gyalogtúra

Mátra-alja, Gyöngyöspata

Címkék

Március 12-én  Mátra-alján túráztunk szépszámú (44 fős) csapattal. Gyöngyöspatáról indulva a Danka-patak völgyében és a Havason jártunk. Megnéztük a műemlék templomot is. 13,5, illetve 11 km-t gyalogoltunk.

Ezúttal is busszal utaztunk. 7 órakor indult a gyűjtőjárat, Isaszeg, Gödöllő és Hatvan felszállóhelyekkel. Háromnegyed kilenckor parkoltunk le a templom közelében és hamarosan indultunk. Miután kétszer átmentünk a Danka-patakon, egy emelkedővel elértük a pincesort. Az egyik sor végén asztalokkal, padokkal tágas pihenőhelyet alakítottak ki. Mi továbbmentünk és ismét a patak mellé sodródtunk. Egy felhagyott kőbánya után széles völgyben igen enyhén emelkedve haladtunk a patakkal párhuzamosan. Csoportokban szép tavaszi héricseket láttunk. Terveim szerint a Tehéntánc nevű részen átkeltünk volna a patakon és egy vízmosáson (Gyepes-völgy, ahol régebben a turistaút is vezetett) át értünk volna a Havas közelébe. Azért hiúsult meg a terv, mert nagyon elszaporodtak erre a szúrós bokrok, azonkívül a crossmotorosok is arra garázdálkodtak. Maradtunk tehát a völgyben, melynek neve itt Mész-part. Mikor elértük a S+ kereszt jelzést, mindenkinek adott volt a lehetőség, hogy az addigi úton térjen vissza Gyöngyöspatára, kihagyva ezáltal a Havas megmászását. Heten éltek is a könnyítés lehetőségével.

    Akik továbbmentünk a Havas irányába, előbb átkeltünk ismét a Danka-patakon, majd egy keresztútnál megálltunk kicsit elemózsiázni. Ezután meglehetősen meredek szakasz következett - 1,4 km-en 250 métert emelkedett az út. Felérve szuszogtunk egyet, volt aki itt tartotta meg ebédidejét. Továbbindulva megszűnt az út nehézsége, jobbára már csak lefelé mentünk. Helyenként szép kilátás nyílt Gyöngyöspatára, Szücsire, keleti irányban pedig Gyöngyösre. Gyöngyöspata közelébe érve a Szent Péter templom romjainál álltunk meg egy percre, majd a könnyebb utat választókkal az egyik pincénél találkoztunk. Megkóstoltuk a patai bort a pincében, páran haza is vittek belőle.

    Ezután már sietni kellett, mert 3 órára beszéltem meg Molnár Károly úrral, hogy szakszerűen bemutatja nekünk a XV. században épült templomot, benne az országban egyedülálló Jessze-oltárt. Élvezet volt hallgatni az ismertetést, olyan dolgokat is megmutatott nekünk a sekrestyében, ami egyébként nem látható. Csak azt sajnáltuk, hogy hiába tisztogattuk túracipőinket a legnagyobb szorgalommal, kis sarat azért bevittünk a templomba. Fél négy után indultunk hazafelé.

 

Túra Budakeszi környékén

Címkék

2016.02.06-án, szombaton ragyogó időben majd’ ötvenen jöttek el a Budai-hegységbe. Két táv között lehetett választani.

Előbb egy húsz személyes buszt rendeltem meg, de ezt hamar kinőttük, ezért módosítottam busz-igényünket egy 55 személyes buszra. Isaszegen, Gödöllőn szálltak fel a környéken lakó túratársaink, míg a pestiek városi busszal jöttek Budakeszire, ahonnan túránk indult. Az ingyenes parkolóban álltunk meg. Nem ment az egyik percről a másikra, míg ennyi ember „hadrendbe” állt.

A S+ jelzésen indultunk és hamarosan a Szilfa-tisztásra értünk, ahol egy nem szokványos kinézetű esőbeálló látványa fogadott. Tovább már a piros kereszten mentünk. Egy kerítés felett kellett átlétrázni, de mire odaértem, az eleje már túlment a létrán. Korrigálni egy másik úton próbáltunk, de az le volt zárva, ezért kénytelenek voltunk visszamenni a létráig. Mire mindenki átjutott, eltelt egy kis idő. Áttértünk a Z körút, majd a Z+ jelzésre. Ezt elég sokáig követtük, javarészt egy vadkerítés mellett. A Hárs (Hársbokor) hegy oldalában kapaszkodtunk fel kb. 420 méter magasságig. Felérve pihenőt, kajaszünetet tartottunk.

    Pihenő után a Z négyszögön mentünk volna, de ez többször a semmibe veszett el, ezért javarészt csak az irányt tartva haladtunk. Egy újonnan felhúzott kerítés némileg átrendezte a jelzett utak rendjét. A Z körút már jobban járható volt, mégis itt maradtak le páran. A Vadaspark közelébe érve (eddig szűk 7 km-t tettünk meg) választási lehetőség kínálkozott mindenki számára: vagy megnézi a Vadasparkot, illetve visszasétál a buszhoz, vagy pedig tovább gyalogol.

    A nagy többség a hosszabb útra jött. Budakeszin áthaladva ismét erdőbe értünk. A Mária-jelzést a nyári sípályánál hagytuk el, majd betértünk a Virág-völgybe. Pár éve ugyancsak februárban már jártunk erre, csak akkor 30 centis hó volt, szemben a mostani tavaszias idővel. A völgyet elhagyva szép utakon a sárga és a piros jelzésen kapaszkodtunk felfelé. A Korányi szanatórium közelében kétszer is átkeltünk a Gyermekvasút sínein. Kiérve a Budakeszi felé vezető útra, hamarosan a Szent Antal-szobor mellé értünk, majd a település szélén megnéztük a Magyar Himnusz-emlékművet. Ezután már csak a buszhoz kellett visszaérnünk, és máris indulhattunk hazafelé. A hosszabb táv 14,5 km hosszú volt.

 

Évköszöntő túra

Címkék

Program szerint két táv között lehetett volna választani, de a szinte járhatatlan útviszonyok miatt egy harmadik, rövidebb változatra (7 km) került sor. Pedig rengeteg ember (46 fő) volt kíváncsi erre az útra.

Éjjel ónos eső esett, és ez folytatódott még az út elején is. Készülődés közben jöttek a telefonok, hogy mi lesz velünk, megtartjuk-e a túrát? Mivel nem tudtam volna mindenkit értesíteni az esetleges változásról, az érdeklődőknek csak azt tudtam mondani, mindenki maga döntse el, be meri-e vállalni az utat?

Ilyen baljós előjelek után meglepően sokan voltunk az isaszegi, később pedig a gödöllői vasútállomáson. A vonaton is jöttek Pest felől, és Besnyőn is csatlakoztak hozzánk sokan. A jégpáncél miatt szavazásra tettem fel a kérdést, elégedjünk-e meg egy rövid túrával? Elsöprő többség a rövid út mellett döntött.  

    Elkezdtük a csúszkálást. Igazán azokon a helyeken volt alig járható az út, ahol korábban már letakarították a hótól az utat. Különösen igaz volt ez az incsői lakópark előtt, ott a széles aszfalton alig tudtunk átkelni. Ahol szűz hó volt, ott egyszerűen beszakadt alattunk a havat borító jég, és majdnem simán lehetett gyalogolni. Lassan haladtunk, de nem is volt miért sietnünk. A Gudra-hegyre való felkapaszkodás végre kicsit felmelegített a sok togyorgás után. A hegyről leereszkedtünk a most felújított Pap Miska-kúthoz. Közelében új padokat és asztalokat is elhelyeztek, és térkép, kis híd is került oda.

    A meglepetés ezután következett. Pár túratársunk előre odament és nagy tűzzel, meleggel fogadott bennünket. Kezdetét vette az ilyenkor szokás nagy evés-ivás, amit még az is fokozott, hogy egyikünknek születésnapja volt. Előkerült még egy gitár is, melynek kíséretében vidám nótázgatás kezdődött. Jó sokáig ott voltunk, aztán visszaindultunk a besnyői vasútállomásra.

 

Mikulás-kereső túra 2015.

Címkék

Hagyományos Mikulás-kereső túránkat ezúttal is az Isaszegi Nyugdíjasok Baráti Körével szerveztük. A nem túl hideg, de ködös időben hetvenen voltunk, ennek háromnegyed része klubunk tagja, illetve vendége volt.

Fél 10 után indultunk a Nyugdíjas Klubtól. 1,4 km-t kellett megtennünk, míg elértük az erdőt. Itt volt az első Mikulás-kép is, ami a Mikulás megtalálását hivatott segíteni. A Mikulás közeledtét egyre nagyobb képek jelezték. Folyamatosan emelkedő úton előbb a Nagy-hegyre, majd a Kálvária-hegyre kapaszkodtunk fel. Nem sokkal az átjátszó adó után találtunk rá a Mikulásra. Külön jutalmakért előbb a vállalkozó kedvű gyerekek verset mondtak, énekeltek. Ezután minden gyerek (és azok a felnőttek, akik kértek) Mikulás-csomagot kapott, majd a gyerekek még a szép kivitelű Mikulás-képeket is megkapták.

    Jó hangulatú beszélgetés, süteménnyel és melegítő itallal való kínálgatás közepette jól elszaladt az idő. Mindnyájan közösen indultunk el visszafelé, de mikor elértük a piros jelzést, kétfelé váltunk. Főleg a gyerekes szülők, nagyszülők a rövidebb utat választva visszagyalogoltak a túra indulópontjára. Ők 7 km-t tettek meg.

    Mi húszan még kiegészítettük a gyalogutat. Előbb a P jelzésen felgyalogoltunk a Honvédsírokhoz. Itt a pihenőhelyen kis ebédidőt engedélyeztünk magunknak. A Z+ jelzésen indultunk lefelé, de letértünk róla a bográcsolásokról ismert mély horhosba.  Most nagyon tele volt letört ágakkal, ez tette még változatosabbá az utat. A domb alján – továbbra is a Z+ jelzésen - a sápi útra tértünk. Később a jelzéssel együtt derékszögű irányváltással Szentgyörgypuszta felé vettük az irányt. Margit és István ott laknak, és behívták a csapatot egy nagy tál mézes süteményre. Kis idő után indulnunk kellett, nehogy ránk sötétedjen. A Telefon-álián folytattunk az utunkat, majd az ESE-nél értük el Isaszeget. Ez a hosszabb táv 14 km volt.

 

Apátkúti-völgy

Címkék

11.07-én, szombaton a Visegrádi-hegység egy nagyon szép táján jártunk, a Lepence-völgytől Pilisszentlászlón át az Apátkúti-völgyig, majd azon Visegrádig. 28-an voltunk, 16,7 km-t gyalogoltunk szinte végig gyönyörű időben.

7:00-kor találkoztunk Gödöllőn, majd attól függőn, hogy valakinek volt-e matricája, vagy sem, az M0-áson, vagy Mogyoródon át hajtottunk rá a Megyeri-hídra. Tovább Szentendrén, Pilisszentlászlón át jutottunk Lepencére, túránk kiindulópontjára. Az első 800 métert aszfalton tettük meg, majd a Z jelzésen betértünk az erdőbe. A Lepence-patak völgyében haladtunk, majd attól kissé eltávolodva hegyoldalban oldalaztunk. Később megint a patak mellé értünk, majd háromszor át is keltünk rajta. Mikor elhagytuk a patakmedret, kezdett kissé jobban emelkedni az út. Balról elhagytuk a Spartacus-ösvény bejáratát. Itt is - mint mindenütt a nap során - sok kirándulóval találkoztunk. A nap eltüntette a ködöt, így még pompásabb volt az őszi erdő. Elszórt víkendtelkek között megálltunk elemózsiázni.

    Továbbindulva bejutottunk Pilisszentlászlóra. A falut a kék jelzésen hagytuk el, majd a piros körút jelzésen mentünk, végül jelzetlen úton értünk az Apátkúti-völgybe. Lehetett volna egyszerűbben is! Nagyon szép volt a patakvölgy, aki számolta, azt mondta, 13-szor keltünk át rajta. Annyi avar hullott a patakba, hogy helyenként nem is lehetett látni a vizet. Egy kis szellő megrázta a fákat, a rengeteg levél hóesés módra szállt alá. A pisztrángos tavaknál bevártunk mindenkit, még a gombázásba belefeledkezetteket is. A Fűvészkert után jött az Apátkúti-patak talán leglátványosabb része hatalmas sziklákkal és az Ördögmalom-vízeséssel. Ezután egy horgásztó következett, majd hamarosan becsatlakozott a Fellegvár felől érkező út is. Beértünk a házak közé. A révtől a sofőrök visszabuszoztak Lepencére a kocsikért, majd visszajöttek a többiekért Visegrádra. Hazaúton Szentendre előtt már dugóba keveredtünk, és ez kitartott egészen a Megyeri-hídig.

 

Bujáki túra

Címkék

31-en kerestük fel a Cserhát e gyöngyszemét. A nagyszerű idő mellett még abban is szerencsénk volt, hogy láthattuk a szüreti felvonulást sok-sok népviseletbe öltözött helyi lakóssal. 12 km-t gyalogoltunk.

Negyed nyolckor találkoztunk Gödöllőn a vasútállomáson. Kicsit késett a pesti vonat, ezért pár percet várnunk kellett. Asszódon még felvettük Incit, aztán Palotáson kovályogtunk még egy kicsit, de 9 órára azért megérkeztünk Bujákra. A katolikus templom mögött parkoltunk le. Gyümölcskínálások után indultunk. Ady E. utca után beértünk az erdőbe. A zöld tölgyfa-jelzésen haladtunk. Ez állítólag tanösvény, de ismeretterjesztő táblát sehol sem láttunk. Egyébként is furcsa életet él ez a jelzés: néha láttunk egy-kettőt belőle, néhol más irányba volt felfestve, mint az a térképen van (Kálvária után a keresztnél), néha megjelent egy magányos jel, de leginkább sehol sem láttuk azt kilométereken keresztül.

    A Kálvária - a Szent Anna-kápolnával, remetelakkal - viszont nagyon szép, a kilátás róla pedig csodás. Be lehet látni a faluba, mögötte pedig a Kelet-Mátra kéklik. Megnéztünk minden alaposan, volt, aki meg is reggelizett itt. Folytatásban az út alig észrevehetően emelkedett, süllyedt. Az Epidus-forrásnál pihentünk egyet. A forrás – amelyet a térkép kiszáradtnak tüntet fel – ugyan megkerüli a rozzant betongátat, mégis bővizűen indul útjára. A forrás után nem csak a jelzés tűnt el, hanem az út is. Kis kerülővel egy időszakos patakmederben, aszfaltozott úton, majd kocsiúton visszaértünk a térkép szerinti útra.

    A Honvéd-üdülő melletti Szabadidő Parkba érve szerettük volna megnézni a horgásztavat, és ott ebédelni. Illendően engedélyt is kértem a portástól. Ő megkérdezte, hogy turisták vagyunk-e? Igenlő válaszunkra azt felelte, hogy akkor nem mehetünk be. Jobb lett volna, ha csak simán besunnyogunk. Így aztán az út szélén ebédeltünk meg.

    Elemózsiázás után nekiveselkedtünk a vár bevételének. Az út vége kicsit meredek volt. Bejártuk a külső- és belsővárat is. Fentről nagyon szép kilátás nyílt a parkra, láthattuk azt a horgásztavat is, ahová a rend szigorú őre nem engedett be. A várból (ahol egyébként korábban már egyszer jártunk) más úton ereszkedtünk le, mint ahol felmentünk. A faluba visszaérve, épp hazafelé indultunk, mikor egy kedves néni felhívta a figyelmünket, hogy nemsokára kezdődik a szüreti felvonulás. Félreálltunk a kocsikkal, és megnéztük azt. Gyerekek és felnőttek nagy része népviseletben tündökölt. Múlt héten a matyó népviseletet volt szerencsénk látni Mezőkövesden, most pedig a bujákit. Nekem ez utóbbi - vidám színei - miatt jobban tetszik.

 

Bükkaljai túrák

Címkék

Négynapos túránk helyszíne ezúttal az Egri-Bükkalja volt cserépfalui szálással. Húszan voltunk, 42 km-t gyalogoltunk. Az időjárás csak 50 %-osra teljesített, két nap esős, két nap pedig esőmentes volt - abból az egyik kifejezetten meleg is.

    Szeptember 24. (csütörtök). 7 órai indulással autópályán érkeztünk Mezőkövesdre, ott bevásároltunk, majd szálláshelyünkre, Cserépfalura hajtottunk. Kipakoltunk, megreggeliztünk, majd indultunk tovább. Kocsival előbb Bükkzsércre utaztunk, mert innen indult gyalogtúránk. A települést elhagyva a Cseresznyés-patak völgyében haladtunk – sajnos aszfaltozott úton. A Szent Erzsébet-forrás után Völgyfőháznál rátértünk a zöld- és piros sáv jelzésre, a Török-útra. Innen helyenként szép kilátás nyílt a Bükk-fennsíkra. Borzlyuknál kellett volna letérnünk egy jelzetlen útra, de első nekifutásra túlmentünk azon. A Szoros-patak völgyében, majd jól járható kocsiúton értünk vissza Bükkzsércre. 13,2 km-t tettünk meg. Este úri dolgunk volt, mert félpanziós ellátást rendeltünk a helyi Remete-étteremből.

  

 Szeptember 25. (péntek). Reggeli után a Hór-völgyi Látogatóparktól indult gyalogtúránk. A Hór-patak völgyében haladtunk felfelé. Először a Subalyuk-barlangnál álltunk meg. Jó páran felkapaszkodtunk a barlanghoz az igen meredek, de korláttal biztonságossá tett úton. Mikor továbbindultunk, sajnos elkezdett esni az eső eleinte csak immel-ámmal. Kis kitérőt tettünk az Oszlai tájházhoz. Mikor elhagytuk a Hór-patakot, akkor kezdett rá jobban az eső. Meglehetősen meredek út vezet fel Ódorvárhoz, legalábbis addig, míg el nem érjük a makadám utat. A Zsilibes-forrás után nemsokára a vár alatti esőbeállóhoz érkeztünk. Itt megebédeltünk, aztán felmentünk az Ódorvárhoz. A vártól jelzetlen, jól járható úton értünk vissza a kocsikhoz. Ezúttal 12,2 km-t gyalogoltunk. Elállt az eső, így vacsora előtt még sétáltunk egyet a faluban, kisebb csapat megkereste a pásti pincéket is.

    

Szeptember 26. (szombat). Kocsival először Síkfőkútra utaztunk, ahol a hotel mögötti parkolóban letettük autóinkat. Az eső vigasztalanul esett mikor elindultunk, és erről a jó szokásáról nem mondott le az út végéig. A Kánya-patak völgyében kezdtük meg a gyaloglást. Az Attila-forrásnál lévő kis tó után egy összedőlt esőház után kezdett erőteljesebben emelkedni az út (650 méteren belül 120 métert). Várkúti-turistaháznál megálltunk egy kicsit, majd további kemény emelkedő után felértünk a Vár-hegyre. Lefelé menet már nagyon jól elvoltunk, újabb kis emelkedő csak a Kövesdi-kilátó előtt volt. Az esőháznál majdnem megközelítettük azt a helyet, ahol két nappal azelőtt jártunk. Novaji-kunyhóig lejtett az út, de utána ismét jött egy Cseres-tető nevű bucka. Síkfőkútra beérve már csak csepergett az eső. Felkerestük a Szt. Imre-forrást, körbesétáltuk a tavat. A gyalogút 9,4 km hosszú volt. Visszaautóztunk szálláshelyünkre, megebédeltünk. Ebéd után elsétáltunk a helyi fazekashoz, azután pedig a református templomhoz, Mária-fához. Ezután a Berezdi-pincékhez mentünk, majd a Kisamerika nevezetű barlanglakásokat néztük meg.

    

Szeptember 27. (vasárnap). Reggeli után összepakoltunk, majd kocsival Cserépváraljára mentünk. Leparkolás után felmentünk a Barlanglakásos tájházhoz. Sajnos hiába hívtam a megadott telefonszámot, senki nem vette fel a kagylót. Így aztán csak kívülről tudtuk megnézni a házat. Turánk során először a kápolnát, majd egy barlanglakást (vagy hodályt?), ezután a Gabonavermeket kerestük fel. Tovább emelkedő úton értünk fel a Cserépvárba. Lefelé más úton jöttünk, így még egy kőhodályba is belebotlottunk. Az eredeti terv szerint a P jelzésen mentünk volna tovább, de az annyira saras volt, hogy inkább az aszfalton közelítettük meg a P háromszög jelzést, amin a Nagy-, és Kiskúp kaptárköveket találtuk meg. Ezután visszatértünk az aszfaltozott útra, és ezen értük el a Csordás-völgyi kaptárköveket. A kocsikhoz visszamenet eljöttünk az Ifjúsági tábor és a borospincék mellett. Közben rengeteg erdei csiperkét láttunk és többen szedtek is. Ez az út 7,1 km hosszú volt. Visszamentünk szállásunkra, megebédeltünk bepakoltunk a kocsikba és elindultunk Mezőkövesdre. Itt közösen megnéztük a Matyó múzeumot, majd egy fagyi elnyalogatása után a Hadas városrészbe sétáltunk. Itt egyesek a régi házakat (Kis Jankó Bori-emlékház, Bútorfestő ház, Mézeskalács-ház, Fazekas-ház, stb.), míg mások a Mezőgazdasági Gépmúzeumot nézték meg. Ezután már csak a hazautazás volt hátra.

Túrák Ausztriában

Címkék

13-an (de nem gonoszok, hanem jóravaló emberek) egy felejthetetlen hetet töltöttünk Ausztriában (egy napos bajorországi kiruccanással), miközben rengeteg élményben volt részünk. Végigjártunk több szurdokot, vízesést, tavat, hegyet-völgyet. Jelen beszámoló csak nagyvonalakban ismerteti a történéseket, a részleteket 2016.01.23-án az isaszegi Falumúzeumban tudhatják meg a t. Érdeklődők, ott tartunk vetítettképes élménybeszámolót.

    09.07. hétfő, Utazónap, Salzkammergut

 Már reggel 6 óra előtt kezdtük összeszedni a túratársakat. Az M1-es egyik  pihenőhelyénél vártuk be egymást. Technikai szüneteken kívül először Gmundenben, a Seeschloss Ort-nál álltunk meg. Megnéztük a Traunsee szigetén épült kastélyt, sétáltunk a Toscana-parkban. Ezt követően –fotószünetekkel meg-megszakítva az utat - Salzkammergut tavai mellett haladtunk szállásunk felé. Átkeltünk a Postalm jó szerpentines útdíjas szakaszán is.

    09.08. kedd, Szurdokok, vízesés

Reggeli után először a közeli szurdokvölgybe, a Lammerklamm-ba utaztunk. Ezután kocsival továbbmentünk a Salzachöfen-be. Ez szintén egy csodálatos szurdok, melyet a Salzach folyó vájt ki magának 80 méter mélyen.

Újabb program során kocsival megközelíttettük a Gollinger-vízesést. A 75 m magas vízesés végigjárása után egy hosszabb gyalogtúrárát terveztem, de erre már kevés lett volna az idő.

    09.09. szerda, Dachstein, Hallstatt

A Krippenstein felvonóval az első állomásig (Schönbergalm) mentünk, innen negyedórás gyaloglással a Jégbarlanghoz értünk. A barlang megtekintése után visszamentünk a felvonó völgyi állomásához. Innen busszal Obertraunba, a hajóállomásra utaztunk. Egy félórás hajóút végén értünk Hallstatt-ba. Városnézés után busszal visszamentünk a kocsikhoz, majd hazautaztunk. Este bementünk a városba egy fúvószenekari koncertet meghallgatni.

    09.10. csütörtök, Königsee (Bajorország), Salzburg

Hegyi utakon a Bajor Alpok egyik legszebb helyére, a Königsee-hez mentünk. A Jennerbahn felvonóval a középső állomásig (1200 m) utaztunk, innen gyalogoltunk egyet. A túratáv kb. 10 km volt a hajóállomásig. A tavat elérve hajóra szálltunk. és azzal mentünk vissza a tó végéig, ahol az autók parkíroztak. Innen kocsival Salzburgba mentünk, ahol a Mirabell-kastélyparkot, Mozart szülőházát, a Dómot néztük meg

    09.11. péntek, Szurdokvölgyek és Zell am See

Először Liechtensteinklamm-ba az Alpok legmélyebb és leghosszabban bejárható szurdokához utaztunk és néztük meg. Visszatérve a kocsikhoz tovább autóztunk a Kaprunban lévő, Sygmund-Thun Klamm szurdokhoz. A szurdok után a Klamsse-t jártuk körbe, majd megnéztük vízi erőmű bemutatótermét. Továbbutazva megálltunk Zell am See-ben, majd fényképezni több helyen.

    09.12. szombat, Gosausee

A közelben lévő Gosausee-hez utaztunk ahol a Gosaukammbahn felvonóval felmentünk 1430 m-re. Innen először egy 4,5 km-es körutat járunk be egy kilátópont érintésével, majd leereszkedünk a tóig, aztán körbejárjuk azt. A teljes táv 12,5 km volt. Búcsúvacsorát egy abtenau-i étteremben tartottunk.

    09.13. vasárnap, Loser panorámaút, hazaút

Összepakoltunk és először az Altausee felett lévő útdíjas panorámaúthoz mentünk. A panorámaút végén a parkolóban hagytuk az autókat, és egy közeli tóhoz gyalogoltunk. Innen a legszebb a kilátás az Altausee-re. Visszaindulva épp egy oldmobil versenyautó startjára készülődtek. Ezután már csak a hazautaztunk.

 

Pilis Kesztölcről indulva

Címkék

Tegnap minden baljós időjárási előjelzés ellenére 31-en indultunk túrázni a Pilisbe. Esőkabátra csak nagyon rövid ideig volt szükségünk, az út második felében néha már a nap is sütött. 12 km-t gyalogoltunk.

7:00-kor találkoztunk Gödöllőn. Nem volt egyszerű az utazás, mert hat kocsit a reggeli forgalomban nagyon nehéz egybe tartani. Budakalász szélén bevártuk egymást, aztán megint szétesett az egység, többek között én is (és az engem követők) elkevertem Ürömnél. Végül azért mindenki szerencsésen megérkezett Kesztölcre.

A régi kék jelzésen indultunk, azon, amelyiken pár évvel ezelőtt az OKT-t jártuk. Azóta szinte minden út más nyomvonalon halad, így a kék és a zöld sáv is, a S+-ből Z négyszög lett, de láttunk piros jelzést is. Ezek a jelek sem a papíralapú térképen, sem az OMP-n nem így szerepelnek, és a turistautak.hu-n is csak részben. Mindezen nehézségek ellenére szépen araszolgattunk felfelé a Kétágú-hegyre. Helyenként egész széles fehér mészkövekkel megerősített úton mentünk, máskor pedig szűk ösvényeken bujkáltunk a vizes bokrok között. A hegyre felérve az ún. Róth úton mentünk tovább nem erősen, de állandóan emelkedő úton. Erős emelkedő akkor kezdődött, amikor 250 m-re megközelítettük a „Sasfészek”-kulcsosházat. Ezalatt a rövid táv alatt 80 métert emelkedett az út. A háznál – melyet teljesen felújítottak – a pihenőpadokon megreggeliztünk – vagy megebédeltünk. Egy ottlévő társaság tagja még gitározással is szórakoztatott. Az idő is egyre jobb lett, a teraszról már egészen jól lehetett látni Esztergomot.

Mikor továbbindultunk, már csak lefelé haladtunk. A Z+ jelzésen mentünk a Fekete-hegyen, majd áttértünk a Z sávra. Ezen eleinte majdnem síkban haladtunk. Kétszer is letértünk róla: először a Kétágú-hegy siklóernyő starthelyét kerestük fel, ahonnan szép kilátás nyílt Dorogra a Palatinus-tóval, a Kis- és Nagy-Getére. Sok fénykép készült itt, többek között csoportkép is. A második kitérőnk szintén egy kilátóponthoz vezetett, ahonnan már Esztergomot is láthattuk. A közelben gyakoroltak a sziklamászók, mi pedig néhányan lejjebb ereszkedtünk a Kis Öreg-szirti-barlanghoz. Nagyon meredek sziklákon meg lehetett volna közelíteni az Öreg-szirti-barlangot is, de ezt nem kockáztattuk meg. A sziklahasadékokban ezernyi kövirózsa lapult. Továbbindulva leereszkedtünk az OKT új nyomvonalára, majd a zöld jelzésen folytatva utunkat, a temetőnél értük el Kesztölcöt. A falun végiggyalogolva megálltunk a szépen megépített bányász emlékműnél.

Hazafelé más úton jöttünk, a Dobogókő, Pilisszentkereszt, Pomáz útvonalon. Ez utóbbi település cukrászdájának forgalmát jó fellendítettük, főleg fagyievésünkkel.

A fényképeket Dami Éva (É), Kolláth Ági (Á), Urbán Zsuzsa (Zs), Moravecz Pali (P) és Kassó Robi (R) készítette.

Kisinóc, Királyrét

Címkék

A csapat egy része Velencei-tónál nyaralt, ezért „csak” 21-en gyűltünk össze börzsönyi túránkra. .Az időjárás megint kegyes volt hozzánk a 15 km-es út során.

7 órakor találkoztunk Gödöllőn. A HÉV-pótló buszok miatt kicsit később indultunk a tervezettnél. Fél kilencre értünk a Kisinóci-turistaház mellé a parkolóba. Némi totojázás után elindultunk. Mindjárt az út elején átkeltünk a Malom-patakon és rátértünk a zöld jelzésre. Nagyon kényelmes, alig változó szinten, árnyas erdőben gyalogoltunk. Király-rétnél mintegy 100 méteren először rossz irányba indultunk, de hamar korrigáltuk a hibát. Királyréten kicsit hosszabb pihenőt tartottunk, pótoltuk vízkészletünket a nyomós kútból, mások sörkészletüket a büféből.

     A Vasfazék (Kirélyréti)-patak mellett folytattuk utunkat a K+ jelzésen, előbb mintegy 700 méteren aszfalton. Utána betértünk a jelzéssel együtt az erdőbe. Sokszor kellett átkelni a patakon, de ez mindig kis izgalmat hoz, kalandosabbá teszi az utat. A gyerekek nagy örömére egy földdel fedett védkunyhó is volt az út baloldalán, amire persze fel kellett mászni. Később elhagytuk a patakmedret, és jelzetlen utakon mentünk tovább. A Darabos-hegy oldalában előbb kicsit felkapaszkodtunk (pont itt nem voltak fák és már erősen sütött a nap), majd visszaereszkedtünk a Török-patak völgyébe. Nagyjából a patakkal párhuzamosan haladva felértünk egy szélesebb kocsiútra, majd ott balra érve 620 méteres magasságban kiértünk az OKT Nagy-Hideg-hegyről Kóspallag felé vezető útjára.

    Itt egy hosszabb ebédidőt tartottunk, ami után már csak lefelé ereszkedtünk az Inóci-nyiladékon. Helyenként nagyon szép kilátás nyílt a Börzsöny déli oldalára, sőt még a Duna egy szakasza is látszott. Visszaérve a kocsikhoz már csak a hazaút volt hátra.