Isaszegi Természetbarát Klub

Tiszakürt, Lakitelek

Címkék

Ez a kirándulás eredetileg nem szerepelt az éves tervünkben, választékbővítés céljából tettem be. Úgy látszik érdemes volt, hiszen 45-en jöttek el rá.

Elég messzire utaztunk, ezért már 6 órakor indultunk Isaszegről. Gödöllőn, Valkón, Zsámbokon, Tóalmáson vettük fel utasainkat. Jó tempóban haladtunk (egyesek szerint túl jóban is), mégis majdnem negyed tízre értünk Tiszakürtre, az arborétum parkolójába. Kedves szakvezetőnkkel fél tízes indulást egyeztettem előre, de ő már várt bennünket. Jegyvásárlás, és mosdólátogatás után először az arborétum kialakulásáról, történetéről hallhattunk ismertetőt. Ezután kezdődött a séta. Mindenről, ami érdekelhetett bennünket, felvilágosítást kaptunk. Mindjárt az út elején nagyon szép kis tó volt látható, benne tavirózsák tömkelege, mellette mocsári ciprus, partján híd. Megszámlálhatatlanul sok fát, virágot láttunk, köztük korbácsliliomot, tinédzser, de máris hatalmas mamutfenyőt, az arborétum legöregebb tölgyfáját, hármas törzsű platánfát. Ezenkívül érdekes faszobrokat, melyek egy itt működött fafaragó-tábor „termékei” voltak. Sajnos a kilátóba nem lehetett felmenni. Sokat láttunk, sokat is kérdezgettünk Ilonától, a szakvezetőnktől, nem csoda, hogy negyed egy lett, mire visszaértük a látogatóközpontba. Volt, aki itt fogyasztotta el ebédjét, mások kávéztak. Még elsétáltunk a közelben lévő Tisza-partra, melynek a sok előző esőtől magas volt a vízállása, és nagyon zavaros is volt.

 E kis kitérő után indultunk busszal tovább Lakitelekre. A kiskunfélegyházi út mellett kiszálltunk a buszból, és lesétáltunk a Holt-Tisza mellé. Csábítóak voltak a fagyizók és a sörözők, de első a kötelesség, így indultunk gyalogtúránkra. Árnyas erdei úton a Konytvirág-tanösvényt jártuk be, Bár közel voltunk a Holt-Tiszához, csak egyszer láttuk egy kis kitérő beiktatásával. Hatását viszont a vérszomjas szúnyogok ezrei képében éreztük. Volt egy kilátó a közelben, olyan „alföldies”, nem túl magas, nem túl sok panorámával. Utunk folytatásakor láttuk az 1926-ban erdőmérnöki szolgálati lakás céljára épült, Vadászkastélynak nevezett műemlékjellegű épületet. Ez az út kb. 5 km hosszú volt. Visszaérve a holtághoz, már semmi akadálya nem volt, hogy ki-ki elnyalogasson egy fagyit, megigyon egy sört, netán sült halat egyen. Ezután már csak a hazautazás volt hátra.



 

KDP, Hárskút – Várpalota

Címkék

A Közép-Dunántúli Piros újabb szakaszát jártuk be hétvégén Hárskúttól Várpalotáig. Kilencen voltunk, és a három nap alatt 45 km-t mentünk 1200 méteres szintkülönbséggel.

06.19. péntek

A járvány miatt most két kocsival utaztunk, ahol lehetett kihagytuk a tömegközlekedést. Fél kilenc után értünk Hárskútra, a megszűnt Hársfa söröző udvarára. Pár falat elfogyasztása után indultunk. A faluból kivezető úton kezdtünk kapaszkodni a Borzás-hegy felé. Még mielőtt odaértünk volna többfelé ragyogó kilátásunk volt a környékre, sőt még a Balatont is láttuk. Papod felé előbb vesztetünk megszerzett magasságunkból, aztán ismét emelkedett az út egészen 644 m magasságig. Maga a Papod-kilátó szép, és láthatóan nagyon masszív, pár centi híján 20 m magas. Nagyszerű körkilátást nyílt róla, szinte az egész Bakony látható. Jó ereszkedő után Mohos-kő felé vettük az irányt. Szép volt táj mindvégig, élveztük a napsütést. Eplénybe érve elfoglaltuk szálláshelyünket, majd Lacival busszal visszamentünk Hárskútra a kocsikért. Mikor 6 órára visszaértünk, elmentünk vacsorázni. Napi gyaloglásunk 14,7 km volt 467/568 m szintkülönbséggel.

06.20. szombat

Reggeli után nyolcan gyalogolni kezdünk Alsóperére, Laci pedig onnan jött velünk szembe. Folyamatosan emelkedő úton 436 m magasan kereszteztük a sípályát, majd onnan elég meredek lejtőn a sícentrumba értünk. Ezután a Malom-völgyön haladtunk több szép tó mellett. Mikor ezt elhagytuk és megálltunk pihenni, akkor ért Laci oda. Kocsikulcsot cseréltünk. Mi enyhén hullámzó úton, de javarészt mindig emelkedve a Kő-kúthoz értünk. Innen 1,2 km-re a Tunyog-hegy oldaláig még emelkedett az út, majd leereszkedtünk Alsóperére. Itt bélyegeztünk az arborétum bejáratánál. Egy aszfaltozott egyenes szakaszt kihagyva Bakonynána déli részétől gyalogoltunk tovább Tés felé, ahonnan megint Laci jött szembe. Több mint 15 km-t mentünk, felfelé 428, lefelé 140 méter szinttel. Tésen elfoglaltuk megrendelt szállásunkat, majd elmentünk vacsorázni. Itt is tételesen minden fogást előre megrendeltem, időpontot egyeztettünk érkezésünkről, mégis minden étel hideg volt (ezenkívül a hús rágós, és minden nagyon drága). Turista, ha erre jársz, meg ne kísérelj a Német sörözőben étkezni! Még jó, hogy volt nálunk rágcsálnivaló, amit szállásunkon elfogyaszthattunk.

06.21. vasárnap

Reggeli, összepakolás után nyolcan elindultak Várpalota felé. Vacak idő volt, az éjjeli eső után párás, ködös volt az idő, eleinte szemerkélt az eső is. Viszont emelkedő a Tési-fennsíkon át nem sok volt Márkus-szekrényéig. Innentől pedig már végig lejtett az út, kivéve Bátorkő várához való felkapaszkodást. Márkus-szekrénye után erdőben vezetett az út, az eső is elállt, a szelet pedig a nagy fák között nem lehetett annyira érezni. A XIII. század végén épült Bátorkő várából ma már jobbára csak az északi fal maradt meg. Elkeserítő volt viszont látni a vár előtti pihenőhelyen a rengeteg szemetet, félig kiürült italos üvegeget, edényeket. Úgy gondoltuk, hogy egy részeg társaság lehetett itt az éjszaka, és azok hagytak mindent itt. Tovább szép sziklafalak között vezetett a Vár-völgy Várpalota széléig, a Zsidótemetőig. Az út hossza 13 km volt, 166/413 méteres szintkülönbséggel. Én fordítva tettem meg az utat. Előbb kocsival Várpalotára mentem, onnan kezdtem gyalogolni. Az időjárást illetően szerencsésebbnek mondhatom magam, mert Várpalotáról napsütésben indultam, viszont nekem jutott a 413 méter emelkedő. Mikor már mindenki együtt volt Várpalotán, meglátogattuk a Thury-várat, utána pedig elmentünk egy cukrászdába, és csak azután indultunk haza.

 

Heves-Borsodi-dombság (06.11-13.)

Címkék

A szálláshely kapacitása miatt ezúttal csak „kiscsoportos” túrát tudtam szervezni a Heves-Borsodi-dombságba. Heten voltunk, mint ama bizonyosak. A három nap alatt 45 km-t tettünk meg.

Csütörtök: a hatvani vasútállomáson találkoztunk, ahol felvettük Évát és Incit. Két kocsival immár együtt utaztunk Bükkszenterzsébetig. Ott végigjártuk a Nagy-kői tanösvényt, majd Tarnalelesztől visszamentünk a túra kiindulási pontjára. Egy szépen kialakított játszótér mellől indultunk, majd a Paraszt-tagi-völgyön kezdődött az enyhe emelkedő. Mikor elértük az erdő szélét, sajnos elkezdett esni az eső. Nem nagyon, de mégiscsak esett. Egy kis kitérővel felkerestük a Kő-forrást. Ilyet még nemigen láttunk, egy függőleges falból folyt ki a víz. Egyre szebb helyeken járva felértünk a Nagy-kő érdekes sziklafaláig. Ezután egy esőbeállóban ettünk keveset, majd a Kő-hegyet megkerülve elkezdtünk lefelé ereszkedni. Széles hegygerincen ereszkedünk tovább, szerencsére itt már elállt az eső. Tarnalelesz szélét érintve váltottunk irányt, és Bükkszenterzsébet felé fordultunk. Jelzetlen úton való visszatérésünk kissé kalandosra sikerült a lezárt utak, patakátkelések miatt. Ez az út 12 km hosszú volt, 290 m-es szintkülönbséggel.

Ezután kocsival Istenmezejére mentünk, ahol megnéztük a Noé szőlője homokkő-képződményt, benne a sziklakápolnát. Kb. 2-2,5 km tettük meg a homokkő-hegyoldalban 100 m-es szintemelkedéssel. Ezt követően Hangonyba utazunk, és elfoglaltuk szállásunkat a Hangonyi Pizzériában. Mindenkinek meglepetés volt az ízlésesen kialakított szállás, a szíves vendégfogadás, meg persze a finom vacsora. Előtte-utána a már megszokott vidám társas élet.

Péntek: reggeli után Járdánházára autóztunk. Onnan indultunk a Gyepes-völgyön, ami egyúttal a Kohász-kék túraútvonala is. Az előző napi eső miatt bővizűvé vált a Gyepes-patak. Elértük a Keserűtanyát, rajta gyönyörű fák, kis erdei tó, valamint szép épület található. Innentől jobban emelkedő úton hamarosan a Remete-forrásnál és a hasonnevű vadászlaknál voltunk. Ökör-hegyre felérve átváltottunk a piros jelzésre, és pár rövid emelkedőt leszámítva, már csak lefelé mentünk Borsodnádasdig. Az út adatai: 17,5 km megtett táv, 314/283 m szintkülönbség. Itt buszra szálltunk, és avval mentünk vissza Járdánházára. Mielőtt hazatértünk volna, elautóztunk az arlói tóhoz, sétáltunk egyet a partján. Visszatértünk Hangonyba, majd vacsora következett. És ami még nem fordult elő velünk, elmaradt az esti csevej. Úgy látszik kifáradt a csapat.

Szombat: bőséges reggeli után kocsival a Hangonyi-tóhoz mentünk. Ahol a jelzett út ment volna a tó felé, ott most egy bekerített kukoricás van, ezért a horgászoknak kialakított úton értük el a tavat. Hétvége lévén sok horgász volt sátrakkal, kocsikkal. Mi megkerültük a tavat és elkezdtük az emelkedő leküzdését. Előző éjjel hatalmas esőzés volt, így a Vermes-patak is megáradt, a becsatlakozó kis völgyekből is jött az utánpótlás. Nagy örömünkre egy lábatlan gyík igyekezett felmelegedni a köveken. Békésen tűrte a fényképezést. A nagy víz miatt sok helyen kellett kerülgetni, sok kidőlt fa is volt az úton. Ugyanez folytatódott a Vizes-völgyben is, míg fel nem értünk egy széles erdőgazdasági útra. Itt megpihentünk, majd jelzetlen utakon mentünk tovább. Helyenként nagyon szép kilátásunk volt a környező hegyekre. További érdekességek is vártak ránk az úton: egy két helyen is összenőtt fa, és egy gímszarvas, amelyik olyan önfeledten falatozott, hogy észre se vett bennünket jó darabig. Napi távunk 16 km volt 401 méter szintkülönbséggel.

Hazafelé vezető úton, Pétervásárán még megálltunk fagyizni.

Lábatlan – Pusztamarót (Gerecse)

Címkék

Június 6-án egy májusban elmaradt gerecsei túrát pótoltunk. Örvendetes, hogy az utazási megszorítások ellenére 37-en voltunk.13,5 km-t gyalogoltunk 355/312 m szintkülönbség mellett.

7 órakor indultunk Isaszegről, majd Gödöllőn, Mogyoródon, Budakalászon egészült ki a létszám. 9 órára értünk Lábatlanba. Akik járják a Közép-Dunántúli Piros túrát, azoknak rögtön ott volt az Erika cukrászda, benne a bélyegző. Szerencsénk volt, mert egyébként csak 11-kor nyitottak volna, csak valamiért beugrottak oda, így tudtunk bélyegezni. Ha már a szerencsénél tartunk, azoknak viszont nem volt, akiknek a rövidebb túra részeként a Gerenday-arborétum lett volna első programjuk, az nem volt még nyitva. A cukrászda a Cementgyári Emlékház és Tudásközpont részeként üzemel, azért található előtte egy hatalmas fogaskerék.

Elkezdtünk a József A. utcán felfelé kapaszkodni. Az élelmesebbeknek egy hatalmas cseresznyefa és egy eperfa is szolgáltatott finom csemegét. Mikor az utolsó nyaralóházakhoz értünk, szép kilátás nyílt a Duna nyergesújfalui szakaszára. Virágos rétek között értük el az erdőt. Egy helyről a Gerecse 633 m-es csúcsát láttuk a TV-toronnyal. A Nyagda nevezetű helyen egy csodálatos szép réten megpihentünk és gyönyörködtünk a kilátásban. Nemrég kaptuk meg hárman (Éva, Babi és én) az Országos Kékkör a jelvényeit, melyet itt adott át nekünk Babi. Még tapsot is kaptunk a többiektől. Folytatva utunkat a Törökös-bükk és a Nagy-Eménkes között értük el utunk legmagasabb pontját, 478 méteres magasságot. Lefelé haladva az út baloldalán egy mély gödör volt, valószínű, hogy egy geológiai kutatóárok lehetett régen. Lementem, és szóltam a többieknek, hogy semmi különlegesség nincs benne, erre aztán jó páran szintén lejöttek, hátha becsapom őket, és letagadom az ott meglelt kincset. Továbbra is lefelé ereszkedve értünk Marót-hegyre, itt találkoztunk az OKT jelzésével is. Ezután megint láttuk a TV-tornyot, de már sokkal közelebbről.

A pusztamaróti Történelmi Emlékhelynél (a mohácsi csata után szeptember 15-én itt 25 ezer ember lelte halálát török ágyúzásban) bélyegeztünk füzetünkbe, ebédeltünk, pár következő programot ismertettem. A rövidebb távra jelentkezők is jártak itt, de ők a bajnai országút felől jöttek, így nekik a táv oda-vissza 9 km volt. Mi jelzetlen utakon értük el az országút mellett parkoló autóbuszunkat, majd elindultunk vele hazafelé.



 

ITK-majális 2020.

Címkék

Tizenkettedik éve rendezzük meg majálisunkat, de talán még sohasem örültünk meg így egymásnak, mint most a járvány végefelé. Bár az utóbbi három hétben a bátrabbak már eljöttek kisebb túrákra, de a nagy többséggel rég nem találkoztunk. Ez meg is látszott a létszámon: 57-en voltunk.

Egyébként sok változás nem történt az előző évekhez képest. Ezúttal is a Szekeres- és a Pusztay-házaspár volt a házigazda. Szinte ugyanazok (Hajni és Marci, Irénke és Sanyi, Borka és Pista, P. Kati és K. Jani, F. Pista) segítettek a padok, asztalok felállítással, a tisztás „berendezésével”, mint más években. Ezenkívül még nagyon sokan segédkeztek csipetke készítéssel, krumpli pucolással, stb. A sütemény és ital felhozatal kiváló volt, mindenki talált ínyére való finom falatot, kedvére való italt. A nassolás mellett persze vártuk az ebéd elkészültét, mely ezúttal gulyásleves volt. Megnyaltuk utána mind a tíz ujjunkat. Ebéd után a kicsit sem lusták egy kis erdei sétát tettek a Honvédsírokhoz, és egy másik úton jöttek vissza. Ezután H. Jani elővette a gitárját és játszott, énekelt nekünk. Úgy negyed öt felé elkezdett kicsit esni az eső. Pánikszerűen szétbontottuk az asztalokat, padokat felpakoltuk azokat az utánfutóra. Ezzel aztán el is állt az eső, de az ”asztalbontást” már nem lehetett visszacsinálni.

Köszönjük a házigazdák munkáját és mindenkinek, aki bármit is segített! És egyáltalán azt, hogy eljöttetek, jót beszélgethettünk, láthattuk egymást és az unokák növekedését.

 

Szilasliget – Zsófialiget

Címkék

A járvány lecsengésével május 30-án az ITK-majálissal visszatérünk az éves túrakiírásban szereplő programokhoz. 22-én, szombaton még tartottunk egy visszafogottabb túrát javuló, 16 fős létszámmal. Mérsékelt emelkedőkkel 13 km-t tettünk meg.

Szilasligeten, a HÉV-állomáson találkoztunk 8:45-kor. Várnunk kellett egymásra, míg Gödöllő és Pest felől befutottak a szerelvények, vagy míg kocsival érkezők megtalálták az állomást. Csináltunk egy szájmaszkos indulási csoportképet – reméljük, nem sokáig kell ilyesmit használni. Gyaloglás közben persze már nem használtuk, csak az egymástól való távolságra vigyáztunk. Szilasligetet a Sólyom utcán hagytuk el. Az utolsó háznál már be is kerítették a jelzést, aztán a szőlő kerítésén is belülre jutott a sárga jelzés. A mogyoródi szőlőültetvényekben jártunk, majd felértünk a dombtetőre az átjátszó adókhoz. Ezután a Hungaroring következett. A hátsó kapunál beláttunk a verseny helyszínére. Most éppen motorosok száguldoztak.

Ezután előbb aszfaltozott, majd széles földúton haladtunk Csömör felé. Sajnos, mint minden olyan helyen kis hazánkban, amit gépjárművel meg lehet közelíteni, rengeteg szemét „látványa” borzolta idegeinket. Már láttuk Csömör első házait, mikor sikerült ezt a poros, szemetes utat elhagyni. Itt viszont gyönyörű virágos réten mentünk át. Elértük az erdőt, és félrehúzódtunk elemózsiázni.

Pár lovarda után megint erdős részre értünk, a Zsellérföldekre. Kereszteztük a Csömöri-patak völgyét, de itt még nem volt benne víz. Később egy A4-es papíron jelezték is, hol van most a forrás. Az elmúlt hónapon csapadékszegény időjárása meg is látszott a forrás vízhozamán, csak pangott benne a víz. Továbbmenve szép kivitelű ismertető táblát láttunk a forrásvidékről, és tetejébe még egy árvalány-mezőt is. Kiérünk az ipari park mögötti területre, elképesztő poros úton rengeteg kocsival. Később szerencsére be lehetett menni messzebb a mezőn, így már kevesebb port nyeltünk. Zsófialigeten szálltunk fel a HÉV-re, és indultunk vele hazafelé.



 

Naszály Kosdról indulva

Címkék

A múlt hetihez hasonlóan ismét egy óvatos, járvány-korlátozta túrán vettünk részt, ezúttal a Naszály-hegyen. Kicsit több jelentkezőre számítottam, de csak heten voltunk. 11 km-t tettünk meg, 383 m szintemelkedéssel.

9 órakor találkoztunk Kosdon, ahová 4 kocsival érkeztünk. A templom mellett állítottuk le a kocsikat és P négyszög, Z körút jelzésen indultunk el. A temető után, a falu szélétől kezdett enyhén emelkedni az út, jobbra-balra virágos rétek között. Félbalra a Sejcei-mészkőbánya látszott. Fenyvesen, majd tölgyerdőn kapaszkodtunk felfelé. Egy elágazásnál kicsit túlszaladtunk Zsidóbánya felé, de aztán hamar korrigáltunk. Nagybánya-kő alatti hármas útkereszteződében utunk majdnem legmagasabb pontján pihenőt és kajaszünetet tartottunk. Lacival még kicsit feljebb gyalogoltunk egy kilátóhelyig, de a magas fák miatt nem volt igazi a látvány.

Innentől már szinte csak lefelé mentünk. Az első látnivaló az út mellett a Pádimentom-kő volt. Az ismeretterjesztő tábla szerint a „naszályi márványnak” is nevezett mészkőből járdalapokat, kockaköveket faragtak régen. Következő megállónk a Bányász-emlékműnél volt. Ezen a helyen 27 évig tartott a szénbányászat. A francia tulajdonban lévő bányában 1931-ben vízbetörés következtében hatan meghaltak, az ő emlékükre áll az emlékmű és a kopjafák.  Továbbmenve nemsokára beértünk Kosdra. A házak között még durván 2 km-t kellett megtennünk a kocsikig.

Pécel-környéki próbatúra

Címkék

A járványhelyzet miatt két hónapig nem hirdettem meg közös túrát. Most próbaképp, sok korlátozó intézkedéssel egyet megcsináltunk. 12 km-t tettünk meg 183 m szintkülönbséggel.

A sok kizáró körülmény miatt csak heten voltunk, de így is jól éreztük magunkat, szép tájakon haladtunk. A találkozó a Millenniumi parknál volt, de a megközelítés során már korábban összefutottunk. Letettük a kocsikat, a parkra csak futó pillantást vetve máris indultunk. A parknál, de még inkább a Bajtemetésnél már többször jártunk, de mindig a turistautakkal ellátott északi oldalán. Most jelzetlen utakon dél felé indultunk várakozáson felül szép természetvédelmi területen. Mindjárt az út elején egy üdezöld árok mellett mentünk el, majd beértünk egy fenyőerdőbe. Kereszteztük a PMP, majd elértük a Z+, később a Z jelzést. Innen már végig jelzett úton haladtunk. Gyakorlatilag körbe jártuk a Bajtemetést úgy, hogy előbb a zöldön beértünk Kishársasra, onnan pedig a PMP-n Kovács-laposa, majd a Koporsó-völgy következett. Ezen értünk fel a hegy tetejére, innen pedig a parkhoz, amit most néztünk meg.

 

Wekerletelepi séta

Címkék

Kulturális programként 13-én a kispesti Wekerletelepet néztük meg szakértő idegenvezető segítségével. A klub létszámához képest nagyon kevesen voltunk – talán a koronavírus miatt.

Háromnegyed 10-kor találkoztunk a Kós Károly téren, a Wekerlei Társaskör Egyesület előtt. Megvettük a jegyeket, miközben megérkezett Nagy Attila idegenvezetőnk is. Előbb a telep történetéről, létrehozásának indítékairól kaptunk ismertetőt, térképen bemutatva az építkezés fázisait. Ezután elindultunk sétánkra, melyet a Kós Károly parkban kezdtünk. Van itt minden: Kós Károly egészalakos, és Wekerle Sándor mellszobra, tanösvény, lépőkövek, életfa, de még szánkódomb is.

Ezután egy kört tettünk meg a telepen, megismerve az egyszerűbb házaktól a igazgatói lakásokig minden épülettípust. A telep építésének idején (1909-1928) messze meghaladta a kor bérlakásainak színvonalát. 48-féle típusterv miatt lett ilyen változatos a telep, mindvégig megőrizve a kertvárosi jelleget. Attilával a sétát a Kós Károly tervezte kapunál és a mellette lévő két épületnél fejeztük be. Ezután a Hungária úton elsétáltunk a Rendőrkapitányságig, utána pedig betértünk egy étterembe ebédelni.

A programot Éva szervezte, köszönjük neki.

Piliscsaba – Kopár-csárda

Címkék

Kellemes koratavaszi időben ezúttal a Pilisben jártunk a Piliscsaba – Kopár-csárda útvonalon, miközben felkerestük a Nagy-Kopasz-hegyen lévő kilátót, és a Klotild-barlangot is. Az út hossza 13,5 km volt, 458/420 méter szintkülönbséggel, de volt egy rövidebb táv is.

7 órakor indultunk Isaszegről, fél kilencre értünk a piliscsabai vasútállomásra. Lekászálódva a buszról, felvettük a menetalakzatot. Az OKT-n tettük meg az első 2 km-t, majd a K+, K körút jelzésen folyamatosan emelkedő úton értünk fel a Nagy-kopasz-hegyre. Közben a közelgő Nőnap tiszteletére rengeteg hóvirág nyílt, ezenkívül kisebb mennyiségben odvas keltike és csillagvirág is. A Posta-réti-erdőben felfelé haladva nagyon sok szembejövő futóval találkoztunk, akik szintén Piliscsabáról indultak. A 447 méter magas Nagy-kopasz-hegy tetején van az építőkocka-szerű 17 m magas Dévényi Antal kilátó. Nagy élmény volt fentről körbenézni.

Több jelzés igénybevételével - egy 400 méteren tartó emelkedőt leszámítva – szépen csurogtunk lefelé. Kitérőt tettünk a Klotild-barlang felé szép völgyúton. Magát a barlangot nehezen lehetett megközelíteni a nagyon meredek, csúszós úton. Fenn a keskeny bejárati nyílás utáni sáros, nyálkás faleveleken való lejutást – Babi perselyt érő rosszallása ellenére – csak Laci kísérelte meg. Ő is nagy nehezen csak a bejárati fülke végéig jutott el.

A piros jelzésen folytattuk utunkat. Az Iluska-forrásnál (víz nagyon rég lehetett benne utoljára) ebédeltünk, majd egy újabb emelkedő következett a Fehér-hegy tetejéig (közben egy helyen túlfutottunk a jelzés egy iránytörésén, ezzel tartoztunk az ördögnek). Innentől kezdve balra Pilisvörösvár, a Kevélyek felé többször nagyon szép kilátás nyílt. És az se volt hátrány, hogy már javarészt lefelé mentünk. A Kopár-csárda közelében értünk a 10-es út közelébe, egyúttal a ránk váró autóbuszunkra is.