Isaszegi Természetbarát Klub

Gyömrő – Péteri – Monor-Strázsahegy

Címkék

A kívánságtúrák között szerepelt a Strázsahegy is. Ezért a kellemest a hasznossal elv alapján, összekötöttük a Strázsahegy meglátogatását egy PMP-szakasz bejárásával. 35-en vettünk részt a túrán, 15 km-t gyalogoltunk.

A busz 7 órakor kezdte begyűjteni túratársainkat, majd Isaszegen folytatta ezen tevékenységét. Nem mentünk messzire, így 8 órakor már le is kászálódtunk a buszról. A körforgalombál szépen feldíszített Gyömrő feliratot láttunk. A Szabadság-parkban jártunk először, megtekintve ott a mostani Okmányirodát, a Rákóczi-szobrot. Ezután lesétáltunk a Tófürdőhöz. Sajnos már nem lehet körbesétálni azt. Volt egy tabló a régi és az új Tófürdőről. A tavat északról kerültük meg, egy-két kurfli után a Tőzeges-tóhoz értünk. Az Idősek Falvánál és az uszodánál is próbálkozott Ági egy Gyömrő feliratú bélyegzőlenyomatot beszerezni, de nem sikerült. Üde színfolt volt az állatkert felkeresése, tetejébe még ingyenes is volt az. A temető mellett immár igazi földúton folytattuk utunkat. Elhagytuk jobbról a kutyamenhelyet, majd elértünk végre oda, ahol már az út mindkét oldalán fák voltak. Persze nem a hőség miatt örültünk ennek, mert e korai órákban még inkább hűvös volt, mint meleg. Ezután - a múlt hetihez hasonlóan – ismét azt tapasztaltuk, hogy a térképekkel nem egyezve, más útvonalon halad a PMP. Mikor már erősen közeledtünk Péterihez, megreggeliztünk az erdőszélen. Ekkor sütött ki rendesen a nap is.

Péteribe beérve sikerült bélyegzőt szerezni igazolófüzetünkbe. A Művelődési Ház előtt megnéztük az emléktáblákat, majd az út túlsó felén a Szlovákiából történő erőszakos áttelepítés emlékére felállított faszobrokat, az Újratelepítési emlékművet és az evangélikus templomot - csak kívülről. Tovább a horgásztó mellett gyalogoltunk, majd balra a P+ jelzésen Monor felé indultunk.

A Strázsahegyet elérve a kilátónál álltunk meg elemózsiázni, és természetesen a kilátásban gyönyörködni. Innen a Szent Orbán és a Bacchus-tanösvény ismertető táblái, sok szépen felújított (és néhány lerobbant) présház mellett állandó irányváltások végén jutottunk abba a pincébe, ahol – természetesen mindent előre egyeztetve – már vártak ránk. Kis ismertetőt kaptunk a monori szőlőkultúráról, sikerekről és nehézségekről. Ezután háromféle bort ismertetett meg velünk a házigazda, és persze meg is kóstolhatta az, aki korábban már bejelentkezett erre. Kedvünk semmit se romlott, így szálltunk buszra.

 

PMP, Csévharaszt – Ócsa

Címkék

Ez a túra júliusi programunkban szerepelt, de akkor visszamondások és a nagy meleg (38 fokot jeleztek) miatt elhalasztottuk. Sokkal jobban most se jártunk, hiszen most is 33 fok volt. Emelkedők nem nehezítették tovább a helyzetünket. 18 km-t gyalogoltunk.

A 20 személyes busz reggel hat órakor kezdte összeszedni a túratársakat. Gödöllő – Isaszeg – Gyömrő útvonalon értünk Csévharasztra. Tavaly ugyanis itt fejeztük be a Péteriből induló szakaszt. Elég nagy ütemben kezdtünk gyalogolni, hogy a déli hőség előtt minél nagyobb távot letudjunk. Halesznél értünk rá a piros sávra. Az út leglátványosabb szakasza itt következett, mégpedig a Csévharaszti ősborókás természetvédelmi terület. 2013-ban már jártunk erre, csak akkor a Pusztatemplom felé kanyarodtunk. Most szigorúan a Pest Megyei Piros jelzésen haladtunk, bár a most bejárt szakaszon sokáig a pirossal együtt fut egy zöld jelzés is. Az Édes-házi pihenőben megreggeliztünk. Ez a pihenő is új, mint ahogy az út nagy részén a jelzések is. Több helyen szép eligazító-táblák vannak. Viszont – már az M5-öshöz közeledve – egy Y-kereszteződésben egyáltalán nincs jelzés, innen pedig 750 méterre ott festették fel a P és Z jelzést, amelyet egyetlen térkép se ott jelöl.  Az M5-ös felüljáróján átkeltünk. Innentől sajnos már alig volt árnyék. Ahol széles utakon erdősáv szélén haladtunk is, a merőlegesen beeső napsugarak zavartalanul elértek bennünket, tikkasztottak. Az ócsai pincék továbbra is kuriózumnak számít. Pár éve itt is jártunk, hasonlóan a református bazilikához és a Tájházhoz. Így most ezeket nem néztük meg egy szomjoltó sör után buszra szálltunk és hazautaztunk.

 

Pál-völgyi- és Szemlő-hegyi-barlang

Címkék

Kulturális programjaink sorában – Éva szervezésében - ezúttal két budai barlangot látogattunk meg. A jellegében két különböző típusú barlang látnivalói jól kiegészítették egymást. 31-en voltunk.

Egyénileg utaztunk, javarészt személygépkocsikkal. Nem volt nagy forgalom, így mindnyájan korábban érkeztünk a Pál-völgyi-barlanghoz, így maradt egy kis időnk cseverészni. Annál is inkább, mert a negyed 11-re foglalt időnk helyett csak fél tizenegykor engedtek be a vezetéses barlangtúrára. Mesterséges járaton jutottunk be tulajdonképpeni barlangba. Láthattuk azt a nagyon szűk aknát, amelyen keresztül 1904-ben felfedezték azt. Több mint egy évszázad során újabb és újabb szakaszokat fedeztek fel, így a Pál-völgyi-barlangrendszer a maga 30 km-ével ma Magyarország leghosszabb barlangja. Ebben a barlangban viszonylag kevés a cseppkő, különlegességét elsősorban a hatalmas hasadékszerű folyosók, a hévizes források által formált gömbszerű formák, a csillogó kalcitkristályok, és mészkőben látható kagylók és egyéb tengeri élőlények kövületei jelentik. Utunk során jártunk a Színház-teremben, láthattuk Damoklész-kardját egy hatalmas leesni-készülődő szikla formájában, a Meseország cseppkő-képződményeit. Hogy kis túra is legyen, a barlangban viszonylag nagy szintkülönbségeket kell legyűrni.

A Szemlő-hegyi-barlanghoz is gyalog mentünk át (1,2 km). Sietnünk kellett, mert itt 12 órára foglalt időpontot Éva. Az már más kérdés, hogy itt is csak negyedórával később tudtunk bejutni. Ezt a barlangot 1930-ban fedezték fel, de csak 1986-ban nyílt meg. A jelenlegi mindenki által bejárható szakasz mindössze szűk 300 méter, szintkülönbség alig van benne. Híresek a Virágoskert sokszínű borsókövei, a karfiol-cseppkövek, az Anyósnyelv és a Vasorrú bába. Az út vége felé érzékeltették velünk a teljes sötétséget, amit szerencsére nem elektromos zárlat idézett elő.

A Szemlő-hegyi-barlang bejárása után visszasétáltunk a másik barlangnál hagyott autókhoz, majd onnan még egy buszmegállónyi távolságban lévő fagyizóba egy jutalomfagylaltért.

 

Csörgő-patak völgye

Címkék

Nagyon ránk ijesztett a túra napján is érvényben lévő hőségriadó, mégis – a résztvevők egyhangú véleménye szerint – nagyon kellemes időnk volt a Mátrában. 27-en voltunk a túrán.

A hőség miatt nagyon nehezen kezdett a buszlétszám összejönni, ezért kínomban még egy túrahelyettesítő fürdés felvetésével is próbálkoztam. Szerencsére többen is úgy szavaztak, hogy fürdőbe semmiképp se menjünk, maradjunk a túránál.

Egy órával előbbre hoztam az indulást is (6 órára), a távot is lerövidítettem, hogy a déli melegben már ne kelljen gyalogolnunk.

Szokás szerint Isaszegen, Gödöllőn vettük fel a túratársakat. 8 órakor már indultunk Mátrakeresztes-Békástói-üdülőtelepről. A házakat hamarosan elhagytuk, és árnyas fák közé. a Csörgő-patakkal párhuzamosan futó útra értünk. Enyhén emelkedő úton 9 órára a szurdok bejáratánál voltunk. A nagy sziklák között, a viszonylag bővizű patak mellett kellemes mikroklíma alakult ki. Számtalanszor kellett a patakon átkelni, kidőlt fák alatt/felett átmászni, ez tette izgalmassá az utat. Nem véletlenül került fel a kívánságtúrák közé. Bal oldalról elhagytuk a Remete-barlangot. 10 órakor reggeliztünk, már csak azért is, mert pár túratársunk lemaradt, és várnunk kellett rájuk. Továbbindulva sajnos a Csörgő-malom romjait nem láttuk. Elhagytuk a Csörgő-patakot, és a Hutahelyi-patak völgyében kezdtük felkapaszkodni Mátraszentistván felé. Az erdőből kilépve a síparknál már ott állt a buszunk. Még annyit várakoztattuk a buszt, míg a közeli Vidróczky-csárdánál nem oltottuk szomjunkat egy üdítővel, vagy egy sörrel.

A túrát követő napon Hajni és Marci meghívására a zsámboki Lecsófesztiválon vettünk részt. Köszönjök nekik!

Éjjeli bagoly túra 2017.

Címkék

Július elsején csillagfényes éjszakában eddig soha nem tapasztalt gyér létszámmal (15 fő) vágtunk neki az Isaszeg-Valkó közti útnak. Kellemesen hűvös éjszaka volt, Isaszeg belterületét leszámítva végig erdőben gyalogoltunk 15 kilométert.

Gödöllő felől 11 óra előtt érkezett a vonat Isaszegre. Mivel most Pest felől nem jött senki, azt a vonatot már nem várták be, hanem indultak felénk. Épp jókor érkeztek, mert akkor sült ki a második tepsi sörkifli. Neki is láttunk rögtön, majd indultunk. A Felsőerdősor utcánál tértünk be az erdőbe, innentől kezdve volt igazán szükség a lámpákra. A Szárítópuszta felé vezető nyiladék előtt egy kerítéslyukon kellett átbújni. Hosszú egyenes út következett, melyen – nagy beszélgetés közepette - a kelleténél egy kicsit tovább is mentünk. Mivel sok út van errefelé, hamar korrigáltunk. A Király-úton folytattunk utunkat. Ez már erdei viszonylatban szinte sztrádának számított, mert az ott lévő gázvezeték miatt igencsak széles. Kis pihenőt tartottunk. Jani egy nagy doboz sárgabarackot hozott, és – bár nem illet hozzá – kis bort is ittunk. A Valkói-nyiladéknál irányt váltottunk, enyhe emelkedőn értünk fel a dombtetőre. Itt balra tértünk. Enyhén még tovább emelkedett az út, addig míg egy kereszteződésben makadámútra nem értünk. Még egy pihenőt tartottunk Sietnünk nem kellett, a hazafelé vivő buszunk úgyis csak 5 óra után indult. Cikk-cakkos úton 4 óra után értünk a buszmegállóhoz. Úgy 300 métert még mentünk Gödöllő felé, mert ott van egy erdei pihenő. A nyolcéves Vikiért – aki egyértelműen az éjszaka hőse volt (hiszen kis segítséggel végiggyalogolta a távot) – ide jött apukája. Véleményem szerint neki is jobb lett volna, ha eljön az a további őt gyerek, aki jelentkezett még. Már túrákon is tapasztaltuk, hogy a gyerekek jó hatással vannak egymásra, egyik se akar lemaradni a másiktól. Ami pedig a felnőtteket illeti, a létszámból következően úgy látszik, elveszítette már varázsát az éjszakai túra. Elgondolkodom rajta, érdemes-e még folytatni?

Mi nagy álmosan a pihenőben töltöttük el a busz indulásáig hátralévő időt.

 

Morva-karszt (06.16-18.)

Címkék

Háromnapos túrára a tőlünk 400 km-re lévő – barlangokban, patakokban, szép tájakban gazdag – Morva-karsztra utaztunk. Mindhárom nap túráztunk. E beszámolónál többet a 11.25-én esedékes vetítésen lehet majd megtudni.

06.16. péntek

Öt kocsival hat óra körül kezdtük összegyűjteni az utazókat, és negyed 8 felé találkoztunk az M1-es egyik pihenőjében. Rövid üdvözlések után továbbindultunk. Mivel a szlovák autópálya-matricát előre megvettük, legközelebb csak a cseh határon álltunk meg. Itt ettünk is. Brno környékén mindig dugók vannak, most is belefutottunk egybe. 12 órára értünk Skalny Mlýn-be, ahonnan az első napi túránk indult. 12:20-kor indult a vezetés a Kateřinská-cseppkőbarlangba, így előbb ezt néztük meg. A barlangban – melyet egykor egy földalatti folyó alakított ki - található a Morva-karszt és Csehország legmagasabb dómja (nagyon jó az akusztikája), a híres Bambuszerdő, valamint a barlang jelképe a boszorkány. Vezetés csak cseh nyelven volt, ezért csak ízlelgettük a szavakat, de nem értettük. A cseppkőbarlang után száraz barlangokkal bőven teletűzdelt árnyas erdei úton mentünk tovább. Macocha előtt megálltunk ebédelni. Felérve a 138 méter mély beszakadt barlanghoz – melyhez a gonosz mostoha legenda tartozik – kicsit esni kezdett. Behúzódtunk a büfékhez tartozó fedett részre. Előbb a felső kilátóból lestünk le a szakadék mélyére, utána padig az alsóhoz mentünk. Innen látható a Punkevni-barlang azon része, ahol az ún. száraz szakasz után a látogatók kiérnek a szabadba, a szakadék aljára. Mi a kilátótól egy szerpentines úton ereszkedve elértük a Punkva-barlang bejáratát, és a rögtön mellette lévő kijáratot, ahová a barlanglátogatók csónakkal érkeznek. A Punkva-patak mellett haladva értünk vissza a kocsikhoz, a Látogatóközponthoz. Ezután Blansko-ba, a szállásunkhoz hajtottunk, ahol gazdag felszereltségű szobák, és finom vacsora várt ránk. A gyalogtáv 10 km, szintkülönbség 220 m.

 

06.17. szombat

Reggeli után kocsival a 15 km-re lévő Adamovba utaztunk. Letettük az autókat, és elindultunk A házakat elhagyva a Jozefov-völgybe értünk, amelyben jó pár kilométert gyalogoltunk. Az út hol közvetlenül a kimondhatatlan nevű Křtinsky-patak mellett, mikor pedig a völgy összeszűkül, akkor a sziklák közé felkapaszkodva halad. A turistaút egyszer kivezetett bennünket az aszfalt mellé, ahol az Öreg hutát és a kohászati múzeumot lehetett megnézni. Az utóbbira most nem volt időnk, de a nagyhuta, két másik kisebb, és pár darab egészen kicsi (kemenceméretű) olvasztó értékes ipari műemlék, kár lett volna kihagyni látványukat. Visszatérve a völgybe a Jáchymka-barlangon keresztül vezetett az út. Lámpák fényénél kezdődő cseppkőképződményeket is láttunk, a barlang mellett függőleges sziklafalban pedig további barlangnyílásokat. Ideiglenesen elhagyva a patakmedret a Býci Skála-hoz értünk. Itt nagyon sokan voltak, mert meglátásunk szerint valamilyen sziklamászó-verseny lehetett ott. Két barlangba is beláttunk, de sokat kellett volna várakoznunk arra, hogy bejussunk. Kicsit visszasétálva az út mellett egy felszínre érkező búvópatakot is lehetett látni. Még egy darabig a patak mellett haladtunk, aztán elkezdtünk kikapaszkodni a völgyből. A Hradec u Babic-vára mellett mentünk el, de a várból semmit se lehetett látni. Na Újezde makadámútig folyamatosan emelkedett az út, onnantól viszont már jobbára lefelé ereszkedtünk. Stílusosan egy vadetetőben megebédeltünk. Az út végefelé egy – a II. világháborúban meggyilkolt, megkínzott erdészek emlékére készített – kőtábla mellett haladtunk el. Adamov-ba érve, megnéztük a katolikus templomot, és benne a híres Zwettl-oltárt. 14,5 km-t gyalogoltunk ezen a napon 388 méter szintkülönbséggel. Ez utóbbi csalódás lehet mindenki számára, mert a túrakiírásban 622 m-t írtam. A túra végén sokan emlegették, hogy milyen jól vettük az akadályt, meg se kottyant a több mint 600 m-es szintemelkedés. Pedig – sajnos - csak a tervezőprogram hibázott ennyit, én meg elmulasztottam felülbírálni azt, elhittem neki.

 

06.18. vasárnap

Összepakolás és reggeli után fél kilenckor Sloupba autóztunk. A templom melletti parkolóban hagytuk az autókat. Először a Sloupsko-šošúvské cseppkőbarlangot látogattuk meg. Itt az volt a szerencsénk, hogy a vezető cseh nyelv mellett angolul is tájékoztatott bennünket, és Laci volt olyan kedves, hogy fordított nekünk. A barlang véleményem szerint - ha lehet -, még szebb volt, mint a Kateřinská-cseppkőbarlang. Nagy termekben óriás cseppkövek, míg kis, félreeső helyeken finom és részletdús képződmények váltogatták egymást. Nagy volt a szintkülönbség a barlangon belül, így ez mindjárt egy kis túrának is beillett. A kijáratnál filmvetítés és egy kiállítás is volt a neandervölgyi ember korszakáról. Gyalogtúránk ezután kezdődött. A Novoročni-barlangot ugyan nem találtuk, maga a szurdok (Pustý žleb) viszont nagyon szép volt. Mikor a szurdokot balra elhagytuk, elég meredeken vezetett fel az út a S jelzésig. Az erdő szélére kiérve kis kitérőt tettünk egy dolináig, de az egyáltalán nem volt látványos. Ezután egy farakáson megebédeltünk. Jelzetlen úton és - egy kis szakaszon - országúton haladtunk, majd a cseppkőbarlang felett dombra kapaszkodtunk fel. Közben egy kissé megbillent hutát is láttunk. Ez a túra 10 km hosszú volt 277 m (+ a barlang) szintkülönbséggel. A kocsikhoz visszatérve némi cihelődés után elindultunk hazafelé. Sajnos egy útlezárás teljesen eltérített a megtervezett úttól, aztán Brno-t délről megkerülő autópályán kb. 1 órát araszoltunk. nem csoda, hogy csak este ¾ kilencre értünk haza.

 

Salabasina- és Holdvilág-árok

Címkék

Kívánságtúránk ezúttal mindjárt két szurdokba is vezetett bennünket, ez pedig a Salabasina- és a Holdvilág-árok. Az első kevésbé látogatott, igazi vad vidék, míg a második jóval felkapottabb, ezáltal jobban kiépített is. Pont negyvenen voltunk, 12,5 km-t tettünk meg 450 m-es szintemelkedéssel.

Mivel ez a túra Ági szavazata alapján (is) került a kívánságtúrák közé, ezt a túrát az ő emlékének szenteltük. Hétkor indultunk Isaszegről, majd Gödöllő, Mogyoród, Budakalász felszállóhelyek közbeiktatásával értünk Kiskovácsiba. A buszról leszállva a P+ jelzésen indultunk, majd áttértünk a P jelzésre. Mikor az élesen jobbra fordult, mi nem követtük, hanem jelzetlen utakon értük el a Salabasina-árok kezdetét.

A Salabasina azt jelenti, hogy az árok végében „fejében”, egykor hamuzsírt főztek. Az árokban egykor még turistaút is vezetett, de a meglazult sziklák állandóan bedőltek, magukkal rántva a rajta lévő fákat is. Így aztán a Pilisi Parkerdő belefáradt az állandó felújításba és lezárta azt. Most engedélyezett a rajta való haladás, de a térképeken mindenhol ott a figyelmeztetés, hogy ez egy nehezen járható szakasz! Ezt mi is igazolni tudjuk. A rengeteg bedőlt fa miatt nagyon lassan lehet csak haladni. Most nem volt nagy víz az árokban, de a fák mellett azt is kerülgetni kellett. De hát pont ezért volt szép, igazi vadregényes túra. Nem véletlenül került be az első tíz évünk legszebb helyei közé. Tudniillik 2011-ben már jártunk itt. Azóta egy lényeges változás van: az árok kb. egyharmadánál egy gát áll keresztben, melyen egy erdészeti út halad át. A kőgáton át lehetett menni a pataknak készített átfolyón is, de megmászva azt (és a túlsó oldalon leereszkedve) is. Nem sokkal a gát után van az első nagyobb megmásznivaló szikla. Itt a falhoz támasztott fák segítik a feljutást és az előtte lévő vízen való átjutást. De a legnagyobb segítség mi magunk vagyunk azzal, hogy húzzuk-vonjuk egymást a nehéz akadályokon. Később volt egy olyan szakasz, ahol a patak felett V-alakú sziklán csak terpeszállásban lehetett felmenni. Aztán rengeteg kidőlt mohás fa közötti bujkálás után egy kb. 3 méter magas sziklafal állta utunkat. Elődeink itt is fák sziklákhoz való támasztásával próbáltak a helyzeten javítani. A ferde fákon való feljutás az elsőknek még viszonylag könnyen megy, de mikor már a harmincadik ember lép rá vizes cipőjével, csúszóssá válik az. Marci kötelet is hozott, ez is segítséget jelentett. Mikor már nem volt igazán látványos az árok, kimásztunk belőle, és jelzetlen utakon arra a piros jelzésre értünk, melyen már korábban haladtunk.

A Tölgyikrek felé mentünk rajta, miközben gyönyörű sárga gyűszűvirágokat láthattunk. A Lom-hegyen felfelé kapaszkodva, mikor elértük utunk legmagasabb pontját, megálltunk ebédelni. Ezután hosszan ereszkedtünk le hegyről, míg el nem értük a Holdvilág-árok kezdetét. Itt pihentünk kicsit, mielőtt nekivágtunk volna az ároknak. Előbb lépcsősen kiépített úton hatalmas sziklák közé értünk, majd egy szűk kanyonba jutottunk. Innen továbbereszkedni bedobált fatörzseken lehet. Hídhoz érünk: ezen haladva a jelzett út kikerüli a nagy sziklafalat és a Meteor-létrát. Mi persze a létrán mentünk le. Lenn fehér szilafalak és a Remete-barlang fogadja az erre járókat. Továbbhaladva a Domini-forrásnál mindenkinek meg kellett állnia, mert a vize finom és jéghideg volt. Még egyszer-kétszer átkeltünk a patakon, majd ismét Kiskovácsiba értünk. A becsületkasszás büfénél sokan vásároltak. A busz már járó motorral várt ránk.

 

2015. évi adó 1%-ából befolyt összeg elszámolása

Címkék

2015-ben az Isaszegi Természetbarát Klub részére az adó 1 %-ából befolyt összeggel ez év május 31-éig kellett elszámolnunk és beküldenünk a NAV-nak. A 14KOZ-02 nevű nyomtatványt időben beküldtük, a visszaigazolást megkaptuk. Az előírásoknak megfelelően honlapunkra is kitesszük a nyomtatványt.

Köszönjük mindazoknak, akik Klubunknak ajánlották fel adójuk 1 %-át.

ITK-majális 2017.

Címkék

Ebben az évben is megtartottuk klubunk majálisát. Változatlan helyszínen, ragyogóan szép időben 63-an voltunk jelen.

Isaszegen a Vízmű melletti erdei pihenőhelyen, megszokott környezetben 9 órától volt a gyülekező, de akinek dolga volt, az már hét óra előtt a helyszínen volt. Sajnos az esőbeállók, padok, asztalok egyre jobban fogyóban vannak, ezért pótlásról gondoskodnunk kellett. Padokat részben Szekeres Péterék hoztak, asztalokat és pár padot a Nyugdíjasok Baráti Körétől kaptunk. Előző nap Sanyival kimentünk a szemetet összeszedni, és láss csodát (!), alig találtunk egy vödörre valót. Úgy látszik mostanában rendes isaszegiek használták a pihenőt. A mostani menü különösen nagy előkészületet kívánt, mert mics volt ebédre sült krumplival, savanyúsággal. Az eredeti recepthez képest annyi változtatással, hogy a hús-összeállításból a birkahús kimaradt, hátha úgy sokaknak nem ízlett volna. Két nappal korábban megtörtént a húsok feldolgozása, fűszerezése. Ebben a rendező Szekeres és Pusztay-család mellett P. Kati és K. Jani is segédkezett. Viszonylag korán elkezdődött a faszén beizzítása, mert ilyen nagy mennyiségű mics grillezéséhez sok idő kell. Közben sem éheztünk, mert jöttek a finomabbnál finomabb sütemények, pogácsa, cseresznye. Nem is szomjaztunk.

Az ebéd nagyon finom és bőséges volt. El is pilledtünk kicsit, így nehezen állt össze a levezető sétára induló csapat. Azért három előtt mégis sikerült elindulni. Nem nagy utat tettünk meg, de jól esett kicsit mozogni a nagy tespedés után. Mikor visszaértünk, még megpróbálkoztunk közös énekléssel is, de most valahogy nem ment a dolog. Máskor se a kristálytiszta, csengő hangunkról vagyunk híresek, de most alulmúltuk magunkat is. Szerencsére két gitárosunk, Sanyi és H. Jani hangjánál volt, így ők szórakoztattak minket. Hét óra volt mire az összepakolás, rendrakás, asztalok, padok visszavitele után hazaértünk.

Köszönetet fejezem ki a rendezőknek, a két Péternek, Marikának és Piroskának, ezenkívül mindenkinek, aki valamilyen munkát végzett, hogy ilyen jó sikerüljön a majálisunk.

Burok-völgy

Címkék

9 éve jártunk a Burok-völgyben, de sokunknak nagyon tetszett, így nem csoda, hogy több szavazattal az idei kívánságtúrákba is bekerült. Szépsége szerencsére mára se kopott meg. Szép időben most 41-en jártuk be az őstermészeti állapotban lévő völgyet, 15 km-t megtéve. Ez az út egyúttal jutalomtúra is volt, mert aki az előző évben útkarbantartást, vagy egyéb hasznos társadalmi munkát végzett, annak buszköltségét a Klub állta.

Isaszeg, Gödöllő, Örs vezér tér felszállóhelyein jött össze a teljes létszám. Háromórás buszozással jutottunk el a Királyszállási elágazásig. Mikor lekászálódtunk a buszról, a nagyon erős szél óriási porfelhőt kavart. A nyílt placcot nagyon hamar elhagytuk, az erdőben Királyszállás felé vezető új aszfaltúton már szinte nem is éreztük a szelet, a Burok-völgyben pedig meg se rezzentek a levelek. Az aszfaltozott utat nem egész egy kilométer után hagytuk el jobbra. Úgy 20 perc gyaloglás után ismeretterjesztő tábla állt, kiszélesedett a völgytalp is, valamint megjelent a medvehagyma. Illata (szaga?) már nem volt olyan erős, de még szépen pompázott, nem kezdett el lekonyulni. Elkezdődött a kidőlt fák miatt nehezedni a terep. Mivel ez egy hasadékvölgy, víz nincs a völgyben. A fák viszont - fakitermelés hiányában – állva halnak meg, Később persze kidőlnek, néha magukkal sodorva egészséges fákat is. Igazi szépsége – egyben nehézsége is – a völgynek az, hogy a turistajeleket leszámítva semmilyen emberi beavatkozás nyomát nem lehet felfedezni. Ezért minden lépésnek jelentősége van, méterenként meg kell fontolni, hol lehet könnyebben átjutni az akadályokon: átmászva azokon, esetleg alatta átbújni, netán kikerülni azt?

A Bükkös-ároknál bevártuk egymást: aki nem reggelizett otthon, vagy a buszon, az itt pótolhatta az elmulasztott étkezést. Ezt követően tovább bukdácsoltunk a kidőlt fákon. Legközelebb hosszabban ott álltunk meg, ahol a völgy felvette a bakonykúti felé tartó déli irányt. Innen több mint másfél kilométert mentünk délnek, majd – miközben kikapaszkodtunk a völgyből – ugyanennyit vele 130-150 méterrel párhuzamosan az ellenkező irányban. Több helyről is beláttunk az imént bejárt völgybe. Szép kosborokat is láttunk az út mellett, kiérve pedig a tetőre rengeteg árvalányhajat. Tovább fokozta az árvalányhaj-mező szépségét, hogy a - nyílt terep miatt - ismét az erős volt a szél. Ebben és az erős napsütésben hullámzott a mező. Isztiméren várt ránk a busz, és azon turistáink, akik rövidebb utat választottak. A hazaút –szerencsére - eseménytelen volt.

Sokunk, akik 2008-ban is végigjárta ezt az utat, megállapította, hogy azóta határozottan hosszabb lett.