éjszakai túra

Éjjeli bagoly túra 2017.

Címkék

Július elsején csillagfényes éjszakában eddig soha nem tapasztalt gyér létszámmal (15 fő) vágtunk neki az Isaszeg-Valkó közti útnak. Kellemesen hűvös éjszaka volt, Isaszeg belterületét leszámítva végig erdőben gyalogoltunk 15 kilométert.

Gödöllő felől 11 óra előtt érkezett a vonat Isaszegre. Mivel most Pest felől nem jött senki, azt a vonatot már nem várták be, hanem indultak felénk. Épp jókor érkeztek, mert akkor sült ki a második tepsi sörkifli. Neki is láttunk rögtön, majd indultunk. A Felsőerdősor utcánál tértünk be az erdőbe, innentől kezdve volt igazán szükség a lámpákra. A Szárítópuszta felé vezető nyiladék előtt egy kerítéslyukon kellett átbújni. Hosszú egyenes út következett, melyen – nagy beszélgetés közepette - a kelleténél egy kicsit tovább is mentünk. Mivel sok út van errefelé, hamar korrigáltunk. A Király-úton folytattunk utunkat. Ez már erdei viszonylatban szinte sztrádának számított, mert az ott lévő gázvezeték miatt igencsak széles. Kis pihenőt tartottunk. Jani egy nagy doboz sárgabarackot hozott, és – bár nem illet hozzá – kis bort is ittunk. A Valkói-nyiladéknál irányt váltottunk, enyhe emelkedőn értünk fel a dombtetőre. Itt balra tértünk. Enyhén még tovább emelkedett az út, addig míg egy kereszteződésben makadámútra nem értünk. Még egy pihenőt tartottunk Sietnünk nem kellett, a hazafelé vivő buszunk úgyis csak 5 óra után indult. Cikk-cakkos úton 4 óra után értünk a buszmegállóhoz. Úgy 300 métert még mentünk Gödöllő felé, mert ott van egy erdei pihenő. A nyolcéves Vikiért – aki egyértelműen az éjszaka hőse volt (hiszen kis segítséggel végiggyalogolta a távot) – ide jött apukája. Véleményem szerint neki is jobb lett volna, ha eljön az a további őt gyerek, aki jelentkezett még. Már túrákon is tapasztaltuk, hogy a gyerekek jó hatással vannak egymásra, egyik se akar lemaradni a másiktól. Ami pedig a felnőtteket illeti, a létszámból következően úgy látszik, elveszítette már varázsát az éjszakai túra. Elgondolkodom rajta, érdemes-e még folytatni?

Mi nagy álmosan a pihenőben töltöttük el a busz indulásáig hátralévő időt.

 

Éjjeli bagoly túra 2016.

Címkék

Július első szombatjának éjszakáját 32-en nem ágyban töltöttük, hanem túráztunk Veresegyház, Szada és Gödöllő környékén. Éjféltől egy közelgő hidegfronttal érkező zivatarral fenyegetett a meteorológia, de azóta sem esett egy csepp eső sem.

Autóbusszal Gödöllőről Veresegyházra utaztunk, ahonnan is kezdődött a gyalogtúránk. Házak között mentünk mintegy másfél kilométert, aztán beértünk az erdőbe. Első megállónk a Pamut-tó közelében lévő Ivacsi emlékmű volt. Tovább a tóval párhuzamosan mentünk először. A fű nagyon vizes volt, valószínű, hogy korábban volt arra egy nagy eső. Szépen bandukoltunk az erdőben, mígnem a Sződrákosi-patakhoz nem értünk. Itt egy hevenyészett hídon (pár összedobált fadarab) kellett átkelni, nagy izgalmat keltve a jelenlévőkben. De ez még mindig jobb, mint a korábbi gázló. (Csütörtökön az út bejárásakor kipróbáltam azt is, de - térdig belegázolva a nagyon iszapos vízbe - még mindig nem értem el a patak fősodrát.). Továbbiakban pár nagy tócsa kikerülése hozott némi izgalmat, jó illatokkal viszont a selyemfű szolgált. Később ismét át kellett kelni a patak egy mellékágán, de ez sima ügy volt egy átfektetett palló segítségével.
Szadára beérve megint házak között, felháborodott kutyák ugatása közepette haladtunk. Itt viszont sok helyen a jázmin átható illata kényeztetett minket. Szada központját nagy félkörívben, ritkán lakott részen kerültük el. Ezután a Csapás és Pazsaki úton már Gödöllőre értünk. 
Csaba meghívására egy kis kitérőt téve felkerestük házát. Itt terített asztal várt ránk zsíros kenyérrel, tojással, hagymával, paradicsommal. Ásványvíz is volt, no meg Csaba reprezentatív készletéből mindenféle itóka. Négy órakor indultunk tovább megköszönve vendéglátónk és neje fáradozását. Öt óra után indult vonatunk Isaszegre, mások busszal, HÉV-vel mentek haza. 15 km-es volt a táv a vasútállomásig. 
 

Éjjeli bagoly túra 2015.

Címkék

Szombaton nagyon kellemes, 20 fok körüli hőmérsékleten jártuk végig éjszakai túránk 13 km-es útvonalát. Két vendégünkkel együtt 28-an voltunk.

Isaszegről mi vonattal Gödöllő vasútállomásra, míg mások Pest felől HÉV-vel érkeztek a Szabadság térre. Az Alsó-parkon keresztülsétálva találkoztunk a többiekkel. Kölcsönös és hosszantartó üdvözések után 11 óra felé indultunk gyalogtúránkra.

Utunk az Erzsébet-parkon át vezetett, rövid időre megálltunk Sziszi szobránál. A mű-sziklacsoport mellett jó kiépítetett sétányokon haladtunk. A parkot egy nyitott kapun át hagytuk el, egyenesen továbbmenve erdőbe értünk. A Teva Gyógyszergyárnál kiértünk az M31-esen átvezető felüljáróhoz. Ezen átmenve hamarosan balra fordultunk, és hosszú, egyenes szakaszon ezt az utat használtuk. Átkeltünk a HÉV-síneken, de még mindig irányváltás nélkül botorkáltunk tovább a sötétben. Aztán jobbra kanyarodva faképnél hagytuk az eddigi – jól jelzett -  Mária-utat, és rátértünk a P+ jelzésre. Ezt követően egészen Mogyoródig a zöld jelzés volt a vezetőnk. Kis aszfaltozott szakasz után megközelítettük a HÉV Szentjakab megállóját. Lakott területre érve pihentethettük lámpáinkat.  A mogyoródi HÉV- állomás után egy ideig a HÉV-vel párhuzamosan haladtunk, majd elkezdtünk kapaszkodni a Gyertyánosra. Itt volt utunk legmagasabb pontja, 326 méter. Sajnos a Szent László kilátó - a megléte óta többszöri felújítás ellenére -, nagyon rozoga állapotban van, életveszély miatt le is zárták. Úgy látszik, nem elég, ha valami mutatós (Makovetz Imre tervezése), talán az se válik kárára, ha használni is lehet.

A padoknál pihentünk egyet, majd folytattuk utunkat. Mogyoród főutcáján Piroska és Péter klubtagunk terített asztallal várta a túrázókat. Volt az asztalon mindenféle finomság. Ugyan többször emlegettük, hogy éjjel nem kéne enni, de azért mindent felfaltunk. Jókat beszélgetve már ránk pirkadt, mikor elindultunk, hogy az első Gödöllő felé vivő HÉV-vel visszajussunk túránk indulópontjára.

Köszönjük Piroskának, Péternek a szíves vendéglátást, valamint mindazoknak, akik süteménnyel, itallal hozzájárultak a bőséges teritékhez.

 

Éjjeli bagoly túra 2014.

Címkék

Ha július, akkor éjszakai túra. Így megy ez már pár éve. Az is megszokott, hogy a túrát pincelátogatással fejezzük be. „Hála” a MÁV-nak, most nem ment minden rutinszerűen.

A találkozó Gödöllőn volt, a vasútállomásnál. Isaszegről 12-en indultunk (volna) vonattal a megbeszélt találkahelyre. Ekkor viszont vonat helyett egy közlemény érkezett a hangosbeszélőn. Ezek szerint a vonatok bizonytalan ideig nem közlekednek. Egy darabig vártunk türelmesen, aztán kifaggattuk az állomásfőnököt utazási kilátásainkról. Semmivel nem bíztatott, szerinte 20 perc és a végtelen között jöhet a vonatunk. Ezért úgy döntöttünk, hogy a nálunk és az állomáson leparkolt autókkal átmegyünk Gödöllőre. Ez némi utasszám-növekedést okozott a kocsikban, de nem volt mit tennünk. A csapat másik felével  így félóra késéssel, de találkoztunk. 22-en voltunk még úgy is, hogy pár bejelentkező nem jött el.

    A Honvéd-, és Repülőtéri úton hagytuk el Gödöllőt, sajnos végig aszfaltozott úton. A repülőtér hollétét csak pár lámpa sejttette. A Perőc-oldali gerincre felérve végre földútra értünk. Innen jó pár kilométert a Pest Megyei Piroson haladtunk, de előtte kis pihenőt engedélyeztünk magunknak. Nem volt sietős a dolgunk. A gerincen egy ideig alig változott a szint, aztán következett egy kis lejtő/emelkedő párosítás. A Magasfeszültséget elérve letértünk a pirosról, nem megvárva a P+ jelzést. Ez utóbbinak az a hátránya, hogy szinte mindig lehet találkozni kerítésen kívüli kutyákkal. Átvágtunk egy mezőn, de egy újabb kerítés mégis rákényszerített a P+ jelzésre. Szabadon lévő kutyák ezúttal sem maradtak el, de látva viszonylag nagy tömegünket, meghátráltak. A Malom-tavak felé folytattuk utunkat, átkeltünk a Rákos-patakon, majd a VI-os és a VII-es tó közti gáton kiértünk az isaszegi országútra.

    Nem sokat mentünk rajta, mert balra, a Gépgyár iparvágányára kanyarodtunk. Ezt a szombat délelőtt fehér papírral és egy kidobott uborkásüveggel megjelölt helyen elhagytuk. Betértünk az erdőbe, melyen nyílegyenesen mentünk tovább. A tavaszi sok csapadék meglátszott az aljnövényzeten és az elburjánzó nyár-, és bálványfa-cserjéken. A lámpák fényénél többször volt olyan érzése az embernek, hogy innen már nincs tovább, mert szinte falat alkottak ezek a bokrok. Ennek ellenére mindig volt valahol átjárható szakasz, nem is kellett bujkálni. Isteni volt viszont a selyemkóró illata. A Fenyves utcánál hagytuk el az erdőt, és hozzánk gyalogoltunk.

    Itt tagjaink által hozott süteményt, a szombat délelőtt kisütött friss töpörtyűt, zsíros kenyeret hagymával/paprikával ettünk, hozzá saját fehér-és vörösbort ittunk. A gyerekek pedig ribizli-szörpöt. Jól elbeszélgettünk a vonatindulásig.

    Nagy örömünkre a túra során három új taggal is bővült egyesületünk. 

 

Éjszakai túra

Címkék

07.06-án a szokásos nappali túrát - félve a hőségtől - éjszakaira váltottuk. Nagyon kellemes csillagfényes éjben 24 „éjjeli bagoly” 16,7 km-t gyalogolt. Margó meghívására pincelátogatáson is részt vettünk.

A máriabesnyői vasútállomáson találkoztunk negyed tizenegykor. Legtöbben vonattal érkeztünk oda, de volt aki gyalog jött Gödöllőről, másokat kocsival hoztak oda. Vendégeink között svéd és angol is volt. Összerázódtunk, majd indultunk. Először a - a kutyák nagy örömére – házak között haladtunk, majd az utolsó háznál lévő aluljárón átmentünk a vasút alatt. Egyenes szakaszon értünk a besnyői templomhoz. Pár perces pihenő után indultunk tovább. A temetőnél az incsői lakópark felé kanyarodtunk, majd rögtön beértünk az erdőbe. A piros kereszt jelzésen értünk a Pap Miska-kúthoz. Az ott lévő pihenőhelyen egy másik társaság is piknikezett.

    Ittunk a forrás hűs vizéből. Kínálgattuk egymást mindenféle jóval, majd indultunk tovább. A Babati-tavakból csak a brekegést érzékeltük. Lámpáink fényénél megpróbáltuk a sötétből kihámozni az istállókastélyt. Babatpuszta után nyílegyenes úton, igen kellemes selyemfű-illatözönben haladtunk. A kettős kanyarnál messze hordó lámpákkal mutattam meg a többieknek, hol található a lucernás „szigetén” lévő kis dombon a templomrom. Nemsokára elhagytuk a piros jelzést, és innentől előre bejárt jelzetlen utakon haladtunk. Már láttuk Gödöllő szélső házait, mikor óhatatlanul megzavartuk egy darázscsalád békés szunyókálását. Ezt nem vették jó néven, több túratársunkat csípéssel büntették. Szórványos víkendházakat elhagyva a Bozsoki-dűlőúton értünk a már Szadán lévő Margita utcába. Itt lakik egyik túratársunk, aki meghívta pincéjébe társaságunkat. Köszönjük neki! Pontban két órára értünk oda.

    Hagymás zsíroskenyér várt ránk többféle borral. Hátizsákokból előkerültek sütemények is, így aztán nagy eszem-iszom vette kezdetét. Vidám beszélgetés mellett nagy sikere volt a pincében felállított csocsónak, a gyerekek álmossága is rögtön eltűnt a küzdelemben. Fél négyig maradhattunk, akkor indulni kellett, hogy a még 6 km-re lévő HÉV-et, vonatot elérjük.

 

Éjszaka az isaszegi erdőkben

Címkék

Ha július, akkor éjszakai túra. Ez a hagyomány alakult ki nálunk a várható forróság miatt. Ezúttal 28-an vettünk részt rajta, köztük – nagy örömömre – két vendéggyerek is. Este 10 órakor gyülekeztünk a vasútállomáson. Ide Gödöllő és Pest felől érkeztek vonattal, aki pedig kocsival jött, az vagy Sanyiéknál, vagy nálunk tette le azt. A pesti vonat beérkezése-, és kölcsönös üdvözlések után elindultunk. A Tőzeg-tavaknál még öten csatlakoztak hozzánk, így lett teljes a létszámunk. Először felgyalogoltunk Bolnokai-dombhátra a kilátás miatt. A hold egy nagy karéja, és majdnem egész Isaszeg látható volt föntről. A gerincen továbbmentünk, majd Ilka-majoron keresztül a Malom-tavakhoz értünk. Innen egy darabig a városban vezetett utunk, majd a Kolozsvári utca végétől ismét erdőben – a Fenyves-dűlön – folytatódott utunk. A Fenyves utcánál megint lakott területre értünk, majd nemsokára megint erdő következett. A Benkovics-nyiladéknál megint kikukkantottunk az erdőből. Innen az erdőszélen értük el a Z+ jelzést, ami pár kilométeren keresztül társunk lett. A Telefon-álián mentünk tovább Szentgyörgypusztára. Kereszteztük a dányi országutat, majd ezt követően megpihentünk kicsit. Egy fasoron haladva értük el a sápi utat. Itt már célegyenesbe értünk, alig több mint két km után Sanyiékhoz értünk. Az utolsó 200 méteren a kezdődő eső nagyobb sebességet hozott ki a csapatból.

Az is hagyományos már, hogy pincéjükben gyűjtünk erőt a hátralévő szakaszra. Most is volt finom kenyér, Irénke által délelőtt kisütött friss töpörtyű, borok, ásványvíz a gyerekeknek és a kocsival jövőknek, sütemények. Az egész heti kánikula, a túra során is meglévő 27 fok miatt jobban elcsigázott volt a társaság, a hangulat máskor tán jobb volt. A vonatok indulása határozta meg a négy óra körüli asztalbontást.

A felvételeket Dalmi Éva (7-10) és Notter Béla készítette.

 

Éjszakai túra

Címkék

07.02-án szombaton nagy érdeklődés mellett tartottuk meg Éjjeli bagoly túra megnevezéssel júliusi túránkat. A várható nagy meleg miatt ilyemkor mindig éjszaka túrázunk, a mostani hideg időben viszont akár nappal is mehettünk volna. De kit tudja ezt előre? Bejelentkezett és meglepetésemberekkel együtt 32-en voltunk, ami nagyon örvendetes.

    Isaszeg vasútállomáson találkoztunk este 10 órakor. Pest felőli vonat beérkezése után negyed 11-kor indultunk. A P+, Z sáv jelzésen mentünk, a Városházánál csatlakozott még hozzánk három túratársunk. A Buda utcán hagytuk el Isaszeget. Széles kocsiúton értünk a Liget Klub horgásztóhoz. Pécel felé folytattuk utunkat. A krosszpályánál lévő Tájvédelmi körzetnél kezdett az út emelkedni. Mikor elértük a Pest Megyei Piros jelzést, kis pihenőt tartottunk, aztán irány a sűrű erdő! Csak libasorban tudtunk haladni. A selyemfű virága ontotta finom illatát. A Mély-árkot is utolérte az erdőnyüvők hada, a gyönyörű horhos környékét munkagépek keréknyomai éktelenítik. Az árokból való kikapaszkodás mindig emberpróbáló feladat. Továbbhaladva közelítettünk az Öreghegyhez. A szerpentines úton nagyszerű látvány volt a lámpás emberek alkotta fénykígyó. A víkendházaktól ismét szélesebb út következett, azon értük el utunk legmagasabb pontját (307 m), a Kálvária-hegyet. A Honvédsiroknál lévő erdei pihenőnél kötelességszerűen mi is megpihentünk. Tovább is a piros jelzésen haladtunk, de egy helyen levágtunk egy kanyart. A Honvéd-szobornál szép kilátás nyílt a kivilágított Isaszegre.

    Nemsokára Sanyiék házánál voltunk, itt – egy kb. 100 éves boltíves pincében - várt ránk az előre beharangozott zsíroskenyér-evés, borkóstoló. Volt még ezen kívül a tagok által hozott sok-sok sütemény, friss gyümölcsökből készült bólé. Örvendetes esemény is történt a pincében: három új taggal – Ildi, Ágota, Orsi – is gyarapodtunk. Fél négyig jól „elvoltunk”, aztán szedelőzködtünk, hogy a Pest felé vonat indulásáig kiérjünk az állomásra. A túratáv 14 km volt, beleértve azt a két kilométert is, ami a pince és az állomás között volt.



Legközelebb augusztus 6-án a Pilisbe (Pilisszentlélek, Pálos kolostorrom, Fekete-hegy) megyünk.

Éjszakai túra

Címkék

Csillagfényes nagyszerű időben gyülekeztünk az isaszegi vasútállomáson este 10 órakor. Megvártuk még a Pest felől érkező vonatot, mellyel Éva érkezett, aztán némi „bátorítás” után indultunk. A P• jelzésen kezdtük a kilométerek fogyasztását. Tőzeg-tavaknál csatlakozott hozzánk Marika, létszámunk vele vált teljessé (21 fő).

  A tavakkal párhuzamos úton haladtunk. A kutyák némileg értetlenkedtek a sok elemlámpás ember láttán, melyet ugatás formájában közöltek velünk. Átmentünk az utolsó Malom-tó gátján, a Rákos-patakon. Hamarosan Ilka-majorba értünk, onnan egy emelkedőn értük el a Pest Megyei Piros (PMP) jelzést. A gerincúton Gödöllő irányába indultunk, majd Ürge-major magasságában elhagytuk azt. Sejtelmes mély árkon át értünk le egy szélesebb kocsiútra. Most balra, Isaszeg felé vettük az irányt. Előbb jelzés nélküli úton, majd a PMP-n. Kellemes 18 fokos hőmérsékletű éjszakában jó ütemben haladtunk. Lenyűgöző volt a mezei virágok csodálatos illata. Ilyet nap közben nem élvezhet az ember.
Mikor elértük azt a pontot, ahol az Isaszegi Csata Emléktúra 30 km-es távja keresztezi a PMP-t, megkérdeztem a jelenlévőket, hosszabbítsunk-e némileg az eredetileg kiírt úton egy-két izgalmas hely felkeresése érdekében? Szinte kivétel nélkül (legalábbis ők voltak a hangosabbak), a hosszabb útra voksoltak. Egy jó kis emelkedő leküzdése-, majd egy hasonló meredekségű lejtő után a Szarka-berki-dűlő végén lévő nagy mezőre értünk. Meglepő módon erősen harmatos volt a fű, ugyanakkor a virágok is ezen a mezőn jeleskedtek legjobban illataik árasztásában. Egy újabb domb következett, majd lazítós lejtmenetben értünk le a péceli országútra.
Felsétáltunk az Öreg-templomhoz, majd az újonnan kialakított út főpróbáját megtartva a Kálváriára kapaszkodtunk, ahonnan élveztük Isaszeg erős-, majd a környező települések egyre gyengülő esti fényeit. Jól vizsgázott az új útszakasz, éjszaka, lámpák fényénél is jól járhatónak bizonyult. Hamarosan a régi zöld jelzésen folytattuk utunkat. A Honvédsíroknál ismét a PMP jelzéseit követve értünk le a Honvéd-szoborhoz.
A szobortól csak 200 m-re volt éjszakai túránk beharangozott attrakciója, a pincelátogatás. Irénke, Sanyi lakályossá tette a régi, boltíves, téglából épült pincét. Finom zsíros kenyeret készítettek pillanatokon belül lányaink, melyet hagymával, paprikával, uborkával szervíroztak. Jutott mellé borocska, házi készítésű Sangria is, sőt Babi jóvoltából sajtos rúd, meggyes piskóta is.
Ki-ki - aszerint hogy mennyire volt fáradt, vagy mikor ment vonata – előbb, vagy később indult el hazafelé, de a sötét már senki indulását nem zavarta.

A fényképeket Dalmi Éva és Balogh Zoli (2. rész) készítette.
 

Éjjeli bagoly túra

Címkék

Tavalyi városavató éjszakai túránknak nagy sikere volt, ezért idén is beterveztem egy hasonlót.
Isaszegről, Gödöllőről 18-an vonattal érkeztünk este 9 órára Pécelre. Nem egy turistaerény, de abból a megfontolásból, hogy ne kelljen sok kaját cipelni, mindjárt az állomáson nekiláttunk a rétesek, pogácsák, piték, egyéb sütemények fogyasztásához. Közben szinte teljesen besötétedett.

A Z jelzésen indultunk. Mikor ahhoz a ponthoz érkeztünk, ahol választhattunk a P+ (hosszabb és nehezebb) és a Z jelzés (rövidebb és kevésbé meredek szakaszai vannak) között válasszuk, szavazásra tettem fel a kérdést. Bármily meglepő, a társaság a P+ jelzést választotta. Sajnos egy idő után Heninek erős gyomorfájása lett, ezért Zolival visszafordultak. Később tudtam meg, hogy a vonat épp az orruk előtt ment el, ezért szobrozhattak egy órát a vasútállomáson.
Mi továbbmentünk, elkezdődött a hullámvasutazás. Két hosszabb és egy-két kisebb meredek le-fel szakasz tarkította az utat. A P+ jelzésen a PMP-re (Pest Megyei Piros) értünk ki. Ezen balra fordulva a Kovács-laposán keresztül kiértünk a  Hársas felé vezető útra. Itt ismét megcsodálhattuk azt a táblát, mely „természetvédelmi kutyával” őrzött területre hívja fel az arra járók figyelmét. Elhagytuk a S sáv jelzést, és fokozatosan emelkedő úton a volt crosspálya területén beértünk az erdőbe. Itt egy nagyobb lejtő/emelkedő van, mikoris a Mély-árkot elérjük. Ezután változatos terepen három km megtételével elértük a Honvéd-sírokat. Továbbra is sötét erdőben haladva egy hatalmas pókháló zárta el az utunkat. A pók jól viselte a vakuzás okozta megpróbáltatásokat, mi pedig hálából óvatosan, kárt nem okozva haladtunk el erődítménye mellett. A Honvéd-szobortól szép látvány volt a kivilágított Isaszeg látványa.
Az emlékműtől csak pár száz méter kellett megtennünk Sanyiék házáig. Itt előre megszerveztük, hogy picelátogatással fejezzük be a túrát. A szép boltíves pincében jó hangulatban – aminek hiányára eddig se volt panasz – kóstoltuk meg a „Notter Pincészet” fehér és vörös borát, melyhez Irénke borkorcsolyákat, szendvicseket készített. Hajnal 4 óra felé indultuk tovább az állomásra, majd ki-ki haza, vagy az autójához. Ivették még meghosszabbították a túrát, ők Gödöllőig gyalog mentek tovább.
Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy kellemes, majdnem teliholdas időben, jó hangulatban tettük meg a 14 km-t (plusz még az állomásig oda-vissza 1,5 km-t), ezért jövőre is megrendezünk egy éjszakai túrát. Talán akkor még több klubtag is eljön.

A képeket Maszlagi Sándor készítette.