Isaszegi Természetbarát Klub

Élménybeszámó (Kanári-szigetek, Morva-karszt)

Címkék

2017.11.18-án 16 órakor az Isaszegi Falumúzeumban vetítettképes élméybeszámolót tartok. Téma: Kanári-szigetek (Gran Canaria és Tenerife), valamint Morva-karszt (Katerinská-barlang, Macocha, Jozefov-völgy, Sloup). Minden érdeklődőt szeretettel várok! Notter Béla

Csákberény – Csókakő - Mór

Címkék

Ez évi utolsó kívánságtúránk a Vértes nyugati peremére vitt bennünket. Változatos terep, sok látnivaló, csodás idő: ez jellemezte az utat. 34-en voltunk, 13 km-t gyalogoltunk (aki a kis borkóstoláson is részt vett, az 14-et).

6 órakor szállt fel az első utas a buszra és háromnegyed kilencre értünk Csákberénybe. Közben megálltunk pár percre az Óceánrepülők emlékművénél is. Egy szép kis dísztó mellett kezdődött a túránk, majd az Ezerjó borúton haladtunk. A szőlők felett előbb a Kopasz-hegy, majd az Arany-hegy magasodott. Az út baloldalán a 2011-ben felállított Szent Orbán fából készült szobra nagy tiszteletnek örvend: még fedelet is kapott. Később egy hatalmas prést láttunk szintén az út bal oldalán. Jobb oldalon pedig egyszerű és hivalkodó házak, présházak váltogatták egymást. A hegyoldal fái pedig az ősz minden létező színében pompáztak. 2,5 km megtétele után szerencsére a jelzés elhagyta az aszfaltozott utat. Lejtmenetbe kapcsolva megláttuk a Csóka-hegy alatt lévő különálló sziklaplatón álló Csókakő várát. Természetesen nem hagytuk ki a vár meglátogatását.

Három éve jártunk itt, de nagy örömünkre azóta sokat épült, csinosodott a vár. Most már a kápolna mellett fel lehetett menni a felsővárba is. Körül is néztünk fentről, de ahogy végig napsütésben gyalogoltunk, a távolkép nem volt ilyen szép: párás, kissé ködös időben nem volt igazán szép a panoráma.  A vár bejárása után még tovább emelkedett az út, míg el nem értük a Csóka-hegy gerincét. Itt egy jó kilátást adó tisztáson megpihentünk, ettünk. A további út igen változatos terepen, pár métert állandóan le-és fölmenve folytatódott. Nehezítette a továbbjutást a rengeteg kidőlt fa, amelyek valószínű a múlt heti viharos szél áldozatai. Viszont nem lehet mindent mostani viharra fogni, mert sok fa már láthatóan régóta ott hever. A mintaszerűen jó útfestés egyszer azért kihagyott: Mór felé közeledve a völgyből jobbra kitérő utat nem jelölték. Mi meg figyelmetlenségből kicsit túlmentünk a csábító völgyi úton, szerencsére csak 100 métert. Mór felé közeledve elértük a zöld, majd a piros jelzést.

A városba érve hosszan gyalogoltunk a Széchenyi úton. A Kapucinusok terénél várt ránk autóbuszunk. Aki már elfáradt, felülhetett rá, de a többség még felgyalogolt a Bormúzeumig, hogy megkóstolhassunk egy-két móri bort. Ez a kis kitérő még megemelte a beígért szintkülönbséget: összesen 481 métert mentünk felfelé, és 526-ot lefelé.

Alföldi Kéktúra, Szekszárd – Rém

Címkék

Az Alföldi Kéktúra Gemencet érintő szakaszát direkt októberre terveztem be, hogy élvezhessük az ősz színeit az ártéren. 69 km-t gyalogoltunk a négy nap alatt összességében jó turistaidőben.

10.26. csütörtök

Részben vonattal, részben autóval jutottunk le Szekszárdra. Tíz órakor már mindenki a vasútállomáson volt. Bélyegeztünk füzetünkbe, majd más-más úton értünk a Sió gátjára. A gáton való gyaloglás túl sok meglepetéssel nem szolgált, vissza-visszanézve viszont élvezhető volt a Szekszárdi-dombság vonulatának látványa. Mikor az út délkeletnek fordult, már a gát mindkét oldalán fák vették körül az utat. Bárányfokra érve, elmentünk Frigyes főherceg pavilonjához, mely a millennium évében készült igen szép faépület. Itt van a bélyegzőhely is. Ezt követően a kék jelzés egy darabig együtt halad a kék körút jelzéssel több holtág, fok mellett elhaladva. Egy erdei pihenőhelyen megebédeltünk. Továbbiakban megint a Sió gátján haladtunk. Keselyűs felé közeledve a Sáros nevezetű részen nagy tó mellett kilátó is van. Kár hogy a kék jelzés elkerüli ezt a szép részt, csak egy Kilátó tábla hívja fel rá a figyelmet. Keselyűsnél a Holt-Sión nagy horgászélet zajlott. Itt is volt egy igazolóhely. Kocsival innen két fuvarral Szekszárdra utaztunk, ahol szállásunk volt. Este elmentünk vacsorázni egy étterembe. Napi gyalogtávunk 16 km volt, melyet végig napsütésben tettük meg.

10.27. péntek

Az út folytatásához reggeli után a kocsi két fuvarral Keselyűsi-csárdáig vitte vissza a kis csapatot. A Gemencet is magába foglaló Duna-gátján vezet a kék jelzés. Sejtelmesen szép volt az erdő a reggeli párában. Szomfova helyén állt valamikor Asszonyfalva; ennek emlékére 2014-ben kis kápolnát állítottak. Mellette hatalmas tölgyfa alatt padokat, asztalokat is állítottak fel – ki is használtuk a lehetőséget reggelink elfogyasztására. Tovább haladva elértük a Lankóci Vízügyi Múzeumot és a szivattyútelepet. A Lassi Halászati Múzeumig még a gáton vezetett az út, de itt végre már az erdőbe tért be a jelzés. Elértük a Rezéti-Dunát, gyerekkorom kedvenc nyaralóhelyét. E holtág mellett Kisrezéti-erdésházig jutottunk, itt irányt váltva előbb a Káposztás-Duna eléggé elmocsarasodott partjára, később pedig a Cserta-hídon át a Vén-Dunához értünk. Itt már motorcsónakok is jártak a vízen. Bajafürdőn végiggyalogolva a Duna-parton megebédeltünk egy étteremben (amint beléptünk az ajtón, elkezdett esni az eső). Eddig 22 km-t gyalogoltunk. Már csak a bajai szálláshelyünkre való eljutás volt hátra, és természetesen az esti társas élet.

10.28. szombat

Reggel ragyogó napsütésre ébredtünk. A Duna-parton lévő Vándorpontnál pecsételtünk, majd a Türr István híd lábai alatt áthaladva a Duna bal-parti gátján gyalogoltunk tovább. Elhaladtunk a szintén pecsételőhelynek számító Tanyacsárda előtt. Érsekcsanád Üdülőterületnél van egy kis repülőtér, utána a Vajas-fok szép kis tava, a révtől pedig rá lehet látni a Veránka-szigeti üdülőre (itt ágazik ki a Dunából a Holt-Rezéti-Duna). A gát szélvédett oldalán megreggeliztünk, majd folytattuk utunkat Ósükösdig. Az igen takaros turistaháznál gyönyörködtünk a kis tóban, pecsételtünk füzetünkbe. Az út tovább jó ideig a Vajas-fok csatorna mellett haladt göröngyös terepen. Azután, hogy elhagytuk a csatornát nagyon beborult az ég, és szemerkélni kezdett az eső. A Szent Anna kápolnához érve aztán elkezdett jobban esni. Szerencsére a kápolna előtetője alatt kényelmesen fel tudtuk venni esőkabátjainkat. Sükösdi szállásunkig hátralévő 2 km-t már esőben tettük meg. Ez volt egyébként négynapos túránk egyetlen „rendes” esője. Napi gyalogtúra-adagunk 16,5 km lett. Elfoglaltuk szobáinkat, utána megebédeltünk. Az étterem megoldotta azt a másoknak nehéz feladatot, hogy másfél órai várakozás után mégis félig hidegen hozza ki a feledhető ízű ételt. Elgyalogoltunk még a cukrászdába, feltankoltunk ropogtatni-valókkal, italokkal az esti csevelyhez. Jól telt az este.

10.29. vasárnap

Sükösdről 14,5 km-t kellett megtennünk addig a Rém határában lévő pontig, ahonnan márciusban kezdtük az Alföldi Kéktúrát. Időben indultunk annak ellenére, hogy a délutáni buszindulásig sok időnk volt, viszont délutánra már nagyobb esőket jósolt a meteorológia. Szemerkélő esőből időnként nekünk is kijutott egy kicsi, de nem volt vészes. A falut leszámítva végig erdőben haladt az út. Csodálhattunk az úton őzeket, szarvasokat is. Eddig még sosem látott érdekes jelzéseket is láttunk: egy korábban kivágott - jelzést tartalmazó - fa-cikkelyt feldrótozták, vagy felszegelték új helyére. A gyaloglás befejeztével Rémbe autóztunk, onnan a kis csapat egyik fele, busszal-vonattal, a másik fele kocsival tért haza. A kocsis utazás nem volt mindennapi, mert hatalmas vihar tombolt Kiskunhalas környékén, és az útra dőlt faágakat kellett állandóan kerülgetni a szakadó esőben. A péceli vasúti átjáró előtt egy kidőlt fa miatt vissza kellett fordulnunk, és csak Rákoscsabán, Nagytarcsán keresztül tudtunk hazajutni.

 

AK, Sátoraljaújhely – Vaja

Címkék



Az Alföldi Kéktúrát úgy járjuk, hogy egyszer nyugat felől, egyszer kelet felől teszünk meg egy számunkra teljesíthető szakaszt. A mostani négynapos túra tulajdonképpen az AK utolsó szakasza lenne. Csodás időnk volt, sokszor rövid ujjú pólóban, rövidnadrágban gyalogoltunk. A ténylegesen megtett gyalogtáv 71 km volt 500 m-es (szinte hihetetlen!) szintkülönbséggel.

10.12. csütörtök

Vonattal öten, kocsival négyen utaztunk Sátoraljaújhelyig. Innen a Karos előtt lévő Honfoglaláskori temetőkig mentünk. Az emlékpark a II. feltárt temető rekonstrukciója. Az emlékmű a leggazdagabb ember sírja helyén áll. Továbbmenve letértünk az aszfaltozott útról, és erdősávok, szántóföldek legelők között értünk be Karcsára. Ott a tó mellett megebédeltünk, aztán megnéztük az Árpád-kori román stílusú templomot, valamint kívülről a mellette lévő tájházat. Karcsa után jó ideig erdőben gyalogoltunk, majd kiértünk egy hatalmas legelőre. Itt már egészen közel voltunk a nagykövesdi dombokhoz és településhez, ami már Szlovákiában fekszik. A határt a Felsőberecki-főcsatorna mellett értük el. Pácin felé vitt tovább a kék jelzés, amelyen a Mágocsy-kastélyhoz jutottunk. Még volt annyi időnk a zárásig, hogy belülről is megcsodáljuk ezt a szép reneszánsz kastélyt. Ezután szálláshelyünkre mentünk, majd vacsorázni átugrottunk a határon Nagykövesdre. Visszatérve beszélgettünk még kicsit, aztán lefeküdtünk.

10.13. péntek

Reggeli után indultunk tovább az Alföldi Kéktúrán. Pácin után egy tátikás foltot leszámítva kevésbé változatos úton gyalogoltunk. A gátőrháznál pecsételtünk, majd a Tiszakarádi-főcsatorna mellett haladtunk kb. 2 km-t. Itt jobbra fordultunk és nyílegyenes úton Cigándig jutottunk. Cigánd után a Tisza-gáton haladt a kék. Páran az ártéri erdőn át lementek a Tiszához is. A Tisza-hídon átkelve hamarosan Tiszakanyárra értünk, ahol szálláshelyünk is volt. Kissé megkésett a vacsoránk, de finom volt.

10.14. szombat

Reggeli után indultunk Kisvárdára. A végtelenül hosszúnak tűnő tiszakanyári Fő utcán végig hüledeztünk az elképesztően sok szemét miatt. Ez a település volt a négynapos túránk legkoszosabb települése, a legtisztábbnak viszont Pácin és Gyulaháza bizonyult. Végre erdőbe értünk, de itt se ért végett a szemét-őrület. A faágakra „ötletes” emberek mindenféle csokipapírokat, műanyag flakonokat húztak. Mindezek megtetézésére az út mellett egy zsák csirkefej bűzlött. Rétközberencs után végre szép helyen gyalogoltunk, a Belfőcsatorna mellett. Kisvárdára beérve hamarosan bélyegeztünk a strandfürdő mellett. A kék útvonala le volt zárva, ezért kerülővel jutottunk el a várig. Itt nyaranta színházi fesztivált rendeznek. Kisvárdán megnéztük ezenkívül a református és a katolikus templomot, a volt zsinagógát kívülről (a benne lévő Rézközi Múzeum jelenleg rekonstrukció miatt zárva van), a Bessenyei Gimnáziumot. Busszal mentünk vissza Tiszakanyárra, ahol bélyegeztünk, majd elmentünk az idén átadott szoborparkhoz. Ez végre ápolt és tiszta volt. Este vacsora, borozgatás, beszélgetés volt a program.

10.15. vasárnap

Kocsival 2 részletben visszamentünk Kisvárdára, majd Anarcs után letértünk az aszfaltról. Gyulaházáig egy fasorban vezetett az út, amely tele volt szállító járművekről lepotyogott almával. Őzikéket is láttunk itt. Gyulaházán bélyegeztünk, lefényképeztük az Űrhajós Múzeumot. Következő bélyegzőhely Nyírkarász volt. A falu végétől végre javarészt rendes erdőben haladtunk. Nagy őzlábgombákat is láttunk, szerencsére – gondolom idő hiányában - senki se látott neki a gyűjtögetésnek. Megtapasztalhattuk a nyírségi homok „jóságát” is. Rohodon sok ünneplőbe öltözött emberrel találkoztunk; éppen akkor jöttek ki a templomból. Vajáig tartó úton megebédeltünk. A Bombajó élelmiszerboltban bélyegeztünk, majd a buszos/vonatos csapatot Laci a buszmegállóba vitte, a többiek pedig ezután elindultak haza. A busz indulásáig még volt időnk kis sétára, fényképezésre.

 

Ördög-árok, Kőmosó-szurdok (Bakony)

Címkék

Kívánságlista alapján most a Tarjánka-völgybe mentünk volna, de mivel az nem látogatható már, helyette – szavazás alapján – az Ördög-árkot jártuk végig. Kereken negyvenen voltunk.

Reggel hatkor kezdte a busz összeszedni utasait. Első megállónk Bicske határában az Óceánrepülők emlékműve volt. Itt mindig megállunk pár percre mikor erre járunk. Fél tízre értünk Dudarra. Miután lekászálódtunk a buszról, elindultunk a piros jelzésen. 6-700 métert gyalogoltunk a faluban, majd egy mező szélén értünk be az erdőbe. Az első magányos szikla hamarosan megjelent az út mellett, de itt igazából még csak bedőlt fákat kellett kerülgetnünk. Mikor a völgy mélyülni kezdett, akkor már rengeteg kisebb-nagyobb szikla állt utunkba. Ezekről az össze-vissza elhányt kövekről tartja a monda, hogy ez az ördög műve. Később a teljesen szűk völgyben pár nehezen leküzdhető lépcső, hanyagul egymásra dobált hatalmas sziklák lassították a tempót, ugyanakkor ezek voltak a leglátványosabb részek. A legnehezebb átjáró az Ördög-gát volt. Pár vaslétra segítette a lejutást a szikla legaljánál, de – ellentétben pár neten talált korábbi képtől -, most hiányzott ez. Segítettük egymást le, ahogy tudtuk. Lehetett a sziklába erősített acélkötél mentén is lejutni, de ez sem volt könnyebb. Még legegyszerűbben az árokból kikapaszkodva, a nagy sziklát megkerülve lehetett a gáton túljutni. Ezután már lényegesen könnyebben lehetett haladni. Egy hajtűkanyar és némi emelkedő után kiértünk az árokból.  Bakonyoszlop felé haladva messziről már láttuk a cseszneki várat, a következő úti célunkat.

Buszba ültünk és Cseszneken a vár után, a temetőnél szálltunk ki abból. Visszasétáltunk a várfeljáróig, ahol már várt bennünket Bernadett, az idegenvezetőnk. Vezetésével bejártuk a 700 éves várat, minden részéről értékes információkat kaptunk. Sokan kitöltötték a kvíz kérdéseket tartalmazó lapot, és most várják, hogy azon szerencsések közé kerüljenek, akik valamilyen ajándékot kapnak a vár vezetésétől.

Még egy programunk volt hátra, ez pedig a Kőmosó-szurdok. Ezt a nem hosszú, de igen látványos szurdokot a P+ jelzés igénybevételével értük el, miközben elhaladtunk a zsidótemető mellett. A szurdokba leérve előbb megkerültünk egy hatalmas sziklatömböt, majd egy köves sziklaperemen leereszkedtünk a völgytalpba. Itt már könnyen lehetett haladni. Sokan felmásztak a sziklaoldalban lévő barlanghoz is. Ezután enyhén emelkedve kikapaszkodtunk a szurdokból, és az autóbuszunkhoz gyalogoltunk. Már csak a hazaút maradt hátra. A két gyalogút együtt 11,5 km hosszú volt, de talán a beharangozottnál kicsit nehezebb.



 

Aggteleki-hegység (09.28-10.01.)

Címkék

Harmincan az Aggteleki-hegységben túráztunk négy napig. Kisebb sétákat leszámítva 50 km-t gyalogoltunk. Jobb időt nem is kívánhattunk volna magunknak.

Szeptember 28. (csütörtök)

Negyed hétkor indultunk Gödöllőről. Az autópályán haladtunk Miskolcig, onnan kisebb utakon a Rakacai-tóig, szállásunkig. Fél tíz körül értünk oda, lepakoltunk, majd reggeli után kocsiba szálltunk. Égerszögig mentünk, ahonnan gyalogtúránk indult. Első pihenőnk az Égerszögi-turistaház mellett volt. Továbbindulva a Pilics-hegyi-kilátóig gyalogoltunk. A kilátóra érdemes volt felkapaszkodni, mert szinte teljes körpanorámában gyönyörködhettünk. A zöld jelzést elhagyva a Z+-en folytattuk utunkat. Az út jobb oldalán pár méter távolságra találtuk a Béke-barlang Felfedező-ági bejáratát. Szép tölgyesben haladva ismét a Z jelzésre tértünk, majd azt elhagyva egy jelzetlen borókabokrokkal tűzdelt legelőkön át értünk vissza Égerszögre. 11 km volt a táv 350 m szintemelkedéssel. A szállásunkon finom vacsora várt ránk. Vacsora után még egy ideig beszélgettünk, de a korai kelés miatt nem nagyon sokáig.

Szeptember 29. (péntek)

Reggeli után kocsival Jósvafőre mentünk. A falu elején leparkoltunk, majd a S jelzésen elkezdtük gyalogtúránkat. Folyamatosan emelkedő úton a Kis-Galyát megkerülve az Országos Kékúra útvonalára értünk. Itt lehetett volna egy rövidebb távra is váltani, de mindenki a hosszabbra jött. A Szőlő-tetőre felérve pár szép pincét, présházat láthattunk, valamint szép kilátásban gyönyörködhettünk. Az András-Galya oldalában értünk fel utunk legmagasabb pontjára, innen szinte állandóan lefelé haladva a Szelce-völgybe jutottunk. Itt szinte belilult a táj a sok őszi kikericstől. Jósvafőre beérve sokan elnyalogattak egy fagylaltot. Kocsival visszautaztunk szálláshelyünkre. Vacsora, beszélgetés következett. Napi gyalogtúránk 14 km volt 272 méter szintemelkedéssel.

Szeptember 30. (szombat)

Kocsival Jósvafő és Aggtelek között lévő Vöröstó Látogatóközponthoz utaztunk. Leparkoltuk az autókat és elindultunk. Először a Vörös-tavat érintettük, majd a Z jelzésen a jósvafői Tengerszemhez értünk. Gyönyörű színek domináltak: a türkizkék tó, és a föléje nyúló sárguló falevelek. A Baradla-barlang bejáratánál megvettük a belépőket, és vártuk a szakvezetőt. 10 órakor indultunk. Előbb ismét a Tengerszem mellett mentünk el, de most anak északi oldalán. A református templom után leértünk a bíró háza melletti fahídhoz, ahol előző nap is megcsodáltuk a szinte tóvá szélesedő patakot. Ezután a Tohonya-völgy szép mohás sziklái között haladtunk, majd balra kanyarodva a Vass Imre-barlang felé vettük az irányt. A barlangnál két csoportra szakadtunk, mert egyszerre nem mehettünk be annyian a barlangba. Az első csoportba azok kerültek, akik a túra végén még meg szerették volna nézni az aggteleki Baradla-barlangot. Mi a második csoporttal mentünk be. Ez a barlang maga a csoda. Túl azon, hogy csodálatos cseppkövei vannak, igazi barlangi élményt ad az, hogy közvetlenül a cseppkövek mellett, között és néha még afölött is haladt a kissé csúszós, agyagos út. Körülbelül 600 méter volt oda-vissza a bejárható szakasz. Visszafelé más úton mentünk. Jelzetlen úton elhaladtunk a Kutatóállomás mellett, majd egy mezőn a S jelzésre értünk, Ezen mentünk tovább, majd egy (térkép szerinti) úton – jobban mondva úttalan úton – a K+ közvetítésével a Z jelzésre értünk. Itt a víz fölé fektetett fákon át kellett kelnünk a Kecső-patakon. Elértük az OKT-t, majd még tovább emelkedő úton a S+ jelzést. Ez már visszavezetett a Látogatóközponthoz. Bejártuk azt is. E napi túránk 11,5 km hosszú volt, 420 m szintemelkedéssel. Elindultunk hazafelé. Útközben meg szerettük volna nézni Szinpetriben a világ legnagyobb könyvét, de egy akkor érkező nagy csoport miatt nem jutottunk be. Kárpótoltuk magunkat Perkupa bejárásával. Megkapó a falu főutcája, a közepén végig folyó patakkal, és jó pár régi szép házzal. Megint finom vacsorát kaptunk, elborozgattunk, beszélgettünk.

Október 1. (vasárnap)

Összepakoltunk, majd reggeli után Szögliget után lévő Szalamandra-házhoz hajtottunk. Innen indult első túránk, melynek végcélja a Szádvár volt. A várig végig emelkedett az út hol jobban, hol kevésbé. A Lakatos-forrásból csak éppen csordogált a víz. Háromnegyed-részben megkerültük a várnak helyet adó hegyet, majd egy erősebb emelkedővel felértünk a nagykiterjedésű várhoz. Az utóbbi években legalább állagmegóvás történik, így van némi esély arra, hogy maradjon is valami a várból. A kilátás páratlanul szép, csak észak felé nem lehet ellátni a fák fölött. Keresztül-kasul bejártuk a várat, csináltunk csoportképet, majd lecsurogtunk a Várhegyről. Ez az út 5,5 km volt, 300 méteres szintkülönbséggel.

Ismét kocsiba szálltunk, és átautóztunk Aggtelekre. A Baradla-barlang bejárata fölötti kilátóhelyre kapaszkodtunk fel először, majd az OKT-t elhagyva rátértünk a K háromszög jelzésre. Megebédeltünk és tovább gyalogoltunk a Baradla-tetőre. Innen leereszkedve áttértünk a Z jelzésre, majd mikor majdnem elértük (volt aki el is érte) a Kecső-patakot, jelzést váltottunk. A Baradla-völgyön keresztül értünk vissza Aggtelekre. Ez az út 7,2 km-es volt, 252 m-es szintemelkedéssel. Rövid búcsúzkodás után elindultunk hazafelé. Sajnos az M3-ason történt karambolok miatt sokáig tartott a hazaút. A híreket hallgatva ugyan letértünk a 3-as útra, de ez talán még rosszabb volt.

 

Szlovénia

Címkék

Szeptember első teljes hetében Szlovéniában egy hetet túráztunk nyolc fővel. Jelen beszámoló csak egy rövid vázlat az útról. Akit érdekelnek a további részletek, az kérem jöjjön el 2018.01.21-én az isaszegi Falumúzeumban tartandó vetítettképes élménybeszámolóra.



09.04. hétfő. 590 km-t autózva a Bohinji-tó mellett lévő Stara Fužinába érkeztünk. Délután gyalogtúrát tettünk a falu közelében lévő Mostnica-szurdokba. A táv 6,1 km volt.

09.05. kedd. Bledbe autóztunk és körbegyalogoltuk a tavat. Közben felmásztunk a Kis-Osojnica-ra (685 m), és a bledi várba. Ez az út 12 km hosszú volt. Ezután autóval átmentünk a Vintgar-szurdokhoz. A szurdok bejárása után más úton mentünk vissza a kocsikhoz. A gyalogtáv 6 km volt.

09.06. szerda. Kocsival az Isonzó-völgybe mentünk, ahol a következő túrákat tettük meg: Isonzó-forrás, Kozjak-vízesés, Tolminska korita (szurdok).

09.07. csütörtök. Gyalogtúrára közvetlen a szállásunktól indultunk. Körbegyalogoltunk a Bohinji-tavat, ezenkívül felkapaszkodtunk a Savica-vízeséshez. A táv: 21,5 km volt

09.08. péntek. Kocsival Škočjan-barlangrendszerhez mentünk. Itt három utat jártunk be. Az első egy földalatti túra volt vezetéssel (3 km). A második a Reka folyó útjának követése volt a föld alatt. Ezt követően a felszíni tanösvényt jártuk be. Ezután a Predjama-várhoz kocsikáztunk. és megnéztük a várat, majd a vár alá befutó patakot.

09.09. szombat. Reggeli után kocsival a Pokljukai-szurdokhoz mentünk, majd azt végigjártuk a patakparton és felette a szirten. A táv oda-vissza 8 km volt. A következő látnivaló Bohibjska Bela-nál az Iglica-hasadék volt. Ezt követően a Bohinji-tó végénél lévő kabinos felvonóhoz autóztunk, és felmentünk rajta 1500 m-re. Szép kilátás nyílt a tóra és a környező hegyekre.

09.10. vasárnap. A várható esőzés miatt megváltoztattuk a betervezett programot és a Kamniki-Alpokon keresztül Mozirje-be mentünk. Itt egy látványos virágos ligetet néztünk meg.



 

Gyömrő – Péteri – Monor-Strázsahegy

Címkék

A kívánságtúrák között szerepelt a Strázsahegy is. Ezért a kellemest a hasznossal elv alapján, összekötöttük a Strázsahegy meglátogatását egy PMP-szakasz bejárásával. 35-en vettünk részt a túrán, 15 km-t gyalogoltunk.

A busz 7 órakor kezdte begyűjteni túratársainkat, majd Isaszegen folytatta ezen tevékenységét. Nem mentünk messzire, így 8 órakor már le is kászálódtunk a buszról. A körforgalombál szépen feldíszített Gyömrő feliratot láttunk. A Szabadság-parkban jártunk először, megtekintve ott a mostani Okmányirodát, a Rákóczi-szobrot. Ezután lesétáltunk a Tófürdőhöz. Sajnos már nem lehet körbesétálni azt. Volt egy tabló a régi és az új Tófürdőről. A tavat északról kerültük meg, egy-két kurfli után a Tőzeges-tóhoz értünk. Az Idősek Falvánál és az uszodánál is próbálkozott Ági egy Gyömrő feliratú bélyegzőlenyomatot beszerezni, de nem sikerült. Üde színfolt volt az állatkert felkeresése, tetejébe még ingyenes is volt az. A temető mellett immár igazi földúton folytattuk utunkat. Elhagytuk jobbról a kutyamenhelyet, majd elértünk végre oda, ahol már az út mindkét oldalán fák voltak. Persze nem a hőség miatt örültünk ennek, mert e korai órákban még inkább hűvös volt, mint meleg. Ezután - a múlt hetihez hasonlóan – ismét azt tapasztaltuk, hogy a térképekkel nem egyezve, más útvonalon halad a PMP. Mikor már erősen közeledtünk Péterihez, megreggeliztünk az erdőszélen. Ekkor sütött ki rendesen a nap is.

Péteribe beérve sikerült bélyegzőt szerezni igazolófüzetünkbe. A Művelődési Ház előtt megnéztük az emléktáblákat, majd az út túlsó felén a Szlovákiából történő erőszakos áttelepítés emlékére felállított faszobrokat, az Újratelepítési emlékművet és az evangélikus templomot - csak kívülről. Tovább a horgásztó mellett gyalogoltunk, majd balra a P+ jelzésen Monor felé indultunk.

A Strázsahegyet elérve a kilátónál álltunk meg elemózsiázni, és természetesen a kilátásban gyönyörködni. Innen a Szent Orbán és a Bacchus-tanösvény ismertető táblái, sok szépen felújított (és néhány lerobbant) présház mellett állandó irányváltások végén jutottunk abba a pincébe, ahol – természetesen mindent előre egyeztetve – már vártak ránk. Kis ismertetőt kaptunk a monori szőlőkultúráról, sikerekről és nehézségekről. Ezután háromféle bort ismertetett meg velünk a házigazda, és persze meg is kóstolhatta az, aki korábban már bejelentkezett erre. Kedvünk semmit se romlott, így szálltunk buszra.

 

PMP, Csévharaszt – Ócsa

Címkék

Ez a túra júliusi programunkban szerepelt, de akkor visszamondások és a nagy meleg (38 fokot jeleztek) miatt elhalasztottuk. Sokkal jobban most se jártunk, hiszen most is 33 fok volt. Emelkedők nem nehezítették tovább a helyzetünket. 18 km-t gyalogoltunk.

A 20 személyes busz reggel hat órakor kezdte összeszedni a túratársakat. Gödöllő – Isaszeg – Gyömrő útvonalon értünk Csévharasztra. Tavaly ugyanis itt fejeztük be a Péteriből induló szakaszt. Elég nagy ütemben kezdtünk gyalogolni, hogy a déli hőség előtt minél nagyobb távot letudjunk. Halesznél értünk rá a piros sávra. Az út leglátványosabb szakasza itt következett, mégpedig a Csévharaszti ősborókás természetvédelmi terület. 2013-ban már jártunk erre, csak akkor a Pusztatemplom felé kanyarodtunk. Most szigorúan a Pest Megyei Piros jelzésen haladtunk, bár a most bejárt szakaszon sokáig a pirossal együtt fut egy zöld jelzés is. Az Édes-házi pihenőben megreggeliztünk. Ez a pihenő is új, mint ahogy az út nagy részén a jelzések is. Több helyen szép eligazító-táblák vannak. Viszont – már az M5-öshöz közeledve – egy Y-kereszteződésben egyáltalán nincs jelzés, innen pedig 750 méterre ott festették fel a P és Z jelzést, amelyet egyetlen térkép se ott jelöl.  Az M5-ös felüljáróján átkeltünk. Innentől sajnos már alig volt árnyék. Ahol széles utakon erdősáv szélén haladtunk is, a merőlegesen beeső napsugarak zavartalanul elértek bennünket, tikkasztottak. Az ócsai pincék továbbra is kuriózumnak számít. Pár éve itt is jártunk, hasonlóan a református bazilikához és a Tájházhoz. Így most ezeket nem néztük meg egy szomjoltó sör után buszra szálltunk és hazautaztunk.

 

Pál-völgyi- és Szemlő-hegyi-barlang

Címkék

Kulturális programjaink sorában – Éva szervezésében - ezúttal két budai barlangot látogattunk meg. A jellegében két különböző típusú barlang látnivalói jól kiegészítették egymást. 31-en voltunk.

Egyénileg utaztunk, javarészt személygépkocsikkal. Nem volt nagy forgalom, így mindnyájan korábban érkeztünk a Pál-völgyi-barlanghoz, így maradt egy kis időnk cseverészni. Annál is inkább, mert a negyed 11-re foglalt időnk helyett csak fél tizenegykor engedtek be a vezetéses barlangtúrára. Mesterséges járaton jutottunk be tulajdonképpeni barlangba. Láthattuk azt a nagyon szűk aknát, amelyen keresztül 1904-ben felfedezték azt. Több mint egy évszázad során újabb és újabb szakaszokat fedeztek fel, így a Pál-völgyi-barlangrendszer a maga 30 km-ével ma Magyarország leghosszabb barlangja. Ebben a barlangban viszonylag kevés a cseppkő, különlegességét elsősorban a hatalmas hasadékszerű folyosók, a hévizes források által formált gömbszerű formák, a csillogó kalcitkristályok, és mészkőben látható kagylók és egyéb tengeri élőlények kövületei jelentik. Utunk során jártunk a Színház-teremben, láthattuk Damoklész-kardját egy hatalmas leesni-készülődő szikla formájában, a Meseország cseppkő-képződményeit. Hogy kis túra is legyen, a barlangban viszonylag nagy szintkülönbségeket kell legyűrni.

A Szemlő-hegyi-barlanghoz is gyalog mentünk át (1,2 km). Sietnünk kellett, mert itt 12 órára foglalt időpontot Éva. Az már más kérdés, hogy itt is csak negyedórával később tudtunk bejutni. Ezt a barlangot 1930-ban fedezték fel, de csak 1986-ban nyílt meg. A jelenlegi mindenki által bejárható szakasz mindössze szűk 300 méter, szintkülönbség alig van benne. Híresek a Virágoskert sokszínű borsókövei, a karfiol-cseppkövek, az Anyósnyelv és a Vasorrú bába. Az út vége felé érzékeltették velünk a teljes sötétséget, amit szerencsére nem elektromos zárlat idézett elő.

A Szemlő-hegyi-barlang bejárása után visszasétáltunk a másik barlangnál hagyott autókhoz, majd onnan még egy buszmegállónyi távolságban lévő fagyizóba egy jutalomfagylaltért.