Isaszegi Természetbarát Klub

TV-riport

Balogh Zoltán — Wed, 25 Jan 2012 11:15:06 +0000

A Múzeumi esték keretében január 14-én lezajlott vetítettképes élménybeszámolón felvételt készített a helyi TV, valmint Notter Bélának is tett fel kérdéseket klubunkkal kapcsolatban. Ennek egy része látható a 48. perctől.

Kéktúra a Budai-hegységben

Notter Béla — Mon, 23 Jan 2012 09:30:07 +0000

Evvel a túrával elkezdtük 2012-es kéktúráinkat, amely összesen 13 túranapot jelent. Tizenheten voltunk, ragyogóan sütött a nap, mi mást is kívánhatnánk még...

   Vonattal, metróval és egyéb tömegközlekedési eszközzel jutottunk találkozási helyünkre az ex Moszkva térre. A 61-es villamossal Hűvösvölgybe zötykölődtünk. Első dolgunk az aktuális bélyegző megszerzése volt a Gyermekvasút pénztárában. Közben a Gyermekvasutas Múzeumot látva kicsit nosztalgiával gondoltunk gyerekkorunk itteni élményeire, ami a férfiak esetében elég rég volt. A Solymár felé vezető úton való átkelés után az Ördög-árok mellett haladtunk egy kis ideig, majd utunk ÉK-nek tartva, elkezdett kicsit emelkedni. A Vitorlázórepülő-térhez érve irányt váltottunk. Megálltunk egy pillanatra Mátyás király vadasparkjának emlékére felállított betonemlékmű, majd egy katonasír mellett. A kényelmes Glück Frigyes úton haladtunk. Előbb a vandálok által megnyomorított Oroszlán-sziklát láttuk az út jobboldalán (és szép kilátást a Hárs-hegyre), majd baloldalon feltűntek a Kecske-hegy fehér sziklái.

   Az Árpád-kilátónál megtekintettük székesfővárosunk panorámáját, amit ugyan a párás levegő miatt nem volt 100 %-os. Megreggeliztünk a kilátó mellett, majd lejtmenetben folytattuk utunkat Fenyőgyöngyéig. Itt átváltottunk emelkedőre, ami a Hármashatár-hegy előtt egyre nagyobbá vált. Elszörnyülködve láttuk lelketlen haramiák hogyan tettek tönkre sok fát, hogy a rajtuk lévő kék jelzéseket megsemmisítsék. Az adótornyoknál volt második ellenőrzőpontunk, bélyegeztünk tehát. A szép, tiszta idő lehetővé tette, hogy élvezhessük a Pilis panorámáját.

   Honvédségi kerítés mellett kezdtük az ereszkedést. Szerencsére az árnyékban még nem olvadt, így nagyobb csúszkálás nélkül megúsztuk az előző napi esőzés sarát. A Vihar-hegyről csak a fák között kikandikálva lehetett lelátni Óbuda felé. Virágos-nyeregben volt az újabb bélyegzőhelyünk, egy megszűnt büfé rácsozatán található a szép lenyomatot adó pecsét. Az előttünk meredező Csúcs-hegyet elkerüli a kék jelzés, annak jobb oldalában halad. Neve Guckler Károly út. Egy nagy kurfli után a Solymári-völgy felé haladtunk. Az út baloldalán lévő Rozália téglagyár kerítésén volt utunk negyedik pecsétje. Mikor végeztünk a bélyegzéssel, a vasúttal párhuzamosan futó földúton az ürömi vasútállomásra gyalogoltunk. Még volt negyedóránk az indulásig, így pár aktuális ITK-témát is megbeszéltünk ott. Vonattal a Nyugati-pályaudvarig utaztunk, onnan pedig trolival a Keletibe. Pesti lányaink nagyon rendesek voltak, mert oda is elkísértek bennünket, sőt szolidaritásból megvárták vonatunk indulását is.

   Ezen a napon 16 km-t gyalogoltunk 496/602 m szintkülönbséggel.

Újév-köszöntő túra

Notter Béla — Mon, 09 Jan 2012 13:25:45 +0000

2012. év első túráját a Gödöllői-dombságban tartottuk ragyogó időben. Örömteli tény, hogy 27-en vettünk részt rajta.

   Negyed kilenckor találkoztunk a besnyői vasútállomáson. Ide vonattal, busszal, gyalog érkeztek túratársaink a szélrózsa minden irányából. Pont ez a sokszínűség okozott némi fennakadást az indulást illetően, innen-onnan érkezőkre várni kellett egy kicsit. Végül elindultunk a P háromszög jelzésen. Az utolsó házaknál csatlakozott hozzánk Inci is, aki a templom felől érkezett.

   Tökéletesen sík úton először a vasúttal párhuzamosan haladtunk, átmásztunk egy vadkerítés feletti létrán (jó csúszós volt a ráfagyott dértől), majd ezután 300 m-re jobbra tértünk. Elkezdődött a szombati túra egyetlen komolyabb emelkedőjének leküzdése. A Juharos gerincére kaptattunk fel. Helyenként a szikrázó napsütésben nagyszerű kilátás nyílt a fák között Gödöllőre. Áthaladtunk a 120 kV-os feszültségű vezetékek alatt, majd alig emelkedő úton felértünk a Juharos egyik mellékcsúcsára. Bevárunk egy ott túrázó másik csoportot is, hogy magunk elé engedjük őket.

   Közben elkezdődött a kínálgatás, ezért döntöttünk amellett, hogy itt tartjuk meg újév-köszöntőnket. Ennek a túrának nem titkolt része az, hogy üdvözöljük egymást az új évben, kölcsönös jókívánságokkal ellátva egymást, nem mellékesen jókat eszünk-iszunk. Juti kis köszöntőt mondott, Irénke egy verssel kívánt boldog, gazdag újévet. Ami az ez évi programokat illeti, úgy gondolom, az elég gazdag lesz. Nem kapkodtuk el az ünneplést, csak mikor már kezdett fázni a lábunk, akkor indultunk tovább.

   A túra másik célja volt, hogy megtaláljuk, hol is van pontosan a Juharos legmagasabb, 308 méteres csúcsa. Ez igazán nem sikerült, kétszer úgy láttuk, most vagyunk a domb legtetején, de otthon tanulmányozva a térképet, nem találtuk el a helyet – vagy ők tévedtek. Ez a balsiker azért nem okozott lelki traumát, vidáman folytattuk utunkat. Az Erzsébet-pihenő felé vezető útnál elbúcsúztunk a valkóiaktól, zsámbokiaktól – ők az erdőn át Valkóra gyalogoltak.

   A többség azonban folytatta útját. A kék jelzésen haladtunk, a Kőkeresztnél átvágtunk a valkói országúton, elmentünk a nem is oly rég még élettel teli erdészház mellett. Egy nagy kört leírva megkerültük Szárítópusztát. Egy hármas elágazáshoz érve ismét több irányban folytattuk utunkat. Volt aki a besnyői vasútállomásnál hagyott kocsijához ment vissza, a csapat másik része Gödöllőre ment, a maradék nyolc ember pedig Isaszegre gyalogolt. Szomorú látvány volt – főleg az út Szárítópuszta felöli részén – a több teherautónyi lerakott szemét. Nem úgy nézett ki, hogy Európában vagyunk.

   Leszámítva a szemetes út okozta sokkot, nagyon jól éreztük magunkat, kb. 14 km-t gyalogoltunk.

Isztria, Szlovén-Alpok

Notter Béla — Tue, 03 Jan 2012 16:30:13 +0000

2012.01.14-én vetítést tartunk az isaszegi Falumúzeumban szeptemberi isztriai, Szlovén-Alpokban tett utunkról. Részletek a mellékelt meghívón. A vetítésen a következő helyszínek lesznek láthatóak: Isztriában (Hum /a világ legkisebb városa/, Vrsar, Rovinj, Limski-fjord, Porec, Novigrad,Motovun /vár/, Pazin /Fojba-szakadék/, Brioni-szigetek, Pula, Hrastovlje, Socerb), a Szlovén-Alpokban (Bled /Vingar-szurdok/, Logarska dolina, Mozirje - Virágpark).

Mikulás-túra

Notter Béla — Sun, 04 Dec 2011 13:06:12 +0000

Rekordszámú jelentkező – 80 fő - volt a december 3-ai Mikulás-kereső túránkra, köszönhetően annak is, hogy ismét közösen rendeztük meg azt az isaszegi Nyugdíjasok Baráti Körével. Nálam 47-en iratkoztak fel – az már más kérdés, hogy betegség és egyéb okok miatt, vagy egyszerűen, mert megijedtek a barátságtalan időtől – jó páran nem jöttek el.

   Klubunk tagjai a vasútállomáson gyülekeztek fél kilenckor, mert akkorra futott össze Pest és Gődöllő felől is a vonat. A piros négyzet jelzésen indultunk, elhaladtunk a Tőzeg-tavak mellett, majd a Malom-tavaknál irányt váltottunk. A Hold utcán át értük el a Tóth Árpád iskolánál gyülekező túratársak nagyobb részét. Jó volt látni ennyi túrázásra készülődő embert Isaszegen. Sokat javított az összképen az is, hogy majdnem mindenki Mikulás-sapkában volt. A gyerekekre való tekintettel volt egy rövidebb, 6,1 km-es táv is. Akik ezt választották, innen rajtoltak.

   Rövid túraismertető után - ami elsősorban arra vonatkozott, hogy a gyerekeket hogyan segíti a Mikulás megtalálásában az egyre nagyobb Mikulás-képek -, indultunk. Az erdőbe érve felfedezhettük az első kihelyezett képet. Méretéből le lehetett vonni azt a sajnálatos tényt, hogy még igen messze vagyunk tőle. Kényelmes nyiladékokban haladtunk cikk-cakkban, alig szintkülönbségekkel. Mikor beértünk a József főherceg Arborétumba, pihenőt tartottunk. Előkerültek a szendvicsek, sütemények, egyéb csemegék, és uram bocsá’, még forralt bor is. Értékes fák és tuják sorakoztak utunk mellett, az egyre nagyobbodó Mikulás-képek pedig új erőt adtak a már esetleg fáradó gyerekeknek, jelezvén azt, hogy már nem lehetünk messze a Mikulástól. Áthaladtunk az arborétum leglátványosabb helyén, a völgyhídon, egy jobb kanyar, majd egy bal, és már láttuk is az erdei pihenőben várakozó Mikulást.

   Úgy látszik, mindenki jó kislány/kisfiú volt, mert a jóságos Mikulás senkit sem hagyott csomag nélkül. Panaszkodott is a Krampusz, hogy hiába jött fel a Pokolból, senkit sem kell megbüntetnie. A gyerekek aztán felbátorodtak, húzták-vonták a Krampusz ruháját, farkát. Igazi csata alakult ki sok nevetéssel, szaladgálással. A jelenetet nem csak a gyerekek élvezték. Köszönjük szépen a Mikulásnak és Krampusznak, hogy a gyerekeknek (és nekünk is) ilyen boldog perceket szereztek. Miután jól kiszórakoztuk magunkat, kettévált ismét a csapat. A rövidtávosok a busz/vasútállomás felé vették az irányt, útjukat szalagozás segítette.

   A hosszabb utat választók egy darabig a már odamenetről ismert úton haladtak. Kitérőt tettünk egy feketedió fa felkeresése és termésének begyűjtése miatt. (Tegnap még nem tudtam hivatalos nevét megmondani, csak azt, hogy mi gyerekkorunkban kókuszdiónak hívtuk. Azóta a neten utánanéztem.) Az arborétum elhagyása után az isaszegi Gépgyár felé vettük az irányt, majd az országúttal, településsel párhuzamosan az isaszegi erdőben gyalogoltunk. A Fenyves utcánál jöttünk ki belőle. Elmentünk az Isaszegi Természetbarát Klub telephelyére (hozzánk), ahol jó hangulati beszélgetés, a már biztos jövő évi túrák megbeszélése folyt. Közben zsíroskenyér, hideg és forralt bor szerepelt az étel-, és itallistán.

A hosszabb táv 14,5 km volt.

Vetítés első félévi túráink képeiből

Notter Béla — Tue, 29 Nov 2011 18:30:44 +0000

A mellékelt meghívóban szereplő idő- és helymeghatározásokkal szeretettel várunk minden érdeklődőt 2011.12.10-én élménybeszámolónkra, vetítésünkre.

Gyalogtúra - tánclépésekben

Notter Béla — Mon, 28 Nov 2011 10:20:05 +0000

Szombaton 29 fővel tartottuk meg Bakancsos-bálunkat résztvevők nagy örömére. Volt nagy dínom-dánom, egy kiadós gyalogtúrával felérő testmozgás – ezúttal táncban előadva.

Hat órakor gyülekeztünk, előtte páran átrendeztük az Isaszegi Nyugdíjasok Baráti Körétől kapott helyiségeket. Jöttek csinos ruhában a túratársak, és velük végeláthatatlan sorban a gusztusosnál gusztusosabb sütemények. Éva idén is kirukkolt egy túrabakancs-imitáció süteménnyel. Az egyszemélyes - és ilyen feladatra senki által fel nem kért – zsűri (tehát jómagam) szerint a „csapatunkat legjobban kifejező” sütemény kategóriában Zsuzsa alkotása lett az első, aki ITK-felirattal látta el művét. Ital miatt se kellett a kocsmába kimenni.

Pontban hét órakor megérkezett a megrendelt vacsora. Választás szerint borjúpaprikás, vagy rántott borda volt a menü. Ízletes és bőséges volt, a buli végén még hazavitelre is – hasonlóan a süteményekhez – maradt. Nyolc órakor kezdődött a tánc, melyből derekasan kivette részét mindenki, akit nem gyötört valami „fiatalkori” nyavalya. Jó hangulatban szinte megállás nélkül szólt a zene. A legkitartóbbak fél háromig ropták a táncot. Többen sajnálták, hogy elmaradt az eredetileg meghirdetett tombola. Jövőre az is lesz!

Ősagárdi körút

Notter Béla — Mon, 14 Nov 2011 09:46:32 +0000

Csípős, de verőfényes szép időben 22-en vettünk részt cserháti túránkon ősagárdi indulással/érkezéssel. 16,5 km-es, egyáltalán nem megerőltető utunkon két kastélynál is jártunk. Volt egy rövidebb változat is bányalátogatással, de végül ezt senki sem választotta.

   Különböző településekről gyűjtőjáratok indultak Gödöllőre, ahonnan háromnegyed hétkor indultunk. Útközben még felvettünk túratársakat a Blaháné úton, Szadán és Vácon.

Nem sokkal 8 óra után már az ősagárdi evangélikus templomnál parkíroztuk le autóinkat, majd hamarosan indultunk. A falut Dózsa György utcán hagytuk el.

   Az első kilométert úgy tettük meg, hogy csak az út baloldalát kísérte erdő, jobboldalon szántóföld volt. Egy magaslesnél balra, erdős gerincútra fordultunk. Bár ahhoz még sok levél volt a fákon, hogy jól lelássunk kétoldalon a völgyekbe, Ősagárd jól kivehető volt. Áthaladtunk a magasfeszültségű vezetékek alatt, majd egy kaszálón, utána pedig egy magaslesnél elemózsiáztunk. Továbbindulva egy lejtőn haladva egyszerre voltunk az őszben és a télben. Nagy különbség alakult ki a napsütötte és az árnyékos részek között - az utóbbi még erősen fagyos, a fű dérlepte volt.

   Felsőpeténybe érve azon kéktúrázóink, akik még nem jártak itt, elmentek bélyegezni, mások egy gazda szíves meghívására megnézték a hatalmas termetű muraközi lovait. Továbbindulva hamarosan az Almássy-kastélyhoz értünk. Alig több mint egy éve jártunk itt kéktúrán, azóta a főbejárat környékét rendbehozták, új emléktábla is került fel. Körbejártuk a kastélyt, aztán szinte vízszintes úton Alsópeténybe gyalogoltunk.

   Megnéztük a Prónay-kastélyt – sajnos ezt is csak kívülről -, aztán kicsit megpihentünk a Millenniumi-emlékműnél. A még kastélyhoz tartozó kert mellett értünk ki a faluból. Jelzetlen, de jól követhető úton, folyamatosan emelkedve értünk fel a Varga-hegyre. Evvel aztán be is fejeztük az emelkedők sorát, Ősagárdig már csak lejtett az út. Az út „nehézségére” utal, hogy mikor visszaértünk a kocsikhoz, mindenki azt hitte, még megyünk egy kört.

Oroszország - cári fővárosok és környéke (Szentpétervár, Moszkva)

Notter Béla — Fri, 11 Nov 2011 09:06:50 +0000

A vetítettképes élménybeszámoló szombaton 16 órakor lesz az isaszegi Falumúzeumban, meghívója alább látható. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Bakony, Kemenesalja, Gödöllői-dombság

Notter Béla — Thu, 10 Nov 2011 16:00:36 +0000

Az elmúlt két hétben hibádzott honlapunk, ezért most röviden beszámolok ennek az időszaknak túráiról. Az elsőn csak szűk körben képviseltük az ITK-t, a másodikon azonban 18-an voltunk.

   Háromnapos túra első állomásaként Herenden jártunk, és megnéztük a Porcelánmúzeumot. Ezután Úrkúton a Csárda-hegyi őskarsztot kerestük fel. Nagyon látványos hely. Ezt ugyan érinteni fogjuk kéktúránk során is, de nem mindenki rója itt a kilométereket. Következő megállónk Magyarpolány volt, ahol az Európa Nostra díjas Petőfi utcában, majd az egyedülálló Kálváriánál jártunk. Évát elvittük barátnőjéhez Hetyefőre, ahol baráti látogatáson felül egyik közelben haladó kéktúránk szálláshelyét is egyeztette. Legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre terített asztal várt ránk. Továbbutazva még megálltunk a jánosházai Erdődy-várkastélynál, megnéztük a Kissomlyót, aztán szálláshelyünkre hajtottunk.

   Délelőtti program Celldömölk nevezetességeinek felkeresése volt, majd Kemenesmihályfalván a két Vidos-kastélyé. Ezután Sitkére autóztunk és két hírességét (Kálvária-kápolna, Nagy-kastély) néztük meg. Délután a túrázásé volt. Ság-hegyet jártuk végig, megtekintve a Trianoni-kereszt emlékművet, a felhagyott bazaltbánya védett területét, két tanúhegyre is felkapaszkodtunk. A Bányászati múzeumot érintve fejeztük be a körutat.

   Először Sümeg szélén lévő Sintérlapi tanösvényt jártuk végig. A gondosan megépített tanösvény jó benyomását sajnos tönretette barbár „emberek” tevékenysége, „akik” szinte minden táblát összetörtek. A Darvastói lefejtett bauxitlencse egyszerűen gyönyörű volt, hasonlított a nyár folyamán felkeresett gántihoz. Következő gyaloglásunk helyszíne a Padragi-sziklák voltak. A látványos eocénkori sziklatömbök megmászása nem volt kis feladat. Utolsó sétánk az Ajka-csingervölgyi Parkerdő egy részének bejárása volt, benne a Sárcsi-kút és a Pokol-lik barlang.

    Múlt szombaton a Gödöllői-dombság csúcsai elnevezésű túramozgalom keretében gödöllői csúcsokat kerestük fel. Elsőnek az Öreg-hegy II-t könnyűszerrel, mert parkírozótól mindössze 30 m-re volt. Ezután az Öreg-hegy I. következett, ami 2,3 km-re van az I-től. Innen jelzetlen utakon, majd a Pest Megyei Piroson, végül ismét jelzés nélküli - helyenként már nem is - utakon, hanem szántáson, sűrű bozótoson értük el Boncsok-hegy csúcskövét. Maga a csúcs is nehezen megközelíthető fiatal cserjésben található. Visszamentünk kocsijainkhoz, majd a napi program Jutka meghívására szalonnasütéssel fejeződött be. A sült szalonna mellett borok, sütemények segítették emésztésünket. A túra hossza 9 km volt.

Aggteleki-hegység – négynapos kéktúra

Notter Béla — Tue, 25 Oct 2011 12:50:46 +0000

Sajnálatos útlemondások következtében „csak” 11-en vállaltuk be a Borsodi-dombság és az Aggteleki-hegység Putnok és Bódvaszilas közötti szakaszának bejárását. A négy nap alatt kitérőkkel együtt 75 km-t gyalogoltunk.

Október 20. csütörtök

   Reggel 6 órakor 3 túratársunkkal indult sebesvonat a Keletiből, melyhez még Rákoscsabáról, Isaszegről, Gödöllőről és Aszódról csatlakoztunk. Miskolci, „kazincmarcikai” átszállással fél 10-re értünk Putnokra – bár a nagy beszélgetésben majdnem elmulasztottuk a leszállást. Pecsételtünk az állomáson, majd elkezdtük a gyaloglást. A város főterére, a Szerényi László térre értünk. Nagyon lógott az eső lába. A kapun belül bekukucskáltunk a Szerényi-kastélyba, megnéztük az előtte felállított emlékműveket. A várost elhagyva beértünk a nem túl szépnevű Szőrnyű-patak-völgybe, és egyúttal az erdőbe. Itt már erősebben csöpörgött az eső, bár - ekkor és a későbbiekben is – mindvégig azon a határértéken volt az intenzitása, mikor nehezen lehetett eldönteni, hogy egyáltalán felvegyük-e esőkabátjainkat. Sajnos elég hosszan aszfalton kellett gyalogolnunk - üdítő színfolt volt, mikor egy szép erdei tó mellett mentünk el. Hosszabb letérő csak akkor következett, amikor Pálma-forrásnál a Mohosok felé vettük az irányt. Kb. 160 métert emelkedett az út, előbb a Kis-Mohos-tó, majd a Nagy-Mohos-tó mellett haladtunk el, miközben a K rom jelzés egy földvár felé invitált. A Mohos-tavak oltalom alatt állnak, mert a tőzegmohaláp sok jégkorszaki növényritkaságot rejt.

   Ismét aszfaltúton bandukolva Kelemérre érkeztünk. A gondnokot megkeresve - és a belépődíjat megfizetve – megnéztük a Tompa Mihály Emlékmúzeumot és református templomot. Még két km aszfaltkoptatás, és Gömörszőlősön vagyunk. 15,2 km-t tettünk meg idáig. Megkerestük szállásunkat, az Ökológiai Intézet Vendégházát. Lepakoltunk, élveztük a fűtött ház melegét. Előbb elmentem a kéktúra-bélyegzőt felszerelni (a régit sajnos ellopták, helyette az MTSZ-től kértem pótlást), aztán közösen indultunk a nevezetességek felkeresésére. Volt mit nézni ebben a gyönyörű kis faluban! A Néprajzi gyűjtemény, a Kisgaléria, a Gazdálkodási Szabadtéri Gyűjtemény, a sok-sok szépen rendben tartott népi lakóház mind megtekintésre váró látnivaló. Finom vacsorát kaptunk, amit kis borocskával öblítettünk le. Vidám társalgással folytatódott az este.

Október 21. péntek



   Reggel bevásároltunk a közeli boltban. A korábban megrendelt kenyérre még kicsit várni kellett. Megreggeliztünk, elkészítettük az útravalót. ¾ 9-kor tudtunk indulni. Párás volt az idő, de bíztatóan világos volt. Ismét végigsétáltunk a 83 lakosú falu egyetlen utcáján. Kis patakok, kövér vízcseppekkel terhelt pókhálók között haladtunk. Hamarosan kisütött a nap. Már a faluban csatlakozott hozzánk két vizsla, előre-hátra rohangálva egészen Zádorfalváig kísértek el. Figyelni kellett nagyon az utat, mert a dimbes-dombos, bokros, helyenként kopár tájon kevés jel volt. Ilyenkor nagyon jó szolgálatot tesz a GPS - persze csak ha állandóan figyeli az ember. Nem ez történt Karufészke tetőnél, ahol a magaslesnél elcsábított egy jobban járt út. 200 m után vettem észre a hibát.

   A Bors-völgyön közelítettük meg Zádorfalvát, miközben egyszer át is kellett rajta kelni. Megkapóan szép látvány a falu feletti dombon trónoló református templom. A bolt melletti kocsmában volt az OKT-bélyegző. Ki-ki elfogyasztotta számára kedves folyadékát, és indultunk tovább a Ragály felé vezető országúton. Az aszfaltot elhagyva a Cseres-völgy kopár oldalában kapaszkodtunk fel a Nagy-Szőlő-tetőre. Innen már Aggtelekig erdőben vezetett az út, tetejébe az utolsó 2,5 km-t leszámítva nélkülöztük az aszfaltot is. Az út tovább emelkedett, előbb az Égés-tető, majd a Galyagos-hegy, végül a Kastély bérc következett. Ezután könnyű, alig emelkedő-, lejtő úton mentünk a Kavicsos-hegyen át. Az országhatárnál útjelző tábla és egy szépen faragott kopjafa is van Ökoturizmus határok nélkül felirattal. Jobbra kanyarodva hamarosan elértük azt a bizonyos 2,5 km hosszú országutat, mely keskeny erdősávban fut.

   Megkerestük Katica Vendégház nevű szállásunkat. Volt még idő vacsoráig, így a csapat nagyobbik része részt vett egy rövid barlangi túrán. Mindenkinek nagyon tetszett. A többiek bevásároltak a másnapi útra, Babi elé mentek a buszmegállóba – kár hogy elkerülték egymást. Vacsora után ismét borozgattunk, beszélgettünk. 18,2 km-t gyalogoltunk ragyogó napsütésben ezen a napon.

Október 22. szombat

   Reggeli után 8 órakor sikerült elindulnunk. Első utunk a kisbolthoz vezetett, ahol átvettük az előző nap megrendelt kenyeret. Fel kellett tankolnunk, mert Jósvafőn már nem lett volna esélyünk arra, hogy kenyeret kapjunk, utána pedig másnap délutánig nincs lakott terület az út mellett. A Baradla-barlang bejáratánál lévő Tourinform irodában kedves hölgy adta nekünk az aggteleki bélyegzőt. Kicsi a világ, mert két régi kollégámmal is találkoztam a barlang előtt.

   Elkezdtünk felkapaszkodni a barlang bejárata feletti szilafalra jól megépített úton. Fenn szép kilátás nyílt a környékre. Tisztások, bokorligetek között mentünk tovább, helyenként ki-ki láttunk Aggtelekre. Itt is, - és az Aggteleki Nemzeti Park egész területén - végig új útjelző- és ismertető táblákat láttunk. A Magas-hegy után elkezdtük az ereszkedést Jósvafő felé. A temető sarkánál láttuk meg a falut. A református templomnál úgy döntöttünk, hogy előbb elmegyünk még boltba, és csak utána keressük meg a bélyegzőhelyet, nehogy közben bezárjon az. Vettünk ezt-azt még, meglátogattuk a kocsma-műintézményt szomjoltás céljából.

   Már a Tohonya-pataknál jártunk, mikor rá kellett jönnünk arra, hogy a kék jelzés messze elkerüli a Baradla-barlangnál lévő bélyegzőhelyeket. A Fürkész tanösvényen értük el az egyedülállóan szép Tengerszem északi oldalát. A hegyoldalban haladva a Tengerszem szálló után lévő barlangi bejáratnál bélyegeztünk és meg is ebédeltünk. A S jelzésen visszafelé érintettük a Jósva-forrást, megint elmentünk a Tengerszem mellett. A bélyegzőhellyel kapcsolatos anomáliákat (vagy a kék útvonalát kellene a barlang felé vezetni, vagy a bélyegzőhelyhez való kitérőt kellene feltüntetni. Az Aggtelek-Jósvafő távolság sem jó a füzetben) megírtam az MTSZ-nek is, hátha a legközelebbi Igazolófüzet nyomtatásakor figyelembe veszik. A Tohonya-patak felé haladva ismét láthattuk a falu két ékességét, a Kis-, és a Huszita-házat.

   A patakvölgy egy szakasza szurdokká szűkült. Kikapaszkodva a mederből a Gergés-lápán találtuk magunkat, ahol a hucul ménes karámjai vannak. A jobbára kopár Köves-bércet és Kurisztánt elhagyva Kis-Galyánál beértünk az erdőbe. Morvai-lápánál, az emelkedő végénél megpihentünk egy tíz percre, kalóriát juttattunk szervezetünkbe. Kevés szintkülönbségű úton a Szelce-vülgybe értünk, ahonnan már csak egy kilométer volt hátra szálláshelyünkig, a turistaházig. Elfoglaltuk szobáinkat, melyekben cserépkályha ontotta a meleget. A lányok elkészítették a körülményekhez képest finom „zacskós” vacsorát, utána beszélgettünk, borozgattunk. Az éjszaka nyugalmát sajnos megzavarta a házban még vendégeskedő miskolci fiatalok dorbézolása. E napi adagunk a tervezetthez képest - jósvafői botorkálásaink miatt - erősen megnövekedett, 20,7 km lett. Felhős időnk volt, de egyetlen csepp eső sem esett.

Október 23. vasárnap

   Hatkor keltünk, mert kötve voltunk a fél négyes vonatinduláshoz. A lányok izgultak, hogy nem érjük el, ha lazán indítjuk a napot. Találkoztunk a vadászatra induló erdészekkel, így szerencsére rendezni tudtuk a szállásdíjat. Fél nyolckor már indulásra készen a ház előtt voltunk javarészt esőkabátban, mert kicsit csöpörgött az eső. Indulás után hamarosan a jobbra tértünk, és a Patkós-vögyben menetelve értünk a Ménes-völgy bejáratához. A kék jelzés azonban nem erre vezet, hanem enyhe emelkedővel az Öreg-tető oldalában lévő Mocsolyára. Itt kicsit (200 m-t) elkolbászoltunk, nem vettük/vettem észre a jobbra betérő jelet.

   2 km megtétele után Derenk romközségbe értünk. A II. világháború alatt Horthy Miklós a falut kitelepíttette, leromboltatta, mert medvevadász-rezervátumot akart a környéken létesíteni. Mára csak az iskola épülete (benne tablók a régi faluról) áll, és egy újonnan épített kis kápolna. A lerombolt házak helyén táblán jelzik a volt tulajdonos nevét, és azt, hogy hová telepítették át őt és családját. Az útment feszület mellett van az OKT-bélyegző is.

   Továbbhaladva észak felől megkerültük a Szádvár mészkőkúpját. Rajta helyenként látható volt a XIII. sz-ban épült vár romja. Két helyről is vezetett fel turistajelzés a várhoz, de most nem volt időnk kitérőre. A Lakatos-forrás utána Bába-völgyben felvettük az északi irányt, majd a szlovák határ közelében a keletit. Hatalmas töbröt láttunk az út baloldalán, majd hamarosan a Szabó-pallag erdészháznál voltunk, ahol újabb bélyegzés várt ránk.

   Míg megebédeltünk, eldöntöttük, hogy kicsit kilépve még az előző – fél kettes – vonatot is elérjük. Ezért a lovak közé csaptunk, és elkezdtük az ereszkedést. Újabb víznyelőket láttunk az út közelében, majd balra le lehetett menni a Meteor-barlang bejáratához. A Pócsa-kői víznyelőtől erős lejtő következett, szerencsére nem csúszott az út. A Barlangkutató-forrástól már patak is kísérte utunkat. E patak vizének lezúdulását van hivatva megakadályozni az a záportározó, melynek munkálatai a végéhez közelednek. Zárt alakulatban vonultunk át a rosszhírű cigánysoron, de embert sem láttunk, nemhogy valami atrocitás ért volna. A Rákóczi utcán át az országútra jutottunk, ahol balra fordulva 560 m után kiértünk a vasútállomásra. 15 perc volt még az indulásig, úgyhogy kényelmesen lebélyegeztük füzeteinket, akinek kellett jegyet váltott.

E napon 18 kilométert túráztunk felhős, helyenként esős időben.

Evvel a négynapos úttal mindazok, akik minden egyes túrán részt vettek, elérték az 511 megtett kilométert az OKT-n, ami az össztáv 45 %-a.

Téli vetítések

Notter Béla — Sat, 15 Oct 2011 18:53:57 +0000

Az Isaszegi Múzeumbarátok Köre és az Isaszegi Természetbarát Klub a tél folyamán négy vetítettképes beszámolót tart a Klub tagjainak túráiból, utazásaiból az alábbi időpontokban és témákban.

2011.11.19. Cári fővárosok és nyaralók (Szentpétervár, Moszkva)

2011.12.10. Hazai tájakon I. (Az ITK első félévi túrái)

2012.01.14. Isztria, Szlovén-Alpok

2012.02.18. Hazai tájakon II. (Az ITK második félévi túrái)

A kezdési időpont minden esetben 16 óra, helyszín: Falumúzeum (Isaszeg, Madách I. u.15). Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Vértesben jártunk

Notter Béla — Mon, 10 Oct 2011 11:23:53 +0000

Talán az utóbbi hetek sok ITK-programja, talán a beígért rossz idő volt az oka annak, hogy csak 12-en indultunk a Vértes látványos helyeinek felkeresésére. A hitetleneknek mondom, hogy az időjárás kiválóan alkalmas volt túrázásra.

   Szárligetig kocsival az M0-áson és az 1-es úton, illetve vonattal utaztunk. A Birka-csárdánál találkoztunk. A kék sávon haladva egy gondosan bekerített, halastóval rendelkező birtok, egy lepusztulóban lévő állattartó telep mellett elhaladva értünk a Csákányospusztai kulcsosházhoz. Itt egy ismertető tábla van, ami már a közelben lévő, igen látványos Mária-szakadékra hívja fel a figyelmet. A szakadékot valaha nagy vízhozammal rendelkező Csákány-patak mosta ki. Most már víz is alig található benne. Nem sokkal ezután a Körtvélyesi erdei temetőhöz értünk. 15 magyar- és német feliratú sírkő található itt a környék ma már nem lakott településeiről. Újabb párszáz méter után útkereszteződés következett. Innen 200 m-re lévő Béla-forrás vize (ez táplálja a Csákány-patakot) éppen hogy csak csordogált. Változatos terepen a Körtvélyes oldalában továbbra is az OKT-n mentünk. Utunk során változatosságot a keresztbe dőlt fák jelentették.

   Vitányvár felé vezető K rom jelzést nem vettem észre, csak egy kört megtéve láttuk miért: egy MTB verseny lefóliázott fehér lapját - mások munkájával nem törődő rendezők - pont a KL jelzésre szögelték fel! Ezért mi a Z és az igen meredek, morzsalékos kövű ZL jelzésen jutottunk fel a várba. A tatárjárás után épült vár tornyának egy 15 méter magas fala ma is áll. A kilátás Környe, Tatabánya irányába pompás.

   A Zsidó-hegy oldalában ismét a kék és zöld jelen mentünk tovább. A jelzések egy vízmosásban vezetnek, de felette egy pár méterrel kis gerincen kiépített biciklis úton is lehet menni. Nemsokára megtaláltuk a Rockenbauer Pál emlékfát. Ismét jelzésváltás következett, elhagytuk a kék jelzést é a zöldön gyalogoltunk tovább. Több jel összetalálkozása közelében van a jóízű Szép Ilonka-forrás. Itt megpihentünk, ebédeltünk.

   A piros és a K kereszt jelzésen jóllakva nem esett annyira jó a Macska-bükkre való felkapaszkodás. Itt elváltunk a piros jelzéstől. Körtvélyespusztáig végig lejtett az út. Szép kis kápolna található a település szélén. Jelzetlen úton kis rétekkel tarkított erdei úton vágtunk át a Felső-Csákányon. Csákányospuszta szélén értük el az aszfaltozott utat. Elkezdett esni az eső, mindaddig, míg fel nem vettük esőkabátjainkat. Mikor ez megtörtént, abba is hagyta. Elhaladtunk a sífelvonó mellett és máris a reggelről már ismert úton voltunk.

   Visszatérve a kocsikhoz a pesti lányokat kivittem a vasútállomásra, aztán indultunk hazafelé. 16,26 km-t tettünk meg gyalogosan.

Újra a Balaton-felvidéken (09. 29. – 10. 02.)

Notter Béla — Wed, 05 Oct 2011 13:50:39 +0000

Évek óta ősszel a Balaton-felvidék egy újabb szakaszát járjuk be keresztül-kasul. Most négy napig Szentbékkálla indulóponttal a Káli-medence, Badacsony, Szentgyörgy-hegy és a Keszthelyi-hegység egy-egy szép részén voltunk. 22-en indultunk, de péntek estétől már 23-ra nőtt létszámunk. Máskor is szerencsénk van az idővel, de most minden várakozást felülmúlt a szeptember végi nyár.

09.29. Csütörtök

   6 órakor találkoztunk Isaszegen a Művelődési Otthon előtt. Pécel, M0-ás útvonalon haladtunk, mikor a rádióból halottuk, hogy az M0-ás déli szakaszán felborult egy autó. Mindenkinek ajánlották, hogy ha még teheti, kerülje el a baleset helyszínét. Mi is azt tettük. Alsónémedi, Dunaharaszt, Szigethalmon keresztül értünk Halásztelekre, hogy újból felmenjünk az autóútra. Hát ez se volt könnyű, az utolsó másfél kilométeren igencsak volt időnk a Lakihegyi adótornyot csodálni. Az M6-os érdi leágazása után, nem minden autó a legrövidebb utat választotta a tárnoki vasútállomásig, így elég sok időnk elment várakozásra. Felvettük a pesti lányokat, utána már viszonylag minden simán ment Szentbékkállán lefoglalt szállásunkig.

   Majdnem dél volt, mikor elindultunk első túránkra. Időhiány miatt nem vállalhattuk be a teljes tervezett távot, ezért Tapolca helyett Lesenceistvándról indultunk. Kéktúrázók pecsételtek az Alibi kocsmában, majd indultunk tovább. Szőlőtáblák között emelkedett utunk, de még kevésbé fárasztó módon. A Máté-forrás után aztán kicsit húzósabbra váltott. A Csákány-tetőről szép kilátásunk volt Tapolca és a Balaton felé. Leadtuk a megszerzett magasságot, kereszteztük az országutat, majd kis lazító vízszintes út után egy enyhébb emelkedővel a Barbacsi erdőbe jutottunk. A kilátás innen is gyönyörű volt. Vállusba érve ismét pecsételtünk, majd vártunk a buszra. Jó emberek közben megengedték, hogy egy üdülő szép kertjét megnézhessük. Lesencetomajról ismét gyalog mentünk Istvándra, ahol a kocsikat hagytuk. 10 km-t gyalogoltunk.

   Tapolcán megálltunk bevásárolni a négy napra. Eléggé elment vele az idő, ezért elmaradt a vacsorafőzés, hideget ettünk. Utána ITK nótaestre, sőt még kis „vonatozásra” is futotta csapat erejéből.

09.30. Péntek

   Közös reggeli után kocsival túránk kezdőpontjára, Káptalantótiba utaztunk. Ez a túra nem szerepelt az eredeti tervben, de előző este megszavazta a társulat, ezáltal kerekké vált a badacsonyi kéktúra szakasz is. Pecsételés után indultunk.

   Sajnos az OKT 3 kilométeren keresztül aszfalton halad, csak utána tér be az árnyat adó erdőbe. Egyenletesen emelkedő úton értünk a Gulács „szoknyájára”. Itt választási lehetősége volt mindenkinek. Aki még nem járt - vagy már elfelejtette - a csúcson, az felment rá. Sajnos elvesztették a jelzést, így elég sokáig tartott az út. A kilátásról viszont mindenki szuperlativuszokban beszélt. A többiek az erdő és szőlők találkozásánál várták be őket. Innen együtt indultunk tovább. Átkeltünk az országúton, majd megkezdtük Badacsonyra való kapaszkodásunkat.

   Köbölkúton pihentünk kicsit, illetve megvártuk a lemaradókat. Az út továbbra is kitartóan emelkedett. A piros jelzést (amely körbefut Badacsony „szoknyáján”) elhagyva, igen látványos lépcsősoron mentünk fel a Kőkapu mellett. A Kisfaludy-kilátó nem volt látogatható, mert még nagyban folyt az építkezés – dacára annak, hogy szeptember 30 volt a határidő. Megebédeltünk. A Hertelendy-pihenőnél megcsodáltuk alattunk terpeszkedő Balatont. Az Egry József-kőkilátónál, majd a Ranolder keresztnél ismét gyönyörködhettünk a panorámában, innen már Szigliget is látható volt. A Bujdosók-lépcsőjén ereszkedtünk le. Három éve jártunk erre, azóta a lépcső mellé korlátot építettek. A Rodostó-házat megkerülve Badacsonytördemic felé vettük az irányt.

   A vasútállomáson bélyegeztünk, majd nagy rohanva a buszmegálló felé loholtunk. Az eleje még fel tudott volna szállni a buszra, de a csapat nagy része még igen távol volt, ezért együtt visszamentünk a vasútállomásra. Vonattal utaztunk Kisapáti-Nemesgulácsra, onnan pedig gyalog végig kemény aszfalton Káptalantótiba. A túratáv Gulács nélkül 17 km volt.

   Vacsoránkat - a nagyon vacak gáztűzhely miatt - csak egy másik - házban lévő - csoport segítségével tudtuk megfőzni, akik átadták bográcsukat. A lassú fővés lehet hogy segített az ízek kiteljesedéséhez, mert nagyon finom lett a krumplileves (jó sok füstölt hússal), és a csirkepörkölt.

09.01. Szombat

   Reggeli után kocsival Kisapátiba mentünk, egy helyi lakos morgolódása ellenére leparkíroztunk. Jelzetlen úton kezdtük a Szent György-hegy bevételét. Másfél kilométer után rátértünk a S jelzésre, amit hamarosan el is veszítettünk. Előbb egy mély árokba ereszkedtünk le, majd onnan kikapaszkodva kezdődött az igazi emelkedő. Elértünk a sziklamászásban egy olyan pontot, ahonnan már szinte csak felfelé lehetett továbbhaladni. Nagyon meredek hasadékban segítettük egymást fel. Kis kilátóteraszról káprázatos kilátásban volt részünk, szembe találtuk magunkat a Bazaltorgonával. Elértük a kék jelzést. A kéktúrázók elmentek a turistaházhoz bélyegezni, a többiek megvárták őket, ill. megnézték közelről is a Bazaltorgonát.

   Az út tovább emelkedett a K háromszög jelzésig, utána viszont nagyon sokáig csak lefelé mentünk. Jelzésünk végigvezetett a hegy déli leszakadó peremén, aztán szinte az előbbi úttal párhuzamosan visszatértünk a déli oldalra. Az Oroszlánfejes kút finom, hideg vizéből sokat ittunk, mellette megebédeltünk. A Tarányi-pince és a Lengyel kápolna mellett elhaladtunk, majd – sajnos – egy kilométeres szakaszt leszámítva egészen Szigligetig az aszfaltot koptattuk.

   A vár bejáratánál pecsételtünk, aki még nem járt mostanában a várban, az megnézte azt. A többiek fagyiztak, regenerálódtak. Elindultunk. Sietni kellett, ha el akartuk érni a 4 óra után induló vonatot. Közben még megnéztük az Avasi templomromot. Még vártunk is a vonatra, amellyel megint a Kisapáti-Nemesgulács vasútállomásig mentünk. Innen 400 m-re voltak autóink. A mai adag 15,2 km volt.

   Vacsora után sétáltunk egyet, inni szerettünk volna valami helyi bort. Miután ez nem sikerült saját tartalékainkhoz nyúltunk. Nagyon jó hangulat alakult ki, rengeteget nevettünk.

09.02. Vasárnap

   Reggeli után ismét gyaloglásra adtuk fejünket/lábunkat. A kék jelzés előbb elhaladt a templom mellett, majd a Velétei palotaromot érintettük. Az utána következő meredek lejtőn való lejutást ki-ki másképp oldotta meg. Legeredetibb megoldást az választotta, aki egyszerűen fenéken lecsúszott rajta. Ebben mindig Éva jár elől.

    Visszatértünk ismét a faluba, majd a Kőtenger felé vettük az irányt. A Theodora-tanösvény táblái segítettek megérteni a különleges sziklaalakzatok kialakulásának menetét. A billegő követ persze ki kellett próbálni. Ezekután majdnem vízszintes, majdhogynem unalmas úton értük el Mindszentkállát. A falut elhagyva az úton lemaradottak más-más úton vélték felfedezni a kék jelzést, de végülis a mobiltelefon segített abban, hogy mindenki elérje a felfelé vezető mélyutat. A Láz-tető oldalában kapaszkodtunk fel, majd lejtmenet következett egészen a Gyulakeszi felől érkező országútig. Ezután a Csobánc oldalában araszoltunk fel. A K rom jelzést elérve egy napelem táplálta kút vizéből nagyokat ittunk, megpihentünk. Javarészt szőlők között értük el a tapolcai országutat. Már csak másfél km-t kellett aszfaltozni, aztán Káptalantótiban voltunk. A gyalogtáv 12,5 km volt. Busszal mentünk vissza Szentbékkállára.

   Megebédeltünk, összepakoltunk. Hazafelé már nem is egyszerre indultunk, a maradék négy kocsi is hamar különvált. Mi röviddel 7 óra után értünk haza.

Kéktúra Becske – Romhány útvonalon

Notter Béla — Mon, 26 Sep 2011 09:18:48 +0000

Épp egy éve Romhányban fejeztünk be egy kéktúra-szakaszt Ősagárd felől. Akkor kellemes meglepetésként belebotlottunk egy vidám szüreti kavalkádba. Idén erre az időpontra terveztük be a Becske – Romhány szakaszt, hátha megint szerencsénk lesz. Hát csak részben volt...

   Nem túl korán, 7 óra körül indultunk különböző helyekről. Kétszer is át kellett szállnunk, hogy túránk kiindulási pontjára, Becske-alsó vasútállomásra érjünk. Először be kellett mennünk a faluba, hogy bélyegezni tudjunk. Ez meg is történt a Vadász presszóban. Csinos kis parkot építettek Becskén, itt készítettünk pár felvételt.

   Emelkedő nélküli Galga-völgyön haladtunk észak felé. Átkeltünk a balassagyarmati vasútvonalon, aztán alig észrevehetően elkezdett emelkedni az út. A nem túl szép nevű Büdös-tó-hegy oldalában nagy fakitermelés folyt. Felérve a domb tetejére, szép kilátás fogadott a Halyagosra, és a távolabbi Romhányi-hegyre. Enyhe emelkedővel felértünk a Cser-hát 349 m-es csúcsára.

   Innen már csak lejtett az út. Különös izgalmakat nem tartalmazó utunkba kis változatosságot hozott egy keresztbedőlt fán való átmászás. Árnyas, helyenként látványos mélyúton értünk le Kétbodony szélén lévő laposba. Bélyegezés végett egy kicsit elhagytuk a kék jelzést. Egy kocsma árnyas teraszán elvégeztük ezt a műveletet, kiszáradt torkunkra is került egy kis vörösbor.

   Tovább sétáltunk Romhány felé. Felsőbodony határában találjuk a romhányi csata emlékére épített ismertetőtáblát, és egy – sajnos – igen gnómra sikeredett Rákóczi-lovasszobrot, A faszobrász azon igyekezete, hogy egy rönkből faragja ki a fejedelmet és lovát, eredményezte ezt az aránytalanságot. Aszfaltúton, jó melegben bandukoltunk be Romhányba. Egy újabb bélyegzésért elgyalogoltunk a Lilla presszóba.

   A faluban készülődés nyomait láttuk egy szüreti felvonulásra. A hazautazást két időpontban szerveztem meg, attól függően, hogy lesz-e mulatság, avagy sem. Minden elképzelhető forráson utánanéztem az eseménynek, de nem találtam nyomát. Ezért a korábbi hazautazás mellett döntöttünk. Mikor láttuk a készülődést, gondolkodóba estünk mégis, de a helyiek elmondása szerint csúszik a program, és a későbbi busz indulásáig sem várható a tavalyihoz hasonló buli. Ezért aki Pest felé indult, az a buszra szállt. Jobban jártak azok, akik Nógrádkövesd felé indultak, ők egy potya kenyérlángost is kaptak.

   Isaszegig a szűk 70 km-es távot – hála a jó tömegközlekedésnek – pár perc híján 4 óra alatt tettük meg. Tetejébe Gödöllőn a vonatindulást még el is taktikáztuk, Babi segítségének köszönhetően nem lett még egy órával hosszabb az út. Veresegyházon az ötvenperces várakozás alatt lesétáltunk az Öreg-tóhoz, hogy valami szépsége is legyen a hazautazásnak.

Isztria kicsit másképpen, Szlovén-Alpok

Notter Béla — Tue, 13 Sep 2011 17:22:09 +0000

ITK-s túrának indult, de különböző okok miatt mégis csak családi kivitelezésű lett az isztriai félszigeten és az „Alpok napos oldalán” megtett utunk. Szombaton még a Börzsönyben túráztunk a csapattal, ezért csak vasárnap tudtunk indulni.

   Ahogy közeledett az indulás időpontja, úgy – vélhetően – egyre pontosabbak a meteorológiai előrejelzések, ezért csak szombat este 10 órakor döntöttünk aról, merre kezdjük az utat. Ilyenkor látszik, mennyivel előnyösebb a le nem foglalt szállás. A kedvenc hegyekben nagy esőt ígértek hétfőre-keddre, ezért fordítottunk az eredeti sorrenden. Ugyan a tengerpartra is esőt jósoltak erre az időre, de csak mérsékelt mennyiséget. Az előjelzések pontosságáról annyit, hogy valóban esett az eső háromszor is Isztriában, de illemtudóan csak éjjel - az esernyőt elő se kellett venni. Viszont a legmelegebb napunk épp hétfőn volt.

   Vasárnap reggel fél nyolc felé indultunk, Különösebb esemény nélkül jól haladtunk az M7-esen, majd a horvát autópályán. Rijeka körül, mikor elhagytuk a pályát, tettünk egy pár km be nem tervezett kerülőt, de aztán pár km-enként felállított fizető-kapukat leküzdve délután négy órára megérkeztünk első látnivalónkhoz, Hum-ba. Ez a világ legkisebb városa, 17 állandó lakossal. Itt megállt az idő, mintha a középkor elevenedne meg. Fél hét felé már Vrsarban, a kempingben voltunk.

   Mivel erre a napra esőt ígértek, ezért csak a 30 km-re lévő Rovinj-ba mentünk. Útközben felkerestük a Limski kanal végét, ahonnan egy turistaút egy barlanghoz vezet fel. A barlang zárva volt, ezért továbbálltunk addig a fjord mentén, ahol a turistahajók megfordulnak. Rovinjt bejártuk keresztül-kasul, különös figyelemmel a St. Euphemia templomot. Ennek harangtornyából nagyszerű kilátás nyílik a városra, és a környező szigetekre. Hazafelé egy kilátóhegyen álltunk meg, ahonnan szinte az egész fjord belátható. Estefelé fürödtem a tengerben, később pedig egy folklór műsort néztünk meg. A műsor második részét elmosta az eső, de így is jó buli volt, mert a táncosok és a nézők egy része is ruhástól beugrott a színpad melletti medencébe.

   Éjszakai eső után ragyogó napsütésben először Porečbe mentünk. Itt van a világörökség részét képező St. Euphrasius templom, a méltán világhírű IV. és V. századi mozaikokkal. Következő megállónk Novigrad volt, amely egy jellegzetes olasz kisváros szép templommal és városházával. Ezután elhagytuk a tengerpartot és Belső-Isztria néhány nevezetességével ismerkedtünk. Először Buje-ben álltunk meg, majd a híres velencei határvárat, Motovunt kerestük fel. A 277 m magas domb tetejét elfoglaló várfalon belül van ma is a középkort idéző város. A nap utolsó látnivalója Pazin város, de méginkább a kastély melletti szakadék. Verne Gyula regényében Sándor Mátyás gróf itt vetette le magát börtönéből a Pazinčica folyóba.

   Viszonylag korán keltünk, hogy helyet kapjunk a Brioni-szigetekre induló Nemzeti park által szervezett útra. Fažanában történik mindez. Fél tizenkettőre kaptunk helyet, addig megnéztük a várost. Hajóval mentünk át a Nagy-Brioni szigetre. Itt vezetővel gyalog voltunk a Tito múzeumban, a Robert Koch sétányon, megnéztük az 1600 éves olajfát, több templomot (az egyikben láttuk először az Isztria középkori templomfestészet jellegzetességét, a Haláltáncot). Ezután kisbusszal végigjártuk a szigetet, jártunk a Szafari-parkban, láttuk a bizánci bazilika romjait. Partraérés után Pólába mentünk. Voltunk az Amfiteátrumban (mely nagyobb mint a római Colosseum), bejártuk a sok-sok római és középkori épülettel rendelkező

Óvárost.

   Ez volt a pihenőnap, ezért délelőtt „csak” Vrsar városát jártuk be. Voltunk a meredek domb tetején lévő XIII. sz-ból való bazilikában, megmásztuk a különálló harangtornyot, láttuk a római erődöt, jártunk a kőbányában. Délután búvárkodtam, egy nyeszlett kagylóhéjat sikerült is zsákmányolnom.

   6-kor keltünk, mert erre a napra nagyon sok látnivaló várt ránk. 25 perc alatt átevickéltünk a horvát-szlovén határon. Először Hrastovlje-ba autóztunk. Ennek a kis falunak van egy XII-XIII. században épült román bazilikatemploma, melynek szinte minden tenyérnyi helyét kihasználták freskók festésére. Itt látható Isztria leghíresebb Haláltánca. A templomot a törökök közeledtére erős várfallal vették körül. Következő állomásunk az olasz határon lévő Socerb lovagvár volt. A hegytetőn lévő várból belátni szinte Trieszt és Koper udvaraiba is. Pár tíz km-t autópályán mentünk, majd betértünk a hegyek közé. Egy darabig még „rendes” úton, majd kezdődött a nagy kaland. Majdhogynem bicikliút szélességű utakon vágtunk át a Júliai-Alpokon Rekától Bohinjska Bistricáig. Egy útzár miatt egy darabon még kisebb utakra kényszerültünk. Bled mellett lévő Vintgar-szurdokba értünk ezután. A Radovna-folyó itt tör át két, kb. 900 méteres hegy között. Az út kényelmesen bejárható a folyó felett lévő kiépített pallókon. A szurdok végén van a Sum-vízesés. Már csak 100 km-t és 1000 kanyart kellett leküzdeni, és máris a kempingben voltunk.

   Reggeli pára után hamarosan ragyogó napsütésben Logarska dolinába mentünk. Gyalog vágtunk neki a kb. 18 km-es útnak, de két és fél km után le volt zárva gyalogút. Jelezhették volna korábban is! Még egy darabig továbbmentünk az aszfaltúton, aztán visszamentem a kocsiért. Avval mentünk a kiépített út végéig, aztán gyalog először a negyedórára lévő 90 m magas Rinka-vízesésig. Én még innen továbbgyalogoltam az 1400 m magasan lévő Okrešelj turistaházig. A szintemelkedés ezen a szakaszon 400 m. A kilátás viszont páratlanul szép volt odafönt. Visszatérve a parkírozóba a Palenk-villához mentünk kocsival, majd innen először a Palenk-vízeséshez, majd félórás gyaloglással favágó-házhoz, ahol bemutattak a pl. egy facsúzdát is. Még egy vízesést néztünk meg a völgyben, neve Rostovški. Itt két lépcsőben zuhog le a víz, a felső megközelítése emberpróbáló, főleg azután, hogy egy kb. ötkilós kőre rálépve az megsértődött, és kifordulva helyéről jól sípcsonton vágott. Kocsival még elmentünk két Logarskával párhuzamos völgybe, megnéztünk egy különleges sziklatűt.

   Erre a napra már csak hazautazást terveztem, de egy - a kempingben talált - prospektus kedvet csinált egy különlegesen szép Virágpark felkeresésére, ami Mozirje-ben van. Megérte, gyönyörű volt. A virágokon kívül vesszőből készült szobrok, kilátótorony, halastavak, népi bútorokkal berendezett házak, méhészeti bemutató is volt a parkban. Szinte végig autópályán jól haladva délután szerencsésen hazaértünk.

Az útról bővebben és sok fényképpel illusztrálva jövő év márciusában lesz a vetítés az isaszegi Falumúzeumban.

Nógrádi-vár

Balogh Zoltán — Mon, 05 Sep 2011 18:44:34 +0000

Béla távollétében engem ért az a megtiszteltetés, hogy beszámolót írjak szombati túránkról. A hagyományos 20 és 30 közötti létszámban a magyarkúti Irma-forrástól indultunk az Országos Kék Túra vonalán Nográdra, majd a kék rom jelzésen támadtuk meg a várat. Ezt követően egy jelentősebb forgalmat generáltunk a helyi kocsmának. Senki nem választotta a rövidebb, 11.5 km-es utat, így mindannyian a piros kereszt jelzésen - illetve annak egy enyhe, párhuzamos módosításával - sétáltunk a szokolyai vasútállomásra. Összesen 17.4 km-t túráztunk. A képeket Notter Béla készítette.

Lecsófesztivál

Notter Béla — Sun, 14 Aug 2011 13:57:04 +0000

Szombaton zsámboki tagjaink meghívására ebben az évben is részt vettünk a hagyományőrző céllal létesített Lecsófesztiválon.

Az igaz, hogy a programokon nem nagyon vettünk részt, mert nagyon jól elvoltunk egymással. Sokat ettünk-ittunk is, jókat beszélgettünk. A gyerekek sokat játszottak egymással és Bundi kutyával. Sláger volt közöttük az arcfestés is.

Még egyszer köszönjük a meghívást, a jó hangulatot vendéglátóinknak. Nem ünneprontásként mondom, de a tapasztalatok alapján jövőre kissé puritánabbra kell ezt az eseményt szerveznünk.

Pilisszentlélek-környéki túra

Notter Béla — Tue, 09 Aug 2011 10:56:15 +0000

2011.08.06-án, szombaton - annak ellenére, hogy vírustámadás és álomkór tizedelte a túrázóink létszámát – 20-an jöttünk össze. Nagyszerű, mérsékelten meleg időnk volt. A választható két túratáv 8 és 14 km volt.

   Gödöllői gyülekezőt követően – ami a kényszerű átcsoportosítások miatt ezennel nem volt egyszerű feladat – Kistarcsán rátértünk az M0-ra, aztán Pomázon felvettük a „pöstieket”, majd együtt mentünk Pilisszentlélekre. Oda megérkezve rövid cihelődés után negyed kilenckor már indultunk túrázni.

   Enyhe emelkedővel hagytuk el az alig 300 fős, gyönyörű fekvésű falut. A falu szélén egy pihenőt, és egy szép emlékművet találtunk. Sajnos nem derült ki, hogy milyen apropóból emelték – még a neten sem találtam rá vonatkozó adatokat. Valószínűleg a közeli pálos kolostorrommal kapcsolatban készült. A XII. században épült kolostor nem volt hosszú életű, a török hódoltság idejében már el is pusztult. Falait részben feltárták, majd megerősítették, így ma is jól kivehetőek a különböző funkciójú helyiségek.

   Piros jelzésen, jól kijártnak egyáltalán nevezhető úton bujkáltunk, majd a Z+ jelzésen mentünk tovább. Még mindenütt harmatos volt a fű, a közelmúltban leesett eső miatt is időnként eléggé csúszós volt az út. A Pilismaróti-patak mellé értünk, majd hamarosan át is keltünk rajta. Sajnos átkelés közben a nedves köveken Kati elesett, és csúnyán beütötte térdét, sőt még a száját is. A pár méterre lévő Hoffmann vadászháznál ügyes kezek ellátták térdsérülését. Kati nem hagyta sajnáltatni magát, folytatta a túrát, méghozzá annak hosszabb változatát.

   A vadászháztól Z+ jelen mentünk pár métert, majd tovább a Z négyzeten. Ismét átkeltünk a patakon. Már azt megelőzően, hogy elértük a zöld sáv jelzést, valami csoda folytán A GPS egyáltalán nem talált holdat. A Z jelzésnél aztán rendre tovább is mentünk egyenesen. Igaz jelzések sem segítettek bennünket a tájékozódásban. Így aztán nem az eredeti tervek szerint haladtunk, hanem a Szentléleki-tető alatt jelzetlen, de jól járható úton értünk be a faluba. Akik a rövidebb távot választották, már megpihenhettek. Részükre a Szlovák Tájház meglátogatása lett volna a program – ha a neten való tájékoztatás ellenére nem lett volna zárva.

   A többiek kikapaszkodtak a faluból, majd meglehetősen erős emelkedővel tovább haladtak az esztergomi országútig. Itt mindenkit bevártunk, majd immár mérsékelt emelkedővel felértünk a Pilis-nyeregbe. A II. világháborús emlékmű mellett kialakított pihenőnél megebédeltünk. Ezután Z, Z négyzet és Z+ jelzésen értünk fel a Fekete-hegyi „Sasfészek” kulcsosházhoz. Az ott lévő hintát többen is kipróbálták, a ház teraszáról – a párás idő ellenére – jó kivehető volt a Duna, Esztergom és Párkány. A háztól már csak lefelé vezetett az út. A faluba beérve szomjunkat oltottuk a kocsma által szolgáltatott italokból.

Kirándulások a Velencei-tó környékén

Notter Béla — Tue, 02 Aug 2011 10:20:58 +0000

Tavaly ITK-nyaralás címen meghirdetett programunkra csak mérsékelt érdeklődés mutatkozott, ezért idén csak három szobát foglaltam le a horgásztanyán. Így viszont lehettek olyanok, akiknek nem jutott hely. Sajnálom, ha valaki így járt.

   Gyerekkorom óta járok le a Velencei-tóra, de strandolásra ilyen rossz időt még sohasem fogtam ki júliusban. Egy alkalommal fürödtünk csak meg a tóban hárman: Inci, Jani és jómagam. Ha fürdésre nem is, kirándulásra annál jobb volt az idő, így minden nap elmentünk valahová.

   Pákozd-környéki túránk kb. 10 km hosszú volt. A S jelzésen indultunk, majd a különleges sziklaalakzatok jobb megismerése miatt időnként a tölgyfalevéllel jelölt tanösvényen haladtunk. Több anonim szikla után érintettük a Pandúr-követ, a Kockát, Oroszlán-sziklát és a Pogány-követ, melyeknek összefoglaló neve Pákozdi-ingókövek. A Z és a Z+ jelzésen értünk vissza a faluba.

   Másnap székesfehérvári városnézést tartottunk. Először a Bory-várat néztük meg. Bár páran már többször jártunk itt, mégis mindig valami újat nyújt a vár. Ezután a Belvárosban sétáltunk, néztük meg a legfontosabb látnivalókat, így a Vörösmarty Színházat, Varkocs vitéz szobrát, Mátyás király-emlékművet, Nepomuki Szent János templomot, Órajátékot, Romkertet, Szent István székesegyházat.

   Következő napon Tácra, a Gorsiumba mentünk. Itt van az I. század közepén épült római tábor, melynek rendeltetése az évszázadok során többször megváltozott. A most látható romok legnagyobb része a II-V. századból valóak. Több sírkő tejesen jó állapotban látható. Ezt követően Seregélyesen szerettük volna meglátogatni a Zichy – Hadik kastélyt. A kert felől is próbálkoztunk, majd a falu felöli bejáratoknál, de mindhiába. Nem sikerült bejutnunk. Útépítő munkásoktól tudtuk meg, hogy a kastély már évek óta bezárt. Ennek ellenére honlapjukon minden úgy szerepel, mintha működő kastély lenne.

   Csákvárra és Gántra mentünk pénteken. Csákváron az Esterházy kastélyt jártuk körbe. A kastély kórházként funkcionál, belül ezért nem nézhettük meg. Az épület és parkja nagyon szép és rendezett, öröm volt benne sétálni. Gánton egy gyalogtúrát tettünk, melynek fő attrakciója a Balás Jenő Bauxitbányászati múzeum és a Földtani Tanösvény volt. A Bagoly-hegy egykori külszíni bauxitbányájában ma egy kiépített tanösvény vezet végig. E holdbéli tájon járva megismerhetjük, hogy mi zajlott le évmilliók alatt. A bányászatnak köszönhetően felszínre került színek, rétegek, alakzatok tükrözik a hajdani folyamatokat, lenyűgöztek mindenkit. A kőzetgyűjtésnek sem tudtak páran ellenállni. A túra hossza kb. 13 km volt.

   Szombati programunk során először Pázmándra mentünk, ahol jellegzetes kvarcitképződmények találhatók. A nagyon kemény kvarcit a gránitban lezajlott utóvulkáni hidrotermális tevékenység hatására alakult ki. Védett a környező sziklagyep és a jellemző növénytársulás is. A sziklák környékén már nagyon finomra érett a szeder, meg is dézsmáltuk. Ezt követően a pákozdi emlékműhöz autóztunk. A környék uniós pénzből finanszírozott nagy átalakítások után ma Katonai Emlékpark. Szép kilátás nyílik innen a Velencei-tóra.

   A strandolásra alkalmatlan idő ellenére jól éreztük magunkat, sok szépet láttunk.

Éjszakai túra

Notter Béla — Tue, 05 Jul 2011 11:17:05 +0000

07.02-án szombaton nagy érdeklődés mellett tartottuk meg Éjjeli bagoly túra megnevezéssel júliusi túránkat. A várható nagy meleg miatt ilyemkor mindig éjszaka túrázunk, a mostani hideg időben viszont akár nappal is mehettünk volna. De kit tudja ezt előre? Bejelentkezett és meglepetésemberekkel együtt 32-en voltunk, ami nagyon örvendetes.

Isaszeg vasútállomáson találkoztunk este 10 órakor. Pest felőli vonat beérkezése után negyed 11-kor indultunk. A P+, Z sáv jelzésen mentünk, a Városházánál csatlakozott még hozzánk három túratársunk. A Buda utcán hagytuk el Isaszeget. Széles kocsiúton értünk a Liget Klub horgásztóhoz. Pécel felé folytattuk utunkat. A krosszpályánál lévő Tájvédelmi körzetnél kezdett az út emelkedni. Mikor elértük a Pest Megyei Piros jelzést, kis pihenőt tartottunk, aztán irány a sűrű erdő! Csak libasorban tudtunk haladni. A selyemfű virága ontotta finom illatát. A Mély-árkot is utolérte az erdőnyüvők hada, a gyönyörű horhos környékét munkagépek keréknyomai éktelenítik. Az árokból való kikapaszkodás mindig emberpróbáló feladat. Továbbhaladva közelítettünk az Öreghegyhez. A szerpentines úton nagyszerű látvány volt a lámpás emberek alkotta fénykígyó. A víkendházaktól ismét szélesebb út következett, azon értük el utunk legmagasabb pontját (307 m), a Kálvária-hegyet. A Honvédsiroknál lévő erdei pihenőnél kötelességszerűen mi is megpihentünk. Tovább is a piros jelzésen haladtunk, de egy helyen levágtunk egy kanyart. A Honvéd-szobornál szép kilátás nyílt a kivilágított Isaszegre.

Nemsokára Sanyiék házánál voltunk, itt – egy kb. 100 éves boltíves pincében - várt ránk az előre beharangozott zsíroskenyér-evés, borkóstoló. Volt még ezen kívül a tagok által hozott sok-sok sütemény, friss gyümölcsökből készült bólé. Örvendetes esemény is történt a pincében: három új taggal – Ildi, Ágota, Orsi – is gyarapodtunk. Fél négyig jól „elvoltunk”, aztán szedelőzködtünk, hogy a Pest felé vonat indulásáig kiérjünk az állomásra. A túratáv 14 km volt, beleértve azt a két kilométert is, ami a pince és az állomás között volt.

Legközelebb augusztus 6-án a Pilisbe (Pilisszentlélek, Pálos kolostorrom, Fekete-hegy) megyünk.

Börzsönyi kéktúra

Notter Béla — Tue, 28 Jun 2011 10:48:32 +0000

Ezúttal a dolog könnyebbik végét fogtuk meg, mikor szombaton Nagy-Hideg-hegytől Törökmező irányába a kényelmesebb lejtmenetet választottuk. 14 km-t gyalogolt kristálytiszta időben és szinte háborítatlan napsütésben klubunk 10 kéktúrázója.

   Isaszegi, gödöllői találkozás után autóval Vácra mentünk, ahol a vonaton csatlakoztunk 3 Pestről érkezett túratársunkhoz. Vágányjavítás miatt kis fejetlenség uralkodott mávéknál, de azért éppen időre megérkeztünk ahhoz Kismarosra, hogy még elérjük a kisvonatot Királyrét felé. Onnan turistabusszal mentünk fel Nagy-Hideg-hegyre, de előbb még „lovat kellett váltani”, mert a kisbuszhoz sokan voltunk. Kisvártatva megérkezett a cserejármű, egy katonai terepjáró személyében. Télen ez szállítja fel a síelőket. Jókat nevetgéltünk a hatalmas kátyúkon bukdácsoló majdnem zárt teherautón.

   Felérve Nagy-Hideg-hegyre, első dolgunk volt a büfében megkeresni a bélyegzőt. A kéktúra bélyegzőn felül még egy Duna-Ipoly Nemzeti Park feliratúval is kipingáltuk füzetünket. Kétszer is körbejártuk a turistaházat, mire megtaláltuk a lefelé vezető utat. A terasz tövében összegömbölyödve melegedett egy hatalmas, legalább másfél méter hosszú erdei sikló. Komótosan - de ahhoz mégis gyorsan, hogy teljes nagyságában le tudtuk volna fényképezni - bekúszott a terasz egy nagyobb nyílásába.

   Egy km-t a K négyzet jelzéssel együtt tettünk meg, de miután az jobbra eltávozott, magunkra maradtunk a kéken. Jó tempóban, megerőltetés nélkül haladtunk az Inóci-vágás nevű úton. Egy kicsit megálltunk Barna Feri emlékkeresztjénél. Helyenként nagyon szép kilátás nyílt Kisirtás-puszta, Visegrádi-hegység felé. Az út egy szakaszán kis jelzéskeresésre kényszerültünk, mert egy Y-kereszteződésben jelzés nélkül nagy sunyin balra a jól kijárt útról eltávozott a kék. Nem voltunk ezzel egyedül, egy fiatal pár lentről jőve ugyanígy járt. A Kisinóci-turistaház előtt lévő erdei pihenőhelyen megebédeltünk elég komótosan, mert már látszott, hogy különösebb hajtás nélkül is elérjük a korábbi buszt.

   A turistaház büféjében bélyegeztünk füzetünkbe, aztán az országutat elkerülő új útvonalon elindultunk Kóspallag felé. Végre egy kis emelkedő következett, majd leereszkedtünk a Ló-hegyi patak völgyébe. Egy keresztbefektetett fatörzsön átkeltünk rajta, majd ismét emelkedő úton mentünk tovább. Jó ötlet volt az MTSz-től, hogy megváltoztatta az útvonalat, és nem az országúton kell immáron poroszkálnia a kéktúrázóknak. A Kálvária mellől magával ragadó kilátásban volt részünk Kóspallagra és a Visegrádi-hegységre.

   Kóspallag után a márianosztrai elágazás után a kék jelzés hamarosan betér jobbra az erdőbe, és a Piroska-hegy oldalában halad. Két és fél kilométer után kiértünk az erdőből, és egy szép tisztásra értünk, szemben a Nagyvillámi-kilátóval. Mi hamarosan elhagytuk a kék jelzést, mert Pusztatoronyba igyekeztünk. A közeli kéktúra-szakaszt is úgy fogjuk megoldani, hogy Nagymarosról Törökmezőn át jőve itt fejezzük be az utat. Kiérve az országútra, láttuk, hogy van még fél óránk a busz indulásáig, ezért elmentünk megnézni a Torony-alja horgásztavat. Gyönyörű helyen fekszik. Vácra buszoztunk, betértünk egy cukrászdába (nem írom le a nevét, mert a negatív reklám is reklám), aztán a pesti lányok elbúcsúztatása után kocsival hazajöttünk.

Az Alföld peremén - Dolina-völgy

Notter Béla — Mon, 06 Jun 2011 11:15:15 +0000

Minden évben egy alkalommal a dombokat-hegyeket alföldi lapos tájra cseréljük. Ezúttal Albertirsa, Pilis környékén túráztunk, kicsit azok kedvéért is, akiknek a nagy szintkülönbségek problémát jelentenek. Szép számmal gyűltünk össze (26) albertirsai indulópontunkon, de az igazsághoz tartozik, hogy statisztikánkat nagyban javította 6 vendégünk részvétele is.

   4 kocsival Gödöllőről, Isaszegről indultunk, 2 kocsi pedig Valkóról, Zsámbokról hozta utasait. Monor vasútállomáson csatlakozott hozzánk 2 pesti túratársunk. 9 óra után kis keresgéléssel (névtáblák nem kellékei az utcáknak ezen a környéken) a Tó utcában voltunk. Cihelődés, kínálgatások után indultunk.

   A Malom-tó mellett haladtunk, majd a tó végénél csak sejthető úton nekivágtunk egy vizenyős rét átvágásának. Az is kiderült, hogy a Gerje-patakon nincs híd. Az átkelők két lehetőség között választhattak: vagy levették a cipőjüket és mezítláb keltek át, vagy - talán az optimistábbak(?) – nagy bátran nekivágtak, hátha megnyílik előttük a patak. A csoda elmaradt. A rét után nem kis gondot jelentett a forgalmas 4-es úton való átkelés, de több csoportban végül sikerült. Először nagyjából az országúttal párhuzamosan haladtunk, majd egy kopottas aszfaltúton felvettük az északi irányt. Baloldalon kissé elhanyagolt bekerített gyümölcsös volt, jobb oldalon javarészt mezőgazdasági terület, de a szélkerék közelében a pipacs már uralkodóvá vált a repcetáblában. A dombtetőn jobbra tértünk a Dolina-völgy irányában. Egy hatalmas eperfa termése finom csemegének bizonyult.

   Végre betértünk egy árnyas erdőbe, ahol rögtön leadtuk megszerzett magasságunkat. Egy keresztező kocsiút után aztán megszűnt a jó világ, ismét tűző napon gyalogolhattunk egy napraforgó-tábla és egy bozótos határán. Később a az ecetfával zsúfolt bozótost felváltotta egy ezer színben tündöklő kaszáló. A tulajdonképpeni Golyófogó–völgyben járunk. Nevét onnan kapta, hogy annak északi oldalát golyófogóként használták az itt éles gyakorlatot folytató huszárok. Az egész völgy természetvédelmi terület. A pompás virágmezőben értük el a löszfalat, mely gyurgyalagok tömegének nyújt szállást. A löszfalat 2005-ben felújították, kiírtva onnan az oda nem illő bálványfát, akácot, ördögcérnát.. A gyurgyalagok fényképezésére jobban fel kellene készülni, mert maguktól nem állnak be pózolni. Egy közeli árnyat adó alatt megpihentük, majd indulás után – egy életem, egy halálom – ismét átkeltünk a 4-es úton. A gyógyfürdőnél balra betértünk az erdőbe, ezen majd’ megközelítettük a parkírozóban hagyott kocsikat, de előbb még egy elcsábulás várt a csapatra egy fagyi, vagy egy hideg sör képében. Az út 11,5 km hosszú volt.

   Pilis felé vettük az irányt. Az első letérő nem jött be, mert az a horgásztóhoz vezetett. A második már igen, és a Gerje-forrás Természetvédelmi Területhez értünk. A szépen rendben tartott tanösvény mentén a forrásvidéket bemutató ismertető táblák vannak. Kár, hogy a tó végét elérve nem lehet egy másik úton visszamenni, mert azt egy magánterület zárja le. A séta oda-vissza 1,3 km.

   Még egy programunk volt ezen a napon, a Hegyeki pincesor felkeresése. Egy lelkes lokálpatrióta szerint szépsége vetekszik a hajósi pincesorral, ami – nyugton kijelenthetem – nem igaz, de így is a környék egy kellemes pihenőhelye. Előbb elhaladtunk a Szent Orbán-szobor előtt, majd kb. 1 km után jobbra felkanyarodtunk az erdőbe. Egy meredek kapaszkodón némi kóválygás után megtaláltuk – jobban mondva a fiatalok megtalálták – egy jellegzetes fát, melynek neve is van, mégpedig Ikerfenyők. Erősen borulni kezdett, ijeszgetésképpen dörgött is párat, de megúsztuk az esőt. E kistúra hossza 2,5 km volt.

Kéktúra a nyugati végeken

Notter Béla — Tue, 31 May 2011 10:38:44 +0000

10 fős kis csapatunk ezúttal a kéktúra útvonal kezdetére, a Kőszegi-hegységbe tartott. A nappalok időjárása úgy alakult, hogy fél napon esett az eső, a többi időt napsütésben élvezhettük. 60 km-t gyalogoltunk 3 nap alatt, a negyediken Kőszeg aszfaltját koptattuk városnézés ürügyén.

Május 26. (csütörtök)

Az első nap nem túráztunk, mert nem tudtunk volna olyan korán Velembe érkezni, hogy teljesíthessük a Velem - Kőszeg távot. Vonattal utaztunk Aszódról, Gödöllőről, Isaszegről, majd találkoztunk pesti túratársainkkal a Déli-pályaudvaron. Gyorsvonattal Szombathelyig mentünk, végül Kőszegig személlyel. Elfoglaltuk szállásunkat, majd kis idő után városnézésre indulunk. Kőszegen jelenleg hatalmas felújítási munkák folynak, így nem tudtuk megnézni mindent, amit elterveztünk. A Jurisics-vár, Arany Egyszarvú Patikamúzeum zárva volt, a Jurisics-tér felbontva. Biztosan nagyon szép lesz, ha elkészül. Megnéztük viszont – és nagyon tetszett – a Postamúzeumot (itt bélyegeztünk a kéktúra-füzetünkbe is) és a Tábornok-házat. Ez utóbbiban kismesterségek-, és a kőszegi sportolók múzeuma nézhető meg, valamint látogatható a Hősök kapuja kilátóterasza is. Főtéren sétáltunk ezután, majd megnéztük a Jézus Szíve Plébániatemplomot is. Sétánk végén fagyizással és egy kőszegi borok pincéjében elfogyasztott vörösborral kényeztettük magunkat. Este vendégházunkban karfiollevest és csirkepörköltet főztünk.

Május 27. (péntek)

Reggeli után először a buszállomásra mentünk - ami egy kilométerre volt -, aztán busszal Velembe. Innen indultunk az OKT kezdőpontjára, Írott-kőre. Igazán nem értem, miért nem innen (vagy Bozsokról) indul hivatalosan a kéktúra, hiszen Írott-kőre nem lehet csak úgy elrepülni, tömegközlekedési eszközzel eljutni. Hosszú-völgyön vezetett a P jelzés. Az út folyamatosan emelkedett, csak a Szénégető-kútnál vesztettünk úgy 30 métert a megszerzett szintből. – Írott-kövön bélyegeztünk füzetünkbe, felmentünk a kilátóba, melyben az államhatár kialakulásáról szóló kiállítás is volt. Fenn szép kilátásban volt részünk, de az akkori időjárásban túlzásnak bizonyult az az állítás, hogy onnan a Balaton is látható. A Vasfüggöny-tanösvényen kezdtünk leereszkedni a 884 m magas csúcsról. A Hörmann-forrás jéghideg vizéből jól beszlopáltunk – meg is fájdult a torkom. Tovább ereszkedve elértük a Stájerházakat. Innen sajnos több kilométeren keresztül aszfaltúton vezet a kék jelzés. Vörös keresztnél elemózsiáztunk, majd másfél km után máris Óház-tetőn voltunk. Ez volt a XIII. sz. óta a kőszegi Felsővár. Nagyszerű a kilátás innen Kőszegre. Hétvezér-forrás volt a következő megállónk. Igazoltuk ottlétünket a füzetbe (bár nem volt egyszerű feladat a dobozhoz hegesztett bélyegzővel), ittunk a finom forrásvízből, aztán mentünk tovább. A Kálváriáig meg sem álltunk, ott viszont érdemes volt nézelődni. A stációk után láttuk még azt az óvóhelyet, ahol a koronát őrizték a háború végén. Amire nem gondoltam: volt még lelkiereje a csapatnak a szállásról elgyalogolni fagyizni, egy pohár bort meginni. Hazaérkezés után vacsoráztunk. Éjjel esett az eső.

Május 28. (szombat)

Az eddig szokásos kerti közös étkezést lehetetlenné tette az eső, ezért kénytelenek voltunk benn reggelizni. Összepakoltunk és indultunk. Kőszeget az Ólmodi úton hagytuk el ÉK-i irányban. A határig vezetett az út, majd fél km-t közvetlenül a határkövek mellett. Ez is a Vasfüggöny túraút része. Aztán széles erdőnyiladékon, sóderral felszórt úton kilométereket nyílegyenesen mentünk. Délre elállt az eső, így egy magaslesnél ettünk egy kicsit. Kisütött a nap, ez jobb kedvre derítette társaságunkat. Fél háromra már a szálláshelyünkön (Tömördi Önkormányzat Vendégháza) voltunk, igaz ezen a napon csak 15,5 km jutott a gyaloglásból. Vacsoráig – amit ezúttal megrendeltünk – volt még egy pár óránk, ezért egy igényes kocsma (Aroma-ház) kerthelyiségében megittunk egy pohár bort. Este 6 órára elsétáltunk a 700 m-re lévő vacsorázóhelyünkre, ahol nagyon finom vacsorát kaptunk. Ezután lefekvésig kedélyes esti csevely következett egy üveg Soproni kékfrankos segédletével.

Május 29. (vasárnap)

Összepakolás, reggeli után fél 8 nyolckor indultunk tovább. Ezen napon hosszabb táv várt ránk, de a szintkülönbség elenyésző volt (104/168 m). Tömördöt a már ismert útvonalon hagytuk magunk mögött, elhaladva a Chermel-család udvarháza mellett. Kincsédpusztán egy mogorva ember és barátságos kutya fogadott. Hosszú, egyenes szakasz következett, helyenként erősen benőtt susnyással, csalánnal. Kis változatosságot jelentett az Ablánci-patak gátján való átkelés. Elértük az Ablánci malomcsárdát, ami egyben bélyegzőhely is. Fél órát pihentünk, majd folytattuk utunkat. Elmentünk Erzsébet királynő tiszteletére ültetett fák mellett, majd pár száz métert országúton bandukoltunk. Az országutat elhagyva következett a nap legkeményebb kapaszkodója. Mindnyájan hősiesen leküzdöttük a 10 méteres szintkülönbséget. Átkeltünk a vasúti aluljárón, majd néhány kerítésen. Felsőszelestét elérve a templomnál kicsit megpihentünk. Utána kis keresgélés következett, amit az okozott, hogy az utat jelzéssel együtt lekerítették. Így aztán lementünk az országútra. A kocsmában bélyegeztünk, majd felkerestük a Festetics-kastélyt és a körülötte lévő Arborétumot. Ezután már igyekvőre fogtuk a dolgot, hogy elérjük vonatunkat. Intercityre vettünk pótjegyet Répcelaktól, hogy egy órával előbb hazaérjünk – de a MÁV-STOP másképp döntött. 40 percet késett a gyors. Mikor araszoltunk be a Keletibe, épp húzott ki Hatvan felé igyekvő vonatunk. Rengeteg időnk maradt a következő vonatig, ezért kísérletet tettünk a pótjegy árának visszaszerzésére. Pár helyre elküldtek, míg legalább odáig eljutottunk, hogy van egy kitöltendő nyomtatványunk.

Leszámítva a hazautazást, kellemes négy napot töltöttünk el együtt. Talán az se bánta meg, hogy velünk tartott, aki bizonytalankodott a részvételt illetően.

ITK-majális

Notter Béla — Mon, 23 May 2011 15:52:51 +0000

Évről-évre májusban egy olyan családi összejövetelt tartunk, ahol a klubtagokon kívül családtagjaik is részt vesznek. Ez jó alkalom ismerkedésre, barátkozásra, erdei környezetben való kellemes időtöltésre. Idén rekordszámban 41-en gyűltünk össze.

9 órától kezdtünk gyülekezni. Ki-ki a bográcsállványt állított fel, fát vágott, rönkasztalokat terített meg. Kétféle hús volt, melyet Péterék előző nap megtisztítottak, a pörköltalapot elkészítették. A főmenü birkapörkölt volt. Aki ezt nem szereti, előzetes közvélemény-kutatás alapján választhatta a borjúpörköltet is. Mindkettő mellé főtt krumpli járt és különféle saláták. Mindezeket a finomságokat 4 bográcsban főztük meg. Csemegékből, italokból is nagyszerű volt felhozatal. A legnagyobb üstnek - amelyben a birkapörkölt főtt - stabilitási gondjai adódtak, ezért nem sikerült a tervünk, hogy egyszerre készüljön el mindkét pörkölt. A finom ebéd után ejtőztünk egy kicsit, aztán egy pár kilométeres sétára indultunk, hogy valamit ledolgozzunk a felhalmozott kalóriákból.

Árkok napja

Notter Béla — Mon, 09 May 2011 18:51:23 +0000

Május 7-ei túránkon két látványos árkot is végigjártunk, történetesen a Salabasina-, és a Holdvilág-árkot. Csodálatosan szép időben 20-an vettünk részt e meglehetősen nehéz, de páratlanul szép 17 km-es túrán, miközben 800 méteres színtkülönbséget is lekűzdöttünk.

   A környék több településéről összegyűlve találkoztunk fél nyolckor Gödöllőn, a Művelődési Ház parkírozójában. Rövid létszámellenőrzés után indultunk. Kistarcsánál rátértünk az M0-ra. Pomáznál felvettük a HÉV-vel érkező lányokat. Kiskovácsiban parkíroztunk le.

   Párszáz méter a P+ jelzésen tettünk meg, majd a P-ra tértünk át. Pankostető szélénél mindenkinek választási lehetősége volt: vagy könnyű és rövid úton a P jelzésen marad, vagy a nehezen járható, helyenként veszélyes Salabasina-árkon keresztül ér közös találkahelyünkhöz, a Salabasina-forráshoz. Három ember kivételével mindenki ez utóbbit választotta. Jelzés nélküli utakon, lekerített erdőrészeket kerülgetve 2,5 km-t megtéve értük el a Salabasina-patakot. Mielőtt nekivágtunk volna a nagy útnak, megreggeliztünk.

   Lekúsztunk a patakmederbe, és elkezdtük a számlálhatatlan bedőlt fa kerülgetését, alatta, vagy felette való átmászást. További változatosságot jelentett a patakon való rengeteg átkelés, az avar alatt alattomosan összegyülemlett vízbe való belépés. Magamban úgy könyveltem a el a Salabasina-árkot, mint a Burok-völgy és a Tarjánka-völgy kereszteződését egyrészt a rengeteg keresztbefekvő fa, másrészt a sziklákkal határolt keskeny sziklaszoros miatt, ahol helyenként csak a vízbe sodródott fákon billegve lehetett továbbhaladni. Az út egyik legizgalmasabb szakaszához érünk, ahol egy hatalmas sziklatömb látszólag teljesen lezárta a tovavezető utat, de előtte még a patak felett lévő (itt szerencsére bedőlt) fákon is fel kellett mászni. Azért a nagy kőtömbön is át lehetett jutni, mégpedig kétféleképpen is. Jobb oldalon volt egy szűk lyuk, azon fel-, illetve átkúszva a soványabbak átfértek. A többinek maradt a szikla átmászása. Péter segítőkészen itt felhúzkodta az embereket, bár mikor nejem lába megcsúszott felfelé menet, majdnem őt is lerántotta. Ezután már nem volt víz a patakmederben, „csak” bedőlt fák százai. Átmenetig kissé ki is szélesült a meder, de aztán ismét összeszűkült. Kétfelé vált a völgy, a baloldali a főág. Aki ebben marad, annak egy öt méter magas sziklatömbre kell felmásznia bedőlt fákon, ha előtte már sikeresen vette a vízbe süllyedt fákon (amely természetes mérlegként üzemelt, mivel a 60 kg felettiek alatt már annyira megsüllyedt, hogy a cipőjük beért a vízbe) való átjutást. Nem jártak sokkal jobban azok se, akik a jobboldali mellékvölgyet választották. Itt ugyan könnyebb volt kimászni a völgyből, de aztán annál meredekebben, egy vadcsapáson kellett lecsúszkálniuk a baloldali főágba – persze már a nagy sziklatömb után. Még 350 méter haladtunk az árokban, aztán jobbra elhagytuk azt.

   Hamarosan a korábban elhagyott P sáv jelzésen voltunk. Kis kavarodást okozott, hogy az ezen az úton jövő három túratársunk nem a Salabasina-kútnál várt minket, hanem felment a Tölgyikrekig. Természetesen térerő nem volt, hogy telefonon könnyen beazonosíthassuk helyzetüket. Sanyi és Zoli indult keresésükre, a többiek addig pihentek egy kicsit. Aztán hamarosan együtt volt a csapat, megnéztük a Lom-hegyi-nyereg egy részének nevet adó Tölgyikrek nevű fákat. Sajnos már csak a neve iker, valójában csak egyik fa él, lehet, hogy már az se sokáig.   Továbbindultunk. Ismét választási lehetősége volt a társaságnak, hogy a rövidebb S jelzésen, vagy a hosszabb Sikárosi erdészház – Bükkös-patak-völgyén át érje el a Lajos-forrást. Most egységesen mindenki a hosszabb utat választotta - bár úgy gondolom ezt a bátor tettüket néhányan később megbánták. Igazán kellemes, beszélgetős úton értük el Bükkipusztát és a Sikárosi-rétet. A Bükki-patak-völgye pedig maga a gyönyörűség. Az OKT-n is haladtunk is egy darabig (sőt bélyegeztünk is, mert a Dobogókő- Visegrád szakaszt három lépcsőben fogjuk teljesíteni), majd mikor az elkanyarodott Pilisszentlászló felé, mi továbbra is a patakvölgyben maradtunk a Z+ (térképeken K+) jelzésen. A baj – jobban mondva elég kemény emelkedő – ott kezdődött, ahol jobbra elhagytuk a patakot. A szokásosnál nagyobb erőfeszítést igénylő Salabasina-árok után a Lajos-forrásig 200 m–t (majd onnan még a P+ jelzésig további 60 m-t) emelkedő út sokak nyelvét kilógatta. Közben kicsit megálltunk a Kármán-forrásnál, ittunk finom vizéből. Ezt szerettük volna megismételni a Lajos-forrásnál is, de annyian voltak hatalmas kannákkal felszerelkezve, hogy ez szinte lehetetlen volt. Ezért továbbmentünk a csikóvári elágazásig, ott ettünk és pihentünk. Innen már csak lefelé mentünk.

   A Holdvilág-árokig kényelmes lejtmenetben csak 800 m volt a távolság. Ismerős volt a táj, mert 2007-ben már jártunk itt, csak akkor a Janda Vilmos kulcsosház felől közelítettük meg. A Meteor-lépcsőt többen elkerülték, de azt hiszem most ők jártak rosszul, tudniillik az árokba visszaereszkedő út a csontszáraz kőmorzsalékos út miatt nagyon csúszós volt. Ezután már különös izgalmak nélkül értünk vissza az autókhoz. Hazafelé jutalomfagyizás volt.

Mátrai kirándulásaink (04. 28. – 05. 01.)

Notter Béla — Tue, 03 May 2011 19:08:04 +0000

Minden tavaszon négynapos túrát rendezünk. Az idei célpont a Mátra északi oldala volt Parádsasvár kiindulóponttal. A négy napból hármat javarészt túrázással töltöttük. A negyediket pedig a környék nevezetességeinek felkeresésével. 17-en indultunk, de vasárnapra már 20-ra gyarapodott létszámunk.

04.29. Csütörtök

    6:45-kor találkoztunk Gödöllőn a vasútállomásnál, ahová helyből, Isaszegről, Zsámbokról, Budapestről futottunk össze. Aszód (itt is csatlakoztak hozzánk ketten) – Hatvan (újabb csatlakozó) – Gyöngyös (bevásároltunk a közös kajához) útvonalon értünk szálláshelyünkre, Parádsasvárra. Elfoglaltuk szobáinkat, megreggeliztünk, a romlandó élelmiszereket hűtőszekrényekbe pakoltuk.

   Mindezek után belevágtunk első túránkba. Piros sáv jelzésen utunk elején elhaladtunk a Károlyi-kastély mellett, majd a Gyalogút-bércen gyönyörű napos időben araszoltunk felfelé. A Mátra-nyereg előtt kis ideig az országúton kellett haladnunk, majd a kéktúra útvonalát elhagyva a K+ jelzésen kemény emelkedővel értünk fel Csór-hegyre. Ez már a Mátrabérc túra útvonala. Sajnos a Kós Károly kilátóra való felmenetellel nem fáradtunk ki túlságosan, lévén az kidőlve a földön feküdt. Csór-hegy után már alig emelkedett az út, helyenként páratlanul szép kilátással Parádsasvárra, a Mátra-gerincre. Így értünk fel Nagy-Lipótra (752 m). Az út innen erősen lejtett, különösen a Kis-Lipót után, ahol pár méteres fákkal eresztettük le egymást meredek lejtőn. A Mogyorós-völgyben már sétaúttá szelídült a táj. Parádsasváron elhaladtunk a bezárt Parádi-víz pavilon-, majd az Ybl Miklós tervei alapján épült Károlyi-kastély mellett. A túra hossza 12 km volt.

   Visszaérve szálláshelyünkre megvacsoráztunk, beszélgettünk. Vacsorafőzéssel nem sokat kellett pepecselnünk, mert Hajni már lesütve hozta az oldalast, így már csak a zacskós levest, és a krumplit készítettük el frissiben.

04.30. Péntek

    Svédasztalos közös reggeli után kocsival túránk kezdőpontjára, a Recski Nemzeti Emlékhelyre mentünk. A kiállítást nem tudtuk megnézni, mert az csak május 1-jén nyit. A hely szelleme így is megejtett mindenkit.

   Piros kereszt jelzésen, ragyogó időben, minden megerőltetés nélkül jutottunk el a Várbükki turistaházig, ahol elemózsiáztunk. A ház melletti nagy réten kicsit keresgéltük a továbbvezető jelzést, de az erdőben már ismét nagyon jók voltak a festések. Az Oroszlánvár csúcsát északról-keletről megkerülve a Domoszlói-kapuhoz jutottunk, elérve az OKT-t. Mi azonban nem azon mentünk tovább, hanem a K+ jelzésen. Ennek oka az volt, hogy ez az út visszavezetett az Emlékhelyhez. A meghirdetett program szerint ez volt a kedvezményezett táv. A kék kör jelzésig mindnyájan együtt mentünk, ott vált ketté a csapat. A hosszabb távot választók hamarosan elérték a Szegediek kútját, és megkóstolhatták hideg, jóízű vizét. Folyamatosan emelkedő úton a Kis-Zúgó-hegynél megint elértük az OKT-t. A hegytetőn megebédeltünk. Tele hassal nem esett jól az a még 50 m emelkedő, amit le kellett győznünk ahhoz, hogy a Szederjes-tetőre érjünk. A kilátás viszont nagyszerű volt Kékestető irányába. Az út innen folyamatosan lejtett. A Jóidő-kútban alig volt egy kis víz. Képesfánál búcsút intettünk az országos kéknek, és majdnem utunk végéig a sárga sáv jelen mentünk. Jámbortanyánál értük el aznapi utunk legmélyebb pontját, aztán a rajt-célig ismét emelkedni kezdett az út. Kis kavart okozott az a tény, hogy a térképeken feltüntetett S+ jelzés helyett valójában S sáv jel díszeleg a fákon. Ezt a kis bizonytalanságot leszámítva, végig jók voltak a jelzések – és ez elmondható minden mostani túránkra is. A túratávok 9 és 14 km-esek voltak.

   A rövidebb távot választók nem tétlenkedtek megérkezésünkig: bográcsban rotyogott a gulyásleves, sült a lángos a konyhai gáztűzhelyen. Vacsora után (miközben két új túratársunk érkezett) sétáltunk szálláshelyünkön lévő arborétumban, beszélgettünk, társasági életet éltünk.

05.01. Szombat

    Ezen a napon – javarészt kocsival – a környék nevezetességeit jártuk be.

Először Parádfürdőn áltunk meg, hogy megnézzük a Cifra Istállót. Még nem volt nyitva, ezért elsétáltunk az Állami Kórházhoz, és a mellette lévő kis állatkerthez. A kórházban lévő freskótermet nem sikerült megnéznünk, de az ásványvíz múzeumot igen. Visszaérve már nyitva volt a Cifra istálló, és benne a Kocsimúzeum. Meg is néztük.

   Innen Sirokra mentünk, közben áthaladunk Parádfürdő és Recsk között a védett gesztenyefasoron. Sirokon a parkírozóból felsétálunk a várhoz, amely - a felújítási munkák ellenére – látogatható volt. A vártúra után felgyalogoltunk a Barát- és Apáca-sziklákhoz. Ezt követően a barlanglakásokat néztük meg.

   Következő állomásunk Recsk volt, ahol egy csevicekutat kerestünk fel. Sokat kínlódtunk a víz felhúzásával, míg meg nem szánt egy helybéli lakos, és hozott egy erre a célra kifejlesztett lesúlyozott vödröt. A víz ízét illetően megoszlottak a vélemények.

   Parádon megnéztük Asztalos Joachim fafaragó kiállítását, majd Parádóhutára utaztunk, ahol Klarissza csevice-forrást kerestük fel, megkóstoljuk vizét.

Esti programunk hasonlóan zajlott az előző napokéval.

05.02. Vasárnap

    Reggeli után összepakoltunk – időközben Babi is csatlakozott hozzánk - és kocsival a 10 km-re lévő Ilona-völgybe mentünk, miközben egy másik szép fasor között haladtunk. Meglepő módon esni kezdett az eső. Beöltöztünk esőkabátokba, úgy indultunk.

   Az Ifjúsági tábortól Z jelzésen kezdtük meg a túrát. Mire egy km megtétele után elértük a Z kör jelzést, elállt az eső. Látványos patakvölgyben értünk az Ilona-völgyi vízeséshez, mely kis hazánk legmagasabb természetes zuhataga. Fényképeztünk, majd fagyökerekkel könnyített meredélyen a vízesés tetejéhez mentünk. Az út továbbra is emelkedett. A Markazi-kapunál – túráink során immár sokadszor – megint a kéktúra útvonalán találtuk magunkat. Most csak fél km-t mentünk rajta, majd a S sáv jelzésen folytattuk utunkat – szinte végig lejtőn. Rózsaszállásnál 2 km erejéig csatlakozott hozzánk a S+ jelzés is. A Macska-lyuk nevű völgyben értünk vissza kocsijainkhoz. A túratáv 11 km volt.

   Hazafelé először Tarnaszentmárián álltunk meg, ahol megnéztük Magyarország legrégibb – hajója X. századbeli – templomát. Pár percet várnunk kellett, mert májusi litánia volt a templomban, de megérte, mert igen különös, altemplommal is rendelkező kis templomot láthattunk.

   Ezután Kisnánára, a várhoz autóztunk. Ebben az évben ez volt az első nap, hogy látogatható a vár, és a vele közös területen lévő Tájház is. Lakópalotája a XI-XII. sz-ban épült, de csak a XV. sz-ban válik várrá azáltal, hogy a Kompoltiak erős kőfallal vették azt körül – és befoglalták abba a jobbágyfalu plébániatemplomát is. A vár területén nagyszabású rekonstrukció zajlik, azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha azt mondom, nem mindenki megelégedésére szolgáló építészeti megoldásokkal. Ezután már csak a hazautazás volt hátra.

Úgy érzem – és ebben mások is megerősítettek -, hogy jól sikerült a négynapos túránk.

Túra a "havi rendesen" kívül - Széchenyi-hegy, Sas-hegyi tanösvény

Notter Béla — Mon, 25 Apr 2011 11:07:07 +0000

Áprilisi rendhagyó túránkat abból az apropóból szerveztük, hogy a Budapesti Természetbarát Sportszövetség szervezésében a Sas-hegy Természetvédelmi területet végigjárjuk. Aztán minden másképp történt...

   Már a szervezés során felvetettem, hogy ha már ottjárunk, egészítsük ki a Sas-hegyi tanösvény bejárását egy kis túrával. Ötletem kedvező fogadtatásra talált. 8 órakor indultunk Isaszegről, tartva a nagy húsvéti forgalomtól. Szerencsére egyáltalán nem volt nagy tülekedés az utakon, így már 9 órakor a Sas-hegyen voltunk. Mivel a Tájvédelmi Terület csak 10 órakor nyitott, fordítottunk programjaink sorrendjén. Telefonon egyeztettünk a még úton lévőkkel. És mindnyájan a Farkasréti-temető bejáratához mentünk. Innen indult túránk.

   A Törökbálinti útról tér le a Z háromszög jelzés. Kis utcákon keresztül és el az Edvi Illés utcába, ahonnan előbb kicsit déli irányban kell haladni, majd jobbra fel egy hirtelen emelkedőn. Hamarosan a z Ördög-szószéke nevű sziklaformációhoz értünk, majd nemsokára szép kilátás nyílott a Farkasvölgyre. Tovább emelkedett az út, egy helyen Budaörsre, Gazdagrétre láthattunk le. Az Ördög-ormomon haladtunk. Kis ideig aszfaltos út következett, ezután a Széchenyi-hegyen kapaszkodtunk fel. Megálltunk az Úti Madonna-kápolnánál, majd már közvetlenül az adótornyok alatt egy pihenőre.

   A Széchenyi-hegyről a TV-tornyot megkerülve kis utcákon szlalomozva jutottunk el a Széchenyi Emlékkilátóhoz. Az emlékmű érdekessége, hogy eredetileg artézi kútként állították fel a Városligetben. Kilátás a környező fák igyekezete folytán már nincs róla. Az emlékművet az alatta lévő park lépcsőin hagytuk el, majd GPS segítségével a legrövidebb úton – egyszer egy hajléktalan erdei szállásra is majdnem betoppanva – értünk el ismét a Farkasréti temetőhöz. Amíg lehetett a temetőben haladtunk a főbejárat felé, de aztán mégis a Hóvirág utcán kötöttünk ki. A már bejárt úton értünk vissza a kocsikhoz, és mentük fel velük a Sas-hegyre. A túratáv kb. 9 km volt.

   Kedvezményes jegyárat kaptunk a Sas-hegyi Tájvédelmi Terület bejárására. Előbb egy nyolcperces videót néztünk meg a Sas-hegy múltjáról. Aztán Fruzsina kalauzolásával végigjártuk a 850 m-es tanösvényt Láttunk pár növényritkaságot is, de az igazi kuriózumok nem a tanösvény mellett találhatók. Amivel viszont nem győztünk betelni, az a gyönyörű, (szinte kör)kilátás volt. A tanösvény tájba illő pallókkal, hidakkal ellátott, igazán ajánlom mindenkinek a megtekintését.

A fényképeket Maszlagi Sándor és jómagam készítettük.

Dráva-melléki felfedezőút

Notter Béla — Tue, 19 Apr 2011 09:58:18 +0000

Péntek-szombat-vasárnap a Dráva-mellék felfedezésére indultunk – igaz, most nem az egész csapattal, hanem csak a nejemmel. Ilyen utakra leginkább két okból van szükség: egyrészt az olthatatlan megismerni-vágyásom kielégítésére, másrészt azért, hogy a már bejárt, és szépnek ítélt tájakat a klubbal is felkeressük. A hétvége mérlege: 850 km autózás, egy közepes (12 km) és két kisebb túra, sok lótás-futás, és ami a legfontosabb, rengeteg látnivaló. A túráról most csak röviden írok, részletesebben a november 19-én esedékes Hazai tájakon c. vetítésünk alkalmából mutatom be ezt a vidéket.

   Reggel 6 órakor indultunk, 9 órakor már hátizsákkal felszerelkezve készen álltunk első gyalogtúránkra Zákány vasútállomásnál, miközben még Surdon elidőztünk. Először a Látó-hegyre kapaszkodtunk fel, itt található egy ’48-as emlékmű. A Szentmihály-hegyen lévő templom mellől csodás a kilátás a Dráva és a Mura folyóra, Belezna vasútállomás előtt lévő Új-Zrínyi vár is megtekintésre érdemes látnivaló. Vonattal mentünk vissza Zákányra, a kocsinkhoz. Folytatva utunkat, Gyékényesen a Kotró-tavakat néztük meg. Csurgón szállásunk elfoglalása – és egy kis pihenő után – Csurgó nevezetességeit kerestük fel.

   Szombat reggel a csak engedéllyel látogatható Ágneslaki Arborétumban csodáltuk meg a fakülönlegességeket, tavakat. Ezután Őrtilosra mentünk, oda, ahol a Dráva és a Mura folyó egyesül. Itt egy 4 km-es tanösvényt jártunk végig, majd Iharosberényen keresztül Kaszóra hajtottunk. Innen kisvonattal mentünk volna a Baláta-tóhoz, de az egy perccel orrunk előtt elment (miután egyértelmű tábla híján 5 km-el túlmentem Kaszón). Az első kétségbeesés után aztán gyalog indultunk el. GPS segítségével - rövidebb úton, mint amerre a vonat megy - akkorra értünk a tóhoz, mint a vonattal érkezők. Vissza is rávertünk egy félórát. Ezután Nagyatád műemlékeit kerestük fel, valamint hazafelé még Berzencéét.

   Vasárnap előbb Heresznyén Dráva magaspartját kerestük fel. Ez nem ment könnyen, mert eligazító-táblák hiányában csak kérdezősködtünk. Jószándékú, de környezetüket mégsem ismerő emberek „útbaigazításá” miatt kb. 25 km-t autózgatva sem találtunk oda, míg tovább nem kérdezve senkit, végül a GPS vezetett oda bennünket. Drávaszentesen a Nemzet Park Oktatóközpontját néztük meg, majd Barcsra mentünk. Innen semmi érdemlegest nem találva továbbálltunk. Somogytarnóca következett, majd – egy Rinyaszentkirályi kitérő után – Rinyatamási vadászház. Az autópályát közelítve még két nevezetes helyet kerestünk fel: Somogyvámoson a Krisna-völgyet, Somogyváron pedig Történeti Emlékhelyet. Este fél nyolcra értünk haza.

   A bejárt Dráva-mellék nagyon sok látnivalóval szolgál, de – meglátásom szerint - még nincsenek felkészülve az idegenforgalomra. Jelzőtáblák alig vannak, rengeteg hamis adat vezeti félre az embert úgy a Duna-Dráva Nemzeti Park kiadványán, mint a neten.

Buszkirándulás a Bükkbe

Notter Béla — Mon, 11 Apr 2011 19:59:12 +0000

50 ember vállalta a koránkelés nyűgjét azért, hogy részt vehessen bükki kirándulásunkon, melynek során a szépséges Bükk-hegység sok látványos helyét kerestük fel. Jártunk a hegység legmagasabb csúcsán, az Istállós-kőn is. Összeszokott csapatunkat ezúttal az Isaszegi Nyugdíjasok Baráti Körének 13 tagja is színesítette.

   6 órakor kezdte a busz begyűjteni a kirándulókat először Isaszegen, majd Gödöllőn, Aszódon, végül Hatvanban. A buszozás jó hangulatban folyt, egyszeri „technikai” szünet beiktatásával 9 órára már a bélapátfalvai Bélháromkúti Apátsági templomnál voltunk. Telefoni kérésünkre volt olyan kedves a gondnok, hogy a hivatalos nyitási idő előtt egy órával lehetővé tette számunkra a templom meglátogatását. A belépő megváltása után, ismertetőt kaptunk a templom - és a ma már csak alapjaiban látható monostor - történetéről. Az 1232-ben alapított templom már majdnem teljesen lepusztult, mikor 1732-től barokk stílusban újjáépítették. Későbbi felújítások során az eredeti gótikus építészeti formáját nyerte vissza.

   Visszaszálltunk a buszba, majd a volt mészkőbánya bejárata mellett rövidített útvonalon a Lak-völgyi-tó mellé értünk. Ezen kicsit túlhaladva az erdészet sorompó előtti tisztáson kiszálltunk. Innen indult két különböző nehézségű és hosszúságú túra – egyenlőre még együtt. Akik a harmadik variációjú utat választották, azok busszal Szilvásváradra utaztak, és onnan sétáltak fel Szalajka-völgyön. Nemsokára elértük a Lóczy-forrást. Tovább is az országos kék jelzésen haladtunk. Ragyogóan tiszta idő volt és erős szél. Mikor egy-egy felhő takarta a napot, akár még fázhattunk is volna, ha nem emelkedett volna folyamatosan az út. A kaptató kissé szétzilálta csapatot, mire a Katonasírokhoz értünk. Pihenőt tartottunk. Itt vált ketté a két útvonal. A rövidebb utat választók a S sáv jelzés mentén a Horotna-völgyön érték el a Szalajka-völgyet.

   19-en vágtunk neki a hosszabb útnak (14 km), melynek koronája a Bükk legmagasabb csúcsának megmászása volt. Eltértünk némileg az otthon megálmodott úttól, mert a szélesebb erdőgazdasági út elcsábított a Katonasíroktól 100 m-re letérő kék jelzéstől – egyszerűbben és őszintébben fogalmazva, nem vettem észre, hogy már elment a jelzés. Egy-két száz méter után már láttam, hogy nem erre akartam menni, de ez az út is – Z jelzés közbeiktatásával – is a Kopasz-rétre vezetett, ott pedig már az eredetileg tervezett úton járunk. Úgyhogy nem fordultunk vissza, rövidebb is volt ez az út, amiért gondolom senki se sértődött meg. Már a zöld jelzésen értünk fel a Kis-Kopasz 754 méteres csúcsára. Tovább emelkedve a Kopasz-rétre értünk. Ennek látványossága egy töbör, melynek mélyén egy 34 m mély és 54 m hosszú barlang található. Feltárása még folyamatban van, mert már nagyon régen elzáródott az a sok törmeléktől. Rengeteg hóvirágot láttunk, sőt olyan helyek is voltak, ahol többféle tavaszi virág mellett még a hóvirág is kitartott. Az Istállós-kő előtti Kis-hegyen stílszerűen kis pihenőt tartottunk, aztán Z háromszög jelzésen csúcstámadásba kezdtünk. Magára a csúcsra minden nehézség nélkül felértünk, nehezebb inkább a levezető út volt. Helyenként igencsak küzdeni kellett a talponmaradásért. Szerencsére a kiálló gyökerek segítettek nekünk. 1,7 km-en át állandóan lejtett az út, így értünk a Istállóskői-barlanghoz.

   Samu nem volt otthon, így hamar továbbálltunk. Jól kiépített úton eljutottunk a Szalajka-forráshoz, mely átlagosan 4500 liter vízzel indítja útjára a Szalajka-patakot. Véget ért az emelkedők, lejtők sora, innentől kezdve széles sétaúton, sőt mi több, aszfaltozott úton haladtunk Szilvásváradig, ahol buszunk várakozott. De addig még sok csodát láttunk, melyek közül is legnagyszerűbb a Fátyol-vízesés. A víz 18 lépcsőn zuhog alá. Továbbhaladva a völgyben, igen látványos még a Szikla-forrás, a pisztrángos tavak. Többen kisvonattal utaztak le a völgy végéig.

   Hazafelé egy fél órára még megálltunk Eger szélén lévő borospincéknél, megkóstolva egy-kétféle egri bort. Hazáig aztán már meg se álltunk.