gyalogtúra

Máriabesnyő - Bag

Címkék

Hétvégén a Nyugati-Mátrába mentünk volna vonattal, de menetrend-változás miatt azt el kellett halasztanunk. Helyette a decemberi túrát hoztuk előre. Ragyogó időben vendégeinkkel együtt 32-en voltunk, 15 km-t gyalogoltunk 219/280 méter szintkülönbséggel.

Közelben túráztunk, ezért nem kellett korán kelnünk. 9 óra előtt találkoztunk a máriabesnyői vasútállomáson. A Hatvan felől érkező vonatra pár percet várni kellett. A piros háromszög jelzésen indultunk. A házakat elhagyva kis bujkálással megtaláltuk a tovavezető jelzést. Át kellett kelnünk egy vadkerítés létráján. Ezután kellemetlenül érintett, hogy a vasúttal párhuzamos út kerítéskapuját lelakatolva találtuk. Pedig arra terveztem az utat. Újratervezés következett, melynek végén elkezdtünk kapaszkodni a jelzett úton. Igazi őszi hangulatú erdőben 100 méter emelkedőt kellett leküzdenünk, hogy felérjünk a Juharosra. Már éppen pihenőhelynek való helyet kerestem, mikor jött a futár, hogy „az újak éhesek”. Ez meggyorsította a folyamatot és hamarosan letelepedtünk. Reggeli után leereszkedtünk a Juharosról, majd áttértünk a kék jelzésre.

Elhaladtunk az Erzsébet-pihenő, majd a térkép szerinti Szkíta halomsírok mellett – melyet őszintén szólva még sohasem sikerült beazonosítanom. Egy újabb kerítésen átvezető létra következett. Éles szemű túratársaink kibökték, hogy egy kerítés mellé felhalmozott farakáson át a létrázást ki lehet hagyni. Péter szerint a Valkói erdészet éles-, és előrelátása miatt van ez így, hogy a biciklisek is át tudjanak kelni a kerítésen. Egyszer még megálltunk egy pihenőre.

Áttértünk a zöld sáv jelzésre, majd egy lejtmenet végén ezt is elhagytuk, és máris a Nagy-völgyben jártunk. A völgy első felében rengeteg kecskerágó színesítette a tájat. Később szántóföldek is jöttek, így értünk el előbb ismét az elhagyott kék jelzést, majd Bag határát. A központban kicsit vaciláltunk, hogy el tudjuk-e még érni a vonatot, vagy sem? Nem sok esély volt rá, de elindultunk, hátha késik. De persze most nem késett! Majd’ egy órát kellett várni a következőre, még szerencse, hogy a közelben finom lángost találtunk.

 

Legéndi körút

Címkék

A Cserhát egy szép kis falujából indulva 13,7 km-es körutat tettünk meg 356 méteres szintkülönbséggel. Ideális túraidőben 37-en voltunk.

Busszal utaztunk (kivéve Zoliékat, akik kocsival jöttek)) az Isaszeg – Gödöllő –Acsa – Legénd útvonalon. 9 óra pár perckor értünk oda. Rövid szerelvényigazítás után indultunk kifelé a faluból a Táncsics Mihály út emelkedőjén. Közben balról láttuk a Nyáry-kastélyt, sőt annak udvarában két őzet is. Az első jó kaptató máris széthúzta a csapatot. A magaslesnél bevártunk mindenkit. Aztán kissé irányt váltva, de továbbra is a S körút jól jelzett útján haladtunk. Az út – egy kisebb lejtőt leszámítva – továbbra is enyhén emelkedett az út. Főleg bal oldalon több helyen szép kilátás nyílt a Cserhát lankáira. Rovnya nevezetű helyen a körút jelzés visszafordult Legénd irányába, mi a sárga sáv jelzésen mentünk tovább. Még két – egyre magasabb – hegyet érintettünk. Nem tudom jól gondolom-e, de ez a szakasz innen is kaphatta a Három-hányás nevet. Meglepően sok turistával találkoztunk, mint kiderült egy teljesítménytúra résztvevői voltak. A Szív-alakú-tónál ők visszafordultak, mi pedig hamarosan elértük a Kő-hegyi pihenőt. Itt asztalok, padok is vannak, bár egyre kisebb mennyiségben. Két éve jártunk erre, akkor még több pad állt. Kellemesen sütött a nap, jó volt itt megpihenni, ebédelni. Csak az a sok darázs ne lett volna! Adrinak és Vikinek még arra is volt ideje, hogy egy kis kunyhót építsenek maguknak moha padozattal. Továbbmenve balra letértünk a sárga jelzésről, sárga háromszögön mentünk tovább. Ez már nem volt annyira rendbe téve, volt hosszabb csalános, bogáncsos szakasza. Amikorra visszaértünk Legéndre, sajnos a szüreti felvonulás elhaladt, visszatértükre pedig sokat kellett volna várnunk. Voltak (?) akik még megnézték a Káldy-kastélyt, aztán indultunk hazafelé.

 

Négy nap a Bükkben és az Upponyi-hegységben

Címkék

Őszi négynapos túránkon a címben szereplő helyeken jártunk. Napsütéses szép időnk volt, esőt egy szemet se kaptunk. 21 fő élvezhette az őszbe forduló természet szépségét.09.27. csütörtök

Reggel 6 órakor kezdtünk bele túratársaink begyűjtésébe Mogyoródról, Isaszegről, Gödöllőről, Valkóról, Zsámbokról, Turáról. A Szőlőskert pihenőben találkoztunk, majd onnan utaztunk tovább a Nagyvisnyó mellett szálláshelyünkre, a Boróka-táborba. Kipakoltunk, aki éhes volt reggelizett, majd ismét kocsiba szálltunk, és felmentünk Bánkútra. Innen kezdtünk gyalogolni.

A piros jelzésen indultunk Csipkéskút irányába. Szép látvány volt a hatalmas bükkfák között átsütő napfény. A Csipkéskúti víznyelő-barlangnál megálltunk, és a bátrabbak közelebbről is megnézték azt. Továbbmenve elértük az Állami Ménesgazdaság telepét, aztán egy helyen elbeszélgettem egy igen jól álcázott piros jelzést, így továbbmentünk 350 méterrel a S jelzés felé. Később kiderült, hogy ez nevezetes hellyé lépett előre. A Kis-Csipkésre felkapaszkodva megálltunk pihenni, ekkor derült ki, hogy nejemet elhagytuk valahol. T. Mari is keresésére indult egy darabig, aztán ő visszament a többiekhez, én pedig tovább kerestem. Térerő nem volt, legfeljebb időnként foszlányokban, így a telefon nem segített. Elgyalogoltam Jávorkútra, ott érdeklődtem a turistáktól. erdészektől, végül a Jávorkút panzió vezetékes telefonját használva meg tudtam fejteni egy beérkezett üzenetet, miszerint melyik az a kőház, mely mellett van a nejem. A P-on visszamenve végül találkozhattunk. Kiderült, hogy ahol túlmentünk, ott maradt le. Mi már nem mentünk a többiek után, hanem kis ebéd után mindjárt Bánkútra gyalogoltunk.

Kis-Csipkésről a többiek több jelzésváltással Nagy-mezőn keresztül haladtak. Közben olyan szépen sütött a nap (meg úgy gondolták, hogy úgyis várni kell ránk), hogy egy kis heverészést is beiktattak a túrába. Nem sokkal utánunk érkeztek Bánkútra. 12,5, illetve 11,5 km volt a táv, 400 m körüli szintemelkedéssel.

Vacsora a szálláshelyünkön volt, mint ahogy a további napokon is (a reggelivel együtt).

09.28. péntek

Reggeli után Upponyba autóztunk. A Csernely-pataknál parkoltunk, majd egy közös kép elkészülte után először a K jelzésen indultunk. Elhagyva az OKT új nyomvonalát, mi a régin kapaszkodtunk fel a Szilas-tető nyergére. Itt irányt váltva jutottunk el a Háromkő-bérci vadásztanyához. Innen két kilométer távolságra van a környék leglátványosabb része, a Damása-szurdok. Elég meredek úton lehet a szurdok aljára lejutni – nem is vállalta be mindenki -, de lenn gyönyörű mohás sziklaalakzatok, barlangszerű hasadékok, meredek sziklafal látványa várt ránk. Miután bejártuk a szakadék alját, kikapaszkodtunk és megebédeltünk.

Visszagyalogoltunk a vadásztanyához, onnan hamarosan megint a K jelzésre értünk. A Három-kő-bércről két sziklaperemről is pompás kilátás nyílt az Upponyi-hegységre és a Bükkre. Ismét faképnél hagytuk a kéket, és a K háromszög jelzésen felértünk a Katica-tetőre. Innen, és a közeli keresztről pedig a Lázbérci-víztárolóra láttunk rá. A tetőről való lejövetel embert-próbálóan meredek volt, minden lépést meg kellett gondolni. Jó, hogy mindig akadt segítő kéz, jó tanács a már kipróbált szakasz bejárási lehetőségéről. Miután mindenki szerencsésen leérkezett (14 km-t tettünk meg 500 méter szintkülönbséggel), kocsiba ültünk és visszamentünk a táborba.

Vacsora után még sokáig együtt maradtunk, beszélgettünk, borozgattunk.

09.29. szombat

Ezen a napon túránk közvetlenül a szálláshelyünkről indult. A Bán-patak völgyében enyhén emelkedő erdőgazdasági úton haladtunk. Négy kilométer megtétele után egy hajtűkanyar következett, ahonnan tovább emelkedett az út. Így értünk a Zobó-hegyese közelébe. Itt tartottunk egy pihenőt. Továbbiakban időnként nagyon szép kilátás nyílt a Bükkre, azon belül is a dédesi Vár-hegyre. Az út Ω-szerűen körbejárja a Zobó-hegyese 575 m magas csúcsát.  Újabb éles kanyar után északi irányba fordultunk. Mikor elhagytuk a makadámutat, kis kitérőt tettünk egy farakásos ebédlőhely felé. Ebéd után hamarosan leereszkedtünk a Taró-patak völgyébe. Eleinte nagyon jól járható volt, később viszont erősen elgazosodott, szederindákban botladoztunk Pedig egész nap jelzetlen utakon haladtunk, és - ezt a kis szakaszt leszámítva – az végig kényelmesen járható volt. 250 méteres országúti szakasz után már a táborhoz vezető útra értünk. A táv ezen a napon 14 km volt, 340 m szintemelkedéssel. Páran (T. Mari, Ica, Olgi, Robi) még olyan jó erőben voltak, hogy még felgyalogoltak a dédesi várromhoz is. Esténk hasonlóan zajlott, mint előző nap.

09.30. vasárnap

Reggeli után összepakoltunk és indultunk Bélapátfalvára. Az apátság melletti parkolóban tettük le a kocsikat. A Bél-kő-tanösvényen indultunk felfelé, eleinte aszfaltozott úton majd annak egy kanyarját levágva a János-hegyhez értünk. Következő megállónk a Palabánya volt. Itt is körbevezet a tanösvény, van egy esőbeálló. Az ismertető tábla alapján megkerestük a 20 m magas ejtőaknát is.  A következő hajtűkanyar után elhagytuk a tanösvényt, és áttértünk a zöld jelzésre, közben az út egy pontjáról oldalról lehetett a Bél-kőre rálátni, a messzeségben pedig ott volt a Heves-Borsodi-dombság. A Z és P jelzés találkozásánál van a Homonna-tisztás, azon pedig pihenőpad és német katonasír. Később a Fűzfás-patak előtt még megálltunk ebédelni. Ezután az OKT-n értünk vissza az apátsághoz. 13 km-t tettünk meg 485 m szintemelkedéssel. Pár ember kivételével – akik a közelmúltban látták az apátságot és a kolostor romjait – mindenki megnézte azt. Hazafelé már ki-ki a maga választott úton haladt.

 

Gemenci-erdő

Címkék

Kísérletképpen egy olyan – nem is közeli – egynapos túrát terveztem, melyet nem kocsikkal, vagy busszal keresünk fel, hanem tömegközlekedési eszközökkel. A kísérlet felemásra sikeredett.

Attól való félelmünkben, hogy helyi vonat is késve fog a Keletibe érkezni – Babi javaslatára -, a tervezettnél egy korábbi vonattal indultunk (Gödöllőről fél hatkor). A MÁV előrejelzése szerint szeptember 15-étől a pécsi IC-k ugyan Kelenföldről indulnak a Keleti helyett, de nem kell még vonatpótló buszon is utazni. Ezért tettem az utat 19-ére. Ezzel szemben most is busszal kellett Százhalombattára leutaznunk, ott szálltunk fel az IC-re. Az intercity ugyan késett Sárbogárdig, de a bajai vonat bevárta. Pörbölyre fél 11-re értünk.

Pörbölyön az Őkocentrumnál kettévált a csapat, egyik fele (11 fő) kisvasúttal Malomtelelőre utazott, míg mi a maradék 8 fő gyalog indultunk. A Kerülő-Duna melletti nyári gáton haladtunk a kék jelzésen. Három km megtétele után egy szinte szabályosan kör alakú tó állt, tele sárga vízitök virággal. Tovább haladva a gát mellé kanyarodott a kisvasút. Mi átmentünk a síneken és annak nyugati oldalán haladtunk tovább. A Hármas-tónál kicsit megálltunk pihenni, volt aki bekapott pár falatot. Ezt követően ismét rátértünk az Alföldi Kéktúra jelzésére. A Rezéti-Duna mellé értünk, ismét megcsodáltuk azokat a hatalmas fűzfákat, melyeket egy évvel ezelőtti kéktúránkon már láttunk. A Nyárilegelő vasúti állomásnál kialakított pihenőhelyen ebédeltünk. Kicsit korábban indultam a többieknél, mert kerestem annak a kis horgásztanyának legalább a romjait, ahol gyermekkoromban két évben is voltunk. Nem találtam. A kék jelzést elhagyva ismét jelzetlen utakon haladtunk, így értük el a Cserna-Dunát. Ebben – ellentétben a Kerülő-Dunával – volt víz. Egy helyen olyan hínárok voltak benne, melytől rozsdavörösnek látszott a víz. Visszatértünk a Kerülő-Duna gátjára, azon pedig a kisvasút végállomására. Még fel szerettük volna keresni a Nagyrezéti vadmegfigyelőt, de vadászatok miatt 3 óra után már nem engednek be senkit a Gemenci-erdő területére. A többiek is ott voltak már a kisvasút végállomásánál. Mivel még sok időnk volt a hazafelé induló vonat indulásáig, kénytelenek voltunk egy sört meginni – meg persze szomjasak is voltunk a nyári melegben.

A másik csapat kisvonattal Malomtelelőre utazott. Útközben a kisvonat állt negyedórát Lassi megállóhelyen. Nagy szerencséjükre egy csoport számára éppen akkor nyitották ki a Halászati-múzeumot, így meg tudták nézni azt. Malomtelelőnél végigjárták a tanösvényt, aztán a vasút mellett elkezdtek visszafelé gyalogolni. A vonatra Nyárilegelőnél szálltak fel. A másik csapat útjáról Pusztay Péter (PP) készített felvételeket.

Hazafelé agyon izgultuk magunkat, hogy minden csatlakozást elérjünk. Késett a bajai vonat, de - most szerencsénkre – késett a pécsi IC is. Már úgy nézett ki, hogy nem érjük el a Keletiben a vonatunkat, de a vonatpótló busz nagyon jó időt futott Százhalombattától Kelenföldig, és behozta a vonat késését.

Szép volt a Gemenci-erdő, de a tízórás oda-vissza út a tényleges túraidőhöz képest nagyon sok.

 

Bihar-hegység, Torockó környéke

Címkék

13-an túráztunk a Bihar-hegységben, majd kilencen még Torockó környékén is. Az útról 2019.01.19-én tartok képes beszámolót, most csak vázlatosan írok minderről. Büszkeséggel mondom, hogy - a kisebb utakat leszámítva - mindazok, akik minden túrán részt vettek, minden alternatív lehetőséget kihasználtak - összesen 2722 méter szintemelkedést küzdöttek le.

09.03. hétfő

Reggel 6 órai indulással ottani idő szerint 1 órára értünk a Csodavár-panzióba. Elfoglaltuk szobáinkat és indultunk túrázni. Csodavár nevezetű sziklalabirintusba mentünk, belekóstolva a bihari utak változatosságába, nehézségébe. Az út 6,5 km hosszú volt 311 m emelkedővel.



09.04. kedd



Reggeli után kis ideig ugyanazon úton haladtunk, mint előző nap, aztán felkapaszkodtunk a Porcika-zsombolyhoz. Innen utunk a Galbina-szirtre (gyönyörű kilátás), az Eszkimó-jégbarlanghoz, majd a Fekete-barlanghoz és tóhoz vezetett. Ezt követően a Bársza-jégbarlanghoz gyalogoltunk. Hazafelé menet megálltunk Glávoj-réten és jutalmul megittunk egy sört.

Táv: 14 km, szintkülönbség 569 m.



09.05. szerda



Kocsival a Szamos-bazár közelébe utaztunk, ahonnan elkezdtünk gyalogolni. Láttunk ugyan táblát a fakidőlésekről, de miután dátum nem volt rajta, úgy gondoltuk, már helyrehozták a vihar okozta kárt. A csapat egyik fele az Aragyásza–barlangon keresztül folytatta útját, mások a barlang felett jöttek. A barlang után küzdöttünk egy darabig a kidőlt fákon való átjutáson, aztán feladtuk és visszafordultunk. Így a teljes körút helyett csak 5 km-t tettünk meg 226 m emelkedővel. A szállásunkról délután még elmentünk a Hamlet-barlanghoz, azt követően pedig egy térképen szereplő kilátóhelyet kerestünk, de hiába.



09.06. csütörtök



Beszűrődő fényektől gyönyörű erdei úton indultunk. Utunk során érintettük a Fekete- és az Iker-zsombolyt. A Medve-völgy után Pádis felé indultunk, majd Ponor-vízkelethez értünk. A Ponor-réten – egyhetes utunk során most az egyszer – egy tízperces esőt kaptunk. Látványos volt, ahogy a víznyelőben eltűnik a Ponor-patak. Innen már csak a szállásunkra mentünk. A táv 12,5 km volt 477 m szintemelkedéssel.

A túra végén négyen elindultak hazafelé, kilencen pedig Torockóra autóztunk.



09.07. péntek



Kocsival először a Tordai-hasadékhoz utaztunk. Itt végigjártuk a hasadékot, majd a hasadék felett tornyosuló másik úton mentünk vissza a parkolóba. A túratáv 6 km, a szintkülönbség 375 m volt. Ezután a Tordára utaztunk, ahol megnéztük a Sóbányát. Igen látványos volt.



09.08. szombat



Reggeli után túrázni indultunk közvetlenül a szállásunkról. A házakat elhagyva folyamatosan emelkedett az út. A Nagy-árkon mentünk fel a hegyre. Mikor felértünk, előbb elmentünk a hegység második legmagasabb csúcsára, a Vársziklára. Onnan visszatérve a Székelykő-csúcsára (1119 m) kapaszkodtunk fel. Innen már csak lefelé mentünk, de ez néha nehezebb volt a fel-menetnél. A hegy aljától jelzetlen úton tértünk vissza Torockóra.

Táv: 11,5 km, szintkülönbség 764 m.



09.09. vasárnap



A hosszú utazás mellett egy programunk volt, felkerestük a szkerisórai jégbarlangot. A barlangba (amelyben 26 m vastag jég áll, ez 75.000 köbmétert jelent) egy 50 m mély kürtőn át lehet bejutni. A Nagyterem után a jégtemplomba jutunk, melyet látványosan kivilágítottak. Hazafelé jól haladtunk, de Hatvan után beleszaladtunk egy dugóba.

                       

 

Pilisszentlászló - Visegrád

Címkék

Szombaton látványos, szép úton Pilisszentlászlótól Visegrádig gyalogoltunk 41 fő részvételével. Kellemes időnk volt, az első csepp eső akkor esett, mikor már a buszban voltunk. 11,5 km-t tettünk meg 110/389 méter szintkülönbséggel.

Isaszegről indulva Gödöllőn, Mogyoródon, Szentendrén álltunk meg, hogy túratársainkat felvegyük a buszra. Pilisszentlászlóra 9 órára értünk. A Béke utcán indultunk el a Z jelzésen, amit utunk befejezéséig követtünk. Az út első harmadán három évvel ezelőtt már jártunk, akkor Lepencéről kapaszkodtunk fel Pilisszentlászlóra, onnan pedig az Apát-kúti-völgyön át jutottunk Visegrádra. Most az ismert útról áttértünk a Spartacus-ösvényre, ami akkor még nem volt jelzett turistaút. Ezt eredetileg vadászoknak építették ki, úgy beszélik, hogy vadászidényben minden nap végig is söpörték azt, nehogy egy talp alatt megreccsenő gally elijessze a vadakat. Nagyon látványos az út, amit a hegyoldalba vágtak. Legtöbb helyen csak egyszemélyes szélességű. Szarvas-bércnél egy húszméteres kaptató leküzdése után szép kilátás nyílt a környező hegyekre. Későbbiekben hol az út jobb-, hol a bal oldalán magányos sziklaszirtek álltak. Egy helyről pedig a Dunát lehetett látni.

A Jenő-kunyhónál megálltunk enni valamit, aztán folytattuk utunkat. Igaz itt egy helyen nem vettem észre a lekanyarodó jelet, és továbbmentünk egyenesen. Gyors korrekció után ismét e zöld jelzésen voltunk. Ezután már kicsit erősebben lejtett az út. Miután jobbra elment a Z+ jelzés, mi a zöldön maradva felkapaszkodtunk a Mátyás-hegyre. Ezután már csak lefelé mentünk.

A Mátyás király utcán ki-ki elcsábult egy fagylaltra, vagy egy sörre, aztán a nagy buszparkolóba mentünk, mert ott várt ránk autóbuszunk.

 

Kerka-vidék

Címkék

Első (és valószínűleg egyben utolsó)  olyan négynapos túrát tartottunk, ahol felváltva voltak a gyalogtúrák és az egyéb látnivalókat kínáló programok. 5 kocsival 24-en voltunk, kellemes időt fogtunk ki.

06.14. csütörtök

A kocsik miután különböző helységekben felvették utasaikat, az M7-es tárnoki pihenőhelyénél találkoztak. Kölcsönös üdvözlések, kávé elfogyasztása után indultunk tovább. Úgy terveztük, hogy az autópálya egy pihenőhelyén megreggelizünk, de a csepergő eső miatt arra kényszerültünk, hogy egyenesen a szállásunkra hajtsunk. Ez kb. 10 órakor meg is történt. Nagyon jó szállásunk volt a szécsiszigeti Andrássy-Szapáry kastélyban. Elfoglaltuk szobáinkat, reggeliztünk, aztán meghallgattuk Bernadett ismertetőjét a faluról és a kastélyról.

Már dél lett, mire elindultunk túránkra. A faluban elhaladtunk a bivalyrezervátum és a malom mellett, átmentünk a megduzzadt Kerka hídján. Az aszfaltút után szőlők, présházak közé értünk, és az út is elkezdett emelkedni. A tormaföldei szőlők felé haladtunk szép erdei úton. Az előző napokban sok eső esett, ezért nagy víztócsákat kellett kerülgetnünk. Előbb egy lejtmenet, majd ezt követően egy emelkedő tetején felértünk a Háromszenteki-kápolnához. A kisméretű kápolna mellett szőlőfeldolgozó eszközöket állítottak ki, és volt egy szépen megépített pihenő is. Ha már ott volt, kicsit megpihentünk. Takaros présházak mellett vezetett az utunk. Következő megállónk a XIII. századból való Mároki-kápolna volt. Sikerült belülről is megnézni, mert Bernadett elkérte a kulcsát nekünk a szomszédos iklódbördöcei önkormányzattól. Innen már lejtett az út Szécsisziget felé. Mire visszaértünk a kastélyhoz 15,5 km-t tettünk meg 396 méter szintemelkedéssel. Félpanziós ellátást Pákáról rendeltem, úgyhogy visszaérkezésünk után nemsokára vacsorához ülhettünk. Utána még beszélgettünk, sütiztünk, borozgattunk-sörözgettünk.

06.15. péntek

Reggeli után kocsival 9 órakor indultunk Szlovéniába, mert 10 órára foglaltam időpontot a dobronaki Óceán Trópusi kertbe. Itt van Európa legnagyobb termálvízzel fűtött orchidea termelő üzeme. Magyar nyelvű vezetéssel bejártuk az egzotikus növényektől hemzsegő bemutatótermeket. Az eladótérben vásárolni is lehetett, a belépőjegy árának felét beszámították. Ezt követően a közeli Bakónaki-tóhoz autóztunk. A szép fekvésű tó mellett ez az energiát sugárzó pontok miatt nevezetes – már annak, aki hisz ilyen dolgokban. Következő állomásunk Lendva volt, ahol megnéztük a Szt. Katalin templomot, felsétáltunk a várhoz, onnan lejőve pedig a zsinagógát és a Makovecz-tervezte Színház- és Hangversenytermet jártuk be. A napi látogatóprogramok betetőzéseképpen felmentünk kocsival a szőlőhegyen lévő különös alakú Vinarium toronyhoz. Az 53,5 méter magas toronyba vagy 240 lépcsőfokon, vagy lifttel lehet felmenni. Fentről csodálatosan szép a kilátás, elhelyezése folytán négy országba lehet bekukkantani.

Visszatérve Magyarországra, azon belül a kastélyszállásra, megint ízes zalai ételek vártank ránk. Vacsora után Jani gitárkísérete mellett énekelgettünk, jól éreztük magunkat.

06.16. szombat

Ez a nap megint a túráé volt. Reggeliztünk, majd kocsival Gosztolára mentünk. A kocsikat leparkolva előbb aszfaltúton indultunk nyugat felé. A Liponyak-patak után hamarosan balra fordultunk és a Ledvadedesi-víztároló mellé értünk. Fényképezgetések után továbbindultunk. A falu után szép bükkerdőben haladtunk, majd megint aszfaltozott útra értünk. Azon is tovább emelkedett az út. Mikor letértünk róla, hamarosan felértünk a Nagy-Tenkére. Van ott egy geodéziai torony sok antennával, de sajnos nem lehetett felmenni rá. Művelt szőlők után megint erdőbe értünk. Egy tarvágás miatt sokat kellett keresgélni az utat, miközben a szeder és egyéb szúrós növények jól összekaszaboltak. Utóbb derült ki, hogy már felfestették az új útvonalat, de az az általunk használt navigációs térképeken nem szerepelt. Elértünk a Bakarend nevezetű szőlőkhöz, présházakhoz, aztán egy nyiladékon megebédeltünk. Az út végéig várt még ránk egy erdőirtás okozta susnyás. Mikor visszaértünk a kocsikhoz (eddig 11,6 km-t tettünk meg 337 m-es szintemelkedéssel), Budafapusztára, az arborétumhoz utaztunk. Szép fák, bokrok között sétáltunk, voltunk a vendégháznál és a játszótérnél, felkerestük az alsó- és felső tavat is. Láttunk még el nem virágzott rododendront is. Mikor visszaértünk Szécsiszigetre, elmentünk a vízimalmot megnézni idegenvezetéssel. Közben szóltak, hogy Kati néni vár a templomban. Átmentünk oda is, ahol tényleg nagy élmény volt Kati nénit hallgatni, miközben bemutatta a templomot és a sekrestyét. Szállásunkon már vártak ránk a vacsorával. Utána megint zenés estet tartottunk.

06.17. vasárnap

Reggeliztünk, összepakoltunk, kifizettük tartozásainkat és kocsival hazafelé, de nem haza indultunk. Első megállónk Somogyvár volt. A Látogatóközpontnál álltunk meg, de végül továbbmentünk az I. László által alapított bencés monostorhoz. Mindenkinek tetszett a nagy kiterjedésű monostor, a rekonstruált kerengőrészlet, a sok levendula lepkék százaival. A méretek érzékelhetőbbek lettek a kilátó megépítésével.

Mikor innen továbbmentünk Somogyvámosra, mindenki eldönthette, hogy mit akar megnézni: a Krisna-völgyet, vagy pedig a Pusztatemplomot. Természetesen az előbbire sokkal több jelentkező volt, mert aki még nem látta, annak mindenképp érdemes volt megnéznie. Öten egy rövid 4 kilométeres úttal megjártuk a templomhoz vezető utat oda-vissza. Ezután a Krisna-völgy bejáratánál megvártuk a többieket.

Még egy programunk volt hátra, ez pedig a dégi Festetics-kastély meglátogatása. Útközben történt egy kis affér. Mindigokos utastársunk viszályt próbált szítani köztünk egy benzinkút-keresési akció végén. Szerencsére ez csak részben sikerült neki. A Dég határában lévő Festetics-kastély felújítás miatt június elejétől sajnos belülről nem látogatható, de az épület körbejárása, az angolpark, a tó, a Holland-ház megtekintése miatt mégis érdemes volt odautazni. Hazafelé - egy M7-esen kialakult 8 kilométeres dugó miatt - a tervezettől eltérő úton jöttünk.

 

Pilisszentkereszt - Csobánka

Címkék

Nagy szerencsénk volt, mert a beígért esőből semmit se kaptunk, csak ijesztésképpen egy kicsit buszozás közben oda- és visszaútban. 34 en voltunk, 13 km-t gyalogoltunk 354/464 m szintkülönbséggel. Az út több mint 90 %-át zárt erdőben tettük meg, így a nagy melegre sem panaszkodhattunk.

2018.06.02-án kerítettünk sort erre a túrára. A buszról a pilisszentkereszti temetőnél szálltunk le. Az út elején a 2016-ról már ismert piros jelzésen haladtunk, ekkor a Pilis-tetőre és a Vaskapuhoz igyekeztünk. Most a Trézsi-kút előtt letértünk balra erről egy jelzetlen útra. Előbb az Orosdy-kastélyt érintettük, mely a XIX. század végén épült vadászkastélynak, ma pedig zarándokszállás funkciója van. A kastély után lefelé menve szép kilátás nyílt Pilisszántóra és a környékére. A Mészégetők-kútjánál is érdemes volt a kilátás miatt megállni.

A kúttól felkapaszkodtunk a Boldogasszony-kápolnához. A teljes egészében kőből épült kápolna 2006-ban készült el, két tornya pálos szerzeteseket szimbolizál. Innen, aki nem volt lusta, felment a Pilis Keresztjéhez és a Jézus-szoborhoz. Fentről lehetett látni a Pilis kapuját és egy nagy elegyengetett placcot, amelyre műkedvelők különböző alakokat raktak ki terméskőből. A Mészégetők-kútjához visszatérőben több hatalmas faszobrot láthattunk kálvária-szerűen kialakított úton. Pilisszsentkereszt felé mentünk, de mivel a tervezett sárga jelzésű utat elvétettem, az Orosdy-kastélytól ugyanazon az úton voltunk kénytelenek haladni, mint amelyiken jöttünk.

A piros jelzést ismét elérve, most a Csobánka felé vezető Z jelésen haladtunk egészen utunk végéig. Hosszasan, de enyhén emelkedett az út, míg a Hosszú-hegy oldalában lévő nagyon szép kilátóhelyet elértük. Alattunk Pilisszántó üdülőterülete, a Placskó látszott a Határ-réti tóval, távolabbra pedig Pilisvörösvár. Míg csodáltuk a kilátást, meg is ebédeltünk. Innen szép árnyas erdőben haladtunk Csobánka felé. Csak az az utolsó ötszáz méteren nem voltak fák, de akkor már láttuk a ránk váró buszt, ez pedig erőt adott a meleg leküzdéséhez. Hazafelé közkívánatra még megálltunk Pomázon egy fagyizóban.



 

Csütörtökön Malonyán, szombaton a Gortva-völgyben jártunk

Címkék

Május 10-én, csütörtökön két busszal a Malonyai Arborétumot majd a garamszentbenedeki templomot és kolostort látogattuk meg, míg szombaton a régen várt Gortva-völgyi túrát tettük meg. Az előbbin a Nyugdíjasok Baráti Körével együtt 101-en, az utóbbin 41-en voltunk.

2018.05.10. csütörtök

Még január első napjaiban vetettem, fel, hogy májusban menjünk el a malonyai arborétumba a nyugdíjasokkal közösen. Aztán akkora lett az érdeklődés, hogy már két nagybuszt is majdnem megtöltöttünk.

Hosszú évek statisztikája alapján a rododendronok virágzása miatt május 10-e körül a leglátványosabb a park. Sajnos az idei őrült hőségben nagyon hamar kezdődött és gyorsan lefutott a virágzás. Igazán szép virágokat már csak az árnyékosabb helyeken láthattunk. Az arborétum így is szép volt, végigjártuk az Ambróczy-tanösvényt, az Észak-Amerikai, Kelet-Ázsiai és a koreai fagyűjteményt. A következő látnivalónk a kistapolcsányi várkastély és angolpark meglátogatása lett volna, de mivel a hat órai indulás ellenére is csak háromnegyed tizenegyre értünk az arborétumhoz, ezt most kihagytuk. 2 órára a garamszentbenedeki apáttal beszéltem meg a templomlátogatást, így arra az időpontra oda kellett érnünk. Ez meg is történt. Megnéztük a Géza fejedelem által alapított templomot, a Szent Vér-kápolnát, a kolostorudvart.

2018.05.12. (szombat)

A túra előzménye az, hogy a tavalyi kívánságtúrák között szerepelt ez is, de egy ismételt szavazás után mégis az Őrdög.árkot választók lettek többségben. Azért hogy mégse maradjon ki a Gortva-völgy, betettem az idei túrák közé. Hat órai indulással Isaszeg, Gödöllő, Hatvan felszállóhelyekkel 8 óra előtt Rónabányán voltunk. Innen indult kalandtúránk, melyet 10 évvel ezelőtt páran már megtettünk. Kalandtúrának azért merem nevezni, mert az első szűk két kilométert leszámítva jelzetlen, úttalan utakon, bedőlt fák, mélyen szabdalt patakvölgyek között kellett gyalogolnunk. Három nagyobb oldalággal és sok kis csermellyel is találkoztunk, mielőtt elértük a Gortva-patakot. Sokszor kellett átkelnünk a vízen és legnagyobbrészt sikerrel tettük ezt meg. A meredek partoldalakon minden segítő kézre szükség volt. Az út leglátványosabb részének egy vízesés mutatkozott. Mikor a szlovák határ közelébe értünk, megcsendesedett a patak. Egy nagy tisztáson megebédeltünk. Még egyszer átkeltünk a patakon, aztán hamarosan a tó mellé érkeztünk. Innen tábla jelezte a kilátót, melyre fel kellett kapaszkodnunk. Megérte a fáradtságot, mert nagyon szép volt a kilátás a Medves-hegységre, Tajtira, Ceredre, Vecseklőre, Egyházasbástra. Nem a felvezető úton mentünk vissza, hanem toronyiránt. Tajtiba beérve a melegben nem lehetett kikerülni a kocsmát, a becsapott pohár sör jól esett. Átgyalogoltunk Ceredre, ahol buszunk várt. 11,5 kilométert gyalogoltunk, javarészt lefelé, de a terepviszonyok miatt ez többnek véltük.

 

Bakonyi túrák

Címkék

A Május elsejéhez kapcsolódó hosszú hétvégén négy napig a Bakonyban túráztunk. Egy csepp eső nélküli ragyogó időben 19-en élveztük a hegyvidék szépségét, miközben azért gyalogoltunk is 57 km-t, összesen 1585 méteres szintemelkedéssel.

04.28. szombat

Különböző településekről 6 órakor indultunk, és az M7-es tárnoki pihenőjében találkoztunk 7 óra után. Innen megállás nélkül Bakonybélbe autóztunk, ahol 3 éjszakára szállást foglaltam. Készen is voltak szobáink, így be tudtunk pakolni. Jó félóra múltán lettünk készen, és indultunk első gyalogtúránkra. A kék, majd a kék kereszt jelzésen a bővizű Gerence-patak mentén haladtunk észak felé. Meglepődtünk a hatalmas mennyiségű medvehagyma láttán. Volt a pataknak egy olyan szakasza, ahol kötelet feszítettek ki a biztonságos haladás végett. Az Odvaskő hotel környékén megpihentünk kicsit, majd áttértünk a piros jelzésre, és egyúttal a Boroszlán-tanösvényre. A közel 20 méter összhosszúságú Odvaskői-barlang volt a következő megállónk. Népes denevérállománya van, valamint kezdődő cseppkőképződményei. Leereszkedve a barlangtól áttértünk a Z+ jelzésre, és a Bakonybéli-Szarvad-árokban haladtunk. Azon a ponton, ahol jelzésünk találkozott  Z háromszög jelzéssel, megebédeltünk. A továbbvezető út egy pontjáról kis kitérő után meglehetősen jó kilátás nyílt a környező hegyekre. Bakonyújvárra csak ketten tettek kitérőt, mert a várból már semmi se látszik. Ezután a Likas-kő barlangot kerestük fel. Ez tényleg csak egy kis lyuk. Körülbelül másfél kilométer megtétele után visszaértünk a szállásunkra. 12 km-t tettünk meg. Vacsoráig még volt időnk, így beszélgettünk, borozgattunk. Vacsora után még elmentünk sétálni, mert le kellett adni a vacsorával bevitt sok kalóriát.

04.29. vasárnap

Reggeli után indulunk túrázni. Bakonybélt hátunk mögött hagyva kereszteztük az OKT-t, majd a Hideg-völgyön mentünk tovább. Az út egyik nagy látványossága a felhagyott bauxitbánya volt. Innen meredek úton leereszkedve, egy félkörívet megtéve a bánya másik oldalát is láttuk. Később az út bal oldalán a Vaskapui-kőfülkét néztük meg. Királyszállásnál kerestük a Király-kutat, de az áthatolhatatlan bozótosban feladtuk a küzdelmet. Az út további szakaszában nagy erdei siklókat és rézsiklót is láttunk. A Vörös János-séd mellé értünk, majd elértük a régi vasútvonal nyomvonalát. Míg emelkedtünk a piros négyszög jelzésű úton, nagyon mély vízmosásokat kellet kikerülnünk.  A Z+ jelzésen láttuk a leggyönyörűbb medvehagymás területet, majd elértük megint az OKT-t, azon értünk vissza szálláshelyünkre. 15,3 km-t tettünk meg. Vacsora után az előző napinál is nagyobb sétát tettünk.

04.30. hétfő

Reggeli után útra keltünk. A Szent Mauríciusz monostor mellett elhagytuk a Fő utat, majd hamarosan a falut is. Nagy legelők mellett elhaladva értünk a Borostyán-kúthoz. Körbesétáltuk a kis tavat, bekukkantottunk a kápolnába, felkapaszkodtunk a Lourdes-i Mária-szoborhoz. A P+ jelzésen felértünk a Csúcs-hegyre, ott jelzést váltottunk. A Bányász-kút vizét kipróbáltuk, ezután pedig hamarosan elértük a Kerkes-kői-szurdokot. Eredetileg innen a Judit-forráshoz mentünk volna, de a patak felől nem találtuk meg a felvezető utat. A látványos, izgalmakban gazdag, de nem túl hosszú szurdok után felkapaszkodtunk az Oltár-kőhöz. A megnőtt fák miatt nem lehetett lelátni a szurdokba. Kis pihenő után felkerestük a Judit-forrást, innen pedig meredek, köves úton visszaereszkedtünk a szurdokba. A már ismert szakasz után egy darabig még a Gerence-patak völgyében vezetett az utunk, majd azt elhagyva folyamatos emelkedővel a Bakonybél felé vezető aszfaltozott út mellé értünk. Itt irányt váltva megint a P+ jelzésen mentünk, elhaladva a Borsó-forrás mellett. A forrás vize kis patakká állt össze, amely rengeteg kanyart leírva haladt lefelé, mi pedig libikókázva állandóan kereszteztük a meglehetősen mély völgyét. Megint a Csúcs-hegyre értünk, innen viszont most már a falu felé kanyarodtunk. Jó időben érkeztünk oda, így még megnéztük a tájházat is kedves vezetőnk ismertetőjét meghallgatva. Innen szállásunkra gyalogoltunk (15 km volt a táv idáig), és az előző nap jól bevált programjait ismételtük meg.

05.01. kedd

Reggeliztünk, majd csomagjainkat a szállás egy helyiségbe tettük be. Ezután indultunk túrázni. Eleinte az Országos Kéktúráról ismert Öreg-séd mellett gyalogoltunk aszfaltozott erdészeti úton, majd a Barátok útján lévő emelkedőt küzdöttük le. A kéket elhagyva tovább emelkedett az út, egészen a Tekeres-kútig. Innen lefelé a Tekeres-kút-árokban haladtunk Az út jobb oldalán összesen 226 halomsír található. Letérve az útról olyan helyre figyelmeztetett az ismertető tábla, ahol igen jól kivehetők a temetkezési halmok. Leértünk megint az Öreg-séd völgyébe, ahonnan felkapaszkodtunk a Pörgöl-barlanghoz. A barlang mintegy 18 m hosszú és 3-5 m széles előcsarnokát tudtuk megnézni, a többi részét a védett denevérek miatt lezárták. Jól kivehető cseppkőképződmények láthatók a mennyezeten. A barlang mellett megebédeltünk, majd indultunk vissza Bakonybélbe. Visszaérve szállásunkra nem húztuk az időt, mert el akartuk kerülni a hosszú hétvégék zárásaként mindig kialakuló dugókat. Sikerült is, így időben hazaérkeztünk.