Mogyoród központjába jutottunk. Szép ez a rész, a kiépített patakmederrel, híddal, betlehemmel, táncos szoborral.

A Rózsa utcán át hagytuk el a központot. Zöld négyszög jelzés vezetne erre, de a focipálya magasságában az út járhatatlanná válik. Ezért nagy ívben kerülőt kellett tennünk. Lovastanyák mellett haladtunk el, mikor találkoztunk egy pár fős turista-csapattal. Rövid erdei út után, kis tisztásokkal tarkított bokros területre (Fót, Bodzás) értünk, ami alkalmasnak látszott az újévi lakoma helyszínéül. Pár esőkabátot leterítettünk a kis hóval megszórt földre. Erre került a sok finom sütemény. Kínálgattuk egymást italokkal is, sokszor elhangzott az ilyenkor szokásos Boldog Újévet! kívánság.

Félórás eszem-iszom után indultunk tovább. Egy lovassal is találkoztunk. Továbbra is egy-egy erdőfolttal tarkított bokros területen haladtunk, mígnem ismét Mogyoród határába értünk. A Berek-tetőnél, még egyszer megálltunk a maradék süteményeket felenni. Aztán ismét átmentünk az M3-as felett és a HÉV-állomásra értünk. Épp akkor állt be a szerelvény Gödöllő felé. Megkértük a vezetőt, hogy a kissé lemaradottakat is várja meg. Meg is tette, mégis halál pontosan értünk Gödöllőre. Inci szerencséjére a hatvani vonat is késett pár percet, így elérte azt. Mi még fél órát várakoztunk vonatunkra.

Az út végére két új taggal – Csabával és Endrével – bővült tagságunk. Gratulálunk nekik, jól választottak!

 

PMP, Ráckeve – Szigetcsép

Címkék

December 10-én a Pest Megyei Piros jelzés újabb szakaszát jártuk be Ráckevétől Szigetcsépig. 22-en voltunk, 20 km-t gyalogoltunk, a GPS szerint 97 méteres szintemelkedéssel. Csak tudnám ez utóbbi hogy jött össze neki?

Reggel negyed nyolckor különböző irányból érkezve Isaszegen találkoztunk a kultúra háza előtt. Innen Szigetcsépre igyekeztünk, ahonnan eredeti terv szerint indult volna a túránk, valamint találkoztunk volna a HÉV-vel érkező pesti lányokkal. Aztán a GPS Ráckevére vitt. Otthon láttam, hogy ezt nem holmi szeszélyből tette, hanem rosszul adtam meg a célt. Mentségemre: félig sötétben, szemüveg nélkül a felajánlott Sziget-tel kezdődő települések közül véletlenül Szigetcsép helyett Szigetbecsét választottam. Felhívtam a lányokat a HÉV-en, hogy jöjjenek a végállomásig. Így aztán innen indultunk. Az állomás melletti újságosbolt kedves hölgyétől sikerült bélyegzőt szerezni az igazolófüzetünkbe.

Indulás után átmentünk az aluljárón, majd másfél kilométer után magunk mögött hagytuk Ráckevét. Ezután egy-egy tanya, erdőfolt, gyümölcsös között nem túl érdekfeszítő terepen értünk a Duna-gátig. Ezen több mint öt és fél kilométert mentünk, közben kb. félúton megreggeliztünk - már aki ezt nem tette meg otthon.

Szigetújfalun pecsételtünk egy kocsmában. Itt kedves kislány első szóra adta a szigetújfalui bélyegzőt. Mi meg hálából fogyasztottunk ezt meg azt. A szigetszentmártoni elágazásban egy tetszetős útbaigazító-tábla, I. világháborús emlékmű, és egy különös alakú fa található. A temető után láthatóan most fogják a jelzéseket felújítani, mert még csak az alap volt fenn a fákon. Elértük a HÉV síneket, majd vele párhuzamosan haladtunk. Az Egyetemi Tangazdaság megálló előtt balra tértünk, és egészen az ártéri erdőig ezt az irányt követtük. Az erdő szélén ebédeltünk. Mikor elindultunk, akkor derült ki, hogy már nem érjük el a kiszemelt HÉV-et. Tovább bonyolította a dolgot, hogy az ártéri erdő után Szigetcsép vezető úton kerítés állta utunkat. Jelzés sehol se volt rajta. Azt gondoltam, talán új nyomvonalon, a jobbra lévő erdősáv szélén fog menni az út. Arra sem ment, így a szántóföldön átvágva értünk arra a keskeny füves sávra, amely régebben is jelzett út volt. Csakhogy régebben egy-egy betonoszlop állt a szélén, amire lehetett jelzést festeni. Szigetcsépnél ismét elértük a HÉV-síneket. Bélyegezni szerettünk volna az állomás melletti nevesincs kocsmában, de a pultos azt mondta nincs pecsétje (miközben kétszer is visszafordult a pénztárgép felé, hogy ideadja). A kis bosszúnk az volt, hogy mi meg nem vettünk semmit. HÉV-vel Ráckevére utaztunk, onnan pedig kocsival haza.

Mikulás-kereső túra 2016.

Címkék

Évtizedes hagyomány, hogy Miklós nap környékén Mikulás-kereső túrát tartunk. Így volt ez idén is. Volt egy rövidebb túra a gyerekek miatt, amit a Mikulás megtalálása után kiegészítettünk még. A túrát közösen szerveztük az Isaszegi Nyugdíjasok Baráti Körével. Összesen hetvennél is többen voltunk.

Hideg, de ragyogóan tiszta volt a reggel. A vasútállomáson megvártuk a vonattal érkezőket, és együtt indultunk a Nyugdíjas klub felé. Már sokan vártak ott ránk. Még gyorsan pár technikai dolgot átbeszéltünk, aztán indultunk. A Polgármesteri Hivatalnál balra kanyarodtunk, és a Szobor-hegyig mentünk. Itt volt az első gyerekeket segítő kis Mikulás kép egy fán. Az egyre nagyobb képek jelentették a Mikulás közeledtét. Kicsit körülnéztünk a Honvéd-szobortól, mert a tiszta időben nagyon szép volt a kilátás Isaszegre, de a Börzsöny is jól látszott. Folyamatos kapaszkodással haladtunk, közben a nagyobb gyerekeket alig lehetett visszafogni, hogy ne rohanjanak annyira. Az lenne az ideális, ha a kisgyerekekkel együtt érnénk fel mindnyájan.

A Honvédsíroknál kialakított pihenőhelyen rejtőzködött a Mikulás. Előbb nagy örömünkre a gyerekek nagy kedvence Emese-Krampusz fogadott minket. Mikulásnak – aki most is a jóságos volt - a gyerekek külön kis ajándékokért verset mondtak, énekeltek. Ezután jött a Mikulás-csomag kiosztása, amelynek tartalmát a gyerekek azonmód átvizsgálták. Találtak benne sok finomságot, többek között Babi készítette mézeskalács-Mikulást is. H. Ági festett földimogyórájának is nagy sikere volt. Csemegézés következett süteményekből, üdítőkből. Sőt, mi túlkoros gyerekek még a forralt bort és a pálinkát is megkóstoltuk. A Mikulás-projekt befejezéseképpen még egy csoportképet készítettünk.

24-en tovább gyalogoltunk a Pest Megyei Piros jelzésen Pécel felé, a többiek visszaindultak a klubhoz. Élvezetes volt a gyaloglás a szép időben és a változatos terepen. A Tusák-árokba való leereszkedés mindig nagy élmény. Az isaszegi erdő széléig, a volt crosspályáig mentünk. Itt sok erdőnyüvő quad-dal, terepjáróval találkoztunk. Szerencsére hamar tovább-álltak, nagy füstöt hagyva maguk után. Kicsit megpihentünk, élvezve innen is a kilátást, majd az erdőszélén folytattuk utunkat. A magasfeszültségnél jobbra ismét betértünk az erdőbe. Egy kanyar után kiértünk az Öreg-hegy alatt futó széles útra. Ezen értünk vissza Isaszegre.

A rövidebb táv 5,5 km volt, a hosszabb 14,5 km.

Köszönetet mondok mindenkinek, aki tevékenyen részt vett a Mikulás túra szervezésében, a csomagkészítőknek, és külön Lajosnak, hogy ismét elvállalta a Mikulás szerepét. Sajnos évek óta csökken a gyereklétszám (most klubtagjaink összesen 7 gyereket hoztak), emiatt mindig gondolkodóba esek ilyenkor, hogy érdemes-e rendezni egyáltalán ilyen típusú túrát?

 

Bakancsos-bál 2016

Címkék

Idén is megtartottuk Bakancsos-bálunkat. Sok minden változott az előző évhez képest, egyetlen dolgot leszámítva, ez pedig a jó hangulat. Meghívásunkra ezúttal is vendégeink voltak az isaszegi Nyugdíjasok Baráti Körének tagjai - együtt 75-en töltöttük meg a termet.

A decentralizáció jegyében ebben az évben a rendezői feladatokat Kati, H. Ági és a két Jani vette át. Jól sikerült a bemutatkozásuk, köszönet érte nekik. 5 órától gyülekeztünk. Hozta mindenki a már jól bevált recept alapján készült süteményét, a tombolának szánt ajándékát. 6 óra után köszöntések közepette Babi mézeskalács bakancsokkal lepte meg a Dél-Dunántúli Kéktúrát idén teljesítő társait, majd kezdődött a műsor.

Az első zenés produkcióban a vendég István mellett Sanyi és Jani gitározott, énekelt. Ezután Laci következett az Alkohólia előadásával, majd őt K. Ági követte Szabó Lőrinc Lóci óriás lesz c. versével. Vendégeink (akik közül ketten - Margit és Brigi - nálunk is tagok) előadásában hastáncot láthattunk. Házi szerzőink – U. Zsuzsa és H. Jani – Lujza és Jenő átirata klubunk életéről szólt, B. Marika és Gyula előadásában. A műsort alkalmi zenei együttesünk zárta.

Vacsora, nassolás, iddogálás után táncoltunk, míg bírtuk. A szünetekben tombola-sorsolás (Babi készíttette óriás mézeskalács templom fődíjjal) és kétféle játék volt: egy lottóhoz hasonló, és egy várfelismerő. A kitartóak hajnal kettőig ropták a táncot.



 

Bor-túra, Velencei-hegység

Címkék

Nem kellett csalódnunk a meteorológiában: esőt jósolt szombatra, és esett is rendületlenül egész nap. A Velencei-hegységben túráztunk, összekötve az utat pincelátogatással. 42-en voltunk, a megtett táv 11,5 km.

Busszal utaztunk isaszegi, gödöllői és pesti felszállóhelyekkel Sukoróra. Ott leszállás után máris esőkabátokat kellett vennünk. Nem mentünk messzire, mert az első program egy 300 éves pince meglátogatása volt némi pálinkakóstolással egybekötve. Negyvenen indultunk tovább, mert ketten minimalizálva a gyaloglást a buszhoz tértek vissza. Sajnos az eső, és egyéb GPS-es problémák miatt Sukoró főterére értünk, innen pedig csak kerülővel – a Nadap felé vezető bicikliúton – jutottunk az eredeti tervben lévő Meleg-hegy közelébe. Innen már az előre eltervezett úton haladtunk, és értünk a Likas-kőhöz. Ez a furcsa sziklaalakzat a földtörténeti ókorban keletkezett, és bizonyos szögből nagyon hasonlít egy majomfejre. Tovább jelzetlen utakon haladtunk, előbb egy vadkerítéshez, később a Vaskapu-hegyhez érve. Szép erdei utakon mentünk tovább. Akadály ott keletkezett, ahol elértük a S jelzést, viszont az egy kerítés túloldalán volt. Elmentünk egy darabig, hátha arra lesz átjáró, de nem volt. Így visszamentünk a kapuig és annak drótját megnyitva (majd utánunk visszadrótozva) a jelzett útra tértünk. Nemsokára az utunk egyik fő attrakciójához, egy fűtött előterű pincéhez értünk, ahol finom falatok és ízletes borok vártak ránk. Eredeti tervben még szerepelt, hogy a pincehegyen keresztül Lovasberénybe gyalogolunk, de ezt a cudar időjárás (szerencsére a beígért viharos szél azért elmaradt) miatt kihagytuk.

Pilis-tető, Vaskapu

Címkék

November ötödikén egy különleges sziklaalakzatot, a Vaskaput kerestük fel, miután megmásztuk a Pilis-tetőt is. Az út több pontjáról szép kilátás nyílt a környező hegyekre, településekre, annak ellenére, hogy felhős, néha párás volt az idő. 42-en voltunk, 12 km-t tettünk meg 490 m-es szintemelkedéssel.

Isaszegen, Gödöllőn és Pomázon vettük fel túratársainkat. Pilisszentkereszten a temető mellett álltunk le fél kilenckor, onnan kezdtünk gyalogolni. A piros, zöld, majd a zöld forrás jelen értünk a sziklabarlangba foglalt Trézsi-kúthoz. Közben négyen egy rövidebb utat választva elmentek a S+ jelzésen.  Az út továbbra is emelkedett, de mindenki véleménye szerint csak nagyon barátságosan. A fák közül is ki lehetett többször látni a Budai-hegységre, Pilisszántóra, de az első igazi nyitott kilátás a László-kúpjától nyílt. Ezután elkezdett szerpentinezni az út Pilis-tető felé, és a Pilis, Dorogi-medence egyre nagyobb szegmensét láttuk be. Különösen szép volt az első kelet felé tartó hajtűkanyarról elénk táruló kilátás. Több szerpentin végén felértünk a 756 méter magasan lévő Pilis-tetőre, az egykori honvédségi területre.

A rakétasilók mellett itt található a Szent Özséb-kilátó, melyet egy geodéziai torony átalakításával 2014-ben adtak át. Fenn a kilátó részen erősen fújt a szél, de a kilátás páratlanul szép volt. A torony tövében megreggeliztünk (ebédeltünk?). Jelzetlen utakon indultunk tovább a Vaskapu-sziklák felé. Eleinte szederindákon botladoztunk, de később egyre szélesebb lett az út. 640 m magasságnál erősebben kezdett az út lejteni, 300 m alatt 80 m-t. Így értünk a Vaskapu-sziklákhoz, először is a Kiskapuhoz”, majd a „Nagykapuhoz”. Nagyon látványos sziklakapuk. Beszélgetés közben hasonlítgattuk a Cseh Svájcban látott Pravčická Brama-hoz, melyet két éve láttunk. Az bizonyára nagyobb, de ez meg a miénk. A kapuk valószínűleg beszakadt hévízbarlangok.

Miután kellően kinézelődtük magunkat, továbbra is lejtős úton indultunk a Vaskapu-szurdok felé. Azon leérve a Vaskapu-völgy bejáratánál lévő pihenőhelyre mentünk, elsősorban a nagyon szép esőbeálló kedvéért. Itt is tartottunk kis elemózsia-szünetet, aztán a Z jelzésen indultunk vissza Pilisszentlélekre. Mielőtt odaértünk volna, megálltunk a Klastrom-kútnál, majd a ciszterci-apátság pillérkötegeinél. Ez utóbbi fölött védőtető van. A buszhoz visszaérve kicsit várni kellett különutas túratársainkra, akik közben már Pilisszántón is jártak.

 

Fejérkőtől Tündérvölgyig I. rész

Címkék

Minthogy befejeztük a Dél-Dunántúli Kéktúrát, a kéktúrázó csapat egyben tartására (is) elkezdtük a Fejérkőtől Tündérvölgyig elnevezésű túramozgalom (fenntartója a Szent Kristóf Természetjáró Egyesület) teljesítését. Számunkra ismeretlen, de szép tájakon, a Külső-Somogyban tettünk háromnapos túrát tizenketten.

10.14. péntek

Vonattal utaztunk Gödöllőről, Isaszegről, Pestről Siófokra, majd onnan vonatpótló busszal Balatonföldvárra. Mivel két óránk volt a továbbinduló busz indulásáig, lementünk a kikötőbe, majd továbbsétáltunk a vasútállomás melletti parkba, ahol láttuk többek között a Szent Kereszt neoromán templomot. Szálláshelyünkön letettük csomagjainkat, majd busszal Kerekibe utaztunk, ahonnan túránk indult. Háromnegyed tizenkettő után érkeztünk oda.

A buszról leszállva Amáliapusztán keresztül értünk be az erdőbe. A várhoz vezető úton eleinte majdnem szintben haladtunk, de aztán egy 85 méteres szintet kellett legyőznünk elég rövid távon. A Kereki (Fejérkő)-várnál pihenő és ismeretterjesztő táblák voltak. Végigjártuk a XIV. században épült vár megmaradó részeit, viszont az ismertető táblán található kőbe vésett arcot nem találtuk. A vár után még egy darabig emelkedett az út, majd elkezdtünk ereszkedni Pusztaszemes felé. A falu után lefelé menet elértük a Jaba-patak völgyét. Sokáig ebben haladtunk. Idegeinket felborzolta egy szállítmány szemetet lerakó kistraktor. Bálványos előtt még egy emelkedő volt. Jó tempóban mentünk, így elértük a kiszemelt buszt. 12 km-t gyalogoltunk. Este elmentünk vacsorázni.

10.15. szombat

A fél kilences busszal Bálványosra utaztunk, ahol előző nap abbahagytuk a túrát. A falut a Z jelzésen elhagyva szép hétvégi házak, legelők között haladtunk, de egy levendula-ültetvény után sajnos az út kikanyarodott az országútra. Ezen majdnem két kilométert mentünk a Gyugy-tetőig. Itt jobbra kanyarodtunk és egy vadátjárón az autópálya fölött is áthaladtunk. Az Ágasvári-pihenő után egy látványos le, s föl menet következett immár a S+ jelzésen. Ezt követően az út egészen Szántódpusztáig lejtett, miközben egyre nagyobb szeletét láthattuk a Balatonnak. Szántódpuszta már zárva volt, így csak a kerítésen leskelődtünk be. Megebédeltünk, amelynek a végén esni kezdett az eső. Felvettük esőkabátjainkat és folytattuk utunkat. Szántód után visszaértünk Balatonföldvárra, majd Szemes felé folytattuk utunkat. Hazafelé a magaspartra kapaszkodtunk fel és a Kelta sétányon keresztül értünk vissza Földvár központjába. Este megint elmentünk vacsorázni. Aki mindenhol volt, az 20,5 km-t gyalogolt.

10.16. vasárnap

Összepakoltunk, majd szállásunkat elhagyva folytattuk gyaloglásunkat. Karikavölgyön keresztül értünk az erdőbe, ahol toronyiránt értük el a gerincutat, és az állítólagos S háromszög jelzést. Az adótorony után irányt váltva elértük a P rom jelzést. Ezen már jók voltak a jelzések, ismeretterjesztő táblák, padok is voltak az út mentén. Gönnye-tető után elkezdtünk ereszkedni a völgyhíd felé.  Leérve Kőröshegyre gyalogoltunk be. Sajnos itt is tanúi voltunk, ahogy egy ember talicskával a patak mellé hordta a szemetet. A református és a katolikus templom után betértünk egy sörözőbe, mert a busz indulásáig még sok időnk volt. Szántódra a bicikliúton jutottunk be. A keresztnél lévő buszmegállóban egy órával a busz indulása előtt már ott voltunk, ezért úgy döntöttünk, hogy visszagyalogolunk Földvárra. Így is történt, ott szállunk fel a Siófokra igyekvő buszra, eddig 13 km-t megtéve. Siófokon is volt több mint egy óránk vonatunk indulásáig, ezért elsétáltunk a parkba, és a kikötőbe.

 

Nagymaros – Ördög-hegy - Zebegény

Címkék

Október 8-án a Duna-kanyar egyik legszebb részén jártunk. Kerek negyvenen voltunk. A Visegrádi-hegységről már többször látott Ördög-hegyet, Remete-barlangot most közelről csodálhattuk meg. 510 méteres szintemelkedéssel 11 km-t gyalogoltunk.

Busszal közlekedve az Isaszeg - Gödöllő – Vác útvonalon értük el Nagymarost. Fél kilenc után már a Főtéren voltunk, ahol épp piac volt. Áthaladva azon és a vasúti aluljárón a katolikus templomnál rátértünk a S négyszög jelzésre. Az út jobb oldalán három régi pince és Árpádházi Szent Erzsébet szobra volt látható. Mikor jobbra letértünk az eddigi egyenes utunkról, elkezdett gyengén emelkedni az út is. Hosszú ideig a Szamaras utcában haladtunk, ahol majd’ mindenki lefényképezte a Szamaras parkoló feliratú jópofa táblát. A Nagymaros vasútállomástól induló S jelzés balról becsatlakozott, és felváltotta a mi jelzésünket. Az erdő szélén sorompó állt, de szerencsére nem a turistáknak, sokkal inkább a fatolvajoknak.

Hamarosan a S barlang jelzésre tértünk, amely egyúttal utunk legszebb részét is jelentette. A hegyoldalban oldalazva, kissé lejtős úton haladtunk, majd egy nagyobb lejtő után egy tágas pihenőhelyre és kilátópontra jutottunk. A hely kiválóan alkalmasnak bizonyult reggeliző-helynek. Továbbmenve bizonyos távolságonként mindig volt egy kilátópont, amiért kicsit le kellett térni az útról. A kilátópontokról sorra feltűntek a Visegrádi-hegység szép hegyei és falvai, így Lepence, Dömös, Pilismarót, a szlovák oldalon Helemba, és a Helembai-hegység, az börzsönyi oldalon pedig Zebegény, Szob. A lejtő legalján felkerestük a Remete-barlangokat. Kissé továbbmenve a lezárt útszakaszig, ismét gyönyörű kilátás várt ránk.

A barlang után a K barlang jelzésen szuszogtató emelkedő következett, így értük el a S+ jelzést. Innen utunk végcéljáig csak lefelé, vagy szintben mentünk. Mindenkit bevártam a kereszteződésben. A csapat eleje közben a Dobozi-oromhoz ért, sőt el is kezdtek a meredek lejtőn ereszkedni. Aztán jöhettek vissza, mert az út nem arra vezetett. A következő kilátóhely a Borostyán-kői volt. Egy mélyúton tovább ereszkedve Zebegény széléhez értünk, szemben látszott a Dőry-kastély. A Malom-patakon hídján átkelve a vasúti viadukt (Hétlyukú-híd) mellé értünk. Ezután nagyjából a patakkal párhuzamos utcákon a Kós Károly/Jánszky Béla tervezte katolikus templomhoz értünk. A templom festményeit a gödöllői Kőrösfői-Kriesch Aladár tervezte. Téblábolás, fagylalt és kürtöskalács-evés után lesétáltuk a Duna-partra, ahol várt ránk a buszunk.

 

Zempléni túrák

Címkék

A kéktúrákat leszámítva hét éve jártunk utoljára a Zempléni hegységben. Ragyogó időben huszonhatan élveztük a nyárutót. Minden nap túráztunk, és aki mindegyiket végiggyalogolta, az 55 km-t tett meg, több mint 1700 méteres szintemelkedéssel.

Szeptember 29. (csütörtök)

Negyed hétkor indultunk Gödöllőről. Egy pihenővel és egy kis kóválygással 10 órára értünk Füzérradványba. Mint hét éve, most is a Korona-panzióban szálltunk meg, mert a jól bevált dolgokon nem szabad változtatni. Kipakoltunk, ettünk valamit, majd indultunk első túránkra.

Kishutáig kocsival mentünk, majd innen gyalog indultunk. Kis aszfaltozás után elértük a csak általam elnevezett „Források-völgyét” – hivatalosan Dzedó-völgy. Itt a térkép szerint 15 forrás található. Igaz mi konkrétan egyet se láttunk, mert az út a völgy fölött pár méterrel vezet. Folyamatos emelkedő után elértük a Dzedó-nyakat, majd az út legmagasabb pontját (473 m). Itt megpihentünk, majd végig lefelé menve Kőkapura értünk. 12 km volt a gyalogtáv. Annyira jól haladtunk, hogy majdnem másfél órát kellett várni a kisvonatra, mellyel Kishutára utaztunk vissza. Szerencsére sok látnivaló van Kőkapun, így hamar elszállt az idő. Hat órakor vacsoráztunk, kicsit gyakoroltuk a társas életet, de viszonylag korán lefeküdtünk a korai kelés miatt.

Szeptember 30. (péntek)

Reggeli után kocsival Göncre mentünk, innen kezdődött gyalogtúránk. A Szent Imre-templom, majd a temető mellett elhaladva hagytuk el a falut. Volt egy erősen szúrós szakasz is, de általában jól karbantartott úton haladtunk. Körülbelül 300 métert folyamatosan emelkedett az út, aztán egy erdészeti utat elérve kis lazítás következett. Mikor ismét kereszteztünk az előbbi utat, kezdődött az Amadé-vár bevétele újabb emelkedő leküzdésével. Fenn gyönyörű volt a kilátás. A kishitűek hamar feladták a várrom keresését, pedig egy fal két ablaknyílással nagyon jól kivehető volt. A romtól leérve ebédeltünk, majd a Pálos-kolostorig mentünk tovább. A XIV. században épült kolostor falai, egyes gótikus oszlopfői, sarokdíszei egész jó állapotban megmaradtak. Még 4,5 km volt vissza az út a kocsikig. Miután időben visszaértünk Füzérradványba, volt időnk még vacsoráig a kastélyt és parkját megnézni. A túratáv 14,5 km volt 628 m szintemelkedéssel.

Október 1. (szombat)

Kocsival Rostallóra utaztunk. Leparkoltunk a kisvasút végállomásánál, majd a sárga jelzésen elkezdtünk felfelé kapaszkodni az Ördög-patak völgyében. A völgy oldalában haladva gyönyörűen átsütött a nap a bükkfák között. Felértünk a tágas Mlaka-rétre, egyúttal az OKT útvonalára. Innen a már jól ismert kényelmes erdőgazdasági úton jutottunk el Gerendás–rétre, aholis megebédeltünk. Immen szép erdei úton, javarészt a Komlóska-patak völg yében jutottunk le ismét a Kőkapu, Rostalló felé vezető útra. Egy nagy hátránya volt ennek az útnak, az pedig az, hogy végig lábat nem kímélően aszfaltozott volt. A túratáv 17,7 km volt. Ezúttal túra után Hollóházára autóztunk, ahol megnéztük a Porcelán Múzeumot. Hazaérve szállásunkra még hosszasan elbeszélgettünk lefekvés előtt.

Október 2. (vasárnap)

Reggeli után összepakoltunk, majd kocsival Károlyfalvára mentünk. A falu végén, a volt pincéknél letettük az autókat. A P jelzésen helyenként meglehetősen meredek úton értünk fel Megyer-hegyre. Itt biztonsági korlátokkal védett helyről be lehetett látni a tengerszemre. A piros jelzést elhagyva a kék Malomkő-tanösvényen mentünk tovább. A volt hidrokvarcit kőbányában szép köveket lehet találni. A Király-hegy kilátóhelyét már nagyon benőtte a bozót, kilátni innen nem lehet. Viszonylagos jó kilátás, csak Megyer-hegy felé menet a szőlőtábla mellől nyílt. Ismét elértük a tengerszemet, ezúttal lementünk a víz partjára, majd felkapaszkodtunk a bányalakásokig. Itt ettünk. A horgásztavak mellett jutottunk vissza Károlyfalvára. Ezen a napon 11 km-t tettünk meg. Kocsiba ülve hazatérés előtt még megálltunk Tokajban, a Szerelmi-pincesoron. Aki nem vezetett többféle tokaji bort kóstolhatott meg.