pmp-túra

Domonyvölgy – Szada

Címkék

A Pest Megyei Piros egy újabb szakaszát jártuk be szombaton, méghozzá úgy, hogy Domonyvölgyből indultunk és Vácegres után csatlakoztunk be abba. Néha kicsit szemerkélt az eső, de a júliusi forróságot megúsztuk. 21-en voltunk és 15,5 km-t gyalogoltunk.

Gödöllőről menetrendszerinti busszal utaztunk Domonyvölgybe. Pár perccel 8 óra előtt értünk oda. A sárga jelzésen indultunk a temető és az első nagyobb domonyvölgyi tó irányába. A tónál a S jelzés balra elment, mi az állítólagos kék Mária-úton mentünk tovább. Aztán ezt is elhagytuk. Innen a P jelzésig már ténylegesen jelzetlen úton haladtunk. Az Egres-völgyi-víztárolónál (2-es tó) lévő újonnan emelt feszületnél annyi utcajelző tábla volt, mint egy világvárosban. Már hajlott volna rá a társaság, hogy megálljunk itt enni, de 2 km-re innen az 1-es számú horgásztavaknál voltak padok és asztalok, ezért inkább ott álltunk meg tízóraizni. Három szép tó is volt ott, tettünk egy kitérőt Pista javaslatára, hogy mindet láthassuk. Ideális helyen vannak.

Továbbindulva sok őzlábgombát láttunk az út mellett, páran szedtek is belőle. Egyre több ökörfarkkóró sárgállott jobbra-balra, emellett nagyon sok virág is elkápráztatott. A patakvölgyben megtaláltuk a piros jelzést, innentől jó pár kilométeren ezen haladtunk. Erdőkertes Háromház nevezetű részét értük el, majd nemsokára ismét betértünk az erdőbe. Itt kezdődött a legrosszabb szakasz. Nem az emelkedő jelentette a gondot, hanem a borzasztóan párás levegő a szúnyogok ezreivel. Szóba sem jöhetett, hogy egy percre is megálljunk, így is rengeteg csípést kellett elviselnünk. Ahogy kiértünk egy kicsit szélesebb homokos útra, elmaradtak a szúnyogok. Kb. 30 métert leadtunk a megszerzett magasságból, aztán megint emelkedő kezdődött. Ez már a Margitára, a Gödöllői-dombság legmagasabb hegyére vezetett. A piroson menve balról becsatlakozott a S jelzés, amit még Domonyvölgyben hagytunk el. Felérve a Margitára, most már Szada felé vettük az irányt, faképnél hagyva a PMP-t. Nagyon dús, virágos legelők mellett értük el Szada szélső házait. A Dózsa György úton tudtunk buszra szállni, mellyel Gödöllőre jutottunk.



 

PMP túra, Kosd - Csörög

Címkék

03.17-én a Pest Megyei Piros egy szakaszát jártuk be Kosd és Csörög között. Mindenféle riasztásokat adtak ki erre a napra, ahhoz képest csak az út vége felé volt egy kis eső. A fő ellenség most a sár volt. 33-an 15,5 km-t gyalogoltunk.

Fél nyolckor indult a buszos gyűjtőjárat, melynek során Isaszegen, Gödöllőn és Veresegyházon vettük fel az utasokat. Háromnegyed kilenckor Kosd túlsó szélén voltunk, ahol a piros jelzés áthalad a Kosdi-patakon. A Szabadság út aszfaltját elhagyva megtapasztalhattuk, milyen is az egynapos eső áztatta, kissé agyagos talaj. Minden lépésnél csak gyarapodott cipőnkön a sár, aztán mikor már súlyánál fogva lepottyant, következett pár könnyű lépés. Aztán kezdődött minden elölről. Lényegesen jobb lett a helyzet, mikor a P négyszög jelzést elhagyva piros jobbra bekanyarodott az erdőbe. A füves talaj nem ragadt. Mikor felérünk a Bakony-hegy tetejére, sajnos ez az erdő végét is jelentette.

Legyalogoltunk Rádra. A meglehetősen elhanyagolt állapotban lévő Muslay-Toperczer kúria után a katolikus templomnál jobbra fordultunk. Bélyegzés után az új nyomvonal elhalad a szabadidő-park mellett és átmegy a Rádi-patak hídján, majd avval nagyjából párhuzamosan halad tovább. Kis időre kiértünk az aszfaltozott útra, majd balra betérve a Burgundia-völgybe jutottunk - eddig sajnos nem sikerült megtudnom, hogyan kapta ezt a nevet. Az út bal oldalán egy-egy házat láttunk, sok helyen nád szegélyezte az utat. Egy kapaszkodó végén a feszületnél elemózsiáztunk. Ekkor kezdett először alig észrevehetően szitálni az eső. Lefelé munkagépek által meggyötört sáros út következett. A Vadasparktól viszont már murvával felszórt út következett.

Vácdukára érve elmentünk bélyegezni, de evvel gondjaink akadtak. Ezután visszatértünk a piros jelzésre, és rövid emelkedővel a Kígyó-hegy tetején voltunk. Innen már csak lefelé mentünk, igaz az eső meg jobban kezdett esni. A lejtőn látható a PMP legnagyobb jelzése – sajnos lassan kikorhad a fa alóla. A csörögi átjárónál szálltunk fel a buszra, legközelebb innen folytatjuk a PMP-t.