Isaszegi Természetbarát Klub

Piliscsaba – Kopár-csárda

Címkék

Kellemes koratavaszi időben ezúttal a Pilisben jártunk a Piliscsaba – Kopár-csárda útvonalon, miközben felkerestük a Nagy-Kopasz-hegyen lévő kilátót, és a Klotild-barlangot is. Az út hossza 13,5 km volt, 458/420 méter szintkülönbséggel, de volt egy rövidebb táv is.

7 órakor indultunk Isaszegről, fél kilencre értünk a piliscsabai vasútállomásra. Lekászálódva a buszról, felvettük a menetalakzatot. Az OKT-n tettük meg az első 2 km-t, majd a K+, K körút jelzésen folyamatosan emelkedő úton értünk fel a Nagy-kopasz-hegyre. Közben a közelgő Nőnap tiszteletére rengeteg hóvirág nyílt, ezenkívül kisebb mennyiségben odvas keltike és csillagvirág is. A Posta-réti-erdőben felfelé haladva nagyon sok szembejövő futóval találkoztunk, akik szintén Piliscsabáról indultak. A 447 méter magas Nagy-kopasz-hegy tetején van az építőkocka-szerű 17 m magas Dévényi Antal kilátó. Nagy élmény volt fentről körbenézni.

Több jelzés igénybevételével - egy 400 méteren tartó emelkedőt leszámítva – szépen csurogtunk lefelé. Kitérőt tettünk a Klotild-barlang felé szép völgyúton. Magát a barlangot nehezen lehetett megközelíteni a nagyon meredek, csúszós úton. Fenn a keskeny bejárati nyílás utáni sáros, nyálkás faleveleken való lejutást – Babi perselyt érő rosszallása ellenére – csak Laci kísérelte meg. Ő is nagy nehezen csak a bejárati fülke végéig jutott el.

A piros jelzésen folytattuk utunkat. Az Iluska-forrásnál (víz nagyon rég lehetett benne utoljára) ebédeltünk, majd egy újabb emelkedő következett a Fehér-hegy tetejéig (közben egy helyen túlfutottunk a jelzés egy iránytörésén, ezzel tartoztunk az ördögnek). Innentől kezdve balra Pilisvörösvár, a Kevélyek felé többször nagyon szép kilátás nyílt. És az se volt hátrány, hogy már javarészt lefelé mentünk. A Kopár-csárda közelében értünk a 10-es út közelébe, egyúttal a ránk váró autóbuszunkra is.





 

Alföldi Kéktúra – ráadás

Címkék

Tavaly novemberben befejeztük az AK-t. A mostani ráadásnak igazán egy indítéka volt: felkeresni a túra legjobb házigazdáját.

A túra végén szavazást tartottunk arról, ki volt a legkedvesebb vendéglátónk. Egyöntetűen a pocsaji Sinka Miska vendégház lett a győztes. Annyi kedvességet, jó szót (mellé még citeraszót is), finom ételeket sehol máshol nem kaptunk, mint ott. Ezért szervezni kezdtem egy olyan utat, ahol szállásunk ez a vendégház lesz. Mivel a környéket már a kéktúra során bejártuk, kicsit messzebb lévő látnivalókat kellett keresni. Végül így alakult program:

02.28. péntek

Kocsival először Hortobágyba utaztunk. Tél vége lévén csak a Látogatóközpont kiállítását tudtuk megnézni, a Pásztormúzeum és a Körszín zárva volt. Egy séta során felkerestük a terület szobrait, és a kilenclukú hidat. Megvettük a belépőkártya-napijegyet, majd a Halastavakhoz hajtottunk A kocsikat a parkolóban hagytuk, majd elindultunk a halastavi kisvasút mellett. Eleinte egy jó sáros úton, de az első csatorna-átkelési lehetősénél inkább a vasúti töltésre tértűnk. Gyaloglásunk során felmentünk a Függőcinege- a Tündérfátyol- és a Kis-kárókatona madármegfigyelő tornyokba is. A Kondás-tónál lévő nagy toronyig, pallósorig akartunk menni, de viharkárok miatt ezt a szakaszt lezárták. Így egy töltéssel előbb tértünk rá a tavak keleti oldalára. Ezen az oldalon is akadt még egy torony, a Vidra nevezetű. Ennek a 12 km-es túrának a végén kocsival a nagyhegyesi krátertóhoz mentünk. Itt 1961-ben gázkitörés következtében keletkezett a tó, és a kilövellt iszap miatt körülötte a „hegy”. Ezután Pocsajra autóztunk, és megtapasztaltuk, hogy Gitta és Miska továbbra is végtelenül aranyosak. Tiszteletünkre még két citerás barátukat is áthívták.

02.29. szombat

Reggeli után Kokadra autóztunk. A templomnál hagytuk az autókat, majd a piros jelzésen kezdtük a túrát. A falu szélén megint migránsoknak néztek. Hallottuk, egymást bíztatják, hogy hívják gyorsan a rendőrséget. Vagy nem is telefonáltak, vagy azok nem találtak meg, tény az, hogy senki se háborgatott útközben. A P sáv jelzés után rátértünk a K háromszög jelre. Ezen áthaladtunk a Kis-éren, majd elértünk a Daru-láp tanösvényhez. Uniós pénzből, Határon Átnyúló Együttműködési Program keretében igényes pallósorral, ismertető táblákkal, kilátótoronnyal szép tanösvényt alakítottak ki. Kár, hogy az AK felőli megközelítést segítő műanyag táblákat barbárok már összetörték. A kéktúra útvonalát Kossuth-kertnél hagytuk el, előbb a P+, majd a P sáv jelzésen haladtunk. Egy kis tó utáni szakaszon, a Bagaméri-ér mellett megálltunk, mert füstöt láttunk egy friss favágás mellett, de embert nem volt a közelben. Lacival odamentünk a felerősödő szélben egyre jobban izzó máglyához, próbáltuk eloltani a nagyobb darab ágak elkülönítésével, föld rászórásával. Ez nem vezetett eredményre, ezért kihívtuk a tűzoltóságot. Pár perc múlva hallottuk is a szirénázást. Laci pontos helyadatokkal, megközelítési lehetőségekkel sikeresen odairányította őket. Ezután tovább indultunk, de nemsokára láttuk a vízgőz-felhőt, ami az oltás megkezdését jelentette. Ebédeltünk az erdőben, majd visszaértünk a kocsikhoz, 12,5 km-t megtéve. Ezután a vendégházhoz mentünk, majd jött a nap fénypontja, a kemencében sült kenyér és töltött káposzta.

03.01.

Ezen a napon nem túráztunk, viszont sok látnivalóban volt részünk. Először Nyíregyházára mentünk, ahol a Belvárost jártuk be. Kezdtük a Hősök terén kiállított villamossal, majd folytattuk az I világháborús emlékművel, Megyeházával, görögkatolikus székesegyházzal, Városházával, Kossuth-szoborral, végül a katolikus templommal. Ezután kimentünk Sóstófürdőre, ahol a Múzeumfalut jártuk be sétálójeggyel. Az épületek még zárva voltak, de így is nagy élmény volt. Ezt követően még egy programunk volt hátra, ez pedig Tiszadobon az Andrássy-kastély meglátogatása. Úgy időzítettük érkezésünket, hogy az óránként kezdődő tárlatvezetésre ne kelljen sokat várni. Ez be is jött, éppen hogy megvettük a belépőket, kezdődött is a kastély belső termeinek, lépcsőházának bemutatása. Jelenleg csak három eredeti műtárgy található ott, de más kastélyokból származó korhű tárgy annál több. Még megnéztük a Magyarországon egyedülállóan szép angolparkot, aztán elindultunk hazafelé.



 

Budai-hegység, Perbál - Nagykovácsi

Címkék

Ritkán érhet ilyen szerencse minket, hogy február elsején 13 fokos melegben, ragyogó napsütésben túrázhassunk. Pedig most ez történt!

Reggel 7 órakor indult a buszos gyűjtőjárat, hogy Isaszegről, Gödöllőről és környékéről, de még Pestről, Solymárról is összegyűjtse azt a 34 főt, aki részt vett Budai-hegységi túránkon. 9 óra előtt értünk Perbálra. Az út elején érintettünk egy romkápolnát, melyet már szinte teljesen benőttek a bokrok, felverte a gaz. Több mint 2 kilométeren át szinte vízszintes úton haladtunk, utána kezdődött a folyamatos, de nem meredek emelkedő. Előbb egy kisebb, majd az erdő szélén már egy magasabb létrán kellett átmásznunk. A Zajnát-hegy oldalában haladtunk, ahonnan időnként szép kilátás nyílt Perbálra, és az alattunk lévő tájra. Egy ilyen kilátóhelynél megálltunk reggelizni.

Ott, ahol a S jelzésről a K+ jelzésre tértünk át, a kerítésen létra helyett forgókapu volt. Kutya-hegyen értük el utunk legmagasabb pontját, az 545 métert. Jelzést váltva az OKT-n folytattuk utunkat. Sajnos egy baloldali éles irányváltást csak késő vettük észre, a csapat eleje már messzebb volt, így nem fordultunk vissza. Ennek az lett a következménye, hogy kihagytuk a Nagy-Szénást. Némi vigasz, hogy már többször jártuk ott – sőt jövőre már be is terveztem egy olyan utat, mikor érinteni fogjuk azt. A piros jelzést elérve pihenőt tartottunk. Ezután már csak lefelé kellett mennünk, hogy a református templom, temető mellett elhaladva elérjük Nagykovácsi főútját. Itt szálltunk buszra. Volt egy rövidebb, de szintén szép út is (6 km), de a nagy többség 12,5 km-t gyalogolt 440/300 méteres szintkülönbséggel.



 

Újév-köszöntő túra 2020.

Címkék

Mint minden év első szombatján, most is megtartottuk évköszöntő túránkat. Valamivel 14 km felett teljesítettünk. Hó nem volt, de a zúzmarától gyönyörűvé vált a táj. 40-en voltunk.

9 órakor gyülekeztünk az isaszegi vasútállomáson. A MÁV most is hozta formáját, a Pest felől érkező vonat negyedórát késett, így várnunk kellett az afelől érkezőkre. Még szerencse, hogy az ünnepek után volt miről beszélgetnünk. 5 km-t - az MTSZ jelzésfestő pályázat keretén belül általunk felújított - Z+ jelzésen haladtunk a Tőzegtavak – Gazda-erdő útvonalon. Közben egyszer megálltunk a harmadik domb tetején leapasztani azt a sok ételt, italt, amit hoztunk magunkkal. Továbbhaladva beértünk a Gazda-erdőbe. Nagyon szép volt minden, még az elszáradt kórók is, melyen napok alatt vastagra hízott a zúzmara. A Vízműnél elhagytuk a jelzett utat, és egy kocsiúton enyhe emelkedővel a Küdői-hegyre kapaszkodtunk fel. Nagy erdőirtások voltak errefelé. Felértünk utunk legmagasabb pontjára, 284 m magasra. Innen már csak 700 m-t mentünk, ahol is egy széles útelágazásban tartottuk meg az újévi állófogadást.

Lányaink nagyon finomakat sütöttek, a fiúk az italról gondoskodtak. A sok-sok újévi jókívánságnak kell hogy foganatja legyen – azért majd mi is teszünk ez ügyben ezt-azt. Miután megterítettünk, a napsugár megolvasztotta a fölöttünk lévő fa zúzmara-leplét, így porcukor helyett zúzmara került a süteményekre. Jó darabig elvoltunk az evéssel-ivással, de csak indulni kellett, mert mozgás nélkül azért hideg volt. Hazaúton már kicsit megolvadt a föld felső rétege, de nagy sár még nem tudott kialakulni. Ilka-majoron át a Tözeg-tavak város felöli oldalára jutottunk, ott a piros négyszög jelzésen értünk vissza a vasútállomáshoz. 14,1 km-t gyalogoltunk 237 méter szintkülönbséggel.



 

Kemence - Nagybörzsöny

Címkék

A 2019-es év utolsó túráján a Börzsönyben jártunk, annak is az északi részén Kemencétől Nagybörzsönyig. Különösen a meteorológia előjelzések negatívumaihoz képest szép időt fogtunk ki egy ideig még a nap is sütött.

Itthonról még erősen ködös időben, csúszós utakon indultunk, ennek is tudható be, hogy a hét órai indulás ellenére majdnem fél tízre értünk túránk kiindulópontjára. Ez pedig Kemence déli szélén, a Községi Ifjúsági Tábornál volt. Lekászálódva a buszról indultunk gyalogolni.

Az út elején átmentünk a Kemence-patak hídján, majd hamarosan a Csarna-patak völgyébe értünk, melyet 4,5 kilométeren át követtünk. Feketevölgy kisvasúti végállomásig a sínek mellett, aszfaltozott úton vezetett a kék jelzés. Itt célszerűbb volt az út melletti pár centis hóban haladni, mert a járművek kijegesítették az utat. Feketevölgy után hamarosan patakátkelés következett, amit a nagy sikerre való tekintettel többször megismételtünk. Szerencsére senki se csúszott be jeges vízbe. A patak mellett vezetett a kisvasúti sínpálya, melyet az 1995-ös és ’99-es nagy áradás tett tönkre. Azóta nem sikerült a rendbetétel, de úgy olvastam, hogy természetvédelmi okokból már a szándékát is elvetették a helyreállításnak.

A Hamuházhoz érve az éhesebbek tízóraiztak. Ettől a ponttól valamikor a még a 800 méterre lévő Halyagosig vezetett a Csarnavölgyi kisvasút. Innen kezdett jobban emelkedni az út, a Szimandli nevezetű kereszteződésig 200 métert 1,8 km-en. Aztán ránk köszöntött a jólét: eleinte eléggé-, majd egyre kevésbé meredeken úton értünk Bányapusztára. Ezt követően a Bánya-patak völgyében egy időre leszállt a köd, de ez a széles, jól járható erdei úton semmi gondot nem jelentett. A Kis-Pogány-hegy tövében kialakított pihenőhelyen megebédeltünk. Onnantól, ahol a Kovács-patak egyesült a Bánya-patakkal, Börzsöny-patak néven futott tovább. Nagyjából végig emellett haladva értünk be Nagybörzsönybe, ahol buszunk várt ránk. 13 km-t tettünk meg, 337 m emelkedéssel, és 350 m lejtéssel.



 

Bakancsos-bál 2019

Címkék

Idén is megtartottuk Bakancsos-bálunkat. Jó hangulatú esténken meghívásunkra ezúttal is vendégeink voltak az isaszegi Nyugdíjasok Baráti Körének tagjai, valamint a gödöllői Margita 344,2 TSE - együtt 89-en töltöttük meg a termet.

5 órától gyülekeztünk, a bejáratnál lányok alkotta „fogadóbizottság” pogácsával, pálinkával, likőrrel várta a résztvevőket. Hozta mindenki a már jól bevált recept alapján készült süteményét, a batyus-bál jellegnek megfelelően kedvenc italát. Fél hatkor elhangzott a köszöntő, hat órakor kezdődött a vacsora. Háromféle étel közül lehetett előre választani. Kiadós tánc után U. Zsuzsa, Gyula és jómagam szerepeltünk prózai darabbal. Megint tánc jött, ahol Jani szaxofonjátékával tovább emelte a hangulatot. Majd a tombola következett értékes, új ajándékokkal, Babi mézeskalács-csodájával. Egy táncblokk után a szokásos, lottószerű játék volt. Újabb tánc után Sanyi gitározott nekünk, de volt egy közös száma Janival is. Két óráig roptuk a táncot, közben volt még Sanyinak egy rövid gitárjátéka is.

Összességében nagyon jót szórakoztunk, de nem feledhetjük el, hogy egyre nagyobb létszám mellett egyre kevesebb tagunk jelenik meg bálunkon.

 

 

 

Befejeztük az Alföldi Kéktúrát!

Címkék

44 túranappal végigjártuk az AK 864 km-es útvonalát. Most befejezésképpen Ecsegfalváról Vésztőig gyalogoltunk. Kisebb kóválygásokat leszámítva 62 km-t gyalogoltunk.

11.07. csütörtök

Vonattal, busszal és kocsival kilenc óra előtt értünk Ecsegfalvára. A falu után a régi vasúti töltésen vezetett az út, igen elhanyagolt állapotban. Később a töltést eldózerolták, hatalmas sártenger van helyette. Mint később megtudtuk, a túzokrezervátum megnagyobbítása érdekében összenyitnak két nagy legelőt, melyet a vasúti töltés kettéosztott. A kék jelzés elhagyja a legelőt, és kivezet az aszfaltútra, ahonnan csak a Réhelyi Látogatóközpontnál tér vissza. A túzokrezervátumnál felmentünk a frissen festett kilátóba, megnéztük a szürke marhákat, majd elfoglaltuk szálláshelyünket. Ezt követően tovább gyalogoltunk Dévaványára. Idáig 16 km-t tettünk meg. Előbb bélyegeztünk igazolófüzetünkbe, majd elmentünk gyorsétterembe korai vacsorára. Ezt követően kocsival szállásunkra hajtottunk.

11.08. péntek

Kocsival két fuvarral visszamentünk Dévaványára és folytattuk az előző nap félbehagyott túrát. Esőben indultunk, és ez az állapot megmaradt egész nap. Abban egyetértettünk, hogy az egész AK legrondább napja volt ez. Eső áztatott bennünket a Hármas-Körös gátján is, de ott pár óra múlva a nap is kisütött, és a táj is szép volt. Először aszfalt úton, majd makadámon haladtunk, utána pedig végeláthatatlan sártengerben. Mindenféle cipőmárka feladta a hirdetett vízállóságát, a szerencséseknek csak az egyik cipője ázott be. Nagyon megörültünk Körösladány szélén az egyébként nemszeretem aszfaltnak. A vasútállomáson – idáig 17,2 km-t tettünk meg, az eső miatt megállás és pihenő nélkül - bélyegeztünk, kiöntöttük cipőnkből a vizet, aztán szálláshelyünkre mentünk. Szerencsénkre előbb is el tudtuk foglalni azt. Volt még egy kis esős sétánk is, mert elmentünk ebédelni, és az ajánlottak közül csak a harmadikban találtunk főtt ételt.

11.09. szombat

Ez volt a kárpótlás-nap, mert szinte zavartalan napsütésben túrázhattunk. Körösladányban átmentünk a Sebes-körös hídján, és annak túloldalán rátértünk a gátra. A Dióéri-csatornánál reggeliztünk. Később láttuk a Körösladányi duzzasztót. A gát-túra egy szakaszán élvezetes játékot játszottak velünk a pacsirták: felrebbentek előttünk, majd pár méter után leszálltak, aztán minden kezdődött elölről. A Sebes-Körös hídjánál lévő gátőrháznál pecsételtünk, ittunk egy kávét a Vidratanyában, aztán kocsival a Vésztő-Mágor Történelmi emlékhelyig utaztunk. Jegyváltás után megnéztük a volt Wenckheim-pincében kialakított múzeumot, egy halomba vágott régészeti bemutatóhelyet, a Csolt-monostort. Elsétáltunk a Népi Írók Szoborparkjához. A pákászháznál lévő asztalnál, padoknál ebédeltünk. Ezt követően továbbgyalogolunk Vésztőre. Az út eléggé nehezen járható a térképek (termeszetjaro.hu, turistautak.hu, OSM) szerinti útvonalon, ezért az útkarbantartás könnyebbik változatát választották: rávitték a nyomvonalat a zajos út melletti kerékpárútra. Kár, hogy a változás sehol sem jelenik meg. Vésztőn volt a szállásunk, vacsoránk. 17 km-t gyalogoltunk ezen a napon.

11.10. vasárnap

Megint esős napra ébredtünk. Megreggeliztünk szállásunkon és kocsival 2 transzporttal a  Vidratanyáig utaztunk. Innen gyalogoltunk az emlékhelyig. A jelzések is erősen hiányosak voltak, az irányjelző táblákon (már ahol volt) is láttunk valótlanságot, de a legnagyobb baj az óriási sár volt. Hamar rájöttünk, hogy a gyalogútnál minden jobban járható, így ahol lehetett letértünk róla a legelőkre, erdőbe, zsombékosra. Szerencsére az eső intenzitása mindjobban alábbhagyott. Pár kilométer után már csak egy-egy percre eredt el, az út vége felé pedig már ragyogóan sütött a nap. 12 km-t tettünk meg, aztán aki vonattal utazott haza, azt a vésztői vasútállomásra vittem, öten pedig kocsival jöttünk haza.

Szubjektív vélemény: ennyi túranap alatt sem voltam képes megszeretni az Alföldet, de párunknak ez jobban ment.

 

Galyatető - Nagybátony

Címkék

Az előző napokhoz képest hirtelen lehűlt a levegő, a hegytetőn zúzmarás köd és erős szél is volt, mégis ezernyi szépség várt ránk Galyatetőről induló túránkon. 32-en voltunk, 12 km legyalogolásához 93 m emelkedő és 750 m  lejtő tartozott.

7 órai indulással az Isaszeg – Gödöllő – Pásztó útvonalon közelítettük meg a Mátrát. Itt már nagy köd volt, ezért csak negyed tízre értünk fel Galyatetőre. Kikászálódva a buszból erős mínuszok fogadtak némi széllel. A kilátóhoz érve a szél nagyon megerősödött. Páran mentünk csak fel a pár éve megmagasított kilátóba. A rácsszerkezetű lépcsőfokok - annak ellenére, hogy helyenként vastagon összehordta rajta a szél a zúzmarát – nem nagyon csúsztak, annál jobban a tetőn a sima beton. Ezen alig lehetett megállni. A szél már viharosnak tűnt fenn. Viki bélyegzett a füzetébe, aztán gyorsan levonultunk. Gyönyörű látvány volt, ahogy a szél ráfagyasztotta a zúzmarát a külső hálóra. 5-6 centméteres jégtüskék is kialakultak így. A Lengyendi-Galya felé haladva igazi téli világ fogadott, igaz nem hótól volt fehér a táj, hanem a zúzmarától.

Még a kilába felfelé menet mondtam azoknak, akik nem jöttek fel, hogy induljanak el a kéken, meg ne fagyjanak az egyhelyben ácsorgásban. Ebből később némi bonyodalom támadt, mert mire utolértük őket, sokan már túlmentek azon a ponton, ahol egy jelzetlen ösvényre váltott az utunk. Szerencsére nem voltak még messze, helyenként volt térerő, így telefonon el tudtuk érni őket.

Immár egybegyűlve a sárga jelzésen folytattuk utunkat. A zúzmara megszűnt, már csak sejtelmes ködös, késő őszi tájban gyönyörködtünk. Varga Mihály-kopjafánál megálltunk enni valamit. A sok lefelé-menet után szinte felüdülés volt egy kis emelkedő a Vörös-kőre. Itt is van egy kilátó, mondják jó időben még a Magas-Tátra is látszik innen. No, ez nem most volt! Továbbra is szép őszi erdőben haladtunk: a vastag falevelektől egy korábbi szél (mert ekkor már nem fújt) hol simára tisztította az utat, hol meg térdig süppedtünk bele. Mindenki örömére sok szalamandrát is láttunk. Az út vége felé az út lejtése is csökkent, így értünk be Nagybátonyba, ahol buszra szálltunk.

Szép út volt!

 

Bortúra

Címkék

Köszönhetően-e a ragyogó időnek, a rövid túrának, vagy a beharangozott borkóstolónak, nagyon sokan (51-en) jöttek el velünk a Mátrába. 7 km-t gyalogoltunk, azt is javarészt lefelé.

Nem indultunk korán, de talán ez nem is baj, hiszen az utazás elején még nagy köd volt. Mátrafüred felé félúttól viszont már zavartalanul sütött a nap. Kiszállva a buszból a sárga jelzésen indultunk a Pipis-hegy felé. Élvezet volt az őszi színekben pompázó fák között a nagyon enyhén emelkedő úton menni. 2,5 km megtétele után értünk el a ma már inkább sportcélokra használt füves kifutópályájú repülőtérhez, ami 900 m hosszú, és 10 %-osan emelkedik. A repülőtér végén tettünk egy kis cikk-cakkot, majd megint szép erdőben haladva a feljutottunk a Szent Anna-kápolnához. Mellette van egy hasonnevű tó is, de abban már alig volt víz. A kápolnánál megpihentünk, megnéztük a Remete-barlangot (ami inkább egy légópincéhez hasonlít), gyönyörködtünk a mátrai, Mátra-aljai tájban. Lefelé indulva nem vettem észre a letérőt, így 200 m-el túlszaladtunk rajta. A S körút jelzés szerpentinezve halad Abasár felé. A dombtetőn inkább új telepítésű szőlőket láttunk, lejjebb már kifejlett példányokat. A falu szélén volt egy pihenő, itt megálltunk és bevártunk mindenkit.

Egy program volt még hátra, a borkóstoló.  Nem is csalódtunk benne, kulturált borbemutató terem, kedves házigazdák, jó borok vártak ott ránk. A kóstoló végén már derűsebben láttuk a világot.

 

AK, Furta - Vésztő (10.17-20.)

Címkék

Alföldi Kéktúránk utolsó előtti négynapos túráját tartottuk meg. Igen kellemes nyárutói időnk volt, az őszre csak a falevelek színe és a vonuló vadludak emlékeztettek. Négy nap alatt 70 km-t gyalogoltunk.

10.17. csütörtök

A csapat egyik fele Robi kocsijával utazott, négyen pedig vonattal, busszal. A kora hajnali kelés ellenére majdnem 11 órára értünk Furtára. Bélyegeztünk, majd egy aszfaltutat kihagyva elkezdtünk gyalogolni. Hatalmas szántóföldek, parlagon heverő területek között eseménytelenül vezetett az út. Körösszakál után a Sebes-Körös gátján vitt tovább utunk, ez már változatosságot jelentett. Körösnagyharsányig gyalogoltunk, ott bélyegeztünk egy kocsmában, majd kocsival visszamentünk Körösszakálba, lévén ott volt a szállásunk az Önkormányzati turistaházban. Vacsora – melyet előre megrendeltem Komádiból, házigazdánk meg volt olyan kedves, hogy előre kifizette és átvette nekünk - elfogyasztása után bélyegezni átmentünk a szemközti sörözőbe. A korai kelés következményeként hamar ágynak dőltünk.

10.18. péntek

Összepakoltunk, majd két fuvarral visszamentünk Körösnagyharsányba, onnan folytattuk a gyaloglást. Az első öt kilométer egy javarészt kiszáradt csatorna partján vezetett. Mikor leültünk reggelizni, rengeteg vadludat láttunk. A Biharugrai-halastavaknál tettünk egy kis kitérőt egy madárvártához. A ludak egy része akkor szállt le a tóra. Biharugrán is bélyegeztünk, megnéztük a Bölönyi-kúriát, a református templomot (ezt csak kívülről sikerült). További gyalogutunk Gesztig vezetett. Itt körbejártuk a Tisza-kastélyt, melyet –úgy mondták – jövő tavasszal elkezdenek felújítani. Szállásunk a geszti Önkormányzati turistaházban volt. Itt is nagyon segítőkészek voltak, az önkormányzati konyhán főzött finom vacsorát a nap folyamán átvették, és az a turistaházban lévő hűtőszekrényben várt ránk. Csak mi voltunk a házban, így semmi akadálya nem volt az esti csevejnek.

10.19. szombat

Geszten már nyitva volt a bolt, így friss pékárut tudtunk vásárolni az útra. A régi temetőben láthattuk a Tisza-kriptát. A további gyalogúton – legalábbis a kisvátyoni tanösvényig – nemigen voltak jelzések, GPS nélkül biztos az eltévedés. Egy kéktúra ismertető tábla is benn volt a sűrű bozótosban, nehogy el lehessen olvasni. Megközelítettük a Begécsi-víztárolót, egy csatorna húzódott a szélén. Majd 2 kilométert tettünk meg a csatorna partján, addig a pontig, ahol egy kilátó állt. Felmentünk rá, de csak egy darabka nyílt víz látszott a sok nád között. Balra kanyarodtunk, és a nemrégiben kikotort Toprongyos – Korhány-csatorna gátján folytattuk utunkat. Zsadányban bélyegeztünk füzetünkbe, ittunk valamit a szomszédos sörözőben. A falu után továbbra is a hosszúnevű csatorna partján haladtunk. Volt egy szép része a Tölgyesnél, ahol egy kis tó, távolban pedig valamilyen magtárszerű épület látszott. Egy erdő szélén értük el a zsadányi utat, ahol befejeztük aznapi gyaloglásunkat. Kocsival Vésztőre mentünk, ahol szállást és vacsorát is foglaltam.

10.20. vasárnap

Reggel visszamentünk addig, amíg az előző nap eljutottunk. A kis erdőt hamar magunk mögött hagytuk, utána már nagyon kevés fát láttunk. A változatosságot a vonuló őzek jelentették. A Holt-Sebes-Körös mellé értünk, itt egy zsilipnél vártuk be a többieket és meg is reggeliztünk. Okányba érve bélyegeztünk. Egy hosszú aszfaltozott út következett, amiről balra letérve a sínek mellé értünk. Már közel voltunk Vésztőhöz, mikor még egy pihenőt tartottunk. A városba beérve egy kisebb, majd egy nagyobb horgásztó is volt a kék jelzés mellett. A vasútállomásra gyalogoltunk, ahol megint különváltunk, hogy vonattal, vagy kocsival utazzunk haza.