buszkirándulás

Csütörtökön Malonyán, szombaton a Gortva-völgyben jártunk

Címkék

Május 10-én, csütörtökön két busszal a Malonyai Arborétumot majd a garamszentbenedeki templomot és kolostort látogattuk meg, míg szombaton a régen várt Gortva-völgyi túrát tettük meg. Az előbbin a Nyugdíjasok Baráti Körével együtt 101-en, az utóbbin 41-en voltunk.

2018.05.10. csütörtök

Még január első napjaiban vetettem, fel, hogy májusban menjünk el a malonyai arborétumba a nyugdíjasokkal közösen. Aztán akkora lett az érdeklődés, hogy már két nagybuszt is majdnem megtöltöttünk.

Hosszú évek statisztikája alapján a rododendronok virágzása miatt május 10-e körül a leglátványosabb a park. Sajnos az idei őrült hőségben nagyon hamar kezdődött és gyorsan lefutott a virágzás. Igazán szép virágokat már csak az árnyékosabb helyeken láthattunk. Az arborétum így is szép volt, végigjártuk az Ambróczy-tanösvényt, az Észak-Amerikai, Kelet-Ázsiai és a koreai fagyűjteményt. A következő látnivalónk a kistapolcsányi várkastély és angolpark meglátogatása lett volna, de mivel a hat órai indulás ellenére is csak háromnegyed tizenegyre értünk az arborétumhoz, ezt most kihagytuk. 2 órára a garamszentbenedeki apáttal beszéltem meg a templomlátogatást, így arra az időpontra oda kellett érnünk. Ez meg is történt. Megnéztük a Géza fejedelem által alapított templomot, a Szent Vér-kápolnát, a kolostorudvart.

2018.05.12. (szombat)

A túra előzménye az, hogy a tavalyi kívánságtúrák között szerepelt ez is, de egy ismételt szavazás után mégis az Őrdög.árkot választók lettek többségben. Azért hogy mégse maradjon ki a Gortva-völgy, betettem az idei túrák közé. Hat órai indulással Isaszeg, Gödöllő, Hatvan felszállóhelyekkel 8 óra előtt Rónabányán voltunk. Innen indult kalandtúránk, melyet 10 évvel ezelőtt páran már megtettünk. Kalandtúrának azért merem nevezni, mert az első szűk két kilométert leszámítva jelzetlen, úttalan utakon, bedőlt fák, mélyen szabdalt patakvölgyek között kellett gyalogolnunk. Három nagyobb oldalággal és sok kis csermellyel is találkoztunk, mielőtt elértük a Gortva-patakot. Sokszor kellett átkelnünk a vízen és legnagyobbrészt sikerrel tettük ezt meg. A meredek partoldalakon minden segítő kézre szükség volt. Az út leglátványosabb részének egy vízesés mutatkozott. Mikor a szlovák határ közelébe értünk, megcsendesedett a patak. Egy nagy tisztáson megebédeltünk. Még egyszer átkeltünk a patakon, aztán hamarosan a tó mellé érkeztünk. Innen tábla jelezte a kilátót, melyre fel kellett kapaszkodnunk. Megérte a fáradtságot, mert nagyon szép volt a kilátás a Medves-hegységre, Tajtira, Ceredre, Vecseklőre, Egyházasbástra. Nem a felvezető úton mentünk vissza, hanem toronyiránt. Tajtiba beérve a melegben nem lehetett kikerülni a kocsmát, a becsapott pohár sör jól esett. Átgyalogoltunk Ceredre, ahol buszunk várt. 11,5 kilométert gyalogoltunk, javarészt lefelé, de a terepviszonyok miatt ez többnek véltük.

 

Gaja-szurdokok, Csókakő-vára

Címkék

Május első szombatján buszkirándulásra indultunk. Ezúttal a Gaja két szurdokvölgyét, valamint Csókakő várát tekintettük meg. Kereken ötvenen voltuk. Féltünk a beharangozott sok esőtől, de szerencsénkre azt csak a busz ablakából láttuk.

    A busz Isaszegről indult, majd még utasokat vett fel Gödöllőn és Pesten. Csak az utazás napján derült ki, hogy a megrendelt 50 személyes busz helyett 56 személyest kaptunk. Pedig simán azt is megtöltöttük volna, mert sajnálatomra jó pár ember jelentkezését kellett visszautasítanom helyhiány miatt. Útközben egyszer álltunk meg Bicske után az Óceánrepülők emlékművét megnézni. Továbbhaladva kissé szemerkélt az eső, de mire Bakonynánára értünk, beleunt bosszantásunkba. Háromnegyed kilencre kiszállhattunk buszunkból. Csatasorba álltunk és elindultunk.

    Először a volt Prém-malmot értük el. A XIX. században épült malom ma vendégház, és birtoklási vágyában mindig nagyobb területet kerít be, ezáltal nagyobb kitérőre kényszeríti a túrázókat. E kerülő meredek, csúszós talaján sokáig tartott, míg ötven ember feltornászta magát. Visszatérve a patak mellé folyásirányban követtük azt. Az előző nap nagy esőzései miatt sok víz volt a mederben, színe viszont szépnek nem mondhatóan erősen agyagos-sárga volt. Később egy kiálló gyökérzetű facsoport látványa állított meg mindenkit. Két kilométer után értünk a patak kanyarulatában kiépített pihenőhelyhez. Innen kis szünet után mindnyájan elmentünk a Római-fürdőig, és az annak kezdetét jelentő vízesésig. A bátrabbak ezután felkapaszkodtak a patak bal oldalán lévő dombra. Ez még viszonylag könnyűszerrel ment, de lejtmenet a csúszós úton sokkal nehezebb volt. Kerestünk egy megfelelő átjárót a patakon. Ezt a most épülő híd mellett meg is találtuk, ahol két lefektetett farönk segítette az átjutást. A túlsó parton ittunk a finom forrásvízből, majd visszafelé menet felkapaszkodtunk a Római-fürdő felett lévő platóra, ahonnan rá lehetett látni a vízesésre. A pihenőhelyre visszatérve annak rendje és módja szerint végigkínálgattuk egymást, majd a K+ jelzésen indultunk vissza a buszhoz. Ez a szakasz 7 km hosszú volt.

    Buszra szállva Balinka után, a Varjúvár felé vezető útig mentünk és innen kezdtünk gyalogolni. A patak bal partján haladtunk. Láthatóan sokat tisztult a vize azóta a 20 km óta, míg nem láttuk. Nagyon kényelmes sétaút kezdetén a gyerekek nagy élvezettel másztak át a nem-létező kerítés felett átvezető létrán. A jobb oldalon a hegyoldalban láttuk a Rigó-lyuk barlangot, melyben épp egy érettségire készülő lány tanult. A bal oldalon is szép sziklaalakzatok találhatók, melyeket persze Domonkosnak elsőként kellett megmásznia. Sok fénykép készült az Ádám-fa kikorhadt üregénél. A hídon átkelve megálltunk az Erdei-tónál - meg persze a büfénél. Még egy kilométer, és megint buszunknál voltunk. A séta 3,6 km hosszú volt.

    Még egy program várt ránk, mégpedig a Csókakő-vár felkeresése. Rövid buszozás után a parkolóban álltunk meg. Most a várkápolna építkezése miatt az OKT irányából nem lehet felmenni a várba, ezért a KL jelzésen, aszfaltozott úton közelítettük meg a kaputornyot az alatt lévő farkasveremmel. Nagy csodálkozásunkra, a pénztáron volt egy tábla, miszerint a vár ingyenesen látogatható. Az már csak belül derült ki, hogy tulajdonképpen mégsem látogatható a kápolna felújítási munkálatai miatt. Így is szép volt, a párás idő ellenére szép kilátással. Visszatérve a buszhoz indultunk hazafelé. Bicske felé már ömlött az eső, de mi örültünk neki, hogy az nem gyaloglás közben ért el bennünket.

Nógrádi buszos túra

Címkék

Május negyedikei buszkirándulásunkra meghívtuk az Isaszegi Nyugdíjasok Baráti Körét is. Így közel nyolcvanan voltunk, két busszal mentünk. Az időjárásra semmi panaszunk nem lehetett.

    Utasainkat Isaszegen, Gödöllőn és Hatvanban gyűjtöttük be. Jó tempóban haladva negyed kilenc után már első látnivalónk helyszínén, Kishartyánban voltunk. Lekászálódva a buszokról a Kőlyuk-oldalt (300 méter hosszú, 30-40 m magas kőoldal) indultunk megnézni. A mezőgazdasági telep után – köszönhetően az előző napi hatalmas esőnek – olyan magasan állt még a víz, hogy száraz lábbal szinte lehetetlen lett volna átkelni rajta. Szerencsére a telepen lévő emberek észrevették toporgásunkat, és megnyitottak számunkra egy kaput. Így máris a kőfalba vésett lépcsőnél voltunk. Sorba kellett állni a feljutáshoz, de megérte. Fenn bejártuk a remetebarlangot, élveztük onnan a szép kilátást.

    Visszamentünk a buszokhoz, és Kazár felé vettük az irányt. Kicsit korábban érkeztünk, így még nem állt fel a rendszer, ami nagylétszámú csoportunk múzeumlátogatását tette lehetővé. Alapvetően két csoportra oszlottunk: akik inkább a múzeumokat nézték meg, és nem jöttek túrázni (jobbára nyugdíjas klub tagjai), azok minden múzeumra érvényes kombinált jegyet vettek. Nekünk, akik túrázni is készültünk, csak két  szabadon választott múzeumra jutott időnk (persze beleértve egy kis fagyizást is). Mi fél tizenkettőkor indultunk gyaloglásunkra. A P, P+ jelzésen kezdtünk. Az emelkedő nem volt goromba. Mikor kiértünk a horhosból, az egész Mátra-gerincet beláttuk. Elváltunk piros jelzéstől, és kellemes erdei úton előbb a Bányatóhoz, majd a riolittufához vezető kereszteződéshez értünk. Itt megebédeltünk, majd indultunk a tufához. Mindenkinek nagyon tetszett a törökországi Kappadókia mellett Európában csak itt található felszíni riolittufa – annak ellenére, hogy a pénteki esőzés következményeképpen most nem volt olyan vakítóan fehér, mint máskor szokott lenni. A vállalkozó kedvűek minden kis zugát bejárták az igen változatos sziklaalakzatoknak, átlavírozva a kis vízfolyás felett lévő ingatag rönkökön is. Továbbindulva kellemes lejtésű úton haladtunk. Megtorpanást az jelentett, mikor a Kazári-patak mellé érve meglehetősen vizenyős volt a rét. Ezen túljutva már igazán sétaút jellege volt az útnak. A buszra való felszállásunk helyére korán érkeztünk, ezért megindultunk visszafelé a faluba. Mivel a nyugdíjasok még nem érkeztek vissza a vetítésről, többen megint elcsábultak a cukrászdába.

    Mikor már mindenki előkerült, busszal Nemtibe mentünk. Az itteni túracélpontunk a Leány-kő és a Morgó-gödör felkeresése volt. A nyugdíjasok ide már nem jöttek velünk, ők hazaindultak. A Morgó-gödör bejáratát elvétettem, így abba visszafelé ereszkedtünk le. A Leány-követ egy elég meredek hegyoldalban lehet megtalálni. Mikor ez sikerült visszafelé indultunk. A hasadékba való leereszkedésre több lehetőség nyílt, de egyik se volt könnyű, nem is jött le mindenki. Pedig ez a homokkő-hasadék helyenként 15-20 méter mély, és van ahol csak fél méter szűk. Visszaérve a buszhoz még megittunk egy italt a nagy melegben, aztán indultunk hazafelé. 7 órára (legalábbis mi isaszegiek) otthon voltunk.

 

Szilveszter Kárpátalján

Címkék

Klubunk kilenc tagja négynapos kárpátaljai kiránduláson vett részt. Bár a fő attrakció a szilveszter-est, és az azt követő morzsabál volt, egy kis gyalogtúrát azért beiktattunk. Ketten Pesten, heten pedig Gödöllőn szálltunk fel a buszra. Kis megállások és a már-már kötelező határon való ácsorgás után azért fél háromra Beregszászon voltunk. A város látnivalóinak megtekintése után szálláshelyünkre, Benébe buszoztunk. Este a falu gyerekei, és „Pitkin” műsort adtak tiszteletünkre.

Másnap először Tiszaújlakra, majd Nagyszőlősre utaztunk. Megnéztük a „kötelező” látnivalókat, majd visszamentünk Benére. Este hétkor kezdődött a nagyszabású szilveszteri bál, töménytelen étel- és itallal. Jó volt a zenekar, mindenki sokat táncolt. Két himnusz is elhangzott, magyar idő szerint 11-kor az ukrán, éjfélkor pedig a magyar. Utána látványos tűzijáték volt, majd folytatódott a tánc. Mi fél háromig bírtuk.

Reggel Csetfalvára utaztunk, ahol a XVII. századból való református templomot, és a neki hátat fordító modern Makovecz-féle templomot néztük meg. Visszatérve kis falunkba, folytatódott a hajnalban abbahagyott evés-ivás-tánc. Kipukkadni nem akartunk, ezért megszerveztem egy kis túrát, melyre hárman az ITK-sokon kívül is jelentkeztek. Szerencsénkre a Beregi-rög egy nyúlványa közvetlenül a házak mögött kezdődött. Először szőlők között haladtunk, majd egyre emelkedő úton a régi kőbányához értünk. Ennek mélyebb részein egy tó vize csillogott. Tovább emelkedett az út, majd a hegyet megkerülve ismét egy nagy kőbányához jutottunk. A lejutás a faluba kissé kalandosra sikeredett a meredek lejtő, csúszós út és a ruhaszaggató csipkebokrok, szedrek miatt. Jól esett egy kis mozgás szervezetünknek!

Utolsó napunkon Munkácson jártunk. Városbéli séta után a Rákócziak ősi fészkébe, a várba mentünk fel. A várat egyre szebben felújítják, és sok értékes kiállítás is található benne. Hazafelé vásárolgatásokkal, „határszemlével” telt az idő, de megnéztük a gyönyörűséges csarodai református templomot is.

Nógrádi buszkirándulás

Címkék

Szeptember 1-jén egy nagy csapattal – összefogva az Isaszegi Nyugdíjasok Baráti Körével – 75-en vettünk részt egy nógrádi buszkiránduláson. Természetesen a gyalogtúra sem maradhatott ki, a két busz közül az egyikbe azok szálltak, akik a kéktúra egy szakaszát kívánták bejárni.     6 órakor kezdtük összeszedni az embereket Isaszegen. Ez a folyamat Gödöllőn folytatódott, és Ikladon fejeződött be. 8 óra után értünk Balassagyarmatra. Először városnéző körút keretében felkerestük a Civitas Fortissima-szobrot, a katolikus templomot, elsétáltunk a városháza és a volt vármegyeháza előtt, közben beugrottunk a börtön épületéhez, de sajnos/szerencsére nem engedtek be. A nagyméretű Madách-szobornál fordultunk vissza, és indultunk a Palóc Múzeum felé. Kérésünkre a hivatalosnál korábban nyitották meg a házat, így már fél tízkor kezdhettük lelkes tárlatvezetőnkkel a múzeum értékeinek megismerését. Még kutyafuttában megnéztük a skanzent is, és indultunk tovább.

    Az egyik busz  Szécsényben  állt meg, annak utasai Jutka idegenvezetésével a város nevezetességeit (várfal, Forgách-kastély és benne a Kubinyi Ferenc Múzeum, ferencesrendi kolostor, Tűztorony) ismerhették meg.

    A másik busz közvetlenül Nógrádsipekre ment. Miután beszereztük kéktúra-füzetünkbe a sipeki bélyegzőt, máris indultunk Hollókő felé. Igyekeznünk kellett, mert úgy terveztem, hogy a másik busz utasaival a hollókői várban találkozunk három órakor, és együtt megyünk be az ófaluba. Az út a doboskúti menedékházhoz vezető elágazásig szinte vízszintes volt, onnan kezdett csak emelkedni kisebb-nagyobb megszakításokkal egyenletesen a Dobogó-tetőig, összesen 280 m-t. A tető után jól leereszkedtünk, hogy utána ismét fel tudjunk kapaszkodni a Gyertyánosra. Mikor elértük a Vártúra-tanösvényt, ismét leereszkedtünk, de innen már csak egy emelkedő várt ránk, és máris fenn voltunk a hollókői várban. 3 óra alatt tettük meg a 12 km-t, ami nagyon szép teljesítmény tőlünk. A másik csoport a várnál volt már. Végigjártuk a szépen felújított, karbantartott várat, majd az ófalu szebbnél-szebb házait csodáltuk meg.

    A program befejezéséül egy étteremben megkóstolhattunk különböző palóc ételeket egy szponzorunk jóvoltából. EZÚTON IS KÖSZÖNJÜK NEKI! Sajnos az ültetési renddel gondjaink voltak, lévén, hogy ötféle étel közül lehetett választani, azokat pedig tálban szolgálták fel. Át kellett mozgatni ahhoz az embereket, hogy mindenki annak a tálnak közelébe kerüljön, amit rendelt. Az étkek minőségét, mennyiségét mindenki dicsérte. Jóllakottan indultunk vissza buszainkhoz, szép tájon, kis falukon keresztül indultunk haza.

 

Közép-Dunántúli kolostorok, kastélyok

Címkék

Május 12-én, szombaton a változatosság kedvéért ezúttal buszkirándulás szerepelt programunkban. Társaink is akadtak: az Isaszegi Nyugdíjasok Baráti Körével utaztunk. Ami viszont változatlan volt: ismét nagyszerű időt fogtunk ki.

Isaszegi, gödöllői és pesti találkozóhelyeken vált teljessé létszámunk, ami 51 kíváncsi embert jelentett. A gyűjtőjárat első állomása 6 órakor volt. Buszos viszonylatban jól haladtunk, 9 órára első megállónkhoz érkeztünk. Ez pedig nem volt más, mint az Óceánrepülők emlékműve. Endresz György és Magyar Sándor 1931-ben végrehajtott óceán-átrepülésének emlékére szép emlékművet állítottak fel még 2006-ban. Igaz, hogy repülőgépükkel nem Bicske határában akartak leszállni, hanem a mátyásföldi repülőtéren, de ha minden simán történt volna, hol lett volna az első megállónk?!

    Továbbutazva Csákváron, az Esterházy kastélynál álltunk meg. Pár perc múlva megérkezett idegenvezetőnk is. A bő 1 órás ismertető séta során megismerkedhettünk az Esterházy családdal, a kastély építésének történetével, részben a kastély belsejével (kórházként funkcionál, ezért nem látogatható), a park pár nevezetességével, úgy mint a Szentháromság-szobor, Grotta  („Pokol-mennyország”), és a napóra. A 200 m-es pincéről csak hallhattunk, és a szellőzőkürtőit láthattuk, mert nem látogatható. Visszaútban a lovarda és a színház-szárnyat láttuk.

    A Vértes összefüggő erdőségein át buszoztunk, egy-egy villanás erejéig láttuk korábbi utainkról ismert kőhányáspusztai Esterházy-kápolnát és majki műemlékegyüttest. Oroszlányon keresztül, majd erdőségek között volt bányaterületek mellett értünk vérteszentkereszti apátság közelébe. Itt leszálltunk a buszról és pár száz méteres – némi emelkedővel nehezített - erdei úton máris a kolostornál voltunk. Kalauzunk hozzáértéséhez és elkötelezettségéhez - ami a romterület megvédését illeti -, semmi kétségünk nincs, nyers modorával mégis sikerült pár túratársunk lelkivilágába belegázolni. Mindemellett csak ajánlati tudom mindenkinek hazánk e kiemelkedő műemlékének megtekintését, melynek épületei a XII. század elejétől a XVI. század elejéig épültek. Kár, hogy korábban nem alakult ki a régi értékek megőrzésének igénye, mert innen hordták el a köveket a környék templomainak építéséhez, de került belőle a tatai műromba is.

    Kulturális szomjunkat egy időre oltva, gondoltunk esendő szervezetünk valódi szomjára is. Mi lett volna erre alkalmasabb Móron átutazva, mint a híres móri borok megkóstolása? Időnk nem engedte meg, hogy többféle bort elnyalogassunk, de egy-egy félét azért mindenki kipróbált – már aki egyáltalán szereti az efféle nedűket. A buszról leszállva két közeli Bormúzeumhoz igyekeztünk. Az Ezerjó utcában lévő Bormúzeumba csak pár felvétel erejéig ugrottam be, a Pince utcában lévőt viszont végigjártam sok túratársammal egyetemben. A felújított közel 300 éves pince előterében a szőlőfeldolgozás eszközei láthatók. A pince labirintusában palackozva és fektetve találhatók a különböző évjáratú muzeális borok, eszenciák.

    Ismét buszoztunk egyet, és Nádasladányba hajtottunk, természetesen a Nádasdy kastélyhoz. Épp a megbeszélt időre (2 órára) értünk oda, mégsem tudtunk rögtön bemenni. Az előző csoportok tudniillik „megcsúsztak”. Ezért úgy beszéltem meg az idegenvezetővel, hogy 3 órára halasztjuk látogatásunkat a kastélyban. Ezért így előbb az angolparkban sétáltunk, körüljártuk a romantikus, Tudor stílusban épült kastélyt. Többen elsétáltak a park sarkában álló, vöröstéglából épült katolikus templomhoz. Volt a parkban kisállat-bemutató, virágvásár, lovasbemutató is. Így aztán könnyen eltelt az az egy óra. Idegenvezetőnkkel végigjártuk azokat a helyiségeket, melyeket már sikerült felújítani. A legcsodálatosabb volt az Ősök Csarnoka hatalmas kandallójával, a család tagjairól készült egész-alakos festményeivel, fafaragványaival, öntöttvas csilláraival, festett üvegablakaival. Mindezen szépségekkel vetekszik a könyvtár Hauszmann Alajos tervei alapján épült kazettás fa mennyezete, csavart oszlopai, a galérián kovácsoltvas mellvédje.

    Mindezek után már csak a hazaút volt hátra. Igaz, a sárszentmihályi Zichy-kastélyt legalább kívülről még szerettük volna megnézni, de a magántulajdonban lévő kastély elzárkózott előlünk. A közlekedési dugókat megúszva hét órára értünk haza.

 

Vértesi buszkirándulásunk

Címkék

Éves programunkban minden évben egy busztúra szerepel. A tavalyi Burok-völgyi utunk mindenki számára emlékezetes maradt, de az első visszajelzések alapján a szombati vértesi túra sem szégyenkezhet látnivalók terén. A Vértes legszebb arcát mutatta meg nekünk.

Hosszas szervezés után 41-en jelentkeztek a túrára. A meteorológia szép időt ígért, legfeljebb kicsinyke záporral, mégis volt, aki megijedt az utóbbitól, és otthon maradt. Meg is bánhatta, mert a szombatinál kellemesebb túraidőt el se lehetne képzelni.

A busz 6 órakor Gödöllőn kezdte begyűjteni az embereket, majd Isaszeg, és Pest következett. Nem volt az utakon túl nagy forgalom, jól át tudtunk Pesten is menni, fél kilenc körül Vérteskozmán voltunk. Három táv közül lehetett választani, ezek: 11.5, 14.5 és 17.7 km. Azokat, akik a legrövidebb távon indultak, elkísértem a S négyszög jelzés indulópontjára, irányba állítottam őket, még egy GPS-t is kaptak beprogramozva, hogy tudják, hol találkozzunk. Az út egyszerű volt, mert a falu után szinte nyílegyenesen vezet az úgynevezett Malom-út Várgesztesre. A másik két távra nevezettekkel együtt kezdtük meg a gyaloglást a Z sáv, majd az Ördög-szószék után a S sáv jelzésen. Az első kilométereket ugyan a „nem szeretem” kategóriába sorolt aszfaltozott erdőgazdasági úton hagytuk magunk mögött, de utána szebbnél-szebb mélyutakon, gyönyörű gyertyánosban haladtunk. Várgesztes határába érve csatlakozott hozzánk a K+ jelzés is, így értünk egy kereszteződéshez, ahol találkoztunk azokkal a túratársainkkal, akik a Malom-úton jöttek. Jobbról az Országos Kéktúra jelzése jött be, melyet innen majd öt kilométeren keresztül követtünk. A Gesztesi-kőfülkére szinte mindenki kíváncsi volt, pedig meredek, lépcsőzött úton lehetett azt megközelíteni. Ezután felkapaszkodtunk a várba, felmentünk a kilátóba, csodáltuk a panorámát. A vár alatti asztalokkal, padokkal, szemétgyűjtővel kulturáltan kiépített réten tartottunk egy kicsit hosszabb pihenőt az elmaradhatatlan körbekínálásokkal – igaz, ez a kialakult jó szokás már a buszon is kezdetét vette.

Még három km-t az egész csapat együtt tett meg, aztán a két rövidebb távot választók az OKT-n maradva Kőhányás-pusztára mentek. Mi a K+ jelzésen értük el a S négyszöggel jelölt már többször említett Malom-utat, és azon értünk be az egyik magyarországi mesefaluba, Vérteskozmára. Az út bal oldalán találjuk a Kitelepítettek-emlékművét, később jobb oldalon a Millenniumi emlékművet. És közben a tájba harmonikusan belesimuló hófehér házakat, pincéket. Láthatón már üdülőfaluként funkcionál, de a falu egységes képe valószínű épp ezért maradt meg.

Buszunk türelmesen várt ránk, majd miután elindultunk Kőhányás-pusztán felvettük a másik két táv résztvevőit. Mire kicsit kinyújtóztunk a buszon, már következő úticélunknál, a majkpusztai remeteségnél voltunk. A gyönyörű tó mellett elhaladva előbb a kis kápolnát, majd kamalduli szerzetesrend épületeit, végül az Eszterháziak kastélyát néztük meg idegenvezető segítségével. Műemléki nap volt, így a műemlékegyüttes meglátogatásáért még fizetni sem kellett – ennek is tudható be, hogy felajánlottam még a belépés előtt, hogy mindenki az én vendégem a múzeumban.

A múzeumlátogatás után még egy program volt hátra. Ez pedig a tatabányai Turul-madár és a Szelim-barlang felkeresése. Míg buszoztunk fel a parkírozóhoz, rengeteg turistát láttunk – mint utóbb kiderült ők a Gerecse 50-en vettek részt. Volt is elég nagy tolongás Európa legnagyobb madár-szobránál, melynek fesztávolsága 15 méter. A ragyogó, tiszta időben messzire el lehetett látni az emlékműnek helyet adó Kő-hegy pereméről. Átsétáltunk még a tekintélyes méretű (40X12m) Szelim-barlanghoz. Ennek szépsége méltó volt az egész napi csodás látnivalókhoz.

Kép és szöveg: Notter Béla

Indulás

Lábas-bükknél

Ördög szószéke

Libasorban a Gesztesi-kőfülkéhezGesztesi vár

Szieszta

Az OKT-n

Malom-úti fa

Kitelepítettek emlékműve

Vérteskozma

Vérteskozma

Kőhányáspuszta

Majki-tó

Remeteház

Refektórium

Turul-emlékmű

Szelim-barlangban

Gekkó ugrásra készen