Isaszegi Természetbarát Klub

AK, Szatymaz - Gádoros (11.08-11.)

Címkék

Négynapos túra keretében az Alföldi Kéktúra újabb szakaszát jártuk be, 63 km-t gyalogolva. Novemberben még sohasem volt ilyen kellemes idejű többnapos túránk. Négy napon át sütött a nap, sokszor ingujjra kellett vetkőznünk.

11.08. csütörtök

Kocsival és vonattal jutottunk Szatymazra, majd Sándorfalva elejére. Miután a hivatalos pecsételőhely csak 12 órakor nyit, mi a Diófa sörözőben bélyegeztünk. Egy kávé, vagy cappuccino elfogyasztása után indultunk. A Sport utcánál tértünk le főútról. A tófürdő (Nádastó szabadidőpark) után jobbra fordultunk. Az ég telítve volt vadlúd csapatokkal, hangos gágogásuk uralta a vidéket. Kereszteztük az Ópusztaszer felé vezető aszfaltutat Bevetettük magunkat az erdőbe, amely szerencsére vagy 8 kilométeren át kitartott. Egy tisztán aszfaltozott szakaszt kihagytunk, majd ismét erdőben folytattuk utunkat. Az Emlékpark közelében értünk ki megint az aszfaltozott útra. Innen egy darabig volt bicikliút, azon haladtunk szállásunk felé. Elmentünk vacsorázni egy közeli étterembe, onnan visszatérve pedig társaséletet éltünk. Napi távunk 18 km volt.

11.09. péntek

Reggeli után indultunk. Az Emlékpark gazdasági bejáratánál bélyegeztünk - ahová a K+ jelzésen jutottunk -, majd a mindszenti kompig mentünk. A Tiszán való átkelés közben pecsételtünk a füzetünkbe a révész jóindulatú érdeklődése mellett. Átjutva a folyón, a gáton ebédeltünk valamennyit.  Nem sokat, mert beterveztük, hogy egy-két cukrászdát felkeresünk a vasútállomás felé haladva. A tervet kimagasló eredménnyel teljesítettük, degeszre ettük magunkat süteménnyel, sőt még a következő napra is bespájzoltunk. A vasútállomáson ismét pecsételtünk, aztán a tök egyenes és unalmas Mihási utat részben megkurtítottuk. A volt Edit büfénél - önkéntesen egy sokkal szebb és látványosabb (különösen szép volt a halastavi naplemente) utat választva, mint a hivatalos kék - jutottunk el Ördöngősre, ahol az éjszakát töltöttük. Rég volt ilyen kedves vendéglátásban részünk, mint itt a Sárai-vendégházban. Ezen a napon szintén 18 km-t gyalogoltunk

11.10. szombat

Reggeli után folytattuk a gyaloglást. Előbb egy hatalmas libatelep mellett haladtunk, később az út baloldalán erdő, jobb oldalán egy csatorna – persze víz nélkül – húzódott. Ezt követően Nagymágocsig csak dögunalmas szántóföldek látványában volt részünk. Igyekeznünk kellett, mert különböző fórumokon azt olvastam, hogy a tompaháti kisbolt - ahol bélyegeznünk kell -, 11 órakor bezár. Ez most nem volt igaz, mert a bélyegzőt kitették kívülre. Pecsételés után a falu központjában találtunk egy kis parkot padokkal, itt vettük ki pihenőidőnket. Ótompahát előtt álltunk meg legközelebb pihenni. A település házainak legalább fele üres volt. Nagymágocs előtti - fórumokon beharangozott – bozótharc szerencsére elmaradt. A Károlyi-kastély portáján bélyegeztünk, majd bementünk a kastélyparkba. Mindjárt a park elején leültünk a padokra enni, mert a sivár szántóföldek mellett nem volt ezt korábban kedvünk megtenni. A kastélyt – amely most szociális otthon, ezért nem látogatható -, szépen felújították. Nagyot sétáltunk a parkban, lementünk a tóhoz, körbejártuk a kastélyt. 17 km-t tettünk meg. Az önkormányzat turistaszállásán aludtunk, melynek kulcsát Olga kedvesen odahozta nekünk. Alvás előtt elmentünk vacsorázni, majd visszatérve beszélgettünk még egy jót.

11.11. vasárnap

Arra indultunk, amerre előző napon vacsoráztunk, ezért az út elejét gyaloglás szempontjából kihagytuk. Árpádhalomig egy rövid, egy kilométeres szakaszt leszámítva, végig szántóföldek között vezetett a jelzés. Árpádhalmon betértünk a Károlyi-Berchtold kastély parkjába, ahol egy hatalmas, fából készült turulmadár is látható. A kastélyt most újítják fel uniós pénzből. A kisboltban bélyegeztünk és vásárolgattunk ezt-azt. A Gádoros felé vezető aszfaltozott útig végig szántóföldek között vezetett a jelzés, fasor is alig akadt rajta. Egyetlen látnivaló a helyenként felbukkanó nyúl, őz, vagy fácán volt. Ez utóbbiakat etették is az út mellett, aztán a kicsalogatott madarakat lődözték is, halottuk a puskadörrenéseket. Látnivaló hiányában gyorsabban haladtunk a tervezettnél, így előbb értünk Gádorosra. Bélyegeztünk a sörözőben, aztán búcsút vettünk egymástól. A kocsi utasai pedig - egy kecskeméti városnézést beiktatva - hazautaztak.  A vonatosok előbb busszal Orosházára utaztak (ott várakozás helyett egy sétát tettek a városban), majd onnan egy korábbi vonattal haza, 10 km-t gyalogoltunk mindössze.

 

Örményország, Grúzia élménybeszámoló

Címkék

2018.11.17-én 16 órakor vetítettképes élménybeszámolót tartunk Örményországról és Grúziáról. A vetítés helyszíne: Isaszegi Falumúzeum (Isaszeg, Madách i. u.15.). Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Máriabesnyő - Bag

Címkék

Hétvégén a Nyugati-Mátrába mentünk volna vonattal, de menetrend-változás miatt azt el kellett halasztanunk. Helyette a decemberi túrát hoztuk előre. Ragyogó időben vendégeinkkel együtt 32-en voltunk, 15 km-t gyalogoltunk 219/280 méter szintkülönbséggel.

Közelben túráztunk, ezért nem kellett korán kelnünk. 9 óra előtt találkoztunk a máriabesnyői vasútállomáson. A Hatvan felől érkező vonatra pár percet várni kellett. A piros háromszög jelzésen indultunk. A házakat elhagyva kis bujkálással megtaláltuk a tovavezető jelzést. Át kellett kelnünk egy vadkerítés létráján. Ezután kellemetlenül érintett, hogy a vasúttal párhuzamos út kerítéskapuját lelakatolva találtuk. Pedig arra terveztem az utat. Újratervezés következett, melynek végén elkezdtünk kapaszkodni a jelzett úton. Igazi őszi hangulatú erdőben 100 méter emelkedőt kellett leküzdenünk, hogy felérjünk a Juharosra. Már éppen pihenőhelynek való helyet kerestem, mikor jött a futár, hogy „az újak éhesek”. Ez meggyorsította a folyamatot és hamarosan letelepedtünk. Reggeli után leereszkedtünk a Juharosról, majd áttértünk a kék jelzésre.

Elhaladtunk az Erzsébet-pihenő, majd a térkép szerinti Szkíta halomsírok mellett – melyet őszintén szólva még sohasem sikerült beazonosítanom. Egy újabb kerítésen átvezető létra következett. Éles szemű túratársaink kibökték, hogy egy kerítés mellé felhalmozott farakáson át a létrázást ki lehet hagyni. Péter szerint a Valkói erdészet éles-, és előrelátása miatt van ez így, hogy a biciklisek is át tudjanak kelni a kerítésen. Egyszer még megálltunk egy pihenőre.

Áttértünk a zöld sáv jelzésre, majd egy lejtmenet végén ezt is elhagytuk, és máris a Nagy-völgyben jártunk. A völgy első felében rengeteg kecskerágó színesítette a tájat. Később szántóföldek is jöttek, így értünk el előbb ismét az elhagyott kék jelzést, majd Bag határát. A központban kicsit vaciláltunk, hogy el tudjuk-e még érni a vonatot, vagy sem? Nem sok esély volt rá, de elindultunk, hátha késik. De persze most nem késett! Majd’ egy órát kellett várni a következőre, még szerencse, hogy a közelben finom lángost találtunk.

 

Túrázásnak álcázott borkóstoló

Címkék



Egy borkóstoló is szerepelt az idei programban. Mivel a túra igen rövid volt (6,2 km), annak inkább étvágygerjesztő hatása domborodott ki. 51-en voltunk.

Busszal utaztunk az Isaszeg – Gödöllő – Valkó – Zsámbok – Kisnána útvonalon. Negyed kilenckor indult a gyűjtőjárat és háromnegyed 11-re értünk a kisnánai vár mellé. Páran különböző okok miatt nem túráztak, ők megnézték a várat és a Tájházat. Mi elindult felfelé. Alig mentünk 400 métert, mikor egy ott lakó úriember kedvesen felvilágosított, hogy a turistaút magánterület (!) lett, és hogyan tudunk egy kerülő úton visszajutni ismét arra. Tényleg lezárta valaki valamiféle elektromos kerítéssel. Így aztán ismét visszamentünk Domoszló felé vezető aszfaltútra. A falu végén aztán egy kocsiúton haladva rátértünk arra az útra, melyről letereltek. Az út folyamatosan emelkedett, de nem erőteljesen. Egyre szebb kilátás nyílt Kisnánára és a környékére, kár hogy elég párás volt a levegő. Szinte egész utunk bokros, cserjés területen vezetett. A nap próbálkozott, hogy áttörje a párát, egy darabon sikerült is neki. Mikor Domoszló felé ereszkedtünk le, ismét párában úszott minden.

Domoszlón egy pincében foglaltam időpontot. Nagyon finom volt a pörkölt, amit feltálaltak, többféle bort is kóstolhattunk. Emelkedett hangulatban indultunk haza.



 

AK, Halápi-csárda - Létavértes (10.11-14.)

Címkék

Alföldi Kéktúránk újabb szakaszát sikerült befejeznünk az elmúlt hétvégén. Debrecen környékén, javarészt erdőben 66 km-t gyalogoltunk. A négy nap alatt felhőt se láttunk, már-már nyárias meleg volt.

10.11. csütörtök

A csapat egyik fele kocsival, a másik fele vonattal-busszal érkezett a Halápi-csárdához. A kocsiból kipakolva kezdődött a gyaloglás. Rövid országúti szakasz után erdőbe értünk. A Guti-, Bodzás, és a Kati-érben nem volt víz, a Bodzás-tóban is csak nyomokban. A Fancsika víztárolóban a zsilip ugyan szárazon volt, de azért elég nagy vízfelület volt a kacsák landolására. A tó után a Kati-ér mellett egy szakasz járhatatlan volt, ezért annak közelében egy új erdőtelepítésben haladtunk. Párszáz méter után javult a helyzet. Bánk mellett bélyegeztünk, majd - 13,5 km-t megtéve - fejeztük be túránkat. Kocsival, busszal Létavértesre, a szállásunkra utaztunk.

10.12. péntek

Reggeli után busszal utaztunk a Vekeri-elágazásig. Ez kicsit túl van azon a ponton, ahol előző nap abbahagytuk a gyaloglást. Az első ezerkétszáz métert kénytelenek voltunk aszfalton megtenni. A Csonkás-tó mellett árnyas pihenőt találtunk, kár hogy a tó száraz volt. A Mézes-hegyi-tónál viszont számolatlanul értünk a pihenőhelyekhez. Volt ahol 50 méteren belül két 30-40 ülőhelyes pihenő is volt. A sor végén lévő fedett pihenőnél V-alakban visszafordult az út, ami semmi se jelzett. Így sikerült a volt Mézes-hegyi iskoláig túlmennünk. Korrigáltunk, majd a Kati-ér mellé érve hosszasan mentünk mellette. Ez szép szakasz volt. A Katihíd mellett eligazító és kéktúrás táblák vannak egy kis tisztáson. Kár hogy nem ide tették a pecsételő-helyet, mert akkor nem kellene a forgalmas út szélén botorkálva oda-vissza a 850 méteres távot megtenni a Dorcas-kempingig. Sok – javarészt felesleges – táblával teletűzdelt erdőben jutottunk el a volt Ludas-csárdához. Itt fejeztük be a napi túrát (15 km-t mentünk). Busszal visszamentünk Létavértesre.

10.13. szombat

Két fuvarral a volt Ludas-csárdához mentünk, a kocsi pedig oda, ahol az AK kiér a 4807-es útra. Mivel meglehetősen hideg reggel (4 fok) volt, ezért az első transzport nem várta be a másodikat, hanem elindult. A hidegben tempósan haladtunk, annak ellenére is, az első kilométerben jelzés sem volt. A fákon átszűrődő reggeli fények igazi őszi hangulatot teremtettek. Volt egy szép lovas tanya is az út mellett. Az első csoportot a Pércsi-ér nevezetű táblaerdőben értük utó. Most már közösen meg is reggeliztünk. Jól haladtunk, egy óra gyaloglás után 10 perc pihenőket tartva. Egy-egy vágtató őz, szép erdőrészlet törte meg az út egyhangúságát. Meg némi bosszankodás az útjelző táblák miatt. Egyes részeken rengeteg tábla volt, legtöbbször az oszlop mindkét oldalán ugyanazzal a szöveggel, máshol meg ahol tényleg szükség lett volna rá, ott egy darab se (sőt festett jelzés se). Jó példa volt erre az az eset, mikor Kepecs-tag felé közeledve nem jelölték azt, hogy új nyomvonalon megy a kék, a régi jelek pedig továbbra is fenn virítottak a fákon. Nagyon látszott itt is, hogy az úniós pénz elnyerése, és nem a célszerűség vezette a festőket. Kerültünk is emiatt majd’ három kilométert. Kepecs-tagon bélyegeztünk, aztán rengeteg kihordott sitt mellett haladva kiértünk Vett-útig. Napi utunk 21 km hosszúra sikeredett.  Ezután kocsival visszamentünk Létavértesre.

10.14. vasárnap

Két transzporttal Létavértes, Vett út autóbuszmegállóba autóztunk. Innen 2,5 km-re található a volt Pungur-hegyi iskola. Az AK útvonal-változása miatt az álmosdi bélyegzőt most ott találjuk meg, ahol a zöld és a kék jel találkozik. Továbbiakban az út erdők, majd szőlők (javarészt elég lepusztult Othello) közt halad. A Kossuthkert nevezetű részen sok présház is található. Érdekessége volt még e szakasznak egy fácántenyészet. Átkelve az aszfaltúton változatlan terepen folytatódott az út Létavértesig (16,5 km-t gyalogoltunk addig). Itt öten kocsival, négyen pedig busszal/vonattal jutottunk haza.



 

Legéndi körút

Címkék

A Cserhát egy szép kis falujából indulva 13,7 km-es körutat tettünk meg 356 méteres szintkülönbséggel. Ideális túraidőben 37-en voltunk.

Busszal utaztunk (kivéve Zoliékat, akik kocsival jöttek)) az Isaszeg – Gödöllő –Acsa – Legénd útvonalon. 9 óra pár perckor értünk oda. Rövid szerelvényigazítás után indultunk kifelé a faluból a Táncsics Mihály út emelkedőjén. Közben balról láttuk a Nyáry-kastélyt, sőt annak udvarában két őzet is. Az első jó kaptató máris széthúzta a csapatot. A magaslesnél bevártunk mindenkit. Aztán kissé irányt váltva, de továbbra is a S körút jól jelzett útján haladtunk. Az út – egy kisebb lejtőt leszámítva – továbbra is enyhén emelkedett az út. Főleg bal oldalon több helyen szép kilátás nyílt a Cserhát lankáira. Rovnya nevezetű helyen a körút jelzés visszafordult Legénd irányába, mi a sárga sáv jelzésen mentünk tovább. Még két – egyre magasabb – hegyet érintettünk. Nem tudom jól gondolom-e, de ez a szakasz innen is kaphatta a Három-hányás nevet. Meglepően sok turistával találkoztunk, mint kiderült egy teljesítménytúra résztvevői voltak. A Szív-alakú-tónál ők visszafordultak, mi pedig hamarosan elértük a Kő-hegyi pihenőt. Itt asztalok, padok is vannak, bár egyre kisebb mennyiségben. Két éve jártunk erre, akkor még több pad állt. Kellemesen sütött a nap, jó volt itt megpihenni, ebédelni. Csak az a sok darázs ne lett volna! Adrinak és Vikinek még arra is volt ideje, hogy egy kis kunyhót építsenek maguknak moha padozattal. Továbbmenve balra letértünk a sárga jelzésről, sárga háromszögön mentünk tovább. Ez már nem volt annyira rendbe téve, volt hosszabb csalános, bogáncsos szakasza. Amikorra visszaértünk Legéndre, sajnos a szüreti felvonulás elhaladt, visszatértükre pedig sokat kellett volna várnunk. Voltak (?) akik még megnézték a Káldy-kastélyt, aztán indultunk hazafelé.

 

Négy nap a Bükkben és az Upponyi-hegységben

Címkék

Őszi négynapos túránkon a címben szereplő helyeken jártunk. Napsütéses szép időnk volt, esőt egy szemet se kaptunk. 21 fő élvezhette az őszbe forduló természet szépségét.09.27. csütörtök

Reggel 6 órakor kezdtünk bele túratársaink begyűjtésébe Mogyoródról, Isaszegről, Gödöllőről, Valkóról, Zsámbokról, Turáról. A Szőlőskert pihenőben találkoztunk, majd onnan utaztunk tovább a Nagyvisnyó mellett szálláshelyünkre, a Boróka-táborba. Kipakoltunk, aki éhes volt reggelizett, majd ismét kocsiba szálltunk, és felmentünk Bánkútra. Innen kezdtünk gyalogolni.

A piros jelzésen indultunk Csipkéskút irányába. Szép látvány volt a hatalmas bükkfák között átsütő napfény. A Csipkéskúti víznyelő-barlangnál megálltunk, és a bátrabbak közelebbről is megnézték azt. Továbbmenve elértük az Állami Ménesgazdaság telepét, aztán egy helyen elbeszélgettem egy igen jól álcázott piros jelzést, így továbbmentünk 350 méterrel a S jelzés felé. Később kiderült, hogy ez nevezetes hellyé lépett előre. A Kis-Csipkésre felkapaszkodva megálltunk pihenni, ekkor derült ki, hogy nejemet elhagytuk valahol. T. Mari is keresésére indult egy darabig, aztán ő visszament a többiekhez, én pedig tovább kerestem. Térerő nem volt, legfeljebb időnként foszlányokban, így a telefon nem segített. Elgyalogoltam Jávorkútra, ott érdeklődtem a turistáktól. erdészektől, végül a Jávorkút panzió vezetékes telefonját használva meg tudtam fejteni egy beérkezett üzenetet, miszerint melyik az a kőház, mely mellett van a nejem. A P-on visszamenve végül találkozhattunk. Kiderült, hogy ahol túlmentünk, ott maradt le. Mi már nem mentünk a többiek után, hanem kis ebéd után mindjárt Bánkútra gyalogoltunk.

Kis-Csipkésről a többiek több jelzésváltással Nagy-mezőn keresztül haladtak. Közben olyan szépen sütött a nap (meg úgy gondolták, hogy úgyis várni kell ránk), hogy egy kis heverészést is beiktattak a túrába. Nem sokkal utánunk érkeztek Bánkútra. 12,5, illetve 11,5 km volt a táv, 400 m körüli szintemelkedéssel.

Vacsora a szálláshelyünkön volt, mint ahogy a további napokon is (a reggelivel együtt).

09.28. péntek

Reggeli után Upponyba autóztunk. A Csernely-pataknál parkoltunk, majd egy közös kép elkészülte után először a K jelzésen indultunk. Elhagyva az OKT új nyomvonalát, mi a régin kapaszkodtunk fel a Szilas-tető nyergére. Itt irányt váltva jutottunk el a Háromkő-bérci vadásztanyához. Innen két kilométer távolságra van a környék leglátványosabb része, a Damása-szurdok. Elég meredek úton lehet a szurdok aljára lejutni – nem is vállalta be mindenki -, de lenn gyönyörű mohás sziklaalakzatok, barlangszerű hasadékok, meredek sziklafal látványa várt ránk. Miután bejártuk a szakadék alját, kikapaszkodtunk és megebédeltünk.

Visszagyalogoltunk a vadásztanyához, onnan hamarosan megint a K jelzésre értünk. A Három-kő-bércről két sziklaperemről is pompás kilátás nyílt az Upponyi-hegységre és a Bükkre. Ismét faképnél hagytuk a kéket, és a K háromszög jelzésen felértünk a Katica-tetőre. Innen, és a közeli keresztről pedig a Lázbérci-víztárolóra láttunk rá. A tetőről való lejövetel embert-próbálóan meredek volt, minden lépést meg kellett gondolni. Jó, hogy mindig akadt segítő kéz, jó tanács a már kipróbált szakasz bejárási lehetőségéről. Miután mindenki szerencsésen leérkezett (14 km-t tettünk meg 500 méter szintkülönbséggel), kocsiba ültünk és visszamentünk a táborba.

Vacsora után még sokáig együtt maradtunk, beszélgettünk, borozgattunk.

09.29. szombat

Ezen a napon túránk közvetlenül a szálláshelyünkről indult. A Bán-patak völgyében enyhén emelkedő erdőgazdasági úton haladtunk. Négy kilométer megtétele után egy hajtűkanyar következett, ahonnan tovább emelkedett az út. Így értünk a Zobó-hegyese közelébe. Itt tartottunk egy pihenőt. Továbbiakban időnként nagyon szép kilátás nyílt a Bükkre, azon belül is a dédesi Vár-hegyre. Az út Ω-szerűen körbejárja a Zobó-hegyese 575 m magas csúcsát.  Újabb éles kanyar után északi irányba fordultunk. Mikor elhagytuk a makadámutat, kis kitérőt tettünk egy farakásos ebédlőhely felé. Ebéd után hamarosan leereszkedtünk a Taró-patak völgyébe. Eleinte nagyon jól járható volt, később viszont erősen elgazosodott, szederindákban botladoztunk Pedig egész nap jelzetlen utakon haladtunk, és - ezt a kis szakaszt leszámítva – az végig kényelmesen járható volt. 250 méteres országúti szakasz után már a táborhoz vezető útra értünk. A táv ezen a napon 14 km volt, 340 m szintemelkedéssel. Páran (T. Mari, Ica, Olgi, Robi) még olyan jó erőben voltak, hogy még felgyalogoltak a dédesi várromhoz is. Esténk hasonlóan zajlott, mint előző nap.

09.30. vasárnap

Reggeli után összepakoltunk és indultunk Bélapátfalvára. Az apátság melletti parkolóban tettük le a kocsikat. A Bél-kő-tanösvényen indultunk felfelé, eleinte aszfaltozott úton majd annak egy kanyarját levágva a János-hegyhez értünk. Következő megállónk a Palabánya volt. Itt is körbevezet a tanösvény, van egy esőbeálló. Az ismertető tábla alapján megkerestük a 20 m magas ejtőaknát is.  A következő hajtűkanyar után elhagytuk a tanösvényt, és áttértünk a zöld jelzésre, közben az út egy pontjáról oldalról lehetett a Bél-kőre rálátni, a messzeségben pedig ott volt a Heves-Borsodi-dombság. A Z és P jelzés találkozásánál van a Homonna-tisztás, azon pedig pihenőpad és német katonasír. Később a Fűzfás-patak előtt még megálltunk ebédelni. Ezután az OKT-n értünk vissza az apátsághoz. 13 km-t tettünk meg 485 m szintemelkedéssel. Pár ember kivételével – akik a közelmúltban látták az apátságot és a kolostor romjait – mindenki megnézte azt. Hazafelé már ki-ki a maga választott úton haladt.

 

Gemenci-erdő

Címkék

Kísérletképpen egy olyan – nem is közeli – egynapos túrát terveztem, melyet nem kocsikkal, vagy busszal keresünk fel, hanem tömegközlekedési eszközökkel. A kísérlet felemásra sikeredett.

Attól való félelmünkben, hogy helyi vonat is késve fog a Keletibe érkezni – Babi javaslatára -, a tervezettnél egy korábbi vonattal indultunk (Gödöllőről fél hatkor). A MÁV előrejelzése szerint szeptember 15-étől a pécsi IC-k ugyan Kelenföldről indulnak a Keleti helyett, de nem kell még vonatpótló buszon is utazni. Ezért tettem az utat 19-ére. Ezzel szemben most is busszal kellett Százhalombattára leutaznunk, ott szálltunk fel az IC-re. Az intercity ugyan késett Sárbogárdig, de a bajai vonat bevárta. Pörbölyre fél 11-re értünk.

Pörbölyön az Őkocentrumnál kettévált a csapat, egyik fele (11 fő) kisvasúttal Malomtelelőre utazott, míg mi a maradék 8 fő gyalog indultunk. A Kerülő-Duna melletti nyári gáton haladtunk a kék jelzésen. Három km megtétele után egy szinte szabályosan kör alakú tó állt, tele sárga vízitök virággal. Tovább haladva a gát mellé kanyarodott a kisvasút. Mi átmentünk a síneken és annak nyugati oldalán haladtunk tovább. A Hármas-tónál kicsit megálltunk pihenni, volt aki bekapott pár falatot. Ezt követően ismét rátértünk az Alföldi Kéktúra jelzésére. A Rezéti-Duna mellé értünk, ismét megcsodáltuk azokat a hatalmas fűzfákat, melyeket egy évvel ezelőtti kéktúránkon már láttunk. A Nyárilegelő vasúti állomásnál kialakított pihenőhelyen ebédeltünk. Kicsit korábban indultam a többieknél, mert kerestem annak a kis horgásztanyának legalább a romjait, ahol gyermekkoromban két évben is voltunk. Nem találtam. A kék jelzést elhagyva ismét jelzetlen utakon haladtunk, így értük el a Cserna-Dunát. Ebben – ellentétben a Kerülő-Dunával – volt víz. Egy helyen olyan hínárok voltak benne, melytől rozsdavörösnek látszott a víz. Visszatértünk a Kerülő-Duna gátjára, azon pedig a kisvasút végállomására. Még fel szerettük volna keresni a Nagyrezéti vadmegfigyelőt, de vadászatok miatt 3 óra után már nem engednek be senkit a Gemenci-erdő területére. A többiek is ott voltak már a kisvasút végállomásánál. Mivel még sok időnk volt a hazafelé induló vonat indulásáig, kénytelenek voltunk egy sört meginni – meg persze szomjasak is voltunk a nyári melegben.

A másik csapat kisvonattal Malomtelelőre utazott. Útközben a kisvonat állt negyedórát Lassi megállóhelyen. Nagy szerencséjükre egy csoport számára éppen akkor nyitották ki a Halászati-múzeumot, így meg tudták nézni azt. Malomtelelőnél végigjárták a tanösvényt, aztán a vasút mellett elkezdtek visszafelé gyalogolni. A vonatra Nyárilegelőnél szálltak fel. A másik csapat útjáról Pusztay Péter (PP) készített felvételeket.

Hazafelé agyon izgultuk magunkat, hogy minden csatlakozást elérjünk. Késett a bajai vonat, de - most szerencsénkre – késett a pécsi IC is. Már úgy nézett ki, hogy nem érjük el a Keletiben a vonatunkat, de a vonatpótló busz nagyon jó időt futott Százhalombattától Kelenföldig, és behozta a vonat késését.

Szép volt a Gemenci-erdő, de a tízórás oda-vissza út a tényleges túraidőhöz képest nagyon sok.

 

PMP, Ócsa- Dunavarsány

Címkék

Szombaton egy újabb Pest.Megyei Piros szakaszt tettünk meg, ezúttal Ócsa és Dunavarsány között. 19-en voltunk, állig felfegyverezve esőkabátokkal, tekintettel a meteorológusok előjelzésére. Aztán még felhőt se láttunk. 15,6 km-t tettünk meg szinte szintkülönbség nélkül.

Kisbusszal utaztunk az Isaszeg – Gödöllő – Ócsa útvonalon. Az aszfaltutat elhagyva az alsónémedi erdőben haladtunk, majd átkeltünk a forgalmas 5-ös úton. Innen széles, nyílegyenes úton por-oszkáltunk, tekintettel a földúton elhaladó autók, traktorok által felvert porra. Szerencsére egyértelmű volt a szél haladási iránya, így tudtunk úgy helyezkedni, hogy ne ránk szálljon a por. A Duna-Tisza csatorna hídjánál ágazik ki a Harmincas-csatorna. Mindkettőt teljesen elborította a békalencse. A híd után már árnyék se igen akadt mindaddig, míg be nem tértünk az Alsóványi-erdőbe. Itt pedig a turistautat keresztezte egy villanypásztor. Próbáltuk kikerülni, de egyre messzebb kerültünk a PMP-től, ezért visszafordultunk, és átmentünk rajta. Egy szép árnyas helyen ettünk, ittunk. Jelzések ezen a szakaszon egyáltalán nincsenek, mint ahogy általában csak néhány igen régi jelzést láttunk egész nap. Az erdő után átmentünk a taksonyi országúton, majd - némileg változtatva a PMP útvonalát azért, hogy ne kelljen annyit a forgalmas út mellett menni – a délegyházi tavakhoz jutottunk. Sajnos a vízpartot is elfoglaló hatalmas palotáktól alig-alig lehet látni a vizet. Az út melletti vendéglőben elcsábultunk egy pohár sörre. Dunavarsány hosszú utcáján jutottunk el a vasútállomásra, ahol bélyegeztünk igazolófüzetünkbe, majd buszra szálltunk és hazautaztunk.

 

Bihar-hegység, Torockó környéke

Címkék

13-an túráztunk a Bihar-hegységben, majd kilencen még Torockó környékén is. Az útról 2019.01.19-én tartok képes beszámolót, most csak vázlatosan írok minderről. Büszkeséggel mondom, hogy - a kisebb utakat leszámítva - mindazok, akik minden túrán részt vettek, minden alternatív lehetőséget kihasználtak - összesen 2722 méter szintemelkedést küzdöttek le.

09.03. hétfő

Reggel 6 órai indulással ottani idő szerint 1 órára értünk a Csodavár-panzióba. Elfoglaltuk szobáinkat és indultunk túrázni. Csodavár nevezetű sziklalabirintusba mentünk, belekóstolva a bihari utak változatosságába, nehézségébe. Az út 6,5 km hosszú volt 311 m emelkedővel.



09.04. kedd



Reggeli után kis ideig ugyanazon úton haladtunk, mint előző nap, aztán felkapaszkodtunk a Porcika-zsombolyhoz. Innen utunk a Galbina-szirtre (gyönyörű kilátás), az Eszkimó-jégbarlanghoz, majd a Fekete-barlanghoz és tóhoz vezetett. Ezt követően a Bársza-jégbarlanghoz gyalogoltunk. Hazafelé menet megálltunk Glávoj-réten és jutalmul megittunk egy sört.

Táv: 14 km, szintkülönbség 569 m.



09.05. szerda



Kocsival a Szamos-bazár közelébe utaztunk, ahonnan elkezdtünk gyalogolni. Láttunk ugyan táblát a fakidőlésekről, de miután dátum nem volt rajta, úgy gondoltuk, már helyrehozták a vihar okozta kárt. A csapat egyik fele az Aragyásza–barlangon keresztül folytatta útját, mások a barlang felett jöttek. A barlang után küzdöttünk egy darabig a kidőlt fákon való átjutáson, aztán feladtuk és visszafordultunk. Így a teljes körút helyett csak 5 km-t tettünk meg 226 m emelkedővel. A szállásunkról délután még elmentünk a Hamlet-barlanghoz, azt követően pedig egy térképen szereplő kilátóhelyet kerestünk, de hiába.



09.06. csütörtök



Beszűrődő fényektől gyönyörű erdei úton indultunk. Utunk során érintettük a Fekete- és az Iker-zsombolyt. A Medve-völgy után Pádis felé indultunk, majd Ponor-vízkelethez értünk. A Ponor-réten – egyhetes utunk során most az egyszer – egy tízperces esőt kaptunk. Látványos volt, ahogy a víznyelőben eltűnik a Ponor-patak. Innen már csak a szállásunkra mentünk. A táv 12,5 km volt 477 m szintemelkedéssel.

A túra végén négyen elindultak hazafelé, kilencen pedig Torockóra autóztunk.



09.07. péntek



Kocsival először a Tordai-hasadékhoz utaztunk. Itt végigjártuk a hasadékot, majd a hasadék felett tornyosuló másik úton mentünk vissza a parkolóba. A túratáv 6 km, a szintkülönbség 375 m volt. Ezután a Tordára utaztunk, ahol megnéztük a Sóbányát. Igen látványos volt.



09.08. szombat



Reggeli után túrázni indultunk közvetlenül a szállásunkról. A házakat elhagyva folyamatosan emelkedett az út. A Nagy-árkon mentünk fel a hegyre. Mikor felértünk, előbb elmentünk a hegység második legmagasabb csúcsára, a Vársziklára. Onnan visszatérve a Székelykő-csúcsára (1119 m) kapaszkodtunk fel. Innen már csak lefelé mentünk, de ez néha nehezebb volt a fel-menetnél. A hegy aljától jelzetlen úton tértünk vissza Torockóra.

Táv: 11,5 km, szintkülönbség 764 m.



09.09. vasárnap



A hosszú utazás mellett egy programunk volt, felkerestük a szkerisórai jégbarlangot. A barlangba (amelyben 26 m vastag jég áll, ez 75.000 köbmétert jelent) egy 50 m mély kürtőn át lehet bejutni. A Nagyterem után a jégtemplomba jutunk, melyet látványosan kivilágítottak. Hazafelé jól haladtunk, de Hatvan után beleszaladtunk egy dugóba.